Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
I H • $ ' 3 /JJ í. A Központi Sajtószolgálat munkatársa felkereste dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari minisztert, s választ leért tőle néhány olyan kérdésre, amely e fontos népgazdasági ág fejlődésével, problémáival kapcsolatos, és széles körű érdeklődésre tarthat számot. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és a miniszter válaszait. mm. Hogyan halad a párt Központi Bizottsága decemberi határozatának megvalósítása a kohó- és gépipar területén és melyek az ezzel kapcsolatos főbb tapasztalatok? — Az említett nagy jelentőségű határozat úgyszólván a kohó- és gépipar valamennyi területét érinti. E nyilatkozat keretében természetesen nem foglalkozhatom minden kérdéssel, csupán néhány fontosabb tapasztalatról, eredményről tehetek említést. A gépipari termelés idei mérsékeltebb növelése mellett a szükségletek kielégítése mindenképpen elsőrendű feladatunk; azonban csak a feltétlenül szükséges termékek gyártására, elsősorban a fizetési mérleg javítására szabad a népgazdaság által rendelkezésünkre bocsátott eszközöket és belső tartalékainkat felhasználni. A jelenlegi helyzetet úgy ítéljük meg, hogy amennyiben a még hiányzó export-rendele- seket, a külkereskedelemmel közösen, időben biztosítani tudjuk, idei exporttervünk teljesíthető. Ebben fokozottabban kívánjuk érdekeltté tenni vállalatainkat. Ezért a gépipari vállalatok exportjának több mint 60 százalékára (a kohászati vállalatok teljes export- jára) a forintos exportterv mel- lett — kísérleti jelleggel — kiadtuk a deviza-forintos terveket is. Az önálló külkereskedelmi jogú és ezekhez szoros- san kapcsolódó vállalatoknál az export premizálását is deviza-terv teljesítéséhez kapcsoltuk, a többieknél pedig a deviza és forint arányának javítását ösztönözzük többlet-prémiummal. Az exportfeladatók mellett igen fontos népgazdasági érdek fűződik a Dunai Vasmű_ hideg- hengerművének határidőre ..történő megindulásához. E beruházásunk egész fémfeldolgozó iparunkra kedvező hatással lesz. Intézkedéseink eredményeképpen a próbaüzemeltetés határidejét körülbelül egy hónappal előbbre hoztuk, j ól lehet a külföldi gépek beérkezése késett. A gondos szervezés, a gyors anyagbiztosítás, a vállalatok jó együttműködése az építőkkel, biztosítja a Lenin Kohászati Művek úgynevezett „0”-ás mélykemencéjének rö- videbb határidőre történő megépítését; lehetővé teszi az előző évi durvahengermű rekonstrukcióival létrehozott kapacitás teljes kihasználását. A termelékenység fokozására a gépiparbn — figyelembe véve műszaki és szervezési lehetőségeinket, valamint egyéb tartalékainkat — a vállalatok mintegy 3 százalékos normaóra-csökkentést terveztek. A félév végéig befejeződik a normák felülvizsgálata. Az ezekből, valamint a műszaki fejlesztésből várható megtakarításokból előreláthatólag teljesítik a kitűzött feladatot.^ A munka termelékenységével szorosan összefügg a létszámgazdálkodás. Ebben a tekintetben is több intézkedést tettünk. A többi közt olyan módszert vezettünk be, amely biztosítja, hogy tartós létszám- megtakarítás esetén a vállalatok a megtakarított létszám Bírálj meg nyugodtan. Nem olyan világot élünk már, hogy bárki ne mondhassa el nyugodtan őszinte, segíteni akaró véleményét. Félelemre semmi ok sincs, de a lehetőség igazán adva van, hogy nyugodtan bírálhass ... Nos, tehát? Fél füllel hallottam, hogy néhány lépésemet nem tartottad egészen helyesnek, valami olyat is rebesgetnek, hogy kissé mohónak tartasz, gyakran vagyok ingerült, és ilyenkor — véleményed szerint — véreng- zeni és képes vagyok... — Itt az alkalom, négyszemközt vagyunk, közöttünk marad minden, bírálj meg hát nyugodtan — mondotta a tigris és kedvesen rámosolygott a nyálra. A nyál makogni sem mert, nemhogy bírálni. Idegesítette, hogy a tigris állandóan a száját nyalogatja... (— 6) Ezeket a milliókat általábar nem tartjuk számon. Valahol a gondolataink mélyén órzünl ugyan róluk halvány emlékké pékét, de csak azoknak a tuda táig jutnak el világosan, akii közvetlenül részesülnek a mii liók tört mennyiségében, á teljes összeg azonban csal olyankor áll elénk meghökken tő és elgondolkoztató egészé ben, amikor egy-egy szemlélte tő tabló előtt eszmélni kéz dünk. Tablók, grafikonok, ábrái idézik a tíz- és százmilliókat az adatok csupán Heves me gyére vonatkoznak, és első reá gálásként hajlamosak vagyunl kételkedni a számok igazságé ban, mert a csillagászati szá mok egyetlen megye határa közé nem szoríthatók be elképzelésünk szerint. Ha többre nem, már csak er re is jó a gyöngyösi Szakmakö zi Székházban megrendezet' egészségügyi és munkavédelm: kiállítás — eszméltetésre. K gondolná például, hogy a megyében egy évben gyógyszer« és gyógyászati segédeszközrí annyi milliót költünk a kö: pénzéből, amiből sokt-sok mo dern iskolát tudnánk építeni És ez csak egy példa a sok kö zül, egyetlen összehasonlítc adat, amely talán képes érzékeltetni a „láthatatlan” milliók valóságát. Mert valóban szeretnénk sok béralapjának jelentős hányadát felhasználhatják. Ezzel is ösztönözni akarjuk vállalatainkat a takarékosabb munkaerő- gazdálkodásra. A létszámgazdálkodási munka javulása és a Munka Törvénykönyvének módosított rendelkezései következtében csökkent vállalatainknál a munkaerő-hullámzás. Bérgazdákodásunkban folytattuk az előző években elkezdett differenciálást. Intézkedéseink eredményeként csökkent a túlórafelhasználás; az 1965. I. negyedévi fajlagos túlórafelhasználás 16 százalékkal volt alacsonyabb a tavalyi I. negyedévinél. Jobban kell érvényesítenünk az anyagi felelősséget; itt még mindig gyakori a túlzott liberalizmus. Céljainkat csak jó vezetéssel valósíthatjuk meg. Sok még a tennivalónk a minisztériumban és a vállalatoknál egyaránt. A minisztériumban nem kielégítő az irányító, ellenőrző munka és nem elég gyors az ügyintézés, a vállalatoknál pedig — a nagyobb önállóság igénylése mellett —. gyakran találkozhatunk felelősséget áthárító törekvésekkel. Nagyon sokat kell még javítanunk a vállalatok belső szervezettségén, sürgető feladat az ügyvitel egyszerűsítése. Ennek érdekében öt különböző vállalatunknál, széles körű szervező munka indult, a többieknél pedig megkezdték a szervezeti felépítés, az ügyvitel felülvizsgálatát és az egyszerűsítésre vonatkozó tervek kidolgozását. Bízom abban, hogy ezeknek az intézkedéseknek is meg lesz a kívánt eredménye. “ Gyakran érkezik panasz az üzemektől a nem kielégítő anyagellátásra. MUyen intézkedéseket tesz a minisztérium az anyagellátás megjavítására, folyamatos biztosítására? A termelő üzemek folyamatos anyagellátása — 400—500 ezer gyártmányféleség mellett — rendkívül bonyolult feladat. Ezért is ma még elég gyakran tapasztalható a termelésben az anyaghiány. A problémát nagyon sokféle ok idézi elő. Ezek közül csupán néhányat említek. Az anyagmegrendelési határidők sok esetben megelőzik a készáru-rendelések feladásának határidejét. A vállalatok jelentős részénél indokolatlan készletnövekedés tapasztalható — a helytelen anyag- gazdálkodás követelményeként. Ezek az elfekvő, felesleges készletek más vállalatoknál hiányoznak. E néhány példából is kitűnik, hogy még igen sok a tennivalójuk itt a különböző szerveknek. Ezek a kérdések egyébként összefüggnek egész gazdasági mechanizmusunkkal, amelynek népgazdasági szintű felülvizsgálata most folyik. A vizsgálatok eredményeként, a problémák megoldására javaslatok készülnek. A gépipar egyik legfőbb anyagszállítója a kohászat. Ezért fontos, hogy a kohászat a felhasználó vállalatok rendeléseit határidőre, tételesen teljesítse. A jövőben még szigorúbb követelményt támasztunk kohászati vállalatainkkal szemben. A negyedéves programszerűséget havi teljesítésre kívánjuk változtatni, hogy még egyenletesebbé tegyük a szállítást. Az anyagellátásában fontos szerepet betöltő másik vállalatig csoportunknál, a készletezőknél állandóan bővítjük a kiszolgáltatható anyagok körét. E területen még közel sem használtuk ki az összes lehetőséget. Jelentős lépésnek tekintem azokat a határozatokat is, amelyekkel különböző, továbbfelhasználásra kerülő félkésztermékek készletezését a termelő vállalatok hatáskörébe utaltuk; ezzel a termelő és felhasználó vállalatokat közelebb hozzuk egymáshoz. öntödéink, kovácsüzemeink elmaradt fejlesztésük miatt ma sem mennyiségben, sem minőségben nem tudják a gépipar igényeit teljes mértékben kielégíteni. Tehát az öntvényekben és kovácsoltárukban jelentkező hiányok megszűntew Uj magyar találmány fi viseli átás javítására Hazai kutatók világraszóló tudományos eljárást dolgoztak) ki az élővizek ihatóvá tételére.1 Az „új” víz kristálytiszta, kitűnő ízű, kísérletekkel bizonyí- tottan egészséges. Az eljárás rendkívül olcsó: az ezer liter ivóvíz előállításához szükséges vegyszer éra mindössze két fillér. A víznyerés termelékeny-? ségét az eddig alkalmazott módszerekhez képest háromszorosára növeli. Az eljárás találmányként szabadalmaztatás alatt áll kilenc országban: Franciaország-* ban, Olaszországban, a Német Szövetségi Köztársaságban,' Ausztriában, Belgiumban, Spanyolországban; Nagy-Britan- niában, az Egyesült Államokban és Indiában. A legkomolyabb érdeklődés Franciaor^ág részéről nyilvánul meg, francia cég jelentkezett elsőnek, amikor az új víznyerési módszer nyilvánosságra került. A találmány lényegében egy különleges összetételű vegyszer, amelyet létrehozói „sze- dozán”-nak neveztek el. A szedozán színe por alakban fehér, oldott állapotban enyhén sárga, s a kísérletek során lényegesen jobbnak bizonyult az amerikai szeparán-nál. A szedozán alkalmazása nem igényel új beruházást. Vegyszerként fejti ki hatását, ezer liter vízhez 0,2—0,5 gramm mennyiségben adagolva — a korábban használatos kémiai szereknél lényegesen gyorsabb tisztulási sebességet tesz lehetővé. »EPUJSMG 5 1965. június 6., vasárnap Nemcsak egy ember ügye Panaszt hozott egy szarvaskői j munkás: elégedetlen, úgy érzi, hogy becsapták az üzemében... A szén utalványáról beszél, , amelyre március 24-én kifizet- « ték a járandóságát: 24 mázsát a csehi barnából. Fele-fele alapon. A rakományban ugyanis annyi volt a szén mint a por és a homok ... Hát ezért háborodott fel! A fuvarvállaló AKÖV- nek 217 forintot fizetett, amiért Egercsehiből, az egri lakáshoz szállította a szenet Ez pedig nem kis összeg, megnézi bizony akárki, hogy mire adja. Orosz Béla annak idején nem nézhette meg, hogy mit hozott a teherautó — a nagymamája „vette át” a küldeményt — mert másfelé szólította a dolga. Ha látta volna — bizonygatja — visszaküldi a különös rakományt! így azonban nem maradt más hátra, mint az utólagos reklamáció. Állítását — hogy elfogadhatóbb legyen — tanúkkal is igazolta. Az Egeresehi Akmaüzemegység- hez küldött levelét aláírta — helyszíni meggyőződés alapján — a szarvaskői bánya két dolgozója, Benke József párttitkár és Bata László szakszervezeti bizalmi. A címzettek őszinte sajnálkozásuknak adtak kifejezést, de a sérelem orvoslását nem ígérték. Sem az első, sem a második válaszukban. Azt tudják, elismerik — írták a levélben —, hogy meddő is kerülhet a szénbe. Kisebb és nagyobb mennyiségben is, hiszen hibás a szénkiadó berendezés, régóta módosításra szorul..’. Aztán — mintegy „megnyugtatásként” — hozzáfűzték még, hogy nem ez az első panasz, akadt már hasonló. Csoda-e, ha Orosz Bélát nem elégítette ki ez az üzenet... ? Az üzemvezetőségen — kételkednek a reklamáció jogosságában, nem hisznek a tanúknak, azt állítják, hogy nincs igazuk az elégedetlenkedőknek. Az egercsehi akna szóban forgó berendezése alatt az üzemvezető és Asztalos István saénkiadó bizonygatja, hogy még a legelső rakodásnál sem kerülhet túlzottan nagy meny- nyiségű meddő az autóra. Mindössze néhány mázsa. De azt is azonnal kicserélik. Egy éppen rakodó gépkocsi- vezető 5—6 mázsányit emleget, de minimálisan hármat, egy- egy 30—35 mázsás fuvarnál. Az YA 94—82 forgalmi rendszámú AKÖV teherautó vezetője — Kovács Kálmán — aki Orosz Béla szenét szállította március 24-én — nem emlékszik arra, hogy a reklamált 24 mázsa szénben mennyi volt a meddő. Azt azonban el tudja képzelni, hogy akár felét is tehette. Jelenlévő társai hasonló példákat sorolnak: Kozma István művezető jő két hónapja kapott húsz mázsájában nyolc volt a meddő, egy másikéban — talán túlzásnak tűnik — pedig mindössze 5 mázsa szén akadt! A forgalmi telepen gépkocsivezetők bólogatnak, sorolják személyes tapasztalataikat, ká- rosulásaikat. Műszakba induló bányászcsoport erősíti az egybehangzó véleményeket: amicita a szénkiadó működik, ők is kerülfor- dul becsapódnak! És cserére ritkán nyílik lehetőség. Nem mindig engedik meg. Orosz Béla panaszát csupán kéthónapos huzavona után hajlandók „orvosolni”... 3 mázsa szénnel(?!) Ha úgy tetszik, hazaszállíthatja ezt a mennyiséget. De — vajon kinek a költségén? Szélsőséges esetek... ? Aligha! Az egercsehi, szarvaskői bányászok felháborodásának — ha az előadottakhoz talán némi túlzás is vegyül — mindenképpen komoly alapja van. Szénért dolgoznak, nem pedig porért, homokért! A járandóságukat követelik, amelyért megizzadtak, s — főleg a távolabb lakók — jelentős összegű fuvarköltséget is fizetnek. Ezt pedig igenis figyelembe kellene venni Egercsehiben! Prohászka Rajmond üzemvezető szerint július elsejétől leáll a hibás szénkiadó, megjavítják a berendezést. Erre azonban — bizonyára — már korábban is sor kerülhetett volna. Akkor talán nincs annyi bosszúság, s elmarad az elégedetlenség... a levelezés, meg a harag is. És — természetesen — ez lett volna az egyszerűbb... (gyóni) Láthatatlan milliók mindent jobban csinálni, mini eddig, szeretnénk még többet elérni sok mindenben, mint eddig, előfordul, hogy türelmetlenek vagyunk fejlődésünk ütemével szemben, és ilyenkor nem árt megállni a teljesített, feladatok sora előtt, hogy megnyugvás áradjon el bennünk: ' egy sor tételt kipipálhatunk már az igénylistánkon, egy sot fontos, társadalmi méretekben is jelentős dologban értünk et szép eredményeket. így a további türelmetlenségünk is reálisabbá válik, még ösztönzőbb hatással lesz ránk. ' Ha többre nem, már csak erre is jó a kiállítás. Kár, hogy a munkavédelmi rész nem ad annyit, mint amennyire futná erőnkből a köznapi gyakorlat bősége alapján. Itt egy kicsit egyszerűsített 1 tünk, inkább csak jeleztünk* 1 mintsem meggyőző képet tudtunk volna kikerekíteni. Pedig ezen a területen is volna mivel odaállni az érdeklődő és sokszor nem eléggé tájékozott közönség elé összbenyomását Illetően hasznos a kiállítás és ez a jelző talán a legkevesebb a minősítés elvégzésekor. Az utóbb! húsz esztendő fejlődését jól illusztrálja életünk egy darabján,’ (gmf) tése érdekében meggyorsítjuk a megkezdett kisgépesítési beruházásokat, s az említett vállalatoknál is szigorúbban megköveteljük a programszerűséget. Sajnos, vállalatainknál az anyagnorma-készítés és a gyáron belüli anyaggazdálkodás rendjét szabályozó utasítás végrehajtásában hiányosságok tapasztalhatók. Sok helyen ma még nagyobb súlyt helyeznek a beszerzésre, mint a gazdálkodásra. Szigorúbb ellenőrzéssel kívánjuk ezeket a vállalatokat rászorítani a megfelelőbb gazdálkodásra, az anyagnormák műszaki előkészítésére, kalkulációs elemzésekre és szigorúbb utalványozási és elszámoltatási rendszer, stb. alkalmazására. Az elfekvő készletek hasznosítására 1965-ben a vállalatok kedvező lehetőségekhez jutottak. Éljenek jobban ezekkel az anyagi szankciók nélküli lehetőségekkel és akadályozzák meg újabb elfekvő készletek keletkezését! — Várható-e jelentősebb fejlődés a mezőgazdasági gépek- hez szükséges alkatrészek gyártásában, különös tekintettel a hazai gyártmányú traktorok alkatrész-ellátására? * A szükségletek pontos felmérése, az igiények helyes tervezése és kellő időben történő bejelentése elősegíti a szükséges gyártó kapacitások bizosítását. Amennyiben mulasztás történik, a kapacitás-bővítés csak késve valósítható meg és az ellátásban feszültség jelentkezik. Az idei ellátást ez a feszültség jellemzi. A tárca .különböző intézkedéseket tesz az előző éveknél nagyobb mértékű igények kielégítésére. Részben beruházásokkal teremtünk további kapacitásokat, részben pedig több érdekelt üzemben folyamatos műszakra térünk át. A harmadik ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági gépes traktorgyártás jelentős fejlesztését tervezzük. Fejlesztési terveinkben a pótalkatrészellátás megjavítására is fontos intézkedések szerepelnek. A bonyolultabb gépeknél, elsősorban a traktoroknál az említett tervidőszakban áttérünk a service-szerű alkatrész-ellátásra. Ezzel biztosíthatjuk majd a jelenleginél jobb, gazdaságosabb pótalkatrész-ellátást. A vállalatokat addig is jobban érdekeltté kívánjuk tenni az alkatrész-gyártásban. Ezért a jelenlegi műsizaki-gazdasági mutatóinkat, valamint korábbi rendelkezéseinket felülvizsgáljuk és a szükséges módosításokkal ösztönzőbbé tesszük azokat. Ha tervezett intézkedéseink párosulnak a mezőgazdasági gépek gondosabb üzemeltetésével és karbantartásával, akkor az alkatrész-ellátás gondjai fokozatosan enyhülhetnek. ■— A KGM fejlesztési terveiben hogyan érvényesülnek a vidék lakosait közvetlenül érintő iparosítás szempontjai? — A minisztérium gyártelepítési és üzemfejlesztési tevékenységében jelenleg is fontos szerepe van a vidéki ipartelepítésnek és ez lényeges szempontja a készülő III. ötéves tervünknek is. Közismert, hogy a gépipar jelentős résza ma még Budapesten működik. Alapvető változás csak új vidéki üzemek telepítésétől várható. Ilyen célból választottuk az iparvállala- latok összevonásánál többször azt a megoldást, hogy az új vállalatok központjául — ahol erre lehetőség volt — vidéki telephelyet jelöltünk ki. Továbbá illetékes szervekkel kijelöltük azokat a fővárosi üzemeket, amelyek a III. ötéves tervidőszak végéig Budapesten megszűnnek és új vidéki telephe- nyen folytatják működésüket. Tájékoztatásul közölhetem, hogy az idei gépipari beruházások 43 százaléka, a kohászati beruházásoknak pedig több mint 70 százaléka vidéki beruházás. Elhatározásunk realizálását lassítja, hogy az ilyen jellegű beruházások jelentős építkezéseket igényelnek. Mivel pedig az építőipar jelenleg és előreláthatólag a következőkben is népgazdaságunk egyik szűk keresztmetszete, azzal kell számolnunk, hogy a vidéki ipartelepítések nem valósít ha tők meg a kívánatos ütemben. Ebben a tekintetben mindenesetre nagy segítséget nyújtanak a helyi kezdeményezések, — mondotta befejezésül dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. (U. L) A decemberi párthatározat végrehajtásáról nyilatkozik dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter
