Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-29 / 100. szám
Gazdasági fejlődésünk • JJ /t rr i r ,1 r m időszerű kérdéséi 12. Amortizáció Már hírt adtunk lapunkban, logy az Országos Tervhivatal a Pénzügyi- és az Építésügyi Minisztériummal együtt ez év január 24-én jóváhagyta a Hatvani Cukorgyár fizetési mérlegjavító beruházását. 30,9 millió forintos költséggel — Magyar- országon elsőként — új típusú diffúziós tornyot építenek a Hatvani Cukorgyárban. Mi történt január utolsó napjai óta, hogyan haladnak a munkával, rendben megkezdődhet-e idén Hatvanban a cukorgyártás? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Vajda Józseftől, a gyár főmérnökétől. A helyszínen győződtünk meg róla hogy az ÉM. Gép- és Felvonószerelő Vállalat határidő előtt elkészítette és átadta a vasbetonoszlopokat. A berendezést a nyugatnémet Buckau—Wolf cég szállítja. Az alkatrészeket és a különböző gépeket április 16-án útnak indították és május 2-ára várják Hatvanban a német szakembereket, akik a szerelést irányítják majd. A régi Robert-rendszerű diffúziót kiszerelték, a helyén két emeletnyi űr tátong. A berendezést selejtezték, mert kopott, elavult volt és baleseti veszéllyel fenyegette a munkásokat. Világszínvonalra fejlesztik és egyben bővítik a Hatvani Cukorgyár lényerő berendezését. A 30,9 millió forintos beruházás megvalósítása után azonos mennyiségű répából 19,1 millió forinttal több értékű cukrot gyárthatnak és 3,3 millió forintos egyéb megtakarítást érhetnek el. Rendkívül előnyös, hogy a beruházás 1,4 év alatt térül meg. De sikerül-e á komplikált építési és szerelési munkát 6 —7 hónap alatt befejezni? Ehhez a tervezők, a beruházó és a kivitelező vállalatok fegyelmezett együttműködése szükséges. Az elmúlt évben sikeresen birkóztak meg egy hasonló feladattal, és a kezdet most is biztató. Már február 9-én jegyzőkönyvben rögzítették a tervszolgáltatások határidejét, a munkaterület átadásának és az egyes részmunkák befejezésének határidejét. A beruházáson együtt működő vállalatok igazgatói és főmérnökei szükség esetén a helyszínen irányítják és ellenőrzik a munkát. Azt is elhatározták, hogy kooperációs megbeszélést tartanak, ha valami akadály merül fel, azonnal intézkednek. Öt vállalat vezetője névaláírásával kötelezettséget vállalt, hogy kölcsönösen segítik •egymást és mindent elkövetnek, hogy a fizetési mérlegja- vító, kiemelt beruházás határidőre, a cukorgyártás megkezdése előtt elkészüljön. Hatvanban a főpróba idejét is kitűzték: 1966. augusztus 13. F. L. Kevés szóval... Amikor Lévai Józseffel, a kerecsendi Aranykalász Termelőszövetkezet főmezőgazdászával telefonon találkozót beszéltünk meg, azt hittem, hogy rossz a készülék. Csendesen érkeztek a válaszok. Csak később tudtam meg, hogy a vonalnak semmi baja sem volt. Lévai József csendes ember... Ennyi a magyarázat... Q Megjelenése a tsz-irodan mégiscsak nagy zajhoz kötődik. Danuvia motorkerékpáron érkezett a udvarra. Leveszi bukósisakját. A kemény, műanyag sisak alól előbukik kissé őszes haja... — A kígyósi parttetőre visz- szük holnap a paradicsomot. — A tetőre? — Igen, a tetőre. Ott jó helye lesz. Nyolc brigádvezető szorong a kis irodahelyiségben. Munkaértekezlet. A holnapi feladatokat beszélik meg. — Még ma délután kipróbáljuk a kukorica vetését. Most is csendesen beszél. Nyugodtan, de határozottan. — Tóni bácsi, holnap mehet sort húzni. — A Kígyósi szalmakihordásra nem kell ember? — kérdezi. — Nem, ma befejezzük — mondja a főállattenyésztő. A kis noteszekben sorakoznak a feljegyzések. A brigád- vezetők rá-rábólintanak Lévai szavára. — Lévai elvtárs, a tanácstól szóltak, hogy kettőre feltétlenül legyen ott a vb-ülésen. Maga az előadó... — Szólj már az Eszenyi család érdekében. Egy lakásban három család szorong és most várják a negyedik babát. Most volna mód. hogy lakást kapjon ... Egy óra múltán a második hangos megnyilvánulás: Ráugrik a Danuviára. A bukósisak miatt újra nem látni, hogy mennyire megőszült... 