Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-08 / 32. szám
4 NÉPÚJSÁG 1964. február 8-, szombat az utolsó Ítélet olasz film Pedig mennyi filmszínész- nagyság vonul fel a filmben? Femandel, Vittorio Gassmann, Georges Riviére, Anouk Aimée, Paolo Stoppá, Silvana Man- gano, Domenico Modugno, és maga Vittorio de Sica is mozog a filmben. De mind-mind csak karakterképet ad, álló helyzetben, anélkül, hogy, bármelyikük is valódi akcióba kezdene, vagy kezdhetne. Vittorio de Sica eleven szellemű és kiváló rendező, de ezzel a forgatókönyvvel nem volt mit kezdenie. Pogány Gábor operatőri munkáját kell dicsérnünk, mert képei kitűnően jellemeznek. Ezen felül Nápolyi és az olasz életet őszintén, minden oldaláról bemutatja nekünk, akik Nápolyról alkalmasint csak a csodálat hangján szoktunk hallani. (farkas) „Szabálytalan fa" Piros Fiat 1500-assál érkezett az este? (A Quickból) Egy rendező útnak indult. Vizsgázik a közönség előtt nap nap után, s tegnap este vizsgázott a hivatalos bizottság előtt is. Tizenöt tagú bizottság nézte meg a Stuart Mária előadását. hogy elbírálják: meg- felel-e vagy sem a követelményeknek a rendező, Lacina László. A bizottság, amelynek többek között tagja volt Nádasdy Kálmán, az Operaház igazgatója és Kazán István főrendező, a „vizsgázó” rendező tanárai is, az előadás után tartott megbeszélésen kedvezően nyilatkoztak az előadásról s így biztosnak tekinthetjük, hogy Lacina László neve mellől rövidesen elmarad az f. h. (főiskolai hall- | gató) jelző és mint diplomás j rendező tesz eleget a színház • igazgatósága újabb megbízásá- ! nak. a Potyautas című zenés (vígjáték rendezésének. i * . Egyre több meghívás érkezik I a színház igazgatóságához a \ tsz-ektől. A színház terven fe• lüli előadásokkal tesz eleget a 1 meghívásoknak és egy-egy I színházi előadással emeli a tsz- : ek zárszámadási ünnepségét. I Az előadások után fehér asztal i mellett találkoznak a tsz és a | színház dolgozói és vidám hangulatban folytatnak eszmecse1 rét egymás életéről, munkájá- I ról. ★ Az ügyelő beszól a mikrofon- iba: „Jó reggelt kívánok, a pró- i bát megkezdjük. Lehóczky Évát, Antal Lászlót kérem a Románián, illetve Jugoszlávián át. Az előjelek szerint nagy érdeklődést kelt a következő program: Budapest—BerlinPotsdam—Koppenhága — Lipcse. Először érintik a turistacsoportok Koppenhágát, ahova Berlinből hálókocsin jutnak el. Olcsó, kellemes és rengeteg látnivalót tartogató kirándulás például az ötnapos út: Losonc—Zólyom, Besztercebánya—Magas Tátra—T úcse— Eperjes—Kassa, vagy Losonc —Zólyom — Besztercebánya— Magas-Tátra — Zsolna—Tren- csén—Pöstyén—Pozsony. MÉG FOGA VAN az időnek. Hiába süt a nap, hiába olvad, vág a levegő, a hintó bakján össze kell húzni a nyaknál a kabátot. Nem nagyon lehet beszélgetni: az ember torkán érzi a levegőt. Mintha jégcsapok szurkálnák a gégéjét. Szabó Elekkel, a felsőtárká- nyi erdészet vezetőjével megyünk Felnémetről Tárkányba. Kérdezgetem még most is, pedig már kibeszélgettük magunkat a felnémeti erdészeti rakodóállomás irodájában. Nem is szívesen válaszolgat: ő elintézte magában a „dolgot”, amíg a tapasztalati nem „szólal meg”, minek annyit beszélni róla? Szabó Elek harminckét éve erdész Felsőtárkányban. Ismeri a hatezer holdas erdészet minden dűlőjét, horpadását, emelkedőjét, a Nádasbércet, a Várhegyet, Mellért, Mészvöl- gyet, Vöröskőt, Pesikőt, tudja, hogy a „birodalomban” hány százalékkal képviseltetik magukat a tölgyek, a bükkök, és a gyertyánok. 1950 óta vezetője az erdészetnek, tizennégy év óta eljár a tanácsülésre, vb-ülésre, mint meghívott vendég. — Hivatalból. Néha felszólalt, beszámolt: de a felszabadulás óta nem gondolt arra senki, hogy Szabó Elek részt vehetne a közéletben is, nemcsak „mellékesen”, hogy szerepet kaphatna a község valamelyik társadalmi szervezetében. Pedig Szabó Elek külsőre sem olyan ember, akit lehet nem észrevenni. Robusztus, megtermett férfi: nem sokkal marad el a két métertől. A hivatalból is gyakran ad életijeit magáról. Ezt szükséges rossznak tartja: néha büntetni is kell, ha kiderül, hogy valakinél „szabálytalan fa” van. Nem tudom, ez-e a hivatalos szakkifejezés, ő így mondja, „szabálytalan fa”. — Amit en- . gedély nélkül vágták ki, vagy anélkül szállítottak. Ilyenkor néha a rendőrséghez, a bírósághoz kell fordulni. — Azért mondtam én most : is a járási népfronttitkárnak: nem fér össze a kettő. Az erdészet egy kicsit szemben '»áll a faluval, vagy a falu úgy érzi, hogy szemben áll. Milyen szemmel néznek majd egy népfrontvezetőre, aki a „faluval szemben álló” erdészet vezetője is? A JÁRÁSI népfronttitkár és a község vezetői felkeresték: elvállalná-e a né píron tbizott- sági tagságot? Mert akkor jelölik majd a falugyűlésen. Egyikük, aki ott volt, mikor azt a bizonyos kérdést feltették: úgy emlékszik: hogy az erdész azt mondta: tizennyolc év után észrevették, végre, hogy a világon vagyok. Ennek a mondatnak a híre csalt ki Felső tárkányba engem is, imponáló volt a közéleti szereplés iránti készség tömör megfogalmazása. — Nem emlékszem rá... — mondja, mellékesnek tartja az egészet, akkor is, ha csakugyan mondta, altkor is, ha nem. Nem is érti, miért kérdezgetem: miért lehet fontos egy ilyen megjegyzés az öröm* vagy a meglepetés pillanatában. — Még azt sem tudom, lesz-« elegendő időm rá? Az én foglalkozásom az ember minden percét leköti: az erdő legalább annyira megköveteli a magáét, mint egy nagy család. És engem még mindig izgat ez a bizonyos „összeférhetetlenség”. Nem mindig népszerűek az erdészeti intézkedései, a nép. frontvezétőnek pedig népszerű és tekintélyes embernek kell lennie. Bár véletlenül sem alkarja azt mondani, hogy a falu lakosságának nagy többségével szembe találja magát a törvények felett őrködő erdészet. A többség nyilvánvalóan „szabályos fá”-val tüzel. ★ ÍGY NEVEZTE a lopott fát* „szabálytalan fa”. Az ő élete is szabálytalan, elüt az átlagtól, a szabályostól. Szívesen* fenntartások nélkül kapcsolódik bele a munkába — de csak most, a népfrontikongresszus előkészületei idején hangzott el a hívó szó. Most, amikot friss erőket várnak a népfrontmozgalomba, akik leveszik a terhet azok válláról, akik eddig is nagyon sokat „vittek’*. Szabálytalan fa... De ért eddig nem tűnt fel senkinek. Csak most, amikor a népfront, mozgalom „saját kebelén” belül enyhíteni próbálja az emberek túlterheltségét (krajczár) , színpadra ...” És míg HortobA- : gyi Margit a kettőjük jelenetét ■ próbálja, a többiekkel Valentin I Kálmán énekórát, Somos Zsu- I zsa táncpróbát tart Akikre pe• dig sem itt a színpadon, sem a • tánc- és énekpróbán nincs • egyelőre szükség, azok az öltö■ zőkben tanulják a szöveget. ■ Készül az új bemutató: Király i —Vécsey: „Az igazi” című ze- . nés vígjátéka. ★ , „Valóságog kacsalábon forgó . kastély lesz ez a díszlet” — • mondja Kovács Lajos szcenikus a festőtárban, ahová néhány . pillanatra bekiváncsiskodtunk. „Az igazi” díszlete készül, Kocsis Árpád, tervei szerint Nem : könnyű feladatot oldott meg a : tervező: pillanatok alatt kell egy szobát másikká varázsolni, úgy hogy a darab sodrását egy másodpercre se állítsa meg. Február 21-én, a bemutatón majd meglátjuk, — sikerül-e. . ★ Éveken keresztül volt az egri Gárdonyi Géza Színház bon- vivánja és az egri közönség kedvence Szabady József, sőt néha-néha még most is visszatér egy-egy szerep eljátszására. Nos, most arról számolhatunk be, hogy Szabady József, aki Lehóczky Évával együtt vendégszerepeit a Szovj etunióban — megnősült. Ungváron esküdött örök hűséget egy csinos, fiatal magyar kislánynak. Az ifjú menyecske pár hét múlva követi férjét Magyarországra. (... czy) Turistautak Koppenhágától Buliaráig Üj tájak megismerésére az IBUSZ az idén bőséges lehetőségeket kínál. Több mint ötven, igén változatos útiprogramot állított össze. Utasokat hív az IBUSZ a Budapest— Moszkva — Leningrád — Helsinki útra. Egy másik út: Budapest—Lvov (Lemberg)— Ogyessza—Herszon—Zaporozs- je—Moszkva. Az egyik legizgalmasabb kirándulás: Budapest— Moszkva—Taskent—Bu- hara—Alma-Ata. A másik útvonal: Budapest—Kijev—Leningrád—Tallinn—Riga. Az idén már társasutazásokat tervez a IBUSZ Bulgáriába is, äs igazi tudást előrelátás WWWWVWtfWrfWWWVWVWWWWWVWWW ® w ——™ ™ WD W lejev látta meg, későbbi koroknak nyújtva útbaigazítást arról, ami a maga és kortársai számára még „elrejtőzött a szem elől.” Nem riadt vissza a maga korában túlságosan merésznek látszó elképzelésektől. A cári Oroszország elmaradott ipari 'viszonyai között hirdette, hogyi a szenet a föld alatt kell el-j égetni. így hőenergiáját csővezetékeken át, célszerűbben1 hasznosíthatjuk. Mert „fűteni i részvényeikkel is lehet” — mondotta, megvető oldalpillantással a tőkés mohóságra. Fél év-l század múltán napjainkban ér-, kezett el az'ideje, hogy a tudósok foglalkozni kezdenek a1 szén elgázosításánák nehéz, dei nagyszerű távlatú problémájá-- val. Nagy személyes bátorság kellett ahhoz, amire Mengyele-I jev 1887-ben vállalkozott. Min-i den előképzés, tréning nélkül,, egy léggömb zárt kosarában1 felszállt a magas levegőréte-j gekbe, és értékes megfigyelé-' sekkel gazdagította a meteoro-' lógiát Beszámolójáiban azt ír-j ta. hogy „az oroszok fogjáki meghódítani a légi-óceánt”. j Az igazi tudás — elörelá-1 r' tás. Az első szputnyik' és az első űrhajós szovjet föld-' ről indult a világűr meghódí-j tására. Gyenes István * festészettel, pedagógiával. Soha nem maradt a felszínen, hanem saját szavai szerint mindig „a szem elől rejtett lényeget” kereste. A természetet egységes egészként igyekezett megismerni, kutatta a jelenségek összefüggését, s ahol törvényszerűséget észlelt, rögtön azt vizsgálta: hogyan lehetne azt az ember javára hasznosítani. így jutott legnagyobb, a tudomány történetében örökre maradandó felfedezéséhez, az elemek periódusos rendszeréhez. Észrevette, hogy az atom- súly növekvő sorrendjébe rakott elemek tulajdonságai megszabott rend — periódus — szerint ismétlődnék. Akkor még csak mintegy hatvan elemről tudtak, ma már száznál többet ismerünk. Mengyelejevnek nemcsak ahhoz volt bátorsága, hogy rendszere alapján helyesbítse a tévesen ismert atomsúlyokat. hanem a még felfedezésre váró elemek helyét is merészen kijelölte. Halála után sok évtizeddel sorra fedezték fel a „hiányzó”, valóságban meglevő, csak még ismeretlen elemeket, ahogy Mengyelejev megállapította tulajdonságaikat és sorrendjüket. Az elemek a világegyetem építőkövei; egységes és törvény- szerű összefüggéseket Meagyei* f D. Mengyelejev — szü- J “ * letése 130. évfordulójá- t ról február 8-án emlékezik meg £ a világ — a legnagyobb, az elő- l relátó tudósok közé tartozik; f periódusos rendszerében azok- ,nak az elemeknek a helyét is (kijelölte, amelyeket csak sok- ? kai később fedeztek fel. 4 A tobolszki iskolaigazgató r fia 23 éves korában magánta- J nárként tartott előadásokat a ) pétervári egyetemen. Külföldi \ tanulmányai után ugyanitt ka~ (tedrát kapott. Akadémiai tag- íságát elgáncsolták, az egyetem- < ről is távoznia kellett, mert t vállalkozott arra, hogy az 1890- f es diákforrongások idején az 4 ifjúság kérvényét átadja Gyel5 janov gróf közoktatásügyi mi► niszternek. Mengyelejev ékkor ? már világhírű tekintély, szá- j mos külföldi egyetem és inté► zet tiszteletbeli tagja, szívesen 7 látott előadója. 4 Hazájában maradt, annak * felvirágzásáért küzdött a ter- í mészetébem gyökerező szenve* délyes hűséggel, az emberiség 5 történetében szinte páratlan f sokoldalú érdeklődéssel és tu- 7 dással. 5 Vitatták: fizikus volt, vagy ^kémikus? De mi mindennel (foglalkozott még emellett! ! Mechanikával, csillagászattal állat- és növénytannal, agronómiával, meteorológiával, hajózási és tüzérségi technikával, A kömlőí kultúrház falán kézzel írt plakát: farsangi est. A műsorban fellépnek a komlói 75 tagú parasztkórus. A kömlőí kórus már elmúlt egy esztendős, s ez az idő beigazolta, hogy a nagy dalosmúlttal rendelkező községbon a hagyományokhoz méltó mádon folytatódik a kórusmozgalom. Éles Imre karnagy vezetésével, Szabó Tivadarnak, a járást loutúrotthon igazgatójának hat-, hatos segítségével, heti három- I négy alkalommal, sokszor éj-í félig tartó próbákkal készül • fellépéseire a kömlőí kórus. \ A kömlőiek ugyan lélekszám- í ban a legnagyobb együttest j adják a járásban, — de nem* egyedül képviselik a dal, a kó-‘ rusművészet áldozatokra is kész $ híveit. Tarnaszentmiklóson ; például 40 tagú női kórus pró-; bál rendszeresen, egyre bővü-í lő és egyre nagyobb szintű re-j pertoárral. A járásban egyéb- * ként 19 ifjúsági és felnőtt kó-| rus működik, nem egy község-j ben kettő is. úgyhogy a dalosok' tábora meghaladja a nyolcszá-. zat. t A kulitúrházak. az erre a cél- j ra alkalmas nagyobb termek • estéről estére megtelnek a kó-J rus tagjaival, folynak a szó!a- j monkénti, majd az együttes* próbák, készül a járás az első; és nagy vizsgára, a május 17-én i Hevesen megrendezésre kerü- j lő járási dalostalálkozóra. • Ezen a találkozón 11 kórus j lép fel önálló műsorral, s a ta-j lálkozó utolsó programpontja- • ként a járás kórusainak össze-' vont együttese kísérli meg ösz-( szegezni a 17 község kórus-j mozgalma „eredményeit”. A hevesi találkozó csak első! lépés az idei nagy tervek meg-l valósításához. Még abban a hc-J napban Gyöngyösön megyei dalosversenyen vesznek részt a' járás legiobb kórusai, maid| június közepén, a Gyöngyösön' legjobban szerepeltek Egerbe, utaznak, hogy bemutassák ké-l pességeiket az itt megrendezésre kerülő országos dalostalálkozón. Éneklő járás lett a hevesi, kórusmozgalma fellendült s aligha lehet kétséges, hogy ez a pezsgő élet meghozza a maga sikereit, az elismerést az elkövetkezendő hónapok kórustalálkozóin. (gy.. .ó) Éneklő járás 19 kórusban 800 énekes Pezsgő dalosélet a hevesi járásban Vittorio de Sica ebben a sztárokkal teletűzdelt filmben arra vállalkozik, hogy egy no- . vella alapötletét filmre vigye. Reggel, Nápolyban megszólal egy erélyes férfihang és azt mondja: „Délután' hat órakor kezdetét veszi az utolsó ítélet!" Az emberek Nápolyban és az egész világon az ég felé tekintenek, á magasságok felé. Először blöffnek, ugratásnak vélik az egészet, de az időpont szorító közelítése a hisztériát elementáris erővel növeli. Nagy csoportokba verődnek az emberek, sokakon a veszélyes őszinteség rohamszerűen vesz erőt. Ezernyi arc és sors, ezernyi módon válaszol a hírre. Van, aki kívánja az utolsó ítéletet, van, aki remegve fél tőle. A televízió az egész világra kitágítja ezt az izgalmat, s amikor ábécé-sorrendben elkezdődik az adott időpontban a felelősségre vonás, „az ítélet a magasból”, az erélyes férfihang közbeiktatásával, a villanásnyi válaszok és vitatkozások felnyitják a sorsok titkolt oldalait. Majd elmarad az igazságtevés. Minden visszatér a régi mederbe, a zuhogó eső nem dagad vízözönné, kisüt a nap és újra burjánzanak a vétkek, az emberek újra emberekké, önmagukká válnak. Zavattim egy ötletekkel teli novella anyagát vitte át forgatókönyvében filmre. Tipikus anook, tipikus helyzetek képsora ez a film. Mindenütt a szatíra levegője és szándéka. Karakterfigurák mindenütt, Nápolyt ismert és ismeretlen alakjaival bemutatja Vittorio de Sica, de a képek sorából hiányzik az a dinamika, a művészi sűrítésnek, a drámai fel- gyorsulásnak az a tempója, ami a filmet „mozgó képpé” teszi. Ha tovább akarom használni az álló- és mozgókép közötti párhuzamot és különbséget, akkor azt mondom, hogy ebben a filmben az idő múlását reggel hattól este hatig csak az óra mutatja, és nem az, ami a filmen történik. Sok embert, sok gondot, sok hibát, sok hiedelmet, sok véleményt, politikai kritikát és álláspontot kapunk ebben a filmben; tanulságot is, de anélkül, hogy különösebben emócionálna bennünket. Az utolsó ítélet fogalmához tapadó, évezredek során öröklött képzetek alapján „az Ür végső leszámolása a világgal” (de Sica a katolikus olaszok szemüvegén át nézi és láttatja a világot!) csak apolitikus lehet, még akkor is, vagy annál inkább, ha ezt az ítéletet a rendező egy szatíra indítására használja is fel. Ez a szatíra nem lehet az emberi panoptikum teljessége mennyiségileg, de minőségileg lehetett volna végletesebb, maróbb és drámaibb. A konfliktus — az utolsó ítélet pillanatára függesztett szemmel — ki né!-kinél önmagában játszódik le, de a rendező vagy az író sokszor a belső leszámolást és a külső megaláztatást aforizmaszerű mellészólással intézi el. Félmegoldásai és filmellenes mozaik-technikája miatt ez a film nem tud hatásos lenni.