Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
Egy a sok száz szakérettségis! közül Szakérettségi, Ezt a kifejezést az ötvenes évek eleje hozta magával, s aki akkor született, ma már kevéssé tudja, mit is jelentett ez a fogalom. Mit jelenteit? Megfeszített munkát, versenyfutást az idővel, erős akaratot és — végzettséget, amivel valamit kezdeni lehet. Sok százan választották az oktatás e formáját akkor, 1951—52-ben, s ezek közül egynek kísérjük végig életútját a mai napig. Zsebe József ostorosi diák volt. Elvégezte a nyolc általánost, s aztán bekerült Egerbe az iparitanuló-intézetbe, ahol másfél évvel az idő előtt szabadult, annyira jó tanuló volt. Az akkor meginduló Finom- szerelvénygyárban dolgozott egy fél évet, s akkor megfordult a sorsa. — Arra gondoltam, hogy ha már nem állt módomban a gimnáziumban tanulni, ha már nem lehettem „egyenes” úton az, ami szerettem volna, megpróbálom ezt az új formát — szakérettségit végzek. Pontosan nem tudtam, mit jelent ez, de az.t tudtam, hogy ha sikerül elvégeznem, mérnök lehetek. Nekifogtam. 1952 nyarán már Budapesten van a kéthónapos előkészítő tanfolyamon. Idegenek egymásnak miredahányan. Van, aki még ezzel együtt teszi le a két meg három utolsó . általános iskolai osztályt, van, aki csak karriert akar csinálni, de a legtöbbjük — tanulni akar. Míg mások a Dunán, a fürdőkben hűsölnek, addig ők izzadnak a könyvek felett. Alapoznak. Szeptemberben aztán megkezdődött a hajrá. — Csak most, hogy visszaemlékezem erre a két évre, csak most látom, micsoda munka volt. Reggel hétkor keltünk. Már „hivatalosan”. De hányszor talált könyv mellett a hajnal! Délig tanultunk, akkor ebédszünet, aztán délután ötig ismét tanulás, előadás, gyakorlat. este tízig egyéni tanulás, kimenő egyetlenegyszer, vasárnap, ha tudtunk akkor is menni! Két kemény eszrenaő. Két olyan év, amikor azt se tudták, mikor virágzik az aikác, és mikor esett le az első hó. Nyárom egyetlen barát a tankönyv, mert mindazt be kellett hozni, amire nem volt módjuk a normál tagozatú gimnáziumi végzettekkel szemben. — Végre, nagyon gyorsan és mégis nagyon nehezem lepergett a két év sok hosszú napja. Jó eredménnyel érettségiztem és azonnal felvételt nyertem az agrármérnöki karra, illetve az Agrártudományi Egyetemtől akkor vált külön főiskolává az agrárgépészmémöki szak. Az első két év nagyon nehéz volt. Az alapozó tantárgyakban, a matematika, fizikában nagyon éreztük, ml szakérettségisek, hogy még a két év éjjel-nappali tanulása sem adott meg mindent, de nem hátráltunk meg. öt év alatt egyetlen szakérettségis se morzsolódott le! Talán ez volt az a plusz amit a szakérettségisek kaptak: az a hihetetlen szorgalom, az a célratörő akarat, ami átsegítette őket a nehézségeken, hogy tanulni kell, mert tanulni akartak, mert eljegyezték magukat egy egyetemi szakággal, amit el akartak végezni, ami előttük lebegett mint egyetlen cél. Egy se morzsolódott le. Milyen nagy eredmény ez akkor, 1951-ben. — És tanultunk. A Villányi utat soha nem felejtem el. Öt évet töltöttem az iskolán, öt egyetemi évem életem legszebb emlékei közé tartozik. Elértem végre amit akartam, s csak rajtam állt, hogy lesz-e belőlem mérnök vagy sem. Lett. Közben az iskolát újra visszacsatolták az Agrártudományi Egyetemhez, mint külön mezőgazdasági gépészmérnöki kart, de ezt mi nem vettük észre, ez csak amolyan adminisztratív dolog volt. Aztán az ostorosi szülők, rokonok számára elérkezett a nagy nap. Pontosan nem tudták, mit jelent megvédeni a diplomát, de ők ugyanúgy készültek rá, mint a leendő mérnök, akinek egy éve szerződése volt már a Betki Gépállomással, Ha: lóverseny Az Országos Filharmónia gyöng., ősi hangversenyeinél-: sorozatában a Tátrai vonósnégyes vendégszereplésére kerül sor legközelebb. A nagy hírű kvartett február 17-én, szerdán este fél nyolc órai kezdettel az Állami Zeneiskolában játszik. akik nagyon várták a szakembert És a diplomát közepessel sikerült megvédenie. — Nem nagyon akartam hinni a szememnek, amikor a kezembe vettem a diplomát, ami tanúsította, hogy hét nagyon nehéz év után mérnök vagyok. Elutaztam Detkre, s ott dolgoztam 1960-ig, akkor behoztak a megyei tanács mezőgazdasági osztályára, ahol azóta is dolgozom. 1900 erőgép és a hozzátartozó munkagépek rendben tartásának, javításának munkálatait irányítom a megyében. Szeretem ezt a munkát, s szeretem a felelősséget, ami ezzel jár. ügy érzem, most törlcszíhctck, hiszen nagyon sokba voltam én az államnak hét évig Mindent kaptam, még ösztöndíjat is. Tudom, ha az ember ezt a „hála” szót kiejti, sokan mosolyognak. Pedig nincs igazuk. Aki olvan sokat kapott, s nki olyan nehezen érte el a célját, mint mi jó néhányan, azok számára a hála nemcsak fogalom, de mindennapos valóság. Nem szóban, a munkában! S ha körülnézünk a szakérettségit végzettek között, azt látjuk, megálltak a helyüket az iskolákon, egyetemeken éppúgy, mint az azt követő munkában. Ki külföldön, ki belföldi egyetemeken folytatta a tanulmányait a kétéves szakérettségi után, ki magasabb beosztásba kerüli, kinek vezetés, kinek végrehajtás lett a dolga, de helyükön vannak, hiszen jól tudták, miért fognak tanuláshoz, s nem adták fel a küzdelmet, ha nehéz is volt. Szakérettségi. Ma a fiataloknak már sejtelmük sincs erről az iskolafajtáról, de akik elvégezték annak idején, hálával gondolnak rá, ez adott számukra lehetőséget ghhoz, hogy a háború utáni országban álmukat megvalósíthatták, s ma megelégedett emberként dolgozhatnak. Cs. Adám Év» Gyö ngryö&o n A vonósnégyes tagjai Tátrai Vilmos, Szűcs Mihály, Konrád György és Banda Elek, Zongorán közreműködik Szegedi Anikó. A bérleti hangverseny idei sorozata március 10-ón az opera-esttel záruL „ Hárman a Tragédiából Orosz György és haczina László rendezők irányításával folynak az egri Gárdar nyi Géza Színházban Az ember tragédiája próbái. Bemutatjuk olvasóinknak a Madách“ dráma három főszereplőjét. Ádám — Símen György Jászai-díjas, Éva szerepét vendégművésznő alakítja! Lucifer — Petöházy Miklós. Balogh Emese, a miskolci Nemzeti Színhát O C, £r Z A a Csupaszájúnak, akarom mondani a Cs. Tóth Istvánnak, hogy baj lesz. István, itten meg lopnak... — Lopnak? Ugyan már miért lopnának? — Hát, hogy miért? Gondolom, mert bennük van még a régi természet __ De lopnak. Lá ttam én. hallottam én — bogy nyomtató lónak bekötik a száját? — Olyat nem hallattam, mert a magáét nyomtatja, de itt az enyémbe is bele-belekap a kesely — mondtam én erre vissza, de nem is hiszem, hogy meghallotta volna, mert addigra már tava járt a dűlőn. Ahá, mondtam magamnak, áld ha elment húsvét előtt gj-ónni a paphoz, mint gyarló embernek volt mit megbánnia, de a lopásért nekem soha nem volt penitenciám. Ebben az ügyben akarok önkritikát mondani magam felett, meg bírálatot a vezetőség felett. Mert, hogy én lopni akartam, ne nevessenek ki érte, annak bizony a vezetőség az oka. Annak is, hogy ősz fejjel itt kell állnom ennyi koma, meg sógor, meg most már gyerek előtt is, s mint a papnak meggyónni, hogy lopni akartam három zsák kukoricát. Igaz, silóról szedtem én azt, mert tudják., hogy csövet is érlelt a siló, de az mindegy, mert csak lopni akartam a vezetőség hibájából. Az úgy történt, hogy látva láttam, mint visznek haza ezt meg azt a kertészetből, hol kosárka paprikát hol káposztát, aztán meg krumplit is, az újból. Mondtam magamnak, nem a te dolgod ez, Szunyi n. István, gyalogmunkás vagy te itt, arra való a vezetőség, ha megválasztottuk már, hogy lásson, tudjon mindent, majd elintézik ők ezt. Figyeltem, füleltem, de a vezetőség, ha látott is, nem szólt, vagy nem is látott, vagy nem is akarta kinyitni a szemét, nehogy megharagudjon valaki. Ezt én, Szunyi n. István még csak megtehetem, mert mi vagyok én? Gyalogmunkás, Egyszerű tag. Ha szólok, könnyen megkapom, hogy mi van, talán brigádén* akarok lenni? Vagy elnök? Meg egyáltalán, de esz a fene engem azért a szövetkezetért, amikor nem is olyan régen azért evett, hogy a világért se legyen... Hallgattam én is. hallgatott a vezetőség is. Aztán láttam, hogy tojás, meg aprójószág is kerülközik a fazékba, de nem a háztájiból, de nem ám... A közösből! Ette volna meg a fene, már elnézést, hogy így mondom, de hát magamfajta ember nehezen találja meg a választékos beszédet, mondom, hümmögtem egy cifrát: — Mi lesz ebből. István? Rögtön meg is feleltem magamnak: — Ebből az lesz. István, hogy pénz. meg termény se lesz. de ha lesz is, kevés lesz, mert már csöröghet is a szarka akkor se veszik észre. Szerződtem én disznóra, bikára, a szerződés pénz is. de becsület is. be kell azt tartani. De miből, ha nem lesz, vagy ha kevés lesz? Hát tisztelt vezetőség és tagtársak, így járkált a fejemben a gaudolat, mígnem aztán ■sóltam a brigádvezetőnkneK, mert a végén üres lesz a Jászlad harapj te is ott, s abból, ahol és ami van ... így is történt. Egy este fel a kocsira, ki a silókukoricához, meg is szedek vagy három zsákra valót ...ékkor jött arra az elnök..t Így volt, elnök elvtárs? — Hát maga, István bátyám? — kérdezte az elnök és még a sötétben is láttatni mennyire elképedt... Kiver# a hideg, pedig nem volt még szél se, hegy így rajtakaptak. — Hegy én e... Hát igen* én... — makogtam, mint a kisunokám, amikor rajtakapták a lekváron, aztán kivágtam magam, ki én, a kutya mindenségit. Van nékem is magamhoz való eszem. — Én bizony... erre mer», tem a szekérrel, az embereket hallottam, idejöttem, azok meg addig elvitték az irhájukat, Éppen most akarom bevinni ezeket a zsákokat... Tudtam én, hogy még a kis* unokáim se hinné el. de az elnök elhitte. Ügy csinált, mink ha elhinné. Mé? meg is vi- dult, hogy így megszabadult ettől, hogy odamondogasson nekem... Mindezt miért mondtam én el? Hisz az elnök, meg én tudtam csak erről? Hallgathattam volna nyugodtan és úgy haltam volna meg, hogy a halálos ágyon is azt gyónhattam volna a plébánosnak, nekem lopásért nincs mit félnem a túlvilágtól. De hát annyi szépet és jót hallottam itt, meg annyit gondolkodtam otthon, hogyha már közös ez a közös, akkor minden szem krumpli, minden szál szalma is közös... Aki elvesz egyet, az a másiknak tesz kárt... Mert mi egymásra vagyunk már utalva. Most már egymásra. Mint ka- ' tonők a lövészárokban. Aki megárulja a másikat, nem ember az ... Hát ezért kellett nekem ezt elmondani. Köszönöm, hogy meghallgattak. d'MPBMMG: Tisztelt tagtársak, hallgassák meg, amit mondok, mert magja lesz annak. Önkritikát akarok magam felett mondani, mert ha magamat marasztalom, marasztalom a vezetőséget is. Tehát bírálok is. Sok szépet, jót mondtak itt el, meg is hallgattam, mert szóból ért az ember, meg jó is beszélni az olyanféléknek, akiknek azelőtt elég volt egy szó is a gyűlésen, az, hogy éljen. Mondom én is, hogy éljen, mert nagy panaszra nincs okunk, jobb lett a szövekezet, mint vártuk, ha még nem is olyan jó, mint ahogy most már valahány mindannyian szeretnénk. Ennek pediglen nem kevés oka van. Maradjanak egy kicsit csendben ott hátul, mert eddig én is hallgattam tisztességgel másokat... Hát azt akarom én most elmondani itt, tagtársak, meg elvtársak, hogy miért akartam én három zsák kukoricát ellopni, én Szunyi n. István, akinek kezéhez soha életében még egy fán termő eper se ragadt, s IMS. február ML, vasárnap A szórakozóhelyeken már rend van és a házibulikon? Éjszakai ifjúsági ©srjáwet Egerben a szórakozóhelyeken tartott ellenőrzést a KISZ vezetőiből, rendőrtisztekből, a középiskolák és iparitanuló-inté- zelek KISZ tanácsadó tanáraiból álló úgynevezett ifjúsági őrjárat. Az ellen őcaés-o&lie JLótá- íói éjfélig tartott. Először a külterületek, majd a belváros szórakozóhelyeit vizsgálták: este 8 óra után 18 éven aluliak tartózkodnak-e nyilvános helyen és fogyasztanak-e szeszes italt? Egyetlen ldrívó eset volt: a Széchenyi Étteremben fél tizenegykor az egyik asztalnál 17 éves fiúk ültek és sört fogyasztottak. Megemlíthető, hogy a Mecsetben tíz órakor egy nem egészen 18 éves lány (ebben az évben tölti be) szórakozott part- .üeréjael... _____ A korábbi ellenőrzésekkel ellentétben összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet a 18 éven aluli ifjúság szórakozása tekintetében. Az eredményt az eddigi őrjáratok, s a középiskolák, ipari- tanuló-intézetek szilárdabb, szigorúbb és következetesebb szórakozást érintő rendszabályainak lehet tulajdonítani. Aki megsérti a rendtartás fegyelmét, azt megrovásokkal, 2-es vagy 3-as magatartással sújtják. Az ifjúság szórakozhat máshol js: moí-t&nában nyíltak meg sorra Egerben, Gyöngyösön., Hatvanban az este 8 óráig nyitva tartó szeszmentes szórakozóhelyek. Sokszor rendeznek az iskolák klubdélutánokat ia. Házibulik is vannak. A szórakozóhelyeken máé rend van. Egyszer utána kellene nézni, ugyanígy van-e a házibulikon is! szóval itt nőm becsületes szövetkezeti tagok dolgoznak, hanem nyomtató lovak... Akkor legyen eszed, István, ne ■ kösd be saját magad a saját szádat, így mondtam szó szerint az Istvánnak, az meg csak megrándította a vállát: — Ide figyeljék, Pista bátyám. hallott-e már olyat,
