Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-05 / 30. szám
GRAFIKAI KIÁLÜTÁ: a szakszervezetek megyei székházéban FEBRUAR VÉGÉIG marad nyitva a Szépművészeti Múzeum grafikai anyagából készített reprodukciók kiállítása a szakszervezetek megyei székhazának játéktermében. A kiállítást január 31-én nyitották meg és a vendégkönyv tanúsága szerint az érdeklődés egyre inkább fokozódik a vándorkiállítás iránt. Száznál több reprodukció so- - lakozik egymás mellett a falakon, A kiállítás élén két táblán olvashatjuk a Szépművészeti Múzeum anyagának vázlatos ismertetését, a kiállítást megszervező és utaztató Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalat elgondolásait és célkitűzéseit. Tömör szövegezésű, a művet és az alkotót ismertető táblák kíséretében sorolnak egymás mellé, a XV. századtól a XVIII. század végéig az ismeretlen osztrák, cseh, dél-német, velencei, normandiai festőktől egészen az angol barokkig a grafika remekei. A kiállítás reneszánsz kezdeteitől, a középkor túlvilágra meredő szemléletétől felszabaduló ismeretlen művészek alkotásaival indít. Itt-ott még érezhető a quattrocento levegője, kötött világa, zártabb formanyelve, de a nagy század, a Cinquecento, az önmagára ébredő ember életörömét, öntudatát, önismeretét hozza. Leonardo da Vinci, Raffaello Santi — a kiállításról hiányzik Michelangelo — a klasszikus görög és római példákon, leleteken, irodalmi és művészi örökségen okulva, útbaigazítást kapva ünnepli az embert: mozdulataiban, játékaiban, környezetében, evilágiságában, a természettel való barátságában. Ahány művész, annyi fogalmazása az embernek. a természetnek és a formáiknak. Másként rajzolja meg festményei számára tanulmányképpen a fejeket Leonardo mint Montagna, megint másként mintáz Fra Bartolommeo, mint Altdorfer, vagy Daniele da Voltéira. VELENCE ANYAGI és szellemi gazdagságának ma is beszédes bizonyítékát látjuk Tizian, Veronese és Tintoretto műveiben. Mennyire más tájat és embert ábrázol a pármai Co- reggio, mint a hollandok közül Claesz Allaert, vagy Hondecoe- ter, vagy az olasz barokk mestere, Guido Reni, vagy az ugyancsak a XVI. században működő német Elsheimer. Külön világ Pieter Brueghel és Rembrandt, akinek öt grafikáKézikönyv a tanácsokról A z idén lesz 15 esztendeje, hogy Magyarországon létrejöttek az államhatalom szervei, a tanácsok, amelyek azóta is rendkívül fontos szerepet töltenék be az állami szervezetben: a szocialista demokrácia követelményeinek megfelelően egyesítik magukban a helyi államhatalmi és állam- igazgatási funkciókat. Az elmúlt 15 esztendő során több elméleti és gyakorlati munka látott napvilágot a tanácsokról, munkájukról, az állam- igazgatás sokrétű helyi tennivalóiról. Mégis hézagpótlónak tekinthetjük dr. Dallos Ferenc „A tanácsok a szocialista demokrácia szervei” című könyvét, amely nemrég került kiadásra a Kossuth Kiadó gondozásában. Az eddig olyannyira hiányzó kézikönyv funkcióit betöltő munka átfogó, részletekbe menő képet ad a tanácsokról, azok munkájáról és államigazgatási tevékenységéről. Az előszó szerényen jelzi a könyv célját: azt kívánja bemutatni, hogy hazánkban miképpen bontakozik ki társadalmi méretekben az állampolgárok részvétele a közügyek inFelssn badulási versenyben A Dunai Vasain iudeg hengerművének építői a felszabadulási versenyben vállalták, hogy március 31-ig a hengermű összes berendezését üzemi próbákra készen átadják. A képen látható hatalmas kapcsolóteremben máris megkezdték a bonyolult berendezések próbáit. (MTI foto — Fényes Tamás felvétele, Dr. Dallos Ferenc műve tézéséfben. másrészt, hogy — a tanácsok szervezeti működéséről szólva — olyan ismereteket terjesszen, amelyekre minden átlagos műveltségű állampolgárnak szüksége van. Aligha akad magyar állampolgár. aki ilyen vagy olyan formában, ne kerülne rendszeresen kapcsolatba az államhatalom, az államigazgatás helyi szerveivel a tanácsokkal. Ha bemégy a fűszerüzletbe, s történetesen kifogásod van a kiszolgálás, vagy a vásárolt áru minősége ellen, a pénztárgép fölött függő táibla is a tanács kereskedelmi osztályához, mint felügyeleti szervhez irányít. Ha gyermeked születik, a tanácsnál anyakönyvezik, ott intézheted el az újszülött papírjait. Utcád járdáján rossz a kövezet. s panaszt akarsz tenni, hová mégy? A körzeti tanácstaghoz! Ha az ember átlapozza Dallos Ferenc könyvét körülbelül azzal az összegezéssel teheti le: az államigazgatási munkába, az államigazgatás tevékenységébe sok minden belefér, s körülbelül ilyen sokrétű is az a munka, amelyet a tanácsok végeznek. S ebből már következik az is, hogy ez a könyv nemcsak az államigazgatás dolgozói, vagy az államhatalom választott emberei szá_ mára nyújt ismereteket, nemegyszer hasznos tudnivalókat, hanem bárkinek, aki igényt tart arra. hogy legalábbis átlagos műveltségű embernek tart- sák. A szerző történelmileg ^ elemzi a választott helyű államhatalmi szervek kialakulását, s ennek során elméleti és gyakorlati összehasonlítást tesz a burzsoá és a szocialista államhatalmi és államigazgatási szervek között. Könyvében mindvégig kritériumnak tartja a tanácsok eredményes működésének elemzése során a címadó tételt, vagyis azt, miként érvényesül a szocialista demokrácia a tanácsok működésében. S mivel a szocialista demokrácia érvényesülése nyomban a választásoknál kezdődik, érthetően itt is elméleti és gyakorlati kitérőt tesz. s összehasonlítja a burzsoá országok választójogi elveit szocialista választójogunk alapelveivel. A kézikönyv egyik nagy erénye. hogy mindvégig a legfrissebb — 1964-es — statisztikai adatokkal dolgozik, s ha összehasonlításokat tesz. akkor nem. csak a felszabadulás előtti időkből meríti adatait, hanem átfogó statisztikai képet ad a tanácsok működésének 15 esztendejéről is. W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\^^^^ Az elmúlt évek folyamán különböző híradásokban, vágy- beszélgetésekben hozzászoktunk ffiz eleinte hosszúnak tartott címhez: Termelőszövetkezeti Tagok Biztosítási és önsegélyező Csoportja kifejezéshez. Hallottunk arról, hogy ez a csoport tagjait az ország különböző részeiben üdülteti, de emellett segélyekben is részesíti őket. A napokban felkerestük Ocsai Mihályt, az Állami Biztosító Heves megyei Igazgatóságának helyettes vezetőjét és arra kértük: ismertessen meg bennünket közelebbről is ezzel g csoporttal, mondja el. kik lehetnek tagjai, milyen feltétel mellett s általában milyen segítséget nyújtanak e csoport tagjainak? — A Pénzügyminiszter 1958-as rendeletére jött létre a Termelőszövetkezeti Tagok Biztosítási és önsegélyező Csoportja — mondotta. — E csoport, mint az elnevezése is elárulja, a termelőszövetkezeti tagok biztosítását és önsegélyezését van hivatva szolgálni. Műiden tsz-tag beléphet ebbe a csoportba, a feltétel annyi, hogy fizesse meg aa évi 120 forintos biztosítási díjat. Ennék fejében a tag természetes elhalálozása esetén élettársa, családja 850 forinttól 7000 forintig terjedő temetkeziésd segélyben részesül. A segítség mértéke attól függ, hogy belépésekor a tag hány éves volt, amípujsíg 1965. február 5» péntek Debrecenben, Budapesten, Hévízen, Harkányban üdülnek a megye tsz-tag|ai Tavasszal tovább fejlesztik a biztosítási és önsegélyezS csoportot hány éven keresztül volt biztosítva. A fiatalabbak természe- íesen többet kapnak. A korcsoporttól függően e segély kétszeresét kapják a hozzátartozók, ha a halál baleset folytán következik be. Az elmúlt évek folyamáii számtalan esetben több millió forint értékben fizettünk ki ilyen segélyt. — És hogyan történik az önsegélyezés? — A tagdíjak egy részéből szociális alapot képezünk. Ebből az összegből adunk rendkívüli segélyeket és ebből . az összegből fedezzük a tagok üdültetését, utaztatását is. Rendkívüli segélyt kapnak a tagok, ha házasságot kötnek, ha gyermekük születik, ha betegségük a 30 napot meghaladja, ha általuk gondozott idős szüleik halnak el, stb. Forintösszegben nehéz lenne kiszámítani azt a pénzt, amelyet a megalakulás óta kifizettünk már biz- tosítottainknak, de néhány számmal igazolni szeretném, hogy évről évre jelentős ez a szóm. 1961-ben 1009 rendkívüli segélyt adtunk ki 1962-ben 1269, 1963-ban 1230, és 1964-ben pedig 991 személy részesült ilyen juttatásban. — Hogyan történik az üdültetés? — A megyében több mint 18 ezer tagja van önsegélyező csoportunknak. Mi a rendelkezésünkre álló összeseikből igyekszünk tagjainkat minden vonatkozásban támogatni, segíteni. Ezért fordítunk hagy gondot az üdültetésre, az utazások megszervezésére is. Szervezünk külföldi és hazai üdültetést is. 1960-ban 77 személy üdült, ebből négyen a Szovjetunióban, a többiek az ország különböző üdülőiben. 1961-ben ez a szám már így alakult: 248 belföldi és 33 külföldi üdülés. Ebben az évben, a 33 tag közül- 26 vett részt szakmai tapasztalatcserével egybekötött utazáson Erfurtban, a kiállításon, 1962-ben 426-an üdültek megyénkből. Ugyanakkor 275 személy megtekintette a mezőgazdasági kiállítást, 116-ot elvittünk a Budapesti Jégrevü műsorának megtekintésére is. 1963-ban 440-en üdültek, 895-en részt vettek társasutazáson. 1964-ben pedig 192 tagunk üdült, 520-an pedig társasutazásban vettek részt. Ez az idény még nincs befejezve, hiszen az igazi szezon ez év első hónapjában kezdődött. Jelenleg öt turnusban 150 tsz-tagot üdültetünk az ország egyetlen tsz-üdülőjében: Debrecenben. Emellett Budapesten a nyomdászüdülöbe is küldtünk szövetkezeti tagokat pihenni. Heves megyében az idén nem tervezünk üdültetést, mert igyekszünk változatossá tenni a programot. Ezenkívül Harkány, Hévíz, Hajdúszoboszló áll rendelkezésünkre, ahol a beteg tsz-tagok gyógyíttatásáról is gondoskodunk. A tíznapos üdültetésben mindig azok vesznek részt, akiket a megyei intéző bizottság a termelőszövetkezet javaslata alapján elfogad. Megjegyzem, hogy eleinte nehezen tudtuk rávenni a tagokat arra, hogy üdülni, országot látni menjenek, de menet közben megjött az étvágy, ma már nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni az igényeket, olyan sok a jelentkező. — Milyen program várja az üdülő tagokat? — A 10 napos üdülés legfontosabb célja a pihenés biztosítása. Ennek alapján van összeállítva a program is. Debrecenben egyszer rendeznek orvosi, egyszer pedig tudományos előadást. Egyszer városnézéssel töltik a napot, és egy napot a híres Hajdúszoboszlói fürdőben töltenek el. A többi napokon „szabad foglalkozás” a program. Az üdülőkben kultúrfelelős van, ezeknek a jó hangulat megteremtése a feladatuk. Budapesten annyiban változik az előbbi felsorolás, hogy több múzeumot, kiállítást tekintenek meg az emberek és gyárlátogatás, a Parlament megtekintése is szerepel műsorukban. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, ma már nincs a megyének egyetlenegy községe, tsa-e sem, ahonnét kisebb-nagyobb számban nem vettek volna részt üdülésben, társasutazásban tsz-tagok. Nagyréde, At- kár, Nagyút, Rózsaszentmár- ton, Zagyvaszántó, Domoszló, Eger, Gyöngyös, Hatvan — sorolhatnám a helységeket, ahonnét a tagok tömegével küldtek az üdülés alatt, vagy befejeztével elismerő, köszönő sorokat azért a 10 napért, amelyet részükre biztosítottunk. — További tervek? — Szeretnénk tovább fejleszteni a biztosítási és önsegélyezési csoportot. Ott, ahol anyagilag megalapozott a közös gazdaság, az ún. 240 forintos biztosítást szeretnénk bevezetni. Ezáltal a tagok több szolgáltatásban részesülnének. Egy-kettőt megemlítek. Az új módozatban nem lesz különbség az életkorban. Egységesen 30 ezer forintot fizetünk ki baleseti elhalálozás esetén. De van benne baleset elleni biztosítás is. Százszázalékos munkaképtelenné válás esetén 25 ezer forintot kap a tag, ha ennél kevesebb a munkaképtelenség mértéke, akkor a 25 ezer forint annyi százalékát, amennyire százalékban kifejezve munkaképtelen. Az új módozatban a házastárs halálakor is kap segélyt a biztosított, ha házastársa nem állt valahol munkaviszonyban, sót az 1—18 éves korú gyermeke halála esetén is. Ezt a biztosítási formát a tavasszal szeretnénk bevezetni néhány községben — fejezte be nyilatkozatát a biztosító igazgatóhelyettese, , Az olvasó e könyvből széles körű ismereteket kaphat a tanácstagok államjogi helyzetéről, működésükről, testületi és egyéni szerepükről, a hivatali szervezettel való kapcsolataikról, a tanácstagság megszűnésének eseteiről. Megismerkedhet a tanácsoknak, mint testületeknek a működésével, a kollektív vezetés érvényesülésével, az itt lezajlott vitákkal és határozathozatali módokkal; elméleti és gyakorlati tudnivalókat kaphat a tanácsok bizottságairól. albizottságairól; tájékozódhat a legfontosabb helyi államigazgatási szerv, a tanács végrehajtó bizottságának működési köréről, módjáról, feladatairól, a vezetők kötelességeiről és jogairól. Mindezek tulajdonképpen összefoglalót adnak tanácsaink munkájáról. De ez a kép — ha már kézikönyvről beszélünk — nem lenne teljes, ha a szerző nem említené oly részletességgel a tanácsok gazdasági, művelődésügyi, szociális és egészségügyi, igazgatási—hatósági feladatait; vagyis azt a rendkívül bonyolult és bokros államigazgatási tevékenységet, amelyet e szervek a napnak úgyszólván min. den órájában végeznek. C ha a fentiekben hézag- pótlónak jelöltük Dallos Ferenc könyvét, akkor éppen ez az, ami a korábbi, a tanácsokról szóló monográfiákból hiányzott. A szerző rendkívül gazdag ismeretanyaggal dolgozik. hiszen maga is több mint egy évtizeden át választott tisztségviselő volt a tanácsok szervezetében, ma pedig a tanácsok munkájának irányításában tevékenykedik. így természetesen közelről, sőt „ belülről” tudja nemcsak dicsérni az államhatalmi és államigazgatási tevékenység eredményeit, hanem szakavatott szemmel fel tudja tárni a fogyatékosságokat is. Dr. Dallos Ferenc könyve — kritikai munka. Bírálóan tekinti át tanácsrendszerünket és annak munkáját, s bizonyos vonatkozásokban, ha valahol hiányosságokat vél, elemzően javasol isjpródszereket, megoldásokat. Ezért fordít oly nagy gondot a vezetés stílusának és feltételeinek elemzésére, hiszen a tanácsi munka egyik alapvető feltétele, — csakúgy, mint az állami élet minden területén — a jó vezetési stílus, az eredményes vezetés. A szerző könyvének ezt a fejezetét kisebb részetekben már korábban is nyilvánosságra hozta, napilapokban, szakfolyóiratokban. Most a könyv egészébe szervesen beleilleszkedve láthatja viszont az érdeklődő olvasó. Pizonyos. hogy a ** csókról, mint taná- a szocialista demokrácia szerveiről készült kézikönyv —, amelynek előszavát Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke írta — hasznos lesz nemcsak azok számára, akik a tanácsok „kebelén” belül vannak, hanem mindazoknak, akiket — a tájékozódni kívánó olvasó szemével — érdekel az államhatalmi és államigazgatás'] munka. Szabó László Az opera hazájában Olaszországban, az opera hazájában, a kormánynak alaposan támogatnia kell a dalszínházakat, hogy fenntarthassak magukat. Operaházi igazgatók évekig erős nyomást gyakoroltak az olasz kormányra, hogy nagyobb összegekkel segítse a társulatokat, mert az operaelőadások költségei állandóan emelkednek és a világ nagy énekesed, karmesterei csak óriási összegeikért hajlandók fellépni Noha az operának Olaszországban 300 éves dicsőséges hagyományai vannak, az anyagi nehézségek szinte sohasem érnék véget. Az idei évadban az opera őszi megnyitása előtt például sok színháznál a muzsikusok, kórustagok, baletttáncosok és színházi munkások sztrájkba léptek a magasabb bérekért. Rómában emiatt egy teljes héttel el kellett halasztani az évad megnyitását. Pedig történetesen Rómában 20—25 százalékkal emeJ- tak a jegyek árát im. ját látjuk a kiállításon. A velencei Tiepolót a XVII. század adta a művészettörténetnek, de sajátos stílust és világot fednek fel előttünk a franciák is: Lagneau, Claüde Lorrain, vagy a nem mindig művészi áhítattal említett Watteau is. A kiállítás a XVIII. századdal ér véget, az osztrák Maul- bertsch-csel (az egri Líceum nagyszem freskójának kiváló alkotója!), Thomas Gainsbo- rugh tájképével és Hogarth (London) Karosszékben ülő köszvényes férfijával. A szakszervezeti játékteremben, annak hengerelt falain összezsúfoltan is, megfelelő környezet nélkül is hatnak ezek a klasszikus, ismert és kevésbé ismert alkotások. Célszerűbb lett volna levegősebb helyen, ritmusosabb elhelyezésben közönség elé vinni ezeket a reprodukciókat: ha az egri rendezők sötét, vagy legalább síma paravánokra helyezik a grafikákat, kísérő szövegeikkel együtt, az esztétikai nevelés nagyobb eredményt hozhatott volna. A kiállítás látogatottsága örvendetesen emelkedik napról napra. ELSŐSORBAN a fiatalol kíváncsiak a grafikákra, de nem hiányoznak a felnőttel! sem. A Szépművészeti Múzeumban is ritkán látható anyai iránt azonban az iskoláknál „hangosabban” kellene érdeklődniük. Nem jutott eszébe eddig egyetlenegy rajztan árnál művészettörténetet tanítx pedagógusnak sem, hogy osztályát elvigye erre a kiállításrí és egy órát szenteljen tárlatve- zetésszerűen a művészi értékeknek. A szakszerű vezetés, í pillanatnyi impressziókon túl felnyithatja a diákok érdeklődését további kutatásokra, további művészi élvezetekre. Hí már az esztétikai nevelés szükségességéről és fontosságáról jellemformáló erejéről olyar sokszor és olyan meggyőzőer beszélünk, tegyünk is érte valamit. Éppen akkor, amikor í kézenfekvő alkalom kínálkozik. (farkas)