Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-10 / 289. szám
40000 fmsz-vezefo ismerkedik a háztáji gazdaságok termelési kérdéseivel Befőttes üvegek tornyozódnak és paprika jókora kosaraikban — gőz illan nagy fazekakból, szövi sokféle illattal a tágas csarnokot; szezon-derék a konzervgyárban. A zakuszka ideje. Egészen áprilisig ... Nagy a rendelés, félezernél több vagonnal készül a különleges, keleti csemegéből, szükség van hát az igyekezetre! Elkel itt most minden kéz. A gyerekeké is! — Újdonságként, önálló munkában ... ősztől külön szalagot rendeztek he a fiataloknak, pontosabban a legfiatalabbák- nak; az első éves konzervipari tanulóknak. Olyat, amelyen kedvűikre gyakorolhatnak, magukévá tehetik a szakma különféle fogásait, megismerhetik tdtkadt — s emellett szervesen kapcsolódhatnak bele az üzemi termelésbe... Ez utóbbira különösen büszkék a hatvani és Hatvan környéki gyerekek! Roppant komolyan veszik; akárcsak a „nagyok”. A főzésnél — 3 atmoszféra nem gyerekjáték — és a sterilizálásnál szükség van még a felügyeletre, de a többi műveletet, az adagolást, szerelést, lógtelenítést, az üvegek lezárását már egyedül is elvégzik... Otthonosan mozognak a gépek között, ügyes kézzel szaporáz- zák a munkát — talán mert ez olyan igazi „női munka”, s a 30 tanuló közül huszonnyolc menyek vezették erre a munkára. — Nem az ősszel jöttem ide c-löször — újságolja — voltam már azelőtt is. Két testvérem dolgozók itt, a nővérem több mint hat esztendeje... Jó néhányszor bejártam velük a gyárat, volt alkalmam mindenütt szétnézni. A nyáron aztán már itt dolgoztam én is, szünidős diákként. A főzelék-vonalon kezdtem, aztán átmentem a raktárba, később pedig a, dobozüzembe kerültem. Őszre meg elhatároztam; konzervipari szakmunkás leszek én is ... Mi volt az első szakmai élmény? — A,főzőgépek megismerése ... és amikor az itt tanultak alapján, odahaza, hámozatlan paradicsom „elrakásával” ejtettem bámulatba mamámat... Nevét meghazudtoló, vékony legényke: Vastag Jóska. Egyike annak a két fiúnak, akik ide „tévedtek” a sok lány közé, ebbe a , .nőies” szakmába. Mi vonzotta vajon Kartalról a Zagyva-parti gyárba? — A sok gyümölcs, nagyon szeretem ...! — vágja őszintén a választ. — Egyébként más szakmába készültem; asztalos akartam lenni ... De hiába jelentkeztem, nem vettek fel. Egyik ismerősöm említette meg a hatvani üzemet, s egykettőre eldöntöttem, hogy ide jövök... És megszoktam, megszerettem. Ián nem strapás; falusi gyerek vagyok, megszoktam a korai ébredést... s a közlekedés is jó. Ennyi lány között — nem furcsa egy kicsit? — Nem — mondja mosolyogva, a világ legtermészetesebb hangján. Jóska —, mert itt valamennyien egyformák vagyunk: tanulók. Azaz mégsem egészen: mert segíteni ugyan mindenki segít a másiknak, de a nehezebbjét azért csak mi vállaljuk ketten, a férfiak — húzza ki magát büszkén a kis kartali fiú. „Nyüzsög”, dolgozik a kis szalag; harminc pályakezdő fiatal, a második olyan évfolyam, amely már nem Nagykőrösön, vagy Budapesten — hanem itt, Hatvanban tanulja a kanzerv- gyártást... Heti három alkalommal a gyárban, másik 3 napon pedig benn a városban, az iskolában. A gyárban üzemi magatartásukat és gyakorlatukat osztályozzák a mesterek — az iskolában pedig az elméleti tárgyakat. Hogy megy a tanulás, hogyan haladnak a legfiatalabbak? — Angeli József művezető elégedett a gyerekekkel. Dicséri szorgalmukat, ügyességűA kétmilliónál is nagyobb taglétszámú földművesszövetkezeti mozgalomban — a községi és körzeti földművesszövetkezeteknél, a szakcsoportoknál, a különböző szövetkezeti vállalatoknál és intézményeknél — a tél beálltával több tízezren élnek a sokoldalú képzési lehetőségekkel. Az elterjedt és népszerű szabad előadás, illetve vitasorozatra épített oktatási formában ez év telén körülbelül 40 000 községi és körzeti földművesszövetkezeti választott vezető ismerkedik meg a legfontosabb szövetkezetelméleti és gyakorlati kérdésekkel. Az egyik legfontosabb téma a háztáji gazdaságok szerepével, a háztájiban termelt áruk — zöldség, gyümölcs, baromfi, tojás, bab, stb. — termelésszervezési és agrotechnikai kérdéseivel, illetve a felvásárlási problémákkal kapcsolatos. A mező- gazdasági szakszövetkezetek vezetői részére indított tanfolyami)', elsőso rban a közös állattenyésztés kialakításához nyújtanak segítséget. A TIT, a KPVDSZ és a földművesszövetkezeti szervek ez idei télen országszerte megszervezik a földművesszövet- kezeli akadémiákat. Ezeken az akadémiákon olyan fontos témák kerülnek napirendre, mint a vidék áruellátásának problémái, a piackutatás elvei és módszerei, stb. (MTI) Kilencen kezdték Még német fegyverek lapultak a város szélén, ágyúgolyók robbanása tépte a Mátra erdőségeit, amikor Gyöngyösön kilenc férfi hozzáfogott a kommunista párt megszervezéséhez. Éppen húsz éve történt, 1944. december 10-én. És alig telt el néhány nap, az alapító tagok száma máris húszra növekedett. Jenei Béla, az illegális kommunista mozdult meg először. A szovjet városparancsnokságon találkozott a többiekkel: Czakó Sándorral, Aczél Leóval; majd Molnár Gusztáv, Prunyi Béla, Orbán István, Sípos János, Hegedűs János, Hegedűs Ferenc csatlakozott hozzájuk. Ahogy teltek a napok, úgy lettek egyre többen. Az első gyöngyösi pártszeri vezet létszáma így lett összesen húsz. Az ideiglenes kormány székhelyéről, Debrecenből Egeren át jutott el a párt felhívása Gyöngyösre. És azok, akik kezdettől fogva tudták, mi indítja őket cselekedni, milyen cél lelkesíti akaratukat: az első felhívásra egymás mellé sorakoztak. Volt mit tenniök. Nemcsak soraikat kellett erősíteni, nemcsak a környező községekben kellett a pártszervezeteket életre hívniok, hanem az elerötlenedett test mindennapi táplálékának gondja mellett vállalniok kellett, hogy a bizonytalankodó lélek tétovázását is határozottsággá változtatják; más szemléletű emberek életkedvét, bizakodását, cselekvökészsé* gét a minden mindegy letargiájából kellett felkelteniök. A pusztulás évei gerinceket Toppantottak össze, lelkeket nyomorítottak meg, és a történelmi forduló nem volt mindenki előtt egyértelmű, kristálytiszta az első szabad lélegzetű napok még félénk örömében sem. A német fegyverek szétzúzásával egy időben nem semmisült meg a tegnapi ellenség sem, csak meglapult, ugrásra készen várakozott. Tőlük is óvni kellett oa ifjú szabadságot. Ezek a feladatok elhatározottságot, céltudatosságot, másokat is megtermékenyítő hitet, pillanatra sem csüggedő elszántságot követeltek. És ők, az első hívó szóra felsorakozó gyöngyösi húszak, kommunisták, tudatosan vállalták sorsukat, másokért, a városért, az egész népért. Éppen húsz évvel ezelőtt, 1944 december 10-én, Közülük többen már örökre megpihentek, helyüket újak, frissebb erők töltötték be, egy részüket az élet szerteágazó útja más tájakra vitt el, de valamennyinkre tisztelettel és hálával emlékszik városuk ma, mert mindenki tudja: táguló horizontunk, méltó eredmé- nyekkel büszkélkedő jelenünk a húsz évvel ezelőtti elhatározásnak, összefogásnak, cselekvésnek is gyümölcse. Amit ők kezdtek, amit ők akartak húsz évvel ezelőtt, ml folytatjuk, mi visszük közelebb a megvalósuláshoz, hogy a dicső örökséget utódainknak adjuk tovább. Minden cselelce- detünkben benne mozdul az ő egykori elhatározásuk is, ezért vagyunk nyugodtak és biztosak a dolgunkban, ezért emlékezünk hálával és tisztelettel rájuk. (g. molnár) lány ... ? — Valószínű — erősíti meg feltételezésemet mosolyogva a Mátra Hőerőműből jött Ko- v&cs Magdi. — Mindig szerettem a befőzést, sokat forogtam anyuka körül a konyhában, az érdeklődést, a hajlamot otthonról hoztam én is magiammal’... Hihető a lőrinci kislány vallomása —', de azt már ugyan hiába próbálná magyarázni, hogy például az evakuáló berendezés kezelését nem itt ismerte meg?! — Természetesen, az otthon tanultak ..csak a szűk alapját jelentik az itteni „tudománynak”. Az igazit a gyárban sajátítjuk el... Megértésében sokat segítenek a szakmunkások, Bársonyt Katalin, meg a többiek ... A kis Szabó Katit rokoni kapcsolatok fűzik a Hatvani Konzervgyárhoz, közvetlen élNem is tudnám már abbahagyni Kvártély... ? — Naponta utazom. Reggel fél ötkör kelek. Nem, egyáltaket és hiszi, hogy a felügyeletére bízott, három esztendő múlva végző ipari tanulók valamennyien jó konzervipari szakmunkások lesznek... Gyón! Gyula Tanyának nagy — falunak kicsi Alatka — Csárdatanya — Újfalu Harmincezer egészségügyi előadás, ötezer tanfolyam A Vöröskereszt jövő övi tervei A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége legutóbbi ülésén elfogadta a Vöröskereszt jövő évi munkájának irányelveit. A Vöröskereszt jövőre több mint harmincezer egészségügyi előadást, ötezer elsősegélynyújtó, közegészség- ügyi és egyéb tanfolyamot rendez. Az egészségügyi felvilágosításban és ismeretterjesztésben messzemenően együttműködik a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulattal. A véradómozgalomba a tervek szerint az ország lakosságának mintegy 4,2 százalékát vonják be. A feladatok megoldását segíti a taglétszám tervezett növelése is. A Vöröskeresztben kifejtett értékes önzetlen társadalmi munka megbecsülésére felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából jelvényt alapítanák, amellyel a Vöröskereszt 5, 10, illetve 15 év óta tevékenykedő társadalmi munkásait tüntetik ki. (MTI) Fábián előneve igenis nemesi előnév. Mégpedig nem őseitől örökölt királyadta rös- telleni való, hanem munkatársaitól kapott baráti értékelés. Ennek megfelelően az adományozás nem ünnepség keretében történhet, nincs róla kutyabőr, de mégis van a nemesi rangjelző, ha ő nagy szerénységében teszi is, mintha nem tudna róla. Természetes története van ennek. Fábián természetes fia egy földesúrnak, akit ő a szabadságharc századik évfordulója alkalmából mélységesen megvetett, s evvel egyidejűleg fölkereste édesanyját, aki egy budapesti kórházban folytatta takarítónői hiva-tását. Az édesanya könnyekig meghatva lépett fia lelkében a megvetett atya helyébe. És Fábiánt még azon a héten kinevezték vállalatvezetőnek. Fábiánt a korabeli kádere- zés kitűnően minősítette, hiszen ő maga mondta több ízben, hogy feltétlen híve a rendszernek. Nem tartotta vissza ennek hangoztatásában az sem, hogy számtalanszor megjelent atyai nagynéniének szelleme álmatlan éjszakáiban és csontos kezével fenyegette: a pokolra fogsz jutni, a mélységes pokolra. Fábián azonban, sőt ennek ellenére, vakmerő volt, -mert Vérében volt a bátorság, az új alább tíz helyen bevezettek és jó eredményéről megbizonyosodtak. Ö volt az, aki felfedezte a felfedezetteket, ha azoknak felfedezését felfede- zendőnek tartották az illetékesek. Ö volt az, aki merészen előléptetett minden fia-tál tehetséget még akkor is, ha az illetőnek csak két barátja, vagy egy vérrokona volt felettes szerveknél. Ő volt az, aki mindenkor önzetlenül és önfeláldozóan cselekedett és minden viszontszolgáltatás ellen hosszain szabadkozott, de a válogatott meccsre váló tömeg Dunát árasztó könnyszakadásától kísérve eltemették, lelke azonban elröppent túl a fellegeken, túl a mesteséges holdak és túl az ősbolygók pályáján a végtelen magasságok felé. Csodálatos repülés után, amelyet az igazgatói alap terhére rendelt szférák zenéje kísért, megérkezett Szent Péter elébe. A jóságos öreg jóságos mosollyal fogadta, s már vette is a nagy kulcsát, hogy megnyissa Fábián előtt a — Kizárnánk! De náhnffc csak belépő van. — Mennyi az előleg? — 30 forint minden hónapban. Ha valaki házat épít, segít a szövetkezet. Van olyan ember, akinek tavaly csak néhány ezer forintja volt, ma már az új házban lakik. Az idén négy családnak épül fél a családi otthon, azelőtt háromnak. Közös az akarat, közös az összefogás. Később az öregekről is szó kerül. Az öregek egyik részéről, akik az út másik oldalán laknak. — Felszántva, bevetve kapják a háztájit. Kukoricájukat a tsz kapáltatja, mi szállítjuk haza a terményt is. — És a fiatalok? — A járás legfiatalabb szövetkezete vagyunk. Itt nem fehér holló a fiatalember. A földből élünk, ezért nem sajnálunk semmit a földtől... A kiszesek 46-an vannak. A tsz vásárolt nekik otthont, televíziót, van könyvtár is. A klubban esténként találkoznak. Hallgatóm az elnök szavait és tűnődöm. Ezek viszik tehát 13 év óta előbbre a gazdaságot? Innen fakad a hallatlan szorgalom, az iparkodás? Lehet. Az elnök egy mondatát papírra jegyzem: Ha az emberek a tsz-ben találják meg saját boldogulásukat, jövőjüket, akkor már nem lesz nehéz előbbremenni... * ESTEFELÉ ÚJRA havazni kezd. A kémények füstöt pipálnak, és az út két oldaláról tévét nézni indulnak az emberek. Az iskola már mindnyájuké. Itt tanul száz tanyasi gyerek, az ő helyükre ülnek este a felnőttek. A könyvtár is közös, közös a gondjuk is: miért nem élhet 1300 ember egy tanyán egyféleképpen? Miért választja el őket a név, a föld, az országút? E gond nemeseik az övéké. Foglalkozik vele a járás, a megye is. Jó lenne, ha az új esztendő már könnyítené ezt a gondot is... Szalay István ■ 1 ■ XÍPÜJSMG 3 1961. december 10., csütörtök Xli, mennyország kapuját. A néhai vállalatvezető időtálló lelke megkönnyebbülten főisóhajtott, s már lépett is a küszöbre, amikor a híres kapus hirtelen visszafogta. — Nem engedhetlek be, fiam. — De miért nem, szent atyám? — tette keblére mindkét kezét Fábián. — Mert falas a ruhád — mondta az öreg és leemelt egy fényes csillagot. Fábián megnézte magát a fényes csillagban és — egy uram, teremtőm; — csakugyan falas volt az ő ruházata. Elkezdte hát tisztítani. Először csak kézzel, aztán kefét kért egy jóságos angyaltól. De a fal hagyta folt csak nem jött le róla. — Nem veszi le azt rólad, fiam, a Patyolat sem! — szólt részvéttel az öreg kapus. Fábián ekkor gondolt — egy tőle megszokott — óriásit és levette a felső ruháját. De — jaj neki! — az alsó ruhája is csupa fal volt. Most már mindegy, gondolta magában és letépte magáról az alsó ruháit is, de a fal ott éktelenkedett a testén. Kétségbeesetten nézett a hőn áhított ajtóra, ahol azonban akkor már nem Szent Péter állt, hanem ama nagynéni. És a nagynéni még akkor is kárörvendően vigyorgott rá, amikor fölébredt. Fábián azonban csupa csak- azértis volt, tellát elhatározta, óvakodni fog még attól is, hogy akárha sugárzási övezetébe kerüljön bárminemű falnak. És mégis ezután kapta a Falmelletti nevet. SÚLYOM LÁSZLÓ világért sem sértett volna meg senkit, mert ama nagynénje több ízben figyelmeztette; aki megsérti az ő felebarátját, az... Szóval, ez is egyike volt, amiért a pokolra szokták lapátolni a túlvilágra tévedt ügyfelet. „—Történt pedig egyszer, egy kimerítő, reprezentálásoktól terhes nap után, hogy Fábián álmot látott. Azt álmodta; meghalt. Porhüvelyét a fővárostól adományozott díszsírhelyen nagy pompával és egy szeretete és valami semmitÖT vissza nem riadó elszántság, amely nem, ismerte a lehetetlent. Éppen ezért... ... Ö volt az, aki minden újítást elfogadott, amelyet legTanulószalag... Szakmunkás-jelöltek a konzervgyárban FRISS HŐ BORÍTJA a határt Az iskolából hazafelé indulnak a gyerekek. Az igazgatóval a folyosón találkozom, motorral Hevesre készül. A tanya mintegy 6 kilométer hosz- szúságtoam húzódik az országút mentén, A felszabadulás előtti apró cselédtelepülés faluvá nőtte ki magát az elmúlt húsz év alatt. Négyszáz ház épült 1300 ember lakik itt Az élet tehát tényekkel dokumentálta a fejlődést bár a hivatalos elismerés még késik. így aztán a furcsa paradoxonok egész sorát említi a fiatal igazgató. Az iskola neve: Heves-csér- datanyai Iskola. Költségvebésileg mégis Boconádhoz tartozik. A lakosság fele a hevesi, a másik fele a bocomádi tsz-ban dolgozik. Orvos is kettő van. Az országút egyik oldalán a hevesi, a másikon a boconádi orvos rendek Idős bácsival találkozom. — Hogy hívják ezt a tanyát? — Alatka. Egy fiatalasszony jön, tőle is kérdem. — Csárdatanya, — mondja a világ legtermészetesebb hangján. Kiss Zsigmondot, a hevesi Kossuth elnökét keresem. — Újfaluban lakik, — magyarázzák. i Most már tényleg nem tudom hol járok. Kiderül, hogy Újfalu is Alatkán van, itt lakik a hevesi elnök, szemben az új iskolával. ; KINT KEMÉNYEN tartja magát az idő. Az elnöknél megint szóba került az országút, a „demarkációs” vonal. Teljes- ség kedvéért az elnök még legalább hat nevet említ, régi tanyákat, amelyekből aztán felcseperedett a leendő falu. — Lesz-e valaha falu Alat- kából? Megérdemel-e 470 ház, 1300 ember postát, önálló közigazgatást, járdát, köves utcákat? — Nem biztattak — válaszol az elnök. — Arra van remény, hogy tanácskirendeltséget létesítenék. A kályhában tűz duruzsol. Varjak szállnak el az ablak előtt. — Mondjon el néhány dolgot a szövetkezetről. Arról, amit eredménynek tart. — A gazdaságban 1952 óta egyszer volt csak 50 forint alatt a munkaegység értéke. Száz hóid szántóra 42 számosállat jut, a műtrágya-felhasználás pedig holdanként 337 kiló. Pénzért vettünk tízezer mázsa istállótrágyát éa négy esztendőnként minden terület sorra kerül. Holdanként 130 kiló húst termelünk, ez évben 406 hízott sertést adunk el az államnak. 150-et terven, felül. Az egy tagra jutó jövedelem meghaladja a 20 ezer forintot. EZEK A TÉNYEK. De mindez hogyan? Az elnök —, aki 13 éve vezeti ezt a gazdaságot — nem tud mondani bevált receptet. — Mi történne, ha valaki a 157 tag közül megtagadná a munkát?