0 — Egy értekezleten hatvannégyben összekapott a két brigádvezető, Péter és Jóska bácsi. Az értekezlet után a tsz- elnök aztán külön-külön mindkettőjüknek igazat adott Mondtam is neki, ha mindenkinek igaza van, akkor év végén semmit sem tud fizetni a tsz — meséli Román István főállattenyésztő. És a termelőszövetkezet nem is nagyon tudott fizetni 1964ben, tizennyolc forint húsz fillér jutott minden egységre. Tavaly azonban gyökeres változás történt. — Elbocsátottuk az egész vezetőséget. És új emberek kerültek hozzánk, mint például ez a Lévai is. Tizenegyezer holdas, jól menő tsz-t hagyott ott Abádszalókon. — Milyen ember a főmezőgazdász? — Jó szakember és elég következetes. Szívósan, céltudatosan dolgozik. Csendes ember, nyugodt. Türelmes, egy kicsit talán túl türelmes is ... Az első fecskék ök, a gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum végzős növendékei, az első fecskék, akik ugyan nem messzi útról érkeztek, hanem most készülődnek az induláshoz. Szombaton tartották meg ballagásukat Azonkívül, hogy ők nyitották meg a sort a megyéink összes iskolái közül, ennek az eseménynek nem volt semmi különös vonása. Hodászy Miklós igazgató az intézet nevében engedte útra a harminchat ifjút, szép és okos tanácsokkal látva el őket. Darabos Zsolt őszinte és meghatott szavakkal mondott köszönetét társai nevében is mindazoknak, akik eddig segítették őket, fáradoztak értük. Az ilyenkor szokásos nóták is felcsendültek, hol szomorkásán, hol hetyke vidámsággal töltve meg az ősi termeket, folyosókat. Még az elérzékenyültség könnyei sem hiányoztak, nemcsak a lányok szemében csillantak meg, hanem a szülők szeméből is kibuggyantak. 65 Burbulya konkrétan bírál Köszönet... A „Tiszán innen, Dunán túl..című péntek esti rádiós vetélkedőben a győzelem az egész megye érdeme, s ezt szeretnénk megköszönni azoknak, akik tevékenyen bekapcsolódtak a versenybe. A főiskola 19-es termében összegyűlt szakemberek gyors válasza sok pontot szerzett szű- kebb hazánknak. Ha nem is került mindenkire sor — egy vetélkedőnél soha nem lehet előre tudni a kérdéseket —, de a sikeres feleletekben az együttes izgalom is benne foglaltatott. — A parádiak, recskiek és felsőtárkányiak leleményessége és ötletessége jóleső örö- okozott, A posta kedves előzékenysége biztosította zavartalan összeköttetést, a { honvédség a gyors közlés lehetőségét. Sokat segítettek az1 egriek is, s minden közremű-i ködőnek köszönetét mondunk. ^ Külön szeretnénk megkö- , szönni a VI-os stúdióban ülő,- a megyéből elszármazott vagy * munkájukkal oda kötődő bu- 5 dapestieknek azt a sok pontot, 4 amelyet Hevesnek szereztek. * Ismételten megköszönjük 1 minden kedves versenyzőnek! és közreműködőnek azt a szí- í vps segítséget, amelyet a ve-? télkedő sikeres lebonynWá- sához nyújtottak, s valamennyiükre számítunk a kö-1 zépdöntőben is. ? A rendező bizottság '< — ... és kedves kartársaim, most mondják el nyíltan és őszintén véleményüket, bírálataikat. Bíráljanak bátran! — mondta az előadó, leült és szúrós szemmel körülnézett. Várta a bírálatot. A teremben egy ideig néma csend volt, még a légy sem mert bírálni, volt, aki gondosan megnézte, mi van az asztal alatt, mások számára hallatlan érdekes látnivalót rejtegetett a terem jobb, másoknak a hol sarka, egyesekben feltámadt az ősi rajzkészséo és határozott mozdulatokkal csodálatosan tojásszerű köröket, és kör alakú néoírzeteket kezdtek firkálni a pa- vírra. tfkkív állt fel Bur- '—■'iin Ödön az utó- '•"tkvlárióból, megköszörülve torkát és megkönnyebbítve dolgát a többiekneli, akik megnyugodva dőltek hátra székeiken, ártatlan arcot vágva az előadói emelvény felé. — Tessék, Burbulya kartárs ... Szóljon csak bátran, bíráljon, ha kell — mondta az előadó, s szeme szikráinál rágyújtott egy imént előhúzott Fecskére. És Burbulya megszólalt. — Tisztelt megbeszélés, tisztelt előadó kartárs... Én most nagyon határozottan meg akarom bírálni a vezetést — mondotta, és körülnézett. Volt, aki elsápadt, volt, aki kajánul vigyorgott, hogy végre kitöri a nyakát ez a Burbulya, csak az előadó ült mereven Burbu- lyára szegezett szemmel. Várt. És nem hiába, mert Burbulya bátran, dacosan így folytatta: — Igen, a vezetést akarónk ■megbírálni, kartársak. Nem arról van szó, hogy a mi vezetésünk nem lenne vezetés. Sőt. Én állíthatom, kartársak, én a legjobban, aki hosszú időt eltöltve e vállalatnál, már a nyugdíj előtt állok, hogy ez a vezetés igenis vezetés. Ámde —emelte fel az ujját vészjóslóan, hogy néhányon úgy csináltak, mintha hátat fordítanának Burbulyának — ámde, egy vezetés lehet jobb is, rosszabb is. Nem igaz? Nem állítom én azt, hogy itt. ez a vezetés a rosszabb lenne, sőt állítottam, kartársak, én állíthatom legjobban közvetlenül a nyugdíj előtt, hogy ez a vezetés a jobb vezetések közé tartozik ... ... Ámde, ha mindent jól összevetünk, lehet azért dm itt is hibát találni. Mondhatnak erre, hogy hol nem lehet hibát találni? Igazuk van. Hibát mindenütt lehet találni, de legfőképpen ott, ahol dolgoznak. Márpedig a mi vezetésünk dolgozik, sokat dolgozik, hogy a mi jó vezetésünkben is van, lehet, található, esetleg hiba? Ugye, hogy nem lenne csodálatos ... Hát ezt akartam mondani nyíltan, őszintén, ina- zán segítő szándékkal, — s ezzel homlokát törölgetve leült. — Van még valakinek valamilyen meg- jeemzése. kortársnk? — Nine*'’ megkfjsznyöm Rurhnim kartárs ianzán építő. bátor és konkrét bírálatát. és az értekezletet bezárom — mondotta az prZartn és el<\1+crH-n n nn rr/i n *rt+ v-emében és - ’•-«»>«{- tálcán egyaránt kihunyt a parázs. (egr$ Jéwíft3 136& április 2&, tatfd A hagyomány szertartásossága egyúttal ünnepélyességet is ad a ballagásnak. Ez az ünnepélyesség nemcsak a külsőben mutatkozik meg, hanem a hangulatban, a lélek belső tartásában, a tekintetekben és a mozdulatokban is. Hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Ezért ad új élményt minden ballagás, ezért nem válik megszokottá, ezért ünnep minden évben. Ezért emlékezünk meg róla minden alkalommal. És mégiscsak jelentős esemény ez a nap, a fiataloknak^ a szülőknek, a tanároknak egyaránt. Mindannyian vizsgáznak ezen a napon, életük egy darabját teszik a lelkiismeret mérlegére. Hogyan használtam fel az eltelt időt, hasznosan, becsületesen, mennyit adtam egy induló élet fumda?* mentumához, mennyit fogadtam be magamba egy határozott cél elérésének megkönnyítéséhez, hogyan éltem lehetőségeimmel? Ezekre a kérdésekre kell feleletet adni a ballagáskor. Az egy személy ilyenkor mindig társaival való kapcsolatában kényszerül a válasz kimondására. Nem zárhatja el magát a közösségtől, ezért olyan felelősségteljes és szép a számvetés, ezért oly komoly esemény a ballagás, ezért olyan megható az élet új szakaszának a kezdete. A szombati ballagáson tehát harminchat ifjúi élet és a hozzájuk fűződő sok-sok felnőtt élet sorsdöntő eseménye zajlott le, ami ugyan néhány huszonnégy óra elteltével már csak emlékké homályosul, de alakító, elrendező, irányító* meghatározó jellege soha nem csökken. Harminchat szaktechniku»- jelölt önálló életútja nyílt meg szombaton, hogy mindannyian, minél előbb, a társadalom hasznos tagjaiként gyümölcsöz- tethessék tudásukat. És ez a legszebb vonása, jellemzője ennek a napnak. (g. molnár) — Vannak-e még ma is viták a vezetők között? — Természetesen. Jó szakemberek között lehetetlen, hogy ne legyenek viták... § A bukósisakon halkan top- pan a tavaszi eső. A szántóföldek között pöfögünk. Aztán a traktorosoknál fékez a főmezőgazdász. Megoldja a bukósisak csatját... — Tiszacsegei születésű vagyok, a család legfiatalabbja, 36 éves. 1952-ben érettségiztem Kisvárdán, ötvenhétben kaptam meg a diplomát az Agrár- tudományi Egyetem közgazda- sági karán. Tavaly pedig levelezőn megszereztem a második diplomát is. Az üzemgazdászi szakon. Nem néz fel, csak a slusz- kulccsal babrál. — Megőszült. — Nyolc éve dolgozom a mezőgazdaságban. — Elmosolyodik, Négyezer hold van most is a felelősségemre bízva. — A két kisfiát elengedné a mezőgazdaságba dolgozni? — Ha lesz kedvük, akkor feltétlenül. A nagyobbik már most is nagyon érdeklődik a traktorok iránt... 0 Megindulunk a traktorosok felé. — Nem enged traktorra ülni, — kezd panaszkodni az ifjú traktorista, Kokovecz József. Elvégeztem a traktorosiskolát, négyéves korom óta mindig az apám mellett vagyok a traktoron. Mégsem enged traktorra ülni... — Kétszer borultál a méta évben Józsi. Nem filléres értékeket kockáztatsz Le kell higgadni, fiam... Megnézi a szántási mélységet — Nagy aránytalanság volt a bérezésben, ezt kijavítottuk — mondja a főmezőgazdász, és odaköszön a távozó traktorosoknak. — És meg is rendszabályoztuk őket. Meg mindenkit, mert munkafegyelem nélkül lehetetlen eredményt elérni. A fegyelmezésről is csendben beszélt. — Ha tavaly ilyen szigwi rendszabályokkal álltam volna elő, akkor szedhettem volna a sátorfámat, vagy agyonvertek volna... Idén megszavazták«, 3 Űjra toppannak az esőcsepp pék a bukósisakon. Most hangosan beszél. A szél és a motor zúgása miatt. — Még két nehéz évünk van. Tavaly a termelőszövetkezet életében először sikerült a betervezett munkaegységet elérni. Több mint tíz forinttal többet, mint az előző évben! Két évig tartani kell ezt, ekkor lesz magabiztos a tagság és ekkor jönnek haza a fiatalok is... Az autóbuszmegállónál éppoly csendben köszönt el, mint előző nap a telefonban. Ekkor jöttem rá, hogy a vonalnak semmi baja sem volt. Lévai József csendes ember... Eny- nyi a magyarázat... Fóti Péter ve annak nagyobb részével nem a vállalat rendelkezik. Az új gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó elképzelések szerint, a jövőben a vállalatok hatáskörébe célszerű adni az amortizációs alappal való gazdálkodás jogát is. így a vállalatnak nem kell külön beruházási keretet kérnie az államtól, állóeszközeinek pótlására. A vállalat megteheti, hogy az amortizációs összeget nem ugyanannak a gépnek a pótlására fordítja, amelyik érték- csökkenéséből azt képezte. A gyakorlat az, hogy az egész állóeszköz-állomány után létrejött amortizációs alapot az éppen abban az évben szükséges pótlásokra fordítják. Csak egy a fontos: a vállalat évről évre teremtse elő a pótláshoz szükséges pénzt. így képes csak a saját lábán megállni. Pótlási kiadását is a bevételeiből kell fedeznie. E megfontolásból vezették be néhány hónapja a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is az amortizációs alapot. Nem egészséges módszer, hogy a szövetkezeteknek mindenért az államhoz kelljen futkosniok, s az egyszerű pótlásokra is pénzt kémiök. Az amortizációs alap képzésével maga teremtsen magának ehhez anyagi bázist. A felvásárlási árak emelése éppen azt célozta, hogy az árakban az állóeszközök egy részének elhasználódása, értékcsökkenése megtérüljön, s a pótlási alap képzésére lehetőséget nyújtson. Dr. Pirityi Ottó hanem 5—16, sőt 20 év alatt.) Világos, hogy ezek árát is számításba kell venni a termékek áránál, hiszen egyébként sohasem jön létre az a pénzösz- szeg, amely a tönkrement épület, kiszolgált gép pótlásához kell. Az épületeket, gépeket, berendezéseket állóeszköznek nevezzük. Értékük fokonként épül be a termékbe, olyan mértékben, ahogyan használhatóságukból veszítenek. Azt a folyamatot, amelyben ezen állóeszközök ára a velük előállított termékek árában megtérül, amortizációnak nevezzük. Az amortizáció pénzügyi, számviteli bonyolításának kialakult módja van. Megállapítják előre, hogy a várható kihasználás mellett a gépet, épületet megközelítően, hány év múlva kell újjal pótolni. Ha például a gép előreláthatóan tíz évig képes működni, akkor beszerzési áránajc 10 százalékát minden évben költségként elszámolja g, vállalat. 10 százalékkal csökken a gép nyilvántartott értéke, de az ennek megfelelő összeget a vállalat külön számlán gyűjti. Ezt az évenkénti összeget nevezzük értékcsökkenési leírásnak. Egy 200 ezer forintos gépnek tehát a nyilvántartott értéke használatának harmadik évében már csak 140 ezer forint, s minden évben 20 ezer forintot a vállalat költségei között elszámolnak, s a bankba befizetnek. Mire eltelik a tíz év, s a gépet cserélni kell, együtt áll a 200 ezer forint. Igen ám. de a jelenlegi gyakorlat _ szerint ezzel az összeggel — illet(Befejező rész) Az önálló gazdasági elszámolás elve alapján működő vállalatok árbevétele elsősorban arra szolgál, hogy ezáltal a termelés költségei megtérüljenek. A termékek előállításához szükség van anyagra, energiára, szerszámokra, gépekre, épületekre, s mindezeket a termelés folyamatába bevonó munkaerőre. Ezek pénzbe kerülnek. A vállalatoknál az utó- kalkulátor rendszeresen összegyűjti az egy-egy termék szériára vonatkozóan a különféle költségeket. Megállapítja, hogy egységnyi termék a vállalatnak mibe került, s vannak olyan költségek, amelyeket közvetlenül elszámol az egyes gyártmányokra. Ilyen az alapi- anyag, a közvetlen termelők munkabére. Vannak olyan költségek is, amelyek csak bizonyos szorzószámokkal bonthatók le gyártmányokra. (Ilyen például a gépek javítási költsége, pótlásuk költsége, a tisztviselők bére stb.) A helyes az, ha a termék árában megtérül mindaz a költség, amibe a termék előállítása került, es még ezen felül valami nyereség is marad. Azt mindenki természetesnek tartja, hogy az anyag-i, energia- és bérköltségeknek gyorsan meg kell térülniük az eladott termékek árbevételében. Ám Vannak olyan termelési eszközök is, amelyek tartósan vesznek részt a termelési folyamatban: ilyenek- a gépek, berendezések, épületek, víz-, gáz-, villanyvezetékek, csatornák stb. (Ezek értéke nem egyszerre megy át a termékbe, Hatvanban építik as ország első diffúziós tornyát 30,9 milliós fizetési mérleg.favító beruházás A megtérülés: 1,4 ép
