Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-30 / 304. szám

19G3. december 30., hétfő NÉPCJSAG 3 Miért ross« még mindig a Terv és a Kossuth cigaretta Milyen újdonságok várhatók 1964-ben Nyilatkozik az illetéke• (Tudósítónktól) , Közel két éve már, hogy feltettük az illetékeseknek a kérdést: miért olyan rossz a Kossuth- és a Terv-cigaretta? Miért nagy a dohánykiszóró- dás, vagy éppen miért annyira kemény, hogy szívni sem le­het? És miért büdös és zamat nélküli? És végül — miért nem ég? Az illetékesek: az Egri Dohánygyár, a Budapesti Lágy­mányosi Dohánygyár, a Debre­ceni Fermentálóüzem, a Do­hányipari Kutató Intézet, vala­mint az Élelmezésügyi Minisz­térium Dohányipari Igazgató­ságának vezetői akkor — ki­sebb eltéréssel — szinte ugyan azt a választ adták. 1961-ben Európa és Afrika (sőt Ázsia) dohánytermését megtizedelte a peronos zpóra. Ami megma­radt a dohányból, azt idő előtt, zölden, éretlenül törték le, és így nem várhatja a dohányzó­közönség, hogy 1962-ben a ci­garetta (elsősorban a Kossuth és Terv) kellemes és valódi fi­nom legyen. Azaz... 1962 második felére várható némi javulás — mond­ták az illetékesek — részben a tudományos kutatómunka ha­tására, részben az új technoló­giai eljárások bevezetésével. Bizonyos javulás 1962 végére tényleg mutatkozott, de 1963 elején mintha elvágták volna. Üjra potyogott a dohány, egy csomagban 6—7 cigaretta szív. hatatlan volt dohány hiányá­ban, újra elaludt a Kossuth az ember szájában — nyáron, szél men les időben is. Egy gazda a dohányiparban Két év, közel két év és a fejlődést — mit mondjunk — nem tapasztaljuk. Az év utol­só napjainak egyikén elmen­tünk hát ismét az illetékesek­hez: mondjanak, nyilatkozza­nak valami biztatót a dohá­nyosok számára. Lesz-e, vár­ható-e valami javulás 1964- ben? És egyáltalán, mi a baj, és hogyan akarják azt meg­szüntetni? Mikor szívhatunk végre jó cigarettát? Most a válaszért szerencsére nem kel­lett egy országot végigfutká- rozni. A minisztériumban megszűnt a dohányipari igaz­gatóság és az egész magyar dohányiparból egy országos nagy vállalat alakult, össze­vonták tehát az összes dohány­gyárat, a fermentálókat, a tu­dományos kutatóintézetet (és megszüntették a Dohányérté­kesítő Vállalatot). Itt, a vállalat budapesti köz. pontjában, régi ismerősünkkel, Gyórivínyi Béla gyártási osz­tályvezetővel sikerült beszél­nünk. (A minisztériumban két évvel ezelőtt is ő adta a fel­világosítást.) És tőle a követ­kezőket sikerült megtudnunk. „Kezdjük az összevonással. Igaz, még nem mutatkozhat meg egy féléves új vállalati felépítés előnye, de jövőre már feltétlenül érezteti hatását. Megszűnt a dohánygyárak és a fermentálóüzemek érdekellen­téte, Azelőtt gyakran tapasz­taltuk, hogy a fermentálóüze­mek magasabb minőségi osz­tályba sorolták a gyengébb minőségű dohányokat Is. A ke­zünkben levő jogi lehetőségek ennek megszüntetésére kevés­nek bizonyultak a gyakorlat­ban. Ml már kész tények elé voltunk állítva, abból kellett gyártanunk, amit kaptunk, s amíg Jogászaink vitatkoztak a fermentálók jogászaival, addig a fogyasztóközönség szívhatta a rossz, minőségű cigarettát. (A fermentálók önállóságuk korában gazdaságilag természe­tesen abban voltak érdekelve, hogy minél több jobb minősé­gű dohányt állítsanak elő. Ezért az említett manipulációk sokat segítettek a vállalat gaz­daságossá tételében. A szerk.) Az összevonás másik várható eredményét az országosan egy­séges technológia kidolgozásá­tól és bevezetésétől várjuk. Örömmel tudatom, hogy 1963. december 30-án Lágymányo­son, Sátoraljaújhelyen és Pé­csett is felszerelték a melegítő hengereket és ezzel a legkor­szerűbb, fő vonásaiban orszá­gosan egységes technológiát te • renitettünk meg mindenütt. Wpg mindig a papír Az eddig elmondottakban azt is elismertem, hogy javí­tani kell a cigaretták minő­ségét, mert bizony az említett cikk óta nem nagy a minőségi javulás. Tény, hogy 1962-ben, de különösen 1963-ban a pero- noszpóraveszély már nem volt jelentős, sem külföldön, sem itthon. Ennek következtében a dohánytermés jobb volt, mint az azelőtti években, volt ideje beérni is. Amivel továbbra is szembe kellett még néznünk: sok helyen felemás, elmara­dott volt gyáraink technoló­giája, és amit jövőre sem tu­dunk megoldani: az a cseh­szlovák cigarettapapír rossz minősége. A degusztáló bizottság ebben az évben többször is megálla­pította: a Kossuth- és Terv-ci­garetta íze javult. (Az októ­beri sorrend így alakul: 1. Debrecen, 2. Sátoraljaújhely, 3. Eger, 4. Pécs, S. Budapest.) Viszont a cigaretták tömöttsé- ge, kocsánytartalma, éghetősé- ge még mindig elmarad a kí­vánalmak mögött. Mondjuk ki nyíltan: e téren még nincs fejlődés, sőt 1963 első felében még tovább romlott a minő­ség. A dohányipar minden ku­tató tudósa és mérnöke a ci­garetták minőségi javításán dolgosak. Valamit azonban mindenkinek tudnia kell: a magyar dohányipar nagy mennyiségű külföldi dohány­nyal 06 papírral dolgozik és a kész, merev tényeken mi már vajmi keveset tudunk javítani. Mindenesetre a Kossuthba és a Tervbe a nagyon gyenge minőségű indiai dohányt már nem töltjük. (Ezt most első­sorban a Munkásba töltik. A szerk.) És örömmel mondha­tom, hogy készleteink is meg­nőttek. Régen volt már ha­zánkban, hogy az augusztusban letört dohányt októberben nem használtuk fel. Ez évben vi­szont csak decemberben nyúl­tunk hozzá. Oka: 1963-ban a magyar dohánytermés mind mennyiségileg, mind minősé­gileg is kielégítően jó volt. Éppen ezért, a termés nagyobb része áprilisban kerül majd feldolgozásra, s akkor kedve­zően fogja éreztetni hatását. Bár a Kossuthról és a Terv­ről van elsősorban szó, hadd mondjam meg, hogy a Fecske cigaretta minősége sokat ja­vult és a második félévben általában termékeink minősé­ge háromszázalékos javulást mutat. ÍJ eigaretták 1964-ben Néhány szót szeretnénk még szólni az 1964-es év újdonsá­gairól is. Februárban a fo­gyasztóközönség elé kerül a füstszűrös Totó cigaretta, amelynek dohánya a Kossulhé- hoz hasonló keverék lesz (an­nál valamivel azért gyengébb). Az új cigaretta korszerű cso­magolásban jelenik meg á do­hányüzletekben, Ez a Totó sze­rencsejáték és olimpia évét népszerűsíti, de később más néven, ugyanez a cigaretta is forgalomban marad. Ára da­rabonként 20 fillér. A Totó ci­garetta száz százalékig magyar dohányból készül. Még az első negyedévben, 6zin bén megjelenik a nyolc centiméter hosszú, füstszűrös Velence is. Az új gyártmány a Fecskénél lényegesen jobb mi­nőségű, aromásabb, könnyebb és tartalmasabb. Tölteléke: 40 százalék finom hazai Virginia | és 60 százalék finom török és bolgár dohány. Füstszűrös szo- pókáját két színben gyártják, pirosat a nőknek, a rúzs miatt, és parafa, esetleg fehér színűt a férfiaknak. Az árát még nem állapítottuk meg, de előreláthatólag darabja 80 fil­lér felett lesz. Újításnak szá­mít, hogy az új cigarettákat a csomagból kihúzó szalaggal le­het majd kivenni — ezzel a higiénia felé teszünk egy lé- rést. Mindkét újdonságot a Lágymányosi Dohánygyár ké­szíti ... A fent leírt válaszhoz az új­ságíró is szeretne hozzátenni egy észrevételt. Volt ebben a válaszban biztató is és elgon­dolkoztató is. Tény, hogy talán az egész világon nálunk a leg­olcsóbb a cigaretta. Mindenki tudja, hogy a nyugati orszá­gokban egy csomag közepes minőségű cigaretta egy jó szak­munkás órabérébe kerül. Talán meggondolandó, hogy bizonyos árkorrekcióval — jobb külföl­di dohányok és papír vásárlá­sával — kevesebbszer halla­nánk (és mondanánk) a pa­naszt: de rossz már megint ez a cigaretta. PATAKT DEZSŐ: m XJ leteszem. — Kezébe vette az üveget, kínálta a másik öreg­nek: — Kortyolj, Petró, meg­frissít ...! P ETRÓ IVOTT. A fiú se tudta megállni, hogy ne nyeljen a pálinka jó erős ízé­nek gondolatára, öt nem kí­nálta Kulin, úgy rakta vissza helyére az üveget. — Amikor én ilyen idős voltam, akár te, bolondultam a szoknyákért. Nem tudtam vé­gigülni a hosszú vonatutat, csak valami jóképű lány mellett. De te, birkavérű ...! Akárhová mentem, mindenütt várt rám valaki. — Keleti mese! — Hogy is volt azzal a ci- gánynéval? — biztatta beszéd­re a nyugodt, lassú mozdulaté öreg a pálinkás Kulinti, s előre mosolygott a sikamlós törté­neten. — Cigányné? — csodálkozott a fiatal nyurga. — Gyönyörű terantés volt az az asszony! — mondta Pet­ró visszafogott) derűvel. — Haj! Kulin papát szentté avatták húszéves korában ...!? — Majdnem! De hát akkor is klerikális pápa ült Rómá­ban ... Mindenforma életet próbáltam. Lementem Bácská­ba krampácsolni, kubikolni Kőszegre. D* vezettem vidná­0 cZofűrdidúra Átadták a fóti gyermekváros kulturális központját A 23-as Építőipari Vállalat öt éve dolgozik a fóti gyer­mekvárosban. A széles körű társadalmi és állami támoga­tással már korábban felépült a több mint ezer személyes gyer­mekváros tíz óvodája, három diákotthona, egészségháza, 16 tantermes iskolája és sokféle gazdasági épülete. A gyermek­település első szállása, a régi Károlyi-kastély helyreállítása volt az utolsó építési feladat. Az építők a napokban adták át a helyreállított és átalakí­tott kastélyt. Ezzel tehát az utolsó építési munkát is befe- | jezték a gyermekvárosban. Németország Kommunista Pártja 45 évvel ezelőtt, ezen a napon alakult meg — olyan időszakban, amikor a német munkásosztály hősies erőfe­szítést tett. hogy meg- döntsc hazájában az imperia­lizmus uralmát és helyette békés, demokratikus és ' so­cialists Németországot te­remtsen. Ebben a harcban a mun­kásmozgalom olyan kiváló vezetői szervezték, irányítot­ták őket, mint Karl Liebk­necht, Rasa Luxemburg, Clara Zetkin és Wilhelm Picék, akik bátran szak'lát­tak az opportunizmussal, a Német Kommunista P,'rl töb­bi tagjával ezyfitt áldozatát nem kímélve küzdöttek a fa­sizmus uralomra jutása ellen s a háború nehéz éveiben is hűek maradtak pártjuk prog­ram láhez, elveihez. A Német Kommunista Pártra — majd hagyomá* nyalnak folytatójára — a Né« met Szocialista Egységpártra* újabb nagy feladatok vártak a háború után, amikor hoz­zákezdtek a Német Demok­ratikus Köztársaság gazdasá­gi, politikai megalapozásá­hoz, erősítéséhez. S miközben az állandó provokációk, és a f "szült nemzetközi helyzet közepette építették a szocia­lizmust, nem tettek le arról a békeszerelő emberek által tá­mogatott szándékukról sem, hogy megteremtsék a lehető­ségét az egységes, békeszere­tő. demokratikus Németor­szág megteremtésének. A baráti szocialista orszá­gok támogatásával ezt a céli akarják elérni a német kom­munisták, az egész néppel egybeforrva s ennek a meg­valósulásához kívánunk sok sikert a párt megalakulásá­nak évfordulóján. Több mint másfél millió tonna műtrágyát és vegyszert használt fel 1963-ban a mezőgazdaság A mezőgazdaság gép-, gép­alkatrész, műtrágya és növény­védőszer ellátó vállalata, az AGROTRÖSZT, 1963-ban re­kordforgalmat bonyolított le. Mint Kopácsi Ernő, a tröszt igazgatója az MTI munkatár­sának adott tájékoztatójában elmondotta, mezőgazdasági üzemeink az idén együttesen 4 milliárd forint értékű beruhá­zással gyarapították gépállo­mányukat. A géppark bővülé­se egyben minőségi javulást is rok munkagép-készletét. Az őszi vetések gyors és időben történt befejezésében már sze­repe volt annak a 2500 — több­ségében 24 és 44 soros vetőgép­nek, amelyeket ugyancsak az idén szállított az AGRO­TRÖSZT a mezőgazdasági üzemeknek. Az 1963-ban vásá­rolt 1800 kombájnból 1300 vett részt az aratásban. A kukorica­betakarítás meggyorsításához jelentett. Az idén elszállított kereken 10 000 traktorból ugyanis nem kevesebb, mint 8500 sokféleképpen, tehát gaz­daságosabban kihasználható közép- és nehéz univerzál gép volt. A nagy vonóerőt igénylő munkákra — például a szőlő- és gyümölcstelepítések előké­szítésére, talajjavításra — lánc­talpas traktorokból csaknem ezret, eszközhordozó trakto­rokból pedig több mint ötszá­zat adott át mezőgazdasági üzemeinknek az AGRO- TRÖSZT. Az erőgépekhez megfelelő mennyiségben álltak rendelke­zésre a fokozott, illetve sokol­dalúbb kihasználási lehetősé­get biztosító munkagépek, kö­zöttük az idén először az ero­dált területek szántásához szükséges váltva forgató ekék, valamint az ugyancsak talaj- javításnál nélkülözhetetlen al- talaj-lazítók. Csaknem 400 egyéb nagy teljesítményű mun­kagéppel — szkréperrel, dózer­rel és granderrel — is kiegé­szítették a talajjavítással fog­lalkoztatott lánctalpas trakto­2400 különböző siló-, és kuko- rica-betakarító gépet — közöt­tük 1100 nagy teljesítményű silókombájnt — vásároltak, il­letve kaptak az üzemek. Jelen­tős mennyiségű gabonakom­bájnra szerelhető kukoricabe- takarltó adapter is forgalomba került. A frissen morzsolt ku­korica szárításához pedig csak­nem 200 olajtüzelésű szárító gépet adtak át a mezőgazda­ságnak. Az évi statisztika szerint he­tenként átlagosan 5,2 millió lottószelvény tulajdonosa, egész évben összesen 270 millió 872 ezer lottószelvénnyel vett részt a népszerű játékban. A szelvényrekordot éppen az év utolsó hete hozta, amikor 6 425 000 szelvényt dobtak be a játékosok a ládákba. A szerencsésebb játékosok több mint hatmillió szelvény alapján — négyszáztizenötmil­lió forint nyereményen osztoz­tak. A „nagyját” természete­sen az „ötösök” vágták zsebre, nyolc szelvénnyel csaknem Rekordot hozott az 1963-as év az öntözés fejlesztésében Is: korszerű, hordozható öntöző« berendezésekből kereken' ezret helyeztek üzembe. Ez körülbe­lül 120 000 hold mesterséges csapadékellátását biztosítja. As esőszerű öntözés mellett újabb 120 gépegység üzembe helye­zésével javították a felületi öntözőtelepek vízellátását is. A mezőgazdaság rendelkező* sére bocsátott műtrágya 1963- ban megközelítette a másfél millió tonnát, s ez 11,6 száza­lékkal több, mint az előző év­ben. Fontosabb növényvédő szerekből összesen 39172 ton­nát használt fel a mezőgazda­ság, szemben az előző évi 36 ezer 645 tonnával. Jelenleg mintegy 100 különféle növény­védő és gyomirtó szer van for­galomban. 15 millió forintot. Ebben az esztendőben 30 mil­lió totó szelvényt vásárol­tak és 44,9 millió forint nye­reményt kaptak, ezenkívül 9,4 millió forint vígaszdíjat is fi­zetett a totó. Akadt dolga Fortunának az államkölcsön-sorsolásokkal is, hiszen abból is tizienikettőt ren­deztek ebben az esztendőben. Az 1., a 2., a 3., a 4., az 5. és a 6. békekölcsönből az idén több mint kétmillió kötvényt sorsol­tak ki, s szerencsés tulajdo­nosaik 440,2 millió forintot kaptak. Á szerencsekerék évi mérlege TO list, meg muraközi lovakat, próbáltam a bányát. Most meg a turbinákat szerelem. Nem volt büdös a munka soha én­nekem, annyit kerestem, hogy megéljek ... Szaggatottan pöfög a moz­dony. Hallgatják mind. — Na, fiú, miért fújtat ne­hezen a gőzös? — Hegynek fel nem bírja a terhet. — Bírja az. — Gyenge a szén. Rosszul füstöl. — Pedzed már, pedzed! Az­tán tudod-e miért? A fiú hallgat. — Fináncláb van a kémény­ben. ELÜLT A NEVETÉS. A ™ fülkében csönd lett. Ku­lin a táskája után nyúlt s két tenyere közt illegette-billeget- te a csattos üveget. Titkon Petróra tekintett s az alig ész­revehető fejmozdulattal intett. Az izgő-mozgó emberke meg­bökte a fiút: — Jól van, megkönyörülök rajtad. Kell? A fiú nem szól semmit, csak nézi az üveget. — Kérdeztem: kell vagy nem kell? — Eddig is sajnálta tőlem, most minek kínálja?! — Sajnálta a hóhér a köte­N let! Csuda erős. üres gyomor­nak nem árt, te pedig ettél. — Lerázta azt már bennem ez a zötyögős batár. — Akkor húzd meg, de na­gyon vigyázva. Kulin papa odanyújtotta a fiúnak az üveget. Diadalmas mosoly terült szét az arcán a fiatal, nyurga gyereknek. — Maguk csak nyalogatták, mint a cukrot! Nem úgy kell azt — mondta és körbejártatta a szemét a fülkében ülő embe­rek arcán. A fény fe1" tartatta az üveget, aztán elismerően bólogatott: — Szép, tiszta szí­ne van. Kicsit előrehajolt és a szájá­hoz emelte a csatost. A két öreg, mint a gyerekek, ámulva lesték, mint mozdul a fiú csontos ádámcsutkája, ahogy nagyot nyel. Aztán, mint aki hirtelen keserűt kóstol, elfin­torította az arcát és a padlóra köpte az Italt. — Huh! — rázta meg a fe­jét is. A két öreg a térdét csap­kodta, s éles hangon röhögtek. — Na, ugye, hogy erős volt? Nem bírtad lenyelni! — Bolondnak néznek en­gem?! — törölte a száját a fiú dühösen és káromkodott. — Nem is volt zsíros az a szalonna, amit ettél, ha még a víz se csúszik utána ... Erre már a többiekből is ki­tört a jókedv. A FIŰ NEM MERT rá­nézni senkire. Háta"» hajtotta fejét a fülke falának, s behunyta a szemét, mint aki szundítani akar. — Te, Petró — szólalt meg hosszú idő után a kis Kulin —i, ez a gyerek tényleg elaludt. A mozdony belefúrta magát az éjszaka sötétjébe. — Azt mondták, három hó­napig tart a próbaüzemelés — szólalt meg csendesen a kis öreg. — Legalább egyszer még meg kell nézni a gépeket, jó! csináltunk-e mindent? — Nem lesz ott semmi hiba. de engem a kíváncsiság is hajt. — És a fiúval mi legyen? — Velünk jön ő is ... Együtt dolgoztunk hárman. Kulin eltűnődött. — Jó gyerek. Érti, amit csi­nál. Ügyes kezű. — Alaposan berúgott, hogy nem is tudott magáról... Kulin ránézett az alvó fiú arcára. — Régi cimborájával találko­zott, Együtt voltak az állami nevelőben... M J EMELKEDŐRE kap­" tatott a vonat. Az ab­lakon át behallatszott a moz­dony nehéz, szaggatott pöfö- góse. Petró a kis Kulinra nézett, s csendesen elmosolyodott: — Biztosan fináncláb van á kéményben... ti ARM AN ÜLTEK egy­■* más mellett. Két öreg. öt­venes forma munkás; nyugodt, lassú mozdulata az egyik, izgő- mozgó, hörcsög természetű • másik, kettejük között hosszú, nyurga, fiatal fiú. Talán húsz­éves. Kényelmesen hátra dőlt a barna bőrrel bevont ülésen, lábát átnyújtva a szemközti pad alá. Hegyek közé ért a vo­nat, a* kivilágított ablakok so­ra fényszőnyeget dobott a szik­lafalra. Behallatszott, hogy ne­hezen pöfög a mozdony. —• Fináncláb van a kémény­ben — mondta az izgő-mozgó emberke. A szemközti pádon ülők nyújtották a nyakúkat, pislog­tak kifelé. Azok ketten, a nyugodt, las­sú mozdulatú öreg, meg a fia­tal nyurga, hallgattak. A re­pedezett rámájú fényképet mustrálgatták a fülke falán. — Most úgy ültök itt mel­lettem, mintha összevesztünk volna! Egy fiatalasszony, ravasz-fe­kete szemű, nyihogva nevetett. — Beharaptam egy jó darab szalonnát, meg vagy íél vekni kenyeret, de még mindig csak ennék — mondta a fiatal nyur­ga. — Te is csak a hasadba gyúj­tasz, nem az otépébe! — csip­kelődött az izgő-mozgó ember­ke. — Könnyű magának, Kulin papa — sandított a táskája fe­lé, ahonnét egy csatos üveg meredt elő. — Könnyű? Ahol nehéz, ott

Next

/
Oldalképek
Tartalom