Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-29 / 24. szám

A termelőszövetkezetek tartalékolási kötelezettségéről A Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójának nyilatkozata Az országszerte most folyó termelőszövetkezeti zárszám­adások során a közös gazdasá­gok egy részében problémát okoznak az idei termeléshez szükséges tartalékolásra vonat­kozó rendelkezések. Az . MTI munkatársa ezért tájékoztatást, kért dr. Kovács Sándortól, a Magyar Nemzeti Bank ügyve­zető igazgatójától a termelő­szövetkezeteik forgóeszköz-tar­talékolási kötelezettségéről és az ezzel kapcsolatos jogszabá­lyokról. — Minden termelőszövetke­zeti tag saját korábbi tapaszta­latából is tudja, hogy a terme­lés folyamatossága érdekében a jövedelemből először a következő évben szükséges vetőmagot és takarmányt kell tartalékol­ni, s csak az ezen félül megma­radó termény, illetve ennek pénzbeni értéke fordítható sze­mélyes felhasználásra. A terme­lőszövetkezetek működését sza­bályozó 1959. évi törvényerejű rendelet is ennék a nyilvánva­ló és logikus követelménynek az értelmében állapította meg a szövetkezetek ezirányú köte­lezettségét. Eszerint a szövet­kezeteknek évi jövedelmükből — a személyes jövedelmet meg­előzően — kellett tartalékolni­uk, természetben vagy pénzben a következő évi termeléshez szükséges forgóeszközöket, ezen belül a megfelelő mennyi­ségű vetőmagot és takarmányt. Az elmúlt években azonban, amikor a termelőszövetkezetek egy része még a közös gazdál­kodás megalapozásának nehéz­ségeivel küzdött, a tartaléko­lásra vonatkozó törvényes elő­írások sok helyütt nem érvé­nyesültek .maradéktalanul. A szövetkezetek egy része nem előrelátóan, hanem szinte má­ról holnapra gazdálkodik, évi bruttó jövedelmének túlnyomó többségét, egyes esetekben több mint 90 százalékát személyes részesedésre fordítja és csak el­enyészően kis részét tartalékol­ja. Az ilyen gazdaságokban az­után mindig problémát okoz a takarmány, a vetőmag és a termeléshez szükséges más esz­közök hiánya, s ez károsan hat a következő évi gazdálkodásra és jövedelemre. Mindezen túl­menően a gazdaságosság elő­térbe kerülő követelménye a termelőszövetkezeteknél azt is jelenti, hogy ezeket a tartalékhiányokat meg kell szüntetni, illetve a lehetőségekhez képest fokozatosan csökkenteni kell. — Az 1964. évi zárszámadás­ról szóló miniszteri utasítás — a termelőszövetkezeti törvény­nek megfelelően — ismét meg­állapítja a forgóeszköz-tartalé­kolási kötelezettséget. De mivel ezt nem lehet mindenütt egyik napról a másikra teljes egé­szében megvalósítani, az uta­sítás bizonyos könnyítéseket is tartalmaz. Átmenetileg lehető­vé teszi, hogy ha a következő év termeléséhez szükséges tar­talékolás erősen csökkentené a tagok személyes jövedelmét, akkor a tartalékolás a szüksé­gesnél kisebb legyen. A tarta­léknak azonban az elmúlt évi­hez képest legalább olyan mér­tékben kell növekednie, mint amilyen arányban a személyes jövedelem emelkedett és nem lehet kisebb, mint amennyi 1964. elején volt. Ezeknek az előírásaiénak meg­felelően a termelőszövetkeze­tek nagy többsége a zárszám­adásnál biztosíthatja a szüksé­ges tartalékokat. Azok a közös gazdaságok, amelyek a zár- számadási utasításnak a fenti­ek szerinti pontos végrehajtá­sával sem tudják az ez évi ter­meléshez szükséges összes tar­talékot biztosítani, az 1965. évi terv jóváhagyása után saját eszközeik kiegészítésére az ed­digi gyakorlatnak megfelelően rövid lejáratú bankhitelt kap­hatnak. — Központi előírás jelenleg csak az állóeszközök felhalmo­zásának mértékét szabályozza pontosan, s maguk a termelő­szövetkezetek évi tervükben csupán a személyes jövedelmet tervezik meg összegszerűen, a forgóeszközök felhalmozásának mértékét nem. A mezőgazdasá­gi termelés növeléséhez, a kor­szerű nr '-'üzemi gazdálkodás fejlesztés néz azonban elenged­hetetlen, hogy a termelőszövet­kezetek elegendő és évről évre növekvő mennyiségű takar­mánnyal, vetőmaggal és egyéb forgóeszközzel rendelkezzenek. Ezért hívtuk fel már koráb­ban a termelőszövetkezetek fi­gyelmét, hogy 1965. évi terme­lési terveik készítésénél az ed­diginél nagyobb gondot fordít­sanak a vetőmag- és a takar­mányalap biztosítására. — A termelőszövetkezetek forgóeszköz-gazdálkodásának fejlesztése érdekében meg kel­lene fontolni néhány, a követ­kező években megvalósítandó elképzelést is. Az egyik az, hogy a termelőszövetkezetek évi termelési és pénzügyi ter­vükben összegszerűen tervezzék meg az év végi forgóeszköz-állományt és annak tehermentes részét is. Egy másik elgondolás szerint le kellene szögezni, hogy a for­góalapok részét képező pénzbe- ni biztonsági alapot a vetőmag- és takarmányalapok biztosítása után kell létrehozni. A bizton­sági alapban levő összeget a termelőszövetkezet ezután sza­badon használhatja fel, így pél­dául ebből pótolhatja a követ­kező években az esetleges be­vételi vagy jövedelem-kiesést. — Végül: meg kellene hatá­rozni az álló- és forgóalapok felhalmozásának kötelező mi­nimális mértékét. A termelő­szövetkezeti törvény most csak azt írja e!ő, hogy az állóalapo­kat jelentő lel nem osztható szövetkezeti alapot minden év­ben legalább a kiosztott része­sedés 10 százalékának megfelelő összeggel kell növelni. A gya­korlatban a szövetkezetek át­lagosan a részesedés 15—16 szá­zalékát fordítják erre a célra. A felhalmozási kötelezettséget a jövőben ki kellene terjeszte­ni a forgóalapok növelésére is. Ezek szerint együttesen kellene meghatározni az álló- és forgó­eszközök felhalmozásának kö­telező legkisebb arányát, ami véleményünk szerint a rendel­kezésre álló bruttó jövedelem 20—22 százaléka körül alakul­hatna ki — fejezte be nyilatko­zatát dr. Kovács Sándor. (MTI) A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Wv Megkezdték a melegágyak készítését Dormándon Jól kihasználják a hideg, fa­gyos, téli napákat a domándi Béke Termelőszövetkezetben. A szövetkezet műhelyeiben és a gépszínekben folyamatosan halad az erőgépek és munka­gépek, lovas kocsik, szekerek javítása, azok pedig, akik nem vesznek részt ebben a munká­ban, már a tavaszra készülnék. A fogatosok és az erőgép-veze­tők egy része napról napra a trágyaszéthordáss&l van elfog­lalva. hiszen sok ezer mázsa értékes istállótrágyát kell még a földekre szállítaniuk. A szövetkezet idei termelési tervében — az elmúlt évek gyakorlatától eltérően ’ — még I fokozottabb szerepet kap a kertészkedés. A 34 holdas ker­tészeiben többek között 10 hol­don termelnek dohányt, ugyan­ennyi területen zöldborsót, ezenkívül 5 holdon paradicsom. 5 hold uborka, 3 hold dinnye és egy hold paprika termelése szerepel még az idei tervek között. — A jó kertészkedés egyik feltétele és alapja a megfelelő melegágyak készítése és a szak­szerű palántanevelés — mond­ja Godó József, a termelőszö­vetkezet elnöke. Éppen ezért most 800 mázsa jól érett, szal­más istállótrágyát szállítanak ki a szövetkezet vontatói a me­legágyak alá. Ferenc János dohánykertész, Csuhái József kertész és a hozzá beosztott kertészeti szakmunkástanulók jó mesterei már a melegágy­készítésnek. Jelenleg még a melegágyak alapozásánál tartanak, de már­is tudják, mi hol lesz, előre el­tervezték a palántanevelés egész folyamatát. fCs. TI) Rádió vezetékkel, vagy anélkül A szűnni nem akaró tele­víziós iáz közepette ma már alig esik szó a vezetékes rá­dióról. Több mint húszezer megyénkben a tévé-előfize­tők száma — ez legalább 100 eztr nézőt jelent — és mint ahogy mondani, írni szoktuk, csaknem minden háznál van rádió. A csaknem minden házon belül azonban megyénk 24 helységében 11157 lakás­ban vezetékes rádiót hallgat közel 50 ezer ember. Évekkel ezelőtt felbecsül­hetetlen szolgálatot tett a vezetékes rádióhálózat. Vá­ros- és faluszéleken, ahol szűkösen volt a pénz, vagy nem volt villany, havonta mindössze hat forintért szólt a zene, mondták a híreket, a világ eseményeit, közvetítet­tek színházi előadást, sport- versenyeket egyaránt. Azóta eljárt az idő. Jól szolgált a vezetékes rádió, de a technika és az emberek igé­nye túlnőtt felette. Még sem nélkülözhető! Pedig előbb- utóbb kimondják rá az ítéle­tet. A vezetékes rádióhálózat fenntartása nagyon sokba kerül az országnak. Évente több mint 20 milliót költünk rá. A szabadban lengő ve­zetékeket gyakran tépi a vi­har, és elavultak az erősítő berendezések is. Egerben pél­dául felújításra szorul az egész hálózat. Érdemes-e? Megéri-e? A posta legszívesebben a tanácsokra bízná a hálóza­tot, Csakhogy a tanácsok sem rendelkeznek megfelelő anyagi fedezettel. Mi a megoldás? A vezetékes rádióhálózatot egyszerűen megszüntetni még nem lehet, nem szabad. A felújítás, a fenntartás pedig milliókba kerül. Jóllehet ma már nem minden háznál csak pénzkérdés a vezetékes rá­dió: megszokás és kényelem is, olcsó, sok helyen óra he­lyett is használják ébresztő­nek. Mielőtt megszüntetnénk, adni kell helyette másikat, korszerűbbet. Olcsó rádiók kellenek telepes, tranziszto­ros változatban is. Vannak még olyan házak is, ahová nem ért el a villanyvezeték. Az üzletekben manapság nem kapható olcsó rádió. A középhullámú Dália 640 fo­rintba kerül, a legolcsóbb te­lepes rádió pedig közel két­ezerbe. És részletre csak 1008 forinton felüli készülék kapható. Ka a korszerűtlen vezetékes rádióhálózat fenntartására és felújítására fordított millió­kat egy olcsó rádiótipus gyártására használnánk fel és a vásárláshoz biztosítanánk a kedvezményes részletfize­tést is, akkor — ha nem is egyik évről a másikra, de né­hány esztendő múltával — megoldást nyerne es a probléma. Mert a vezetékes ráfié sokezres hallgató táborának szórakoztatásáról, tájékozta­tásáról és neveléséről nem mondhatunk le... (márknss) Ez évben tovább növekszik a magyar—szovjet áruforgalom Városszerte beszéltek már Gyöngyösön arról, hogy né­hány üzletben olyan árut is lehet vásárolni, természetesen „pult alul”, ami nem a nagy­kereskedelmi vállalat közve­títésével jutott a boltba. Az eladók szemfülessége. ügyes­sége teremtette elő ezeket az árukat, amik között csehszlo­vák gyártmányok is bőven akadtak. Beszéltek, suttogtak róla. Pontos adatokat azonban nem lehetett hallani. A jól érte­sült emberek furcsa mosoly- lyal adták tovább a hírt, és figyelték: mi lesz ennek a „magán-kereskedelemnek” a végső fejleménye. Aztán „robbant” a várako­zás feszültsége. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat központjának egyik dolgozó­ját a gyöngyösi 22-es áruda egyik eladója tájékoztatta ar­ról, hogy náluk előfordul idegen áru eladása. Idegen árunak nevezik mindazt, ami számla nélkül található az üzletben. Történt pedig ez a múlt év decemberében. Mi lett a kö­vetkezménye? Erről szeret­nék néhány dolgot elmondani. A vizsgálat megindul Mindenki úgy képzelheti, hogy a bejelentés után bizo­nyára elkészült a jegyző­könyv. amiben pontosan rög­zítették a bejelentő észrevé­teleit Hiszen csak „úgy”, a („levegőben” nem lehet egy ilyen fontos vizsgálatot elin­dítani. De nem ez történt Igaz, a hivatali áttételen keresztül eljutott a hír a vállalat igaz­gatójához is, de csak később, Egy bejelentés tanulságai napok múlva utazott le Gyön­gyösre a vállalat főellenőre, hogy beszéljen a bejelentővel, A 22-es árudában azzal fo­gadták, hogy az áruda dolgo­zói éppen előtte való nap küldték el panaszos levelüket a vállalat központjának, amelyben aláírásukkal erősí­tik meg, hogy egyik dolgozó társukkal, annak összeférhe­tetlen magatartása miatt nem tudnak tovább egy helyen megmaradni, sőt, véleményük szerint ez a társuk még arra is méltatlan, hogy a kereske­delem bármely területén munkálkodjék. Azt hiszem, nem nehéz ki­találni, ki ellen nyújtotta be az áruda kollektívája az egye­temleges panaszt. Igen, ép­pen az ellen, aki a bejelen­tést tette. A főellenőr visszautazott Egerbe, jelentkezett az igaz­gatónál, ahol újabb utasítást kapott: vizsgálja ki a 22-es áruda dolgozóinak panaszos levélét. Abban megegyezték, amíg a vizsgálat tart, az érin­tett dolgozót nem helyezik él az árudából. Mégha ezt (köve­telik dolgozó társai, akikor sem. Megindult tehát a vizsgálat az étien, aki a visszaéléséket bejelentette. Ki miért háborodik fet? Napokig tartott a jegyző­könyvezés. Egyenként hall­gattak meg mindenkit. Volt, aki elismerte az általa elkö­vetett szabálytalanságot, volt, aki nem tudott és nem hal­lott semmit, ha az nem a be­jelentő személyére vonatko­zott. Egy dologban valameny- nyien megegyeztek: a sza­bálytalanságok, a visszaélések teljesen hidegen hagyták őket. Minden erejükkel a be­jelentő személyét támadták, miatta valóban gyorsan fel­lángolt a felháborodásuk. Pe­dig egyetlen kijelentése volt az áruda dolgozóira nézve sérelmes, az a szó, hogy cső­cselék, ea íratta meg velük a panaszos levelet, emiatt nem akarták megtűrni maguk kö­zött többé. Pedig ezt a kije-, lentést is „úgy mondták” a többiek, legtöbbjüknek csak közvetve jutott a tudomására. A csőcséLék kifejezés ter­mészetesen sértő. De nem sérti az áruda dolgozóit a visszaélés? Az „ügyeskedés” nem vált 3d belőlük felhábo­rodást? El lehet intézni any­ujával: „Előfordul az ilyen”. Tehát, mintha azt mondanák: természetes, vele jár a keres­kedelemmel. Hamis, önállta- tó. veszélyes és mondjuk ki: erkölcstelen állásfoglalás az ilyen. Igaz, volt az áruda dolgoz« között olyan is, aki felhábo­rodott. Méghozzá azért, mert jegyzőkönyvezni aikarták azt, amit ő tud az ügyről. Erre nem volt hajlandó, mint mondta, inkább adják ki a munkakönyvét. Furcsa az Külkereskedelmünk számos országgal az elmúlt hetekben kötötte meg az 1965. évre vo­natkozó árucsereforgalmi és fizetési megállapodásokat: a Szovjetunió képviselőivel ez­úttal nem került sor ilyen tár­gyalásokra, mert a hosszú le­járatú megállapodás alapján 1963 végén két évre szóló ál­lamközi kereskedelmi egyez­mény jött létre, amely 1964- és 1965-re vonatkozott. Az ez évi magyar-szovjet \\\\\\\\\\\v.\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\> ilyen reágálás? Az. És érthe­tetlen is. A tanulságok A vállalat központjába már több irányból futott be jelzés arról, hogy néhány boltban idegen áruval foglal­koznak az eladók. Mégis, mintha nem kezelnék ezt a dolgot elegendő éberséggel. Mintha arra várnának, hogy „alakuljon” az ügy. Kinek használnak ezzel a magatar­tással? A vállalatnak nem, mert a lakosság ebből a ha­logatásból csak egy dolgot következtethet: hallgatólago. san tudomásul veszik, nem szívesen nyúlnak hozzá a „kényes” ügyhöz. Miért nem jegyzőkönyvez­ték azonnal a bejelentést? Miért nem rendeltek el azon­nal leltárt? Miért nem indí­tottak azonnal vizsgálatot a bejelentés alapján? Miért a bejelentő ellen érkezett pa­naszos levél vont csak maga után igazgatói intézkedést? A részletek vizsgálata nem a mi dolgunk. Azok egy ré­sze a vállalatra, másik része a megyei tanács szakigazgatá­si szervére, sőt: bizonyos ré­sze nyomozó hatóságainkra tartozik. Minket azok az elvi és általános kérdések foglal­koztatnak, amiket felsorol­tunk, éppen azért, mert ezek már túlnőnek a 22-es áruda dolgozóinak személyi ellen­tétén. de túlnőnek a vállalat belső ügyein is. Közügynek minősülnék. Reméljük, a gyöngyösi 22- es áruda dolgozóinak esetéből minden szerv levonja a szük­séges és számára hasznosít­ható tanulságokat. G, Molnár Ferenc árucsereforgalomről, és az or­szágaink közötti kétéves szerző­dés jelentőségéről Szántó Ró- bertné, az MTI munkatársa a Külkereskedelmi Minisztéri­umban a következő tájékozta­tást kapta: — Az 1963 végén megkötött kétéves szerződés 1965-re 830 millió rubeles forgalmat irány­zott elő. Már ez az összeg is 5,3 százalékkal felülmúlta a hosszú lejáratú szerződésben erre az időszakra tervezett for­galom értékét Miután azon­ban 1964-ben az országaink közötti gazdasági kapcsolatok újabb eredményeket hoztak, a közelmúltban a két ország kül­kereskedelmi minisztere levél­váltás útján az árucsere to­vábbi bővítésében állapodott meg. Ily módon az 1965. évi forgalom az 1964. évinél 7,5 százalékkal magasabb lesz, s eléri majd a 890 millió rubelt. Az éves és a kétéves államközi megállapodás ugyanis módot nyújt arra, hogy év közben is bővüljön az árucsere s ezzel a lehetőséggel rendszeresen él­nek külkereskedelmünk veze­tői. — Népgazdaságunk számá­ra döntő jelentőségűek a Szovjetunióval kialakult gaz­dasági kapcsolatok. Hazánk legjelentősebb külkereskedel­mi partnere a Szovjetunió. A Szovjetunióval bonyolódik le külkereskedelmünk forgalmá­nak egyharmad része. Iparunk számára nélkülözhetetlenek azok a Szovjetunióból érkező alap- és segédanyagok, ame­lyek a teljes nyers-, alap- és fűtőanyag importunknak 40 százalékát képezik. A Szovjet­unióból származik ugyanis a vasérc, a különböző színesfém, a koksz, a nyersolaj, a gyapott, a famyag jelentős része. A Szovjetunió komplett gyárbe­rendezések szállításával is nagymértékben segíti iparunk fejlesztését. Ebben az évben különböző berendezések érkez­nek a Dunamenti Hőerőmű és vegyipari üzemeink számára. A Dunai Vasmű hideghenger- művi berendezéseinek több­sége már a helyszínen van, a teljes berendezés szállítása azonban ebben az évben feje­ződik be. Vásároltunk a Szovjetunió­ból ezer kombájnt, több ezer traktort, a közlekedés számára ez évi szállításra lekötöttünk 32 ezer ló­erős Diesel-mozdonyt, vá­sároltunk teherautókat és r- szokásos évi kétezer Moszk­vicsot is lekötöttük, de tár­gyalások folynak továbbiak szállításáról is. A választékcsere céljából é*» 1 kező és a belkereskedelmi for­galomba kerülő szovjet gyárt­mányú közhasználat: cikkek is szerepelnek az idei import­ban. Érkezik például 300 000 karóra, 14 000 villanyborotva, 16 500 porszívó, 20 000 evőesz- ■ köz-garnitúra és 10 000 család szerelheti fel háztartását szov­jet hűtőszekrénnyel. A Szov­jetunióból a belkereskedelem számára érkező szállítmá­nyokban vodka, pezsgő, és 200 tonna tea is lesz. A Szovjetunióba irányuló magyar exportnak több mint 50 százalékát ez évben is a gépipar adja. Hajókat, műsze­reket híradástecnikai berende­zéseket, textilárut, cipőt, kan- , zerveket és gyógyszert készít iparunk szovjet megrendelésre. A Szovjetunió gyógyszer- importjának 40 százalékát hazánkból szerzi be. A magyar exportcikkek között található az automatikus, elek­tromos motorház-megmunkáló gépsor, a kétezer lóerős toló vontatóhajó. amelyet a Szov­jetunió kérésére szibériai fo- lyókra alkalmas kivitelben ipa­runk gyárt. Üj exportcikknek számítanák az ipari varró- és szabásgépek, amelyek szállítá­sát ez évben kezdi meg külke­reskedelmünk. Szintén először exportálunk a Szovjetunióba baromfinevelő berendezéseket. — 1965 a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok még szo­rosabbra fűzésének az éve lesz. Ebben az évben folytatódnak az alumínium-egyezmény és a nemrég megkötött gyümölcs­zöldség szállítási egyezmény végrehajtásának az előkészü: létéi. Ezek azonban csak egy részét képezik a Szovjetunió­val kötendő újabb ötéves, hosszú lejáratú egyezmények, amely nagy segítséget nyújt a most készülő harmadik ötéves tervünk megalapozásához. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom