Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-12 / 9. szám
Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban JACOBI: LEÄMYYÄSÄR Pénteken mutatta be a Gárdonyi Géza Színház Jacobi Viktor háromfelvonásos operettjét, a Leányvásárt. Amikor Martos Ferenc és Bródy Miksa megírta a fiatal Jacobi számára a leányvásár szövegét, a századforduló Amerikája képzeletet csiklandozó élményt jelentett. Különösen a Vadnyugat históriái kápráztatták el a jó öreg Európa közönségét. Vér és arany egybefolyt ebben a feltörő új világban és ezt a romantikát, ezt az izgalmat igyekezettt operettlibertó- vá sűríteni a két vállalkozó szellemű és gyakorlott libret- tista: teljes siker koronázta vállalkozásukat, mert Jacobi zenéjével együtt az új téma nemzetközi sikerré nőtt. A monarchia, Bécs és Budapest. ez idő tájt ontotta az operetteket, tehát nehéz volt operettben újat hozni és sikert aratni. Jacobi mégis újat hozott és sikert aratott, mert tehetsége volt hozzá. A Leányvásár zenéje eredeti, invenciózus és finom muzsikája, nem folytatása elődöknek és nem másolása korabeli hírességeknek. Ezért a zenéért lehet ma is és mindig felújítani, játszani a Leányvásárt, Jacobi másik híres darabja, a Sybfll mellett. A darab meséje egyszerű konfliktus, kihegyezve két felvonás végi félreértésre, bosz- szankodásra, hátat fordításra és nagyszerű fináléra, hogy aztán Tom Migless és Lucy, a Harri- sm-milliők: örököse, a véletlenek és a szerzők szándékai szerint egymáséi legyenek. Martos és társa operettmeoé- Jét az ötvenes éveli ben Darvas Szilárd átdolgozta. Tóm figurája a portalanításban élvon- tabb, eszményibb hősé változott, a század eleji romantika tűrhetőbbé szelídült, a humor elevenebbé vált, de a muzsika — mint borban a régi évjáratok — most is régi füzében ragyog. Hortobágyi Margit rendezői felfogása nyilvánvaló: túlzások nélkül, nem egyoldalúan, halién» az énekes, táncos, humoros operettet — hőseit helyükre téve és helyükön tartva — játszatni kell. Szerencséjére a darab szerelmespárjának megelevenítő! kitűnő énekesek és színészek is, -akik nemcsak ei- éneldik a megírt dallamokat, de át is élik azokat, játszanak a rutin és rátermettség önfeledt- ségével. Hortobágyi Margit a szituációkon belül gunyorosan fricskázza hőseit, nem engedi elfutni kihasználatlanul a lehetőségeket: neveti és nevetteti a grófokat, a milliomos famíliát, a meghunyászkodókat. Ezért eleven az élet a színpadon akkor is, amikor nem halljuk Jacobi zenéjét Hőseivel jól, tömegjelentéseivel bátortalanabbul gazdálkodik a rendező. Lelvoczky Éva művészetét több ízben méltattuk már e lap hasábjain. Egyénisége, énekkultúrája a Gárdonyi Géza Színház jeles értékei közé tartozik. Lucyt, a milliomos lányt énekelte, játszotta bájjal, közvetlenséggel és azzal a feszültséggel, amit a játék izgalma hozhat egy művész számára. Szabadi József, a Miskolci Nemzeti Színház tagja vendégeskedik nálunk Tom Migless alakítására. Az egriek egykori kedvence néhány év alatt igazi művésszé érett. Az énekeseknél tapasztalt színpadi merevség, amit annak idején kifogásoltunk nála. feloldódott, eltűnt. Hangja is kulturáltabb, színesebb lett, s ma — annyi szorgalmas év munkája után — Szabadi József nemcsak egy értékes hang kulturált tulajdonosa, de rutinos színész is, akinek szerény és rokonszenves egyénisége beleötvöződik az általa alakított hősökbe. Bálint György játszotta a grófi apát, Rottenberget. A kékvérű és kissé hibbant agyú arisztokratát sokan és sokszor eljátszották már, harsogó külsőségekkel, a közkedvelt ope- rettíigurának kijáró csúfolódással. Bálint György szívós munkával, a szövegből kiemelt és sokoldalúra csiszolt kvazival virtuóz módjára játszott három felvonáson keresztül, anélkül, hogy valahol túlzásba esett volna. Beszédtechnikája kitűnő, a mondatokat belső hangsúlyuk szerint pergette, vagy tagolta és így hatványozta az általa alakított gróf komikumát. A kretén gróf kretén fiát táncoskomikusi kiadásban Kanalas László alakította. A fiú ez esetben kissé messzebb esett az apjától — nem úgy, mint az a bizonyos alma a fájától —, mert Kanalas a sok-sok humorral teletűzdelt szöveg helyett inkább a mozgásra és a táncra helyezte a hangsúlyt. Bessyt, a társalkodónőnek felcsapott táncoslábú amerikai lányt Fontos Magda játszotta. Légkört teremtő egyéniség, akinek alaptermészete a játék és a jókedv. Ebben az operettben is kitűnően táncolt, közvetlenül csevegett, évődve énekelt: egyik pillére volt a sikeres bemutatónak. A milliomos mama szerepében néhány markás kiszólással Olasz Erzsébet vétette észre magát. Színfoltot jelentett az előadásban Sam, a néger csapos hordóhasú alakjában Hegedűs László. Detéktívregény hangulatot idézett Győr vári János a bör- tonfelügyelő alakjában. Fekete Alajos Harrisonja nem volt olyan félelmetes, mint aminőnek a néző a szituációk alapján el tudta képzelni. Kisebb szerepeikben részesei a megérdemelt sikernek Kautz- ky Ervin, Csihák László, Sós László, Láczay Zoltán, Kovács Sándor, Vass László, Horváth Géza és Faragó Sári, A színház zenekarát Somoss István vezényelte. Az új színházépület ikitűnő akusztikai adottságai mellett ez a jó erőkből álló zenekar többet és értékesebbet nyújtott az elmúlt évi produkcióknál. A fejlődés és az elmélyült munka lehetősége az új körülmények iközött most már a zenekar számára is biztosítottnak látszik. Somoss Zsuzsa koreográfiái munkája szándékban és elgondolásában igényes. A kivitelezés minőségileg kifogásolható, itt-ott hibák csúsznak az egyes számokba. A tánckar névsorát átfutva meg kell állapítanunk, hogy a színházhoz most már végleges tánckart is kell szerződtetni : az évekkel ezelőtt egységes tánckar tavaly és tavalyelőtt „sikerült” szélnek engedi. A Leányvásár bemutatója és az egyébként igényes művészi munka az érv amellett, hogy az operettek számára egységes és jól felkészült tánckart kell kialakítani. Wegenast Róbert díszletei dekoratívek; talán az első felvonás tömegj eleneteinél nem gondolt arra, hogy az egri kis színpadon ilyen felépítmény mellett nfem lehet gazdaságosan elhelyezni huszonöt-harminc embert. összegezve: a Leányvásár- jól rendezett, igényes művészi munka. Sikere biztos. Újabb erős bizonyíték abban a már halkuló vitában, hogy kell-e operett, azok mellett, akik a zenés műfaj létjogosultságát hirdetik. Farkas András Bállá Ödön é 13. Itt tivomyáznak, miközben mi vérzünk... Nem élünk olyan időket, testvér, mi már akasztottunk is ezért, mert valaki tivomyázott! — Eredj az anyádba — int! rendre hajnali kábulatából alig ocsúdva Vécsey a rend karszalagos őrét. — Itt az igazolványom, nézd meg, aztán kuss. Éveken át harcoltam és most ez a köszönet, a hungarista hazától? (Ha dumáról van szó, abban holmi Csizmadia testvér a bokájáig sem ér Vécseynek. El is hallgat hát hamar.) És megy. De fél óra múlva visszatér — valami fejes nyilassal. Százados karsza1. aggal. Ennek háromfajta kézigránát hintázik az övén — a fellépése nyugodt, biztos. És azt mondja: — Vécsey testvér, velünk jössz. Megállapítottuk, hogy méltatlan itt tartózkodnod... Régi frontkatona vagy. közénk való parancs van, hogy a Városház utcában kapcsoljalak be a munMhí?, \ Hu7Jf??.rista Légió- n&V “"kr van Kernélem * p.-7 h '><*y p vonakodás 4 MÉPUJSMÚ s Bakteri Ferenc rátával És Vécsey érti.,. Hogyne értené ... Amiíkor levonul a lépcsőn és a hallba ér, gyorsan eszébe jut, hogy szerencsére nincs itt a portás. Fizetni sosem szeretett Mögötte egy két. ségbeesetten síró asszonyt kísérnek a nyilasok, két kislány- nyak És egy evikkeres, ősz férfi szinte zcikogó hangja hallatszik: — De, kénem, mi október 15-e után is kivételezettek vagyunk ... Kérem, nékem arany vitézségi érmem van ... — Arra mi fütyülünk — mondja könnyedén egy tizenhat éves forrna suhanó. — Hol van az már, te biboldó. Na, gyerünk, amíg szépen beszélek. És intőén emeli meg a géppisztoly csövét A kis menet kifordul a Hotel Hungária szilánkokra zúzódott ajtaján. „Vorbindungplata im Hotel Hungária" Ez a tábla került az össze- •úzódott fényes üvegtábla he- yére. Kora reggeltől zengenek a bombák és az aknák, a front vonala valahol a Wesse'ényi utca—Kálvin tér—Mária utca körül húzódott Vagy még idébb? Nem sokan tud ják és nem is sokan beszélnek róla. Az utcáriportregénye kon temetetien katonaruhás hallottak. Lódögök. Néha suhan át egy-egy magányos árny az úttesten. Messziről géppuska szól. A Hotel — mint valami nar~ kotdkus álomban fekvő beteg, várja a történelem műtőkését A narkózist mindenekelőtt szabadjára eresztett Bacchus isten szolgáltatja, rummal—konyakkal—borral, kinek mi van. (Bár a szálló rejtett tartalékait még óraik: az igazgatóság át akarja menteni őket jobb időkre.) A Carlton — a szomszédban — olyan telitalálatot kap, hogy száziméterek- re repülnek a háztető darabjai. — Volltreffer — mondja Obergefreiter Martin Winck, a Verdunplatz, a pincébe telepített német kötözőhely egyik legfürgóbb, láthatólag legegészségesebb betege — Volltreffer. Die ganze Sehen deu- er schon nischt lange, Kinder. . Nischt” és nem nicht, mond- ki, mert Martin drezdai szász, íóielkű fiú és most is rohan doktorért, miközben megállapította, hogy az egész ügy nem tart sokáig. Német orvos ritkán jön ide, a Duna-parti veszélyzónába, ahol olyan sűrűn hullik az áldás. S a sebesültek seblázban nyöszörögnek a pince betonjaNépi együttessé alakultak az istenmezeji kultúrcsoportok FÜZESABONYBAN a rádió- felvételen, Hevesen a szövetkezeti napokon, a palócna- pokon s még jó néhány helyen találkozhattunk az istenmezeji bányászkórussal, Bíró d. Jáiiosné népi énekessel, s a tánccsoporl tagjaival. A bányászfaluban hagyományai vannak a színjátszásnak, szeretnek a fiatalok táncolni, s bár most néhány körülmény gátolta őket abban, hogy felkészüljenek és szerepeljenek, s közel féléves hallgatás után végre megindult az élet. — Szívesen mennénk, csak lenne valaki, összefogni a tár-1 saságot — mondja Suszter István bányász, aki maga is lelkes tagja a gárdának. — Tulajdoniképpen nem oszlott fed az énekkar, s magam is látom, hogy mennyire szeretik az emberek, vállaltam hát, hogy míg alkalmasabb nem akad, magam csinálom. — Al- bach Árpád, az iskola igazgatója tehát „megmentette’ ezt az ügyet. — Vállalom azt is, hogy összeszedem a citerásokat és mivel a kislányom, ő is tanítónő, olyan lelkesen dolgozik a táncosokkal, megtanuljuk hozzá a citerán való kíséretet. — És a táncosok? — Szívesen dolgoznak, báír ez itt, Istenmezején nagyon furcsán alakul. Szinte minden évben újjá kell szervezni, a lányok itt korán férjhez mennek, s utána már nem táncolnak. Ennek ellenére nincs baj, mert a nyolcadikból kikerült lányokat én éveken keresztül tanítom itt az iskolában, úgyhogy nem jelent nekik nehézséget 14—15 éves korukban az új csoport, — Albach Ilona, a lelkes, fiatal pedagógus tánctovábbképzésire jár, ügyesen dolgozik, s hogy megszervezi és foglalkozik a fiatalokkal, az azt jeleníti, hogy meg is indul ott az élet. Rendszeres, pontos munkájáról oklevelek sora tanúskodik. — Az meg hogy apukám megszervezi a citerásokat, igen érdekesen változtat a munkánkon. ES FELKERESTÜK Bíró d. Jánosnét is, akinek számos felvétele' van a rádiónál. — Mindenkor szívesen me* gyek. Hajlandó vagyok a csoportban dolgozni, nemcsak én, hanem Ország b. János is, aki szintén elég neves népi énekes. Azonkívül furulyázik, cá- terázik, ha kell, harmonikázik, így sók minden tehetségét kihasználhatják, ha ügyesen dolgoztatnak vele. Ez tehát így rendben van. Az énekkar, a tánccsoport és a citeraegyüttes, no meg a két népi énekes nagyszerűen megalakítja az együttest, s ezzel két legyet ütnek egy csapásra. Egyik, hogy az eléggé kieső községben újra megteremtik a szórakozást a fiataloknak, a másik, hogy valóra váltják a MÉSZÖV elképzelését: népi csoportot alakíthatnak, amit a MÉSZÖV patronál, s nemcsak komoly anyagiakkal, de képzett budapesti instruktorokkal is segít. Náfrádi László kiváló koreográfus és Béres János a népi muzsika nagyszerű művelője és értője segítségével a vállalkozó szellemű pedagógusok már a kulturális szemlére beállítják a csoportot. Szerencsés véletlen, hogy Istenmezején sem a tanács, sem a bánya, som a KISZ-szerveaet nem azt nézi, hogy „kinek a csoportja”, hanem azt, hogy minél előbb meglegyen, minél előbb dolgozzon, s minél előbb dicsőséget szerezzen — Istenmezejének. Így valóban lehet dolgozni, így meg lehet oldani a nehézségeiket is, ha hozzájön mindehhez a MÉSZÖV által ígért anyagi támogatás, akkor az istenmezieji kultúrcsopor- tokból valóban „összeáll’ a népi együttes, aminek minden egyéb feltétele megvan teremtve a községben. S hogy miért írunk éppen erről az együttesről? Azért, mert a nehézségek láttán nem. estek kétségbe, nem hagyták abba a munkát, hanem azon igyekeztek, hogy megoldást találjanak. Nincs pillanatnyilag KISZ-titkár a községben. Nincs énekszakos. Lemondott a kul- turos, nem vállal munkát a régi táncoktató. Mindezek olyan körülményt hoztak létre, amiben legegyszerűbb lett volna megnyugodni, s nem tenni semmit. AZ ISTENMEZEJI fiatal pedagógusgárda — annak ellenére, hogy mindannyian tanulnak és sok közöttük a képesítés nélküli tanító, — összefogásával megmentette a kulturális életet, összefogta a táncolni, énekelni, muzsikálni szerető felnőtteket és fiatalokat, s ahogy indulnak most ezekben a napokban, bátran megígérhetjük — hallunk és írunk még róluk, amikor bemutatkoznak mint önálló népi együttes. Legelőször a kulturális szemlén! (Adam) ra tett «jzaLmazsáfcan. Most is nyöszörgő, fekete SS-péncélos félrebeszél az egyik és sír. És egyenruhába bújtatott katona a kis Martin rohan dók- fölé. Keshedt, alacsony kis tor Homoródyhoz, aki már se- ember az az SS, s hogy a dók- gített rajtuk egyszer-kétiszer. tor fölébe hajiak, megrázza s dajes, doättar... Mire a doktor — Hát raagá magyar? — Beöltöztettek három mm- ja;.. Az utcán fogtak eL A< tak egy puskát meg tíz töltényt ... Nézze a kezem, doktor úr... És a kis józsefvárosi borbély sir. Sír, mert az ujjait vitte él egy aknaszilánk. Sose csinál többet dauert a Bérkocsis utcai lányoknak... A doktor kötöz. És morogj Már megint morog, mert mindig dúl-fúl és sósé tartja a száját. A kis Martin mindenesetre meghallja: s már fordul is hozzá. — Sie haben rechet, Herr Doktor. Das ist Dochgra- usman... Meine Mutti schreitb mir, von schreck- lidhen Luftangriffen ... — Légitámadás? — morogja a doktor. — Hogy szörnyű? Nem ti. kezdtetek? A jóisteneteket, most kezditek észrevenni, mekkora trágyába rántottatok mindenkit. A kis német legyint. Siet a sarokba, valaki gyógyszerért nyöszörög. Aspirlr* a" neki. Az még van. Szemben ég a Fiume Szálló. Sűrűsödő akna robban.' sok zaja z utca felöl. A Belváros ■■ont lett, a világháború szedre itt dübörög a Duna-part ’ övezetén. És egy német katona’ teher- Jtó itt kap találatot r Régi- ta utcába” -■'be'• ’ let home!: a már ;yis úfolt szalma?.«." •-‘'■ra. Két íem tiszt van velük — az egyik sértetlen. Felkéri a szállóban lakó nőket: segítsenek kötöm-' *965. január 12„ kedd németül szól. rá: — No, was ist dom los, Monsch! — sírós hangon szólal meg, kifogástalan magyarsággal; — Nix — No, nri az isten kell már megint? — néz fel a kopogásra doktor Homoródy. De veszi a táskát és megy. Odahajlik a
