Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-16 / 139. szám

1963. június 16., vasárnap 7 fíEPOJSA© onsmmn A Thresher atomtengeralattjáró katasztrófám alkalmából (19) Tudtuk, hogy odafenn, a vontatóhajó és a torpedórom­boló vigyáz ránk: őrködésük hosszú és fárasztó a viharos tengeren. Barátaink odafenn hűségesen figyelték a telefont, a rádiót, annak a pontnak a környékét, ahol sok száz szem­pár látta a Triestet aláme­rülni. Tudtuk, hogy odafönn — fölöttünk három mérföldnyire — egy egész sereg fogad ben­nünket, amikor felemelkedünk. Ahol még nem járt ember De az idő szerint még lefelé haladunk. Amikor az ablakon kinézünk, látjuk az ablak előtt a három láb sebességgel el­suhanó tengervizet, látjuk a - planktonhordozó víztömegek­nek az örvényeit, amelyek mintha a feneketlen mélység­ből emelkednének föl, sorjá­ban áthaladunk az előző he­tekben elért 5660 és 7621 mé­ter mélységeken. — Olyan mélységben va­gyunk, ahol még senki sem járt! — mormolja Walsh. Gondolataim egy percre visszaszállnak a múltba. Ba- thyscaphe-unk negyedszer ha­tol szűz mélységekbe: egyszer 1953-ban, majd 1959-ben és kétszer 1960-ban. A Trieste, amely azért épült, hogy a leg­nagyobb mélységbe vigye az embert, jól szolgálta alkotóit. Pontosan követjük merülési tervünket. Tizenegy óra 30 perc. Csökkentem a sebessé­get: már hát tonna ballasztot oldottunk ki. A víztömeg áttetsző — de nincs nyoma az életnek, még plankton sincs. A fényszóró mélyen a Bathyscaphe alá szórja sugarait. Mintha üres térben volnánk, annak a ten­gernek az üres terében, amely gömbünk falára közel 150.000 tonna súllyal nehezedik. Most már nagyon lassan ereszkedünk alá. Bekapcsoltuk az akusztikus mélységmérőt és percről percre várjuk a ten­gerfenék jelzését. Ismét be­kapcsoljuk a fényszórókat és időnként kioldok egy kevés ballasztot. Ügy érezzük, na­gyon lassan múlik az idő. Reccsenés, erős lökés Hirtelen, 9908 méter mély­ségben, a Bathyscaphe-tól származó tompa, reccsenő hang riaszt meg bennünket Ugyanakkor egy meglehetősen erős lökés reszketteti meg a kabint. Egymásra nézünk. — Feneket értünk? — kér­dezi Walsh. — Nem hinném. A mélység­mérő semmit sem jelzett. Nem, a Trieste tovább ‘--esz- kedik alá. A fenék még mindig nem látható. Ugyan mit kellene tennünk? Egy tenger alatti szörnnyel találkoztunk volna? A bathyscaphe-ben minden rendben lévőnek látszik, az egyensúlyban sincs zavar. Folytatjuk az aláereszkedést. Néhány percre mindenesetre leállítunk mindent, ami zajt okozhat. A nyomasztó csend­ben csak halk recsegéseket hal­lunk. Apró tengeri rákok kelt­hetik a neszt? A kabin festése pattogzik? Még .nem tudjuk, de maga a merülés rendben megy, s ez megnyugtató. — Véleményem szerint — mondom —, semmi baj nem történt, benzint sem veszítünk. Folytatjuk az utat, majd meg­látjuk, mi lesz. — Rendben van, — vála­szolta Walsh. A vízben most az élet némi nyoma látszik. Alig van időm megfigyelni, de úgy látom, hogy nagyon apró medúzákkal í találkoztunk. Ez nem meglepe- ! tés, mert már tudjuk, hogy a j tengerben igen nagy mélységig I van élet. A kérdés csak ez: | vannak-e itt halak? Folytatjuk az aláereszkedést, ! most már rendkívül lassan. Benzinkészletünk tovább hü), és mivel a benzin összehúzó­dása következtében egyre több víz áramlik az úszótestbe, ké­szülékünk egyre nehezebb. A fenéken A telefon elhallgatott. Talán túlságosan mélyen vagyunk. A merülés csendes, lassú. Te­kintetünk a mélységmérő és a hajóablak között vándorol. Na­gyon közel vagyunk a fenék­hez, bármely pillanatban elér­hetjük ... de folytatjuk az alá­ereszkedést. 12 óra 56 perckor így szólok Walshoz: — Don, nézze csak. Itt van a fenék a mélységmérőn! — Végre! — válaszolja Don! Folytatjuk) A főorvos Gyöngyösről Csúfolt üzemrészek — Javult a közegészség Még nagyobb tisztaságot 1 Amilyen örvendetes az a lény, hogy Gyöngyös szinte napról napra fejlődik, az épít­kezésekkel együtt jár bizo­nyos kényelmetlenség is. De a járdák és utak feltörése nem­csak a közlekedésben teremt nehézséget, hanem kihatással van az építkezés a város köz- egészségügyére is. Ilyen kap­csolat révén kerestük meg dr. Balta Gyulát, a városi tanács vb egészségügyi osztályának vezetőjét, hogy választ kér­jünk tőle néhány kérdésünk­re. Csorna Sándor utcai részle­güknél a portalanítás megol­datlan, de a Móricz Zsigmond utcai részlegben a túlzsúfolt­ság is fennáll. De nyugodtan mondhatom, hogy a városban működő tanácsi vállalatok és szövetkezetek helyiséghiány miatt nem tudnak megfelelő öltözőt, mosdót, sőt: kényel­mes munkahelyet sem létre­hozni. — Mennyire elégedett a közterületek tisztaságával? — Határozott törekvés ta­súlyoznom, hogy a csatornázás a közegészségügy szempontjá­ból milyen fontos és jelentős szakasz. Eddig tartott dr. Bállá Gyu­la, városi főorvos válasza. Ki­derült a rövid feleletekből, hogy az eddigi erőfeszítések ellenére is, van még tennivaló. De sokat segíthet a lakosság gondoskodása is. Ha nem vá­runk mindent csak a tanácstól. (gmf) i Iperaelőadá* Gyöngyösön Sorozatosak a panaszok a napilapok rendszertelen kézbesítése miatt Vasárnap este fél nyolckor kerül sor Gyöngyösön, a sza­badtéri színpadon, Mozart Szöktetés a szerájból című víg­operájának előadására. Kitűnő szereposztásban szó­lal meg Mozart remekműve. Constanza: Dallos Klári, Blon­de: Erdész Zsuzsa, Belmonte: Szigeti László, Pedrillo: Kis- hegyi Árpád, Ozmin: Domahi- di László, Basa: Borissza Pál. Érdekessége még az előadás­nak, hogy a Városi Művelődési Ház Vegyeskara és az I. sz. Általános Iskola gyermekkó- í rusa működik közre. Vezényel: Záborszky József. Miért nem kézbesítik rend­szeresen ki a napi- és heti­lapokat — írják szerkesztő­ségünk részére a Vécsey- völgy, a Darvas utca és a Fligedi utcai lakosok. Ezek a panaszok természetesen fenn­állnak a környék többi lakói­nak részéről is. Már három hete nem kapják a dolgozók az előfizetett lapokat. A pa­naszokat megvizsgáltuk, meg­állapítottuk, hogy jogos a fel­háborodás — Önöd! János betétes kézbesítő ellen. A hozzávetőleges számítások alapján több száz lapot nem kézbesített ki, az értékét el­tulajdonította. Emiatt a ross« kézbesítések miatt már töb­ben lemondták az előfizetett lapokat. Felelősség terheli a posta illetékeseit is, akik több mint három héten ke­resztül eltűrték az előfizetők ilyen arányú becsapását. Azonnali intézkedést kérünk! Javasoljuk: vizsgálják ki a panaszokat, s az okozott ká­rokat a posta térítse meg. A hiba elkövetőjét pedig érde­me szerint vonják felelős­ségre. Három fi 4 R M I S FELELŐSSÉG egy bizonyítvány Kati hetedikes, és tegnap délután megkapta a bizonyít­ványát. Beszéltem vele, egy nappal előtte már ideges volt. Még a strandra is hiába küld­ték, csak járkált a szépen be­rendezett, nagy lalkásban. Egyedül... Mert Kati mindig egyedül van. Hétéves volt és elsős, amikor egy este apukája a tér­dére ültette és így szólt hozzá: — Nézd, Katika, te most már iskolás vagy, nagy lány lettél, megértheted, hogy néha mi is szerelnénk elmenni itthonról. Mari néninek felmondtunk, tudsz már vigyázni magadra. Fényes, csillogó karikán egy kulcsot vett elő, s a kislány önkéntelenül utánakapott, hisz még alig töltötte be hetedik esztendejét. — Ez itt a kulcs, most meg­kapod s ezentúl, ha hazajössz az iskolából, addig, amíg mi nem jövünk munkából, te lg­szel az úr a házban. Jó? Utána együtt megtanuljuk a leckét, megnézzük a televíziót, vagy elmegyünk autózni. A kislány bólintott, bár nem nagyon tudta, hogy miért ez a változás, ez az egész cirkusz egy kulcs miatt?! Aztán csak­ugyan egy esztendeig minden úgy is volt, ahogy az apuka mondta. Siettek haza, tanultak, tv-t néztek, vagy autóztak. Első év végén Kati kitűnő bi­zonyítványt hozott, s kapott egy nagy tortát ajándékba. — Ez még Pesten volt — le­gyint öregesen —, mióta ide­költöztünk, mindennek vége. Igaz, most is megkérdezi néha apa, hogy kész-e a leckém, de egész nap, egész este nincsenek itthon. Persze, hogy mindig azt mondom: „igen, apuka, kész a lecke”. Jaj! Dehogy volt min­dig kész! És most itt van. Há­rom hármas. Tavaly egy volt, azelőtt egy se. Hogy miért is nem tanultam én rendesen ... ? * Kati hetedikes és tegnap megkapta a bizonyítványát... — Igen, valóban így van. Nem tanult rendesen az a gye­rek. Valahogy hanyag lett, ál­modozó. Nincs kész mindig a leckéje ... Nem, nem jártam náluk, a kislánnyal beszélget­tem néha. Érdekes, nem is tud­tam, hogy ennyire magára hagyják. Az osztályfőnök tehetetlenül tárja szét a karját. — S ha meglátogatta volna? — kockáztatom meg. — Igen, ez föltétien mulasz­tás volt, de az osztályomban több problémás gyerek is volt, s inkább azokat látogattam. — Azért egy évről-évre csök­kenő eredmény figyelmeztető lehet. — Föltétien. Egyet tudok tenni, még egy teljes évig lesz a kezem alatt a kislány, jövőre kézbefogom, látogatom, s meg­beszélem a dolgát minden ta­nárával. * Kati hetedikes és tegnap dél­után megkapta a bizonyítvá­nyát .. i — Csodálkozom, hogy baj van ezzel a gyerekkel, önálló­ságra neveltük kicsi kora óta. Lehetett volna benne több fe­lelősség is! — Belekalkulálta ebbe a vé­leményébe, hogy a kislánya mindössze 13 esztendős lesz? —A felelősségérzet nem a kortól függ. — Akkor talán az önök, a szülők felelősségéről beszélges­sünk, ha van egy kis ideje. — Kérem, örömmel. — Mit szól a Kati három hármasához? — Még mindig lehetetlennek tartom. Mindene megvan, egye­dül tanul, strandbérlete van, zsebpénze, lakáskulcsa, vasár­naponként autózni jön velünk, nem tudom, mi történt ezzel a kölyökkei? — Mikor beszélgetett vele utoljára? — Mikor, mikor ... Hát min­dennap. — Igaz, de megkérdezték, hogy késze-e a leckéje? Igaz? Ennyi volt az egész. — Igen, de .. i — De közben Kati meggon­dolta magát, 13 éves lett és ez bizony serdülőkor, amiben sok­kal több a forrongás, a kétsé­gek és bizonytalanságok hul­lámzása, mint a felelősségtu­dat. — Kérem — ez a szava járása a papának —, engem nagyon bánt a lelkiismeret, Bántanak a hármasok. Tudom, több idő kellett volna a gyereknek és több segítség. * Kati, az osztályfőnök és a szülők ma délután megkapták a bizonyítványt, amiben szinte szimbólikusan három hármas volt, s ezért a három hármas­ért — hárman felelősek; Cs. Adám Éva — Milyen a közegészség­ügyi helyzet most a város­ban? — kérdeztük először. — Kielégítőnek mondható. Az elmúlt évekhez viszonyít­va a fejlődést nyugodtan meg­állapíthatjuk. Néhány példát sorolok fel, akkor világosabbá válik az előbbi általános jelle­gű megfogalmazás. Üj, nagy teljesítményű locsolóautót kaptunk. A parkosítás fejlesz­tése szintén befolyásolja a vá­ros közegészségügyének ala­kulását. Most folyik a Sza­badság Étterem újjáépítése. Javult az élelmiszerüzletek higiéniája. Különösen az áruk kezelése lett korszerűbb. De raktározási nehézségek még mindig kísértenek. Példaként a volt Hangyát, az 1. sz. Élel­miszerüzletet említhetem. — Mi a helyzet az üze­meknél? — A nagy vállalatoknál, üzemeknél általában semmi gondunk nincs. A kisebbeknél már aka'i 4 Ruházati és Kár- »itosipari 'vállalatnál már régi ^probléma az öltöző. A Kőrö6i pasztaiható a közterületek tisz­taságának fokozására. A két locsolóautó, de az utcaseprők létszáma sem teszi lehetővé az utak portalanítását, tisztítását. Véleményem szerint: a kora reggeli órákban kellene az utak söprését elvégezni, úgy, hogy a locsolóautó után azon­nal hozzákezdenének a söp­réshez is. De a lakosság is se­gíthet ezen a gondon. Minden­kinek nagyobb figyelemmel kellene ügyelnie a köztiszta­ságra. Az osztály dolgozói a jövőben az utak és járdák tisztaságával is többet foglal­koznak majd. Észrevételeinket ezzel kapcsolatban eljuttatjuk majd az igazgatási osztályhoz. — Mit várhatunk a jövőt illetően? — A csatornázásra kell hi­vatkoznom. Nagyon régi hiá­nyosságot pótolunk most ezzel a munkával. Végre elérhetjük azt, hogy Gyöngyös valóban város lesz. Talán furcsa, de csatornázás nélkül városi jel­legről nem beszélhetünk. Azt hiszem, nem kell külön hang­IFJÚSÁGI ÉPÍTŐTÁBOROK Az elmúlt öt évhez ha­sonlóan ezen a nyáron is, több ezer közép- és főisko­lás fiatal — a tervek szerint 24 000 fő — indul az önkén­tes ifjúsági építőtáborokba. Az 1963 nyarán megnyíló 33 építőtábor közül a leg­több, szám szerint 20 a Dunántúlon, 7 építőtábor a Duna—Tisza közén, 5 tábor a Tiszántúl déli részén, 1 tábor pedig Északkélet-Ma- gyarországon, a Bodrog­közben nyer elhelyezést. A fiútáborok közül a hansági, a szentgotthárdi, a ságvári, a mezőtúri és a zalkodi táborok lakói — 6000 fő — a vízszabályozási,- főleg csatornaépítési mun­káknál, a 2400 fős két tár­noki tábor lakói az új ba­latoni műút, a csopaki tá­bor 800 részvevője pedig vasútépítésben nyújt segít­séget. A 22 leánytábor 13 400 részvevője közül a Dunán­túlon a zalaszentgróti, a kutasi és a Balaton-környé- ki ♦nbo.v->k. továbbá a Duna —Tisza közi 5 tábor lakói — összesen 10 400 fő — nö­vényápolási munkákban, valamint zöldség- és gyü­mölcsszedésben vesznek részt. Ugyancsak a mezőgazda- sági munkákhoz nyújt se­gédkezet a 9 dunántúli és 4 tiszántúli kukorieacíme- rező tábor, összesen 4400 fia­tal részvevője is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom