Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

/LYSNFK VANNAK.. HARGITAI ISTVÁN csak idegenszerű, furcsán elvé­konyodott hang préselődött ki a torkán: — ör elvtárs, engedjen el... Hallja, őr elvtárs ... —-de vá­laszt hiába várt, a szeme elé libbent a kép: zsúfolt nézőtér a színfalak mögött az ügye­lő a haját tépi, átkozódlk. Felnyögötfr! — Botrány lesz, őr elvtárs.,. Fegyelmit kapok... Ügy ki­rúgnak, de úgy... ör elvtárs, én vagyok a fővagány, nekem kell kezdeni a jelenetet ... Ne tessék vacakolni ... Csönd van, már mindenki beült a nézőtér­re ... — reménytelen szótlan­ság felelt. Akkor eszébe jutott, hogy ez Itt fogja várakoztatni, amíg le nem váltják, s rémü­letében dadogni kezdett: — Színész vagyok az együt­tesből. Hát nem érti? Én kez­dem a jelenetet. Drága őr elv­társ . .. Ha itt tart, félbesza­kad az előadás... Hallja, őr elvtárs ... — és mindkét ke­zével könyörgött a láthatatlan hallgatag felé: — Drága jó őr elvtárs ... Várnak a katonák... a né­zők ... Engedjen elmenni — torka elszorult, szeme megho- mályosodott: — Ör elvtárs, engem a Gyusssi agyonüt, ha nem megyek. Távolból ajtócsapkodás, ki­áltás: — Lajos!!! Lajos! — Hallja, őr elvtárs! — ka­paszkodott a megláthatta az őriálió kafco na alakját, rendíthetetlen nyu-* galmú arcát, s bosszankodott,;; hogy még csak bocsánatot > sem kér az incidensért, ha-5 nem ezt morogja „színész”, § nem színész, ne látbatlankod- g jón a tilosban ...” Az ügyele- c tes tiszt egészen a színpada bejáratáig kísérte. s Onnan még egy pillantást ve--S tett hátra, kalandja színhelyé-S re, ahol az alacsony épület ko-§ mór sziluettje mellé egyedül-§ álló katona árnyéka nyúlt. A§ hold sarlója mint félbetört t\ glória világított a feje fölötte A kritika szerint a „főva-í gány” figuráját olyan átéléssel 3 játszotta, mint soha, olyan-* undorítóan förtelmes alakot S formázott a nézők elé, hogy § majd minden jelenet után vas-^ tapsot kapott. Amikor a cik- g két olvasta, elégedetten elmo- ^ solyodott s kicsit szomorkásé sajnálkozással állapította meg, e hogy kezd öregedni, dfelej-s tette megkérdezni az őr ne-^j? vét. Pedig megérdemelne né-S hány köszönő sort ez a le-í) gény, amiért odaképzelhette őt § a darabbeli ellenfele helyé-§ be... i északi támaszpont mint fuldokló mentőövbe a ugrott volna, hogy rohan, de az acélos zö­rejjel kísért hang isméit rá- csapott: — Nyugton marad! Visszakushadt a földre. — A nyakát kitekerem az átkozottnak, csak egyszer előkerüljön. -,. — hallatszott messziről s ö összeszedte minden erejét, kétségebeset- sn félüvöl- >tt: — Gyuszi- ám! Lefog- ikü! Még eltelt agy tíz perc, míg a laikta- ya ügyeletes ísztje az őrparancsnok­ai érte Jött átvette az rtőa — ek- or végre ten tött: Északon a szűz hó fölött Lobog a Sarki Fény — És robbanó motor dörög Grönland Opál egén — Az emberszív Jéggé fagyott S fotocellák villognak ott. Grönland opál egén ... A Sark körül megvillanó Szemekben reszketeg Lángok lobognak s illanó Rénszarvas megremeg Rejti ezüstszőrű kicsi Kölykét az öreg rókafi — S rénszarvas megremeg. A tájt — hal lassú eszkimó S lapp vadász lopva Jár — A rettegő fókafiók Készül elhagyni már, Ó, nem, hogy bőrét féltené Anyja, s dárdától rejtené — Készül elhagyni már. A tenger oroszlánjai Rozmárok s kék cetek Megállnak gőzt fuvallani, S futnak amíg Lehet — A sirály és a jégmadár Riadtan ú] irányba száll, — Futnak amíg lehet Örálló roppant jéghegyek Elhagyják megszokott Partjaikat, — hátuk megett Jegesmedve bocsok Úsznak a nyomdokvonalon Vizet paskolnak szilajon Jegesmedve bocsok. S északon a szűz hó fölött Lobog a Sarki Fény — És robbanó motor dörög Grönland opál egén — Az emberszív jéggé fagyott S fotocellák villognak ott Grönland opál egén ... ■jr § ISZLAI ZOLTÁN: § Az eget teleírom Ó, mindent teleírni És mindent belesimít Zenébe, kőbe, rongy papírba, A nők hajába és a sírba, Miért kell és lehet? Gyűlölni, ölni, szánni, Szeretni tudna bárki De mindent teleiről És mindent ebbe sírni Nem kel] mindenkinek. 0, elszálltak a felhők, Gyerek vagyok és felnőtt. Magamat belesírom És muszáj teleírnom A biztató eget VASZIL1J LEDKOV: (nyenyec költő) Kilenc szivárvány Itt a tavasz, öserejének Üj gondolattal hódolok. A síkságon nem állanak már Füstölgő nomád-sátorok. Egerfagállyak árnya rezdfil A csermely tiszta, hűs vizén. Ragyog a lég, a föld, a kolhoz — — Vele együtt születtem én. Kétszer születtem én e tájra. Gőzeit részegen szívom. S telve tavaszok Illatával Az idő képén dolgozom. A kezemben kilenc szivárvány. Köztük az ifjú Föld halad, Míg lábaimnál tündökölve Pezsegve, forrva kél a Nap. MIKUL SUGIN (hanti költő) A zöld vendég Szibériában süt a hó, Rövid a nyár, harap a szél. Egy déli, zöldruhás leány Felénk tavasszal útra kélj Tudjuk, hogy megszeretjük öt, S nem eresztjük többé haza; Haja — mondják — hűvös selyem És a neve: Kukorica, Itt marad a zord Északon; Levele, mint zöld láng lobog S kibomló, bóbitás feje Aranyfogakkal mosolyog. KOZANYI GYÖRGY fordítása.| LOUIS FÜBNBEKG: A foglyok A drótok megeit, a falak megett u élve temetettek fekszenek, leselkednek, hallgatóznak, topáznak, az idő zúg vezetékén a drótnak, a falban porló téglát nézik, Itt meg leselkednek, kémlelődnek és hisznek, bennetek hisznek! A föld alatt, a penészes lyukaknak ölén fcküsznek, várnak és álmodnak, álmodnak, jöttéről világnak, csóknak, a napokról, amelyek jönni fognak, álmodnak, s fcküsznek, az ájultságnak kemény priccsén és álmodnak, és várnak, reátok várnak! Fordította: ANTALFY ISTVÁN KATONA JUDIT: JCezeJi Kezekre gondolok mostanában s a kezeken a duzzadó erekre, fájásokra csuklók hajlatában mit szél fújt cserepesre. Simogatom őket a szememmel, tűrik a görcsös ujjak. Tömpék, nyüttek. miket föld csak kapanyélre rendel s kérgesen gyönyörűbbek. Nekem azok. Bennem oly serények és érintésük lágyabb a selyemnél én tisztelem a földműves kezének fényét az életemnél. Az alkonyi szürke megké- kült már. A hold sarlója úgy függeszkedett a csillagok kö­zött, mintha Valami színpadi jelenet túl érzelgősre sikerült hátteréből szórná ezüstös fé­nyét. Elnézte kicsit, jólesett ez a csöppnyi nyugalom és már azon sem bosszankodott, hogy ki kellett jönnie. Az árnyak rendkívül hosszúra nyúltak, s feketén, markáns sziluettel raj­zolódtak a földre. Oldalt pii- : lantött: „Milyen magas va- i gyök” — mosolyodon a saját < árnyékára, s jobbra-balra in- ] gáttá fejét, majd hirtelen tá- ! madt játékos-bohókás kedvé- i ben a kezét is emelte, fel és j le, aztán újra — az árnyék en- t gedelmesen utánozta. ( „Nagy kölyök .;— gon- i dolta magáról, és ezen is mo- 1 solygott. Teli tüdővel szívta a meghűvösödött levegőt. t A sürgölődés, kapkodás, az J emberi beszéd zaja halk zson- í gássá zsugorodott, s úgy tűnt, * mintha nagyon-nagyon messzi- e ről hangzott volna. Valósággal * fürdött az est váratlan nyu- ' galmában, aztán hirtelen ka­pott észbe: mennie kell. Felsó- ’ hajtott — sajnálta Itthagyni a * nyugalmat — sietősen meglő- * dúlt. 11 „Mi is jön ... Persze, negye- ^ dik kép .;. Berobbanni... A fene enné meg ezt a 3zűk te- á rét, mozogni sincs helyem, nem berobbanni... Itt kelle- j ne... itt van hely*5 — és a gondolatot hangos szóval kö­vette a torz vigyorral kísért szöveg: — Remek, hogy találkoz­tunk! Már ne is haragudj, pa- 1 pikám, de most kinyírlak! J Ilyen a közérzetem ... Nagyon i vidám kis közérzet... — be- j széd közben komótosan a kar­jára csúsztatta vállán lógó 4 géppisztolyát. J Kiáltás csattant, kurtán, pe- 1 rancsolóan: < — Állj!!! A lendület még tovább vitte, t pontosan két lépést, s ékkor újra rádörrent: — Állj, vagy lövök!!! 4 „Atyaúristen” — dermedt sóbálvánnyá, s meresztette a 1 neméi;-de senkit sem látott. — Ne tessék viccelni, ké- c rém... — dadogta. < — Dobja le a fegyvert! Lúdbőrös lett a háta s * fo- 1 ga összekoccant: — Kérem szépen ... Ez csak u fából van ... — magyarázko­dott S közben az járt az esraé- h ben, hogy az őrrel nem lehet t> kukoricázni, az őr az ló. — Földre a fegyvert! — k hangzott ismét, de most csőn- h desen, s a szavakat acélos kat­tanás követte. v Megremegett. A géppisztoly ® tompán puffant a fű közé. n — Két lépést előre! t Engedelmeskedett a szónak s aztán annak Is, hogy feküdjön k Jé, hasra. s_ Oldalt valami tücsök zendí- ° tett rá, szemtelenül és nagyon k Vidáman. s ^ Borzongott, a foga vacogott, s kiáltani szeretett volna, de fi § au au § POLNER ZOLTÁN: §őr 1 HITVALLÁS £ Í íra § Versem lobogj, fi(é( fi vers szüless meg, s. s hogy használható lehessek 2 8 Mir | tárgyai között 5 Mint a beton, xtői fi a pohár víz, San S vagy mint Illatozó nárcisz Sör« S vagy akár cgá­nehéz cölöpök. V, § Hétköznapok í r égessetek! sfj" a? Vigyen konok hajnali sereg fi •. 8 magával ej f messzi földeken. s,, S fiiéi & S ha vallanék 2ku\ fi Izzó dalban Sfél S csak kezetek halhatatlan Köss § munkáját j?ei fi zengje énekem. $Eg} fi Névtelenül, eíjÁ fi semmint névvel, § fi csak azzal a szenvedéllyel K ahogy ti fi 1 8 mondanátok eL Se9t S És jól van így, }188 5 és ki tudja. § fi D? é'1 vallom s vallom újra fi s '1 szivem 2 ä r-'úy nektek felel. 5. r e acn f $am 40 esztendővel ezelőtt, 192í tugusztm 12-én, egy forr. augusztusi napon hunyta l örökre szemeit az egri szüleié ü Brődy Sándor Író, a század ordulő körüli idők egyik leg \agyobb magyar iróegyénlségc Ylűveiben bátran bírálta a ko abelt magyar társadalom éle ét, egyes írásaiban egyenesei orradalmi hangon, ha a tuda os forradalmi álláspontig nen ütött is el. Sándor bá’-ról szá nos érdekes história, derű. ártériét maradt az utókorra melyek a valósághoz híver rökítik meg a feltörekvő pol árság képviselőjének életét lunkásságát, derűs jellemet krónikánkban Brődy Sándorrc mlékezünk s történeteink ró- i, Sándor bá’-ról mesélnek. Kevesen tudják, hogy Bródy ándór orvosnak készült. Szü­li a híres pádual orvosi fa- ultáson akartak fiukkal egy Hévét hallgattatni. Bródy s szecsomagolta holmijait és 1 is indult messze Padovába. gy hónap múlva anzixkártya ékezett tőle, szive itt hagyott díványához, ezzel a szöveg- zl: Itt vagyok a híres padovai lyetemen. Kezét csókolja, Abbázia 185. október 28. Bródy Sándor ★ 1902-ben jelent meg szinpa- yn „A dada” című színmüve, melyben az író eredeti elgon­dolása szerint a leány meg­hal a darab végén. Am Ditró Mór, a Vígszínház igazgatója aggódva vakarta meg az orr­hegyét a darab elolvasása után. — Édes SándorkÁm. Kár ám ezt a derék, becsületes leány­zót megölni. Bródy Sándor sötéten vála­szolta: — Nem én ölöm meg, ha­nem ez a bűnös társadalomi Ditrói fanyarul mondta: — Jó, jól Csak el ne felejt­sed, hogy ez a bűnös társada­lom szokta a színházjegyeket is vásárolni, és mégiscsak job­ban szereti, ha vidám vége van a darabnak. Az író felháborodva vágta oda a direktornak: — Nem bánom! Első az igaz­ság! Igenám, csakhogy Bródy Sándor nemcsak erős meggyő­ződésű író, hanem lágyszívű ember is volt. Amikor tehát a. Faludiak is közbeszóltak — Fa­ludt Gábor volt a Vígszínház bérlője és főigazgatója, dr. Fa- ludi Jenő pedig az Országos Színész Egyesület ügyésze — a szegény dada érdekében, meg­ingott Bródy Sándor elhatáro­zása. Sőt Varsányi Irén, a cím­szerepet alakitó nagy művész­dtj cSííndű r- nő is összetett kezekkel rimán i kodott, s — Irgalom a kis dadának • Hisz' alapjában becsületes, j • leányzó. És olyan szép a élet... i Bródy Sándor felsóhajtott: — Hát jó! A dada életbei marad. Aznap köszönés helyett ez zel nyitott be az „Otthon"-ba, t- híres müvészklubba: — Nem hal meg a dada! Valaki közbekiáltott: • — Hát? Az író így folytatta: í — Visszamegy a falujába aztán valami j óravaló legéni i feleségül veszi és most is él nek, ha meg nem haltak! Általános megkönnyebbülés sei vették tudomásul az érzé kény lelkű művészek, hogy t csinos, jámbor dada élve ma rád. Beszélgetés közben egy­szer csa>k révedezve szólót, közbe Bródy Sándor: — Hanem azért mégis jobt lett volna neki, ha meghalni szegény! Másnap ismét vígan jött be az „Otthon”-ba Bródy Sándor — Meggondoltam a dolgot Mégis meg fog halni a dada Nem bánom, akármit mond is hozzá a közönség. Az életigaz­ság a fő! A mtivészkottégAk hallgata­gon ültek az asztal mellett, ! mintha a szerencsétlen palóc- í lány ravatala sötét lene közöt■ s tűk. Harmadnap Bródy Sándor elgondolkodva nyitott be n t művészklubba: — Nem tudom!... Nem tu- - doml... A Faludiak agyongyö­törnek ... Varsányi Irén sem hágy nyugodni ... Nem tudok ellentállni nekik. Életben ma­rad a dada ... Így ment ez napról napra. Végül győzött az élet igazsága . az opportunizmuson és a dada 1 — meghalt. ★ Egyszer Bródy Sándor ellen egy híres újságíró támadó cik­ket irt. Az író ezen rettenete­sen feldühödött és azon mele­gében megírt egy kitűnő, de olyan kegyetlenül gorómba le­vélválaszt, hogy a legedzettebb barátai is sápadozva hallgat­ták. — Sándor, csak nem küldöd el ezt a levelet? Az iró fölhúzta szemöldökét és szigorúan azt mondta: — Hogy nem küldöm el?... Ezzel borítékba is tette, hív­ta a liftesfiút, aki a társaság szeme láttára dobta be az irást a levélszekrénybe. Napokon keresztül izgatottan vártál Bródy barátai a nagy publi­cista újságjában a választ Csodálatosképpen egyetlen szót sem találtak. Végre a liftesfiú bevallotta, hogy a feladott levél Bródy Sándor úrnak volt címezve ... ★ „A tanítónö”-t az öreg Falu- di 1998-ban a házi főpróbán látta először. Sehogyan sem tetszett neki, hogy ifjú Nagy István szerelmét, a tanítónőt engedi elmenni. Faludi igyeke­zett meggyőzni Bródyt, hogy milyen sikerlehetőségekkel ke­csegtet a zárójelenet megvál­toztatásai. — Húsz előadás, ha elmegy a lány, száz, ha Nagy Istvánná lesz belőle. Bródy Sándor megszelídült és engedett ezúttal. A főpróba után átszaladt a Club-káve- házba és öt perccel később már diadalmasan lobogtatta a főpincér számolócéduláját, amelyre az új felvonásvéget írta. A századforduló utáni taní­tónő ennek a kierőszakolt há­zasságnak százötven előadást köszönhetett. De a mai. sze­gény, kisemmizett, mearáaal- mazott leány eddig már sok ■zézszor búcsúzott el ország- szerte Rézltöl, a lusta macská­tól ... J RÉVÉSZ T1BÖR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom