Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

Erőt adó március Tavasz. Kilencszáz és tizen­kilenc volt, nyirkos, esőző áp­rilis, nyirkos, esőző, ólmos má­jus, lucskos is, bús is. hideg is. Sárga köd ült a földeken kint, s az utak végtelen sarán. S mégis — ilyen csodás tavasz még nem nyílott a Dunán— Tiszán — írta Csihajda matróz legendájában, másfél évtized­del a forradalom tragikus bu­kása után Madarász Emil, érez­tetvén e sorokkal is, hogy a ta­vasz mindig ólmos, hideg, kö­dös napokban is. évről évre a reményt, az új diadal ígéretét ébreszti. Sokan emlékeztek — munkások, parasztok — eszten­dőről esztendőre, egyszerű szavakkal, elfojtott sóhajjal, titkolt könnyel „egy jobb kor tündöklő kapujára.” Illyés Gyula idézte így tizenhat éves kofában, gyermekfővel szolgált honvédő katona heteinek emlé­két, álmainak csodaföidjét. Mások, a párt, a forradalmi munkásmozgalom, emberei, ön­feláldozó elszántsággal adták érte fiatal éveiket, az örömöt, a szerelmet, egészségüket, életü­ket is „újra meg újra”, ahogy Kom iát Aladár kiáltotta szen­vedélyesen, ugyancsak e nagy nap, március huszonegyediké emlékét idézőn. Aztán feltámadott. Nem hamvaiból, csodás ragyogón ki­kelő főnix-madárként, hanem küzdelmek, csaták, kudarcok és elviselt csapások árán, mert a jó ügy emberei, az igazak és a becsületesek sosem hagyják cserben a zászlót, amelyre föl­esküdtek, sosem árulták el az ügyet, melynek hívei lettek. Kitartásuk, hűségük másokat is magával ragadott, akik az ő z Idájukból merítettek erőt, akiknek megingathatatlan hi­tük nyújtott bátorítást, vala­hányszor újabb és újabb aka­dályoknak, buktatóknak kel­tett nekigyűrkőzni. A munka, a küzdelem megtermetté gyü­mölcsét: új ország épült, jobb a réginél. Á továbbjutás most sem, to­vábbra sem kitaposott, sima úton .vezet. Meg kell küzdeni minden kilométerért, minden győzelemért. Még itt élnek köztünk az el­ső magyar munkásmozgalom, a proletérforradalom, a Ta­nácsköztársaság egykori zászló­vivői. Többségük már csak fél­tő szeretetével, gondjával, ag­gódásával, tapasztalatainak bő­ségével, tanácsaival segít. S ilyenkor, a márciusi évforduló előtti napokban, az emlékezés meghitt óráiban tollat fog, reszkető kézzel leírja, ki tudja hányadszor, hogy miként volt, amikor a Tiszánál... Hogyan indultak rohamra a győri ágyúgyár felfegyverzett oszta­gai, mint verekedtek a nógrádi bányászok, s milyen igaz, má­moros ünnep volt Miskolc be­vétele. Somogybán már szövet­kezetekkel kísérleteztek, Veszp­rémben, Zalában irgalmatlanul odacsaptak a régi világ visz­eszme világítja meg utunkat ma is, holnap is. Méltóképpen' emlékezni azt jelenti, hogy eleget teszünk a kor parancsának, helytállunk a mindennapok egyszerű, nem látványos teendőinek elvégzé­sében. Népünk békében épít, de a föld sok pontján a kegyetlen ellenség csapásai alatt, az im­perializmus ellen élet-halál- harcát vívja sok szabadságsze­rető nép. Vietnamban magasra csapnak a lángok, miként 1919- ben az életéért küzdő magyar nép, a vietnami szabadsághar­cosok is a békét szerető, saját függetlenségüket védő, sza­badságharcukkal rokonszenve­ző népekre függesztik tekinte­tüket. E népek lélekszáma és ereje összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint akkor, 1919-ben volt. Nagyobb hatékonysága, s a történelem alakulására gya­korolt hatása is. Ez a körül­mény teszi indokolttá a jó és igaz ügy képviselőinek bizal­mát az egész világon: a szocia­lizmus, a haladás és a béke erői legyőzhetetlenek! E meggyőződésben erősít meg valamennyiünket esztendőről esztendőre dicső emlékű 1919-es forradalmunk minden tanulsága. (V. F.) Tervei* a W*onádi Petőfi isz-ben (Zbiskó Vilmos tudósító.) A boconádi Petőfi Termelő- szövetkezetben az elmúlt év­ben a bevételek 40 százalékát az állattenyésztés biztosította Ennek figyelembevételével ké­szítik 1966. évi tervüket. Ter­vezik, hogy a tehénlétszámot saját nevelésű üszők tenyész­tésbe vételével 150 darabra növelik. 'A megnövekedett ál­latállomány elhelyezéséh'’- szükség lesz egy korszerű, 100 férőhelyes szarvasmarha-istái lő építésére. Be akarják veztit- ni az új istállóba a gépi fe- lést. De szükségessé válik eey korszerű borjúnevelő építése is. Ezt szintén 1966-ra tervezik A felemelt tehénlétszámnál el akarják érni a tehenenként 2400 literes átlagos évi tejho zamot. A tervek végrehajtáséi segíti, hogy rövidesen befeje­zik az istálló közművesítését A víztorony építését és a mélykút fúrását most végzik Növelni akarják a bevételt hízósertések értékesítésével is. Az állattenyésztési munkák korszerűsítésével, az értékesí­tés növelésével biztosítják hogy a betervezett 13 millió forintos bevétel jelentős ré- j szét az állattenyésztés adja. Holnap szerelmes leszek. Kell! Holnap, március 21-én, beköszönt a tavasz, s a tavasz szerelem nélkül annyit ér, mint a halászlé hal nélkül. S különben is, mint jó magyar hon­polgár, dátumhoz illően becsülettel megiinnep- lek minden arra rendelt napot. Karácsonykor külön is eltölt a békevágy, a munkásmozga­lom ünnepein aktivan veszek részt, május el­sején majálist rendezek, március 15-én például mindig és rendre elszavalom a Talpra ma­gyart! Holnap, a tavasz első napján, tehát sze­relmes leszek. A jeleségem ugyan azt mondta, hogy sok­kal okosabb, ha inkább szavalok, az nekem sokkal könnyebben megy, de ez csak amolyan női, asszonyt intrika, amelyet gúnyos kacajjal kell távol tartanom magamtól. A lényeg: hol­nap szerelmes leszek. ... ha a reumám engedi. (-6) Tél végi csibe — tavaszi rántott csirke Az idén is mintegy másfél millió csibét keltetnek az egri „csirkegyárban”, amelyekből rövid idő alatt egykilós hús­baromfit hizlalnak a nagy­üzemi és háztáji gazdaságok­ban. az egri. a gyöngyösi és a hat­vani háziasszonyok kosarába. P. E. Egy szürke Volg, A benzinkutas ragaszt Két maszek kocsi — HÉTKÖZNAPI forgalom Eger határában: hárompercen­ként egy kocsi —olyan, amely meg is áll a benzinkútnál, így délfelé, amikor már, aki a vá­rosba akart jönni megérkezett reggel, alti távozni készül Egerből, az még nem indul el. Délelőtt 11-től 12-ig 12 gép­kocsi vett fel benzint — szu­pert vagy nem szupert —, ola­jat a Budapest irányából vagy afelé igyekező autósok közül. A benzinkutas uzsonnázik — tepertőt sóval és kenyérrel —, dé minduntalan felugrál, mert most például a városi főál­latorvos érkezett fekete Volks­wagenjén. A Nagy József Tsz- ből a kőlyuktetói gazdaságba tart. Aztán jönnek sorra a töb­biek: egri tehertaxi ebédet szállít iskolába, óvodába, a fővárosi TEFU egy hathenge­res Csepel kamionja 100 für­dőkádat hozott Egerbe, és visz- szafelé mérgelődnek: „Üresen megyünk, nem "Tudnak szá­munkra fuvart biztosítani. így bizony nem lesz teljesítmény.” S nagyon mérgesek. Aztán az Egri Városgondozási Vállalat Pannóniája igyekszik Hatvan­ba, majd az Eger—Szolnok kö­zött közlekedő távolsági busz jött ki a városból üresen, egy kis üzemanyagért. Lélegzethez jut a benzinku­tas. Egy üzemanyag-felvétel több mint három perc, tehát szusszanatnyi ideje sem lehet­A falu közepén áll a ház. Az utcában egyedül en­nek van nádfedele. Tízegyné­hány évvel ezelőtt itt végző dött a község, akkor a legutol só házban lakott Varga M. 1st van. Most, hogy ikerablako. villákkal kirangosodott az ut ca, a falu közepére jutott ; nádfödél. Az udvaron akácfa, dereké hoz lánccal kötöttek egy na gyobbacska malacot. Az ud vart felverte a porcfű, a vi rágós kertbe sóskát ültettek. Varga M. Istvánt a kertbei találom. Kezében ásó, a kis kabátja ott lóg a szilvafa galy lyán. A zsíros, fekete főidő: csillan a fény, bogarak, kővé giliszták másznak elő a hántol közül. Az ásó tétován, nehezei mozdul, minden fölszakítot hant egy sóhaj. A kiszikkad karon kéken futnak az erek az izmok helyén ráncolódik bőr. Felnéz. Földbe szúrja az ásói végigtörli izzadt homlokát. — A fele már megvan. Ez it kutya nyirok, de beljebb a ke rítés felé már engedelmesebi: Nézegetjük -a kertet. Fris; földszag árad, a ribizlibokrc kon babszemnyire dagadtak rügyek. A kerítés tövében zöl deli az árvacsalán, a kerti gé meskútból csipogva röppenne elő a verebek. Régebbi ismerősök vagyunl ezért így könnyebben forog »zó. — így, magamban ásogatoi HARANGSZO UTÁN Amíg a feleségem élt, segített ő is. A fiam küldött a minap kétszáz forintot napszámra, de megcsinálom magam. Tavaly ásatlan maradt a kert... M éhecske röppen az ásó nyelére. Illegeti magát, később odébbszáll. — Ásatlan maradt? — Az. Varga M. István lesüti a sze­mét. mintha csak a csizmája orrán keresne valamit, lefelé pislog. — Ásatlan maradt, mert úgy volt, hogy meghalok... A döbbent csöndben hallani lehet a vén tüdő egyenletes sípolását. — Olvasós asszony volt a fe­leségem. Negyvenkét évig él­tünk együtt... Elviszi a rák — mondta egyszer a fiatal doktor úr. — Tegyen valamit! Ha csak lehet, — kértem. A fejét rázta. Amikor kikí­sértem, az udvaron megmond­ta. — Meghal az asszony, István bácsi. Egy hónapon belül. El is temettük, nem kellett neki egy kerek hónap. Azt kér­te utoíjára, mondassak érte misét, meg a magam leikéért is. Még a misében sem akart megcsalni szegény ... Az öregember homlokán ösz- szefutnak a ráncok, ahogy a fe- , leségéről beszél. Hangja fátyo­los, el-elcsuklik. — A temetés után üres má­ra td a ház. A kutyát is elütöt­te aznap egy autó. Ügy gondol­tam, legjobb lesz, ha én is „el­megyek” a feleségem után Rám néz. — Azért mondom ezeket magának, hogy tudja, miért maradt tavaly ásatlan a kert... Bólintok. — Egy szombat reggel men­tem el a parókiára, öregecske papunk van, szelíd, halk szavú ember. Szívesen fogadott, mindjárt meg is kérdezte, mi- végett jöttem. — Misét mondatnék, plébános úr. Rám nézett megértőén. — Csak egy hét múlva, Ist­ván. Liberás nagymisét, a meg­boldogult lelke üdvéért. Sajná­lom, de csak akkor kerülhet rá a sor. Dólintottam. Egy füzetbe u beírta a nevet. Misére harangoztak, sietnie kellett, de az ajtóból még visszaszóltam. — Még egy mise kellene, plé­bános úr. Rám nézett. — Elég ez az esv is. István. Maid az évfordulón útra eon- óolunr- a megboldogultra. Aho­torpn illik. Kijött a szakácsnő, elő+te nem akartam beszélni. A plé­bános úr visszahívott. — Mondom, még egy misét szeretnék. A magam lelke üd­véért. El akarok menni a fele­ségem után... A plébános úr a fejét csó­válta, azt mondta, hogy élőkért nem szokás gyászmisét tarta­ni. Törtem a fejemet egy ideig, aztán egy százast húztam elő ... — Rendben van, István, de csak pirosban lesz a gyászmi­se. A lelke üdvösségéért. Varga M. István most már nem keresi a szavakat. Látom minden porcikáján, átérzi amit mond. — Nehéz három hét volt az, l&rem. Szentül hittem, hogy akinek a lelke üdvéért misét mondatnak, azt kellő időre ma­cához szólítja a jóisten. Első héten a fiamnak írtam leve­let. Éppen csak eszegettem va­lamit, és éjszakánként több­nyire a megboldogult felesé- VPO-—ol beszélgettünk. C'rnondtam n°lr' hogyan iártam a nléhános úr­nál. Panaszkn/li-arn is. hog'v Csak níroshan vállalta, a avász- nyisét.. Dolgom! nem volt erőm, ne^íg az ásásra mór itt volt az idő. — TVTi-nok is dől górnék — g<m- rtalfam —. nébáov enn még sá­tán úgvis rne'domdtil a lélek­harang Varga M. István felett is. — Az utolsó éjjel virrasztot­tam. Nem gondoltam, hogy a halálomat az utolsó pillanatra hagyja a jóisten. A vén fali­óra már háromnegyed éjfélt ütött, amikor egyszerre nehéz lett a fejem ... — Reggel a harangszó ébresz­tett fel a hosszú álomból. Mi­re felkászálódtam, már kifelé jöttek az asszonyok a templom­ból. Az én halotti misémről. Csend van. Egy ideig nem szól senki, aztán az öreg még annyit mond: — Másnap megint elmentem a plébániára. Visszakértem a papunktól a százast, merthogy nemcsak én aludtam el, de a jóisten is elfelejtkezett rólam ... ★ A tavaszi fény elönti a ker­tet. Az utak mentén már kiüt­közik a fű és madár repül a közeli fára. Varga M. István kihúzza a földből az ásót. — Ide krumplit ültetek. Az öreg barackfa helyére jonatán­alma kerül. Látta elől a virá­goskertben a sóskát? Azt mond­ja mindig a fiatal doktor úr: — Sok főzeléket egyék, Ist­ván bácsi, mert abban van a vitamin... \#arga M. István folytatja * a munkát. Lassan, öre­gesen nyomja az ásót a föld­be, néha kétszer is rátapos, hoev befogadja a fényes vasat a föld A hangok egymásra bo­rulnak, olyan szépen, mint könyvben a sorok ... Szalay István 1 i Egerbe tart... is — Krémszín a divat Egy óra a benzinkútnál ne a kutasnak, persze vannak azért tízperces forgalomszüne­tek. MÄR MENNE is be, de mo­torzúgás és megérkezik a Bel­kereskedelmi Szállítási Vállalat pótkocsis teherautója, vas-mű­szaki cikkekkel. Borsod—He­ves—Nógrád lerakatait látja el ez a kocsi. S percek alatt már­is összegyűlt öt autó: egy krémszínű Warszawa, az Egri Járási Pártbizottság kocsija. Verpelétről jött vissza, egy másik hasonló színű társa a SZOT központjából, és egy harmadik krém, de az már Volga, a Parádfíirdői Gyógy- kórházba igyekszik vissza há­rom beteggel. S a sok pasztell közt (úgy látszik, ez a divat- szín), egy sötétzöld, szovjet gyártmányú teherkocsi, az egri postaműszaktól kapcsolókat és telefonközpontot szállít Ver- pelétre és Kápolnára. A benzinkutas magas, szőke fiatalember. Szótlanul barát­ságos, csak azzal beszél, aki megszólítja, régi ismerősei kéz­fogással üdvözlik. Aztán foly­tatja az uzsonnát és a félbe­maradt cigarettát — hiszen kint a kútnál tilos a dohány­zás. Utána nekifog ragasztani, A benzinjegyeket ragasztja fel kartonlapra. Előírás. Ra­gaszt — valóban nincs ideje lazsálni. Ha nincs kocsi, ak­kor a ragasztóval bíbelődik. ZÖLD TEHERAUTÓ — a Heves megyei Villanyszerelő Vállalattól. A sofőr: „Ezt a masinát már műemléknek kel­lene nyilvánítani.” Daruzni mennek Hatvanba. Társuk lesz az úton egy másik zöld, de az í Warszawa. Az Állami Biztosító í Egri Igazgatóságának vezetői őszintén Hatvanba indulnak tár­gyalásra. Egy GAZ 51-es az I AGROKER-től gumikat szállít >Kál, Kápolna és Gyöngyös jtsz-eibe. S úgy látszik, ez a Snap a villanyszerelőké: még Jegy kocsi, kék NDK Garant í légvezetékeket visz a vécsi i honvédséghez. Aztán a KPM- 5 tői egy szürke Volga Egerbe 1 tart . : Nem messze a'kúttól jól öl- Jtözött fiatalember autós toppra t vár. Már egy órája. Egy lány, jaki nála később jött, azóta Jmár Gyöngyösön járhat. De Shát ő fiú, s kevés a női ve­szető. Egy óra alatt egy sem akadt. S Nemsokára harangoznak, 3e ? még befut egy 250-es Csepel a Barneváltól, egy Pannónia Po- 1 roszlóra igyekszik, egy Wart- ; burg Tiszafüredre és egy má- ‘ sik Pannónia Demjénből ér- 5 kezelt. ( MASZEK KOCSI csupán kettő akadt i1-tői 12 'a pedig : hárompercenként vett fel ' üzemanyagot egy kocsi — „holtidőben”. » (berkovits) A piaci elárusítóhelyeken nagy keletje van a baromfinak. Legkedveltebb húsfélénk — talán mert fehérjetartalma a legmagasabb, húsa a legízlete- sebb — a baromfi. A háziasz- szonyok vacsorához, vasárnapi ebédhez szívesen vásárolják. A nagyüzemi gazdaságokból, háztájiból sosem tudnak any- nyit piacra vinni, amennyi vé­gül is el ne fogyna. — Egy párat mérjen le, kedves... tegyen még egyet hozzá. Olyan szépek. — Válasszon ki egy súlyo sabbat... az jó lesz. — Én következem. A megyeszékhely piacán egy óra leforgása alatt kiárusítják a Nagy József Termelőszövet­kezet szállítmányát. Több ezer forint gyűlik össze a pénztár­ban és a vásárlók is elégedet­ten sietnek haza piaci terhük­kel. Közülük senki sem gon­dol arra, milyen utat is tesz meg a baromfi, míg az ő ko­sarába kerül. Az év első keltetésű csibéit csak olyan gazdaságokba vit­ték, ahol fűteni tudták a ba­romfinevelőket. A baromfi- keltetőtől a meleg „otthonig”, fűtött gépkocsikon tették meg az utat a kiscsirkék. A bélapát­falvi, az egerszalóki, az egri Rákóczi és a Nagy József ter­melőszövetkezet korán kezdett a neveléshez és márciusban már nagy mennyiségű rántani és levesbe való csirkét tudtak értékesíteni. A Baromfifeldol­gozó vállalat egy héttel ez­előtt négy-, a héten hat-, a iöyő héten nedig előrelátható­an 14 ezer húsbaromfit vesz ót és továbbít a fogyasztóknak. Az idén összesen 145 vagon baromfihúst szállítanak a me­gyei piacokra és kisebb meny- nyiségben a fővárosnak, kül­földi megrendelőknek. Rövid idő alatt nagy utat tesz meg a baromfi, míg eljut szahozására szervezkedő urak- < nak, s ezt tették a Duna—Ti- : sza-közén is. Mert a rövid né­hány hónap kevés volt mara- ; dandó építésre, de elegendő, 1 hogy kitűnjék: harccal, vérrel, i szenvedéssel, áldozattal kell 1 kivívni minden eredményt, s minden napot, az új élet min- ; den lépcsőfokát. < Nemcsak a múltról írnak, ] nemcsak a múltról beszélnek. 1 Téved, aki azt hiszi, ők, az őre- : gek már csak emlékezni tud- i nak. A leírt és elmondott szó nagyon is élő, nagyon is haté- : kony erő, ha, meghallják, ha megszívlelik. A nagy történél- : mi példák tudói, nélkülözhetet- 1 len tanácsadói a mának. Azt : mondják mindenekelőtt: meg­nyerni, magunk mellé állítani, < zászlónk alá tömöríteni és megtartani az embereket. El­nyerni, megtartani hitüket, bi­zalmukat, tettrekészségüket. Ne beszéljen a forradalomról, aki erről megfeledkezik! Éppen az a csodás, az a nagy­szerű, hogy magyar földön csaknem fél évszázadnak, élőt- 1 te, a világot átformáló eszme, Marx és Lenin tanítása, az utat kereső százezrek akaratával találkozott, milliók előtt emelt messzire világitó fáklyát. Ez a forradalom folytatódik. Ez az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom