Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-30 / 304. szám

Lakóhely hétfőtől péntekig rét feladatokra kell irányíta­nunk a dolgozók figyelmét Tudjuk, az élet- és munkakö­rülmények rendszeres javítása csak a népgazdaság fejlesztése útján valósítható meg. Tehát többet és olcsóbban kell ter­melni, hogy az életszínvonal emelkedhessék. A szakszerve­zetek tehát nem választják ket­té a közvetlen érdekvédelmi és termelési feladataikat. Mozgó­sítják a dolgozókat a több és jobb munkára, amely a jövő életszínvonalának biztosítéka. Az a többszázezer munkás, mű­szaki és alkalmazott, aki részt vesz a szocialista munkaver­senyben, küzd a szocialista brigád, vagy tizem cím elnyeré­séért, vagy már megkapta a ki­tüntetést, nemcsak pártunk és kormányunk helyes gazdaság- politikáját, hanem a szakszer­vezetek ez irányú tevékenysé­gét is helyesli. A magyar szakszervezeték csaknem hárommilliós tagsága magában foglalja a bérből és fizetésből élők több mint 90 százalékát. A szakszervezetek­nek tehát joguk, sőt kötelessé­gük, hogy az összes dolgozók érdekeit képviseljék. Több eset al;ad, amikor az egyes dolgo­zók érdekei összeütköznek a többség érdekeivel. Az embe­rek gondolkodása nem egysé­ges. Vannak, akik a miénk és az enyém fogalmát összekeve­rik, akik indokolatlan juttatá­sokat, előnyöket akarnak. Egyesek attól sem riadnak vissza, hegy lopják, prédálják a közösség vagyonát. A szak- szervezetek a szolidaritás szer­vei ugyan, de ezekkel az embe­rekkel semmiféle szolidaritást nem vállalnak. Azokat az em­bereket támogatják, akik nem­csak kérnek, hanem becsülettel teljesítik is a rájuk háruló fel­adatokat. Visszatérve kiindulási té­mánkra — mondotta befejezé­sül Brutyó elvtárs —, emlékez­tetnék arra, hogy most újravá­lasztjuk az üzemi szakszerve­zeti tisztségviselőket. Ezeknek az embereknek a vállán nagy felelősség nyugszik. Kötelezi őket a szakszervezetek sok év­tizedes múltja, tradíciója, s az a bizalom, amelyet választá­sukkor kapnak. Képviseljék önzetlenül, bátran és harcosan dolgozó társaikat, mindenkor figyelembe véve a társadalom érdekeit is. (S. EJ hanem a vállalatnak kell iga­zolnia azt, hogy a baleset elhá­ríthatatlan volt, illetve az nem a vállalat hibájából szárma­zik. Ha pedig ezt nem tudja igazolni, kártérítés ' ell a dol­gozónak fizetnie. — A példák azt bizonyít­ják, hogy a szocialista állam támaszkodik a szakszerveze­tekre, igényli sokirányú köz­reműködésüket. Vajon a jó együttműködés azt jelenti-c, hogy nincs vita az egyes ál­lami és szakszervezeti szer­vek közt? — Hangsúlyozom: az alap­vető kérdésekben teljes az egyetértés. A célhoz vezető egyes intézkedések kidolgozá­sában, s főleg a végrehajtás­ban, lehetnek s vannak is vé­leménykülönbségek a szak­szervezeti és az állami szervek között. Lehetnek viták és vé­leménykülönbségek egy-egy törvény alkalmazásakor, ami­kor a helyi szakszervezetek helytelen döntés esetén fel­lépnek az egyes dolgozók ér­dekében. Az elmúlt évben például 4348 felmondás közül 2059 esetben el kellett marasz­talni a vállalatot. Vagy meg­említhetném a munkásvédelmi felügyelet aktív tevékenységét, amelynek során nem egyszer pénzbüntetéssel sújtják a sza­bályokat megszegő gazdasági vezetőket. Sőt, még az is elő­fordul, hogy veszélyesség miatt egy-egy üzemrészt leállí­tanak. Adódhatnak viták abból is, hogy az igények és a lehetősé­gek egy-egy adott időszakban nem egyeznek. Általában az igények a magasabbak, s így valamennyit nem lehet abban az időpontban teljesen kielé­gíteni. Az elosztás módszere azonban többféle lehet, s azon lehet vitatkozni, hogy az adott lehetőségek köziül melyik a ‘legigazságosabb’ megoldás. Mi tehát nemegyszer bírálunk ál­lami szervet az elosztás módja miatt; a legtöbbet azonban az­zal segíthetünk, ha hozzájáru­lunk az elosztásra kerülő ja­vak gyarapításához. — Milyen feladatokat kell a szakszervezeteknek megol­daniuk. hogy eredményesen vegyem . részt az ország anyagi javainak gyarapítá­sában? — A szakszervezeti munka egyik központi kérdése a tár­sadalmi és az egyéni érdek ösz- szahangolása. Szüntelenül a szocializmus építésének távla­taira, s az ebből adódó kcaik­Az előcsarnokban hatalmas pálmák fogadnak. A padlón szőnyeg fogja fel lépteink za­ját. Azelőtt luxusszállók hali­jában találkozott ilyen kör­nyezettel az ember. Ma már megszokták itt, Gyöngyösön, a Heves megyei Építőipari Vál­lalat munkásszállójának lakói, hogy átmeneti lakóhelyük alig különbözik más szállóktól. Sót... Akad bizony olyan szálló is az országban, amely nem állná ki a versenyt. A portásfülkében a kulcs­tartó táblán egyre fogynak a kulcsok. Egymás után érkez­nék haza munkahelyeikről a lakók. Nagyon elégedett mindennel Huczek László darukezelő, aki Debrecenből került ide, óriás gépével a Mátra aljába. Kondor Miklósnéval, a szálló gondnokának feleségével ke­restük fel, aki szintén itt dol­gozik. És ilyenkor, amikor férje távol van, ő helyettesíti. — Tökéletesen meg vagyok elégedve nemcsak a lakással, de az étkezéssel is. Reggelit, ebédet, vacsorát kapunk 7,30 forintért. Olcsó és bőséges. Otthonról nem is hozok sem­mi ennivalót. A vajat a múlt­kor sem tudtam megenni, any- nyit adtak. Pedig nincs rossz étvágyam. Lakótársaimmal is elégedett vagyok. Nem zavar­juk egymás pihenését. Mikszáthot, Jókait olvasga­tok így esténként és várom a*“ hét végét, .hogy három gyer­mekemmel találkozzam. Egy ping-pong-asztal nagyon kellene, hogy mozoghasson ilyenkor, télen is az ember egy keveset. — Nagy Ferenc esetében tö­kéletesen érthető a kérelem. Állandó lakója a szállónak és mert a vállalatnál adminiszt­ratív munkát végez, vágyik egy kis testmozgásra. A nagy gonddal készült berendezése­ket nézve valószínű, hogy óhaja előbb-utóbb teljesülni fog. Van még egy panasza Nagy Ferencnek. Ha a tv-ké- szülék elromlik, nagyon las­san javítják meg. Erről töb­ben is panaszkodtak. Miután sok emberről és munkásszál­lásról van szó, talán kivételt tehetne ilyen esetben a javító vállalat. Az élelem mennyisé­gével már nem olyan elége­dett, mint Huczék László. Az okot azonban valószínűleg fia­tal korában találhatjuk meg Kozmikus részecskék az emberi képességek mérésében Magyar műszer az emberi reagálás és mozgás képességének megállapítására Még a kozmikus részecské­ket is szolgálatába kényszeríti az az új magyar műszer — dr. Csinády Jenő fiziológus és Sebestyén Ferenc villamosmér­nök találmánya —, amely azt méri meg, mennyi idő alatt re­agál az ember valamilyen in­gerre, vagy mennyi időre van szüksége bizonyos mozdulat el­végzéséhez. Az ilyen vizsgálatokkal a dolgozó és a sportoló ember képességeit, pillanatnyi kondí­cióját, sőt fáradtságát és fá­radékonyságát is meg lehet mérni. A műszer a biokiberne­tika adta legkorszerűbb lehe­tőségeket használja fel. A kristályrezgések segítségével az eddigi készülékeknél sok­kal pontosabban — az ezred­másodperc tört részeivel — méri az időt. Pillanatnyilag ez a magyar készülék a legkorszerűbb leg­pontosabb és „legmegtéveszt- hetetlemebb” konstrukció az ilyen célú műszerek csoport­jában. A hazai után már a francia szabadalmat is meg­kapta. A szocialista és a kapi­talista országokban egyaránt nagy érdeklődés mutatkozik iránta. A találmány tulajdono­sa, az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet most már csak azt az üzemet keresd, amelyben megkezdődhetik a sorozatgyártás ennek a gyakor­lati élet sízámos területén fon­tos szerepre hivatott és ma még bárhol előnyösen értéke­síthető műszernek. (MTI) Gyufa és cigaretta kellett, a nagy torony öreg órája elkon­gatta már az esti kilencet, nem volt semmi kedvem, hogy visz- szasétáljak a városba. Füstös, szűk hóstyai kocsmába tértem be. A bor, pálinka, kevert bűze kellemetlenül émelyegtetett. Kértem egy pohár sört. — Uram, nincs egy kis apró­ja? Negyvenöt körüli férfi. Ru­hája tiszta, de eléggé gyűrött. — Van egy százasom — sza­badkozik —, de a pénztár nem tud váltani. Es tudja... ne ha­ragudjon ... Odalépek a kasszához, szá­zast készítek elő, mert apróm nekem sincs. Felváltják. A gyűrött ruhájút ez nem hozza zavarba. — Ördöge van — mosolyog ki­fejezéstelen szemmel. Keresgél a zsebéber., e. százasa után, ta­lán, hogy megmutassa, nem csapott be. Egy papírdarab a földre hull. de pénz vines. — Tessék, egy fényképet le­ejtett. — Ó! I útja, ez az ér fmm. És mit gondol, kit szeret robban, anyját vagy apját? Engem, uram. az apját, érti! Beáll a sorba, felhajtja a há­rom cent pálinkáját. Aztán lá­tom, újabb áldozatra vetette ki hálóját. Kunyerál a százas- trükkel. Az utcán szél fúj, ide-oda himbálózik a sarki villanylám­pa. A második útkereszteződés­nél szembe jön egy kisfiú. Nem lehet több tizenhárom évesnél. „...maya mák hekus Lelted is szeretetet, milyen az? Meny­nyit érhet az a szeretet? Visz- szatartja, visszatarthatja-e a bjí,n első csábításától, vagy löki tovább a társadalom, a család gátján kívülre? Kopog a csajtosra taposott, repedezett bőrű cipője a járda kövein. Lehet, hogy életében pont ez a mai este hozhat káros fordulatot. — Hé, barátom! Megvár, sunyi gyanúval für­kész. — Mit akar, meggondolta ma­gát, mi? — Meggondoltam ... velem jössz a rendőrségre, elintézzük, hogy többet ne pofozkodjon az apád. Intézetbe kerülhetsz, mindent megkapsz majd, ami csak szükséges. És lehetsz olyan erős, mint Toldi. Vagy erősebb is. Dermedten hallgat. Hátrább lép. — Tudtam, hogy maga csak egy hekus lehet...! És már nem is látom, hol van. Eltakarja vigasztalan alak­ját az esti sötétség. Csak futó léptei visszhangoznak az ala­csony hóstyai házak között. S lehet, a füstös, szűk kocsmá­ban a pénzt kunyeráló apa már a tizedik áldozatnak akarja megmutatni a százasát, amit „nem tud” felváltani a kasz- sza. Zsebéből, puffadt újjai közül földre hull újra a töre­dezett, kopott fénykép. És nem hajlik le érte senki, hogy a kocsmai latyakból — felemelje. Pataky Desső >ó. M A sstihszerveseit válattzUísolt elé Egyre több állaim feladatot vesz át a szakszervezet As érdekvédelem és a termelés kapcsolata Beszélgetés BRV1YÓ JÁNOSSAL, a SZÓI főtitkárával nem az adagok méreteiben, hiszen Hónap Jánosnak is elég az étel, pedig egész nap a szabadban dolgozik a Duna melletti Kösd község­ből idevetődött barázdás arcú öreg földműves. A parkosító vállalat alkalmazottja. Járja az országot, rendezi a parkok bokrait, fáit. Keresete 1600 fo­rint. Miért választotta mégis ezt a munkát, távol a család­jától? Feleleteiből nem derül ki. Falujában működik tsz és ugyanezt a pénzt ott is meg­kereshetné, nem a kalandvágy hajtja, hiszen ötven év felé jár. Munka után ülnek szo­bájukban földijével, Kovács Józseffel és beszélgetnek. jr Epügy, mint otthon szokták a faluban Ilyen téli estéken. Kovács bácsi már nyíltabban besszei. Nincsenek megelégedve a szövetkezet ve­zetőségével. Ha otthon jobban szerveznék a munkát, nem jönnének ilyen messzire dol­gozni. — 105 forintot fizetünk a szállásért. A kosztunk, miegy­más, az is elvisz esgy-egy szá­zast, minden héten. Az utazás is pénzbe kerül. Nemigen vi­szünk haza S—900 forintnál többet. De legalább rendes kö­rülmények között dolgozunk és tudjuk, hogy mennyiért dolgozunk. Elég, ha az asz­szonyott van. Anélkül ugyanis nem kaptuk volna meg az en­gedélyt, hogy máshol dolgoz­hassunk. Igaz, messze vagyunk a családtól, de ez a szádás na­gyon tetszik. Van itt a televí­ziótól elkezdve minden — ér­velnek a munkásszálló lakói Több lakóval beszélgettünk, akik hoszabb, rövidebb idői töltenek itt, de véleményük mindannyiuknak azonos volt. A szállás tökéletesen kielégítő. A fürdők, a mellékhelyiségek ragyognak a tisztaságtól. A modem felszerelésű konyha íz­letes készítményei az Északma­gyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat jó munkáját dicséri. Szórakozásról a tévén, rádión, zongorán, sakkon kívül a könyvtár gondoskodik. A könyveket Szíjjártó Jenő bácsi, a vállalat nyugdíjasa ke­zeli, akinek munkája állandó­an több lesz. Jelenleg már az állandó lakók 50 százaléka ol­vas rendszeresen. A klasszikus írók művei és a kalandregé­nyek mellett egyre többen ke­resik a modem irodalmat is. Sajnos ebből jelenleg még ke­vés áll rendelkezésre, de a jö­vő évben már 1500-ra emelke­dik az olvasnivalók száma, mert a könyvtárt a lakótelep lakói részére is megnyitják. Lakás, világítás, fűtés, kultu­rált környezet, szórakozási le­hetőségek. Nőtleneknek 125, családosok­nak 105 forintért egy hónapra. Egy szállodai szóba egynapi ára. Mátéffy Zoltán Fontos események előtt áll a magyar szakszervezeti mozga­lom. 1965 első negyedévében újraválasztják a szakszerveze­tek üzemi szerveit és tisztségvi­selőit, a bizalmiakat, a szak- szervezeti bizottságokat, a tár­sadalombiztosítási tanácsokat, majd a következő negyedévben az üzemi tanácsokat és a tár­sadalmi bíróságoífoat. Mivel a szakszervezetek munkája a vá­lasztások alkalmából különö­sen az érdeklődés középpontjá­ba került, megkértük Brutyó János elvtársat a Szakszarve- .zetek Országos Tanácsa főtit­kárát, tájékoztassa olvasóinkat a szakszervezeti mozgalom idő­szerű feladatairól. — Hogyan fejlődött a szak- szervezeti érdekvédelem és milyen aktuális tennivalók állnak az aktivisták előtt? — Az az igazság — kezdi a beszélgetést Brutyó elvtára —, hogy szakszervezeteink mun­káját, és különösen az érdek­védelmet, sókan még ma sem értelmezik pontosan. Nálunk — és minden, szocializmust épí­tő társadalomban — a szakszer­vezetek az új társadalmi rend megvalósításáért küzdő osztály, az uralmon levő munkásosztály legnagyobb tömegszervezete. Részt vettünk, hiszen érdekünk is volt, a munkáshatalom ki­alakításában, a szocializmus alapjainak lerakásában, és dol­gozunk a szocializmus teljes felépítésén. Ndhéz lenne itt felsorolni mindazt, ami az érdekvédelem kőiébe tartozik. A köztudat ma már ezt úgy fogalmazza, hogy a szákszerve­zet végigkíséri az embereket a bölcsőtől a sírig. Meghatározott esetekben különböző kedvez­ményekben, juttatásokban ré­szesíti tagjait, s az üzemi és magánélet szinte minden ese­ményében yesgt vesz. segítőkér. szén áll a szervezett dolgozók mellett. Természetesen nemcsak anya­gi juttatások adományozása jel­lemzi a szakszervezetek mun­káját. Hazánkban minden, a : dolgozók életkörülményeivel kapcsolatos kérdésben a kor­mány, a minisztériumok és más gazdasági szervek a szakszerve­zetek véleményének meghallga­tásával. egyetértésével dönte­nek. Ezek „húsba vágó” témák. Csak néhányat említek: a be­sorolásokat, a normafelüivizs- gálatot, az éiüzem cím adomá­nyozását. A szakszervezetek a * hatáskörükbe utalt területeken ! sók olyan jogszabályt, szabály-, 1 zatot alkotnak, amelyek kötelez ő ! érvényűek egyes állami szer- 1 vekre, gazdasági vezetőkre. így-, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa a főhatóságokra és a vál­lalatokra kötelező hatállyal ad 1 ki munkásvédelmi szabályzat»- ' kát. Közismert az is, hogy a ' dolgozóik társadalombiztorí fását 1 ugyancsak a SZOT. illetve a í Szakszervezeti Társadalombiz- i tosítási Központ intézi. — Voltaképpen tehát a szakszervezetek egyre több - állami feladatot vesznek át ; Milyen változást jelent ez az ügyek intézésében? í — Mindenekelőtt azit, hogy i az eddiginél jobban, még fi­gyelmesebben, a dolgozók szé- 2 les körű társadalmi közremű- 1 ködösével kell megoldanunk azt, amit eddig az állami ügy- 1 viteli apparátus csinált. A tár­sadalombiztosítás különböző j területein például .120 ezer 1 iszaikszervezeti aktivista segíti l a dolgozókat ügyeik gyors el- < intézésében. A nyugdíjelőké- j szító bizottságok, a társadalom- biztosítási tanácsok és bízott- < Ságok sok utánjárástól mente­sítik az embereket, és a legbo- 1 nyoiultabb ügyekben is kész- c seggel adnák tanácsot, magya- 1 rázzák meg a jogszabályokat. Ki kell emelnem az 1964-ben 1 kiadott munkásvédelmi tör- í vényt is, amely további előre- 1 lépést jelent a dolgozók érdé- 1 keinek védelmében. Igen je­lentős pontja például, hogy a j balesetek bekövetkezésénél — 1 a ko-^bb' gyakori at*al s"em- , ben — már nem a dolgozónak j ftell bizonyítania vétlenségét, < — Édesapádat keresed? Megismerem, öt láttam a kocsma kövére hullott fényké­pen. — Honnan tetszik tudni? — kérdezi meglepődve. — Biztosan kitaláltam. — A bácsi ismeri apát? — Mondom, hogy csak kita­láltam, hogy őt keresheted. r- Nem találom sehol. — Talán fontos dolgot kell el­intéznie, s tálán lehet, hogy már azóta otthon is van. — Nincs az otthon. Tényleg látszik, hogy nem tetszik ismer­ni. — Rendes ember az édes­apád? öregesen vállat vont. — Nem tudom. Kinőtt, kopott kabát van raj­ta, buggyos, kitérdelt mackó alatta, s repedezett bőrű, csaj­tosra taposott cipő. Ilyenek voltak az első neorealista fil­mek tekergő, kis koldusfigurái. — Hazaadja a fizetését? Ismét a vállvonogatás. — Nem tudom... Nekem ta­valy adott egy egész tíz forin­tot. — Mit vettél rajta? Megélénkül a tekintete. — Anyának cukrot... örült neki. öt szeretem. — Dolgozik? — Egyszer dolgozott, de ak­kor apa mindennap megverte. Ha nagyon meglátszott akkor nem ment munkába, mert szé- gyelte. — Es téged nem bánt? — Mindig bánt, ha utána me­gyek a kocsmába. Azt mondja, anya küldött, hogy kémkedjek. Egyszer nőkkel ivott és meg­mondtam anyának, de nem kémkedésből. Most se azért ke­resem. Anya beteg, kórházban van. — Az nagy baji — Nem baj. Két napja ment be és holnap már kiengedik. — Persze, kivizsgálás... — Ah, nem! Anya nem akar több gyereket apától, azért ment be a kórházba. — Es édesapád bánatában ivásnak adta a fejét. — Mindig iszik... Nines a bácsinak egy cigarettája? — Cigaretta? — ... Egyszer apa megvert, hogy sutyiban biztosan dohány­zóm, mint a többi fiú. Aztán rágyújtottam, hogy ne üssön engem mindig ártatlanul. Tizenhárom éves, de akár azt is lehetne rá mondani, hogy húsz. A kamaszok nyugtalan változásának jegyei ki sem nyi­tottak, s máris lehervadtak ar­cáról. — Szeretsz iskolába járni? — Az iskolát olyan hülyeség­nek tartom, — Mi szeretnél lenni? — Olyan erős mint Toldi... — Minek erős? — Visszaadnám apának azo­■ kát a pofonokat, amiket anyá­nak meg nekem adott. Elintéz­ném úgy, hogy többet a poha­■ rat se tudja a szájához emelni. , Nemrégiben a bíróság előtt . egy hattagú kiskorú banda állt. ■ Betörtek egy orvos villájába, : szétverték, összetörték a beren­■ dezéseket, a rádiót, tv-t is. A \ banda vezetője egy tizenhárom éves kamasz volt Szülei, akik egyébként rendes, becsületes, i jól kereső emberek, még a bí­róságon sem akarták elhinni, hogy mit tett a fiuk. Pedig • már a betörés előtt figyelmez- i tették őket a szomszédok jó szóval, figyelmeztették a peda- 1 gógusok, de nekik sem hittek. — Van a bácsinak cigarettá- : ja? Na, ad nekem egyet vagy nem! Akárkivel nem dumálok csak úgy, potyára. • Eltűnik a sarki lámpa fény- ’ köréből, ö is tizenhárom éves, , mint az a kortársa, aki bandát toborzott és betört Ez még í nem tört be sehová. Egyelőre I csak cigarettázik, utcákon csa- •, varog és hiibicségnek tartja az ■ iskolát, de már arról gondolko­■ dik, hogy elintézi az apját. An­nak a másik tizenhárom éves­nek jól kereső, rendes szülei voltak, otthona volt. Ennek a megöregedett kamasznak az apja kocsmajáró, anyja már kívülről tudja az ,.ABC-t, job­ban szereti az utcát, a csavar­gást, mint otthon lenni. Ha kap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom