Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
MÓRIG nadrágot, harisnyát, orvosi ke- aelést. táppénat kellett néki fizetnem. — Aranyos. Aranyos — ölelgette óvatosan a kutyámat — Bodri a neve. — Nekem ezentúl minden bátya Aranyos — nevetett... — Egész megfiatalodtál. — Ügy éltem lóét hétig, mint azűzmária kötőjében. Kicsit féltem, md lesz velem ebben a nagy télben, de nem volt szívem kitérni előle. Tudod, régi barátaim ezek nekem, valamikor a kút fenekéről húztak ki. nagyon derék emberek, az az igazi, tudod,.igaza rendes, alapos, komoly népség. írt nekem az asszony, hogy kéthetes szabadságra mehetnének valami üdülőbe. de ők Pestre szeretnének, J színházba, koncertre, kicsit él-. ni. szórakozni, nein adnám éj nékik kölcsön a lakásomat. J Azalatt menjek el hozzájuk, ♦ gyönyörű a falu a nagy hóban, * festhetek rogyásig kényelme- $ sen. No Jó. összepakoltam a] betyáitoútort Ügy jött ki a lépés, nem tud- ] tam szombaton utazni, egy- t ezerre indultunk vasárnap < reggel, a kulcsot én is, ők is a ] szomszédiban hagyták. Még ( gondoltam, kellett volna sze-] net félhozatná, de hát majd-< csak megtalálják a pincét. ] Ez az angyal taxit rendelt < nekem, a sofőr várt a vonat- j nál, vitte a festőáliványomat.. ládámat, kofferemet és a vé-J gén nem fogadott el fuvardí- ] jat. hogy ki van fizetve. Kint laknak a világ végén,’ jó öt kilométerre az állomás- ( tél. igen szép helyen, halastó] partján, azok a szép, gömbö-« lyű fűzek, behavazva. Soha J meg n®m találom a szomszédot j a sofőr nélküL Legalább húsz^ ember őrizte a kulcsot, csupa < modell, a mai világ minden] típusa, fejkendős öregasszony-( tói. csizmás bérestől, ragyogó,] fiatal, nagymamához saját au-, tóján vendégségbe jött orvos-] házaspárig. Ha én olyán gyor-| san és úgy festenék, mint aj fényképezőgép. csinálhattam, volna róluk szocialista reklám-1 képet, a tavaszi tárlaton főj helyre akasztanák lakosú község, vagy ötezer.! nem emlékszem, de nincs ben- * ne harminc fürdőszoba, se* vízvezeték, kútvízben mosda- J nak az emberek. Majd rákap- * nek a fürdőjükre nekem nem * hiányoztak, mondhatom. ♦ Éltünk Aranyossal, mint Mar- / d Hevesen Tudod, mennyire J nem szeretek gyalogolni, plá- * ne hidegben, hóban, göröngyös ‘ utakon. De vitt a mérföldjáró $ csizma és Aranyos cipelte at festőáliványomat. Erős, nagy * darab komondor, boldog volt J hogy ráraktam a terhet. $ őt is lefestettem, Aranyos* nem haragudott meg érte. * Egy este iszonyú hideg volt, * rázta a zúzmarát a fákról aj vihar. Azt mondja a fürdősmő, ♦ mért megyek haza. elalhatoyi J itt a heverőn. Kemény, igaz, # de öt pokrócot tesz álam jóit betakar. Hát én bizony elfő- * gadtam. Az aztán valami _ pa- ♦ zár: effvenest a fürdőből az * ágyba, az ágyból a fürdőbe.* Dúskáltam az élvezetben és* hogy ne legyen olyan tökéletes # az öröm, végiggondoltam éle- J temet... Reggelit is hozott, kávét { friss kaláccsal. Jó t'z óra volt, # mire elindultam. Ahogy kilé-J pék az ajtón, a szívverésem* megállt. Aranyos ott reszket aj küszöbön. Mindig mondtam# ugyan neki, menjen haza »J kutyaházba, de máskor se* ment. mindig megvárt. De J egész éjszaka, tíz, tizenöt fo-j kos hidegben! Rákiáltottam a* fürdősmőre, mért nem szólt. * Még nevet, hogy észre se vette, # Aranyos, ahelyett hogy szid-J na. a nyákamiha ugrik. Hát ♦ nem aranyos? Nem is maga- J mért, miatta fűtöttem be cserépkályhát. Alig akart be- ♦ jönni a háziba, ügy kellett be-J húzni. ♦ Milyen buta, ilyen hűtetenre J pazarolja az érzelmeit. Soha ♦ az életben többé nem lát Mit J gondolsz, most búsul utánam? « Mert én búsulok, az biztos. ŐJ pedig megvigasztalódott-, visz- ; ezament a régi gazdája, aki J rántott levest főz neki. láncra ^ köti. és az orrára koppint ha* közéi merészkedik az ajtóhoz. J Én voltam a nagy kaland# számára, mely gyönyörűséggel J és szenvedéssel járt, azután el- ♦ múlt és következnek a hétköz-♦ napok. Úristen, mennyire is-# merem az Aranyos lelki állapo- J tát Biztosan néki jobb. Bele-* törődik a helyreállított hely-# zetbe. J Különben, jelentkezett PÄL ♦ Azt mondja, ő el tud mindent* felejteni, ha úgyis magam ma- # radtam, eresszem vissza. ] Ez a kutyaélet azt erőlteti,* hogy a megszokottat 6ébesül- J ten is folytatni legokosabb. DeJ én ember vagyok. n_-kem nem ♦ kell az összeragasztott korsó* — pláne, mikor magam tör- ♦ tem széjjel — szeretek és tu-J dók dolgozni, majd festek ma-* garnnak másikat... J KATONA JUDIT: &dék Fiam lázas. Férjem gyalogol falvakból kivert széllel az állomásig. Előtte fehér, lompos fagy lohol s vicsorít a hústépő támadásig. Koppan a kihalt út. Csaholva kutyák kaparnak zörgő bádogeget. Beleássák a holdat a hóba hol oltalomként madár keres szemet s borostás arccal fárad a társ elhagyva tanító, szép szóval az estét hangom szirénje űzi, s zúzmarás szavú jóéjt kívánó menyecskék. FOLNER ZOLTÁN: A BALESET A söntést, amelyről énekel a reggel öttől éjszakákon ót ne keressétek utcák jegyzékében, az mondja el, ki falai kört járt! Züllött ivó. A tántorgó pult feleit időtlen óra a falon. Repedt tükrökben pénzes paHkat fog kéjesen ribanc alkalom. Féldecis áhitat zsong. A konyakszín arcok szentbeszéde híg vigyor, úgy loccsan szerteszét és mar sebesre mint a füstölgő vitriol. Szilánkokra tört poharak csapnak át a megbénult idegeken. Tehetetlenséged az autók jelzőfényeként vibrál, Hirtelen felszökik a dcágok láza. Vak leszel dadogni kezdesz, félrebeszélsz. Megvadult motorok bőgnek körötted menekülnél, leránt egy kéz és ebben a kavargó, eazevesastt dübörgésben felkiáltanak, fö&éd hajolnak a mentőszirénák terek, forgalmas körutak. Van a városban egy lebaj valahol, (hétköznap, ünnep egyre*negyi| honnan utcára löki az alkohol • betóduló tömeget, v A söntést, amelyről énekei a szesz reggel öttől éjszakákon át ■e keressétek utcák jegyzékében, az a söntés bennünk vert tanyát FtJLÖP LAJOS« Mátrai monológ Váci Mihálynak Jövök a kéklő Mátra felől, s te-fajta szóval kérdezem« Rakéta-korban kell-e szelíd, ember-dallamu énekem? Hozma a hegyek özönétét —* a ritmus remegve éled: Míg nem-járt utakon kutatok, ó-erdők fái zenélnek. ♦ ♦ # ♦ * * * # « # * » ♦ ♦ t ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * 4 I 4 ♦ 4 t 4 ♦ 4 ♦ 4 ♦ 4 ♦ 4 ♦ 4 * 4 4 ♦ MÁTKÁD állványt, borzasztóan keile- ! metlen. rögtön körülállták, i gyerekek, felnőttek, mozdulni i ■ám bírtam tőlük. Aranyos el- ’ narta őket Rengeteget dolgoz- i am, majd meglátod, nem aka- i •cm magamat dicsérni, olyan 1 szép részleteket találtam, valami remek rajza van a hóban a lombtalan fáknak, és az új piros háztetők, meg a behavazott szérűskert, kukoricagóré, meg a „gépesített’ tehenek. No, de ezt majd meglátod a képeimen. Csuda kedves volt mindenki. Tudod, hogy szeretek beszólni, mit mondjak, mindenkivel összebarátkoztam. Hordták nekem az ennivalót, akár hiszed, akár nem, két hétig egyszer sem főztem. Viszonoztam nekik egy pár portréval. Bevallom, kár volt, csalódtak bennem. Azt hitték, fényképész vagyok. Ne nevess. No és elmentem a fürdőbe. Az csak valami! Csempézve az egész, közös medence, külön szobácskák kismedencékkei, priccsel, csodás simogató szén- ■ savas és jódos, meg nem is tudom hányféle gyógytartalom- rrtal. És az egyetlen ember a fürdősnő. kedves, barátságos, fiatal, örült, hogy rákaptam a Barátaim háza jó Ids, zömök, sárga típusi láz, sarkán egy- oszlopos, nyitott tornáccal. Finom meleg volt bent, remek cserópkályhában égett a tűz. a tornácon rengeteg fa, gyújtós odakészítve. Szégyelltem magam a szén miatt A konyhában ez az angyal nagy fazék töltött káposztát hagyott, másikban rántott csirkét, meg egy vajdling remek szalagos fánkot hogy legalább egy darabig kenyérért se kelljen mennem, a fánk friss marad, csak át kell melegíteni mindig. A kamra tömve kolbásszal, disznóöléssel, lekvárral, konzerv- vel. Odakészítették a nagy halma hócsizmát, abban festhetek, nem fázom. Az asztalon Stestó barátnőm falun töltőit m hetet, ami nem szokása. Kiváncsi voltam, hogy tetszett wrid a tsz, mélynek agronó- tnusa hívta meg. Hamar én is meghívtam; jött kigömíbölyöd- ve. kisimult arccal, vidáman kacagó szemekkel. Már a kapuiban kezdte mondani meséjét, bár még nem értettem, azt hittem, azon mulat, hogy a kutyám annyira szereti a vendéget, majd lehúzza öröméiben, ez aztán a házőrző, még jó. hogy a kaputábla harapóst ígér. — Ezt még az előde kapta — mondtam — az igazán harapott élete utolsó telén ezer forint ára kárt tett a villany- leolvasónőben. Kártérítést, új I boltjára. Azt mondja, nyáron ezren is strandoltak a szabad- ; téri uszodában, meg a házifürdőt is használták, de így télen félnek a falusiak a megfázástól. Elég messze van a falutól és igaz is, átforrósodott testtel, dermesztő hidegben hazagyalogolni nem tréfa. Ha meg le akarnak hűlni, ahhoz sok idő kell. akkor már inkább bemennek vonattal a városi gőzfürdőbe. Előtte vásárolnak, utána moziba, cukrászdába mennek, az program, a helyi isteni fürdőt még nem szokták meg. Mondja a fürdősné. micsoda harciasán követelték a megépítését, hiszen nyolcezer Matild kisasszonnyal egyek voltunk a szenvedésben. Sorsunkat a sötétség, a művészet és a mások öröme kötötte össze — akkor úgy látszott. — elválaszthatatlanul. Én egy móri gépházának ketrecébe zárva, az egész világot átható sikerekről álmodoztam, Matild kisasszony pedig a vetítővászon alatt álló elnyűtt zongora mellett, maga is kopott lélekkel nyugalomra vágyott- A hely, ahonnan e különböző óhajok felröppentek, a „KIS PISZKOS” néven becézett aprócska mozi volt, ahol én a vetítőgépet kezeltem, Matild kisasszony pedig a zongorát nyúzta. E kétféle, látszólag különböző munkakör a nagyérdemű közönség gyönyörködtetésének szolgálatában egyesült. A gépház szolgáltatta a mulatsághoz a sötétséget és a világvárosi mű- sóit, Matild kisasszony pedig a .kialakult hangulatot támogatta zongorajátékával Délután háromtól éjfélig zúgott fülembe a vetítőgép egyhangú berregése, jótékonyan- elkeveredve Matild kisasszony művészi színvonalával Tam Mix, a kiváló vadnyugati tehenész naponta négyszer mentette meg szemem láttára a seriff gyönyörű leányát, átlag százszor sütötte el pisztolyát — és mindig talált — és legalább tízszer ugrott át lóháton, vagy gyalog olyan szándékon, melyek fölött minden becsületes ember kitörte volna a nyakát. Vasár- és ünnepnapon öt előadásban. Ezeknek a lélekrágó filmeknek hátborzongató izgalmát igyekezett fokozni Matild kisasszony tiszteletre méltó vak- buzgalommal. — Nagy felkészültségére jellemző, hogy sötétben éppen olyan pontosan ütött mellé, mint villanyfénynél. Ezt a fülsértő zenei hamisítást a moziban mindenki hallotta, csak ő nem. Ö ugyanis süket volt, ami egy ilyen ti- zedrangú mozi zongoristájánál valóságos áldás. Egészséges füllel ugyanis aligha bírta volna végighallgatni naponta négyszer saját repertoárját és melléütéseit. A műsor pontosan hat műből állott. Nem tudom, milyen művészi meggondolás alapján állította össze Matild kisasz- szony ezt a hatágú gyűjteményt, de tény hogy Liszt n. rapszódiáján, Offenbach Bar- caroláján, Strauss Duna-kerin- gőjén, Mozart Szökőkút-variá- cióján, egy ropogós magyar nótán és Ismeretlen szerző Ismeretlen ábrándján kívül soha más művet nem hallottam kibújni görcsös ujjai alól. A mozi zongorája mellett eltöltött húsz esztendő valószínűleg szétrágta, felmorzsolta Matild kisasszony szívéiben azokat a gyönyörű dallamokat, amelyek akkor gyűltek fel benne, amikor még nem hangulatkovácsnak hanem előkelő hangversenytermeik pódiumára készült Már az is csoda , hogy ezt a nevetséges kis gyűjteményt meg tudta őrizni valahogy, ha itt- ott torzultan is, a mindig egyformán ismétlődő aláfestés művészetet sorvasztó éveiben. Ezt a hat művet játszotta, ha a film vihart ábrázolt, gyöngéd szerelmet mutatott, vagy kalandos leányszöktetést ígért Ezt játszotta, ha tűz pusztított, ha árvíz bömbölt, ha hó esett, vagy fényesen sütött a nap. Ez a hat mű szólalt meg, ha kalandorfilm, ha társadalmi dráma, vagy Chaplin remeke volt műsoron. Tom Mix vágtatva közeledett a rablótanya felé: felhangzott a Liszt-rapszódia. A világító- torony őre távoli családjára gondol, s messze néz a tengeren, persze éjszaka: feLsír a Barcarola. Ugyanaz nappal: Mozart Szökőkút-variációja vízcsobogással és a többi. A szerelmében csalódott leány a tóparton hamleti töprengésben bolyong: Barcarola Ha a halál mellett dönt, máris dübörög a Liszt-rapszódia. Ha az életet választja, felcsap vidáman a Duna-keringő. Sustor- gó erdő, csendes táj, alvó hegyvidék, magányos lovas a fák között, leányka a mezőn: Ismeretlen szerző ismeretlen ábrándja!.,. és így tovább végtelen keveredésben és mégis örök egyhangúsággal ismételi» Matild kisasszony naponta nyolc keserves órán át e vérszegény műsort. Néha aludt is közben egy kicsit, volt, hogy valami édesbús regényt olvasott, míg Ujjai alatt kopogtak a billentyűk, de legszívesebben sötétben játszott, s talán álmodozott Ki tudja? Egy művészietek titkai kifürkészhetetlenek. Olykor kinéztem a gépház kis figyelőablakán. Matild kisasszony sárgára festett frizurája ügy virított a homályban, mint egy óriási citrom, amelyet elfelejtettek leszakítani. Matild kisasszony szerette a szerelmet ; és ha tehette, szerelmes is volt ■ valamelyik daliás filmszínésze ■ be. Negyvenhat esztendős fá- i radt ieányszíve élénkebben vert, ■ amikor a cukormosolyú Harry l Liedtke nézett le a vászonról. : Ez a hevesebb szívdobogás uj- i jain át rezdült ki a világba. Ilyenkor ugyanis még a szokott- t nál is hamisabban játszott , Ezekből a soron kívüli melléütésekből következtethettem ; nagy érzelmi változásaira. t Szobáját sűrűn változó, re • ménytelen szerelmeinek fény■ képeivel tapétázta. Egy ki nem ! bontott szív, egy megáporodott ! létek soha meg nem va.ósul • ható álmainak panoptikum» még egy fürdő-füzetj egy is volt a levéllel, hogy jó kis fürdőt építettek a faluban, próbáljam ki. milyen finom belebújni, ha összefagytam a szabadban. Ilyen nésrieteüdg gondoskodott rólam. Csak arra kér, hogy a kutyának naponta főzzek egy kis rántott levest. De én bizony lusta voltam rá, meg aztán, mikor magam rántott csirkét eszem? Aranyosnak is azt adtam. Képzelheted, első dolgom volt kiszabadítani a láncból. Majd megbolondult a boldogságtól. Tapodtat nem mozdult mellőlem. Jött velem festeni, ahol felállítottam az
