Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-21 / 118. szám

I Balázs Sándor Megkezdődött az üdülési főidény egyenes útja ELŐBB a Tündérparton, majd az egri rácok templomos temetője mögött — végig a Ba­lázs Ignác utcán. S jó fertály idő múltán szemben ül velem egy másik Balázs, a 62 éves Sándor. Szíjas, vékony arc; ke­mény és szelíd vonások rajzo­latával. Megrebben a szeme — Ignác... az öcsém. Él­hetett volna még. — A szavak törött szárnyúak. — ... Én szerveztem be a szociáldemok­rata pártba. Akkor már ter­jesztője voltam a Népszavának és agitáltam a hóstyákon, pa­rasztfiatalok között. Ignác, paraszt létére nagy olvasottsá­gú ember volt, sokat tanult és hamarosan fölénk nőtt... A marxista szemináriumokat ő tartotta, kisparasztoknak, ipa­rosoknak, kereskedőknek. Elő­ször csak kevesen hallgatták, aztán meg már hely se jutott mindenkinek, annyian jöttek. Felfigyelt a rendőrség is, 3—4 előadás után Ignácot bevitték, összeverték. Akkor illegális összejöveteleken beszélt, bás­tyái házaknál, bükki kirándu­lásokon ... Az elsők között internálták Bárdossyék hadat üzentek a Szovjetuniónak. Vé­gigjárta Miskolc, Kistarcsa, Nagykanizsa internáló tábo­rait Hetekre, hónapokra sza­badon engedték. S ő mindig ott folytatta, ahol abbahagyta, nem rettentették vissza az újabb és újabb internálások sem. Utolsó letartóztatásakor, a háború végóráiban Ricsére hurcolták. Innét hajtották Né­metországba és vissza már nem térhetett... A SZÍNEK még őrzik, a színek még emlékeztetnek ke­ze nyomára. Tehetséggel, szen­vedélyesen festegetett — s csak a mozgalomért tett félre vásznat, ecsetet. Maradt egy festménye. „A szerelem tava­sza”. Idősebb testvére ereklye­ként vigyázza... Árnyas fák alatt fiatal leány ül, kötöget Az ágak között áttör a sugaras nap ragyogása, s vágyakozón, a fiatal leányt egy fiú nézi... Balázs Sándor útja merre »itt? — Tizenhét éves koromban megszöktem apámtól. Volt kis földje, szőleje és nem akarta, hogy attól elpártoljon egy fia is. Inasnak szegődik, asztalos­mesterséget tanul. S utána, mi­kor felszabadul... ! Huszon­négy éves; már szoedem és szervezett munkás. Huszonhét éves: kapcsolatot keres a kommunistákkal s belép a kommunisták sorába is. Nem tudja elfogadni a világot úgy, ahogy van. Nem tudja elfogad­ni törvénynek azt, hogy aki szegénynek született, koldus­halállal kell halnia. Változást akar# de gyökeresebb és mé­lyebb változást, mint amilyet a szociáldemokrata eszmék hordozni képesek. És megtalál­ja a helyét a kommunisták kö­zött ... Be munkát azt nem ta­lál! Hosszú esztendőkön át, 30—39 között hiába kilincsel bárhol a városban, idénymun­kát sem kap. Szihalom és Éger- farmos az, ahol évről évre ide­jét tölti, májustól decemberig. Végre 1939-ben elhelyezkedhet Paulovits Lajos egri asztalos- árugyárában. — A városban egy munkál­tató sem engedte, hogy üze­mébe Népszavát járassanak. Paulovitshoz 14 járt. Nem te­hetett ellene, a termelés min­den kulcspoziciója baloldaliak kezében volt. 1944: az érsekség asztalos­üzemének vezetője. Az itteni kis sejt irányítja a szociálde­mokrata pártot. Innét indul­nak a gyűjtési akciók, hogy az internáltakon, családjaikon segítsenek. Negyvennégy ősze . IAz ágyúk mind közelebbről dö­rögnek. A háború ágyúi. Vész­terhes napokat él a város. Aki teheti, menekül. Az érsekség kocsijait is felsátorozzák. A jószág-igazgató azonban előbb Balázs Sándort kérdezi. — Balázs úr, mi a vélemé­nye, elmenjünk?... — Nem kell elmenni! És az érsekségi kocsikról le­szedik a ponyvákat. November 30-án Eger sza­bad. Balázs Sándor az elsők között ajánlja szolgálatát az új rendnek. Az egyik nemzet­őr-egységparancsnoka. Majd magához kéreti a kormánybiz­tos, kinevezik a felnémeti fű­részüzem vezetőjének. Egyet­len feladata: két héten belül megindítani a termelést! Tel­jesíti. A Dohánygyár és a fűrészüzem az, amely elsőnek kezdi a munkát Egerben. A németek még belövöldöznek a telepre, de az emberek már dolgoznak. Balázs Sándor meg­szervezi a pártot és a szakszer­vezetet a munkások között. — Negyvenöt májusában ta­nulni küldtek. Aztán a hevesi járás párttitkára lettem. Két évig. Akkor leváltottak a be­teg Iában miatt. Jármű akkor nem nagyon akadt És teljesen elfeledkeztek rólam... NF.HÉZ, szűkös idők követ­keztek. Tengődés. Kapálni járt napszámba, hogy valamiből élni tudjon. Három gyereket kellett tartania, s felesége ak­kor volt várandós a negyedik­kel. Nem panaszkodott, de hát ki is hallgatta volna meg pa- naszlásait. Dolgozott megfeszí­tetten, nem szégyelt semmi munkát. Aztán bizottság jött Akkor már 50 kilóra lefogyott. — Az egri építésvezetőség személyzetise lettem, az építő­iparnál. 1952-ben új vállalat alakult, a faipari. Hívtak mű­szaki vezetőnek, elvállaltam az állást. 1955-ben Balázs Sándort ne­vezték ki igazgatónak. Tíz éven át állt a vállalat élén. Most már nyugdíjas. Átadta helyét a fiatal Kormos Pálnak, aki főkönyvelője volt a válla­latnak, aki már a vállalat szü­letésénél is bábáskodott. A munkától nem tud elsza­kadni most sem. Gyártásközi ellenőr. Kilenc órára kellene bejönnie, de ő már ott van a kezdésnél. Így szokta meg. Mélyről indult. Az eszme, amellyel eljegyezte magát, ma is csorbítatlanul él benne. Har­colt érte. Útja effvenesen vitt, törések nélkül. A csalódások sem égették meg a hitét. NEMRÉG kitüntetést kapott. A Munka Érdemérem ezüst fo­kozatát Egy életet jutalmaztak vele. Balázs Sándor egyenes útját. Pataky Dezső Évzáró hangverseny az egri zeneiskolában Május 22-én, szombaton délután 5 órakor kerül sor az egri zeneiskola növendékeinek évzáró hangversenyére. A hangverseny műsorán minden tanszak legjobb diákjai sze­repelnek. Százhúszezer felnőtt és 33000 gyermek nyaral a SZOT üdülőiben Ezé» a héten megnyitottak kapuikat a SZOT „időszakosan üzemelő” üdülői, amelyekben télen nincs vendéglátás. Mos­tantól turnusonként az idény végéig a Balatonnál körülbelül 5,5 ezer, a magaslati helyeken hozzávetőleg 2,5 ezer, a gyógy­üdülőkben 2800, a Duna-ka- nyarban pedig mintegy ezer dolgozó tölt el két—két hetet a SZOT üdülőiben. Az iskolai vizsgák után megkezdődik a nyári gyermeküdültetés is. Eb­ben az évben a felnőtt dolgo­zókon kívül 30 ezer gyermek kap beutalót, vagy szüleivel együtt, vagy a kifejezetten gyermekek számára létesített üdülőkben, illetve táborokban. A SZOT egyébként ebben az évben is nagy összegeket fordí­tott üdülőire. Több mint 30 milliót pedig a berendezések pótlására, illetve rendbehozta- lára. PANASZKÖNYV — ZÁR ALATT Vélt sérelmemet orvoslandó — a panaszkönyvet kértem Pa- rádf ürdőn, a presszóban... Kértem, mert enélkül nem tud­tam hozzájutni a bűvös kötet­hez. A pénztárhoz küldtek. Onnét azonban szigorú szemek villantak elő: mi végett óhaj­tom vajon azt a könyvet? A különös kérdésre meglepetten válaszoltam: szeretnék valamit beleírni. Jó, jó — hagyta hely­ben kívánságom a pénztárosnő — de, hogy úgymond, mivel kapcsolatban? Mondtam: a ki­szolgálásról szeretnék néhány szót... Ohó, nem ilyen egy­szerű az! — véltem kiolvas­ni a választ — előbb mond­jam el élőszóval. És várták! Elmondtam ... Aztán, végül is csak ideadták... a fiókból. Mert zár alatt volt eddig: biz­tos, ami biztos. — S talán ar­ra is gondoltak, amikor ez öt­let megszületett, hogy a pana­szos vendég hátha hamarább megúnja a szóharcot, korábban belefárad mint a pénztárosnő és végül is nagyot nyelve, dü­— Uram — for­dultam az Úristen­hez —, egy dolog­ban nem látok ma sem tisztán... Ugyebár először azt mondtad, hogy legyen világosság és aztán lón vilá­gosság? — Így van, fiam — helyeselt az Úr­isten... — Ahá! — csap­tam le rögtön —, de hogyan lön az a világosság, ha te csak ezután terem­tetted meg a na­pot, a holdat, meg a csillagokat. Er­re vagyok kíván­csi..^ Az Úristen atlyailag rám né­zett, szemében saj­nálkozást véltem felfedezni, aztán megrázta a szakál- lát: — Hajai, nagy szamár vagy, fiam és még téged is én teremtettelek... Hiába na, selejt is van a világon, mert azt is én te­remtettem veletek együtt... Mit nem lehet ezen érteni? Azt mondtam, le­gyen világosság és lett... Villanyról sohasem hallottál, te oktondi? Tátva maradt a szám. A mindenit, sőt a világminde- nit neki, ez eddig eszembe sem ju­tott (- 6) Szálkák hét magába fojtva eltekint szándékától, nem ír a könyv­be... Elvégre, ez is egy meg­oldás ...! „CSONKA TORONY” Gyöngyös forgalmas pontján, a Dimitrov Népkert kerítése közé zárva siratja régi fényét, kopott és elveszett díszeit a két gloriette. Irigykedve san­dítanak a restaurált kastély­ra — s szégyenlősen pislognak az utcai járókelőkre: lám, Iám: nekünk meg máig sem jutott új „ruha”...! Igaz, hogy toldozták-foldozták már a két tornyot, helyreállításuk­hoz hozzáfogtak egyszer — csak éppen a befejezést odáz­zák egyre. Pedig jól tudják mindenütt — sok emberben felvetődött a gondolat —, hogy azt a két tornyot hasznosítani lehetne: ajándékpavilont, bü­fét, presszót rendezhetnének be bennük, ha... Nos, igen: ha egy kicsit áldoznának rá... s az anyagi ráfordítás némi öt­lettel is párosulna. Anyagi áldozat, némi ötlet­tel? — De hiszen úgy ki hinné el azokról a tornyokról, hogy műemlékek? — így kopotton, jobban annak látszanak! Ez pedig, ugye, lényeges egy olyan városban, ahol annyira szűkében állnak a régiségnek?! „HULLÁMVASÚT9 A Bükk-vidék festői környe­zetű kirándulóhelyén, Felső- tárlcányban kedves ajándékkal lepték meg a vendégeket az idei szezonra: olyan „csárdát?’ létesített a földművesszövetke­zet, hogy messzi vidéken pár­ját ritkítja, minden érkező megcsodálja. Megbámulja, s nem kevésbé a másik bükki csodát is: a gidres-gödrös köz­utat, amelyről illetékesei — szezon ide, szezon oda — meg­feledkeznek. . Lehet, hogy a községen ke­resztül vezető út rendbe tétele különösebben nem izgatja gaz­dáit ... csupán a gépkocsiveze­tőket, meg az utasokat. Elhihető: ki-ki megelégszik a modern „csárdával”, a „hul­lámvasutat” nem igényli sen­ki... i (gyóni) 17. Az ámokfutók A POSEN MELLETTI kísér­leti állomáson egymás után pusztulnak el a betegek Blo- rce professzor keze alatt. A halál oka: pestis. Blome, a nácik helyettes „birodalmi egészségügyi vezetője”, rend­kívül elégedett az eredmény­nyel és így tájékoztatja a je­lenlevő dr. Walter P. Schrei­ber professzor náci táborno­kot (ma az amerikai légierők tanácsadója Texasban), a Ka­tonaorvosi Akadémia munka­társát: „Kísérleti alanyaimért egyáltalán nem kár. Vala­mennyien szlávok, alacsonyabb rendű faj képviselői. Rövide­sen egész orosz ezredek kap­ják majd meg a> pestist. A lé­nyeg, hogy sikerüljön elég baktériumot tenyészteni. Az eredmény azonnal eldöntené h háborút.” Schreiber orvostábomok megkérdezte, hogy Blome mi­ért foglalkozik ilyen rettene­tes dolgokkal. A válasz így 4 HXÍPBJSiGi 1865. május 2L, péntek hangzott: „A közvetlen meg­bízást a birodalmi marsalltól kaptam, néhány nappal az­után, hogy dr. Goebbels a to­tális háborút meghirdette”. Blome arról is tájékoztatta Schreibert, hogy nemcsak pes­tiskultúrákat, hanem a papa­gáj kór, a tüdőrák és a kolera kórokozóit is tenyészti. Az ed­zett náci tábornoknak végig­futott a hideg a hátán és si­etve búcsúzott A baktériumháborúra azon­ban nem került sor. A Vörös Hadsereg gyorsabb volt. Blo­me 1945. januárjában kényte­len volt borzalmas tetteinek színhelyét, az intézetet a ba- cilusokkal együtt, elhagyni. Himmler parancsára a thürin- giai Sachsenburgban folytatta tovább „kutatásait”. ★ Goebbels 1943. február 13- án, a nácik számára megsem­misítő vereséggel végződött volgai csata után, olyan idő­pontban hirdette meg a totá­lis háborút, amikor Németor­szágban már senki sem hitte, hogy a háború még borzalma­sabb, vagy „totálisabb” lehet­ne. A nácik azonban bebizo­nyították, hogy erre is képe­sek. 1944-BEN A KELETI fron­ton elvétve gázt is használtak. Jänicke vezérezredes paran­csára a Krim-félszigeten gáz­gránátokat alkalmaztak a par­tizánokkal szemben, a varsói felkelés során pedig az SS- egységek metángáz segítségé­vel mesterséges sujtólég-rob- banást idéztek elő, sok sza­badságharcos halálát okozva. Ezek azonban csak kivételes esetek voltak. A tervek sze­rint 1945 telén kellett volna a mérgesgáz-háborúnak kibon­takoznia. A német mérgesgáz-terme- lés 95 százaléka az IG—Far­ben konszern kezében volt. Kellően felkészült a mérges­gázok „esetleges” alkalmazá­sára. Bevethető készlete 250 ezer tonna volt, ebből 20 ezer tonna a rettenetes halált oko­zó tabun. Goring légihadereje 1600 tabun-bombával rendel­kezett és további 1 000 341 bomba várakozott arra, hogy fehér-, zöld- és sárgakeresztes gázzal töltsék meg. Északnyu- gat-Németországban 75 000 tabun-gránátot, a Bécs mel­letti Steinfeldben pedig 32 000 sárgakeresztes gránátot raktá­roztak. Különösen Goebbels sürget­te^ hasa; végre meginduljon a gázháború. Ä katonák azon­ban taktikai okokból nem szánhatták rá magukat. Attól tartottak, hogy az erősen meg­tizedelt német kötelékek nem tudnának ellenállni az ugyan­csak mérges gázzal bekövet­kező ellencsapásnak. Eisenho­wer és Churchill drasztikus figyelmeztetéseket intézett hozzájuk. A polgári lakosság­ról nem is beszéltek a vezér­kariak, a nők és a gyermekek élete közönyös volt számukra. ★ Breslautól (ma Wroclav — a ford.) 40 kilométernyire északra, az Odera jobbpartján terül el egy kis városka, Dyhernfurth. Az IG—Farben- konszemnek ott volt az egyik legfontosabb mérgesgáz-gyá- ra. Az I. Belorusz Front táma­dó ékjei gyors ütemben köze­lednek. Mivel az IG—Farben embereinek kedves az életük, gyorsan továbbállnak, anél­kül, hogy a mérgesgáz-készle- tekkel törődnének. Két föld alatti tartályban óriási meny- nyiségeket tárolnak. A konszern egyik legtekin­télyesebb igazgatóját, a Lud- wigshafenben székelő dr. Ambrost, rendkívül felháborít­ja menekülésük. Kimondhatat­lanul fél a felfedezéstől és a leleplezéstől. Azzal a kéréssel fordul Illetékesekhez, hogy egy német rohamosztag keljen át az Oderán és semmisítse meg a mérgező anyagokat. A LEGFIATALABB náci tá­bornok, a 32 esztendős Sachsen- heimer vezérőrnagy kap pa­rancsot az operáció végrehaj­tására. Knüppel ezredes közli vele a konszern által óhajtott harci feladatot. És megkezdődik az öngyil­kos vállalkozás. Miközben egy specialistákból álló csoport, két professzor vezetésével a mérgesgázokat az Oderába en­gedi, számtalan katona áldoz­za életét. Sachsenheimer vezér­őrnagy pisztolyával fenyegeti meg a „gyávákat”. Dr. Ambros azonban végre fellélegezhet ★ A náci vezető klikk elképze­lései szerint a totális háború fogalmában a totális rombo­lás is bennfoglaltatik. A ná­cik zsargonjában ez a „felper­zselt föld taktikáját” jelenti. Himmler már a Szovjet­unióban megkezdett nagy visz- szavonulás során elrendelte: egyetlen ember, állat, egyet­len mázsa gabona, vasútvonal és ház sem kerülhet ellensé­ges kézre”. Mindent el kell pusztítani, elrendelik a kutak megmérgezését Meg is törté­nik. Most, 1945. tavaszán a hábo­rú már német földön tombol. A fasiszta vezérkar számára ez nem jelent okot arra, hogy le­mondjon embertelen, barbár „taktikájáról”. Hitler a követ­kezőket mondja Speer fegy­verkezésügyi miniszternek: „Ha a háborút elveszítjük, vé­ge a német népnek. A har­cok után csuDán a hitványak maradnak meg, mert a jók mind elestek.” Olykor előfordul, hogy a ve­zérkariakat meglepik az ese­mények és nem tudják, ho­gyan valósítsák meg saját őrült elképzeléseiket. POLECK EZREDESNEK is égnek mered a haja. Jelen­tést készít feljebbvalójának; „Az előkészített intézkedések a kiürítésre és rombolásra ke­leten nem bizonyulnak megfe­lelőnek, mert az események gyorsabban haladnak, a front sokkal gyorsabban közeledik nyugat felé, mint várható volt. A Wehrmacht vezérkara ezért javaslatot terjesztett elő az irányelvekre vonatkozóan a párt-kancelláriának.. Az „irányelvekre vonatkozó javaslat” a „legmagasabb’’ tet­szésre talált és a rombolási* később „Neró-parancsnak” ne­vezett utasítás alapját képezte* amelyet a Führer 1945. már­cius 19-én írt alá. A parancs így szól: „Valamennyi katonai* közlekedési, hírközlési, ipari és ellátási berendezés, továbbá valamennyi dologi érték a Bi­rodalom területén, megsemmi­sítendő.” Fomerániában és Sziléziában, az SS , dán cos kutyái” sorra fel­gyújtják a házaka t, megsemmi­sítik a gépeket és a mezőgazda- sági berendezéseket, leölik az állatokat, gyilkolnak és rabol­nak. Barbár művüket azonban nem fejezhetik be mindenütt* mert a Vörös Hadsereg gyors előnyomulása és a német anti­fasiszták lelkes harcai megaka­dályozzák a további rombolá­sokat. Hitler „Nero-parancsa” ostor­csapásként éri a vegy-, a szén-* a vas- és az acélipar urait. Egy pillanatig sem jutott eddig eszükbe, hogy a totális háború a végén ellenük is irányulhat. Komoran néznek az érák elé* amikor a nehézfegyverzetű SS- emberek ipari berendezéseiket felrobbantják, s a bányákat vízzel árasztják el. Megmenté­re van szükségük, olyan ember­re, akinek befolyása van, alá­írása ér valamit és parancsait végrehajtják a romboló külö­nítmények. (Folytatjuhi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom