Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

Albert Schweitzer, az „őserdő orvosa" Ahol már nincsenek utak, ahol már véget érnek az ösvé­nyek, ahol csak fatörzsből vájt csónakkal, piroggal közleked­nek, ahol az esztendő három­száz napján szakad a trópusi eső, néhány kilométerre délebb­re az egyenlítőtől, az Ogové-fo- lyó partján, több mint ötven évvel ezelőtt, deszkabódékat ácsoltak. Kórházat építettek a varázslókkal gyógyító afrikaiak számára a kontinens legelmara­dottabb vidékén. Egy halk sza­vú ember aki maga is ácsolta a gerendákat, biztatta az építő­iket, s gyújtotta meg a vidék első petróleumlámpáját. Az­után gyalogosan és csónakkal járta a feketék falvait, kuny­hóit, igazi gyógyítást ígérve a varázslók és hókusz-pókuszozó „orvosságos emberek” helyett. Lamberene Így született ötvenegy esz­tendővel ezelőtt Gabanban, az Ogoré partján Lambarene. Először sárból tapasztott „kór­termekből” állt, azután egyre bővült, s ma már 400 beteget fogad be és külön 150 szemé­lyes lepra telep tartozik hozzá. S aiki építette, vezette, aki a betegeiket gyógyította: Albert Schweitzer, az elszászi születé­sű orvos és tudós, január 14-én ünnepli 90. születésnapját. Az „őserdő orvosa”, a Grand Docteur, a Nagy Fehér Doktor — ahogyan a gáboniak nevezik és tisztelik őt, — korunk egyik legérdekesebb, • legkiemelke­dőbb személyisége. Strasbourg- ban. majd Berlinben és a pá­rizsi Sorbonne-on tanult, har­mincéves korában már a filo­zófia doktora, teoiógusi, ismert író. ünnepelt orgonaművész, Romain Rolland elismerően írt nagyszerű Bacih-játékóróL Sokan „csodagyereknek” tartot­ták, ő pedig egyetemi tanári el­foglaltsága mellett, harminchat éves korára négy tudomány­ágban szerzett doktori okleve­let !Már huszonegyinéhény esz­tendős korában elhatározta, hogy 36 éves korától minden erejét és tehetségét embertár­sainak megsegítésére fordítja. Es amikor, megszerezte orvosi diplomáját és mert úgy gon­dolta. ezzel tehet majd a leg­többet, — szülei haragja, bará­tainak megrökönyödése ellené­re, az első világháború látö- rése előtt Afrikába indult Grand Docteur Tudta, hogy űj munkahelyén, a francia gyarmati rabságban sínylődő Gáboriban teljesen magára lesz utalva. A gyarma­ti hatóságok cseppet sem örül­tek a „különcködő orvos” vál­lalkozásának- Albert Schwei­tzer, a fiatal orgonaművész mindenét pénzzé tette, hogy legalább a legszükségesebb fel­szerelést beszerezze, orvosságo. kát vásároljon jövendő kórhá­za számára. Így érkezett Lamibarenebe. Azóta a Grand Docteurt meg­ismerte az egész világ, ő azon­ban csak néhányszor hagyta el az Ogové menti telepet. Az első világháború alatt a franciák fogolytáborba zárták, de Schweitzer visszatért. Ezután már csak akkor hagyta el Lamberene-t, amikor európai és amerikai hangversenykörút- jaival szerzett anyagi bázist kórházának fenntartásához és bővítéséhez. Felolvasó köruta- kat tartott, Bach szerzeményeit organálta, azután sietett vissza, megküzdeni a gyarmati ható­ságok gáncsoskodásávah az ezeréves babonákkal, a bizal­matlansággal, tudatlansággal és álomkórrai, leprával... A francia hatóságok igye­keztek lehetetlenné tenni mun­káját, mert Schweitzer nyütan ostorozta a koloniaiizmus ke­gyetlenségét. a faj üldözést, Af­rika kirablását. „Közép-afrikai üdvözlettel” Közvetlenül a második világ­háború előtt látogatóba jött Európába, amikor az Atlanti­óceánon hajózva a rádióból Hitler egyik fenyegető beszé­dét hallotta. Még a hajón el­határozta, hogy azonnal vissza­tér Afrikáiba. Elítélte a nemzeti gőgöt és a fasizmust, s amikor a hitlerizmus tobzódása idején Németországból meghívólevelet kapott, befejező sorában „né­met üdvözlettel”, Albert Schweitzer elhárította a meg­hívást és — mintegy visszavá­gásként a gőgös germán fenn- héjázásra — így fejezte be le­velét: „Közép-afrikai üdvözlet­tel, Dr. Albert Schweitzer”. Schweitzer a közép-afrikai Gabonban először igyekezett eltitkolni a háborút az érzé­keny afrikaiak elől. amikor azonban a világégés forrósága az Ogové partjára is eljutott, amikor az afrikai asszonyok sírva búcsúztatták az európai és észak-afrikai hadszínterekre vonuló fekete katonákat, maga is könnyezni kezdett. Az első atombomba robbanása pedig még hangosabb tiltakozásra ser­kentette az akkor már világ­hírű tudóst és orvost­Nobel-békedij Schewitzer azokhoz állt, akik az emberiséget igyekeztek rá­döbbenteni az atomrobbantá­sok veszélyére, a kormányokat pedig figyelmeztetni felelőssé­gükre. 1957-ben az oslói rádió­ban öt nyelven sugárzott beszé­dében követelte az atomrob­bantások beszüntetését, s iro­dalmi munkásságát is ennek a célnak szolgálatába állitotta. „Béke vagy atomháború?” cí­mű könyvében a tudós és orvos alaposságával mérlegelte a helyzetet, őszinte elismeréssel méltatva a Szovjetunió erőfe­szítéseit a leszerelésért és a bé­kéért Akikor már mint a Nobel- béikedíj kitüntetettje jelenthet­te ki: „fin a béke munkása va­gyok!” S amikor Európába hív­ták. így válaszolt: „Kérem, hagyjanak dolgozni. Én itt nél­külözhetetlen vágyóik. Tovább kell építenem az új lepra-tele­pet és éhhez nagyon jól jött a Nofbel-dáj, sók hullámlemezt vehetek ezért a pénzért és be­tegeim tető alá kerülhetnek.” Pedig a munka, az élet az is­ten háta mögötti Lazribarene- ben nem könnyű. Amikor a 29 éves Olga De tending, ew angol milliomos lánya, csalódva az életben, ápolónőnek jelentkezett az őserdei kórházba, hamaro­san otthagyta Lambarenet... Mert az őserdei kórház Em­bert követel, olyan embereket, mint Albert Schweitzer, az „ős­erdő orvosa”. (Sebes Tibor) Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye 15. Huszonnégy aranykanái Nem kell látni hozzá a hang tulajdonosát, hogy Péter tudja: Tamás „rögzíti” a helyzetet. Nyomban utána már mondja a többit is: — Nem kell nyugtalankodni, kétszer egy helyre nem vág. Hanem Tamásnak nincs min­dig igaza. Mert most egy könnyebb bambasorozat találja derékban a szállót. Az első az ötödik emeletet vitte el — ez a máso­dik a lépcsőházat szakítja le, azután gyújtóbambák hullanak és egyszerre felrántja az óvó­hely-ajtót a pizsamás, kisfiú­sam rémült Padlizsán, mögötte Arany Dénes. ezúttal fölény és magabizto-ság nélkül, viszont futtában Összékapkodott kis- bőröndde! nanvékára a vályúk­ra vetett irhebundában és Pad. lizsám torkából lihegve és alig 4 'MiPlimG érthetően tör elő a szó: — Ég a ház! Tűz van, gye­rünk, gyerünk! A Hotel Hungária valóban ég. Az u szó, hogy „tűz”, úgy hat a pincében a rémülettől szinte ólaiéit anyákra, mántha a bomba a szó szoros érteimé* ben közöttük robbant volna fel. És a gyerekeket maguk­hoz szorítva sikítanak. — Sehová nem megyek el innen, pusztul júrik itt el együtt, nekem elég volt' — Gyerünk fel, akárhová innen! — Miért nem jönnek a tűz­oltók? — kérdezi Mimy, a már nem egészen fiatal mixernő, aki itt lakik a közelben a Ré­giposta utcában, de beköltö­zött azzal, hogy szállodában rrég'scsak kényelmesebb. Most tessék, a kényelem. Még egy ilyen előkelő szál­lóba is bevág a bomba. — Legalább telefonálna va­laki a tűzoltókért — nyűgös- ködik. Már előkerült Béla bácsi is. szervez. Mit szervez? Vö­dörláncot. Most tette fel elő­ször a légóparancsnoki sisakot, eddig ott állt az égjeliszfíknér nyen, a beteg Zsuzsa számára abban készítette a borogatás­hoz a vizet. Hej, de ez véget ért. És sok mindem más isi Ezt jelzi, hogy Zsuzsa, vértelemül, még mindig halványan, Máriá­ra támaszkodva lebotorkál a lépcsőn és leül a koromsötét pincében, ahol csak néha vil­lan feu. a berregő kis zseblám­pák fénye. De nincs rá szükség, mert újra pislákol a villany sárga fénnyel és ez a fény meg­nyugtat, bátorít. Hátha még­sem olyan rossz... Mennek a vödrök és jönnek a repülők. Sűrű rajokban mennydörögnek a „Duna gyön­gye” fölött, mulatok és nagy­szállók fölött, hangos menny­dörgéssel reszkettetik meg a zuzmarás fákat, elsuhannak a Vár fölött, géppuska tűzzel árasztják el a német légvédel­mi tüzérség ütegeit — és ider lenn végtelen láncban vándo­rol a vödör. És a Hótel Hungária a má­sodikemelettől felfelé — egyet­len tűztenger. És fentről, valahonnan a ne­gyedik emeletről iszonyatos ki­áltás száll: — Segítségi Betegek Naponta ezren fordulnak meg itt gyógyulást keresve az új, modern, gyöngyösi rende­lőintézetben. Tágas várakozó- csarnok ad kényelmet a föld­szinten és az emeleten is. Tá­gas, világos, szinte derűs ez a két pihenő, de alig van talpalat­nyi szabad hely. Emberek min­denütt, betegek, kezelésre váró betegek. Nézzünk be néhány rendelő­be. Az elégedett orvos A beteg, ahogy belép a fő­bejáraton, mindjárt ott találja az előcsarnokban a kartotéko- zót. Az eltolható üvegfal mö­gött két fehér köpenyes admi­nisztrátor kezeli a személyi la­pokat. Egyikük Fejes Jánosné. Szíves eligazítást ad, aztán a beteg a lappal a kezében meg­indul a rendelőhöz. Nyissunk be az»n az ajtón, amin a fémbetűs röntgen szót olvashatjuk. A Ids előtérben szorgalmasan gépiéi egy fiatal asszisztensnő. Hangszórón ke­resztül jut el hozzá a szöveg. Az átviláigítást dr. Tiszay Ist­vánná végzi, diktafonba mond­ja észrevételeit A vizsgálat eredménye itt, a kis előtérben kerül a papírra. — öröm itt dolgozni — mondja ki a véleményét dr. Etly László szakfőorvos. — Mindenünk megvan a jó mun­kához. Igaz, úgv alakítottuk ki ezt a rendelőt, ahogy én sze­rettem volna. A kisebb módo­sításokra már építés közben engedélyt kaptam az Egészség­ügyi Minisztériumtól. A röntgen több helyiségből áll, a fényképfelvétel elkészíté­sét is gyorsan, kényelmesen tudják végezni. A fűtő- és az elszívóberendezést is innen, bentről lehet egy gombnyo­mással működésbe hozni. — Még a betegiek is mások itt — állapítja mieg Etly dok­tor. — Türelmesebbek, nyugod- tabbak. Elza, az audiometer Van mivel dicsekedniük az orr-, fül-, gége-szakrendelésen is az orvosoknak. Dr. Petro- vics Antal és dr. Örkény Gyu­la szinte egyszerre magyaráz­zák a lengyel gyártmányú, El­za elnevezésű audiometer ki­tűnő tulajdonságait. Hallás- vizsgálatot végeznek vele. — Eddig Pestre kellett elikül- denünk a beteget az ilyen vizsgálatra — mondja dr. Pet- rovics Antal szakfőorvos. — Most nemcsak az utazástól kí­méljük meg a beteget az Elza segítségével, hanem mi is meg tudjuk mondaná, hogy a csök­kent hallóképességen lehet-e operációval segíteni. Meg kell néznünk az ár­nyékmentes műtőlámpát is. A ►♦•♦•♦•♦•♦•♦♦♦•♦•»•«•»a es orvosok között kisebb műtéti beavatkozáshoz nyújt ez a készülék nagy segít­séget. Egyszerűbb operációért nem kell most már a szomszéd­ba, a kórházba mennie a be­tegnek. A sebészet kicsi Buda Ferenc, az Üj Élet Tsz tagja már bekötött kézzel állt az ajtó előtt, amikor a trauma­tológiára benyitottunk dr. Bal­ia Gyulával, a városi főorvos­sal, aki végigkísért a rendelő- intézeten. Dr. Hatfaludy Lász­ló szakifőorvos közölte, hogy Buda Ferenc jobb mutatóujjá­ra vasbeton oszlop esett rá munka közben. Elsődleges séb- kimetszést végeztek és be­varrták a sebet. A szűk helyiségben alig tu­dunk megmozdulni. Pedig né­hány óra alatt 40—50 beteget kell ellátniok.. És ez a szám csak a traumatológiára vonat­kozik, az általános sebészet is azonos mértékű munkát vé­gez. Néhány pierccel később már a gyógytornára terelődik a szó. A törött kar, vagy láb teljes mozgásképességének vissza­adásához már az első naptól kezdve utókezelés szükséges. Lent. a földszinten találtak er­re megfelelő, alkalmas helyisé­get. Nézzük meg. ajánlja dr. Hatfaludy László. Ott. a föld­szinten merül fel az ötlet: mi lenne, ha ebbe a nagyobb he­lyiségbe telepítenék át a trau­matológiát, ahol bővebben ^len­ne hely mindenre. Az főttet megér néhány órai fejtörést. Juj, ez fájt! — Melyik popimat tartsam oda? — kérdi nadrághúzás kőrisen Hangost István, az X. sz. Általános Iskola harmadi­kos tanulója dr. Salomváry Tibortól a gyermekgyógyásza­tom. A bátor, kötekedő hangra oda kell figyelni. Villan az in­jekciós tű. a vékony bőrön kis piros folt tűnik elő. — Juj, ez fájt! — szisszen fel az előbbi hős. — Fiai volt? — szuggerálja a kérdéssel a doktor bácsi. — Fini! — adja meg magát a legényke, és gyorsan rántja fel a nadrágját. Ahogy kimegy, a másik öl­tözőfülkéből két kislány jön be. Édesanyjuk a hátuk mö­gött. A lányok arcán semmi megilletődöttség, már a na­gyok módján csevegnek a kö­vetkező percekben. A marna a legidegesebb hármuk közül. Utánuk ismét egy fiú követke­zik magányosan. majd egy szőke, hat év körüli kislány a mamájával. A gyerekek áltar Iában mosolyognak, felélget- nek a doktor bácsi kérdéseire, édesanyjuk elfehéredett száj­jal, összepréselt ujjakkal áll mögöttük és ijedten nézi az or­vos arcvonásait. Nincs ezen. csodálkozni való. Itt a gyermekgyógyászaton is megfordul 70—80 kisbeteg naponta. ★ Néhány szakrendelésre kuk­kantottunk be a gyöngyösi Bugát Pál Kórház rendelőin­tézetének első napjaiban. Mennyivel masabb itt minden, mint a régi, túlzsúfolt helyen. Persze, még apróbb hiányos­ságok akadnak: az elsötétítést kell jobbá tenni, a Niagarát játszó radiátort kell megfékez­ni, a rakoncátlan vakolatot kell megkötni — de ez minden új létesítménynél előforduló kezdeti betegség. Sajnos! Egy tény: Gyöngyös köz­egészségügye jelentős létesít­ménnyel lett gazdagabb az új esztendőben. (g. molnár) Paraguayi kincskeresők Paraguayba« a kincskeresők máig sem adták föl a reményt, hogy egyszer majd csak sike­rül felfedezni Selano Lopjez marsallnak, a paraguayiak nemzeti hősének elásott ara­nyát Lopez marsall 1862-ben lett ennek a kicsiny szárazföldi or­szágnak az elnöke, apja Car­los Lopez után. Jóllehet erős- kezű, sőt brutális elnök volt, mégis kivívta népe tiszteletét minthogy vakmerő bátorság­gal vezényelte a hadsereget a kombinált argentin—uruguayi és brazil csapatok ellen, az 1865—1870. évi háborúban. A háború hát esztendeig tartott és Paraguay lakosságának mintegy 70 százaléka elposz* tűit Amint a három szövetsé­ges ország hadereje egyre mé­lyebben benyomult paraguayi területre, még az asszonyok és a gyermekek is részt vettek as ellenállási harcokban. Lopes marsall a hadsereg maradvá­nyaival egyre beljebb húzó* dott az észak-paraguayi erdő« ségekbe és a legenda szerint itt ásta el valahol legendás kincseit. Az elmúlt 70 évben válto­zatlan lelkesedéssel folyt * kincskeresés — Asunciontól mintegy 100 mérföldnyire,- Caaguazu őserdeiben a kincs­keresőknek még állandó tele­pülésük is van. Valaki odafenn maradt. Ki lehet? A családok nyom­ban körülnéznek — szinte névsort olvasnak, megvan-e mindeki? De hiszen annyian voltak magányosok ebben a szállodában... Lehetett valaki a személyzetből is. Akárki, most törött lábbal, két lezuhanó gerenda közé szo­rulva vergődik és a kiáltása úgy száll a romok fölött, mint valami rettenetes üzenet a Túlsó Partról, ahol már csak a halottak hangja hallatszik: — Segítség! Péter tekintete végigfut a tépcsőház romjain. A márvány lépcsősor (a vörös szőnyeg még holtában is rajta maradt) tö­rött gerinccel hever. — Nem lehet, mérnök úr — néz rá komolyan Béla, És Péter összeharapta az aj­kait. Ha ő mondja, hogy nincs segítség — akkor nincs. De lám, a második emeletre mégis felmerészkedi k néhány hős. Milyen hősök? Nézzék csak a kis Mihalko- vicsot! Még sohasem volt bá­tor az életében és íme: most neklbátorodott. Megy. Emberekért. Nem. Száj léért. Hátha maradt valami a szo­bákban. Akármi. Mihalkovics nem vet meg semmit, ami érték. Néhány szál bajusza úgy me" redezik az orra alatt, mint a sajtszagot érző egéré. Berúgja az ajtókat cs a szikrák baljós pattogása és a száwdosó füst szemet manó felhői közepette ideje van arra, hogy kinyissa a szekrényeket... Mert Mihalkovics Andor ala­pos ember és az összeomló vár kincsei nem múlhatnak el Mi- halkovics nélkül. Pénzt! — de pénz nincs. Hanem talán itt, a 226-ban! Kazetta a dohányzóasztalon! Rettenetes lehetett, sietség, amelyben itt hagyták — de itt van. Itt van és Mihalkor vics egyetlen pillanat alattiéi tudja becsülni: értéket talált. Huszonnégy gyönyörű arany kanál. Étkészlet. Már a hóna alatt fogja, ami­kor egy hang ráreccsen: — Mit keres maga itt? Mi köze hozzá? — Ez az én szobám! — Nem érdekel az senkit, öregem. Dúlt arc mered rá, őszes szemö'dök: a szoba gazdája el van szánva, hogy verekszik a készletért, ha kell. — Örült! — próbálja meg­ijeszteni Mihalkovics —, lesza­kad az emelet! De a másik nem is válaszol. A kazetta után nyúl. Mihalkovics elrántja — az ajtó felé ugrik. A•» aifó előtt: a folyosó már lán«'—vrer. H;ába, vödörrel nem lehet e’foúaró ezt a tűz- folyamo* — s a lángok között szinte hallhatóan ingadozik, inog az egész emelet. A q-obn gazdája óira elkap­ja Mihalkovics kariát, amikor az a lépcső felé rohanna. — Engedjen el! — Dögölj m 1965. január !4„ csütörtök •újukj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom