Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-14 / 216. szám
lSEPERP. 'dM SZOMBAT ESTE - VASÁRNAP ESTE Irodalmi csemegére vártam, de „A svéd gyuía” helyett géppisztoly ropogást kaptam, Fogalmam sincs, mi lehetett a technikai akadálya, hogy a Cse- hov-novellából készült tévéváltozat nem került a képernyőre — igazán mondhatták volna —, de ha már Csehov nem volt, Raf Valloné és neo- realizmus igen.' A Válaszúton izgalmas, társadalmi problémákat felvetni óhajtó film, az „olasz iskola” eszközeivel próbálkozik betekintést nyújtani egy olyan társadalomba, amely kegyetlen valóságával az ember farkasává teszi azt az embert, — aki pedig jóra, többre, nemesebbre képes. A filmben azonban elsikkad a társadalmi mondanivaló és izgalmas bűnügyi filmmé válik csak, ami még magában- véve nem lenne baj, ha a vég nem magasztosulna fel valami naiv, „könnyfakasztó” nemes megtisztulásig. Emiatt _ aztán bűnügyi filmnek túlságosan moralizáló* társadalmi filmdrámának meg nagyonis krimi-film a Válaszúton, amelyben helyenkint valóban emlékezetes alakítást nyújt a kitűnő Raf Valloné... A véggel azonban ő sem tudott mit kezdeni. A forgatókönyv és a rendezés „ostoba áldozata lett így, s nem egy elvetélt társadalomé. A szombat este másik érdekesnek ígérkező műsora, a Nápolyból közvetített nemzetközi dalfesztivál volt. Meg kell mondani őszintén, hogy az egész estéből Mario del Monaco maradt meg bennem valóban emléknek, aki magával- ragadó és gazdagon áradó tenorjának első szárnyalásával elsöpört belőlem minden kis dalocskát, amit eladdig volt szerencsém hallani. Egy azonban bizonyos: nem a könnyű és „nehéz” műfaj alá és fölé rendeltsége volt csak az oka ennek, mintahogy minden műfaj megteremti a maga nagyszerű művészi egyéniségét. Sokkal inkább arról van szó, hogy ezen az estén — de még hányon?! — egyszerűen nem akadt olyan énekes, aki a maga műfaján belül akár csak BALCZER ELEMÉR: megközelítő muzikalitással, művészi átéléssel, — egyszóval tehetséggel tudott volna élményt nyújtani. Ebből az eurovíziós adásból Mario del Monaco maradt és maradhatott csal? egyedül élmény. •A vasárnap estét a végén kell kezdeni: minden jó, ha vége jó. Palotai Erzsi lenyűgözően fogadta „látogatóit” és az elhangzott részletek, versek új és sajátos ízt kaptak ihletett versmondói művészetének hevében. Ami az egy estét a „Fiaker- ben”-t illeti, úgy érzem, meglehetősen rozoga volt ez a fia- ker, még akkor is, ha a bécsi amatőr mágusok doajenje valóban olyan produkciót mutatott be, amely a hivatásosoknak is csak nagy elismerést hozhat. Az idilli bécsi hangulatból lám — kajánkodva állapítottam meg — csak bécsi délibáb jutott, még csak nem Is minden mennyiségben, helyenkint ízetlen ötletekkel spékel- ve, — mint például a tányértörés. Ami a vendéglátó Csen- geri Juditot illeti, bocsánat az őszinteségért, én nem mennék el szívesen ennyire negédes vendéglátóhoz. Félnék, hogy unatkoznék, ami még a jobbik eset, mert még jobban félnék, hogy bosszankodnék... Mintahogy bosszankodtam is! A Leclerc felügyelő sorozatból „A hallgatás ára” címűt volt szerencsétlenségem végignézni. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy műfajának legsilányabb, szinte az értelmetlenségig zagyva és menthetetlenül naív alkotása ez. Egyetlen értéke értéktelenségében: még fél óráig sem tart. Ezekután úgy vélem, teljes joggal mellőzhetem a szereplők játékát, akiket a méltatás helyett csak szánalom illet, hogy közösen kellett szenvednünk eme Kriminális produkcióban. Gyurkó Géza Hasznos kalauz Ajánló katalógus könyvtárosoknak, olvasóknak Az egri Megyei Könyvtár gyarapító és feldolgozó csoportjának munkaközössége immár harmadik kiadvánnyal — a mezőgazdasági és a műszaki irodalom feltárása után a filozófia és a társadalomtudományok tárgykörébe tartozó művek ajánló katalógusával — lépett a könyvtárosok és az olvasók tábora elé. A vaskos, több ezer művet egybegyűjtő könyvjegyzék a társadalomtudományok és az azt kiegészítő tudományágak irodalmára kívánja felhívni a figyelmet; a tudományos munka, a továbbképzés segédeszközeként elsősorban az olvasók továbbtanulásának és gyakorlati munkájának megkönnyítésére ajánlkozik, de segítségével gyorsan tájékozódhat a könyvtáros is, az olvasók érdeklődésének, problémáinak és tanulmányainak megfelelő irodalmat ajánlhat- Az olvasók és könyvtárosok számára egyaránt hasznos kalauz ez a könyv. A katalógus anyaga teljesen és kizárólagosan a Megyei Könyvtár állományára épül, olyan műveket sorol fel, amelyek a könyvtárban rendelkezésre állnak. Előnye az is, hogy friss irodalmat tálal: a könyvek túlnyomó többsége az utóbbi néhány év során jelent meg. Az ajánló katalógus fő témája a társadalomtudomány; természetesen ezt a témát tovább bővítették szükség szerint a kiegészítő, kapcsolódó tudományok (vallás, történelem, filozófia) tárgykörébe tartozó művek jegyzékével is. A katalógus tartalmazza a filozófiai és társadalomtudományi napilapok és folyóiratok jegyzékét is. Észak Velencéjében — Európa legjobban sikerüli- épülete A Balaton palackban és kimérve Alig kezdték el a szedést, s már majdnem tele van a kosár. (Foto: Koppány György) — Kedves igazgató kartárs, ha ráérne egy pillanatra _ — Láthatja sietek, értekezletre várnak ... — ... nagyon fontos lenne az ügy számomra, mert _ — Értse meg jó ember, hogy nincs egy perc szabad időm se — Kedves igazgató kartárs, s ha egy óra múlva jönnék, tudniillik, amit én szeretnék, az nem más ... Ejnye, az ég áldja magát, hát nem érti, hogy nem érek rá? Egy óra múlva sem, délután sem ... Ma egész nap nem érek rá... Maga azt hiszi, hogy egy igazgató csak úgy ugrálhat, ahogy a beosztottjai elképzelik.... Kérem, nekem még az éjszakám is be van osztva... — Kár ... Nagyon kár ... Pedig csak egy kis ultipartira hívtam volna meg délután az igazgató kartársat... — Ulti? Ember! Hát miért nem ezzel kezdte... Négy órakor megfelel? f-ó) Selypi gimnazisták Szi rákon A Sziráki Állami Gazdaságban minden évben gondot okoz a komló leszüretelése. S ilyenkor a legszorgosabb nyári munkák idején nem kap _a gazdaság elegendő munkaerőt Tavaly bevált az a gyakorlat, hogy az iskolások segítségét kérik a szirákiak. Eddig azonban csak a megyebeli gimnazisták, általános iskolások segítettek a komló szüretelésében. Az idén azonban a közeli Heves megyéhez tartozó selypi gimnázium diákjai is ellátogattak Szirákra. — Nálunk még új a gimnázium, hiszen negyedik osztály még nincs is — mondja Tóth Anna, az egyik kísérő tanár. — Szívesen jöttünk segíteni a szirákiaknak, mert a mi munkánkkal is előbb betakaríthatják a komlót, s nekünk is nagyon jól jön az a pénz, amit a munkánkért kapunk. Így igaz, ahogyan ez a csinos, fiatal tanárnő mondja. A selypi gimnázium még csak most éli a fejlődés korszakát Sokminden kellene a fiataloknak. Ezért határozta el az iskolai KISZ-bizottság, hogy munkát vállalnak valahol, s a befolyt pénzt különböző felszerelésekre fordítják. — Ügy tervezzük, hogy hat napon keresztül segítünk a komló szedésénél — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy József, a selypi fiatalok másik kísérő tanára is. — Két csoportban jönnek el a fiatalok — mintegy százan, százhúszan — Szirákra. Az első nap után az a tapasztalat, hogy a gyerekek szívesen dolgoznak. Miközben beszélgetünk a fiatalok, lányok és fiúk szorgalmasan szedik a komlót. Fürgén jár a kezük, hiszen annyiszor három forintot kapnak, ahány kiló komlót sikerült leszedni. Jókedvűek, ügyesek a selypi gimnazisták. Már az első napon megtanulták a konv- lószedés fogásait. A gyerekek csoportokban szedik ezt az apró, tobozszerű, zöld termést. Versenyeznek egymással, hogy melyik csoport szed többet. Hatalmas kosarakban szállítják az átvevőhelyre, ahol lemérlegelik a mennyiséget. Egyre több kosár telik meg komlóval, s egyre kevesebb komlóinda kapaszkodik a magas támrendszer drótköteleire. Biztos szép pénzt sikerül összegyűjteni a sely- pieknek. Szorgalmukat tekintve meg is érdemlik. Pádár András 8. A magyar turistát, ha Stockholmban jár és sétál a Mäler partján, szinte valami honvágyféle fogja el Budapest után. S, hogy a két város között van valami meglepő hasonlatosság, arra mi sem jellemzőbb, mint hogy azt még az idegen nemzetek fiai is észreveszik. Hermann Bang, a híres dán regényíró tragikus amerikai útja előtt a Stockholms Dog- bland-nak írt utolsó novellájában különös szeretettel búcsúzott el két legkedvesebb városától: Stockholmtól és Budapesttől. „Stockholmot — írja Bang — a Máler-tó uralja. Ez a szépségének a tükre. Ha este a part mentén kigyúlnak a lámpák, úgy tűnik fel ez az ezer csillogó láng, mint ragyogó ékkövek a Mäler homlokát övező diadémban. Egyetlen aranyszalag ragyog a büszke Ström körül. Minden este megbámulom, hogy a parlament háta mögött mint hal meg bibor-arany máglyán a 4 XÉPUJS&G I960, szeptember 11., kedd nap. Lassan, mindig messzebb és njesszebb ezer, meg ezer lámpa gyullad fel. Az éjszaka ábrándozik. A vár falában két ablak Világít. Olyan, mint két kíváncsi, leselkedő szem. Ilyenkor azt hiszem, hogy csak egy hely van még a világon, amely erre a városra emlékeztet. S ez a hely: Budapest. Ott, ahol a hatalmas kék Duna hömpölyög Buda és Pest között, partjain házsorokkal, a gigászként felemelkedő Várral — ott, messze Magyarországon látjuk esténként ugyanezt a képet, mint itt. S nemcsak látom, érzem is, mennyire hasonló a két város. S ez természetes is. Az igazi főváros eleven képmása nemzetének. A magyaroknak és a svédeknek sok közös vonásuk van. Megnyilatkozik ez a hasonlóság bravúros temperamentumukban hasonló ízlésükben, vonzódásukban, vágyakozásukban a nagy vonalak felé. Igen, Stockholm rokona Budapestnek. Sőt majdnem Pest! Stockholmban is sok a „magányos szöglet, mint a budai Várban. Különös, rég elfelejtett helyek — egy temető maradványa csöndes padokkal — régi házsorok, hol a fáradt falakon más idők emberei sírtak és nevettek, éltek és meghaltak.”A dán író nyomdokain járva magam is felfedeztem még egynéhány hasonlóságot. A svéd vikingek sárkányfejű hajóikon sarcolták végig a frankok, kelták, germánok, rómaiak városait. A mi pogány őseink ugyanezt tették, csak nem a hajón, hanem a lóháton érezték magukat nyeregben. Természetesen nem kell a két nép közötti hasonlóság bizonyítására a régmúltba visszamenni. Akad az bőven a jelenben is. Például: a kecskeméti barackpálinkát a svédek is éppen úgy szeretik, mint a magyarok ... Hm... az italról majd később; mert ha máris a pohár fenekére nézek, duplán látom majd a Stadthaus-t. Pedig az egyedül is impozáns épület. A Stadthaus — vagyis a Városháza — építését 12 évi munka után 1923-ban fejezték be. A nagy svéd építész: Öst- berg, nem hamarkodta el a dolgot. Húsz évi töprengés után felkerekedett s maga választotta ki a Stadthaus helyét. (A Stadthaust különben a szakemberek Európa legsikerültebb épületének tartják, nem csoda tehát, hogy még a magamfajta, botcsinálta „hozzáértő” figyelmét is felkeltette.) Östberg a régi és az új Stockholm határán, a Norr- ström üvegzöld árja felett választotta ki a palota helyét Velencei oszlopcsarnokának archaizáló, ólmos ablakainak, az aranykoronás, zömök és mégis kecses kupolának képe büszkén csillog a víz tükrében. Tengerbevesző márványlépcsőin halkan csobban a hullámok játéka. Minden sarka, vonala, köve, szobra és téglája egyéni, eredeti. Sem kívül, sem belül jóformán nincs két hasonló dísz, párkány, vagy oszlopfő. Asszimetria és mégis összhang, könnyedség és méltóságteljes erő teszi ezt a nagyszerű épületet bámulatossá. A svéd hagyománytisztelet a nagy torony aljában egy jelképes sírt alkotott. Birger Jarl, az ősi Stockholm alapítójának tiszteletére. Stockholm keletkezéséről írta egy francia újságíró: „Isten egy szép napon kezébe vett egy darabot a skót tóvidékből, s a nápolyi tengerpartból. Csúcsokat szakított ki az Ural hegyláncaiból, felkapta Párizs néhány városnegyedét, meg egy kanadai fenyvest. Majd az egészet alaposan összerázta. S minden különösebb rend nélkül a Keleti-tenger egyik öblébe szórta, ahol ezekből a svéd főváros alakult.” ' Együtt van itt minden. Tenger, halványkékszínű tavak, ragyogó paloták, a barokk templomok misztikus pompája. A ragyogó üzletek tömege, távol a háttérben a feketés- lilás sziklák komor méltósága. S a Skanzen-kert... A stockholmiak kedvenc nyári és őszi szórakozóhelye. Dombok tetején, zöld gyepen, lombos fák alatt apró házak és ösztövér szélmalmok őrzik a múlt emlékeit. Stockholmnak valami meghitt nemzetközi atmoszférája van, s ezt az sem zavarja, hogy egyre-másra épülnek a régi házfalak mellett az új, óriási felhőkarcolók. A svéd fővárost „észak Velencéjének” is nevezik. Rengeteg itt a víz. S a sok vízről eszembe jut a svéd piacon. Ha másként nem megy, legalább palackokban. Balaton — kimérve. Én is vennék néhány üveggel. Akkor legalább itt is fürödhetnék... Igaz, Svédországban rengeteg a víz. A Váner-tó tízszer akkora, mint a Balaton. Csakhogy a svéd vizek nagyon hidegek. Fürödtem a Väner-ben és a Keleti-tengerben is. Egy vén tengeri medve a Vänern-tavon, amint éppen íagylaltozik. Balaton. Nem találtam sem Stockholmban sem másutt. A magyar bor ott van minden üzletben, a magyar vizet viszont még csak a prospektusokban sem láttam. Pedig milyen jó lenne, ha a magyar tengert idegenforgalmi képviseleteink forgalomba hoznák a Abit, begbondom őszintén? bégegyszer beggondoinék „■ ha ... ha ...hapci.../ Olyan voltam fürdés után? mint egy selejtes vadlúd.- mely sem repülni, sem gágog-- ni nem tud. Pedig csupa lúdbőr (Foy tatjuk.)
