Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

Sé£& A4i 6C ^ a mulatságot. Alig lépett a küszöbre, utána gyöngyözött a lányok nevetése. Ilon is velük nevetett. Fe­jét hátraszegte, haja a hátán ringott. Az udvarló boldog volt, biztatta a lányt, hogy koccintsanak. Ilon gondtala­nul kötélnek állt, barna sze­me tisztán csillogott, míg itta a bort. Már csak egy korty volt a pohárban, amikor hal­lotta udvarlója szavait: — Mondd, kicsi: ennek az ürgének nincs semmi önkriti­kája? A lány elemelte a száját® a poharat. Nevetése mosollyá szelídült, a mosoly is fogyni kezdett, végül úgy osont a szí­vébe a szomorúság, ahogy a hűvösség szokott kisosnpo- lyogni a verem ajtaján. — Eszemben sincs... men­jünk, késő van már _ — sür­gette a legényt. De a férfi nem vette komo­lyan a sürgetést. Kesztyűjét le­húzta, s a lánnyal együtt meg­emelte a motor farát, lábával kiszabadította a tartóvillát és erre helyezte vissza a súlyt. Most már szabadon léphetett Honhoz. Megölelte a sötétben. Az első dolga volt, hegy a lány mellét keresse. Mihelyt megtalálta, olyan hévvel kezd­te csókolni Hon fedetlen nya­kát, hogy a lány kénytelen volt arcul vágni. — Hagyjon! — kiáltotta Ilon könyörögve, A férfi megsértődhetett, mert alább hagyott mohósága és szemrehányóan panaszko- ta a sötétben: — Mit gondolsz, tündér... hónapok óta kísérgetlek és még mindig semmi? Gyere hát, iparkodjunk egy kicsit... — Újra a lánynak esett, buz­góbban, mint az imént. Ilon hadonászva kapkodott levegő után. Csak úgy szabadulhatott az erőszakoskodástól, hogy le­vetette magát az ülésről. Az árok oldalára pottyant. A fér­fi nyomban utána ugrott, fölé­je hajolt, de Hon térden rúgta. Rémülten talpra ugrott, fu­tásnak eredt. Soha ilyen szo­katlannak nem érezte a szala- dást. Lába furcsán könnyűnek tűnt, mintha még sohasem érintette volna a földet. 5. A halk járású, törékeny Fo- dorné lekváros buktát hozott be a szobába és egyszerre lan­gyos kemeneeillattal telt meg a dohos levegő. Az asztal egyik végén Karcsi, a másikon a városi gavallér ült. Hon ket­tőjük között állt s biztatta őket: — Tessék fogyasztani A két kisebbik lány, Hon testvérei, a díványon nyugta­lankodtak egyre vidámabban. Tetszett nékik a két legény ellenségeskedése, játéknak vették az indulatok vibrálá­sát. Karcsi nyugodtan, megszakí­tás nélkül nézte az udvarlót. Az csak ritkán nézett vissza, de ilyenkor súlyos utálattal volt tele a pillantása. Közben békésen illatozott az asztalon a lekváros bukta. Karcsi las­san elmosolyodott — Te miért nem nevetsz? — kérdezte Hontól, mintha csakugyan hiányzott volna ne­ki Ilon nevetése. A lány feljebb emelte fi­nom arcát, de apró ujjai to­vábbra is a sárga abroszon matattak. — Eleget nevettem — vála­szolta minden hangsúly nél­kül. Megfogta a süteményes tányért, Karcsi elé húzta. — Egyél hát, amíg meleg... Karcsi otthonosan nyúlt a bukta után. Először a lányra nevetett, aztán jóízűt hara­pott. A seprőn! legény ugyancsak & nyelt. Mérget. Most ő érezte szorosnak az inge nyakát, mint Karcsi az aratóbálon. 6. Hullámzóan jajongott a cséplőgép. Ha új kéve hullott a dobba, mélyült a bőgés, hogy aztán megint vékony vo- nyítássá emelkedjen. Hajnaltól tartott ez a váltakozás, az egyik asztag már el is fo­gyott. Az öreg Fodor még mindig frissen vagdosta át a kévék kötelet az élesre fent kaszadarabbal. Gyakran lené­zett az etetőhelyről Ilonra. A lány körül zsákoló emberek szaladgáltak, odament hozzá a szövetkezet tagbaszakadt elnö­ke. Bepillantott a jegyzetbe, kíváncsi volt, mennyit nyom­nak a zsákok. Aztán megkér­dezte: — Na, hogy ízük itthon? Hon gondtalan nevetéssel szegte fel a fejét és igyeke­zett túikiáltani a masina bő- gését: — Jól! Az elnök odébbállt, ő pedig tovább serénykedett a mér­legnél kék nadrágjában. Me- nyecskésre kötött kendőjét lekapta fejéről, hogy kirázza belőle a port. Amíg újra fel­kötötte, rákacsintott a lá­nyokra, akik mellette szalad­tak el a pelyvával. Épp új számot akart írni az oszlop alá, amikor látta, hogy Karcsi almásd eresei előbuk­kannak a kazal mögött. A le­gény magasan a kocsi tetején állt, szétvetett lábakkal tar­totta magát egyensúlyban. Dél­ceg alakja alatt zsongva re­zegtek a búzakévék. Amikor üresen jött vissza­felé, megállt kevés időre a mérleg közelében. Ültében a térdére könyökölt, közben a feje körül csapkolódott a lo­vak farka. A pelyvahordó lá­nyok meglátták, de most nem az 5 szemébe, hanem Ilonra kacagtak. Karcsi ekkor vette észre, hogy a lány másképp nevet rá, mint azelőtt, ö erre másképpen sóhajtott. Szilajul széttárta karját, talpát olyan erővel vágta a saroglyának, hogy az egész kocsi végigre­megett Az ijedt lovak maguk­kal ragadták a tarlók felé. A masina dobja most egy­formán sírdogált. Fodor a szá­guldó szekeret nézte. Akkor ocsúdott, amikor rákiabáltak a kévahányók: — Hé, Mihály! N vessed, hadd panaszkodjon a gép. Azt a legényt nézheted még ele­get. Az öreg Fodor nem szólt, de annál serényebben nyúlt a kévék után, amelyek már de­rékig betemették. Nem tudja? Ex a legújabb Patyolat-fiók, lelkiismeretek tisztítására. Igen nagy a for­galmunk, annak ellenére, hogy még nagyon sokan vannak, akik nem törődnek a lelki higiéniá­val és évekig, évtizedekig szennyesen hagyják a lelkiis­meretűket. A fehérneműt, az ágyne* műt mosatják... de a lelkiis­meretet, haja}. Meg aztán nem is akarnak áldozni rá. Hallatta itt az előbb ezt a hölgyet Se megbánással, se jótettel nem akar fizetni, ilyen pedig nem megy, akkor, kérem, piszkos marad. Aztán vannak olyanok, mint például ez az úriember is, aki az imént ment el, már annyiszor tisztíttatta, hogy ez az alkalom az utolsó. Ha még err'szer beszennyezi, akkor hiába hozza elí_rnár most fosz­ladozik az egész.... öt ki­ló önkritika sem használ már, a központtól tele­fonáltak, hogy mondjuk meg néki... sok ilyen esetünk van... de azért nem alcarok ál­talánosítani ... vannak egyszerű ügyfeleink is, szívesen, ponto­san fizetnek és alig van velük valami dolgunk, ezek lelkiisme­retesek, ismerik a lelkiismere­tüket ... Sajnos, nincs időm, látom, ön csak felvilágosításért jött ide be... nekünk pedig.., látja, milyen hosszú a sor.., ha még sokáig feltart, ákkoí nekem is, meg másnak is ügy­féllé kell változnunk... Ám, ha úgy érzi, hogy kell, akkor jöjjön bátran. Mi mindenkor a kedves „vevők” szolgálatári állunk. — Mára elég volt... — mondta. — Akkor menjünk haza! — ajánlotta készségesein a cso­kornyakkendős gavallér. Fél perc múlva már berre­gett a motor. A reflektor fo­lyosót hasított magának a falu emberekkel teleszórt utcájába és alig fordultak utánuk, máris elhagyták a szélső há­zat. A lány dideregve gubbasz­tott a hátsó ülésen. Most is olyan görcsösen kapaszkodott, mint annak idején Karcsiba. Alig várta, hogy maguk mö­gött tudják az éjszakai or­szágutat, amely most egészen- idegen volt, eperfái ismeretle­nül komorlottak elhagyott őr­helyükön. Néhol kőrakást lá­tott Don az eperfák tövénél. Egy ilyen kőrakásnál meg- "ajít a motor. Fényszórója ki­aludt, sötétbe borult az út imént még fehérlő pora. A férfi leszállt, kis ideig hallga­tózott, aztán minden izgalom nélkül mondta a lánynak: — Szabjál le te is, tün­dér ... Don meg se mozdult a he­lyén. A nyugodt felszólítás pá­nikszerű ijedelemmel töltötte eh Fázott a háta, Gyámoltala­nul borzongott. Még tartott az aratás, ami­kor Fodor Ilon hazajött a fa­luba. Este megmutatta magát a főutcán, reggel már fel is ült Korsós Karcsi szekerére és a búzaföldek felé robogtak vele az almásderes kancák. XJoros bodzabokrok, süldő fe­hér nyárfák között kanyargód a dtilőút, s a szekér úgy ráz­kódott a megkövült göröngyö­kön, hogy Ilon mindkét kezé­vel kénytelen volt kapaszkod­ni. Egyfelől a lőcsöt, másfelől Karcsi gúnyáját markolta. A legénynek jobb volt így, hogy nem kellett beszélnie. Egyenesen előre nézett a lo­vak ütemesen mozgó háta fö­lött, nyugodt arca fénylett a hamvas reggelben. Bámészko­dó» nélkül is elég baja volt érzéseivel. Kifárasztotta az a kínos-gyönyörűséges élmény, hogy beléje kapaszkodik a lány, akivel most egészen ad­dig száguldana, amíg össze nem rogynak jó lovai. Hon semmit sem gyanított meg a legény kínlódásából, fi­gyelmét lekötötte a saját új- jongása. Karcsú derekát fris­sen nyújtotta ki, feszülő mel­lét a szél elé tartotta, lehúnyt szemmel élvezte a frisseséget, amely hűvös kezével becézte arcát. Már nem félt a szágul­dástól, hiszen erre vágyott Az érettségi szorongással teli nap­jai után a határtalan szabad­ság öröme zendült meg benne és ő sem bánta volna, ha egé­szen az aléLtságíg tart a lovak robogása. De amint beértek az erdőbe, Karcsi megrántotta a gyeplőt és a szekér zörejét felváltotta a csengő csend. Hűvös néma­ság szivárgott ki a szilfák rit- kás lombja alól, csak a kan­cák mohó fújtatása hallat­szott Hon fehér arca még szebb és még távolibb lett az ijedt Csodálkozástól. — Mért álltái meg?... Karcsi mintha mogorva lett volna. Komor pillantását vé­gig legeltette a lányon; majd megint a messzi.be nézett a lo­vak háta fölött — Csák — — mondta csen­desen. Formás, erőt sugárzó fejét megemelte, talpát a sa- rogiya rácsához vágta és moz­dított egyet a hajtószáron. A lovak e parányi buzdítástól is­mét megtáltosodtak, álló he­lyükből mindjárt vágtába kezdtek. 2. Korsós Karcsi lomhán tá­masztotta hátát a sarokoszlop­nak, lábát keresztbe rakta, pö- rölynyi ökle a zsebében pi­hent. Nyílt tekintete végigval­latta a kavargó sokaságot. Megtalálta Ilont városi udvar­lója oldalán. Kísérte őket sza­kadatlanul. Az idegen volt a legelegánsabb, acélkék ruhá­jában. Karcsi reménytelennek látta helyzetét. Az oktalan szégyentől kapkodta a tekin­tetét. Közben észrevette, hogy a lányok, akik csokorba ve­rődve zajomgták a szín túlsó sarkában, kivétel nélkül 61 bámulják és leplezetlen csú- fondárossággal nevetnek á! hozzá. Ezzel nem törődött, .Legalábbis úgy tett, mintha nem izgatná a dolog. A zenészek belefáradtak £ 'csárdásba, a hegedűket sorra lerakták a cimbalomra, a bő­gőt is pihenőre támasztottál és elvonultak sörözni a prímái vezényletével. Ilon visszatért ; lányokhoz, gavallérja meg a: öreg Fodor mellé ült beszél getni. Karcsi is szívesen le­nyelt volna egy korsó sört, fő képp az öreg Fodor társasága ban, mert testvériesen szívlel ték egymást. De sehogy sen akaródzott elmozdulni a repe dezett oszloptól. Gyengénél .érezte magát ahhoz, hogy ke ‘xet fogjon a városival. . Amikor visszatértek a mu­zsikusok, néhány percnyi bi­zonytalan cincogás után rá­zendítették a Kék duna ke- ringőre. Elsőnek Ilon, meg az a soproni ember pördült ki a deszkaporondra, Nem is lép­tek, de úsztak. Széles íveket írtaik le, Ilon nekihomorította hátát az idegen karjának, így hajlongott álomszerű kön­nyedséggel a keringő dallamá­ra. Haja éppen úgy hullám­zott, mint néhány nappal ez­előtt a szekéren, vagy még annál is szebben. Karcsi arca halványulni kezdett, lába gyá­moltalanra gyengült a csiz- maszárban, mintha szilaj tánc merítette volna ki. Lassú, de mély szédület lódította meg éberségét, pedig egy cseppet sem ivott az aratóbálon. 3. Következő vasárnap búcsú volt a szomszéd faluban. Kar­csi átbalagott és a kocsma előtt ott látta a piros motorkerék­párt. Nem lepődött meg, szá­mított rá. Azt is tudta, hogy ezúttal sincs valami sok re­ménye, de eszébe se jutott visszafordulni. A kocsma nagytermében leült a hideg kályha mellé, bort rendelt magának. Megint itt voltak a lányok, akik szívesen kineve­tik, de még szívesebben ülné­nek melléje, ha hívná őket De Karcsi egyikért se akarta befogni a lovait. Don kellett neki, akibe öt éve szerelmes. De Don megint olyan önfe­ledten táncolt azzal a sopro­ni legénnyel, mintha Karcsi a világon se lenne. Észrevet­te, persze, hogy minden moz­dulását számon tartják, csak­hogy ezt nem árulhatta eL Karcsi viszont megelégelte a türelmet. Kalapját a kályhá­ra tette, borát félretolta és a, táncoló párok sűrűjébe tola­kodott 1 ülhasgatóan fújta a faxot a rezesbanda. A terem közepén megállt Egyszerűen, magabiztosan. Semmi izgalom nem látszott rajta. Ha a tán­cosok nekiütődtek a lendület­től, visszapattantak róla, olyan szilárdan tartották szótvetett lábat Várta, mikor érkeznek a közelébe Donék. Most nem a lányt, hanem az idegent fi­gyelte. A soproni legény ez­úttal csokornyakkendőt viselt, a ruhája is más volt Fekete, mint a vőlegényeké. Romanti­kus rajongással hajtogatta fe­jét, szemhéját félig lecsukva tartotta, így hipnotizálta Ilont. De fölébredt, mert ész­revette, hogy Karcsi ott áll a terem közepén. Gyorsan irányt változtatott Karcsi utána tör­tetett, hangosan rászólt: — Szabad? Mintha nem fogta volna fői a szó értelmét a soproni, to­vább akart táncolni. A máso­dik lépés után azonban újra hallotta a követelő hangot, még erősebben: — Szabad?! Kicsit ijedten, kicsit megve­tően nézett vissza az idegen. Engedte, hogy lecsússzon a tenyeréről a lány keze. Udva­riasan mosolygott, így mondta kedveskec. mintha hízelegni akart volna: — Kérem ... tessék ... Ilon kötelességszerű közöny- 1 nyel fogta meg Karcsi vállát Oldalra nézett és szándékosan ■ másképp lépett, mint ahogj : kellett volna. Karcsi nem tö- : rődött ezzel. Hatalmas tényé i rét gyengéden pihentette £ : lány rugalmas derekán. — Hagyhatnál... — súgte ■ Don anélkül, hogy ránézett ■ volna. A szó mellé durcásax- megrándította magát.- — Nem hagylak — felett« í Karcsi egykedvűen. Miután ;- rezesbandát kimerítette a fal £ repesztő rivallgás, úgy váltál- el, mint a haragosok. Kares fogta a kalapját és otthagy!­► Itt, a környékünkön, szem­I reveszek minden frissen nyílt i boltot, új portált, feltűnt tehát {ez a Patyolat-fiók is, eddig Imég nem láttam. Egy ideig ki­1 miiről nézegettem és mert {elég sokan léptek be, jöttek ki {az ajtaján, kíváncsi lettem és }ha nem is volt nálam fehéme- * műs csomag, én is besétáltam. 2 Két fiatal lány szorgosba- ídott a pult mögött és fogadta a j vevőket. A háttérben tnarad­> tam és hallgattam a beszélgetés i seket. $ Egy nagyon elegáns, fiatalos, -parókás hölgy méltatlankodott: $ — Hiszen már tegnapelőttre í ígérték, micsoda kiszolgálás, ? hogy lehet, hogy még nem 5 kész? t Kedves mosollyal, bocsána­tot kérve, válaszolt neki a Pa­4 tyolat-kartársnő: | — A központból azt mond- f ják, hogy sokkal több folt van j rajta, mint ahogy ön, hölgyem, 5 eredetileg mondta... tovább {tart, bizony. { Felháborodva méltatlahho­; dott a hölgy: { — Az lehetetlen, majdnem t tiszta volt... csak elővigyáza- - tosságból hoztam ide, disznó- t ság... na jól van, hát mikor {lesz kész? j — Csak a jövő héten... és {ne tessék elfelejteni a megbá­II nást. mert anélkül hiába 12 igyekszünk, úgyse sikerül... ■* — A hölgy durcásan legyin­'Á.tett és már ki is ringott a bolt­bál. >j Igen elcsodálkoztam. Ss cső, Ha nem is türelmetlenül, de elég szigorúan közbevágott: — Nagyon szennyes?... El­hrr*a? Bámt Uam és dadogtam: — Mit? — Hát a leTHismeretét? — A leUáis... azt tetszik itt? Aki a pult másik oldalán állt, ennyi értetlenség hallatá­ra csendesen megcsóválta a fejéti — Szóval most rendben van? — Rendben — hangzott a vá lasz. A fiatalember köszönt és mosollyal az arcán távozott. En kerültem sorra. A ki- szaigálólány kérdően nézett rám. — Először van itt? Zavartan mondtam: — Tulajdonképpen nem is tudom, hogy... tulajdonkép­pen.—. dálkozásom növekedett, ami­kor a következő beszélgetést hallottam. Egy középkorú, nyaOcabaju- tzos úriember — kezében a slusszkulcsot pörgette — pa­naszkodott: — Nagyon magasak a ma­guk árai... a legutóbb elég volt egy kis jóvátétel, magam- baszállás, most meg dupla annyit kémek, az önkritika mellett. Ez árdrágítás! Az angyalarcú kiszolgálónő széttárta a karjait és csendesen mondta: — Nem tehetünk arról uram, hogy ezúttal megint több gondot okoz nekünk. A minőségi munkát meg kell fi­zetni. Vigyázott volna jobban. Előre figyelmeztetem, ha leg­közelebb jön, akkor esetleg semmi körülmények között sem vállaljuk a tisztítást, az ügy már reménytelen... A harmadik fél egy fiatal­ember volt, nagyon szerényen viselkedett, lesütötte a szemét, s két tenyerét nyújtotta a ki­szolgálónak. Nem láttam, hogy valami is lett volna az üres te­nyerén. De a pult mögötti leány szelíden bólintott. Valamilyen rekeszből elővett valamit, nem volt az olyan csomag, mint amilyent a Patyolatnál szok­tam látni, egyáltalában nem volt semmi. Akárhogy erőltet­tem is a szemem, a lány tenye­rét is üresnek láttam, de csak nyújtotta a fiú felé. az boldo­gan sóhajtott és halkan meg­kérdezte: i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom