Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
•rC-Tfn 4 ■ iíSflWi'iASCi •'%-u/V ’ Seszéljunk szépen magyarul (L. Elekes Éva tudósítónk.) Dicséretes és feltétlen követésre méltó kezdeményezés született a gyöngyösi gimnáziumban. „Beszéljünk szépen magyarul” jelszóval léptek versenybe az iskola növendékei. A gimnázium magyarsza kos tanárainak zsűrije előtt versenyeztek a tanulók, hogyan kell szépen, hangsúlyozva, helyes beszédritmussal, jó hanglejtéssel prózát mondani. A műsor egy kötelező Móricz novellarészlet, és egy másik, szabadon választott próza elmondásából állt. Az osztályok’ legjobbjai kerültek a zsűri elé. j Balázs Mária, Molnár Ágnes és Varga Szilvia negyedik osztályos tanulók bizonyultak a legjobbaknak, ők kerültek a megyei döntőbe. A szereplők népes tábora, a tanárok aktivitása bizonyítja: helyes út ez a szép magyar beszéd elsajátítása. Sok gondot okoz az alkoholos befolyásoltság szerepe a közlekedési balesetek előidézésében. De mennyit ihatunk? A gépkocsivezetők számára rendkívül megnyugtató ada- tot közöl a Népújság felvilágosító cikke. Közli, hogy az orvosszakértők megállapították, hogy ha a vér-alkoholszint 1 és 150 ezrelék között van, fennáll a baleseti veszély. Ilyenkor, „ha nem is jön létre baleset, az csupán a szerencsés véletlenen múlik”. Mi is megkérdeztük az orvosszakértőt. Hogy áll a helyzet, ha a vérünkben 150 ezrelék (vagyis —15 %, vagyis ^ literenként másfél deci) alkohol kering?... A válasz lesújtó volt. Nyomatékosan felhívta a figyelmünkéi, hogy ha a véralkoholszint csak 3,5 ezrelék felett van, már légzőkczpont- bénulás és halál következik be. Ehhez a 3,5 ezrélélíes véralkoholszint eléréséhez kb. 1,5—3 liter bor, vagy 4—7 deci pálinka elfogyasztása elegendő. (Embere válogatja). Nyilvánvaló, hogy a felvilágosításban csak 1—1,5 ezreléket kellett volna írni. De, ha valakinek kétségei adódnának, egyszerű számitá9 is végezhető. Ha ugyanis a 3,5 ezrelékes vér-alkoholszinthez átlagban kb. 2 liter bor fogyasztása elegendő, akkor a 150 ezrelékhez ennek kb. ötvenszeresét, azaz kereken egy hektoliter bort kellene elfogyasztani... De ki bírja ezt lenyelni? ... Javaslatunk egyszerű. Gépjárművezetéskor maradjunk a nulla ezrelék állapotában, vagyis ne iszogassunk. Az ember még így is könnyen téved... (DR. SZEMES) Az Egerben felállított szobrok felavatásuk után heves vitára adtak alkalmat. Különösen két alkotás, a múlt év végén leleplezett Gárdonyi-szobor és a színház mellett fekvő múzsa bizonyult hálás beszédtémának. Öregek és fiatalok, kétkezi munkások és értelmiségiek tárgyalták, magyarázták az alkotók szándékait és azt, ami a szándékból megszületett. Blaskó János a múzsa kőszobrát elemezte is lapunk hasábjain, vázolva az újat és mait, ami a formáknak eme új harmóniájában megmutatkozik. A Gárdonyi-szobor művésze, Somogyi Árpád, saját maga vállalkozott arra, hogy hitet tegyen alkotói elgondolása és a mű mellettA vélemények leWggadása Után okát keresve a messze el- yrsenő vitának, keresni indultunk a magyarázat megtalálására: miért nem értik, vagy miért nem akarják érteni az emberek az új, a mai alkotásokat? Mi az, ami az átlagemberben ellenkezést vált ki a mai képzőművészeti alkotásoknál? Talán a művészek rugaszkodnak el az általánosan elfogadott, vagy örök érvényűnek hitt művészi mércéktől? Vagy a közönség éretlen még a mindig újat kereső, és mindig, mindent újra fogalmazó, teremtő géniuszhoz képest? Mit teszünk ma és mi, hogy a mai művészi alkotásokkal szemben fogékony legyen a ma embere? Kap-e pallérozottságot nálunk ez átlagember a művek megértéséhez, alapismereteket a művészi élmények tudatos ellenőrzésére, befogadására? Van-e ítélete és milyen ítélete a művészi alkotásokról. Két tanárral folytattunk beszélgetést, akik az egri közép.- fekolájkban, a gimnáziumok humán tagozatában az általános műveltséghez szükséges művészettörténeti ismereteket heti két órában oktatják. Farkas László, a Szilágyi Gimnázium tanára nem adott derülátó választ kérdéseinkre; — A középiskolákban a művészettörténeti oktatás és ezzel a nagyon is kívánatos esztétikai nevelés csak heti két ólában és csak az utolsó éveseknél folyik. & csak a humán tagozatnál. Ez az óramennyiség és az előírt tananyag nem nyújt lehetőséget alaposabb művészettörténeti tájékoztatáshoz. Lezárt korok, lezárt művészeti stílusaival ismerkednek meg a tanulók & azokkal az okokkal, ideálokkal, eszmékkel, amelyek a művészeti irányzatokat egykor létrehoznák. Annyit megtanulnak, hogv minden kor embere igyekezett kifejezni, magát, társadalmát, azt a világot, amely őt körülvette. Be a mai fiatal még nem látja, hiányos művészettörténeti ismereted miatt sem, hogy a mai ember másképp örökíti meg a természeti jelenségeket, más fogalmazásban akarja hátrahagyni ideáljait, e korról ezóló híradását. Korok, emberek, ideálok Á művészet mindig is absztrakció volt. A természet jelenségeit Igyekezett az alkotó ember a saját belső indítékai szerint kiválasztani és megörökí. teni. Például említeném: a barokk ember is eltorzította szobrain, festményein, az anatómiailag felmért és szabályos test idomait, halmozta a formákat, szinte a tobzódásig. A mai ember, a meggyorsuló életben, a tegnaphoz képest | csaknem fantasztikus technikai ► fejlődésben, lüktető életrit- J musban eldob minden feleste- í get, csak a lényegre tör-Mind- 5 emellett még új szépségidealo4 l^SPSm Ute6. február vasárnap .. m közügyet, mert m már mégiscsak tűrhetetlen, hogy a közügyeket nem tesz- szük eléggé közüggyé. Itt van ugyebár ez a sokat emlegetett és a humorban sem nélkülözhetett budapesti Emke-áluljáró, amely a legújabb kor legújabb csodája, lévén olyan aluljáró, amelyen nem felül, hanem alul járnak az aluljárók, azért is nevezik aluljárónak. Nos, ez az aluljáró, amely kies országunk fővárosának szívében épül, nem közügy... Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nem ügy, vagy nem egy közösség ügye, mondjuk a budapestieké, az átutazóké, a, külföldieké, — de én nem tartom közügynek. Nem tartom közügynek, mert 1. ...csak akkor lenne közügy, ha Budapest—Miskolc, vagy Budapest—Szeged közötti aluljáró lenne, amely nemcsak abban lenne páratlan a maga nemében, hogy két várost köt össze alul, de abban is, hogy két várost, sőt, legalább két megyét is érintene, nemcsak az Emke sarkát összekötve a patika sarkával... Nem tartom közügynek, »te rí.— /-efyí^L 2.., .ugyan aluljárni rendkívül érdekes és izgalmas, de annyira talán mégsem, mint felüljárni, mondjuk az Erzsébet-hídon, vagy körüljárni, mondjuk egy modern autósztrádán Észak-Magyar- orszagot.. Nem tartom közügynek, mert.. 3. .. .közügy iránti lelkesedésemet maximálisan kimerítettem az Astoria-álul- járóval, amely olyan közüggyé vált nálunk, mintha mi építettük volna meg, mondjuk, az egyik nílusi hidat, amiről az jut eszembe, hogy tényleg építettünk egy ilyen nílusi felüljárót, de az viszont nem volt közügy. Mert utóvégre mit nekünk hekuba és a Nílus, amikor van nekünk Dunánk és Astoria-aluljárónk... Nem tartom közügynek, mert... 4. .. .ugyan János bátyám a zárszámadó közgyűlésen az évi mérleg hallatán megjegyezte, hogy ne a mező- gazdaság, meg a szövetkezeti parasztság dolgairól fecsegjen az előadó, hanem arról, hogy az új aluljáróval hányadik helyre kerültünk az egy főre eső aluljáró-statisztikában és az ENSZ-kimutatásban —, de utána János bátyámat ki is vezették a közgyűlésről, lévén hogy kissé kapatos volt, mint a disznó. És végül nem tartom közügynek, csak ügynek, munkának, kétségkívül megemlítésre méltó építkezésnek,' mert... 5. .. .mert nem tartom. Én. Itt. Lehet, hogy ez szűkkeblű vidékiesség, ostoba lokálpatrióta irigység — ez mind lehet, de én akkor sem tartom közügynek. Én nem bánom, tegyük közüggyé a közügyet, mert az már magam is sokallom kies vidéki értetlenségemben, hogy nem tesszük közüggyé a közügyét, pedig az a köz ügye, de ne tegyük közüggyé azt az ügyet, ami nem az. Mert vajha olyan jól állunk mA a közügyek terén, hogy más közügyünk nincs is, csak az aluljáró? Amikor még a felüljárókkal, sőt a felül járókkal is elég köz- és közölni való ügyünk van. Aki pedig azt hiszi, hogy én haragszom az Emke- aluljáróra és irigy vagyok, mert lakásom és a sarki presszó között szégyenszemre felüljáróként kell közlekednem, az mélységesen téved. .. Örülök majd, ha elkészül, még jobban, ha nem kell utána rögtön kijavítani, büszkén megyek majd át, azaz, hogy alatta, és így fogok sóhajtani: — Ez igen... Az elsőből tanulva, a másodikra már kitűnő aluljárót tudunk építeni. .. És akkor és ott el fogom majd hessegetni a szemte- lenkedö gondolatot: — Vajha már az első tízezerből ugyanígy tanultunk volna annyit, hogy a második tízezerrel már ne legyen semmi baj... Mármint a lakással. Mert például ezt én már közügynek tartom. Én. Itt. S velem együtt ki tudja, még hány millióan, itt és ott?! * 1 sok, az idősekről való meleg gondoskodás. A szervezet tagjai az árvízkárosultak részére például több mint ötezer forintot gyűjtöttek. Nem maradt el a kitüntetés sem: id. Mátra Ferencé, Kiss József né, Czaká Istvánná a szervezetben végzett munkájáért, véradáséit Vahti János Kovács, Szabó Ferencié, id. Gubis Sándor, Csák Lászlóvá, Dallas István, Édes Istvánná, Mátra Ferenc* né, Baranyai Antalné, id. Sári Ferenc és Juhász Ernő kapott még jutalmat. Természetesen, mindenkit fel lehetne sorolni, mert mindenki megérdemli, aki csak egy deci vért is adott, * köszönetét... ★ — Nem a pénz a lényeg, ezért nem is kell — mondta özv. Venezel Kirolyné. — Olyan jóleső érzés... Képzelje, nemrég Hatvanból kaptam egy lapot, Szabó Imrének hívják, aki küldte. Azt írta, hogy köszöni a vért, ami az életét megmentette. Szép dolog ám ez! És soha nem tudjuk, hogy nem lesz-e nekünk, vagy valakinek a családunkban szüksége a vérre... Dicsérni?... Igen. De ehhez minden szó kevés. Kátai Gábor íben az újságot! összekeverik az újságokat« vagy reklamáció után kézbesítenek egyet-egyet. A vasárnapi kézbesítés minősítheteleh. Január 6-án és január 23-án egyáltalán ki sem hozták aa újságot, csak hétfőn kaptuk meg, amikor az iskolai hivatalsegéd kihozta. Állandóan összekeverik a Mezőgazdasági szakiskola, a tangazdaság és a magánszemélyek által előfizetett újságokat, napilapokat. Amíg a postás kézbesítette a lapot, csak az volt a panasz, hogy későn hozták. De most már egynapos ' késés is előfordul. Egerben, az úgynevezett lajosvárosi negyedben! 5000 ember él, épül egy új lakótelep, már a jelenlegi helyzet is indokolttá tenné, hogy olyan kézbesítőt kapjunk, aki. itt kezdi a munkáját és nem a városban. A lapokat azért rendeljük, hogy rendszeres időben tájékozódjunk a mindennapi kérdésekről.” Czeglédy László igazgató ★ A panasz, sajnos, nem egyedülálló. Szinte alig van olyan nap, hogy ne érkeznék reklamáció Éger külső kerül tejből a késedelmes lapkézbesítés miatt. De érkezik panasz Mezőtárkányből, Hatvanból és más községekből, városokból is. Ügy véljük, a sok írásos és szóbeli panasz után itt lenne az ideje, bogy az előfizetők időben megkapják a lapokat, bogy a vasárnapi 1»« pót se bétáén ott «..irtassák! semmi esetre sem alkalmas mélyebb ismeretek keresésére, határozott vélemény kialakítására. A nagyobb baj az, hogy a modern képzőművészetekkel foglalkozó szakkönyvek hiányoznak- Ami van, az is sajátságos tolvajnyelven íródott, mintha a fogalmak tartalmát maguk az írók sem határolták volna még körül. Az egyetlen átfogó mű most jelent meg nálunk. Nyugati forrás, nagyon népszerű, csak az az érzésem, hogy az átlagolvasónak nehéz lesz az eligazodás e mű nyomán. Pedg az ízlés formálására, az új gondolatok befogadására, az ilyen irányú képesség általános fejlesztésére szükség van. Hogyan is legyen helyes tájékozottságuk fiataljainknak, ha nem alaposan oktatják őkett? A mai közönség a legtöbb műalkotással szemben értetlenül áll, mert nem érti a formanyelvet, amelyen a művész megfogalmazta mondanivalóját, élményét a világról. Azzal még nem oldottuk meg a problémákat, hogy az érettségin — a történelem b. tételeivel — számon kérünk valamit a művészettörténeti tájékozottságból. Több kell ennél. A folyóiratok gyakran színvonalas kritikákat közölnek, de olyan szinten, amit a nagyközönség, főleg a diákók nehezen használhatnak ízlésük, véleményük kialakításánál. Jó könyveket, hasznos tájékoztatásokat kell megjelentetni ahhoz, hogy a mai élet szobraival, festményeivel szemben még érzett ellenszenv, vagy tájékozatlanság megszűnjönKét tanár — művészettörténetet tanítanak — csaknem azonos véleményt hangoztat ebben a kérdésben. Hangsúlyozni szeretnénk mi is az általuk megszövegezett igényt: az iskolákban és az iskolán kívül többet kell törődni az esztétikai neveléssel. Lehetnek a mai képzőművészetben szélsőséges irányzatok — a rohanó kor csábít is az ilyesmikre —, de a fő áramlat őszinte és egészséges: megteremteni a század formanyelvét — bonyolult kölcsönhatások eredményeként úgy, hogy a tartalom is igaz legyen. Vitatkozni lehet és kell is, de az értés és a megértés igényéről lemondania nem lehet a gondolkodó embernek. Mert a művészet magasrendű vallomás a korról, az emberről és ideáljairól. Az ítélet megfogalmazása pedig az értő értelem dolga! (farkas) Az esztéták tolvajnyelven beszélnek a mai képzőművészetről Gondolatok az esztétikai nevelésről Dicsérő szavak kerestetnek, ám a magyar nyelv szótára szűknek bizonyul néha. Mit mondhat az anya., akinek gyermekét megmentette a íranszfúzió, a vérátömlesztés? Mit mondhat annak, aki adta a vért...? Minden szó kevés. Furcsán hangzik, de így van; a rózsaszentmárLoni idős Báti András, amikor beteg lett, szinte mindennap meg kellett menteni, s most újra egészséges. Soknak segítettek már így visszalépni a sírból, s ezek nem csupán kortörténetek. ★ Mindenki vidám, s ezen nincs mit csodálkozni, mert a gyülekezet” zöme asszonyokból áll, s az asztalokon boros poharak... Itt rendezték meg péntek este, a rózsaszentmár- toni ifjúsági házban, a Vörös- kereszt községi szervezetének vezetőségválasztó taggyűlése után a véradó-találkozót. Le kell kopogni: Gubis Já- nosné életének ötvenhét esz- lendeje alatt csupán egyszer volt beteg. A testes, mosolygós asszony a tsz-ben dolgozik, tágja a Vöröskeresztnek, s aktív véradó. 1961-ben több mint száz községbeli kerekedett fel Petőfibánj'ára, amikor megindult az ingyenes véradás. Ö is köztük volt, s azóta is minden esztendőben ad vért... — Csomós Jánosnénak hívták, akire emlékszem, hogy az én véremet kapta. A veséjével volt baj. Fél évig élt még, aztán csak meghalt szegény. Egyszer a legkisebb fiamnak is adtam... Most kaptam egy lapot, a legutóbbi véradás után, hogy köszönik a vért, gyógyszerkészítésre használják fel. — Az én véremet is — szól , közbe a mellette ülő Veres i Jánosné. Én ám „amúgy” ; is jól jártam a véradással. : Nemcsak gyógyítok vele, ha- : nem én is gyógyulok, ugyanis ■ magas a vérnyomásom. Most i az én véremből is gyógyszer i készül. Mohácsi Józsefné, a Vörös- í kereszt megyei gazdasági veze- : tője, hírtelenében felsorol vagy i egy tucat gyógyszert, ami a ! vérből készül. i — Ez is nagyon fontos, nem- : csak a vérátömlesztés... , Csák Lászlóvá 19 éves kora ■ óta ad vért. De nemcsak azt, ugyanis egyszer plasztikai bőr- átültetéshez, súlyos arcégési i sebek eltüntetéséhez bőrt is l adott a karjáról. Az elmúlt évben több mint ! 33 liter vért adott a község a ; bajba jutottaknait, s ez szép • teljesítmény! Hátha még azt . is hozzátesszük, hogy a 270 ; véradóból csupán hetven a fér- . fi, a többi nő. A találkozót megelőző taggyűlésen Juhász . Miklós, a titkár, beszámolójá- . ban csált dicsérő szavakat tu- . dott mondani, és csak szép . eredményekről számolhatott be. Nagy ütemben fejlődik a ' községi vöröskeresztes munka, az egészségügyi felvilágosítás, i a különböző tisztasági mozga- ‘ lom — az utóbbiban kis híján , elérték a harmadik helyezést a járásban! —, a beteglátogatá! Olvasóink panaszolják; Nem kap fák idí „Ismételten előfordul, több- . szőr már írásban is raklamál• tam, hogy tűrhetetlen a napilapok kézbesítése. Hétköznap is gyakran megtörténik, hogy Amihez minden szó kevés... Icát, új formanyelvet is teremt, új harmóniák után is kutat. Az még nem művészi bűn, ■— hogy ezzel a kifejezéssel éljünk —, hogy Kerényi Jenő múzsaszobra anatómiai arányok szerint túlzások felé hajt, az sem kifogásolható, hogy Somogyi Árpád a Gárdonyi-szobron éppen azt a törékeny testet igyekezett megmutatni, amelyből az Egri csillagok halhatatlan alkotójának egyénisége sugárzott egy életen keresztül. Ha a szobrokból a harmónia hiányzana, ha úgy éreznénk, hogy nem akar semmit kifejezni a test ritmusa, vagy ha egyáltalán hiányzana a testből az egyéniség, akkor beszélhetnénk torzókról, sikerületlen alkotásokról, — A szemlélet újszerűsége mai alkotásainknál gyakran meghökkenti a felkészületlen szemlélőt és arra indítja, hogy elhamarkodott ítéletet mondjon művészről és alkotásáról. Pedig ha jól utánagondolunk: ez a kor technikában, zenében, életformában, színpadon, versben, regényben, filmen egyszerűbb, szókimondóbb, őszintébb — ha úgy tetszik — nyersebb és sallangmentesebb lett, mint akár csak azok az alkotások és emberek, amelyek és akik a kort a két világháború között jellemezték. Miért? Mert megváltozott a társadalmi mozgás is, sűrűbben élünk, egyre több a gondolkozó ember, aki a művészetben az általános igazságok felé tör. Ebben a világban nem sokra jutunk tétova, vagy sablonos ítéletekkel. A művészi szép is az igazság egyik formája — de milyen elegáns formája! —, gondoljuk magunkban, amíg egy másik középiskolába megyünk véleményért. A Gárdonyi Gimnázium épülete előtt szemügyre vesszük a barokk szobrokat, majd a velencei biennálét is megjárt Segesdy-alkotást, az Ikarust. A barokknál is, az Ikarusnál is feszült arányok jelentkeznek, csak más-más hangsúllyal. Más kor, más ember, más mondanivaló. Nehéz az eszi étikai tolvajnyelvet megérteni Kiss István tanár, a Gárdonyi Gimnáziumból így nyilatkozik: — A középiskolákban általában a történelemtanárok foglalkoznak a művészettörténeti kérdésekkel, a tantárgy adta lehetőségeken belül- Ez a tájékoztatás csak felszínes lehet,