Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-30 / 151. szám
Gyüngyüsün gyöngyül fűznek és drága kristályt raknak a lekér köpenyes nők tunk: Dávid Mihály Amerikába szakadt hazánkfiával. Az első világháború után vándorolt ki az Egyesült Államokba. 42 éve él a tengeren túl, de kifogástalanul beszéli anyanyelvét. Chicagóban lakik, Floridában szál. lodál vannak. Vajon mi lehet egy' amerikai magyar szállodatulajdonosnak az egri szállodákról a véleménye? — A Hotel Eger teljesen kifogástalan, kényelmes, tiszta, a személyzet udvarias. ^Nagyon jólesett, hogy amikor a Park étteremben ebédeltem, az asztalomra helyezték az amerikai zászlót. — Milyennek találja a várost? — Nem ismeretlen előttem Eger, hiszen itt voltam katona 1914-ben. Elcsodálkoztam a hatalma« változáson, a sok új épületen, amelyeket az utóbbi esztendők alatt építettek. Mindent megnéztem már Egerben. Jártam a vár kazamatáiban és a tükörfürdőben is... Sugár István SZÉP ERNŐ SZÉP ERNŐ: Nyolcvan esztendeje született a tíz éve eltávozott költő és író, Szép Ernő. A század eleji főváros, a világvárossá fejlődő Budapest egyik énekese 6, aki finoman érzelmes és finoman gunyoros. Kárpáti Aurél mondotta róla, hogy „üvegcsengésű, de gyakran karcoló" verseiben ‘ arról az élményről írt, ami a vidéki fiatalember számára a titkokat, ismeretlen lehetőségeket rejtő metropolis jelentette. De mint érett költő — és prózairó — újra felidézte gyermekkora észak-magyarországi és hajdúsági tájait, a csendes, az álomba dermedt Tiszapartot, „azt az elevenné lett rajzot, amelyet mintha egy gyermek követett volna el.” Szép Ernő — bár a „Nyugat’ egyik alapítója volt és Ady Endre is sokra becsülte tehetségét — nem tartozott nemzedéke legmarkánsabb egyéniségei közé. De sajátos hangulatú versei, sanzonjai, olyan regényei, mint „A lila akác’’, és a „Dali-dali dal”, * legjobb színdarabjai, a „Május" és az „Egyszeri királyfi", megőrzik nevét. Tiszapart Ül egy szegény halászember Kettesben a néma csenddel, Ott ül füst nélkül pipázva, A tolvaj a hálót vigyázza. Kezdi a hálót emelni, Halat nem tud benne lelni. Póklábak megint leszállrvak, Kút, kazal, fa aim állnak. All a nap fenn, ATI a felhő, Nem jön fecske, nincs egy szellői A víz nem látszik, hogy folyna,] Isten mintha bóbiskolna. Talárt el is felejtette, Hogy a Földet teremtette, A Tiszát is beletette, A halászt is leültette. Árvíz — folyó nélkül Országszerte nagy eső esett 22-én, kis patakok folyókká dagadtak. Megyénkben is több helyről jelentettek árvízkárt. lamennyi felszedett szál megszakadt, Pokoli ügyesen kons- pirálnak ezek a csirkefogók! Dt ha az öreg varázslót megkérnénk, hogy kölcsönözzön nekünk egyet-kettőt azokból a2 opálos fényű gyufákból? Negyvennnyőlc óra alatt megtudnánk, hogy ki az orvgazdájuk!... Vedd a kabátod, gyerünk! — Hová rohantok? — szalad1 ki utánuk az őrnagy felesége c folyosóra. — Sürgősen meg kell látogatnunk egy jó barátunkat. — De hiszen kész a kávé — csapta össze kezeit az asszony — Legalább azt igyátok meg. Ditró kérdően nézett a pa rancsnokára. őszintén érdekelte, vajon idehaza is olyan hajt- hatatlanul szerez érvényt akaratának, mint a szolgálatban Ez a fürkésző tekintet alighanem főszerepet játszott abban, hogy az őrnagy határozottan rázta meg a fejét. — Nem. Majd ha visszajöttünk. És ez a kurta „nem" mentette meg Hókai Felicián nyugdíjas bérszámfejtő és Muki névre hallgató daxlija életét... A két barát negyedóra múlva valóban ott volt az előtt, a bizonyos Kokilla utcai bérház előtt. Versenyezve, mint a gyerekek, úgy szaladtak fel az első emeletre. Az ajtó előtt döbbenten torpantak vissza. Szinte egyforma fintorral szimatoltak bele a levegőbe, összenéztek. Szó nélkül is megértették egymást. A csengővel nem is kísérleteztek, hanem teljes erővel nekivetették vállukat az ajtónak. A második lökést már nem bírta el a zár. Nyelve recsegve szakadt ki, és ok ketten bezuhantak az előszobába. Itt még töményebb volt a gázszag. (Folytatjuk) Dehet-e hibáztatni az illetékes szerveket? Nyitott kérdés, hiszen minden kis patak mellé nem lenne kifizetődő gátakat építeni. Valószínűleg többe kerülne a védelmi berendezések építése, mint a kár, amelyeket az esetleges árvíz okoz. Valószínűleg ... Persze, miután az összes fontosabb építkezés befejeződött az országban, minden bizonnyal sor kerül majd a szeszélyes patakok rendszabályozására is. Addig elemi csapásnak kell tekintenünk a patakok rakoncátlankodását, de nem tekinthetjük elemi csapásnak azt az árvizet, amely 22-én, a déli órákban Egerben elöntötte az egri Vécsey-völgy 3—5—7—9—11. számú házait. A lakásokban a víz elérte az 50 cm-es magasságot. A falakon még látszanak az iszapos víz nyomai. A bútorok tönkreáztak. Melyik folyó öntött ki? — kérdené a környezetet nem ismerő, gyanútlan olvasó. A környék lakói azonban jól tudják, hogy mindössze a Közúti Üzemi Vállalat hanyagságáról van szó. Az utcai vízlevezető árkok tisztítását ugyanis jóval korábban megkezdték, de nem fejezték be. Miért? ... Senki nem tudja. Sőt, az árok partján kaszált szénát is otthagyták, ami kiválóan alkalmas volt ara, hogy a különben is üledékkel telt árkot elzárja. Vajon feltették-e a kérdést a Közúti Üzemi Vállalat vezetői, munkatársuknak, aki az árkok tisztítását félbehagyatta: — Gondolt-e a kárra, amelyet a Vécsey-völgy öt házában az árvíz okozott? Az eseményeket meg nem történtté tenni nem, de tanulni belőlük nemcsak lehet, kell is. Reméljük, a Közúti Üzemi Vállalat okul a június 22-i „árvízen” és a jövőben tisztán tartja majd a vízlefolyó árkokat.-ffyMMitmmcjprr.-mrrancirmr.- -raiim 1— ‘ XifSMáG 3 1964. június 30., kedd életben, aki elvesztette valamennyi hozzátartozóját, nincs rendben a gyomra, magas a vérnyomása, és senki nem viseli gondját. Magányos fa. Nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik. Egyetlen szenvedélye a híradástechnika ... Négy világnyelvet tanult meg, hogy lépést tarthasson a szakirodalommal. Gyerekkora óta rádióamatőr, a megszállottaknak abból a nemes fajtájából, amelyik saját gyönyörűségére barkácsol, és még csak eszébe sem jut, hogy újításait, találmányait értékesítse. Ami pedig a természetét illeti.,, Nézd, egy óra hosszat beszélgettünk, ez alatt háromszor utasított ki a lakásából. Felfortyan, csapkod, kiabál minden apróság miatt. Nem tűr semmiféle •ellenvetést. Azt állította például, hogy nem szereti az embereket, mert azok egymás farkasai. Még idézte is a latin közmondást. Közbevetettem, hogy a Mukátor tevékenysége nem ezt bizonyítja. Rám kiabált, hogy ne oktassam, kikéri magának, kész skandalum, szép kis nevelést kapnak nálunk a rendőrök, hogyan kell viselkedni az idősebbekkel, tűrhetetlen magatartás, de ö majd megmutatja, stb., stb. A végén persze szépen összemelegedtünk, mert amilyen hamar dühbe gurul, olyan gyorsan le is csillapodik. — Mit is mondtál, — szólt közbe elgondolkozva az őrnagy —, hol lakik? __ A Kokilla ut cában, ugye? A Lánchíd budai hídfőjénél?.... Te! Az egyes autóbusz tíz perc alatt odavisz. Még ma meg akarok ismerkedni vele. Hókai Feli- ciánnal is, meg a Mukátorral is. Nehogy azt hidd, hogy puszta kíváncsiságból, bár a jelen esetben még ez is érthető lenne. Nemcsak erről van szó! Kőié szár ék teljesen csődbe jutottak a Fentes-üggyel. Pista épp ma délután jelentette, hogy vaAz Egyesült Izzó két üzemében termelési tanácskozáson közölték a bírt, hogy program- változás történt: 2,7 millió dióda helyett 4 milliót kell az idén gyártani, viszont kevesebb tranzisztorra van szükség. A munkásokat át kell csoportosítani. — Ez világos, szükséges megoldás, de kik mennek fel b diódába? — kérdezgették az asz- szonyok és a lányok. Hamarosan kihirdették a névsort és akkor fokozódott csak igazán az idegesség. Az új munkahelyen mit kell csinálni, hogyan állnak helyt? GÁL JÁNOSNÉ másfel évig dolgozott a tranzisztorgyártásban. Lezáró volt. Begyakorolta, ismerte annak minden csinját- bínját, de a diódagyártástól félt. A keze is reszketett, amikor a kristályt kezdte rakni. Gömbölyű ónkarikák es szögletes germánium-krlstályok. Mindegyik a mákszemnél is jóval apróbb és csipeszre kell szedni valamennyit, aztán megszabott sorrendben belehelyezni a diódaballonba. Igen ám, ballonnak csak mondják, de a valóságban a tű fokához hasonló nyílásba kell rakni az apró szemeket, vigyázva a sorrendre és mmden „mákszemre”, hogy le ne essen, el ne guruljon. Kézügyesség és jó szem kell ehhez a munkához — mondja Gálné. A gyöngyfűzéshez kerté magát, azt néha a tranzisztor-gyártásban is csinálták. Jobban is megy, nem sok hiányzik mér a napi 8800-as normához. Hamar eltelik a délelőtti műszak és mire férje hazajön a téglagyárból, Gálné fries étellel várja. TÖT MALVIN szorgalmas munkásnő így ismetók előző helyén, a tranzijztorgyártás- ban. A diódában is megbecsülik. Csak annyiban ellentéte Gálnénak, hogy neki a gyöngyfűzés volt idegen, éppen ezért cseréltek és azt mondják, hogy mindketten jó „vásárt” csináltak. — Csak eleinte volt idegen itt minden, de érdeklődnek, segítenek a munkatársak. Szí- vósné is gyakran megekérdezi, hogy haladok-e, rendben megy-e minden? — Mit szól a csoportvezető? — Azt, hogy eleinte inkább kevesebbet csináljunk, de az jó legyen. Biztatás nélkül is iparkodunk. Csak az a baj, hogy az átnézőktől néha nehezen kapjuk az anyagot. Akik közelebb vannak az ablakihoz, azok elkapkodják. RÁCZ SÁNDORNÉ energikus arcú, barna fiatalasszony. Otthonosan mozog az üzemben. Meglátszik rajta, hogy ő hazajött. Korábban is a diódában dolgozott. — Beosztása? — Átnéző vagyok — válaszol röviden. Rozsnyó Sándor, a műhelybizottsági titkár ms- gyaráza, hogy Ráczné ellenőrzést végez a műveletek közben. A minőségre, a selejtre ügyeL Apró, de nagyon kényes gyártmányok a diódák. — Aranytűs diódákból nem tudunk annyit gyártani,, amennyit keresnek a világpiacon. A wolframtűs diódákat a televíziókban, a ‘elefonköz- pontokban és a híradástechnika különböző ágában használják. Nem mentegetőzhetünk azzal, hogy most kezdtük a gyártását, hogy átcsoportosítottuk a munkásokat. Jó árut kell adni és minél előbb a lehető legtöbbet — magyarázza Német Jenő művezető. BIRNBAUM ISTVÁNNfi csoportvezető azt tartja, hogy három-négy hét kell a begyakorlásra és elmúlik az idegesség. Bizakodik, hogy nem lesz semmi baj. Iparkodóak a gyöngyösi asszonyok, lányok és. az újak se ügyetlenebbek a régieknél. Felvesz az asztalról egy ellenőrző lapot és mutatja: 50 diódából a 2-es gépen 48, az 1-esen 41 a jó. Az 1-ea gépen Kovács Istvánná dolgozik, 6 még új az üzemben, nemrégen került a gyárba. — Hogyan alakulnak a keresetek? — A begyakorlás ideje alatt senkinek sem csökkenhet a bére. A korábbi időbért kapják. Senki nem türelmetlenkedik. Egy dóré csak azt követeljük, amit meg lehet és meg kell csinálni, de az üzem terve diktálja, hogy egyhónapos gyakorlat után mindenki elérje a 100 százalékot, fokozatosan térünk át a teljesítménybérezésre — magyarázta a csoportvezető. — Nehézségeink és időnként gondoljaink vannak, de idegességre, bizalmatlanságra ok nincs. Az idén indított mennyiségből 10 százalékkal <öbbet adunk készletre mint tavaly és már biztos, hogy féléves tervét túlteljesíti a dióda- és tranzisztor-üzem — foglalta össze az eddigi eredményeket Sánta mérnök, az üzemvezető. (F. L.) mista —, de úgy véljük, hogy pecsenye mellé jobb lenne, mint így szárazon. Most éppen a rizlinget kóstolgatjuk. Jó, ki- fogástalBn bor, de úgy érezzük, hogy a tokaji és tarcali fehér borok aromásabbak ... Az asszonyok azonban nevetve megnyugtatnak, hogy azért néhány demizsont hoztak magukkal és nem szeretnék üresen hazavinni. ★ A Hotel Eger előtt szerény, szürke Rover személygépkocsi, dán rendszámmal. A gazdája Werner Jacobsen muzeológus, felesége társaságában, Bakó Ferenc megyei múzeumi főigazgató vezetésével most ismerkedik városunkkal. Bekukucskálunk a kocsi ablakain, s amit látunk, felér egy személyes riporttal. Jókora és szépszámú csomagon a Heves megyei Háziipari Szövetkezet neve ötlik szemünkbe. Szép és értékes néprajzi kézimunkák és kerámiák lapulnak a dobozokban. A hátulsó ülés mögött egy régi-régi, valóban múzeumi példány: egy már megsárgult szarvból faragott pásztor-sótartó, amely értékes emléke a hajdani magyar pásztoréletoek és becses darabja lesz a dán muzeológus gyűjteményének. De nem minden felkészülés nélkül. érkezhetett ám ide a dán házaspár, mert ott hever az első ülésen egy jókora kötet: History of Hungary, azaz Magyar- ország története. * Kovács Géza budapesti autóvillamossági szerelővel a régi megyeháza csodás szépségű vaskapuja előtt találkozom. Feleségével, gyermekével, sógorával érkezett még a kora reggeli vonattal. Már ebéd után vannak. Mindent megnéztek, amit érdemes volt felkeresni. — Két dolog kötött le nagyon: a vár és a török minaret — meséli. '— A várban valóban azt találtam, amit Gárdonyi regénye nyomán vártam. A minaretnél megragadott az építészeti technika, de sajnos, a minaret őre nem tudta megmondani, hogy milyen módon is építették hajdanában ezeket a karcsú és magas építményeket. De sebaj, majd Pesten utána nézek... ★ A Park Szálló fagylaltkertjének hűs árnyékot adó fái alatt érdekes vendéggel találkoza x a a a » a . Autók, motorkerékpárok, autóbuszok és a vonatok ontották a kíváncsi és pihenést, felüdülést, kikapcsolódást kereső idegeneket. Szegődjünk hát a riporter kíváncsiságával az Egerben megfordult turisták nyomába .,. ★ Az uszoda melletti lombos fák árnyékába két nagy autóbusz érkezik. Kinyílnak az ajtók, s pillanatokon belül vagy hetven idősebb paraszt asszony és férfi árad ki a kocsik fülledt melegéből. A messzi nógrádi Rónafalu Búzavirág Tsz- parasztjainak egy csoportja kirándult Egerbe. — Még néhány muzsikus cigányt is magunkkal hoztunk, — mondja a csoport r.agybajuszú vezetője, — mert tegnap este lakodalomban voltunk. — Ml lesz a napi program? — Délelőtt elmegyünk fürödni, délután megnézzük a várat, mert még senki sem látta közülünk. Kíváncsiak vagyunk rá, hogy milyen lehet? Hallottunk már hosszú, föld alatti folyosóiról ★ A Dobó téren 20—25 főnyi csoport nézelődik. A Pénzjegy- nyomda természetjárói, férfiak és nők vegyesen. Már megjárták Síkfőkutat és a Várhegyet szombaton, a a tegnapi gyalogtúra után, vasárnap délelőtt egri városnézés a program, — Már jártunk a Líceumban és a székesegyházban — mondja Reischel István túravezető —, láttuk a minaretet, ezt a ritkaszép török korremléket. — Csak az egri utcákkal voltunk bajban — veszi át a szót Thán Istvánná. — Mi, természetjárók, az egri zegzugos utcákon bizony nehezen ismerjük ki magunkat, nemegyszer már el is tévedtünk, nem úgy, mint az erdőben, ahol biztosra vesszük az utat S mire Thánméval befejezzük a beszélgetést, a kis csoport megindult a vár irányába... ★ A vár alatti borkóstolóban egy asztal mellett sárospataki és ólaszliszkai vendégek poha- razgartnak, ízlelik az egri dombok vörös éa aranysárga borát. — Hogyan ízlik a tokaji és tarcali borok után az egri? — Most ittunk először bikavért Valóban különleges ital, — mondja K, L vasúti forgalVasárnap délelőtti idegenleser* Egerben tét. Jó? És hozd be, légy szives, a névnapi dáridóból megmaradt törkölyt is. Ünnepelünk. Aztán izgatottan fordult ismét a köpcös nyomozóhoz. — Eszerint az öregúr nem is sejtette, hogy mekkora port vert fel a Mukátorával? És hogyan jött rá erre a biorezgésre, vagy micsodára? Mi a magyarázata a test nélküli alakoknak? Miként tudja megcélozni azt a pontot, ahová a televíziós készülékekre bevetíti a Mukátor-képeket? Miért nem szabadalmaztatta a találmányát? Ditró — szokásától eltérően — röviden, tömören tájékoztatta felettesét. Még a tacskóról is mindössze annyit mesélt, hogy csodaszép, okos kis állat, a kotorékborzebek csoportjába tartozik, s a lábai is csak azért görbék, hogy ügyesebben áshassa ki a rókát odújából. Ettől a kitérőtől eltekintve, a friss élmény hatása alatt, valóban a lényeges dolgokra korlátozta beszámolóját. Nem feledkezett meg az opálfényű rudacskákról sem. — De hiszen ez óriási! — ugrott fel székéből az őrnagy, és lelkesülten rohant fel s alá a szobában. — Lomtárba kerül az egész daktiloszkópia... Ha csak a mi szakmánk szemszögéből nézzük... Mondd, milyen ember ez a Hókai Felicián? — Én nagyon megszerettem. Azon túl, hogy lángész, minden tekintetben olyan, mint akármilyen más bogaras öregúr, akit sok keserű esalódás ért az kát. Egymás után itta a feketéket és növekvő izgalommal várta a jelzést. A szomszédos mellékutcában parkoló másfél tonnás kis tehertaxi sofőrje pedig az ő hívását várta. Elő volt készítve minden. És ekkor jött a vis major. Váratlan, heves vesegörcs képében. A doctor utriusque juris szempillantás alatt lefagyott ápolt, pirospozsgás képéről a derű. — Papa — kiáltotta az ijedten hozzásiető felszolgáló kisasszonynak —, papaverint gyorsan! — Azt nem tartunk, kérem. — Orvos van a közelben? — Itt a házban, az első emeleten. Nőgyógyász. — Mindegy, — sziszegte íz ügyvéd úr, és nyögve indult a kijárat felé. Törődött is ő most azzal a hármas fényjellel, amely éppen ekkor villant fel a Kokilla utca 7. számú ház egyik első emeleti ablakában. Bűnözni lehet józanul és részegen, hideg fejjel, vagy szenvedélytől korbácsoltan, de vesegörccsel — soha! TIZENHATODIK FEJEZET •• Orom — bánat — remény — Ilyen hírrel mindig szívesen látott vendég vagy — rázta meg az őrnagy Ditró kezét. — Sherlock Holmes kismiska hozzád! Aranka! — kiáltott a feleségének. — Géza van itt. Főzzél nekünk egy jó erős feke(14} Tíz perc múlva elégedetten néz szét a csatatéren. Rom, tones, zúzalék minden. libánál elpusztítva ott hever egy rendkívüli képességű ember egész életműve. Veréb ráérősen kibaRag a konyhába. Kioldja a még mindig ájultan fekvő Hókm Dénes kötelékeit, szájából kiveszi a tömést. Gondosan ellenőrzi, hogy az ablakok csukva vannak-e, majd odalép a gáztűzhelyhez és kinyit minden csapot. Aztán, a ládával a hóna alatt, kilép a lakásból. Bezárja az ajtót. A kulcsot az utcán bedobja az első csatorna- nyílásba. Meggyorsítja lépteit, felszáll egy tizennyolcai villamosra. Ládáját kint hagyja a peronon, helyet keres a kocsi belsejében. — Engedd leülni a bácsit — int a kisfiának egy asszony. — Egész nap nehéz munkát végez, biztosan elfáradt. És látod, — vonja ölébe a gyereket —, még a kezét is felsértette szegény. Veréb morog valami cifrát és lezöttyen. Ég a seb a csuklóján, szűk koponyájában újra gyülemlik a gyilkos harag megbízója ellen. Hát már ilyen finom úriemberek is megszegik a zsiványbecsületet?! Pedig az ügyvéd úr igazán nem önszántából maradt el a randevúról. Már kora délután beült a kürtöskalács presszóba, a kirakat mellé, ahonnan figyelhette a Hókai-lakás abla-
