Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-14 / 163. szám

Ä vagontól a raktárig Magyar i vili ám szó m látók A Villamosenergetikai Kutató Intézet a Meteorológiai Intézet­tel együtt országos villám­számláló hálózat kiépítését vet­te tervbe. A már régebben mű­ködő budapesti és siófoki állo­másokon kívül kísérletképpen egyelőre Debrecenben, Pisz- késtetőn — a Mátrában — és Pápán állították üzembe a megfelelő berendezéseket. A villámszámláló műszerek­kel egyébként máris sok érde­kes adatot szereztek. Így álla­pították meg például, hogy ]ú nius 24-én a fővárost 20 kilo­méteres körzetben délután fél egy és egy óra között kereken 100, este 9 és másnap reggel 7 ára között viszont 742 villám- csapás érte. Ugyanekkor Pisz- késtetőn 50 kilométeres körzet­ben az egész nap alatt összesen 268 villámot számláltak, vi­szont itt június 8-én reggel 7 és délután 2 óra között több mint 2800rsz»r csapott le a villám és ezenkívül ezernél több ugrott át egyik felhőről a másikra. kldbb. már a tudó» mátty preóíUBéyébén sétn lehet bízna Olvasom, hogy az And­romeda cslllagköd az előzőleg becsült mint­egy másfél millió fény­év tavötsdg helyett több mint kétmillió fényévre van a tejútrendszertől. Olvasom, és megnyug­szom, mert mégiscsak jó tudni, hogy tni tnl- lyen távolságra van egy­mástól, s azt is jó tudni, hogy ma már nemcsak a Bdhönye és Pbszmeg közötti távolságot Ismeri az ember, de két tejút­rendszer között sem téb- lábot tanácstalanul, - vajon mennyi van még hátra? Aztán olvasom tovdBb a tájékoztatást és a tu­domány megnyugtat, hogy a távolság becslé­sében 10 százalék hiba- lehetőség van. Tehát a ro88zabbik eSétbéii — amilyen pechem van, nekem mindig a rosz- szabblk eset jut — plusz SÍD ezer fényévét ku­tyagolhatnék még, mert ezek a csillagászok kép­telenek pontosan szá­molni. Kétségbeejtő! , Tötern Ott légyen köd, azaz Androméda, ahol van. Addig oda el nem megyek, míg pontosan meg nem mondják, mennyi a távolság. Ha Bdhönye és között lehet?’ A másik tsz is küld újabb szállítmányt az említett ter­ményből. És ők 5 forintért kí­nálják. Hát nem furcsa? Azt tetszenek kérdezni: me­lyik a furcsa? Tessenek eldön­teni. Ne én mondjak meg min­dent. DE VALAMIT MÉG mindig meg kell mondanom. Miért van az, hogy: ha a termelőnek mondjuk 30 fillért ad. a föld- szöv a káposztáért, ugyanazt a káposztát a picon már 1.20-ért adja? A nyereség miatt? Ezt én Is értem. De ekkora nyere­séget! ... És miért van az, hogy a kofa szépen megmosva tud­ja a burgonyát kínálni, ugyan­akkor a tsz viszont azon sáro­sán árulja a krumpliját? Va­jon melyiket vásárolják meg hamarabb? Befejezésül pedig szíves el­nézésüket kérem azért, hogy férfi létemre beüekontáikod- tam a piaci dolgokba, de ment­ségemül két okot is elmondha­tok. Az egyik: nem én akar­tam, a feleségem hozott ebbe a helyzetbe. A másik: miért ne tettem volna, utóvégre egyen­jogúak vagyunk... Van azonban még egy har­madik oka is... (g. molnár) /Hédifádé ... Mi lett volna, ha. A bécsi nemzetközi kerté­szeti kiállítás magyar pavi­lonja a leglátogatottabbak egyike az osztrák fővárosban. A Népszabadság a magyar gyümölcs és zöldség diadalá­ról közölt cikket a múlt va­sárnapi számában, örömmel állapítja meg a cikk szerzője, hogy 81 díjjal tüntették ki eddig a magyar zöldség— gyümölcs és a vlrágkultúra termékeit. Vasárnap a Nép­újság is erről a témáról írt. Felvásárlási kőrútunkról ad­tunk számot s többek között arról is, hogy a káli MÉK-ki- rendeltség vezetője nem akar­ta átvenni a szálkás, megvé­nült zöldbabot. És most idéz­zük ismét a Népszabadságot: „Az előző nap délután rakod­tak az autók. A babot Kálról, a barackot Kecskemétről hozták. A kereskedők főleg a zöldbabot dicsérik. Széttörik, kóstolgatják. — Ennek aztán keletje lesz — mondja egyikük ... Mindez Becsben történt, ahol a magyar zöldbab jó hírneve továbbra is megma­radt. De mi lett volna akkor, ha a káli kirendeltségvezető, a HUNGAROFRUCT emberei kiengedik a rossz minőségű árut is külföldre. Vajon így nyilatkoztak volna-e akkor is a bécsi kereskedők? Aligha. A tanúságot tehát nem ne­héz levonni. Csakis termé­keink jó minőségével őriz­hetjük meg hírnevünket a vi­lágpiacon. sz... y 1964. július 14., kedd Pár méterre tőlünk égj csehszlovák vagonból pilzen. sört raktak ki, a tőszomszéd­ságban válaszfaltéglát pakolt í Városgondozási Vállalat, i TÜZÉP-telepre több kocsibó álló szerelvényt tolattak. Zökkenő és baj is akad bő­ven. Sári Lajos, a tanács meg­bízottja és Szajlai József MÁV- intéző jegyzőkönyvet írtak mert összetört 10 garnitúra NDK konyhabútor. Hogyan és hol történt, ki a fe­lelős érte? — A csomagolás szabályos de a felső sorokban megcsú­szott az áru, középre dűltek s rekeszek, összetörtek az aszta­lok és az Ízléses kis padok Hiába várják ezt a szállít mányi a vevők, egyet sem lehet el­adni, valamennyi garnitúrából sérült vailami. Javíttatni, fes­tetni kell a szép NDK-kony- hákat. Jelentő« a kár — mu­tatták a Bútorértókesítő ralc- tárában, mert valamelyik állo­máson vigyázatlanul tolattak, a hirtelen rándítás miatt ki­szakadtak a rögzítésék. Jegy­zőkönyveznek, keresik a fele­lőst, de a hanyagságnak, a kö­telező óvatosság elmulasztásá­nak mindnyájan kárát valljuk. A vagontól a raktárig mit tapasztalt az újságíró? Amióta központosították a szállítást, vagyis a vagonkirakást és a helyközi szállítás nagyobb ré­szét az AKÖV munkásai vég­zik, javult a munka. De kevés, nagyon kevés a gépesítés. Nem hisszük, nem akarjuk elhinni, hogy ma már úgyszólván min­den árut emberi erőfeszítéssel, kézzel kellene kirakni. Hét1 köznapokon csökkent a vagon- állás, kevesebb a fekbér, de szombat délután és vasárnapo­kon még nagyobb' szervezett­ségre, még nagyobb igyekezetre van szükség. Felváltva, kellő időbeosztással akkor is dolgoz­niuk kell a rakodómunkások­nak, hogy hétköznapokon ne legyen torlódás és a csúcsfor­galom időpontjában is idejében eljusson a lakossághoz az áru. F. L. Balatonon nak. Előlegként azért egyet el­mesélek. Az a szabály, hogy általános iskolásoknak nem „illik” do­hányozni, a táborban is érvé­nyes. Ám az egyik este taka­rodó után a tábor szemfüles őre égő cigarettát tartó kezet pillantott meg valamelyik sá­torból kinyúlva. — Azonnal dobd él, jön a táborvezető! — szólt be foj­tott hangon. Semmi eredmény. Dobd el, mert észreveszik! A makacs dohányos csak nem engedelmeskedett. Az őr még erélyesebb fellépésére az­tán kiderült, hogy az egyik ne­velő volt a tettes, őt tolta le a sárga földig a lelkiismeretes őrszem. AMIKOR ELBÚCSÚZOM a nevelőktől, pajtásoktól, meg­kérdem: — És mit üzennek haza? Egyöntetű a válasz: — Küldjenek egy kis jó időt! Az üzenetet továbbítottam. Strubl Márta i kurjantott Farkas b. János eg- . rí társéra, Mezei Gyulára. És 5 az YB 44—80-as rendszám! AKÖV-gépkocsi máris indul- - hatott a Baktai útra. — Két fordulóval 80 mázsái • viszünk — büszkélkedett Lu­kács Tibor gépkocsivezető ilyenkor látjuk hasznát s ; nyerges kocsiknak. • Vajon az áru hogyan érke- [ zett a raktárba? A Közúti Üze- , mi Vállalat telepének kapujá- | ban vészesen csaholt a kiskutya, • a nyodctonniáa teherkocsik után nem tudott megbákülni Tra­bantommal. Ferenc Miklós, a telep iraktármdka készségesen megmutatja a katonás rendben sorakozó betongyűrűket. Idejé­ben érkezett és a 278 darabból mindössze eigy törött össze. Be­csületes munkát végeztek az AKÖV rakodói. Mire a nagyéllomásra ér­tünk, újabb szerelvény futott be. Mata László és Szálkái Miklós kőport pakolt. Ez az áru a rakodómunkások réme. Tüdőt köptető, porzik, marja az ember szemét és orrát, De nem lehet válogatni, ezt le ki keil pakolni. Az emberekről csorog a veríték, de keményen markolják a szivlapátot, zúdítják kifelé a fehér kőport. — KI az a rövidnadrágos em­ber? — Árvái Sándor, a gépkocsi- vezető — hangzik a válasz. — Köteles 6 is rakodni? Külön megfizetik munkáját? — Nem. A gépkocsivezető csak a rendes órabérét kapja. — Akkor duplán is rendes em­ber Árvad Sándor, hogy segíti társait — Valóban. Mindig akad egy harmadik szívlapát a te­herkocsin és ma már nem rit­kaság nálunk az olyan gépko­csivezető, aki nem ül tétlenül, aimíg a rakodómunkások gür­cölnek — mondta a szállítás­vezető. nomádok” a jai, akik ma napos szolgálatot teljesítenek. — Mi a naposok dolga? Mo­sogatunk, vizet hordunk, ebé­det szállítunk a fonyódi Ria­násból — világosít fel Feny­ves Laci őrsvezető — nyolcán vagyunk, de mindenkire jut va­lami munka... — Hogy főznek a Rianásban? Egymás szavába vágva di­csérik. — Nagyszerűen ... Kitűnő­en ... Nagy adagokat kapunk ... Főként a Török tanár bá­csi elégedett — súgja egy réz- bőrű fiú — degeszre eszi ma­gát mindennap... Hát igen, Török László ta­nárnak kell is a kondícióra ügyelnie, hisz’ő itt a tábor mo­dem gályarabja, igaz, ezt ön­kéntesen vállalta Két csóna­kot bérelt a tábor, az egyik­kel éppen most indulnak ki a „kikötőből”, s a lapátoknál — Török László. Megnézzük a pedáns, ren­des sátrakat, amelyeket a fel­szereléssel együtt a járási ta-- náes művelődési osztálya biz-J tosított a pajtásoknak. Kdhasz-^ rálátásuk maximális, hisz ha: ez a csoport hazautazik, azon-; na! jönnek a többiek, 6zázhu-( szonöten Tiszanánáról, Tárná-' móráról. . Bár az időjárásfelelős elégi mostohán bánt az utóbbi idtw ben a déli parttal, a gyerekek-! jókedvét egyáltalán nem ron-\ tóttá el az, hogy úgyszólván^ mindennap esett aa eső. Sok-; sok élménnyel gazdagodtak,: amivel egyik nap sem fukar-i kodott. Az apró, humoros tá-S bori „sztorikat” jegyezgeti a: táborvezető, hogy legyen majd^ miről beszámolni az otthoniak-^--------------- l mi Minisztérium SZOT tüzelési akcióról < dolgozóknak, a tervezett meny-; nyisógnek több mint a felét. A( második félidőben még mint-: egy félmillió utalványt válts-' nak be. Az idén szeptemberi 30-án lezárul a SZOT akció.; Mivel mindenki kellő időbenj megkapta az utalványokat, a; határidő lejárta után már nem; váltják be azokat < Egerben, az AKÖV vasút irodájában csörgött a telefon Burán Sándor jelentkezett a; állomásról. — Tizenhárom vagon beton­csövet jelent Füzesabony. Éj­félre megérkezik. Az Egri Köz. úti üzemi Vállalatnak jön — mondta a raktárnak. — Betoncső, méghozzá 13 va­gonnal. No, ilyesmi se érkezeti mostanában. Nekigyűrkőzhet- nek az embereik — mormolta maga elé Ördög György, az AKÖV irodavezetője. De nem •olk ideje maradt a morfoodí- rOzásra, nyomban Intézkedni kellett. A központosított szállí­tásnál ném lehet különbség nappal és éjszaka között. Ha esik, ha fúj, vagy legyen rek- kenö hőség, a vagonokat gyorsan ki kell pakolni, ®z árut továbbítani kell, mert az építőanyagot, a szenet, a bú­tort nagyon várják és főleg szükség van az üres vagonra. Gyors telefon a Közúti Üze­mi Vállalat sízállításvezetőjé“ hez. Hová szállítsák a beton­csöveket? — A 60-aa átmérőjűeket a mezőkövesdi útépítkezésre. A kisebbeket a Baktai úti raktár­ba — hangzott Tóth Lajos vá­lasza. Súlyos terhük alatt csikorog­tak a vagonok kerekei, szu­szogott, prüszkölt a mozdony, aztán a szerelvény üggyel-baj- Jal beállt a tihamért áldomásra. A sorompótól a kavicshegyek­ig ért, éppen, hogy csak befért a szűkös, kis állomásra. Éjsza­ka 1 óm volt, amikor a rako­dómunkások nekirugaszkodtak az első betoncsöveknek. Nehe­zen mozdult a rideg beton, mintha nem szívesen tűmé az éjszakai háborgatást. — No, mozgassuk, de óvato­san! A kezetekre vigyázzatok! —> bdztatta társait Veréb János, az alacsony termetű, de tapasz­talt rakodómunkás. Koros Ist­ván, Papp György és Bóta Mi­hály nekirugaszkodott és a másfél mázsás cementgyűrűket a vagonból egymás után gördí­tették a teherkocsira. — Gyerünk, ez az utolsó — Hevesi „i FONYODTÖL LIGETIG sát­rak kísérik végig a partot Az ország minden részéből vannak itt nyaraitok, kedvelik a sáto­ros életet és az ezzel járó vi­szontagságokat Őseink, ha fel­ébrednének, örömmel tapasz­talnák, hogy nem fajzatt el na­gyon a magyar. Közvetlen a parton nagy be­tűk adják tudtára országnak- Világnak: „Hevesi járási tábor”. A színes sátorvárosba nem te olyan egyszerű bejutni. A sorompóval ellátott kapunál az őr csak pontos bemutatkozásra és szándék-megjelölésre enged be „civileket”. A sátrak üre­sek, a gyerekek egy része a parkra napozik, más részük a tábor területén nyüzsög, néhé- rtyam pedig a kapu mellett álló rozsdás vaskályhán ülve ka- Jáimp fiinak a lábukkal. Az egyik hosszú asztalnál egy rövidnadrágos úttörő gu­mimatraccal bajlódik. A táborvezetőt keresem — lépek hozzá — nem tudcjd hol van? — Tessék, én vagyok — for­dul felém — Szabó Béla. Csak az vígasztal, hogy bár­ki diáknak nézhetné a fiatal, szőke táborvezetőt, aki 78 paj­tás „atyja” itt a táborban. Szívesen vállalkozik az „ide­genvezetésre”. Elmondja, hogy dús a program, sokat tanulnak, szórakoznak a gyerekek. Teg­nap Badacsonyban voltak, de tervbe vették Siófok, Tihany megismerését is. — Nagyon szeretnek itt len­ni a gyerekek, alföldiek, új, izgalmas nekik ez a Vidék — mondja. MEGERŐSÍTIK EZT a tig- riskölylkök is, a Tigris őrs tag­A Belkereskedeli Tüzép főigazgatósága a Ebben az évben mintegy 500 millió forint értékben, több mint egymillió, pontosan l 080 762 darab SZOT tüzelő­id talványt adtak ki. Áprilistól, július 1-ig, az akció hivatalos félidejéig 568 762 utalványra, 276,1 millió forint értékben mintogy 90 000 vagon szenet, brikettét, iát szállítottak le a j Manapság divatos masukra hagyott anyák­ról írni... : Manapság divat magukra hagyni az )anyákat... j S mindaddig nem lehet, nem szabad az •írás divatját hóbortnak tekinteni, amíg a [sírás divatja szívet szorongat. ) Levél fekszik a szerkesztőségi asztalon, 'rajta a, szenvtelen pecsét: érkezeti, szám ke­llet... S a levél egy vers. A versek zömétől ímegriad az ember, ettől a verstől megható- J dik. A versek zömét hozzá nem értők írták: -akik sem a vers művészetéhez, gyakran az }élethez sem értenek. Ezt a verset olyan vala- )ki írta, aki ért az élethez. Megtanították. Bo- Jcsásson meg T. József né, ahogyan versét írta, • nem. megkapó, s tudjon megbocsátani azok- )nak, akik miatt e verset írta, mert annyira Jmegható. '„Ma én csoszogok úgy, mint harminc éve ö, ÍHisz a hatvan évem nem rövid idő. ^Elgondolkoztam. Tiz éve nem láttam {Csak néha ír, akkor is túl röviden, *Hogy hívna magukhoz? Arról sosem, y Pedig szeretném látni kísunokám, 3Kitől hallhatnám: kedves Nagymamám..." 5 Érkezett, szám, kelet: s a levél sorsa el­intéződik. De mit lehet tenni T. Józsefné ;sorsával? Aki egyedül maradt. Nem nyamo- írog, nem éhezik, csak nincs, akit szeressen, s inmes aki szeresse. A szeretet koldusa lett, e koldulni az küldte, aki harminc esztendővel§ ezelőtt úgy csoszogott végig udvaron, szobán, a mint most a hatvanéves asszony. Gyermeket, s unokát adni nem lehet. A részvét: arculcsa-y pás. Vigasztalni? Nem vigaszt akar, ha-nem^ szeretni és szer etetet kapni. Tehetetlen át­sző, az ember, össze kellene gyűjteni ezeketa a verseket, ezeket a sorsokat, összegyűjteni§ egy fekete könyvbe, a „Bánat a.ntológiájá”-ba c és kézbe adni, körbe adni, hogy olvassa minden-$ ki, hogy riadjon meg, hogy forrósod jón fel a szi-j ve, hogy döbbenjen rá: milyen rettenetes kor| volt az, amely évtizedek után is kór lehetr egy társadalom testén. a Kór, amely ellen harcolunk, amelyet meg-§ szüntetünk, de amely még pusztítja az anyait szíveket, éveket lop el az életből, s olcsónk nyert éveket ad a hálálnak. 5 Mana.pság divatos magukra hagyottX anyákról írni... r Manapság divat, magukra hagyni az anya- kát... 5 De mindaddig nem szabad, nem lehet az| írás divatját hóbortnak tekinteni, míg a sírász divatja szívet szorongat. írni kell, hogy nej kelljen írni ezt: / S­„Lesznek még ök is hatvanévesek ... <• Nem kapnak sűrűn ők sem levelet, S S nekik fájdalmuk megduplázva lesz." § Gyurkó Géza § egész rekesz, jó tojás nagyságú burgonya vigyorgott kajánkod- va szembe velem, őszintén megmondom, akkor lepődtem volna meg, ha nem ez a kép fogad. És éppen annyiért ju­tottam hozzá itt egy kiló bur­gonyához, mint a tszek-nél jut­hattam volna a krumld-görcsök­höz. De zöldborsót, karfiolt sehol nem kaptam. Ez volt délután két órakor. És ekkor felötlött bennem a kérdés: miket mond­hatnak magukban, illetve az őszintébbek hangosan is, azok a munkából hazatérő asszo­nyok, akik még utánnam men­nek ki a piacra, hogy a vacso­rának valót megvegyék? Bár igaz: káposztából és karalábé­ból Dunát lehetett volna re- kesztenh És még néhány adalékot az előbbiekhez! Vasárnap reggel történt. Ak­kor még lehetett zöldborsót kapni. De nem sokáig. A MÉK azonnal Intézkedik: második „terítésben” viszik ki a raktár­ból a zöldborsót, Kilenc órára érnek a földszöv. árusítóhelyé- heZj — Nem kell — mondja az el­árusító. — Az én munkaidőm­be már nem fér bele, Ugye, milyen egyszerű! A zöldborsónak, persze, fel­ment az ára, mert kicsi volt a kínálat az előző napokhoz ké­pest. Nosza, az egyik tsz élel­mes vezetője még időben fel­eszmél, és jókor kiküld újabb zöldborsó-szállítmányt. Ha a kofa nyolcért adja, a tsz csak hetet kér érte. Hogy előzőleg már 4,50-ért Is ment a zöld­borsó? De az akkor volt! Bevásárlókosárral A MEGBÍZATÁSOM úgy szólt reggel, indulás előtt, hogy „vegyél valamit holnapra le­vesnek". Részleteiben pedig: zöldborsót, karfiolt lehetőleg és burgonyát a szomszédasszony jóvoltából kapott disznóhúshoz, amiből sült lesz, ha i ■,,! Ha kapok burgonyát. így jutottam a bevásárlóko­sárhoz és néhány olyan tapasz­talathoz, amit szeretnék el­mondani. Valahogy olyan meg­indokolással, hogy a lányom­nak mondom, de a menyem is értsen belőle. Azaz: a kereske­delmi szervek. Első utam az önkiszolgáló zöldségüzletbe vezetett. — Karfiol? — Nincs. — Zöldborsó? — Nincs. — Burgonya? Ne is tessék mondani: nincs! Az eladó kedvesen mosoly­gott. Biztosan tetszett neki az udvariasságom, amivel megkí­méltem a válaszadástól. Ne­kem azonban kevésbé tetszett a helyzet. No, de semmi baj, gyerünk a piacra! Először Is a tsz-ek elárusító helyére. Meg­lepetés lesz, ha azt mondom, hogy egyik tsz-nél sem kaptam sem karfiolt, sem zöldborsót? Elnézést kérek a fölösleges kérdésért; VISZONT ŐSZINTÉN be kell vallanom, hogy két tsz- pavilonban is találtam krump­lit. Már csak azért sem mon­dok burgonyát, mert ezeket az itt talált mogyorónyi görcsöket sehogysem tudón ezzel a tisz­teletteljes elnevezéssel illetni; — Ki tudja ezeket megtisztí­tani? — kérdem a burgonya- mogyorók árusítójától. — Senki — nyugtat meg. — Az csak állatok etetésére alkal­mas; Nem akartam megsértődni, ezért gyorsan továbbálltam. Eddigi szemináriumi tanulmá­nyaimra fittyet hányva álltam meg a kofa előtt. Mindjárt egy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom