Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-10 / 134. szám

Megfelelt: mind a huszonkettő A jelöltek Már reggel 7 órakor szokat­lanul nagy a forgalom az egri Alpán Gyula Közgazdasági Techni­kum folyosóin. Ünneplő ruhás fiúk és lányok nagy izgatot­tan várják a pillanatot, amikor elkezdődik... — Te, láttam az elnököt, olyan kedves, csendes ember­nek látszik — újságolja egy szőke lány társainak, de egy nyurga fiú gyorsan leinti a lelkesedést: majd elválik oda­bent, amikor kérdez, vagy ami még rosszabb, ha nem szól egy szót sem, csak figyel és jegyez. Így oszlanak a vélemények, elképzelések a rettegett elnök­ről, míg hátul, a folyosó vé­gén, az egyik nagy teremben megalakul a bizottság, az el­nök értékeli a dolgozatokat, és megbeszélik a képesítő mene­tét. Aztán nyolc óra előtt né­hány perccel, ünnepélyes csendben bevonul a terembe a IV/C. Most senki sem hiány­zik, 38 a létszám. Idegesség, izgalom vibrál a levegőben. A hosszú asztal mögött a bizottság, középen az elnök, mellette az igazgató, az osztályfőnök és a szaktanárok. Szemben a IV/C. Harminc- nyolc szempár figyeli, kutatja az elnök arcát. És a „rette­gett” elnök, dr. László Imre. a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem oktatási rektorhelyettese, beszélni kezd. Kedvesen, barátságosan. Üd­vözli a jelölteket és bejelenti, hogy az írásbelik sikerültek, s így az egész osztályt képesí­tőre bocsátják... Harmincnyolc rövid sóhaj, az arcok már mosolyogni is tudnak. I(ataI# Hat jelölt ma­rad a terem- r bén, az első GS hat a névsor­r . . bóL Most jön. tételek az idegesség második hűl- ■ láma. Néhány pillanatra fö- ' szerepet kap a kéz, ezért va- ! cillál egy-két pillanatot az ' asztal felett, amikor a papír- ] szeletek felé közelít. Ilyenkor ' szinte az egész tananyag pil- ' lanatok alatt megfordul a je­lölt fejében, s felötlik a Ké­tely: melyiket húzza, alulról, középről, vagy felülről emel­je-e a tételt Gyors elhatáro­zás, máris kézben a papiros, e mikorra számát bediktálja, elvonul a második hullám. Antal András az első a név­sorban. Már alig látszik rajta az izgalom, amikor Adyról, az önkényuralom és a kiegyezés időszakáról, majd a szocializ­musból a kommunizmusba va­ló fokozatos átmenetről beszél. S végül tervezésből, az üzemi erőforrások felméréséről és a mérlegek készítéséről hall­hattuk ügyes feleletét. (Antal András jó rendű oklevéllel je­lentkezhet munkahelyén, a Fü­zesabonyi Járási Tanácsnál.) Az élő szö­veggyűjtemény — a diáktár­sai nevezték el így — most a fekete tábla _______________előtt áll a Gá rdonyi Géza Gimnázium nagytermében. És hallgat. Hát igen, ez most nem magyar, nem történelem, hanem mate­matika. Hogy fújta néhány perccel ezelőtt József Attilát, s magyarázta nagy lelkesen a. 48-as szabadságharc jelentő­sebb fordulatait, de most ezek a kerületi és központi szö­gek... ez már nem az ő esete. De azért rákapcsol, s egy-két kisegítő kérdés után gyorsan, csikorogva szánt a kréta, ki­alakul az ábra. sőt, kisebb hi­bával sikerül még a bizonyítás is. Fellélegzlk az elnöki hang­ra: Köszönöm, elég — s jó szívvel nyugtázza az osztály­főnök biztató szemvillanását is. — Lehet, hogy megadjak a négyest? — ezt már a büfé­ben kérdezi Hanyácsi Antal, az alacsony, barna egerszalóki Oá, akit nyilván magyar és ÉI5 szöveg­gyűjtemény történelem tudása alapján be­céznek élő szöveggyűjtemény­nek a társai. Felhajt egy málnát, kézbe vesz egy szendvicset és ide­ges sétába kezd, faltól falig. — Még egy van hátra, az orosz. Most ezen múlik, hogy jeles rendű leszek-e. Tudja, az izgató ebben az egész érettsé­giben, hogy egyszer van egy életben. Kár elrontani. Még egy málna, aztán még egy szendvics és indul az utolsó nekirugaszkodásnak ... Még találkozunk vele az Egri Tanárképző Főiskolán. A ma­gyar—történelem szakon, a felvételin. I Biológiából fo- lyik az érettsé­gi a Dobó Istá ván Gimnáziumban. Sovány, barna fiú hallgat nagyokat az algákból, moszatokból. A ta­nár is. fiatalember, ez a máso­dik éve a katedrán. Most ő is ideges, talán jobban, mint a saját érettségijén. Feltesz né­hány kérdést, segít félszavak­kal, s arcáról leolvasom: vala­mi láthatatlan vezetéken sze­retné most a hallgatag fejbe juttatni mindazt, ami még megmenthetné ezt a feleletet. Aztán felugrik az asztaltól, odamegy a furcsa ábrák elé és így „faggatja” a jelöltet. Az emberi koponya szemléltető ismertetése már valamivel job­ban megy. A tanár fellélegzik: talán sikerül... I A bizottság előtt Sándor I Mária, a IV/ A-bőL Rajtgödör, indítópisz­toly, vezényszavak, milyen a helyes testtartás futásnál és ehhez hasonló sporttémáról fo­lyik a szó. Az elnök ezután megköszöni a feleletet, s né­hány perc szünet után a Szi­lágyi Erzsébet Leánygimnázi­um udvarán folytatódik az érettségi B-tétele... Sándor Mária már mezbeöl­tözött, bemelegít, a bizottság pedig levonul az udvarra. A falon mésszel rajzolt kapu, előtte á 6-os vonal, a jelölt ké­zéiben már pattog a labda, s a jól ismert zajra megjelennek az ablakokban a kíváncsi di­ákfejek. Egy új, különös érett­ségi hívatlan tanúi. Az elnök engedélyt ad a kezdésre, a bar­na kislány nekiszalad, a vonal előtt felugrik, kisportolt teste előre lendül, gyors célzás és máris repül a labda. A kapus védené, de gól! A dobás sza­bályos, belépés nem volt: Sán­dor Mária ötösre érettségizett választott tantárgyából, a test­nevelésből. Irány a Testnevelési Főisko­la. r I Matrózruhás Érettek lányok dfszí­iii .iii.ii ni tik a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium IV/A osztályát. Az izgalmas nap utolsó akkordja követke­zik: az eredményhirdetés, majd utána a bankett. m Az izgalom még nem ült el teljesen. Míg a lányok a virágokat, szend­vicseket és borospoharakat rendezgetik, egy másik helyi­ségben tanácskozik a bizottság. A lányok most már nem­csak önmagukért, hanem né­hány „gyenge” társukért is ide­geskednek. Ilyen megjegyzések keverednek: — Te, ha itt valakit elhúz­nak, én végigsírom az estét... — Akkor itt nem lesz han­gulat ... — A virágot pedig igen is neked kell átadnod, te vagy az osztálytitkár! — De hogy szólítsam? Elnök úr, vagy elnök elvtárs?! — Szólítsd ahogy a szádra jön! Még van néhány perc, addig a tablókép jár kézről kézre, sokasodnak rajta az aláírások, négy együtt töltött esztendő emlékezetéül... A konferencia véget ért. A lányok ünnepélyesen állnak a bizottság előtt. Az izgalom, az idegesség most is ott vibrál a levegőben. Az elnök — dr. Szántó Imre, az Egri Tanárkép­ző Főiskola igazgatója — be­szélni kezd: — Kedves érettségizettek! j (A lányok jól megfigyelték ezt* a megszólítást. Valamennyiük | fejében ugyanazok a gondola­Pályázat | Az Építésügyi Minisztérium, valamint a Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztérium pályázatot hirdet közúti autóbuszmegálló­hely és kis autóbuszállomás tervezésére. Az érdeklődők máris átvehetik a pályázati ki­írást az Építésügyi Miniszté­rium tervezési főosztályán (Bu­dapest, V. kér., Beloiannisz u. 2—4.), s ugyanide kell elkül­deni a kész terveket — kizáró­lag postán — legkésőbb augusz­tus 31-ig. A legjobb munkák díjazására összesen 105 000 fo­rintot irányoztak elő. Felhívás Az Országos Atomenergia Bizottság izotóp intézete fel­hívja az érdekelt intézmények és magánosok figyelmét arra, hogy közeledik a határideje annak a bejelentési kötelezett­ségnek, amelyet az idén május 7-én kelt 10/1964. sz. kormány- rendelet, illetve az egészség- ügyi miniszter 1/1964. sz. vég­rehajtási utasítása szabott meg. E rendelkezések i. * * * vr'ák, hogy az engedély nélkül, vagy az engedélyük kereteit megha­ladó mértékben birtokukban tartott és a rendelet hatálya alá tartozó sugárzó anyagot — hitelesítő preparátumot — tar­talmazó műszerekről 1964. jú­lius 1-ig az Országos Atom­energia Bizottság izotóp inté­zetének kötelesek bejelentést tenni. SZERELMI CSALÓDÁS... Mély megdöbbenés­sel vettem tudomá­sul a hirt, hogy baj van a gombostűvel Annyira baj, hegy nincs is. EZ az egyik végén hegyes, másik végén gombos tű hi­ánycikk lett, mintegy példázva, hogy dolgo­zó népünk életszínvo­nala olyan gyors ütemben növekszik, hogy a gombostű­gyártás képtelen vele lépést tartani. Mert kérem, annak idején ki tudta megvenni a gombostűt? Az úri osztály pénzes fiai, lányai, anyjai, apjai, de a zsellérnek és a városszéli prolinak még gombostűre sem tellett. Észtérházy és Weiss Manfréd akár minden szobáját meg­tölthette gombostű­vel, mert nekik tellett rá, de Böhönye, aki akkor éppen a B-lis- táról került át a C- listára, álmában sem mert volna gondolni arra, hogy eljön az idő, amikor annyi gombostűt vehet, amennyit csak kap... De nem kap! Nincs. Felháborító. Hogyan tudjon most érvelni az ember, mennyire más most az élet, mint az átkozott an­nak idején... (-6) Nem csak polémia Néhány megoldási lehetőség a Mátra ügyében A csillárok égnek, ünne- ** pélyesek az arcok, pe­dig hétköznap van. Egy kis­lány nylonruháját igazítja, a tagság a színpadra figyel. Az elnökségben a megyei titkár előtt vörös selyemzászló, ok­levelek. Az ünnepi közgyűlés meg­kezdődik. Szabó Imre, a det­ki elnök, a nyári munkákról, az aratásról beszél. A papir, amely előtte van, nem na­gyobb tenyérnyinél, de a gon­dolatok annál gazdagabbak. Egy mondatára pontosan em­lékszem: ha mindnyájan akarjuk, életre kelnek a ter­vek. A taps felcsattan. Tamás László, a megyei pártbizott­ság titkára bejelenti: a me­gyei pártbizottság zászlaját, a megyei tanács oklevelét o detki Szabadság Tsz nyerte el. Nézem az arcokat. Az asszonyok szeme csillog, né- hányan összesúgnak. Moso­lyukból látom; elégedettek. A férfiak érzéseit nehezebb ki­fürkészni. Ünnepélyesek, ko­molyak. A zászló és az okle­velek azt jelenítik, hogy a szövetkezet a legjobbak közé tartozik a megyében, legelső a járásban. Az egyik járási vezető közelebb hajol: — Ezek csendesen dolgoz­nak. Itt nincs kirakatpolitika. Nem érek rá tűnődni sza­vain, a megyei titkár beszél: az egy szántóegységre eső bruttó jövedelem 1962-ben 1897, egy évvel később már 2659 forint volt. Az osztatlan alap az 1960-as 996 000 forint­ról a legutóbbi Zárszámadásig hat és fél millióra szaporo­dott Sorakoznak egymás trtán • mérnióit mintegy bizo­nyítékul a zászló mellé. Min­denki figyel, mindenkit érde­kelnék ezek a különben szá­raznak tűnő adatok, hiszen a tagság verejtéke, keze nyo­mán írhatták ezeket papírra. Az egyik csinos detki lány fikarcnyi papirt vesz elő, ar­ra jegyez föl valamit szinte észrevétlenüL — A szövetkezeti jövede­lemnek 45 százalékát az állat- tenyésztés adja — hallom to­vább a zászló útját. Három év alatt a gazdaságban a szarvasmarha-állomány csak­nem megháromszorozódott, 1963-ban ezer hízott sertést adtak el az államnak, a hízó- marhák 70 százalékát export­ra veszik, többnyire az ola­szok. — Az állattenyésztés a me­zőgazdaság nehézipara — jegyzem gyorsan papírra a megyei titkár szavait. Többen összenéznek. Ezt a megfogal­mazást, úgy látszik, még ke­vesen hallották. — Az állattenyésztéssel meg lehet alapozni egy gazda­ság biztonságát. Mutatja a belterjesség fejlődését is ... '"Főbben helyeselnék a *- hallgatóság közül, né- hányan kétkedve tekintenek az elnökség felé. Talán éppen nekik szólnak a szavak: — Akadtak itt is olyanok, akik az állattenyésztés fej­lesztése ellen szóltak. Azt mondták: ramek ennyi szarvasmarha, hízó? Ezeknek az embereknek most a való­ság, a tények adnak választ.. A színpad függönye mögül egy pillanatra tangóharmoni­ka hangját hallom. Művészek készülődnek az előadásra a kulisszák mögött. A papírról «jobb wánwfc kerülnek élő: egy mázsa búza előállítási ér­téke 162 forint. Egy mázsa árpát 97, egy mázsa kukori­cát 65 forintért állítanak elő Detken. Egy mázsa szőlő elő­állítási értéke 365 forint, egy kiló marhahúst 14 forintos költséggel termelnek. A ser­téshús kilóját 13 forintért ál­lítják élő. A gazdálkodáshoz értő em­berek ülnek a sorokban. Az önköltségek alakulását érdek­lődéssel figyelik. Egyik-má­sik termékben- már közel a világszínvonal, itt-ott még túl drága a termelés. Drága még a tej is. Literét 3,36-ért termeli a szövetkezet Néhány asszony is ül az elnökségben. Munkacsapata­ik, asszonytársaik munkája, szorgalma is itt van ezekben az eredményekben, de érzik a tennivalók súlyát is. A fej­lődést, a lemaradást is jelzik a számok. A megyei titkár a pártról, a pártszervezet munkájáról szól még. Arról, hogy a kom­munisták a példamutatás mellett nyáron is foglalkoz­zanak, beszélgessenek az em­berekkel. Munka közben-, a határban, amikor csak idő van erre. Jó pártmunka nél­kül nincsenek jó gazdasági eredmények. Az elnök átveszi a zász- lót, az okleveleket. Mindannyian tudják: szorga­lommal, iparkodással érde­melték ki a megtisztelő ki­tüntetéseket. Szünet után újra felgördül a függöny. Most már a fővá­rosi művészieké a szó. Közü­lük többet a televízióiból is­mernek a detkiek. rrr szalag—■ számit. Van, ami van, senkit sem érdekel. Nemrég foglalkoztunk a mátrai idegenforgalommal. Néhány tarthatatlan körül­ményre felhívtuk az illetéke* szakigazgatási szervek figyel­mét. Ml lett ennek a jóindula­tú tényközlésnek a követke®- ménye? Most kell a másik ki­jelentést idéznünk, amit Pálin­kás Győző, a megyei tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője mondott ed a Gyöngyösi Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának legutóbbi ülésén: könnyű az újságnak kérdése­ket feltenni. Azaz: az újság ne csak kér­déseket tegyen fel, hanem te­remtse meg a megoldás lehe­tőségeit is. Nem akarunk eb­ben az ügyben polemizálni; A végrehajtó bizottság is reáli­san értékelte az újság szerepét és feladatát — ebben az ügy­ben is. A kérdések helyett hadd kö­zöljünk néhány megoldást is most. Kékesen a „fedél nélküli*8 helyzetet meg lehetne szüntet­ni, ha a Dózsa-síház és az ÉDOSZ-üdülő elfogadná a koo­peráció lehetőségét. Ott van mindkét épület a csúcson. Sőt: tavasztól késő őszig mást sem tesz jóformán, mint „ott van”. Ha mást nem, üdítő italokat kiszolgálhatna a turisták­nak és fedelet is adhatna a fe­jük fölé, ha az idő elromlik. Miért olyan szigorúan zárt te­rület ez a két létesítmény? Aztán a Sástó. Mi lenne, ha a SZÖVOSZ közreműködését kérnénk: keressék meg a ma­guk lehetőségét úgy, hogy ab­ból a turisták ellátásának ügye is megoldódjék? És mi leime, ha az IBUSZ kölcsön adná a kerti székeit a vendéglátó vál­lalatnak addig, amíg ilyen szé­keket nem tud beszerezni a már közeljövőben megnyíló kisvendéglőjéhez? De az sem ártana, ha a vendéglátóipari vállalat jobban szorgalmazná a sástói kisvendéglő üzemelte­tésének ügyét. A mátrai problémák azon­ban már Gyöngyösön kezdőd­nék. Tessék megnézni, mi van a MAVAUT-állomásom nap- nap után. Az egyetlen büfé­kocsi nem győzi a forgalmat, és nem is illik ide. Annak ide­jén a pályaudvarhoz megter­veztek még egy szárnyépüle­tet, amely utasellátó föladato­kat oldott volna meg. Ha a KPM nem tudja ezt az épület­részt elkészíttetni, a SZÖVOSZ ebben az esetben is rugalma­san cselekedne. Az sem mellé­kes, hogy így mindenki jól- jáma. A nagy kérdésekhez néhány kiskaput nyitottunk meg. És most nem kérdőjelet teszünk a mondatok végére, hanem felkiáltójelet: Tessék kopog­tatni! (0. molnár) XiPÜJSMG 3 1964. június 10., szerda tok forognak: érettségizettek ... így mondta, tehát mindannyi- úknaik szól... nincs kivétel...) —... örömmel közölhetem, hogy a 22 jelöltből az érettségi követelményeknek megfelelt (most pillanatnyi szünet, a sze­mek kerekre nyílnak) ... mind a huszonkettő, így mindany- hyiukat éretteknek nyilvánít­juk ... S felszakadt a nap utolsó fel­szabadult sóhaja... I Karcsú tűsa­Másnap I tipeg eiot­1 tem az utcán, szorosan mellette elegáns feke­te félcipő lépdel. A lány és fiú karon fogva sétál az egri fő­utcán. A lányon kedvesen rö­vid ruha, kissé merész kivágás­sal. A kreolos arc és a mosoly­gós szem ismerősnek tűnik ... Rám néz, én önkéntelenül kö­szöntőm, mire ő kedvesen fo­gadja... Honnan ismerem?... Megvan! Előző este ott állt hosszú szoknyában, zárt mat­rózblúzban, idegesen a bizott­ság előtt. Kislányé® haja a vál­lát súrolta ... Igen. A haj té­vesztett meg... Most rövidre nyírva övezi a kerek arcot... És tegnap még ő köszönt elő­re ... Márkusz László Két kijelentést kell idéz­nünk mindenekelőtt). Ügy illik, hogy előbb a belkereskedelmi miniszter szavait reprodukál­juk, amelyek szerint a Mátrát nem fejlesztjük. Legalábbis nem most, és nem olyan mér­tékben, mint tesszük azt a Balatonnál és a Duna-kanyar- raL Nyilvánvaló: a feladatok sorrendjében szükséges valami egymásutániságot megállapíta­nunk, mivel a rendelkezésünk­re álló anyagi erőforrások nem korlátlanok. Elfogadjuk: ahhoz, hogy va­lamiben határozottan lépjünk előre, nem lehet erőnket szét­forgácsolnunk. Ez a józan ész követelménye is. De a kijelentés bizonyos fél­reértésre adott alkalmat. Mint^ ha olyan helyzetet teremtett volna, amelyben a Mátra fej­lesztése most már teljesen le­került volna napirendről, va­lahogy úgy — a Mátra nem GONDOLATOK. egy zászló mellé (Balázs-Piri Balázs rajza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom