Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-04 / 29. szám

Miért tanulnak a tiszanánaiak, s miért teher Komlón az iskola ? Szinte hihetetlen volt a hír, amit a két egymás melletti nagyközségről hallottunk. Ti. szanána és Kömlő ismeretter­jesztő és felnőtt oktatási mun­kája között olyan különbség van, mint Makó és Jeruzsálem között Erre az adottságokat ismerő ember rögtön rábólo­gat: „Igen, igen! Persze, hál Kömlőn ugye ott a hatalmas kultúrotthon, nekik mégiscsak könnyebb.. És itt jön a meglepetés, mert amíg Tiszanánán nagy­szerű, jól szervezett munka fo­lyik, addig Kömlőn bizony mindenki „lépik egyet”, de visszafelé — a tanulás, az is­meretterjesztő munka terén. De vegyük sorra a két közsé­get Tanul a főutca Tiszanána. A dolgozók isko­lájában 31-en a hetedikben, 22-en a nyolcadikban tanul­nak. Tavaly mindössze 13 fel­nőtt a két osztályban, abba is maradt. A nyáron aztán neki­veselkedtek a hozzáértők, meg­csinálták a szintfelmérést és- azt mondták: „egyszerre ke­veset markoljunk, de azt szorítsuk!” Szokodi Ferenc, a művelődési állandó bizottság elnöke és Pállal János, a köz­ségi tanács elnöke az ügy élé­re állt. Nem volt hiány a pe­dagógusok segítségében sem. Elhatározták, hogy nem az egész községet szervezik be — már azokat, akiknél a szintfel­mérés szerint szükséges a nyolc általános —, hanem egyetlen utcát pásztáztak vé­gig, mégpedig a falu főutcá­ját S az eredmény? Senki nem akar az utcabeli előtt sze­gyent vallani, egyetlen lemor­zsolódás nincs, a félévi beszá­molókat meglepő sikerrel, ide­gen vizsgabizottság előtt tették le azok a tavalyi hetedikesek, akik a tanulás ellenére kény­telenek voltak lemondani a vizsgáról tavaly, mert nem volt meg a létszám. Tizenkét ilyen tavalyi hetedikes tett vizsgát úgy, hogy közben a nyolcadik osztályba jártak. Nagy munka volt, de megérte! Suba Ferenc, Vajda Pál, Pál­lal Ferenc traktoros, Petróczi Károly, a Petőfi Tsz építőbri­gádjának tagja, Somogyi Ká- rolyné — kitűnők lettek. Jól szerepelt a félévi beszámolón a hetedikes Ipacs és Berényi házaspár. Náluk ünnep volt a tanév kezdése is, nemcsak be­ülték a gyerekek helyére, de szabályos évnyitóval indították a tanévet. Irány az iskola! És talán ami a legtöbbet je­lent — a vezetők példamuta­tása hozta össze a brigádveze­tőket, munkacsapat-vezetőket és egyszerű tsz-tagokat a pad- ban. Tóth Ferenc, aki 15 esz­tendeje megbecsültén és szere­tettől övezve vezeti a terme­lőszövetkezetet, azt mondta: — Emberek, eljár felettünk az idő, amit nem tudtunk megtenni akkor, meg kell ten­ni most! Első kötelességünk, hogy megtanuljunk mindent, amit tudni kell! Irány az is­kola! És szava nem maradt igéiét, minden alkalommal ott ült em­bereivel a kivilágított ablakok mögött, szorzott, osztott, ha kellett, János vitézzel vesző­dött. de nem maradt el semmi­ről. Hamarabb nélkülözték a vég nélküli esti gyűlések, mint az iskola. Ö is közte volt a ka­rácsony előtt vizsgázóknak, s jó eredménnyel. Egyetlenegy­szer maradt el — de hát a zár- számadási beszámolót csak el kellett készíteni. Pótolta más>- nap délelőtt, mert elhatározta, hogy tanul, s példája nemcsak a saját ügyét viszi előre, ha­nem a termelőszövetkezetét is, mert senki nem akar lemarad­ni mögötte. Ö mit mond erről? — Más esztendőben vona­kodtak az emberek az iskolá­tól, az idén meg már előre jel­zik, hogy be ne osszák őket ezen meg ezen a napon, mert — iskolába van! 4,6-tal vé­geztem most a hetediket, ez év végén meglesz a nyolcadik. Bár hamarabb kezdtem volna! Technikumot szeretnék végez­ni, remélem, lesz módomban az embereimmel együtt, mert szó van róla, hogy kihelyeznek ide valami technikumot. Bár így lenne! Mi biztosítanánk rá a hallgatókat — mondja Tóth Ferenc, a Petőfi tsz elnöke... És kapcsolva ehhez a kije­lentéshez, lépjünk kilenc kilo­méterrel odébb, egy másik tsz-elnökhöz. Húsz traktoros helyett — hat — Húsz traktoros kellene. Segítenénk őket, munkaegysé­get írunk jóvá, mégis, tudja az elvtársmő, mennyit tudtunk összeszedni? — Hatot — feleli Molnár Ká­roly tsz-elnök helyett a főme­zőgazdász. — Szakmunkásképzőre ne­hezen szedtük össze a tizen­egyet. Nehéz itt a helyzet, mert aki tanulni akar, azt megfogja a többiek szava: „Na, ez is úr akar már lenni!” Pedig a tsz hamarosan saját magára lesz szorulva, szakem­berek dolgában, ás akkor kap­kodhatunk. — Ö, nem olyan érdekes az! Fő. hogy azt tudja, ami rá van bízva! Azt meg tudják a bri­. gádvezetőink, munkacsapat- vezetőink! — jegyzi meg a fő- mezőgazdász. — Furcsa nézet egy terme­lőszövetkezetben, ahol még a főkönyvelőnek sincs meg a nyolc általánosa — jegyzem meg. mire ismét meglepő vá­laszt kapok: — Nem kell azt az embert félteni! Okosabb, mintha egye­temet végzett volna! Ha szín- előadás van, olyan. konferálást csinál, hogy nincs az a mű­vész, aki utólémé! Ez mind szép. Jó, ha a közös szórakozásban is részt vesznek a termelőszövetkezetek vezetői, munkatársai, de az azért fur­csa helyzet, hogy a tsz elnöké­nek, főkönyvelőjének és a bri­gád- meg munkacsapat-vezetők nagyobb részének halvány fo­galma sincs arról, miért is vé­gezze el a nyolc általánost. Ilyen belső . állásfoglalás mel­lett természetes, hogy szeká- lásnak veszik a nevelők agitá- cióját, s hogy lerázzák őket — inkább megveszik a tanköny­vet, mintha ebből valakinek is haszna lenne. Az eredmény siralmas. Kom­lón. ahol olyan nagyszerű le­hetőségei vannak a tanulásnak, az iskolán kívüli oktató és népművelő munkának, a két osztályba — VII—VIII. — ösz- szesen 16 fő jár. Tizenhat! Ha egy lemorzsolódik, akkor a he­tedik, nyolcadik hiába járt ed­dig is. mert nem tehetnek vizs­gát. Tizenihat! S a községi mű­veltségi szánt felmérése szerint Kömlőn 450 olyan ember él, akiinek nincs meg a hetedik, nyolcadik osztálya, s még 50 éven aluli. Mikor érnek el ezek oda, hogy beüljenek a padba, ha az idei szervezés is ennyi eredményt hozott? Nem kell annyit tanulni Rossz a példamutatás is. Miért nem járta végig az isko­lát, s miért maradt el a beszá­molóról maga a termelőszövet­kezet elnöke? Miért nem ült be az iskolapadba a tsz fő­könyvelője, ha annyira játszva meg tudná csinálni az iskolát? Az iskola nem virtus, nem fe- negyerekeskedés, az kell. Ru­tinnal lehetett vezetni egy nagy közösséget még tíz évvel ezelőtt is, de ma már lassan hadsereg nélküli tábornok lesz az a vezető, aki műveltségben és tudásban messze elmarad a környezete mögött. A fiata­lok. A tanult új gárda hogyan vegye parancsnak, amit olyan ember mond. akinek annyi ere­je nincs, hogy he végezze, amit elkezdett? Kömlőn kialakult vélemény, hogy nem kell annyit tanulni, mert kapálni anélkül is lehet. De ha nemcsak kapa van a vi­lágon? Tavaly hoztak egy ha­tározatot a közgyűlésen, hogy brigádvezetőig bezárólag min­den függetlenített embernek — élén az elnökkel — el kell vé­geznie a nyolc általános isko­lát. Hol a határozat? Irattár- ban, végrehajtatlamul. Hát így aztán nagyon nehéz. Ferenczi Dezső nagyszerű eredménnyel végezte az isko­lát mint brigádvezető. Alighogy elvégezte, alighogy megdicsér­ték szorgalmáért és tudásáért, a brigád máris leszavazta — nem kell a csoport élére! Más se tanul, mit „kiválóskodik”. Ferenczi Dezső nem járt rosz- szul, mert a kútfúrásnál dolgo­zik, s még többet keres. De vajon milyen szemlélet ez? S miért véd egy egyetemet vég­zett főmezőgazdász olyan állás­pontot, ami ellenkezik minden józan meggondolással? Miért hajtogatja éppen ő, akinek már az egyetemi végzettség is a zse­bében van, hogy „ugyan, nem kell ezt olyan tragikusan ven­ni! Aki jár. jár, aki nem jár, az nem jár. Fő, hogy ahova állították, ott megállja a he­lyét!” Kömlőn valahogy fene­kestül fel kellene fordítani a tanulás dolgát. Ki kellene zök­kenteni a vezetőséget elsősor­ban a kényelemből és a bele­törődésből, s akkor talán egy lépéssel közelebb kerülnének egyéb problémáik megoldásá­hoz is! Cs. Adám Éva Tudományos ülésszak — nyomtatásban ANNAK IDEJÉN beszámol­tunk arról, hogy az Egri Ta­nárképző Főiskola — fennállá­sának 15. évfordulója alkalmá­ból — a múlt év áprilisában nagy sikerű tudományos ülés­szakot rendezett. Az ülésszak anyagát most megjelentette a főiskola a felsőoktatási pedagó­giai metodikai sorozat első tű­zet ekén t. Az ülésszak tárgya; A főis­kolai gyakorlatok és szeminá­riumok szerepe, jelentősége az oktató—nevelő munkában. A témával az előadókon — dr. Somos Lajoson, ár. Bakos Jó­zsefen és dr. Berencz Jánoson — kívül az ülésszak NDK-beli vendégel, dr. Theo Glocke és Wolfgang Habel, a főiskola ál­tal meghívott korreferáíorok — köztük dr. Csicsai József, Sípos István és Ködöböcz József —, valamint a főiskolai tanárok, adjunktusok foglalkoztak hoz­zászólásaikban. Az elmélyült tudományos munkát és a kísérletezést be­mutató anyagot az előadások elhangzásakor nem lehetett tel­jes mértékben áttekinteni, mert az alig tíz órára tervezett ülés­szaki időben a hallgatóság nem is rögzíthette jól az oktató—ne­velő munkában szerzett fontos tapasztalatokat. Csak dicsérhe­tő a főiskola áldozatkészsége, hogy az ülésszak teljes anyagát könyv alakban is megjelentet­te. Mottóként is elfogadható dr. Somos Bajos egyik megállapí­tása: „A gyakorlatok és szemi­náriumok ... a személyiség fej­lődésének leafontosabb ténye­zőjét, a tevékenységet, a cse­lekvést, az alkotó munkát kép­viselik a tanárképzés rendsze­rében és folyamatában.” Bakos József véleménye sze­rint: „Főiskolánkon az előadá­sokat kísérő, az előadásokhoz kapcsolódó gyakorlatokra és előadásokra mén hosszú ideig sz"kség van. Ummvckkar re­méljük. hogy mind erőteljeseb­ben előtérbe kerül maid az elő­adásoktól tünnetlenített.. nyel­vű.. önálló teladotmenddő. il­letőleg önálló tematikával, dol­gozó szemináriumok megte­remtésének, megvalósitásánali igénye is.” HASZONNAL olvashatja at gyakorlati pedagógus a szakte­rületekről szóló korreíerátoro- kat is, akik dicséretre méltó módon tömören rögzítették ész­revételeiket. Többen irodalmi jegyzékkel ellátott kéziratot bo­csátottak a szerkesztők ren­delkezésére. A főiskolai tudományos köz­lemények első füzete hasznos indítás. Hírt ad a főiskolai tu­dományos kutatómunkáról másrészt a főiskolán elért tu­dományos-pedagógiai eredmé­nyeket az érdeklődők számára hozzáférhetőkké teszi. De felvet egy másik gondola­tot is ez a publikáció. Évek óta vajúdik Egerben, a megyében egy tudományos-irodalmi folyó­irat létrehozása. Ennek az idő­közönként — évente kétszeri esetleg négyszer — megjelenő folyóiratnak az lenne a célja és tartalma, hogy a megyében, a megye városaiban folyó tudo­mányos munkásságról, irodal­mi eredményekről, értékekről művészeti eseményeiéről, alko­tásokról beszámoljon és publi­káljon. A mostani példán lát­ható, mit jelent a köz javára az eredmények kötetben történő összefoglalása. A Hazafias Népfront, a TIT és a MATESZ ismét napirendre tűzhetné ezt a kérdést: megte­remteni a szervezeti és anyagi feltételeket a Borsodi Szemle további évjárataihoz hasonló — tudománvos publikációk, mű­vészi-irodalmi melléklettel —■ hat-hét íves folyóirat megindu­lásához. Egy ilyen folyóirat ket­tős célt ér el: megnöveli a tu­dománvos munka tekintélyét a megyében, másrészt emeli az igényt a publikációra a tudo­mányos dolgozókban, a művé­szet és irodalom helyi munká­saiban. NF.M HINNÉNK, hogy ilyen' folyóirat megindítása elérhetet­len ábrándnak tűnnék ma* amikor annyi minden jó törté­nik a magvar tudományos és művészeti életben. Eredményes kísérletet kell tenni, helyi vo­natkozásban is. (farkas) Ki volt a világ legnagyobb bélyeggyűjtője ? Bélyeggyűjtők egymás kö­zött gyakran teszik fel a kér­dést: ki rendelkezik a világ legnagyobb gyűjteményével? Sokáig Feraryt tartották a leg­nagyobb gyűjtőnek, aki 6 mil­lió német márka értékű bélye­get mondhatott magáénak s ez az összeg a 20-as években egye­nesen fantasztikusnak tűnt. Az 1959-ben meghalt Maurice Burrus azonban elhomályosí­totta Ferary dicsőségét. Kere­ken 500 bőrkötéses albumban őrizte gyűjteményét, szám<S világritkaságot, egyetlen pél­dányt addig s azóta sem látott különlegességeket. A gyűjte­ményt halála után több rész­letben árverésre bocsátották és az árverések eddigi eredménye 50 millió német márka. PINTÉR ISTVÄN — SZABÓ LÁSZLÓ: Amikor a szálak elszakadnak i wwvwvwvwwwwwvywrfwtfw 10. Te voltál utoljára — heccel te nevetve Csuti Balázs a keszeg for­májú Markost. — Az nem számít... — védekezett Markos Ede. — Ettől még tőled is le­het ... Forrai vágta el a vitát: — Egy jó orvost kell szerezni.:. Az abortusz bizottsághoz nem mehet, mert faggatni fogják. — Én tudok egyet... mondta Mag­da. — De az egy ezres. — Na és ... — válaszolta Forrai. — Holnap este nyélbe ütjük az OTP-t és akkor lesz pénz... Máspap este ugyanúgy, mint az el­ső alkalommal, műszak végén bent maradtak a gyárban. Elbújtak a mel­lékhelyiségben, s mikor már minden­ki elment, előjöttek. A szükséges szerszámokat egy zsákban hozták. Egyenként átosontak az udvaron. De amikor az OTP-kirendeltség helyisé­géhez értek, meglepetve tapasztalták, az ablakon át, hogy odabent ég a vil­lany. — így szokott ez lenni minden bankban — suttogta Forrai a meg­rémült Marinak. Álkulccsal pillana­tok alatt kinyitották a folyosóra nyí­ló ajtót, de mielőtt beléptek volna, most is filcpapucsokat húztak a cipő­jükre. Ezúttal is Mari kapta a felada­tot, hogy az ajtónál leselkedjen és Egyeljen. — Bármi van, sziszegj — mondta még Forrai, aztán otthagyták Marit ez ajtó mögött. Órák teltek el, s Mari az ajtóban semmi mást nem hallott, mint a fú­ró halk duruzsolását. A fiúk odabent „dolgoztak”. Mari most sokkal izga- tottabb volt, mint a gyári pénztár ki­rablásánál. Akkor ugyanis nem tud­ta, hogy mi történik, most viszont igen. Ügy érezte, hogy a lábszárát ezernyi tűvel szurkálják. Zsibongott mindene, mellén erős nyomást érzett. Egyre idegesebben várta őket. Leg­szívesebben bement volna hozzájuk vagy elszaladt volna. De egyikhez sem volt mersze. A gyárudvaron mindössze néhány villanykörte égett. A lány a folyosóról az udvarra nyíló ajtó mögött kuksolt és időnként kiné­zett Hirtelen összeszorult a torka. Az agya vadul kalapálni kezdett Az udvaron át éppen az épület felé tar­tott valaki. Nem tudta, hogy most mit csináljon? Lehet, hogy idejön, le­het, hogy nem. És ha az ablakon át észreveszi, hogy a kivilágított szo­bában vannak a fiúk? Sziszegni kez­dett. Magda kiugrott a folyosóra. — Mi van? — suttogta izgatot­tan. — Jón az udvaron valaki... — válaszolta izgatottan Mari. Magda gyorsan beszólt a töb­bieknek, s azok is kisurrantak a folyosóra, hogy ott elrejtőzzenek. Mari a sötét folyosóról figyelte a kivilágított udvart és leste, merre tart a férfi. Az éjjeliőr volt, s Mari megkönnyebbült, amskoir elhaladt a2 épület mellett. — Elment — szólt a többieknek. Azok pedig visszasiettek a szo­bába. Fél óra múlva egy teli zsák pénz­zel jöttek ki a folyosóra. Csiuti Ba­lázs előrement. hogy körülnézzen az ajtó előtt, nem jön-e valaki Aztán mindannyian kisiettek és elindultak a hátsó kerítés felé, hogy ott ki­szökjenek. Ugyanúgy, mint a múlt­kor, egyenként másztak át a kerí­tésen. Már csali Klement és Csuti voltak a kerítés belső oldalán, ami­kor váratlanul valaki rájuk kiáltott: — Mit csinálnak? Megállni! Klement és Csuti lábdobogást hal­lott maga mögött. Forrai még a ke­rítés tetején volt, gyorsan lenyúlt Csatiért. és felhúzta. Aztán Kle­ment kezét fogta meg hogy fel­húzza a kerítés tetejére, de addigra mór odaért az éjjeliőr. Még a leve­gőben elkapta Klement lábát és visszarántotta. A fiú ott állt az éj­jeliőrrel szemben és az idős ember belehajolt az arcába, hogy lássa, ki a menekülő. Forrai a kerítés tetejé­ről sziszegte Klementnek: „Szúrd le!” De meghallotta ezt az éjjeliőr is és védekezőén felemelte a kezé­ben tartott botot. Klement a zse­bébe nyúlt és előrántotta a rugós rendszerű csavarhúzóját, A hold­fényben egy pillanatra megvillant az acél. Az éjjeliőr ütni akart a bot­jával, hogy elhárítsa a szúrást! De Klement a karjával kivédte az ütést és beledöfött az idős ember mellébe Az öreg néhány pillanatig tétován nézte Klementet. aztán hörögve kiáltozni kezdett: — Gyilkos! Gyilkos! összeesett. Klement kirántotta az öreg melléből a csavarhúzót, elkap­ta Forrai kezét és máris fenn volt a kerítés tetején ... A többiek ezalatt hetedhét orszá­gon is túl voltak. Forrai és Kle­ment lerohantak a Duna-partra. s eltűntek. A száraz fövenyen ott maradt a lábnyomuk... A többiek Magda lakásán vár­ták Forraiékat. Mari halottsápadtan ült az egyik sarokban. Elfogták őket? Vallani fognak? — úgy ci­káztak az agyában ezek a kérdé­sek, mint a nyári égbolton a villá­mok. Pedig azt még nem is tudta, hogy Klement leszúrta az éjjeliőrt. Amikor ugyanis meghallották az udvar felől a kiáltozást, szaladni kezdtek. Csuti és Markos úgy fu­tottak előttük, hogy szinte nem is tudtak lépést tartani velük. Pedig a két fiú vállán ott volt a zsák pénz és egy másik zsákban a szerszám. Amikor Forraiék bezuhantak a szobába, valamennyien felugrottak. — Megismert benneteket? — kérdezte izgatottan Magda. — Leszúrtuk! — válaszolta For­rai. Marit úgy érte ez a kegyetlen szó, mint az áramütés. Leszúrták... Megölték... összeroskadt a lány. Bármennyire is romlott lett e tár­saságban, a gyilkosság gondolatáig még sohasem jutott el. De nemcsak őt. hanem Csutit és Markost is le­sújtotta a hír. — Muszáj volt? — kérdezte Mag­da. — Muszáj... Megismerte Kle­mentet ... Percekig hallgattak, még azok is, akik a gyilkosságban részt vettek. És utána sem tudták mozdulni a lakásból. Tanakodtak, egymást bá­torították és arra az elhatározásra jutottak, hogy egyelőre nem nyúl­nák a pénzhez, csak azt az ezret veszik ld, ami Mari abortuszához kelL Még másnap délelőtt is a la­kásban ücsörögtek. Délben innen indulták el munkába. A kapu előtt különváltak, hogy ne lássák őket együtt. Az üzemben olyan nagy volt az izgatottság, hogy szinte senki sem dolgozott. A hallatlan brutalitást tárgyalta mindenki. Másodszor is meg merték kockáztatni ugyanazon a helyen. Ráadásul megszúrták azt a szerencsétlen öregembert... Aa emberek sorra otthagyták a mun­kahelyüket, kimentek a kerítéshez, hogy megnézzék, hol történt ez a borzasztó eset A gyárban már éj­szaka óta kint voltak a nyomozók. Vizsgálódtak, kutattak. Sok embert hivattak be kihallgatásra, de a Forrai-féle galeriből senkire nem került sor. És ők a kerítéshez sem mentek ki. Mari egyike volt azok­nak a keveseknek, akik dolgoztak. De nem nagyon haladt a munkával. Olyan lelkiállapotban volt. hogy ha most rákérdeztek volna, ő volt-e az éjszakai tettes, nyomban igennel feleL Már közeledett a munkaidő vége, amikor egy ismeretlen fiatal­ember jött be az üzembe, s először Magdához ment, majd Marihoz lé­pett. Mind a kettőjüket az irodába hívatták. Amikor az igazgató előszo­bájába lépteik, a félelemtől, az ijedt­ségtől szinte gyökeret vert a lábuk. Az előszobában ott állt fal felé fordított arccal Forrai. Klement Csuti és Markos. Mindegyikre egy rendőr vigyázott... Hetekig tartott a bírósági tárgya-* lás. És Marinak újra és újra látnia kellett reggeltől estig édesanyja ki­sírt szemét, hallania apja fel-fel- csukló zokogását. A rideg tárgyaló­teremben visszhangot vertek a sza­vak egészen a szívéig: Beke Máriát tízévi börtönbüntetésre ítéli a bí­róság. (Vége.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom