Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-28 / 279. szám

Rangos özem taggyűlése Miért van rangja az Egye­sült Izzó Gyöngyösi Félveze­tő és Gépgyárának? Olyan ki­tűnőek a termelési eredménye­ik? Van ettől jobb is. Rang­jukat az új gyártmányokra való áttérés sok erőfeszítést igény­lő, eredményes megoldásával vívták ki és azzal a pespektí- vával, ami előttük áh. Mindebből következik: csúcs­vezetőséget újraválasztó tag­gyűlésükre nemcsak Gyöngyö­sön figyeltek fel, hanem a me­gye távolabbi vidékein is. Tudták-e ilyen módon is pél­dát mutatni? Tények és feltételezések Az Egyesült Izzó iránti ér­deklődést mutatja, hogy a tag­gyűlésen részt vett és felszó­lalt Bíró József, az MSZMP megyei bizottságának első tit­kára, a járási pártbizottság képviseletében Hevesi Sándor titkár, valamint Vadász József, a pártbizottság munkatársa volt jelen. Miután a gyűlést levezető elnök, Skultéthy János fő­mérnök átadta a szót Várady Zoltánnak, a csúcsvezetőség titkárának, megkezdődött a ve­zetőség beszámolója. Előbb a gazdasági részről kaptak tájé­koztatót az üzem kommunis­tái. Az adatok arról győztek meg mindenkit, hogy a terme­lés csökkent, bár a dolgozók létszáma emelkedett. A másik oldalon viszont a munkaigé- nyesség növekedése mutatható ki. Lényegesen befolyásolta a termelést az a körülményi hogy teljesen új gyártmányo­kat kellett elkészíteniök, még­hozzá úgy, hogy az exportké­pes legyen és a szokásos költ­ségszintet ne lépjék túl. Ezeket a fő feladatokat sikerült jól megoldandók. Nagy gond azonban az anyagellátás biztosítása. A ké- •ön érkező anyagok nemcsak a hó végi hajrákat teszik szüksé­gessé, de emelik a költségeket is, és rossz irányban befolyá­solják a dolgozók hangulatát. Az anyagellátáson viszont csak központi intézkedéssel lehet segíteni, bár lazaság ezen a téren az üzemben isr tapasztal­ható. A beszámoló azonban nem elégedett meg a fenti tények regisztrálásával, hanem kije­lölte mind a párt-, mind a gazdasági vezetőség feladatát a gátló körülmények elhárításá­ra. Itt kell rámutatnunk arra, van erő az üzem kollektívájá­ban, hiszen idei első három- negyedévi nyereségüket mint­egy ötven százalékkal teljesí­tették túl. Hogy ebben milyen szerepe volt a több mint öt­száz fővel dolgozó közei hat­van brigádnak, amelyek a szo­cialista cím elnyerését tűzték ki célul maguk elé, ezt nem kell hangsúlyoznunk, úgy gon­doljuk. ritkán mehettünk az asz- szonnyal. Berkenyés napszámost is fo­gadott, — írta a kiadást —, kia­bált, hogy jövőre motorral ön­töz: mert nyárra apadt a Duna, messzebbről kellett a vizet ci­pelni. Az epret „levágta” a fagy, a málna hozott valamicskét, a piszkén peronoszpóra szürkél- lett, mert Berkenyés rosszkor permetezett. Mindegy, volt be­vétel azért, eladtak minden szemet, még kóstolót sem ad­tak a nyomdászoknak. De a cukrászné annyira lefogyott a munkában, orvoshoz kellett járnia. A kövér cukrász nem res- tellte, megolvasta, hány cső kukoricája lesz a szomszédnak, amint szemesedett. S nevetve kiabált, hogy a győzelem biz­tos: egy forintért ha eladja, úgy árusitja a bolt is. S mond­ta rögtön, mennyi lesz a be­vétel! A nyomdász kijelentette: — Helyembe jönnek a vevők, két forintot fizetnek egy csőért! — Ezt ellenőrzőm! Engem nem lehet becsapni. — S leste a szomszédot éjjel-nappal. Látja ám egy délután, hogy Barkócz a parton setteng; be­jön a jelképes kerítésen a sa­ját kertjébe, letör két cső ku­koricát és sütni kezdi, szél­árnyékos helyen. Hamarosan kikötött három csónak. Lányok kiabáltak: — Micsoda isteni illat! — Fiúk, kukoricát akarok! A tények mellett azonban És a lényeg itt van. Ha akad meg keü küzdenie a gazdasági is egy-két „óvatos” párttag, a vezetésnek és a csúcsvezető- teljes párttagság nem járhatja ségnek néhány feltételezéssel ezt az utat. A taggyűlés ereje is. Olyan fal mellett suhanó elegendő ahhoz, hogy felelős­sustorgással, amit nagyon ne- sógre vonja a „kiskirályokat héz a forrásnál elérni. Mire Tudnak erre példát hozni saját körútját bejárja, addigra pe- múltjukból az üzem kommu- dig annyit rombol, annyit árt, nistái. A kishitűségnek tehát hogy azt adatokkal kimutatni nem lehet alapja náluk. nem lehet. Az Egyesült Izzó­ban a „ne szólj szám, nem fáj fejem” mondás járja. Hol az igazság? Nem mondhatjuk, hogy a be­számolót élénk, parázs vita követte. Hosszú percek teltek el kezdetben kínos csendben. Végül Bagó Károlyné „szánta az alapszervezetek munkáját meg” az elnökséget. Szót kért felfrissíteni. Szokják meg és elmondotta, hogy a bizal­Utmutatásként Hevésii Sándor, a járási párt- bizottság titkára mondta ki: ma már nincs olyan légkör, amelyben a bírálat elfojtását bárki is megkísérelhetné. Ah hoz pedig, hogy a pártélet meg­teljék tartalommal, a jövőben miak nem készítik elő az alap­szervi taggyűléseket, a kom­munisták csak az utolsó perc­ben szereznek tudomást róla, és hogy nem nagyon jelent­keznek hozzászólásra, ezzel magyarázható. Jakab István nyugdíjas mondta ki először a lényeget: a dolgozók félnek véleményt azt is a kommunisták, hogy nemcsak a csúcstitkár létezik, a vezetőség minden tagjának egyenő jogai vannak. És nem lehet az „gyanús”, ha a párt­vezetőség és a gazdasági veze­tőség között jó az összhang. Elvi útmutatást adott Bíró József, az MSZMP Heves me­gyei Bizottságának első titká­ra a felszólalásában. Hangsú­mondani, mert a megtorlástól lyoz.ta. a pf1vt _gazdasagi _szer- tartanak. Ügy érzik, nem so- vez?> W** es ellenőrző szo­kat tőrödnek velük a vezetők, ^ a d^°Z+°k mert „ rmmkahelven csak rit- fényük, hogy a vezetők to­megtoldotta még Meggyesi Jó- ne ESsáfc EröMteS ánvaaok^.zaCgy komm^nlták ^ a <^SatikuS central«­SSdStátót Ö már ^úróbb mus oldalát- E^en az passzivitását, u mar az aisoo. üzemben szükség van a töme­ve^tes felelősseget hangsu- gek * a vezetgk tyozta. _ nak megjavítására. Az anyag­Ekkor kért szót Csontos Mi- hiánnyal összefüggésben meg- hály. 0 is a visszahúzódéval állapította, hogy a vállalat köz­kezét«, ami nemcsak a párt- pontjának kell ebben segítséget gyűlésékre, de még inkább a nyújtania, termelési tanácskozásokra jel- -fa lemző. Az Egyesült Izzóban megtar­— A kommunisták az üzem- (ott csúcsvezetőség-újraválasz- ben duzzognak, itt a gyűlésen tó taggyűlés is bebizonyította, pedig hallgatnak — állapította hogy a nyílt szó nólkülözhetet- meg indulatosan. lem eszköz, a kommunisták Majd megkérdezte a kilenc- egyik fő segítőtársa a napi gon- tagú csúcsvezetőségtől, miért dók megszüntetésében és a tó­csák a titkár vállalt magára volabhi feladatok végrehajtá- xnindent? A kollektív vezetést, sában. a teljes cselekvési egységet sür­gette. Javasolta, hogy ezentúl legalább negyedévenként hív­ják össze a teljes párttagságot, és ilyenkor az egész üzem leg­fontosabb és megoldásra váró feladataihoz kérjék ki a kom­munisták segítségét. Amikor Szabó Árpád igazga­tó kért szót, rnándenki várako­zással figyelt feL Mi lesz a vá­lasz? Igaza lesz-e a suttogók- nak? Az történt, aminek tör­ténnie kellett. A bírálatot Sza­bó A ipád igazgató elfogadta és megígérte, a jövőben többet lesz a dolgozók között Majd feltette a kérdést: ért-e már eddig valakit megtorlás azért, mert „bírálni merészelt?” Ha pedig ilyen előfordult valame­lyik üzemrészben, miért nem jelezték a pártszervezetnek? Miért tűrték el? Ha megalkud­tak ebben a dologban a kom­munisták, az a teljes párttag­ságnak is hibájául rovandó fel. (gráf) • • Önérzet A teherautó vezetőfülkéjében barátságos meleget áraszt a motor, s amíg várni kell a rakodásra a fiatal gépkocsivezető nekikesered­ve panaszkodik. Ahogy hallgatom, olyasféle kép alakul ki bennem, hogy ennek az ember­nek nagyon nagy sérelmei lehetnek, s mikor ezt mondom neki, élénken tiltakozik. — Nehogy azt higgye, hogy én elégedetlen ember vagyok ... kijövök én a fizetésemből, a munkát is szeretem... a kocsim is új, jó né­met kocsi, a családdal is megvagyok, de mégis bántja az embert, ha időnként azt érzi, nem bíznak benne, ha belegázolnak az önérzetébe. Firtatom tovább, mi hát az igazi sérelem. Felháborodott hangon sorolja panaszait, hogy az új kocsijáról, amelyet javításra kel­lett beadni a műhelybe, leemeltek egy kis tra­fót, kiszedték a hamutartót, eltűnt az egészség- ügyi láda, szétrepesztettek egy bakelitfedelet. — Miért nem jelenti a műhely vezetőjének, aJckor biztos megtérítik a kárt. — Az lehet, hogy jegyzőkönyvezik és meg­térül a károm, de ez csak az egyik dolog, ami engem annyira bánt. — És a másik? • — A másik az, hogy amikor a kocsimat én is be akartam kísérni a műhelybe, hogy se­gítsek a szerelésnél és vigyázzak arra, nehogy valami eltűnjön, azzal állítottak meg az ajtó­ban, „ide gépkocsivezetőknek tilos bemenni, nehogy ellopjanak valamit a műhelyből”. Ez még jobban fájt, mint az, hogy leszerelték azt a néhány dolgot a kocsimról. Én éjjel-nappal futmrba megyek ha kell, azon gondolkodunk, hogy szocialista brigádot kellene alakítani... soha egy fillér nem ragadt a kezemhez és mégis annyira nem bíznak bennünk, hogy a műhelybe a lábunkat se tehetjük be. És mintha néhány nap múlva e fiatal gép­kocsivezető sérelmét hallgatnám más példák­kal, hasonlóképpen alakult a beszélgetés az átányi, a komlói szövetkezeti gazdákkal, aJcik szintén nem a fizetség, nem az anyagiak miatt háborogtak, de azt reklamálták, ha valaki hi­bát vét, vagy azzal gyanúsítják jóformán meg sem hallgatják, hogy tisztázhassák magukat, vagy elmondhassák védekezésüket, mit, miért tettek, anélkül vetik ki rájuk a büntetést. Az emberi méltóságot, az önérzetet, igaz­ságérzetet nagyra becsülik az emberek és erre hozhatnánk még a példák özönét, hogy az em­lített esetekben, s még ki tudja hány embernél sem kalkulálták be a döntéseknél, tetteknél; vajon milyen hatással lesz az önérzetre, az emberi méltóságra a kiadott intézkedés vagy elhamarkodott cselekedet? Ezért kérdezzük jogos türelmetlenséggel a megsértettekkel együtt: Vajh mikor szűnnek meg ezek a bizalmat romboló, önérzetet sértő, lélektelen magatar­tást bizonyító döntések, intézkedések? K. E. Látogatás a méhészszövetkezetben r t "Y’^r t t t '▼ "T inr t t t t t t t Több mint 1000 mázsa mézet Tesznek át Cukor 8 forintért — A tsz-eknek is érdemes! T ▼ T T"T"T"t 640 tagja van az Eger és Ví- hészetie, amelyek közül a déke Méhészszövetkezetnek. A tagoknál mintegy 5000 méh­család termeli a közkedvelt mézet és az értékes méhviaszt. A tagok között olyan is akad, akinek 40 család méhe van. Megtudjuk, hogy Pélyen, Kiskörén, Ecséden, Gyöngyös­sólymoson és Ivódon a terme­lőszövetkezeteknek is van mé­GÉrKORSZAK (Szabó Gizi rajza) gyöngyössolymosi a legjelentő­sebb. Itt több mint száz méh­család van a közösben. Sajnos azonban, a szövetkezetek még nem látják a méhészkedés nagy népgazdasági jelentősé­gét és azt, hogy egy-egy jól felszerelt és szakszerűen üze­melt méhészet milyen hasznot hajtó lehet. A méhészszövetkezet tagjait egész sor jelentős kedvezmény támogatja. Bármilyen mennyi­ségű mézet zavartalanul érté­kesíthetnek, sőt minden leszer­ződött mázsa mézre 500 forint előleget ad a szövetkezet Ked­vezményes áron jut a tag a ma már nélkülözhetetlen műlép- hez és méhetető cukorhoz. Az utóbbiból, minden lekötött mázsa méz után, 70 kilót vá­sárolhatnak a méhészek olcsó, 8 forintos áron. De talán a legjelentősebb szövetkezeti kedvezmény az, amelyhez az eredményes és nagy mézhoza­mot biztosító vándoroltatás Baja környékére és Hajdú me­gyébe szállítják a mézgyűjtéa idején a méheket, így komo­lyan esik latba az igen magas szállítási kedvezmény. — Milyen volt az idei méz­termés és mennyi mézet vá* sáról fel az idén az egri szö­vetkezet? — A jelen esztendőre 900 mázsa mézre kötöttek a tagok szerződést, de előreláthatóan — hiszen igen bő volt a méz- termés! — 1100 mázsa mézet fognak a szövetkezet rendel­kezésére bocsátani — kapjuk a választ Az eredmény megle­hetősen jónak mondható, hi­szen az előző évben „csak” 648 mázsára történt szerződéskötés, amelyet 20 százalékkal túltel­jesítettek a méhészek. — Van-e a méz mellett va­lami más, jelentős haszna is a méhészeteknek? — Igen számottevő a viasz- termelés is, amelyre számít is a szövetkezet, illetve a nép­gazdaság. Viaszból évente kapcsán jutnak a szövetkezett mintegy 100 métermázsa kerül méhészek. A felmerülő szállí­tási költségek 30, illetve 40 százalékát haladéktalanul meg­téríti az Eger és Vidéke Mé­hészszövetkezet. Tekintve, hogy az ország messzi tájaira, a raktárakba, a leadott méhviasz ®ÜL De a hír elment mór! Fel­lendült Barkócz sze, megmutatta Berkenyés sóhajtozva neki-' .boltja”. Per- állt, a felesége szánalomból se-1 minden kun- gített neki, ne egyedül izzadoz­csaftnak, amit még nyomdász zon. A nyomdászék az erdőben ifi korában tanult meg: a ku- jártak, mert nyílt az enciána...1 koricasütés fortélyát Faragta a ritka kék virág, amely csaki a vevőknek a Ids pálcikákat, három helyen díszük Magyar-J hogy ügyesen forgathassák a parázs felett Barkócz kukoricájának Illa­ta, híre messze elszánt Akad­tak evezősök, akiknek nem volt országon. Mikor tar lett a kert, kúpban I volt a szár, azt mondta aj nyomdász: — Ez becsületes mumkia volt.1 a tagoktól Egyébként után ugyanannyi súlyú műlé- pet is kaphat a méhész. Éppen a közeli napokban indult he egy új akció, amelynek kereté­ben egy kilogramm viasz elle­nében 8,5 kilogramm méhetető cukorhoz juthatnak a szövet­kezett méhészek. A szövetkezet a felvásárolt mézet maradéktalanul elszál-t lítja. A szövetkezet alapító le­vele lehetővé teszi ugyan, hogy az egri Dobó téri üzletében kimérten is forgalomba hozza ezt a sokak által annyira ked­velt és egyre propagált éieb miszert — erre egyébként az utcai cégtábla is felhívja a fi­gyelmet —, mégis csupán né­hány kis műanyagüveg méz a szomszédhoz. Hozta azt a bizonyos megállapodást Ott voltak az asszonyok is, a nyom­dászék verandáján, — Üj ajánlatom van, szom­széd .,. tartsuk fenn jövőre is Az evezősök környékezték még rájuk is kiabáltak — s szó a fogadást. Dupla, vagy semmi! Barkóczot. Szemmel intett. A nélkül „leszúrták” csövenként fiúknak nem kellett kétszer a kettest Berkenyés fulladtan mutatni, kihoztak hamarosan kiabált: vagy két ölnyit. Kérték a — Ez tisztességtelen ver­nyomdászt, mutassa meg, ho- seny! Ne vegyenek tőle, dupla szakkönyvet tenyésszünk gyan kell jól megsütni. Becse- áron számítja! — Más csóna- lesben házinyulat pénzük búcsúzáskor, Barkócz Meggondoltam a dolgot, szom-j hitelezett —, megküldték pos- - * — ......................... tá n, fölösen. — .aauvttj cukraim uixag v-/.- y ,,, , ,, , . Hamar elkelt a nyomdász rest, mi? Beugrattál, hogy in- ? alldogái a polcon. A szövetkéz csemegekukoricája, két forin- gyen dolgoztam! Ez szerződés-1 zet megszüntette a méz kimér­ten való árusítását sőt még , , . „ — Lassan a testtel, hé! Meg-5^. üvesben sem árulja ~ Amint a kukorica elfogyott, mondom, ahogyan van, ezer fo- í . . ... . . . Berkenyés sápadozva beállított rintért vágtad le a szárat! 5cikket. Az idei szinte páratla­Nem kell nekem a pénzed. Azt j nul gazdag, bőséges méztermés, akarom, hogy észretérj! Azzal t illetve felvásárlás mellett meg kellene találni a módot és le­hetőséget hogy kimértein, ki- sehb-nagyobb tételekben is vá* sárolhassanak az egriek ebből a rendkívül tápláló, sőt gyógy­bírom to- ^ datast is kifejtő élelmiszerből. ” A felvásárolt 1100 mázsa méz, Barkócz nevetett. — Nem lehet Nőnek a ba­rackfáim. — Tudod mit? Most vettem fe­fogialkozz, amihez értesz. Hagyd a nagyüzemi kertész­kedést, hiszen ráfizettél... — Belevágok a nyúltenyész- tésbe! A cukrászné elsírta magát: — Akikor én elköltözöm gyerekekhez! Nem vább... A nyomdász azt mondta: \— a népgazdaság károsítása megéztek. Indulás előtt meg- kosok jöttek. Barkócz ezeket is Barkócz keverte a kártyát, “.tÍvT61"6 tortalovas’ snapszA nélkül, az alapszabály szélie­kére! ez ték: kisegítette. Berkenyés rohant, osztott, gusztált. S azt mondta: Papa, mivel tartozunk az számolt és káromkodott, ha _ Nem rossz ötlet. Beszál­— Nem rossz ötlet. _____ öt letért, meg a segítségért? így megy, elveszíti a fogadást l0k, az ezerrel, amit nyertem. A nyomdász szerényen vála- Kora tavasztól dolgozott fele- Egy feltételiek _ S hunyorí­szo lt: ségestol, — 9 lám, a nyomdász tott a szepegő asszonyoknak. — Semmivel, fíúk.s. Hanem lefőzi! — No? a kukoricát meg kéne fizetni. Másnap lesündörgött a ka- — Ha levágod a kukorica- — S mosolygott barátságosan, nyárig. S integetett a botjával szárat Két nap alatt, kapá- A fiúk kapkodtak a pénzért, az evezősöknek, ne kössenek val... Jó lesz a nyulaknak. zavartan nevettek, a lányok ki, ahol a tűz ég; s kukorica Nekem úgyis dolgom van.«. Sugár István , mában — erre lehetőséget Az asszonyok sálat kötöttek.?^ A cukrász persze vesztett. Si egyszer csak azt súgta nyögdé-' cselve: t — Fáj a derekam... Lehet, j? hogy kiadom a kertet, felesbe.; A nyomdász — szemüvege fe-' lett ráhunyorított a figyelői asszonyokra és kivágta az adut,) 1964. november 28., szombat is MPÖJSáG 3 í*>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom