Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

Egy a sok száz szakérettségis! közül Szakérettségi, Ezt a kifejezést az ötvenes évek eleje hoz­ta magával, s aki akkor született, ma már kevéssé tudja, mit is jelentett ez a fogalom. Mit jelenteit? Megfeszített mun­kát, versenyfutást az idővel, erős akaratot és — végzettsé­get, amivel valamit kezdeni lehet. Sok százan választották az oktatás e formáját akkor, 1951—52-ben, s ezek közül egy­nek kísérjük végig életútját a mai napig. Zsebe József ostorosi diák volt. Elvégezte a nyolc általá­nost, s aztán bekerült Egerbe az iparitanuló-intézetbe, ahol másfél évvel az idő előtt sza­badult, annyira jó tanuló volt. Az akkor meginduló Finom- szerelvénygyárban dolgozott egy fél évet, s akkor megfor­dult a sorsa. — Arra gondoltam, hogy ha már nem állt módomban a gimnáziumban tanulni, ha már nem lehettem „egyenes” úton az, ami szerettem volna, meg­próbálom ezt az új formát — szakérettségit végzek. Ponto­san nem tudtam, mit jelent ez, de az.t tudtam, hogy ha sikerül elvégeznem, mérnök lehetek. Nekifogtam. 1952 nyarán már Budapesten van a kéthónapos előkészítő tanfolyamon. Idegenek egymásnak miredahányan. Van, aki még ezzel együtt teszi le a két meg három utolsó . általános iskolai osztályt, van, aki csak karriert akar csinálni, de a legtöbbjük — tanulni akar. Míg mások a Dunán, a fürdőkben hűsölnek, addig ők izzadnak a könyvek felett. Alapoznak. Szeptember­ben aztán megkezdődött a haj­rá. — Csak most, hogy visszaem­lékezem erre a két évre, csak most látom, micsoda munka volt. Reggel hétkor keltünk. Már „hivatalosan”. De hány­szor talált könyv mellett a hajnal! Délig tanultunk, ak­kor ebédszünet, aztán dél­után ötig ismét tanulás, elő­adás, gyakorlat. este tízig egyéni tanulás, kimenő egyet­lenegyszer, vasárnap, ha tud­tunk akkor is menni! Két kemény eszrenaő. Két olyan év, amikor azt se tudták, mikor virágzik az aikác, és mikor esett le az első hó. Nyá­rom egyetlen barát a tankönyv, mert mindazt be kellett hozni, amire nem volt módjuk a nor­mál tagozatú gimnáziumi vég­zettekkel szemben. — Végre, nagyon gyorsan és mégis nagyon nehezem leper­gett a két év sok hosszú napja. Jó eredménnyel érettségiztem és azonnal felvételt nyertem az agrármérnöki karra, illetve az Agrártudományi Egyetem­től akkor vált külön főiskolá­vá az agrárgépészmémöki szak. Az első két év nagyon nehéz volt. Az alapozó tan­tárgyakban, a matematika, fi­zikában nagyon éreztük, ml szakérettségisek, hogy még a két év éjjel-nappali tanulása sem adott meg mindent, de nem hátráltunk meg. öt év alatt egyetlen szakérettségis se morzsolódott le! Talán ez volt az a plusz amit a szakérettségisek kap­tak: az a hihetetlen szorgalom, az a célratörő akarat, ami átse­gítette őket a nehézségeken, hogy tanulni kell, mert tanul­ni akartak, mert eljegyezték magukat egy egyetemi szakág­gal, amit el akartak végezni, ami előttük lebegett mint egyetlen cél. Egy se morzsoló­dott le. Milyen nagy eredmény ez akkor, 1951-ben. — És tanultunk. A Villányi utat soha nem felejtem el. Öt évet töltöttem az iskolán, öt egyetemi évem életem legszebb emlékei közé tartozik. Elértem végre amit akartam, s csak raj­tam állt, hogy lesz-e belőlem mérnök vagy sem. Lett. Közben az iskolát újra visszacsatolták az Agrártudományi Egyetem­hez, mint külön mezőgazdasági gépészmérnöki kart, de ezt mi nem vettük észre, ez csak amo­lyan adminisztratív dolog volt. Aztán az ostorosi szülők, ro­konok számára elérkezett a nagy nap. Pontosan nem tud­ták, mit jelent megvédeni a dip­lomát, de ők ugyanúgy készül­tek rá, mint a leendő mérnök, akinek egy éve szerződése volt már a Betki Gépállomással, Ha: lóverseny Az Országos Filharmónia gyöng., ősi hangversenyeinél-: so­rozatában a Tátrai vonósnégyes vendégszereplésére kerül sor legközelebb. A nagy hírű kvar­tett február 17-én, szerdán es­te fél nyolc órai kezdettel az Állami Zeneiskolában játszik. akik nagyon várták a szakem­bert És a diplomát közepessel sikerült megvédenie. — Nem nagyon akartam hin­ni a szememnek, amikor a ke­zembe vettem a diplomát, ami tanúsította, hogy hét nagyon nehéz év után mérnök vagyok. Elutaztam Detkre, s ott dolgoz­tam 1960-ig, akkor behoztak a megyei tanács mezőgazdasági osztályára, ahol azóta is dolgo­zom. 1900 erőgép és a hozzátar­tozó munkagépek rendben tar­tásának, javításának munkála­tait irányítom a megyében. Sze­retem ezt a munkát, s szeretem a felelősséget, ami ezzel jár. ügy érzem, most törlcszíhctck, hiszen nagyon sokba voltam én az államnak hét évig Mindent kaptam, még ösztöndíjat is. Tu­dom, ha az ember ezt a „hála” szót kiejti, sokan mosolyognak. Pedig nincs igazuk. Aki olvan sokat kapott, s nki olyan nehe­zen érte el a célját, mint mi jó néhányan, azok számára a hála nemcsak fogalom, de minden­napos valóság. Nem szóban, a munkában! S ha körülnézünk a szakérett­ségit végzettek között, azt lát­juk, megálltak a helyüket az iskolákon, egyetemeken éppúgy, mint az azt követő munkában. Ki külföldön, ki belföldi egye­temeken folytatta a tanulmá­nyait a kétéves szakérettségi után, ki magasabb beosztásba kerüli, kinek vezetés, kinek végrehajtás lett a dolga, de he­lyükön vannak, hiszen jól tud­ták, miért fognak tanuláshoz, s nem adták fel a küzdelmet, ha nehéz is volt. Szakérettségi. Ma a fiataloknak már sejtelmük sincs erről az iskolafajtáról, de akik elvégezték annak idején, hálával gondolnak rá, ez adott számukra lehetőséget ghhoz, hogy a háború utáni országban álmukat megvalósíthatták, s ma megelégedett emberként dolgozhatnak. Cs. Adám Év» Gyö ngryö&o n A vonósnégyes tagjai Tátrai Vilmos, Szűcs Mihály, Konrád György és Banda Elek, Zongo­rán közreműködik Szegedi Ani­kó. A bérleti hangverseny idei sorozata március 10-ón az ope­ra-esttel záruL „ Hárman a Tragédiából Orosz György és haczina László rendezők irányításával folynak az egri Gárdar nyi Géza Színházban Az ember tragédiája próbái. Bemutatjuk olvasóinknak a Madách“ dráma három főszereplőjét. Ádám — Símen György Jászai-díjas, Éva szerepét vendégművésznő alakítja! Lucifer — Petöházy Miklós. Balogh Emese, a miskolci Nemzeti Színhát O C, £r Z A a Csupaszájúnak, akarom mondani a Cs. Tóth Istvánnak, hogy baj lesz. István, itten meg lopnak... — Lopnak? Ugyan már miért lopnának? — Hát, hogy miért? Gondo­lom, mert bennük van még a régi természet __ De lopnak. Lá ttam én. hallottam én — bogy nyomtató lónak bekötik a száját? — Olyat nem hallattam, mert a magáét nyomtatja, de itt az enyémbe is bele-belekap a kesely — mondtam én erre vissza, de nem is hiszem, hogy meghallotta volna, mert ad­digra már tava járt a dűlőn. Ahá, mondtam magamnak, áld ha elment húsvét előtt gj-ónni a paphoz, mint gyarló embernek volt mit megbánnia, de a lopásért nekem soha nem volt penitenciám. Ebben az ügyben akarok önkritikát mondani magam fe­lett, meg bírálatot a vezetőség felett. Mert, hogy én lopni akartam, ne nevessenek ki ér­te, annak bizony a vezetőség az oka. Annak is, hogy ősz fejjel itt kell állnom ennyi koma, meg sógor, meg most már gyerek előtt is, s mint a papnak meggyónni, hogy lop­ni akartam három zsák kuko­ricát. Igaz, silóról szedtem én azt, mert tudják., hogy csövet is érlelt a siló, de az mindegy, mert csak lopni akartam a ve­zetőség hibájából. Az úgy történt, hogy látva láttam, mint visznek haza ezt meg azt a kertészetből, hol kosárka paprikát hol káposz­tát, aztán meg krumplit is, az újból. Mondtam magamnak, nem a te dolgod ez, Szunyi n. István, gyalogmunkás vagy te itt, arra való a vezetőség, ha megválasztottuk már, hogy lásson, tudjon mindent, majd elintézik ők ezt. Figyeltem, füleltem, de a vezetőség, ha látott is, nem szólt, vagy nem is látott, vagy nem is akarta kinyitni a szemét, nehogy megharagudjon valaki. Ezt én, Szunyi n. István még csak megtehetem, mert mi vagyok én? Gyalogmunkás, Egyszerű tag. Ha szólok, könnyen meg­kapom, hogy mi van, talán brigádén* akarok lenni? Vagy elnök? Meg egyáltalán, de esz a fene engem azért a szövetkezetért, amikor nem is olyan régen azért evett, hogy a világért se legyen... Hallgattam én is. hallgatott a vezetőség is. Aztán láttam, hogy tojás, meg aprójószág is kerülközik a fazékba, de nem a háztájiból, de nem ám... A közösből! Ette volna meg a fene, már elnézést, hogy így mondom, de hát magamfajta ember nehezen találja meg a választékos beszédet, mondom, hümmögtem egy cifrát: — Mi lesz ebből. István? Rögtön meg is feleltem ma­gamnak: — Ebből az lesz. István, hogy pénz. meg termény se lesz. de ha lesz is, kevés lesz, mert már csöröghet is a szarka akkor se veszik észre. Szer­ződtem én disznóra, bikára, a szerződés pénz is. de becsület is. be kell azt tartani. De mi­ből, ha nem lesz, vagy ha ke­vés lesz? Hát tisztelt vezetőség és tagtársak, így járkált a fejem­ben a gaudolat, mígnem aztán ■sóltam a brigádvezetőnkneK, mert a végén üres lesz a Jász­lad harapj te is ott, s abból, ahol és ami van ... így is tör­tént. Egy este fel a kocsira, ki a silókukoricához, meg is sze­dek vagy három zsákra valót ...ékkor jött arra az elnök..t Így volt, elnök elvtárs? — Hát maga, István bá­tyám? — kérdezte az elnök és még a sötétben is láttatni mennyire elképedt... Kiver# a hideg, pedig nem volt még szél se, hegy így rajtakaptak. — Hegy én e... Hát igen* én... — makogtam, mint a kisunokám, amikor rajtakap­ták a lekváron, aztán kivág­tam magam, ki én, a kutya mindenségit. Van nékem is magamhoz való eszem. — Én bizony... erre mer», tem a szekérrel, az embereket hallottam, idejöttem, azok meg addig elvitték az irhájukat, Éppen most akarom bevinni ezeket a zsákokat... Tudtam én, hogy még a kis* unokáim se hinné el. de az el­nök elhitte. Ügy csinált, mink ha elhinné. Mé? meg is vi- dult, hogy így megszabadult ettől, hogy odamondogasson nekem... Mindezt miért mondtam én el? Hisz az elnök, meg én tud­tam csak erről? Hallgathattam volna nyugodtan és úgy hal­tam volna meg, hogy a halá­los ágyon is azt gyónhattam volna a plébánosnak, nekem lopásért nincs mit félnem a túlvilágtól. De hát annyi szé­pet és jót hallottam itt, meg annyit gondolkodtam otthon, hogyha már közös ez a közös, akkor minden szem krumpli, minden szál szalma is közös... Aki elvesz egyet, az a másik­nak tesz kárt... Mert mi egy­másra vagyunk már utalva. Most már egymásra. Mint ka- ' tonők a lövészárokban. Aki megárulja a másikat, nem em­ber az ... Hát ezért kellett ne­kem ezt elmondani. Köszönöm, hogy meghallgattak. d'MPBMMG: Tisztelt tagtársak, hallgas­sák meg, amit mondok, mert magja lesz annak. Önkritikát akarok magam felett monda­ni, mert ha magamat marasz­talom, marasztalom a vezető­séget is. Tehát bírálok is. Sok szépet, jót mondtak itt el, meg is hallgattam, mert szóból ért az ember, meg jó is beszélni az olyanféléknek, akiknek az­előtt elég volt egy szó is a gyűlésen, az, hogy éljen. Mon­dom én is, hogy éljen, mert nagy panaszra nincs okunk, jobb lett a szövekezet, mint vártuk, ha még nem is olyan jó, mint ahogy most már va­lahány mindannyian szeret­nénk. Ennek pediglen nem kevés oka van. Maradjanak egy ki­csit csendben ott hátul, mert eddig én is hallgattam tisztes­séggel másokat... Hát azt akarom én most elmondani itt, tagtársak, meg elvtársak, hogy miért akartam én három zsák kukoricát ellopni, én Szunyi n. István, akinek ke­zéhez soha életében még egy fán termő eper se ragadt, s IMS. február ML, vasárnap A szórakozóhelyeken már rend van és a házibulikon? Éjszakai ifjúsági ©srjáwet Egerben a szórakozóhelyeken tartott ellenőrzést a KISZ ve­zetőiből, rendőrtisztekből, a kö­zépiskolák és iparitanuló-inté- zelek KISZ tanácsadó tanárai­ból álló úgynevezett ifjúsági őr­járat. Az ellen őcaés-o&lie JLótá- íói éjfélig tartott. Először a külterületek, majd a belváros szórakozóhelyeit vizsgálták: este 8 óra után 18 éven aluliak tartózkodnak-e nyilvános helyen és fogyaszta­nak-e szeszes italt? Egyetlen ldrívó eset volt: a Széchenyi Étteremben fél tizen­egykor az egyik asztalnál 17 éves fiúk ültek és sört fogyasz­tottak. Megemlíthető, hogy a Me­csetben tíz órakor egy nem egé­szen 18 éves lány (ebben az év­ben tölti be) szórakozott part- .üeréjael... _____ A korábbi ellenőrzésekkel el­lentétben összehasonlíthatatla­nul jobb a helyzet a 18 éven aluli ifjúság szórakozása tekin­tetében. Az eredményt az eddigi őrjá­ratok, s a középiskolák, ipari- tanuló-intézetek szilárdabb, szi­gorúbb és következetesebb szó­rakozást érintő rendszabályai­nak lehet tulajdonítani. Aki megsérti a rendtartás fegyel­mét, azt megrovásokkal, 2-es vagy 3-as magatartással sújt­ják. Az ifjúság szórakozhat más­hol js: moí-t&nában nyíltak meg sorra Egerben, Gyöngyösön., Hatvanban az este 8 óráig nyit­va tartó szeszmentes szórako­zóhelyek. Sokszor rendeznek az iskolák klubdélutánokat ia. Házibulik is vannak. A szórakozóhelyeken máé rend van. Egyszer utána kelle­ne nézni, ugyanígy van-e a há­zibulikon is! szóval itt nőm becsületes szö­vetkezeti tagok dolgoznak, ha­nem nyomtató lovak... Akkor legyen eszed, István, ne ■ kösd be saját magad a saját szádat, így mondtam szó szerint az Istvánnak, az meg csak meg­rándította a vállát: — Ide figyeljék, Pista bá­tyám. hallott-e már olyat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom