Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

R eggel fél ha,t. A rádió, muzsikát megszakítja n időjárás jelentés: .Budapest felett az égbolt borús, gyenge északnyugati szél fuj. a hő­mérséklet mínusz 7 fok”. Apa az ágy szelén ül, odaszól Anyá­nak: — légy szíves a gumitalpú cipőmet kiadni a szekrényből, mert tegnap átázott a bakan- csőm. Anya az éjjeliszekrény alján kotorász, morog magában, nem találja azt amit keres. Szava akkor hangosodik meg, amikor apa cigarettára gyújt: — Naponta nyolc-tíz forint fOstödrúvalóra... Nagyanya bedug}« a fejét a konyhaajtó résén: — Betöltöttem a kávét; ha Whirl, ne morogjatok megint, hogy mindent rosszul csinálok. Ketten egyszerre felelnek, de Laci ezt már nem hallja, mert a fejére húzza a paplant ö ezen a héten délutánoa. ráér heverészni. A „kinti világban" hirtelen csend lesz, apuék a konyhai tűzhely mellett állva isszák a kávét. Krizsán szomszédék bal­kánján kukorékol a levágásra szánt kakas, az ébreszti fel Bö­bét Laci nővére ti zennégyéves, jövőre technikumba iratkozik be. De apa hiába villanyhe­gesztő élmunkás, ha nem lesz legalább jeles a bizonyítványa, mehet másnak. Böbe tavaszt álmodott úgy mered a homá­lyos ablaküvegre, mintha ré­mek ijesztgetnék. Eszébe jut a magyar dolgozat: „Az Arany- ember Tímeájának jellemzésed Anya már télikahátosan áll, annak kiáltozza, olyan szem­rehányóan, mintha ő volna az oka, hogy a csónakázás csak Aom: — Miért nem keltettél fel? ■Ridod, hogy az este fájt a fe­jem, tudod, hogy korán akar­tam nekiülni a dolgozatírás­— Szemtelen vagy, Bőbe, — harsogja anya — egy szóval sem mondtad, hogy keltselek M Laci a kedvenc ábrándozá­sába merül: Zsúfolásig megtelt a stadi­on ... Ezren és e^ren kiáltoz­zák: „Rajta, Laci... Pataki La­ci ... Lássuk a harmadik gólt! Apa jéghideg, nikotinszagú keze érinti az arcát: — Szervusz, kisöreg, ha sok a dolga a nagyinak, segíts neki. A másodosztályos tankönyv­ben lapozgat és hangosan kez­di el kedvenc meséjét: „Egy Éú nagyon szeretett volna fecs­ke lenni ..n­— Leszel szíves befogni a «tódat? C zeretett nénje ilyen gyen- géden figyelmezteti, facj tudná mit feleljen, de Bö­be, cserébe azért, hogy egy hé. tói át elhozta helyette a tejet A közértből, neki ígérte a Csehszlovákiai golyóstollát. Laciról senki sem tudja, hogy csodacsatárként emlege­tik az újságok, és hogy ő lesz az, akit egy új Tyitov első holdutasként elvisz szputnyik- ján a világűrbe. A valódi élet­ben Laci olyan üzleti szellemet árul eü, hogy a legmegátalkodot- tabb kereskedő is megirigyel­hetné. Kiszagolja, hogy hájat árusítanak a hússzékben, fut haza: „Anya, kérem a kosarat és a pénzt. Sorba állok, akár estéig is, de tudni szeretném, mé lesz a jutalmam. „Hisz az ígéretekben. A noteszében flyenféle feljegyzéseket talál­hatunk: „Apától jár, ripőpuco. lásért Tibi-csókoládé... Nagyi tói január 7-én krumplihámo- zásért 1 radír... Anyától, fél­évi bizonyítványoszt ókkor is­mételten rekam'é...” Egy má sodosztályos tanuló „üzleti” feljegyzései között miért sze­repel a noteszében többszörö­sen is a rekamié? Kevesen tudják — mert titkolni való —, hogy Laci ma is abban a ta- rácsozatú gyerekágyban fek­szik, amelyben hároméves ke­ltáiban altathatták. Tavaly, ami. gaddal, majd az űj menye ké­résére ő is külön főzi a tölte­lékbe szánt rizst. Y7 acsora után elmarad a ’ rádiózás. Egyik a szoba felső, a másik az alsó sarkában telepedik le. Aki kimegy, be­vágja maga után az ajtót, nagyanya csak azért is, előve­szi kapcsos imádságos köny­vét és az olvasóját. A lottót elő se hozza sen­kt Laci mégis nyugtalanul alszik. Azt álmodja, hogy az 52-es számot, három másik­kal együtt, kihúzzák, anya rá­jön a csalásra, kibomlott haj­jal fut végig a Wesselényi utcán: „A fiam, a saját fiam tett tönkre...” Reggel fáradtan ébred La­ct Amikor kettesben marad­nak nagyival, segít neki taka­rítani, meglepi azzal, hogy a pincéből, akármilyen keserve­Hosszan sóhajt, mint akiből kiszállni készül a lélek, és fe­lelet helyett, visszakérdez: — Nagyi, aki még gyerek, azt is be lehet zárni ókiratha misításért? „Ez is csak olyannak jut eszébe, aki nem tanul hittant” — gondolja az öregasszony és tapogatja Laci homlokát, lá­zas-e? Némelykor szerencse, hogy a felnőttek töb­bet törődnek a más dolgával, mint a sajátjukkal. Anyának, a gyárból hazajövet, pénte­ken se jut eszébe a lottószel­vény. Izgatottan meséli, hogy a festett hajú Gulyásné be­csapta a „Szeretetre vágyó, 176 cm. magas önálló fodrász”, aki az újsághirdetésbe még azt is bejelentette, hogy: „nem dohányzó nők előny­ben.” Gulyásné az üzlet bőví­sén is, de felcipel egy kanna szenet. A kávét üresen issza, ül a kályha mellett, összekuporodva, hogy a nagy anyja ijedten kérdezi: — Beteg vagy? tésére átadott ezer forintot és kitűnt, hogy nincs is üzlet, az olyan „önálló fodrász” el se vált még a feleségétől, és hasonló csalás miatt, két ízben dutyi­ban ült már. Ax érdekes eset kor a manduláját kivették, a legjobb barátjának se engedte meg, hogy meglátogassa, ne­hogy az iskolában híre fusson a fa-rácsozatú fekhelynek amelyben már a lábát se tudja kinyújtani. „Ha megkapom a prémiumot” — mondja apa, de ez olyan lári-fári ígéret, amit nem is érdemes a noteszbe fel­írni, hiszen örülni kell, ha a prémiumból új konyhai taka- réfktűzhelyre futja, nem ám fényűzésnek számító rekamié re. Csak a lottó segíthet. Anya negyedik éve ugyanazzal az öt számmal próbálkozik és há­romharmincért hétről hétre megvásárolja a reményt Na­gyinak fogsort, apának bunda- béléses kabátot csináltat a nye­reményből, de bőségesen futja — mert négytalálatosnál alább nem adja — Böbe kelengye ágyneműjére, televízióra és a kiságy helyére kerülő bordó huzatú. epedás rekamiéra. Apa már robog a gyár felé, Böbe tupírozza a haját a tü­kör előtt, anya a sálat köti a nyakára, közben nagyanyának tart előadást: — A darálni való hús egy kiló legyen, de ha faggyút tesz. nefe rá, a világért el ne fogad­ja. A töltelékbe való rizst kü­lön főzze meg, mert a múltko* is ropogott a fogam alatt Az ajtóban jut eszébe: — Istenem, a lottószelvén ye- met nem töltöttem ki, pedig ha délig be nem dobom... Fél hét, csütörtök, február 14, — Elkések a gyárból, ha ne­kiülök a szelvénnyel vesz- kődni -. Böbe visszafordul a tükör­ből: — Eredj nyugodtan, anya, majd én elintézek mindent I* •belemerül újra a tupíro zásba, az orra melletti patta­nással is jó darabig veszkődik, és mire észbe kap, elmúlt hár romnegyed nyolc. Arra sincs ideje, hogy reggelizzen. Az ak­tatáskáját útközben kapcsolja be, lihegve fut az iskola félé, Nagyanya elmossa a reggel: edényt, takarít aztán hiába készült neki a veszekedésnek a hússzékben olyan dgrálniva lót kapott, hogy — mint mon­dotta — rajzolni se lehetni szebbet Könyökig vájkál a ke verőkben, amikor eszébe jut i a lottó. A gyerek örömmel vál lalkozik a fontos feladatra: — Bízd rám, nagyi! Én ál­momban is felsorolhatom any; számait: 6, 18, 52, 61, 64. A noteszében szereplő reka mié jut eszébe a sok mindéi mellett, azért izgatott és emi att cseppen az 52-es számrs jókora pacni Már-már felkiál tana. hogy: „Nagyi, mitévő le gyek?” de idejében észre tél úgy próbál segíteni a bajor hogy senki más ne tudjon ró la. A pacnin semmiképpen s látszana keresztül az *-jd, leg egyszerűbb tehát ha az 53-as húzza keresztül mindháror szelvényen. — A trafik előtti ládába bí dobom a szelvényt Ha nagyi megkérdezné „Rendesen kitöltötted?” bdzc nyosan elpirulna, dadogna é annak rossz vége lenne. Szí \ rencsére a nyanya — ahogy apa szokta néha nevezni — a töltött káposzta miatt izgul és a szokásos figyelmeztetésről is megfeledkezik: „Gombold be a kabátodat ás vigyázz, ha át­mégy a másik oldalra...” A feketeleves azonban még hátra van. Anya este hazajön a gyárból és egészen biztos, hogy nem a szokottal kezdi: „Bolond, aki üzemi kosztot eszik. A leves ma is mosogató­víz volt a káposztás tészta ra­gacsos”. A festett hajú Gulyás- nőt is elfelejti szóba hozni, ki- gúpyolni, hogy vénségére bo­londult meg és újságban hir­deti a férjhezmenetelnékjét Nem, dehogyis szidja a Lajtos­brigádot hogy miattuk marad­tak le a tervteljesítésben, egyenesen és hirtelen mellének szegezi majd a kérdést: „Hova tetted a lottószelvényt?” Anya kézbe veszi, megnézd és kitör a balhé... Szerencsére a káposzta töl­telékjében megint kemény ma­radt a rizsa, korcogott anya foga alatt és ebből lett olyan muri, hogy Krizsán néni be­kopogott — Baj van, kedveskélm? Apa tréfával akarja elütni: — Az a baj, szomszédasz- szony, hogy öregszik a felesé­gem, a foga nem rág úgy, aho­gyan kellene... Ez csak olaj a tűzre. Nagyi már megkapta a magáét, utá­na a villanyhegesztő élmunkás következik: — A tréfában mindig van egy adag igazság; ha öregnek találsz, válj el, keress fiata­labbat én el tudom tartani magamat és a két gyereke­met.. Anyádat viheted ma­Történctem hőse, — ahogy mondani szokás — „jól tartotta magát” és csak tíz év­vel ezelőtt nősült meg, amikor már betöltötte ötvenedik esz­tendejét Bodor szülővárosa jelentős beruházásokhoz jutott akkori­ban, és több kisebb-nagyobb új vállalat kezdte meg működését A tanácsnál arra gondoltak, hogy az egyik nagyüzem élére haza hívják a város szülöttjét „a Bodor gyereket” Pestről, ahol már évek óta az egyik mi­nisztériumban dolgozott A gon­dolatot tett követte: előbb szó­ban majd írásban hivatalosan is felkérték. Bodor Ernő nem szabadkozott. Hazament válla­latvezetőnek a szülővárosába. Két—három év alatt rendbe tette a vállalat dolgait a2tán mély pihentető lélegzetet vett és az egyik nyáron kéthetes be­utalással elutazott a Duna mel­lől Balatonföldvárra, üdülni. Ott Ismerte meg a lányt — pesti lányt — Gereben Alizt bent a Balaton Kellős közepén., úszká- lás közben. A lány a szomszéd üdülőben lakott és elég voll egy-két kirándulás, hegyi túra a Balaton zalai partján, két es­te a Keringőben, hajnali ba­rangolás a földvári fák alatt és máris felengedett Bodor Emi zárkózott szíve Aliz huszonegj éves volt és kacér Ernő ötven­három éves volt és naiv. Igaz jóképű, magas termetű, izmot és korát meghazudtoló fris férfiember. A manapság szokásos sza bálytalan szabályossággal kéz dődött a szerelem. Bodor Emi feledteti a fog alatt kocogó ri­zsát, azt is, hogy Krizsánné előtt apa rossz viccet engedett meg magának. Szent a bélié, szól a rádió, Böbe áhitatosan hallgatja Lanzát, apa kitálal a meglepetéssel: a gyár elfogad­ta az újítást, amellyel évente másfél millió forint megtaka­rításit érnek el. Mindenki örül, csak Laci gubbaszt szótlanul a kályha mellett. Apa is megtapogatja a homlokát, mire nagyi azt mondja: — Ha nem is lázas, baja le­het, mert egész délelőtt na­gyon a kedvemre járt, amel­lett mindenféléket összekérde­zett. Éjszaka, álmában az osz­tályfőnök előtt reszketett La­ci; próbálta mentegetni az „okirathamisítást”, de a vá­lasz kérlelhetetlen. „Kizárási indítvány a konferencián!” Reggel mezítláb fut a pos­taládához. A konyhai gyé­kényszőnyegen állva, remegd kézzel tartja kezében az újsá­got: „A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint. a hetedik játékhéten Pi- lisrvörösvárott, a Jókai Műve­lődési Otthoniban megtartott lottósorsoláson a következő nyerőszámokat húzták ki] 4, 29, 31, 35, 64...’' Apa az ágy szélén tűvé, fúj­ja a cigarettafüstöt Laci lel­kendezve lobogtatja az újsá­got: — Anya, egyes találatod van, kihúzták a 64-et! Anya mérgesen mondja: — Majd, amit az egyes ta­lálatért fizetnek, azon vessem meg neked a rekamdét Nem baj, ha aohasem lesz rekamiét, inkább összehúzódik a kiságyban, csak nyugodt le­gyen a lelkiismerete, mert — ezt nem álomban, hanem a va­lóságban mondta az osztályfő­nök — a nyugodt lelkiismeret a legjobb altató. Apa meglepetést tartogat a számára: — Egyelőre csak mi, férfiak tudjunk róla: elbúcsúzhat a csecsemőkori fekhelyedtől: délután szállítják a bútorüzlet­ből a bordó huzatú rökamiétj Az újításért járó előlegnek kör szönheted... T ad nevet; ugrál, fut le^ föl, mint tavaszi csikó a réten. Böbe hangja ostorként csördít a nyakába: — Siess a közértbe tejértj ha igényt tartasz a cseh golyós- tolira. !M8C8aTOIMB»imBWWBTO»B»a\V« ■ egy hónap múlva feleségül vet. , te Gereben Alizt és hazavitte á , feltűnően csinos, szőke, erősen ■ pingált és — jóindulatú jelző« • vei: — korszerűen öltözködő fe­■ leségét Ahogy múlott az idő, az ifjú i menyecske egyre inkább bele- . bátorodott az ottani életbe: . ivott, flörtölt* játszotta a dá- 1 mát, magatartása erősen kirítt • a környezetéből és bántóan fel- , tűnővé vált. s — Nem tudom miért tűri Bo­dor Ernő Alizka félrelépéseit, ’ hiszen ez a nő lassan már aa • egész városé — jegyezte meg ■ epésen az egyik jó barát, a- gyakran szokásos férfi-pletykái­- kodás közben 1 — De Bodor Ernőé is! — felelt • rá különös nyomatékkai a má­- sik jó barát hangos derültség közepette, az országszerte is* e mert régi anekdota mintájára, i Ezt akkor így még nem lehe- t tett igaznak mondani, de annyi- bizonyos, hogy Aliz frivol visel­- kedése miatt Bodoréknál las­i. sanként napirenden volt a per- ;i patvar. A mindig pedáns Bo- a dór elhanyagolta külsejét, gyű- L- rött ruhában és szennyes ing­ei ben járt. Inni kezdett, pedig It azelőtt a józanságáról ismerték: a türelmetlen volt beoszt ott jai- i- hoz és elhanyagolta a munká- i- ját, holott addig példamutatóan s dolgozott. ő Amikc: egy napon Bodor ha- y; zatért a hivatalából, se vacso- l_ ra, se asszony. Alizka hajnal* tájt ve+ődött haza. ® Bodor hangtalanul fogadta, s levette az asszony bőröndjeit * j. szekrény tetejéről: z- — Menj haza az anyádhoz iő mielőtt még valami vad dolgöi

Next

/
Oldalképek
Tartalom