Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
„Zöld utat” az építkezéseknek Van-e sürgősebb feladat, mint lakást adni a rászorulóknak? Megyénkben 16 ezer la- kásigénylő ezt kéri és sürgeti, nekik ez a legfontosabb, minden más csak eziután következik. Heves megyében 1960 végén 16 978 család nem rendelkezett önálló lakással, vagyis, az összes családoknak 14,4 százaléka. De nemcsak ők, hanem sokkal szélesebb réteg: a szülők, a társbérlők és a ház- tulajdonosok várják, hogy az igénylők, lakást kapjanak. Ezért társadalmi, gazdasági, sőt politikai feladat a lakáskérdés megoldása. Nem vitás, hogy több, sokkal több lakásra van szükségünk, mint amennyit eddig építettünk. De korántsem ilyen egyértelmű annak meghatározása, hogy hol, milyen lakásokat és hogyan építsünk. A második ötéves terv végéig, vagyis 1965-ig megyénkben 7232 lakásszaporulattal számolhatunk. Tehát a jogos igénylők fele sem jut lakáshoz a jövő év végéig? Sajnos nem, mert kevesebb lakást tudunk megépíteni, mint amennyire már 1960-ban is szükség lett volna és házasságkötések révén csak a városokban évente 650— 700-zal növekszik a családok száma. Iparosítás és bevándorlás miatt 23,7 százalékkal szaporodott a városi népesség, de a lakások száma itt csak 19,5 százalékkal nőtt. Ebből következik, hogy főleg a városokban kell gyorsítani a lakás* építkezéseket. Ám az utóbbi időben a magánosok építési kedve csökkent. Mi ennek az oka és milyen körülmények akadályozzák a lakásépítkezéseket, ezt vizsgálták a népi ellenőrök. A városi és községrendezés! tervek vontatottan készülnek, a régebbiek már nem használhatók, vagy módosításra szorulnak. Így a beépítendő területek kijelölése körülményes és a sorrendiség sokszor vitatható. Jogos aggály merül fel, hogy oda építkezünk, ahol hamarosan bontani kell majd. Községekben — kevés -kivételtől eltekintve — rendelkezésre áll, de a városokban ke-* vés a telek. A magántulajdonosok a belterületi házhelyekért nagyon magas árat helyenként 150—200 forintot is kér- nek négyszögölenként. Ez elveszi az építkezni szándékozók kedvét, sőt Hatvaniban az történt, hogy az OTP a 40 lakásos társasház építésének szervezését abbahagyta, mert a szükséges telke* nem kapta meg. Új lakások víz nélkül Megtörténhet olyasmi, hogy új lakásoíkat építenek és azokban nincs víz, nem tudják bekötni a szennyvizet? Igent, ebben az ^ Újabb épiiteitömbök Gyöngyösön 198 Új városrész as egri Kaposxlásföldön Hl 1 öbb segítséget a magánépitkésőknek évben Gyöngyösön előfordult. Gyöngyös város közművesítése katasztrofális, de rendkívül elmaradott a másik két városé is. A pélervásári, a hevesi és a füzesabonyi járások területén az új lakások egyáltalán nincsenek közművesítve. Gyöngyösön jelenleg 3900 köbméter vizet tudnak adni, de az igény 5000 köbméter. A város vízellátásának javítását szolgáló beruházást 1964 szeptemberére be kellett volna fejezni, de az 1966-ra húzódik. A városok nagyobb ütemű lakásfejlesztését nem előzte meg a közművesítés, helyenként a tervek összehangolása okoz zavarokat és nagymértékben akadályozza a lakásépítkezéseket. Mindenki elismeri, hogy legégetőbb problémánk a lakáskérdés megoldása, de eddig sem a helyi, sem a felsőbb szervek nem tettek meg mindent, hogy a városi és a községrendezési tervek hamarább elkészüljenek, az építkezők hozzájussanak a házhelyhez és nem használtak fel minden szellemi és anyagi erőt, hogy legalább az állami lakótelepek alapközművei a lakásépítkezések megkezdése előtt elkészüljenek. A bürokrácia buktatói Nem mernénk arra vállalkozni, hogy felsoroljuk: egy családi ház építésének befejezéséig hol, milyen engedélyt és okiratot kell beszerezni. Mennyi bosszúságot és idő- veszteséget jelent mindez? Art csak azok tudják, akik már építkeztek. A népi ellenőrök nemrég befejezett vizsgálata megállapította, hogy a hatósági engedélyek késedelmes kiadása mind az állami, mind a magánépítkezéseket hátráltatja. Ezért az ügyintézés egyszerűsítését és gyorsítását javasolták. A józan ész azt diktálja, hogy a lakótelepek vizes csatornaterveit a beruházás megkezdéséig a lakótelep egészére elkészíthetik. Mi szükség van arra, hogy a Vízügyi Igazgatóság engedélyét épületenként kérjék? De nem ugyanez vonatkozik az egyéb hatósági engedélyekre is? Kinek mennyi kölcsönt ad jon az OTP? Megyénkben az OTP évenként átlagosan. 1130 építési kölcsönt folyósít. Több az igénylő, kevesebb a keret. De állandóan növekszik a taka* rék- és az autónyeremóny-betétek összege. Megfontolandó, hogy nem lehetne-e növelni az építési kölcsön keretét? Sok városi lakos is kertes, családi ház építésére igényel kölcsönt. De államunknak a többszintes, társasházak építését kell ösztönözni, mert ezeknél jobban lehet összpontosíta- ni az építőipar erejét, nagyobb lehetőség nyílik a gépesítésre és a korszerű építési módszerek alkalmazására. Mikor leszünk oli'an gazdagok, hogy az állam a pár családi házból álló utcákba központi fűtést, hideg-meleg vizet és egyéb szolgáltatást adjon? A gazdaságos-t ság és a korszerűség követelményei diktálják, hogy főleg a társa sház-építkezéseket szorgalmazzuk és erre a célra államunk több hitelt és több kedvezményt adjon. Falun, Gyöngyösön, vagy Egerben járunk, mindenütt sok új lakást látunk. De az igényekhez képest nem épült még elegendő, sőt — az említett éa fél nem sorolt akadályok miatt — a lehetőségeket sem használtuk ki. A korábbi városi igénylők kielégi” se csak négy-öt év múlva lehetséges. De ez alatt az idő alatt a három városban mintegy 2000 ú| családra lehet számítani Ezért feltétlenül szükséges az állami és a magánépítkezések gyorsítása. Finnek alapfeltétele a közművek bővítése, a jobb anyagellátás, a korszerűbb építési formák alkalmazása, a kivitelezői kapacitás nóveiése. A becslések szerint a magánépítkezések száma a jövőben alig haladja meg a második ötéves tervben elért mértéket. Hogyan alakul az állami lakásépítkezések terve? Gyöngyösön folytatódik a vásártéri építkezés, Egerben 1966—67- ben teljesen beépül a Hadnagy éa a Csákány utcai lakótelep, aztán megkezdődik a város északi területén a Káposztás- föld beépítése, ahol majd 3000 család kap otthont Valóban közérdek, hogy összpontosítsuk az erőket, hárítsunk el minden akadályt a lakásépítkezések Htjából. Adjunk zöld utat az építkezéseknek, hogy gyorsabban haladhassunk előre. Dr. Fazekas László Igaz a történet. Emléket állít egy embernek, aki évtizedeken át mindennap becsülettel teljesítette kötelességét. Ez a nap is úgy jött, mint a többi, öt órakor csörgött a vekker és Margit te felesége, meg íozdultaz ágyon. Először nyújtózott. ásított,» tán átnyúlt a dunyha fölött és megrázta a vállát. — Imre! Habod! Már régen csörgött az óra. Ö tudta, hogy az óra nemrégen csörgött, hiszen már az első berregésre kipattant szeméből az álom, azt is tudta, hogy az asszony kelteni fogja. így ment ez már harmincegy esztendeje. Valamikor tényleg ébreszteni kellett, de az utóbbi években már ébren aludt. Ha az óra csörgött, szuszogott, fújta a kását, horkan tolt 1? egyet — csak úgy tettetésből — és várta, hogy az asszony megrázza a vállát. Pirkadt, amikor kilépett az ajtón. A kefe, meg a súly, az öv is ott voltak a helyükön és ő megszokott mozdulattal pakolta magára e. holmit. A folyosón megállt egy pillanatra és rágyújtott. Enélikü! sohasem indult. A kémények itt-ott már füstöltek. Először a Kovácsék kéményét nézte, mert ők gyújtottak be legelőbb. Hozzáértő ember olvasni tud a füstből. Az akácfának b dros, habszínű a füstje, a tölgyé, a cseré már jóval morcosabb, a szén füstje kormos, fekete, az olajfüst sötét és el- ezorítja a torkot. Csípős volt a reggel. Az állomáson már nyitva volt a bódé — Csak nem fázik, mester? M egállt az ajtóban és onnan nézett visz- ■ * szs, de senkit sem látott — Valaki tréfál — gondolta, aztán megáilt íja pult előtt. Jakab kimérte a szilvát, ő pedig n tenyerébe fogta a poharat Szopogatta, korty cigatta az italt és közben figyelte ag. ! I Minden regigei itt találkozott vdMjfc. Feltűntek néhány percig, aztán akárcsak jómaga, tovább- álltak. Előfordult, hogy együk, vagy másik fizetni akart, de ő nem engedte. — Maga a földön sétál, én meg a háztetőn — mondta ilyenkor, de ha valaki nagyon szíves volt, estefelé még betért egy fröccsre. Amikor a pohár fenekére ért, levette a fekete sapkát és fizetett A fején tartotta a pénzt, amiről nem tudott az asszony. Amikor a tetőre ért, akikor bújt elő a nap. Gyámoltalanul csúszott ki a felhők mögül s mégis egyszerre más lett a világ. A telefondrótok ragyogtak, a palaszürke háztetők megfiatalodtak és fényben fündött az utca. — Milyen más Síméit minden... Lent, mint szürke ólomkatonák siettek az emberek, játékautók dudáltak és szempillantás alatt eltűntek a sarkon. És a tetők! Egyik vörös, másik palaszínű, szürke, távoflalbb a gyár körül már feketék a tetők, szurtosak, mocskosak és megtörik rajtuk a fény. <*• A padlások világa furcsa. Kimustrált székek, jobb napokat látott pincskalapok, félredobott hintalovak, ócskavasak, letaposott sarkú cipők. Amikor közöttük járt, mindig úgy érezte, öitven, vagy száz évet is visszafordult az idő. A kéményekről jobb nem beszélni. Az új házakkal nincs baj, de a régiekkel annál több. A szűk kis kürtök, a beszurkosodott, huzat nélküli járatok; csupa kínlódás velük. Súlyozni kell, leveretni a megkövesedett szurkot, aztán dróttal belemenni és csak úgy jöhet te i ■ .iw-*,—- ■ Végzett az első házzal. Amikor a földre • ért, sajnálkozva nézte a járókelőket. Vajon láttak-e ezek igazi napfelkeltét? Amikor a nap egyenesen az ég enyhéből bújik elő? Igazi napfelkeltét csak a háztetőkről látni. A másik háziban nem történt semmi különös, a harmadikban egy testes asszonyság sá- pogott. Füstöl a kályha? Mit telhet ő róla. Lehet, hogy nem is a kémény a hibás... Delet harangoztak, amikor végzett a negyedik házzal. Már hárman várták panasszal. A szél néha kontrabonto* csinál és ilyenkor a kéményből szerszámmal, kézzel kell kihalászni a dugót. Nem örült a pluszmunkának. Fáradt volt és ujjnyira dagadtak a bőre alatt az érék. Az orvos fáslit rendelt és óvta az erőltetéstől. Ezen csak nevetni tudott Egyszer ki is számolta. Átlagosan napi 300 lépcső, az havonta 2800, egy év alatt 93 600 lépés fölfelé. És még neki mondja az orvos, hogy kímélje a lábát Először úgy gondolta, nem vállalja a kéményt, de aztán, hogy az asszonyok könyörgésre fogták a dolgot, nekilátott Újra a tetőn volt Régebbi divatú cserepes tetőn, amely még jóval a háború előtt készült Felszedte a cserepet, aztán kitilt a lécre. Alatta járókelők siettek, egy gyerek kerekes korcsolyán csörömpölve gurult végig a betonon. A templom tetején begye9 galambok tol- ” lászkodtak és verebek ültök a csatornán. — De miért nem tud szállni az ember?... Eszébe jutott hogy egyszer olvasott valami szárnyas emberről, áld nümAiUi a és lsrtvadtak a szárnyai. Üjra eszébe Jutottak a lépcsők, fájós, visszeres lábat a doktor intelme 93 600 lépcső. Ennyi egy év alatt de kiteszi a százezret is, ha hozzászámítja a díjbeszedést Fizetni nem mindenki szeret és néha háromszor—négyszer is meg kell mászni az emeletet ^aaórt a néhány forintért. Cigarettát kapart elő, aztán a gyufáért nyúlt amikor a lába alatt hirtelen, megindult a cserép. Érezte, csúszik és körmei szinte szikráztak, hogy kapaszkodni próbált A csatornánál megakadt a lába. Tenyerét, húsát széthasította a rozsdás lemez. És a nagy szédülés... Emberek rohantak, sikoltoztak és egyszerre mély csönd, ködös, tejszerű üresség támadt — Mi történt? — kérdette egy púpos emberke, amikor a mentők visszafelé jöttek a hordággyal. — Valaki lezuhant a háztetőről. A műtőben három orvos is dolgozott Vérátömlesztés! Fehér arccal, eszméletlenül feküdt A szeme fölött fekete folt sötétlett. Vér és korom. — Szörnyű zúzód ás —, mondta az egyik orvos. _ A kórterem, ahová bevitték, üres volt Este néhány percre, talán csak pillanatra újra eszmélni kezdett. Sok-sok csillagot látott, apró, vakító fényéket majd házak és kémények jöttek. Az egyik házon szürke volt a tető, a másikon ezüstös fényben ragyogott a cserép. Később, Jakabot látta a pálinkásüveggel é9 ő, mint mindig, most is a sapkája alól fizetett.., Fél tizenegy volt Hordagyat hoztak, fehér lepedőbe burkolták, úgy vitték. A folyosón papucsban végigcso6sogott n valaki, a szemben levő ajtó is kinyílt — Mi történt? .; Az üvegajtónál halkan suttogták: — Meghalt a kéményseprő... Szalay István Úf, 6. föb . magyar dolgozó embernel , szánja, szervezi a holnapot ■ mozgósítja őket e holnap fel ■ építésére. Hogy akadnak, talár i nem is kevesen, akik most úgj : gondolják, hogy a kommunis ' ták dolga a szocializmus épí- t tése, az enyém annak élvező • se, — ki tagadná. Magunka csapnánk be. Minden bizony- > nyal akadnak olyanok is, akik- ’ nek a szíve szerint a párt tag■ jai sorában lenne a helyük, de ' vagy mert nem szóltak hozzájuk, vagy mert a szó gyöngébt ' volt, mint a csendesebb élei ; utáni vágy ereje, — nem lép- ! tek be a kommunisták soraiba Divat pártonkívülinek len- ; ni? Ez így azonban mégseir ; igaz. A kommunisták vezettí ország milliónyi dolgozója vés; részt így, vagy úgy a politika: életben, mert — ha egy-egj dühös pillanatunkban az ellenkezőjét is mondjuk—.valljuk ■ hogy nálunk politizálni lett és ; lesz továbbra is a divat. Igaz hogy nem szólamokkal, üres frázisokkal, hanem tettekkel tanulással, a különböző társadalmi szervekben végzett ki- sebb-nagy©bb munkával. De ne is legyen divat nálunk: párttagnak lenni. Nincs erre semmi szükség, igazolt« ezt már saját magunk tapasztalata. Megkülönböztető előny nem járhat egyetlen párttagnak sem, de megkülönböztetett tisztelet járhat és járjon is minden olyan kommunistának, aki saját magában is vívja forradalmát, aki hajlandó és tud is tenni a közért, aki új meg új tettekre lelkesíti a pár- tonkívüliek sok millióit Építünk, dolgozunk sok gonddal, bajjal, de legalább annyi örömmel és eredménynyel. A holnap kovászai* a kommunisták járnak élen ebben a harcban, ebben az új történelmi korszak forradalmában, egyáltalában nem hivatalnoki szemlélettel, s egyáltalában nem „divatozó” pár- tonkívüliektől követve. Néhá- nyak ostobasága, kishitűsége nem fékezheti a sokak alkotó tempóját. A párt, a nép forradalmi pártja, a gazdasági és szervező munka osztályharcos motorja ellenállhatatlanul viszi előre népünket a szocializmus országú tján. Nem kell szégyenkeznünk a húsz esztendő mérlegvonásánál és nem kell féltenünk a forradalom gondolatát A kommunisták szava talán most nem annyira harsogó, de higgadtabb, bölcsebb és meggyőzőbb lett És „divat’- hinni szavuknak! Gyurfeó Géze jövőt kell felépíteni. Akkor ah hoz kellett férfias bátorság hogy tüntetésekkel és sztráj kokkal, fegyverrel, vagy fegy verek ellen is megteremtsük « néphatalmat egy felszabadítót és a szabadság számára ígj termékennyé vált földön. Mos ahhoz kell sok, nagyon sók kitartás, hogy dolgozzunk, hogj okosan tervezzünk, hogy újabi és újabb tíz- és százezreiket állítsunk a holnap építésénél szolgálatába és hogy tanuljunk. A kommunistának mos hallatlan nehéz: pártmunka é. politikai oktatás, de a szakma: tudás növelése is. Munka éi család mindemellett. Éjszakái folynak össze a nappalokkal megszenvedett ismeretanyag gyarapodik és testesedik mej a mindennapi munkában. Nem forradalmi tett ez? Dehogynem. Nem harc ez? Bizony az. Még „áldozatai” is akadnak. A közelmúltban egy funkcionáriusból lett hányása írt kesernyés hangú levelet arról, hogy ugyan ő megérti, lemaradt a fejlődéstől, nem alkalmas már volt beosztására, de miért maradt el? — tette fel a sóhajnak is beillő kérdést. Mert nem volt ereje, energiája, hogy míg mások számára megteremti a lehetőséget a fejlődésre, megteremtse munkája mellett azt a maga számára is. Hány alapszervi, üzemi párttitkár, vagy termelőszövetkezetben mondhatná el, hogy szó szerint a zsebére megy a pártmunka, mert nem lévén függetlenítve, „hivatalos” idejéből is kénytelen időt szakítani a sürgető pártfeladatok elvégzésére. —- Kénytelen? Nem jő kifejezés ez. Szívesen tesszük, mert tudjuk, hogy a kommunistának mi a kötelessége, — ezt a gyöngyösi járás egyik szövetkezetében mondta a tsz párttitkára. — Inkább az fáj az embernek, hogy most mintha divat lenne pártonkívülinek lenni.*.rSzorgatmas derék errp- berek, talán nem is kényelemszeretetből csak, gondolkodnak úgy, hogy nálunk jobb párton- kívüllnek lenni, mint párttagnak;.* Ez fáj az embernek és nem az áldozat;«; A megállapítás jogosságával aligha érdemes vitatkozni, de talán elöljáróban annyit: a kommunisták azért dolgoztak és dolgoznak, hogy jó legyen pártonkívülinek lenni ebben az országban* ahol volt idő, amikor bizony nem volt jő a»« nak lenni; A kommunisták, a párt tekintélye, befolyása éppen azért nőtt meg, azért van szava és hitele, mert egy egész országnak, minden becsületes „Divat” hinni szavuknak Néhány nappal ezelőtt vad húsz éve, hogy az egri Marx Károly utca egyik házának emeletén megalakult az MKP helyi szervezete. Ezekben, a a napokban, hetekben apró kis ünnepségek sora vezeti az emlékezést április 4 történelmi dátuma felé: egymás után alakultak két évtizeddel ezelőtt a kommunisták pártjának alapszervezetei, tudatos forradalmárok, ösztönös harcosai a mozgalomnak, rongyosan, éhesen, a negyedszázadtól meggyötörve, de az újabb negyed- századokban bízva fogtak össze a párt zászlaja alatt. Ezekre a történelmi és történeti órákra, napokra érdemes és mód is lesz majd még visszatérni. Visszatérni, nem a mementó tisztességével, csak azért is, hanem új történelmi leckének a minden korok „fiúi” számára, s magunk számára is, akik akkor még ifjak, sőt még azok se voltunk. — Hová lett a forradalmi lendület... Tisztviselők lettek a kommunisták — mondta a minap egy idős kommunista, s állítása bizonyítására a történetek egész sorát hozta fel azokból az időkből, amikor a földosztástól a gyárak államosításán keresztül, az új forint megteremtésével, a népha tálam megalapozásával, az ellen- forradalmi erők bekerítésével valóban forradalmi tettek egész sorát hajtották végre a kommunisták. Válóban hová lett ez a forradalmi lendület? Véglegesen és visszavonhatatlanul vége a „romantikus” időszaknak, amikor szó szerint vívtuk az osztályharcot? Válóban hivatalno. kok lettek a kommunisták és a kommunista funkcionáriusok? Tisztelegve a húsz év előtti harcnak és tisztelegve mindazoknak, akik akkor és olyan körülmények közepette vívták küzdelmüket a proletárdiktatúra megteremtéséért, a munkásosztály hatalmáért, a párt vezető szerepéért — azt kell mondanunk, hogyha más körülmények között is, de semmivel sem kevésbé forradalmi Időszak ez. És a kommunisták zöme, legyen bár párt-, vagy állami funkciójuk, avagy ne legyen, semmivel sem kevésbé forradalmárok, mint ők maguk Voltak húsz évvel ezelőtt, vagy idős elvtársaink voltak még annál is több esztendeje. Egy bevégzett és megharcolt történelmi korszak után, egy megkezdett és még megküzdésre váró új történelmi korszak, a szocializmus teljes felépítése előtt áll a párt, az egész dolgozó nép. Csak most nem a múltat kell feszámolni, nem az ellenséget kell megverni, hanem gyakran a magunkban levő „ellenséggel” szemben is, azt legyőzve, vagy hogy inkább egymásban meggyőzve, a
