Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-20 / 272. szám
Tanácskozik az országgyűlés koztatnak; a létszám azonban nem vihető át az áliami építőiparba. Érthető, hogy a munkák elaprózódnak, s elhúzódnak. A mezőgazdasági építkezések meggyorsítását számottevően segítené, ha a járási tanácsok építési osztályainak műszaki felügyeletével az építőbrigádok több termelőszövetkezet építési igényeit ösz- szevontan elégítenék ki. A mezőgazdaság előtt álló építési feladatok megoldását feltétlenül könnyíti az is, ha a megyei építőipari vállalatok gépellátottságát javítják. A képviselő örömmel állapította meg, hogy az építési törvényben érvényesülnek a társadalmi önigazgatás elvei, megjegyezte azonban, hogy az ellenőrzés és az engedélyezés hatáskörében olyan feladatokat kell a tanácsi szervekre bízni, amelyeket jelenlegi adottságaik mellett fennakadás nélkül el tudnák látni. Nagyon megfontolandó például, hogy a végrehajtás során a tanácsokat terhélje-e az építési munkáknál a technológiai jellegű módosítások engedélyezése. Ipari építkezéseknél a technológiából eredő módosításhoz szükségtelen a tanácsi engedély kérése, mert az építési hatóság — jellegénél fogva — az ipari technológiát nem is ismerheti. Ha az engedélyezés ilyen esetekben is a tanácsi hatáskörben lenne, a szakigazgatási szerv kénytelen lenne különféle szervektől szakvéleményt kérni, s csak ezek alapján dönthetne az engedélyezésről. Ez több hónapos késedelemmel járna és semmiképpen nem járulna hozzá a beruházások gazdaságos és gyors megvalósításához. A képviselő a törvényjavaslatot elfogadta. Kovács Pál Békés megyei képviselő szólalt fel ezután. Elöljáróban megállapította, hogy a törvényjavaslat időszerű és hiányt pótol, alkotóit elismerés illeti, nehéz feladatot oldottak meg, — mondotta, majd arról beszélt, hogy megítélése szerint néhány apróbb módosításra lenne szükség az eredeti szövegen. A 30. paragrafusnál például mondotta — véleményem szerint helyesebb lenne, ha a paragrafusban félreérthetetlen módon fejeződnék ki a szükségszerűség, hogy minden járulékos építményt és munkálatot a beruházással egy időben vagy előbb valósítsanak meg. Ezenkívül az is hasznos volna, ha az építésügyről szóló törvény végrehajtási rendelettervezetében kimondanák: a helyi építésügyi hatóságoknak jogúk van az elkészítő tárgyalások során kötelezően előírni a beruházás egyes munkálatainak sorrendjét. Igaz Ugyan, hogy javaslat, vagy észrevétel formájában eddig is kifejthették véleményüket a sorrendről, de a beruházók ezt általában nem vették figyelembe. Ez történt például a békéscsabai 8-as számú Autóközlekedési Vállalat telephelyének építésékor is. A beruházó a városi tanács végrehajtó bizottságának kifejezett kérése ellenére is ragaszkodott ahhoz, hogy először a több emeletes irodaépület készüljön él. (Folytatás a 2. oldalról) A műhelyt és a kocsimosó telepet viszont csak több évvel későbbre ütemezte be. Ezzel nehéz helyzetbe hozta a várost, mert az eddigi forgalmi telep, a kocsimosó és a műhely, továbbra is belterületen maradt, s a vállalat forgalma ma is zsúfolja az utakat. Kovács Pál a továbbiakban néhány más apróbb módosítási indítványt terjesztett elő, majd javasolta: Az Építésügyi Minisztérium a jövőben foglalkozzon behatóbban a típustervek kialakításának, s az egyes szerkezetek és építményrészek tipizálásának kérdésével. Véleményem szerint teljes épületek egységesítése több bonyodalommal, mint előnnyel jár, — hangsúlyozta, majd bejelentette, hogy a törvényjavaslatot elfogadja és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. Reszegi Ferenc, a Hajdú megyei képviselőcsoport — s mint .szakszervezeti elnök — egyúttal az építőipari dolgozók nevében is örömmel üdvözölte a törvényjavaslatot, amelynek következetes végrehajtásával a jelenleginél összehangoltabb, gazdaságosabb, gyorsabb és jobb minőségű lesz az építőipar munkája. Az 1961-ben megalkotott beruházási kódex meghatározta a beruházók, a tervezők és a kivitelezők jogait és kötelességeit, a mostani törvényjavaslat pedig biztosítja majd a jogok és kötelességek egységes érvényesítését — mondotta. Az építőipari szektorok kapcsolata nem megfelelő A továbbiakban hangoztatta, hogy az eredményes építőipari tevékenységnek egyik fontos feltétele a népgazdasági ágazatok jó együttműködése. Hiba, hogy a különböző építőipari szektorok kapcsolata nem megfelelő. Emiatt az állami és a tanácsi építőipari vállalatok, a házilagos tevékenységre létrehozott részlegek, valamint az építőipari -szövetkezetek sok esetben nem segítik, hanem inkább nehezítik egymás munkáját. Nincs összhang közöttük például az anyagellátás és a műszaki fejlesztés vonalán, s jelentős különbségek vannak közöttük a szociális beruházások elosztását és a bérezést illetően is. Ennek következtében például a tanácsi építőipar, az állami építőipari vállalatokéval azonos feladatot sok esetben jóval hátrányosabb feltételek között kénytelen elvégezni. Jobb együttműködést kell teremteni a tárcák között is — mondotta. — Ilyen szempontból példamutató lehet a Lenin Kohászati Művek durvahengersorának rekonstrukciójában részt vett 59 vállalat kooperációs szerződése. Javítani kell az Építésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok együttműködését is, mert elsősorban ennek hiányából erednek a műszaki és a munkaszervezés gyakori hibái, a munka- fegyelem lazaságai. A bajok okait vizsgálva, kiderült, hogy az érdekelt vállalatoknál mintegy 15—20 százalékos munkaidőkiesést okoznak az említett szervezési hiányosságok. Divat a munkaerő-csábítás A vállalatok rossz együttműködése okozza azit is, — folytatta —, hogy az építkezéseken nincs kellően összehangolt műszaki irányítás, s nem elég szoros a fő- és az alvállalkozó szervek kooperációja. Ilyen körülmények között természetesen nehéz megvalósítani a szükséges fegyelmet, nem lehet biztosítani a folyamatos termelést, s majdnem lehetetlen a határidők betartása. Különösen sok a hiba a lakásépítkezések befejező munkáinál. Az ÉM Szakipari Vállalatának felmérése szerint például a kapkodó munka következtéiben előállt hibák kijavítása, az úgynevezett garanciális munkák elvégzése mintegy 10—15 százalékos többlet- költséget okoz. Az egyre terebélyesedő szocialista munkaverseny eredményei valamelyest csökkentik a rossz szervezés okozta hibák káros következményeit, de a munka- Verseny önmagában nem pótolja a vállalatok, építőipari munkahelyek jó együttműködését. A képviselő ezután az építőiparban különösen sok problémát jelentő munkaerőhiányról szólt. Ez részben szintén a vállalatok közötti laza kapcsolatokra vezethető vissza. Például egy év alatt az állami építőipari vállalatoknál foglalkoztatottak 56 százaléka cserélődött ki. A kilépések egy részét — a népgazdaság és az érintett dolgozók érdekeinek figyelembevételével — áthelyezéssel meg lehetett volna akadályozni, ha az építőipari vállalatok munkaügyi szervei jobban együttműködnének. Ehelyett azonban mindinkább divattá válik a muraka- erőcsábítás. Befejezésül a képviselő hangoztatta: Nemcsak az építőipari dolgozók nagy családja, hanem az egész magyar nép büszkén tekint azokra az alkotásokra, amelyeket szocialista építő: iparunk hozott létre a felszabadulás utáni két évtizedben. A törvényjavaslatot elfogadta és elfogadásra ajánlotta. Ezután az elnöklő Pólyák János szünetet rendelt eL Az ebédszünet után Vass Istvánné, elnökletével folytatódott a tanácskozás. Gergely Lajos Baranya megyei, Szepesik Rezső Borsod megyei, és Valter Imre Somogy megyei képviselők szólalása után Trautmann Rezső építésügyi miniszter válaszolt a felszólalásokra: Megjegyezte, hogy egyetért Kovács Pál Békés megyei képviselő véleményével, aki a törvény-javaslat 30. paragrafusának módosítását indítványozta. Trautmann Rezső kérte az országgyűlést, hogy e módosítással fogadja él a törvénytervezetet. Az országgyűlés az építésügyről szóló törvényjavaslatot a Kovács Pál képviselő által indítványozott módosítással egyhangúlag elfogadta. Ezután az elnöklő Vass Istvánné szünetet rendelt éL A szünet után Pólyák János elnökletével folytatódott az ülés. Az országgyűlés megkezdte a vízügyről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslatot Losonczi Pál, földművelés- ügyi miniszter terjesztette elő. felLosonczi Pál beszéde — Tisztelt országgyűlés, ked- nyékkel. Ezt bizonyítja az a vés képviselőtársak! tény, hogy felszíni vízkészle— Gazdasági életünk fejlő- tünk júliusban és augusztusban dése, a lakosság anyagi és kul- a legkisebb, éppen akkor, ami- turális helyzetének javulása je- kor a mezőgazdaság öntözővíz- lentősen megnövelte és álian- és az ipar hűtővíaigénye, valaI.osonczi Pál beszel lebecsülendő a mi közismerten szűkös energiaellátottságunk közepette. Ezért törekszünk — nemcsak önállóan, hanem az országok közötti együttműködésben is — a vízenergia-lehetőségek kihasználására. Ezen a téren kedvező lépést jelent majd a Csehszlovákiával közös beruházásként tervezett dunai erőműrendszer megépítése. — Tisztelt országgyűlés! A dolgozók szociális és kulturális helyzetének állandó javulása jelentősen megnövelte a lakosság vízigényét. Ez természetszerű, hiszen a városokban, de a falvakban is mind nagyobb számban épülnek közművesített lakások, több s. közműves fürdőszoba és nőtt a közös vízfogyasztó létesítmények (fürdők, stb.) száma is. Mindennek következtében az utóbbi tíz évben a lakosság vízfogyasztása megkétszereződött — A lakosság vízellátásának kedvezőbb alakulása ellenére sem tudtuk azonban még teljesen felszámolni a múltból származó elmaradást. Kétségtelenül haladást jelent, hogy a lakosság közműves vízelletása az 1949. évi 19 százalékos arányról mostanáig 39 százalékra növekedett. Ezen1 a falvak lakóinak ellátottsága csak mintegy 14 százalék, tehát messze elmaradunk a fejlett iparral rendelkező európai or: szágok vízellátási színvonalától. A helyzet javítása a városi vízkészletek tervszerűbb felhasználását, a hálózat bővítését pedig a helyi vízkészletek fokozott feltárását és közműves hasznosítását igényli. — A városokban fokozott figyelmet kell fordítanunk a lakosság és az ipar vízellátásának egyeztetésére. Elsősorban az ipari üzemek helyi vízkészletük fokozottabb felhasználásával mentesítsék a közműve* két, hogy ezzel is javuljon a lakosság vízellátása. Természetesen ez. utóbbit a vízvezeték- és szennyvízcsatorna-hálózat további bővítésével és korszerűsítésévéi is elő kell segíteni. — A szocialista falu fejlődése, termelőszövetkezeti parasztságunk életkörülményeinek javulása is új igényeket támaszt a vízellátással szemben. A falvak lakóinak korszerűbb, egészségesebb vízellátását — amint azt a törvényjavaslat is célozza — elsősorban a lakosság helyi kezdeményezésének fokozottabb felkarolásával, állami támogatásával érhetjük ed. A falusi lakosság erőinek összefogása a vízműtársulatok keretébe, az állam által biztosított kedvezmények célszerű felhasználása, az olcsóbb törpevízmű- gépházák és hidroglóbuszok eiőregyártása meggyorsíthatja a falu jogos vízigényének kielégítését — A törvényjavaslat a hor* szerű tudományos elveken, szó. leskörű tapasztalatokon felépülő vízgazdálkodás gyakorlati megvalósításához ad jogi keretet, irányt mutató módon támasztja adá a szocialista viszonyok között a vízgazdálkodás további eredményes fejlődését; ezért kérem az országgyűlési, hogy a vízügyről szóló törvény*« javaslatot fogadja el. dóan fokozza a vízfogyasztást Meglevő vízkincsünk és hasznosítható vízkészletünk azonban nem növekszik az igények arányában. — Hazánk vízkészlete korlátozott, csapadékviszonyaink eléggé szélsőségesek. A Duna völgyének egész térségében országunk és főként a Tisza völgye a helyben keletkező vizekkel legkedvezőtlenebbül ellátott terület. Növeli nehézségeinket, hogy felszíni vízíkész- letünknék 96 százaléka a szomszédos országok területéről többnyire szennyezetten érkezik hozzánk. A folyókból és kevés állóvízből származó vízkészletünk időszaki alakulása nincs összhangban az egyes időpontokban felmerülő igéminf a lakosság vízfogyasztása a legnagyobb. Vízellátási helyzetünket nem enyhíti az sem, hogy a felszín alatti kis vízkészlet helyenként kielégíti a helyi szükségletet. — Vízkészletünk korlátozottsága, az igények növekedése céltudatos, tervszerű vízgazdálkodási munkát követeti. A tervszerű vízgazdálkodás kettős, de összehangoltan megoldandó feladatot jelent Ennek megfelelően: — A hasznosítható vízkészletet figyelembevéve az igényeket tervszerűen és gazdaságosan kell felhasználni, — meg kell védeni vízkészletünket és előrelátó intézkedéseket kell tennünk a hasznosítható vízvagyon növelésére. Egészségesebb vízellátást a falunak — A felszabadulás után a víz- használók köre és igénye a mezőgazdaságban, az iparban, a közlekedésben, az energiatermelésben és a lakosság víz- fogyasztása terén egyaránt megnövekedett. A mezőgazdaságban a vízgazdálkodás — a belvízrendezés, az árvízvédelem és az öntözés — régi hagyományokra tekint vissza. Szocialista mezőgazdaságunkban a víz kérdése fokozottan és újszerűén vetődik fel: mint a termelés fejlesztésének nél- különhetetlen eszköze. Az öntözés terén az utóbbi években számottevő eredményeket értünk el, hiszen — öt év előtti talaj művelés, a víztárolók: felületének növelése Emellett azonban fontos feladat a káros, felesleges vizek elvezetése is. Az elmúlt évek során javult a belvízvédelem. Tizenöt évvel ezelőtt átlagosan 30 nap kellett a belvizek elvezetéséhez, jelenleg pedig 25—26 nap alatt mentesíthető a mezőgazdasági terület a belvízelöntés alóL Tizenöt-húsz év távlatában azt tervezzük, hogy a talajok hasznos vízkészletének növelése mellett 10—12 napra csökkentjük a belvizek levezetésének átlagos idejét. Ezt a munkát azért sem szabad elhanyagolni* mert az időszakos vízborítás Dr. Molnár Frigyes felszólalása Ezután dr. Molnár Frigyes számítások szerint erróziő 85» Bács—Kiskun megyei képvise- vetkeztében évente mintegy 50 lő, a törvényjavaslat előadója millió köbméter termőtalaj szólalt fel. Beszámolt arról, pusztul eL A bizottságok véle* hogy az országgyűlés jogi, igaz- ménye szerint az errózió kérté* gatási és igazságügyi, valamint telei ellen védekezés keretében ipari és Tdasá^i bízott- a szükséges mezőgazdasági, er* Dr. Molnár Frigyes képviselő 165 000 holddal szemben — az idén kereken félmillió holdat öntözünk. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt tíz évben a mezőgazdaság vízhasználata 840 millió köbméterről 1 milliárd 400 millió köbméterre növekedett. Az öntözés — számításaink szerint — holdanként három—hároan- ezerhatszáz forint többletjövedelmet jelent. Ezért az a célunk, hogy a még hasznosítható vízkészletek igénybevételével tovább növeljük az öntözött területet. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy sok még a teendő a már öntözött területek korszerűsítésében és gazdaságosabb kihasználásában. — A mezőgazdaságot érintő másik fontos vízgazdálkodási tevékenység a belvízrendezés és árvízvédelem. A mezőgazdaságnak elsőrendű érdeke, hogv minél több hasznosítható vizet tartson vissza a talajban. Erre lehetőséget nyújt a korszerűbb gazdálkodás, a gépi még most is összes mezőgazda- sági területünknek a felét veszélyezteti. — Ugrásszerűen nőtt a szocialista ipar vízhasználata is: az utóbbi tíz évben félmilliárd köbméterről másfél milliárd köbméterre. Az ipari vízhasználat ilyen mértékű növekedése új feladatokat jelent az ipari üzemek munkájában, s fokozza a vízgazdálkodás ügyeivel foglalkozó irányító, ellenőrző szervek munkáját is. Ebben a vonatkozásban a beterjesztett törvénytervezet lényegében először összegezi az ipari vízhasználattal kapcsolatos gazdálkodási, jogi tevékenységet. — A víz; mint energiahordozó is nasrv szerepet játszik gazdasági életünkben. Igaz, energiatermelésre alkalmas vízkészletünk nincs bőségesen. Az a három- és félmilliárd kilowattóra energiamennyiség azonban, amit vizeink, mint lehetőséget tartalmaznak, nem ságai megtárgyalták a vízügyi törvényjavaslatot, azt időszerűnek, alaposan kidolgozottnak és iránymutatónak, jónak tartották. A bizottságok beható vita alapján néhány — a törvény alapvető céljait nem érintő — módosító javaslatot terjesztenek az országgyűlés elé. Az egyik ilyen módosító indítvány a víztisztaság megőrzésére vonatkozik. Molnár Frigyes -ezután tolmácsolta a bizottságok véleményét: fontos feladat a szennyvíztisztító berendezések kiépítésének gyorsítására és sürgető követelmény a szennyvíztisztítás technológiájának tökéletesítése, megfelelő intézkedések tétele a vizek káros szennyezése ellen. Dr. Molnár Frigyes beszámolt arról is, hogy a bizottságok a törvényjavaslat előzetes tárgyalása során kiemelték: a dészeti és vízügyi munkákat össze kell hangolni. Ezért azzal a javaslattal fordulnak a kormányhoz, hogy ezt az elvet a végrehajtási rendelet kiadásánál vegye figyelembe. Tisztelt országgyűlés! Az országgyűlés említett három bizottsága elvégezte törvényelőkészítő munkáját. Együttes javaslatainak előterjesztése után. kérem az országgyűlést, hogy a vízügyről szóló törvényjavaslatot — a módosítási indítványok figyelembe vételével — általánosságban és részleteiben fogadja el. (Taps.) Több képviselő felszólalása után az elnöklő Pólyák János az országgyűlés csütörtöki ülését bezárta. Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor folytatja munkáját.
