Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
XVII. évfolyam, 25. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA I960. Január 30, vasárnap Az országgyűlés elfogadta az 1966. évi költségvetést Befejeződtek a tanácskozások Az országgyűlés szombati ülésén folytatta az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Kállai Gyula, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai s a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülést dr. Beresztóezy Miklós, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Hazánk külpolitikai kapcsolatai egyre aktívabbak Az első felszólaló dr. Mészöly Gyula Bács-Kiskun megyei képviselő volt. Bevezetőben megállapította: örvendetes tény, hogy mezőgazdaságunk hatékonyabb és gyorsabb ütemű fejlesztésének ügye a közvélemény érdeklődésének előterébe került. Az a nagy érdeklődés, a továbbfejlesztés lehetőségeinek keresése na- gyan is indokolt Igaz ugyan, hogy a második ötéves terv időszakában a népgazdaság a tervezett 34 milliárd helyett) 41 milliárd forintot biztosított a mezőgazdaság beruházásaira, de az is tény, hogy a paraszti termelőeszközök pótlásának szükségessége és más okok miatt ezek a beruházások Jobbára csak a termelés folyamatosságát és nem számottevő bővítését tették lehetővé. Barcs Sándor budapesti képviselő bevezetőben hazánk külpolitikai kapcsolatainak nemzetközi aktivitásáról beszélt- ismeretes, hogy az ENSZ első számú politikai bizottságának magyar elnöke volt, és az is, hogy Genfben az Európai Gazdasági Tanács üléseit szintén magyar elnök vezette. Az elmúlt időszakban 22 országból 35 kormánytag járt nálunk, és nem kevesebb, mint 2000 újságíró vendégünk volt, azokról nem is beszélve, akik turistaként látogattak Magyarországra. A kapitalista sajtóban megjelent több olyan cikkre hivatkozott ezután a képviselő, amelyek leplezetlenül mutatják be a Vietnamban történő szörnyűségeket James Pickerell angol fotoriporter, hazatérve Vietnamból, iszonyattal beszélt azokról a kínzásokról, amelyeket az amerikaiak és dél-viet- namj szövetségeseik alkalmaznak. Egyik cikkében leírta, hogyan vallattak, kínoztak egy egyszerű vietnami parasztot, mert feltételezték róla, hogy tudja, hol van a hazafiak fegyverraktára. A módszer ez esetben viztartó kádba fojtogatás volt. Más hivatkozott cikkek a napalmbombák, a vegyi hadviselés borzalmairól számolnak be. A továbbiakban ezeket mondotta a képviselő: — A nemzetközi eseményeket mindig nagy érdeklődéssel figyelő magyar nép baráti szeretettel gondol Indonéziára, s a világnak ebben az ötödik legnagyobb lélekszámú országában a haladás, a gyarmatosítás elleni harc és a béke egyik hatalmas bázisát látta. Tisztelettel és büszkén néztünk erre az országra, amely függetlenségének kivívása után nagy erőfeszítések árán teremtette meg egységét. A szabad, demokratikus Indonézia mindig következetesen küzdött a gyarmatosítás, az imperializmus ellen és jelentős szerepet játszott az 1955-ös bandungi konferencián. Ezért nemcsak aggodalommal és megdöbbenéssel, hanem egyben felháborodással figyeljük az Indonéziában október óta zajló eseményeket, amelyekről az egyik legnagyobb amerikai napilap, a New York Times ezt írta: „Az indonéziai megrázkódtatások új, nagy lehetőségeket nyitottak”. Hogy mik ezek a „nagy lehetőségek”, arra a kérdésre Abdul Rahman, Malaysia haladó felfogásúnak egyáltalán nem nevezehetó miniszterelnöke ilyen választ fogalmazott: „Remélem, hogy az indonéz hadseregnek sikerül majd megtisztítania az országot a felforgató elemektől és sikerül legyőznie a kommunistákat!” Egyébként e cselekmények eddigi áldozatainak számát Sukarno elnök nemrégiben 87 000-re becsülte. — Magyarország barátja Indonéziának, a magyar nép szereti és tiszteli az indonéz népet. Reméljük, hogy Indonéziában, ebben a nagV országban konszolidálódik majd a helyzet és az ország nyugodt légkörben indulhat el azon az úton, amelyen haladva megoldhatja súlyos gazdasági problémáit — fejezte be felszólalását Barcs Sándor, majd hozzáfűzte, hogy a költségvetés tervezetét elfogadja. Mindent megteszünk dolgozó népünk védelmére Pap János Veszprém megyei képviselő az idei állami költségvetés védelmi előirányzataihoz szólt hozzá. Hangoztatta, hogj a védelmi kiadások ugyan nem szolgálják közvetlenül a termelés bővítését, a népjólét emelését, de biztosítékát jelentik szocialista termelő munkánknak, terveink megvalósításának, országunk fejlődésének. Az elmúlt időszak eseményei minden becsületes ember előtt egyértelműen világossá tették, hogy az imperialisták békeszólamaikkal voltaképpen agresszív szándékaikat igyekeznek leplezni. S mint Vietnam példája is bizonyítja, attól sem riadnak vissza, hogy a nemzetközi élet legelemibb normáit is felrúgva, kalózoki módjára folytassanak agresz- sziót egy nép ellen. Nap-nap után tapasztalhatjuk azt is, hogy tőlünk nem is olyan távol az újraéledő német imperializmus nyíltan, egyre mohóbban nyúitja ki kezét az atomfegyver után, hogy ezzel is alátámassza revanstörekvé- seit. — A szocializmus, a béke erői meg tudják akadályozni a harmadik világháborút, amely az emberiség katasztrófáját jelentené. Éppen ezért csak helyeselni lehet, hogy a Magyar Népköztársaság — a Varsói Szerződés tagjaként — minden tőle telhetőt megtett és a jövőben is megtesz fegyveres ereje fokozására, dolgozó népünk békés életének védelmére. — A szocialista országok messzemenő támogatást nyújtanak a hős vietnami népnek, s a Magyar Népköztársaság — lehetőségeihez mérten — szintén segíti Vietnam népének igazságos harcát, teljesíti internacionalista kötelezettségét. Ez a segítségadás népünk teljes helyeslésével és egyetértésével úgy, hogy a harckészültség nem szenvedett csorbát, s a személyi állomány kulturális, szociális ellátásának színvonala sem csökkent. A honvédelmi tárca idei költségvetési tervezetét vizsgálva Pap János megállapította, hogy az előirányzatok szertalálkozik. Pap János ezután arról beszélt, hogy kormányunk az elmúlt esztendőben — gazdasági lehetőségeinket figyelembe véve — jelentős erőfeszítéseket tett néphadseregünk fejlesztésére. Ennek eredményeként jelentékenyen megnőtt a csapatok harcértéke. — A honvédelmi tárca rendelkezésére bocsátott költség- vetési összegek 1965. évi fel- használását számba véve megállapíthatjuk, hogy a legszigorúbb takarékosságot érvényesítették. Ezt bizonyítja egyebek között az is, hogy a vés részét alkotják a harmadik ötéves terv időszakára kitűzött kiképzési és fejlesztési céloknak, és összhangban állnak népgazdaságunk anyagi erőforrásaival. A tárca az állami költségvetésből 5,5 százalékkal részesedik, szemben az előző évi 5,9 százalékos aránynyal. Honvédelmi Minisztérium tavalyi költségvetéséből 190 millió forintot takarított meg. — Nagy gondot fordít néphadseregünk a 18 éves korosztály igényeinek, szükségleteinek kielégítésére, hiszen a 18 éves korban bevonultak aránya évről évre emelkedik. Az eddig szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezek a fiatalok gyorsan és jól beilleszkedjenek az egységek kollektívájába, s a fizikai megterheléseket ugyanolyan jól viselik, mint az idősebb társaik. * Pap János ezután elismeréssel szólt arról, hogy az elmúlt esztendőben néphadseregünk tagjai derekasan kivették részüket az árvíz elleni küzdelemből. A nyugat-dunántúli árvíznél 2500-an. a nagy dunai árvíznél pedig 12 000-en, összesen több mint 570 000 napot dolgoztak. Értékes segítséget nyújtottak a katona-fiatalok akkor is, amikor a száj- és körömfájás veszélyeztette az ország állatállományát; a néphadsereg harcosai, a karhatal- misták és a munkásőrök példásan szervezett munkával biztosították a fertőzött területek lezárását, a járvány lokalizálását. Részt vállaltak a néphadsereg tagjai az építő munkából is. A magas- és mélyépítő-iparban 1,2 millió munkanapot dolgoztak és 700 millió forint értékű munkát végeztek a katonafiatalok. Egyebek közt olyan fontos létesítmények tető alá hozatalában segítettek, mint a Borsodi Vegyikombinát, a Székesfehérvári Köny- nyűfémmű, a Dunamenti Hőerőmű, a Dunaújvárosi Papírgyár és az új balatoni múút. A mezőgazdaságban a néphadsereg mintegy 10 000 tagja segítette az őszi betakarítási munkákat. — Néphadseregünk megbízhatóan őrzi határainkat, és mindenkor készen áll az ellenséges támadás elhárítására, de katona-fiataljaink ugyanakkor ismerik a népünk előtt álló építőmunka feladatait és mindent elkövetnek, hogy megoldásukhoz segítséget nyújtsanak — hangoztatta Pap János. A költségvetést elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. A következő felszólaló, Martin János budapesti képviselő, bevezetőben hangsúlyozta: a munkások nagy többsége tudatában van annak, hogy az életszínvonal emelésének alapja a termelési tervek teljesítése, vagyis, hogy társadalmunk alapja a jól végzett munka. Éppen ezért a becsületesen dolgozó munkások elítélik a még mindig gyakori a hó végi kapkodást, negyedévi, félévi, év végi hajrákat. Megyénkben húszezer nő vár munkaalkalomra Tiliczki József Heves megyei képviselő szűkebb hazájának fejlődéséről és gondjairól szólott. Beszámolt arról, hogy csupán a második ötéves terv időszakában hétmilliárd forintot költöttek beruházásokra, sokat gazdagodtak a városok és falvak, s ma már a keresőknek 56 százaléka az iparban dolgozik. A különböző helyi felmérések adatai szerint azonban még mintegy húszezer asz- szony és lány számára kellene megfelelő munkaalkalmat teremteni. Ezért kérte, hogy a következő évek ipartelepítési terveinek kidolgozásakor, különösen a könnyűipari üzemek hálózatának bővítésekor vegyék számításba ezt a tartalékot Elmondta: Hatvanban nagyon várják már a fűtőberendezések gyárát. A jelenleg Budapesten dolgozó üzem kitelepítését ugyanis már évekkel ezelőtt elhatározták, de mindeddig nem valósították meg. Jóllehet azért is elkelne a huzavona lezárása, mert a Mátraalji Szénbányászati Tröszt mélyművelésű bányáinak visszafejlesztésével újabb munkáskezek szabadulnak fel, foglalkoztatásukra azonban nincs megfelelő lehetőség. Szorgalmazta, hogy az eddiginél következetesebben és gyümölcsözőbben használják fel a belvízrendezésre szánt összegeket, s jobban hangolják össze a különböző szervek munkáját. Megesett ugyanis — mondotta —, hogy mivel egy- egy feladat megoldása több Az ülésteremben Fehér Lajos és Kállai Gyula. (MTI foto — Vigovszki Ferenc felvétele) vízügyi igazgatóság hatáskörébe tartozott, évekig elhúzódott a rendezés, s tekintélyes területek hevertek parlagon. Napjainkban például a hatvani járás terül el én a Nógrád-patak szabályozását hátráltatja a szervezetlenség — hangsúlyozta többek között a képviselő, és indítványozta, hogy mielőbb kezdjék meg az Ágó- és a Szuha-patak rendezését, mert ezek nagyobb esőzések idején több községet és magát Hatvan városát is fenyegetik. Végül bányásztársainak kérését tolmácsolta az illetékeseknek. Rámutatott: sok bosszúságot okoz náluk a nehézkes közlekedés. Megesik, hogy olykor négy—öt óráig tart a munkába utazás, mert gyakran elromlanák a kocsik, s az alkatrészhiány miatt sokáig tart, vontatottan halad a javítás. Zsúfoltak a menetrendszerű autóbuszok is, sokan föl sem férnek rájuk, pedig jó néhány községet csak ezekkel lehet megközelíteni. Kérte a közlekedés- és postaügyi minisztert, hogy tegyen intézkedéseket a hibák kijavítására, az áldatlan állapot megszüntetésére. A költségvetést elfogadta. A vitában felszólalt Barta András képviselőnk is, aki elöljáróban hangsúlyozta: az 1966. évi költségvetés jó alapot nyújt harmadik ötéves tervünkhöz, népgazdaságunk további fejlődéséhez. Ezután a mezőgazdaság néhány kérdésével foglalkozott. Utalt arra, hogy a szocialista átszervezés megkezdése után mezőgazdaságunknak igen sok gépre volt szüksége, és ezt lényegében meg is kapta. A hirtelen jelentkezett és a mi körülményeink között hatalmasnak mondható igényt azonban az első esztendőkben csak olyan típusú gépekkel lehetett kielégíteni, mint amilyenek itthon, illetve a baráti országokban hamarjában rendelkezésre álltak. A kiesett igaerőt kellett gyorsan pótolni, a nagyüzemi növénytermesztés gépesítésének alapjait kellett megteremteni, s helyes, hogy ezt olyan gyorsan megtettük, ahogyan csak lehetett. Most viszont már elérkezett az ideje, hogy igényesebbek legyünk a gépek típusa, minősége iránt is. Gépállományunkat most már olyan irányban kell növelni és fejleszteni, hogy az a legjobban megfeleljen az ország természeti és közgazdasági adottságainak, mezőgazdaságunk szerkezetének, az egyes üzemek igényeinek. Elsősorban a nehéz szántótraktorok arányát kell számottevően növelni, mert ezek hiánya, különösen a csapadékos időjárású években, a talajmunkák késésére, elmaradására, s végső soron terméscsökkenésre vezet. A termelőszövetkezetek munkaerő-helyzetével kapcsolatban a képviselő megjegyezte: némi túlzással már szinte azt lehet mondani, hogy a mezőgazdasági termelés nálunk az öregek és az asszonyok munkájává vált, pedig a nagyarányú gépesítés, a vegyszerek, az új módszerek térhódítása mind több fiatal, szakképzett, a korszerű tech- IFolytatás a 2. oldaton)