Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

E <gy : cL° kt» °r i cím története Az elmúlt év a filmipar tükrében A legtermékenyebb a film­szakma Keleten: Japán áll a világtermelés élén: 1964-ben 350 filmet készítettek, Indiá­ban 300-at, Hongkongban csak­nem 200-at. Az Egyesült Államokban a múlt évben, csak mintegy 150 film készült, ezeknek 90 százalékát exportálták. A nyu­gati országok közül az olaszok vezetnek: az elmúlt évben 210 filmet készítettek. Franciaor­szágban a filmipar pénzügyi válságba került és a fiatal francia rendezők jó része ame­rikai és angol pénzemberekkel dolgozik. Nyugat-Németország- ban elsősorban a művészeti vál­ságról beszélhetünk. A svédek 18 filmet készítettek az elmúlt évben és általában elégedettek filmiparuk helyzetével. A Szovjetunióban az elmúlt esztendőben 85 filmet mutat­tak be, s ezek igen nagy láto­gatottságnak örvendtek. A Szovjetunió területén 130 ezer mozi működik és egy filmnek általában minimum 20 millió nézője van. (Ezzel szemben a franciáknál a legsikeresebb filmnek is csak ötmillió volt a tavalyi évben.) Csehszlovákia 40 filmet ké­szített 1964-ban és kimagasló sikereket ért el nemzetközi fesztiválokon. Lengyelország 24 filmet készített. H. E. J. F. Kennedy egy évvel ezelőtti szerencsétlen tragé­diájáról emlékezik meg a Magyarország (43. sz.). Egy képet is közöl, a kép aláírása szerint az „elnöki címer”-ről. A pon­tosan kör ala-kú ábra, körbefutó felirattal, nem az „elnöki címert”, hanem az elnöki pecsét lenyomatát ábrázolja. Aki esetleg ebben nem értene velünk egyet, annak ja­vasolhatjuk, hogy olvassa el a pecsét köriratának a szöve­gét: „SEAL OF THE PRESIDENT OF THE UNITED STA­TES". Az Egyesült Államok elnökének pecsétje. A SEAL (olvasd: SZIL) pecsétet jelent, vagy pecsétnyomót. Eddig rendben is volnánk, de a lap égy olvasója hozzá­szóló levelében (45. sz.) kifogásolja és úgy kifogásolja a kép­aláírást, hogy az említett kép — szerinte — az Egyesült Államok pecsétjét ábrázolja, nem a címert... („.... a lap ní­vója- pontosságot követel” ... — írja a hozzászóló.) Hát éppen emiatt a- pontosság miatt szólunk mi is hoz­zá... Ha már pontos, legyen pontos ... Mert így a kifogás sem pontos ... Ugyanis az egész kép az elnöki pecsétet áb­rázolja, mégis a pecsétben középen benne van az Egyesült Államok címere. A címer a-z államé, a pecsét az elnöké... Ebben Magyarországnak is igaza van. A mindenkori elnök ugyanis nem a saját (családi) címerét szokta- használni (ha van neki egyáltalán), hanem az Egyesült Államok címerét. Bizonyára jelenleg L. B. Johnsonnak is ugyanaz a pecsétje, amelyet J. F. Kennedy használt. Már a bibliában is megíratott, hogy ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor adjuk meg az elnöknek, ami az el­nöké és az államoknak, ami az álla-moké... ir Különben a pontosság máshol is kellene néha. Legyen szabad néhány példát hirtelen felhozni: Nyolcszázezer — egymillió szó a- magyar nyelv szókin­cse. Az egymilliónyi kifejezésből mindenki azt a néhány ezret használja, ami összefügg képzettségével, szakmájával. Legtöbbet a vegyészek használnak, mert a kémia- kb. két­millió vegyületet ismer, s mindegyiknek 2—3 neve van ... így az Esti Hírlap. (XII. 7.) Kétmillió vegyületnek egyenkénti 2—3 neve, ugyebár az testvérek között is 4—6 millió név. Ez már jóval több az egymilliós szókincsnél... Vagy ezek nem magya-r nevek? Akkor miért hozzuk fél példának? ★ Johnson amerikai elnök bejelentette, hogy új óceánközi csa-torna tervein dolgoznak. Két újságban is olvasunk róla (egyébként csodálatosam hasonló) cikket, mégis az Esti Hír­lap azt írja, hogy a tervek tanulmányozására 17 millió dol­lárt szavaztak meg, a Népújság ugyanezért 71 milliót helyez kilátásba-... Kinek higgyünk? Ennyi pénz... és nem tudjuk mennyi... (Bár akármelyik összegért szívesen tanulmányoz- gatják azokat a terveket.) ★ A francia közvéleménykutató intézet 500 férjet kérde­zett meg, hogy ki parancsol odahaza. (Ki az úr a háznál? Esti Hírlap, XII. 18.) Nagy lehet a férfibőség francia hon­ban, mert 500 férj helyett 545 válaszolt: 350 szerint a fele­sége az úr, 194 szerint az anyós parancsol és 1 férfi mag« parancsol otthon, db ő özvegy... Valami itt nincs rendben. Vagy 45 férj mellett 45 szomszéd is válaszolt? (Hr... Szemes) Szerencsés kezű francia könyvkiadó December az irodalmi díjak hónapja Franciaországban. 1964-ben az előkelő Femina- díjat Jean Blanzat „A hamisí­tó” című könyve nyerte el, amely a Gallimard-kiadónál jelenít meg. Ez az esemény jubileuma volt a cégnek, minthogy ötven évvel ezelőtt adta ki Ra­bindranath Tagore Nobel-díj- jal jutalmazott verseit Az azóta eltelt fél évszázad alatt 18-an a Gaffimard-szerzők kö­zül Nobel-díjat, 22-e*- Gon- eourt-díjat és 13-an Femina­díjat nyertek: Gallimardnái jelentek meg a következő No- bel-díjas írók művei: Martin du Gard, Albert Camus, Saint- John Perse, Jean-Paul Sartre^ Thomas Mann, Pirandello, O’ Neill, Faulkner, Sinclair Lewis, Hemingway, Steinbeck, A kiadó ma is fájlalja, hogy annak idején visszautasította Marcel Proust „Swann” című regényét A lektor, aki vissza­utasította anélkül, hogy végig­olvasta volna, André Gide volt! (A ,,Lumea”-ból) H. N. Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye 12. Aztán elment Aladárnak a Gáspár-fele fatelepítésre, Stim­mel? Itt is szépen keresett — a judesbolsevisták mentesíté­sén, Ugyanaz a pasas, figyelj ide, Vécsey beállt turáni va­dásznak is, majdhogynem min­den reggel kancatejet ivott, de aztán mégis a brandy mellett döntött, aztán a frontra került, jó, ezt elismerem. De a két ki­tüntetésből az egyiket kapta meg valójában. És mégis vise­li. Tudod, mi ez? Ha véletlenül találkozol vele, megmondhatod, hogy a Nemzetvezető és a Nagy Hungarista Mozgalom megté­vesztése. És ugyanolyan csalás, mint a zászlósi rangja annak a bizonyos Vécseynek. — Hát ez van. kérleli — teszi hozzá Tamás hangja odaát nyugodtan. Zaj hallatszik: egy fotelt tolnai: hátra. És kifogástalan 4 nimisM 1965. január 10., vasárnap udvarias hangon a másik: — Nézd, kértek, az ügy rendben van — ne beszéljük róla többet. És indúL Neon sikerült De hát vannak még ebben a háló­ban más halak is. A vendég: a „Halóios tavasz" Vécseynek nemcsak mester­sége van. Magánélete is. Erről az életről Soós Péter is tudomást szerez, akarva-aka- ratlan. Mert a szóba fala nem lett vastagabb az elmúlt na­pokban és az új szomszéd na­gyon mozgalmas életet él. Aj- tócsapkodás, izgatott hangú tárgyalás — néha egy nyekergő gramofon muzsikája, borotvál­kozás idején nótaszó a fürdő­szobából: jelzi, hogy Vécsey itt­hon, sőt, nagyon is otthon ér­zi magát. Meg kell adni: két­méteres termete és nagy hang­ja ellenére elég gyáva legény, ha tüzérségi tűz erőeödifc, 6 az első. aki egy kis bőrönddel eb hagyja az emeletet — de még­sem. ez az. amiről ismerik. Még esek két hűséges „haverjáról” vagy testőreiről, inkább cinko­sairól sem... Hanem a nőügyekről. Mert nem eshet olyan sűrűn a bom­ba ás az akna, hogy Vécsey fel ne figyelne, ha az óvóhelyre belép egy valamennyire is csi­nos nő. Tel es zajjal henceg si­keres kalandjaival és közmon­dásokat terjeszt magáról, ame­lyek férfiasságát vannak hi­vatva propagálni. És vele, vele esik meg, hogy Lujzáiba, a harmadik emeleti kis szobalány, visszautasítja a közeledését... Visszautasítja? Ha felérné, tálán még pofom :s ütné — de így csak egysze­rűen elküldi a fenébe és meg­mondja neki. kivel kezdjen ki. S most Vécseyben fellángolt a dac, meg a hiúság — Neked nem kellek, te kis vacak? — mondja mérhetetlen magasról —, aki után Pest legszebb női futnak? Hát vedd tudomásul, hogy ma este idehozok egy olyan nőt, akit te még mozi­ban láttál csak... És az sem mond nemei! Ritkán tartja meg a szavát Vécsey — most megtartja. Egy óra múlva két „testőrével” (géppisztollyal a vállon) ott áll­nak a Galamb utcai lakás aj­taja előtt és valami előállítási parancsot emlegetnek. A mély­hangú dizőz elszürkül a határo­zott hangra: volt már baja a nyilas hatóságokkal „liberális magatartása” miatt, zsidó szár­mazású tá tikára miatt — most meg ez a nagyhangú zászlós... S a 215-ös szolba ajtajához érve már tudja, hogyan kell okosnak lennie. Csak azt nem tudja persze: hogy az előállító „parancsnak” annyi joga sincs ehhez a kizsarolt szerelemhez, akár a zászlósi rendfokozathoz. S amikor „emlékül” otthagyja az arany karóráját is Vécsey Mátyásnál, az álmatlan éjszaka üres konyakos üvegei és feldőlt poharai között, azt hiszi, úgy érzi: nagy-nagy veszedelemtől Elindul, s sápadtan csomagol össze minden értéket egy kis táskába, rejti a rekamié alá. Azután már az utcán figyel fel a hórihorgas géppisztolyos ba­rátságosabbá váló szavaira. — — Ha okos, nem tesz semmi a menekül, viszonylag olcsón. A nagy hódító lékíiéri a haliig. S visszafelé fütyörészve, páro­sával veszd a lépcsőket. Az ut­cára már nem kísérte le. mert aknáztak az előbb. Kockáztat­ni — no, egy nőért? S a fordulóban rákacstot az ágyazni siető Lujzákéi®: — No, kedves, nem láttat Most ment el tőlem a Halálos tavasz. Nem kellettem, maga kis buta. — Tartsa meg a Karádyját — néz rá szemtelenül a fitos kis Lujzi és Vécseynek megint keserű lesz a szájaíze. Mert mindig az a gyümölcs érdekes: amely magasan lóg a fán, ame­lyikért kapaszkodni kell. Ha­nem üsse kő. van most egyéb dolga is. Mindenekelőtt egy jót aludni. Hanem az bajos lesz, mert: odalent a hallban éppen most vonul be egy kis csoport fekete egyenruhás nyilas. A halál­tánc éjszakái egyre zordabbak lesznek — ma éjjel két találat érte a szállodát, az ötödik eme­leten két halott. És a hajnalok egyre ki józanítóbbak: most az egyik tüzér feleszik holtan, sziláinktól találtán a kapu előtt. Am a razriázni érkező nyilasok vezetője úgy lép rajta keresz­tül, mintha valami összegyű­rődött lábtörlő lenne. És már oattognalk is a vezényszavaik. Az egyik „testvér” az első emeletet veszi sorra. A másodi­kon Csizmadia „testvér” iga­zoltat aki afféle rMorgó hun­garista, jgy profetikus suszter lendülete keveredik benne egy kis tolvajéval. Vécsey a szo­bájában gyanakodva szimatol körül és az első szava: — Test. vér, igazolja magát! , IFolytatfuHt/' Kétezer-kétszáz élő fogoly, háromezer élő nyúl a kétútközi vadászok eredménye 1000 helyett 2200 élő foglyot gyűjtöttek össze és szállítottak el külföldi országokba vérfris­sítés céljából. Jelenleg a vadnyúl-befogást végzik a gazdaság vadászai, szintén hálók segítségével. A terv szerint kétezer élő nyúlal kell külföldre szállítaniuk, de a nyúlállomány szaporaságáj tekintve minden bizonnyal je­lentősen túlteljesítik tervüket és 3000 élőnyúlat adnak át ex­portcélokra; Munkájuk rendkívül hasznos — mondja az üzemegység ve­zetője, hiszen egy-egy fogoly ára négy és fél, egy-egy élő nyúl ára pedig 25 dollár. Fácánt, túzokot és őzet nem lőnek az idén és nem is há­lóznak az idén, mert egyelőre a meglevő állományt kívánják felfejleszteni. Az élővad-befo­gáson túl fontos feladatuk most a vadászoknak a vadetetés. A határ különböző pontjain fel­állították az etetőket, ahová mindennap kiszállítják az ocsut, lucernát és egyéb takar­mányféleségeket. A vadkeltető és nevelő üzem- ág eredményesen segíti a vad­állomány további szaporodá­sát CCs. I) Hideg szél fúj a puszták fe­lett. Éjjelenként a fagy, a nap­palokon pedig a ragadós sár uralkodik a poroszlói határban, a kétútközi vadászkastély kör­nyékén. A Füzesabonyi Állami Gazdaság kétútközi üzemegy­ségének vadászai mindezek el­lenére — dacolva a hideggel, sárral és faggyal — nap-nap után kiindulnak innen a széles határba, és végzik munkájukat. Most van az ő munkájuk ide­je, hiszen az élővad befogásától kezdve a vadvédelemig és az etetésig rengeteg a tennivaló­juk, s becsületükre legyen mondva, a gazdaság 12 vadá­sza az idei. télen jól állja a sa­rat, becsülettel teljesíti köteles­ségét. A munka dandárja^ no­vember hónapban kezdődött számukra, amikor az üzem ve­zetői közölték velük, hogy az idei télen is jelentős élővad-be­fogási tervet kell teljesíteniük. Az elmúlt hetekben csaknem minden nap magasan kifeszí­tett hálók segítségével végez­ték a fogoly befogásokat. Bi­zony, nem volt könnyű dolguk, reggeltől estig járni a határt, hajtani a vadat a ki feszített hálók felé. Siker koronázta munkájukat, mert a tervezett fiatal Gárdonyi-kutató két ta­nulmányt is publikált, kitűnő­en megírt Bóka-előszó emlékez­teti tudós mesterére. Az életét jegyezte Nagy Sán­dor arra, hogy Gárdonyi élet­művéről a félreértések, félre­magyarázások kérgét lefaragja. Huszonnyolc éves, fiatal. És nem elégedett Szenvedélyes indulattal ku­tat, napokat könyvtárakban böngész. Aztán leül írógépe mellé és tanulmányokat cikke­ket ír; megjelent már írása — Gárdonyiról — az Élet és Iroda­lomban, több kritikája a Nap­jainkban. Legutóbb a Kritika című folyóirat kért tőle írást, Laczkó Géza Német maszlag, török áfium cimű regényéről az Alföld című irodalmi folyó­irat vár tőle értékelő írást. És „mellékesen” diákokat, szigor­latoztak főiskolai hallgatókat tanít a magyar és a világiroda­lom ismereteire. Nemcsak doktori szigorlatá­ra, egész eddigi életére, mun­kájára elismeréssel mondhatni: Summa cum laude ... Pataky Dezső lg. Ugyanolyan lelkiismerete­sen felkészül a szigorlatokra, mint a diákjai. Pedig ahol ő vizsgázott annak idején, most már nem ő a diák, ha­nem a „szigorú” tanár, aki vizsgáztat. Oktatótársa annak a Berzy Andrásnak, aki akikor hosszú évekkel élőbb megszó­lította: — No? És maga?... Ez a város legszűkebb pát­riája, itt a történelmi levegőjű falak között nevelkedett és nőtt fel. Egerben végezte kö­zépiskolai tanulmányait, ma­gyar-orosz szákon a főiskolát, és ide tért vissza, hogy egyete­mi diplomáján fed sem száradt a tinta. Ragaszkodó ember. A mina­ret szürke „nyila”, a vár néma lőrései, az időcsipkézte bás­tyák városa nemcsak úgy ked­ves neki, mint a szülőhely va­lósága, de úgy is, mint Gárdo­nyi, a rajongva tisztelt író ki­tárult alkotó műhelye. Nem­csak ragaszkodó, de csendesen szerény. Amit elért, meghar- . colt önmagának — másokat is tápláló energia. A doktori szigorlat napjának eseményeit pergetjük vissza. — Délután kezdődött csak a , meghallgatás, én meg a ha jna­li vonattal már felutaztam. A Duna-parton bolyongtam, az Erzsébet-hídon átmentem Bu­dára, aztán vissza. Négy óra időm volt, idegeskedésre na-; gyom. sok ... Háromtagú bizottság várta a| tudományegyetem bölcsészka­rán. Kardos László irodalom- történész, műfordító és kriti­kus, egyetemi tanár, Czine Mi­hály irodalomtörténész; és a bi­zottság elnöke, a Kossuth-díjas irodalomtörténet-író professzor, Király István. Egy órát sem tartott az egész. Király profesz- szor hirdette ki a bizottság döntését: a doktori szigorlatot elfogadták és „summa cum laude" fokozatban részesítik. Summa cum laude — a legna­gyobb dicsérettel. A dicséretek legmagasabb joka. Elkomorul az arca. Bóka László nevét említi. Az ismert egyetemi tanár, író, költő és irodalom történész, betegágyán olvasta el kedves tanítványa Gárdonyiról írt disszertációját A szigorlaton már nem lehetett jelen, hosszú, súlyos betegsége a halálba vitte. Féltucatnyi személyes hangú levelét őrzi és dedikált művek sorát S abban a kötetben, amely Gárdonyi születésének százados évfordu­lójára jelent meg, amelyben a — „Miért van az, hogy Gár­donyi Gézát már életében tá­madták és dicsőítették egy­szerre? Miért van az, hogy mindenféle társadalmi és po­litikai rendszer a maga igazát vélte felfedezni az író alkotá­saiban? Hogyan ítéljük meg azokat az ellentmondó meg­nyilatkozásokat, amelyek ma­gától az írótól származtak?” Egy élet is kell, kutatás, munka, művek gondolataiból hasított metszeteik összevetése, vizsgálata, amíg bizonyosság­gal felírható a válasz. Nagy Sándor> az Egri Tanárképző Főiskola tanársegéde erre je­gyezte életét. Irodalmunk el­eddig fehérfoltját akarja mí­ves precízséggel feltérképezni, felderíteni — Gárdonyit. írtam már róla egyszer, 1959-ben, amikor először lé­pett a pedagógusokat képző intézmény gyakorló iskolájá­nak katedrájára. Olyan közeli a dátum, szinte nem is érzékel­hető. .. Az Egerben szerzett főiskolai diplomával érkezett Pestre, ott diplomát nyert a tudományegyetemen is. Kop­tattuk együtt az Eötvös Kollé­gium lépcsőit... s És most má­sodszor is meg kell írni Nagy Sándort: kerek gy hónapja a bölcsészet doktora'. Egykori tanára, aki most tanszékvezetője, Berzy András, egy előadás után megszólította a sovány, fekete fiút: — No? És maga? Milyen dolgozatot akar írni? — Gárdonyi Gézáról volna kedvem,.. írvert egri író volt. Gárdonyit szerelteim. — Já írjon. Gárdonyi Gézáról írta szak- dolgoaatát a főiskolán. „A Fe­jér megyei Agárd-pusztán szü­letett 1863. augusztus 3-án, a családi hagyomány szerint reg­gel nyolc órakor...” És Gárdo­nyi volt az egyetemi szakdol­gozat témája is. Eger írófiáról született meg a doktori disszer­táció is. „Halálaikor az egész ország gyászolta. Az újságok gyászkeretes közleményeikben tudósították olvasóikat Gárdo nyi Géza haláláról...” A főiskolám* a Líceum ódon épületében. A tanári szoba egyszerű, hivatali rend, a fa­lon semmi jellegzetes; az író­asztalán sincs semmi dísztárgy, csak kézzel teleírt jegyzeüapok sokasága. És könyvek, könyved:* Mikor felkerestem, éppen ta­nult Hétfőn diákokat szigorla- toztat: a XX. századi magyar irodalom, s a világirodalom történetéből, 1850-től napjaink-

Next

/
Oldalképek
Tartalom