Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-19 / 65. szám

1963. március 19., kedd NÉPÚJSÁG BUKOTT ÚGY Történelemkönyvek krono­lógiai táblázatában ez áll a mai dátum mellett: A fasiszta német csapatok megszállták Magyarországot. — Hitler legmegbízhatóbb szövetségese ugyanarra a sorsra jutott, mint a fegyverrel meghódí­tott országok, tartományok. Legmegbízhatóbb szövetsé­ges. — Kétes értékű dicsőség: és tengernyi vérbe került. A magyar nép színe-virága negyvenfokos hidegben, ha­zájától távoli harcmezőkön, idegen érdekekért pusztult el, az életben maradottakat pedig a Kárpátok mentén, valamint a „magyar Duna térségében" bekövetkező nagy csaták mé­szárszékeire irányították, — amikor a Lajta mellett lett volna igazán szükség az el­lenállásra. A náci megszállás felsza­badította az országban a leg­sötétebb ellenforradalmi erő­ket: a nyílaskeresztcs csőcse­léket és Magyarországot a né­met hadigépezet egyik jelen­téktelen kerekévé dekradálta. A megszállás váratlanul érte a magyar vezetők egy ré­szét, akik konzekvens vak­sággal nem vették észre, hogy a háború olyan helyzetet te­remtett, amelyben csak idő kérdése egy ilyen, a nemzet függetlenségének maradvá­nyait is megsemmisítő lépés. Nem emeltek időben falat a náci betörés elé: a negyedszá­zados ellenforradalmi rend­szer fokról-fokra készítette elő — a Csaját likvidálását is. Nem fordultak az ország népéhez a tizenkettedik órá­ban sem, inkább vállalták a megalázó megszállást, mint a haza gyakran hangoztatott védelmét. Inkább vállalták a sorsközösséget a bukott ügy­gyei, azt, hogy kitartanak a „szövetséges” mellett az utolsó csepp vérig. — A dol­gozó nép utolsó csepp vé­réig ... K. I. A gyöngyösi transzformátor-állomáson..; ség. Hány voltos? A nagybáto- nyi harmincötezer, a lőrinci húszon kettőezer ... Ezt a fe­szültséget veszi aztán kisebbre a transzformátorok sora, és át­alakítva így jut kifelé az alál- lomásokra, a vonalakra, a vá­rosba, az ipartelepekre meg a mátrai üdülőkbe. Otthonosait, magabiztosan mozog kísérőm a nagyfeszült­ségű berendezések között, mo­solyogva kapcsolgatja azokat az érintkezőket, amelyek ké­kes színű, haragos íveket húz­nak maguk után sok centis hosszúságban s akkorákat csat­tannak a magasban, hogy aka­ratlanul is megborzongom ... — Régóta csinálja már? — Húsz éve dolgozom a szak­mában, s ebből tizenhármat itt töltöttem a trafóállomáson. Hogy szeretem-e? Hát persze! Különben rég elmentem volna már innét... Ez a kis jelvény itt a mellemen? A törzsgárda ezüst fokozata. Remélem, mel­lé tűzhetem majd később a« aranyat is... Visszaérünk közben a szol­gálati fülkébe. Frecskó János éppen telefonál, jegyez vala­mit az előtte fekvő könyvecs­kébe. — Hibát jelentettek már megint. Ilyen apróbb hálózati zavar gyakran akad, komo­lyabbra nemigen emlékszem. Igaz, nem olyan régen dolgo­zom itt a telepen, az ősszel he­lyeztek ide... Azelőtt? Kinn dolgoztam a vonalon, mint vil­lanyszerelő. Négy éve vagyok az ÉMÁSZ-nál, segédmunkás­ként kezdtem, 1960-ban tettem szakmunkásvizsgát... Segéd eléktrikus vagyok most, Takács kolléga mellett. Huszonkét éves vagyok. Szeretek szóra­kozni, — s bizony eleinte furcsa volt megszokni a rendszeres szolgálatot, nehéz volt kicsit a beletörődés abba, hogy éjjel meg vasárnap is itt kell len­nem, ha rám kerül a sor. De aztán valahogy mégiscsak si­került ... A műszerfalon hirtelen meg­lendül az egyik voltmérő mu­tatója — s .újra felcseng a fele-, fon; félbeszakad a beszélgetés, munkája szólítja' a két embert. — Tudom, mennem kell már nekem is. Búcsúzóul megmu­tatnak még egy érdekességet, annak a csodálatos „csillár”- nak az automatikus kapcsoló­ját, amelynek ragyogásában, tündöklésében oly sokat gyö­nyörködhettünk már a mátrai szerpentinekről: az esti Gyön­gyös fényét, a városi közvilá­gítást szabályozzák innen ... I Hazáig kísérnek a fejem I fölött csillogó drótok, — s I otthonomban, amint meg- j szokott mozdulattal felkat- j tintom a villanykapcsolót, I I jól ismert fény ömlik i szerte a kis szobában. Va­lami különös megnyugvás, szokatlan jó érzés fog el, és I miért, nem tudom, de egy pillanatra a két emberre gondolok... Cyóni Gyula resztül innen fut ki a fogyasz­tókig, — válaszolja kérdésemre Takács László elektrikus. A m: feladatunk ennek a „szív”-nek nagy berendezésnek a felügye­lete, állandó ellenőrzése.. Szüntelen figyelemmel kísér­jük a vonalakat, nincs-e vala­hol fennakadás, üzemzavar, - milyen mértékű a fogyasztás mekkora az egyes szakaszol terhelése, hol van szükség va­lamiféle változtatásra. Hoz zánk futnak be az értesítései a különféle hálózati hibákról — mi riasztjuk aztán az ügye letes szerelőket annak gyón elhárítására, kijavítására. Ketten járjuk be a tága: épületet, — áramváltók, fe szüJtségszabályo-zók, különfél« kapcsolók között, földszinttő az emeletig. Fejünk fölött, : mellettünk magasfeszültségí sínek vezetékek, lépten, nyo mon figyelmeztető táblák Életveszélyes! — Bizony, nem gyerekjátél itt dolgozni, nagyon óvatosnál kell lennie az embernek, ; ugyancsak helyén kell tartan az eszét. Nézze csak ott. azo kon a kábeleken keresztül jöt be az épületbe a nagyfeszült I Gépek zúgnak, zakatolnak a gyárakban. Izzólámpák, fénycsövek világítanak ; munkahelyünkön, lakásunk­ban meg az utcán. Villany­nyal sütünk, főzünk, mo­sunk, vasalunk, takarítunk s végzünk ezernyi munkát naphosszat, — és otthonunk­éi ban, a rádió mellett, vagy í i a televízió előtt ülve felejt- í j jük fáradalmainkat, szóra- l 5 kozunk, tanulunk... ? Megszoktuk, természetesnek találjuk, hogy az elektromos áram mindenüvé eljut, afféle közszükségleti cikké vált. Meglepetésemre, csak két emberrel találkoztam a gyön­gyösi transzformátor-állomá­son. De mondták, ennyien van­nak itt máskor is; éppen ele­gendően a néhány éve átépített, újjászerclt állomás irányításá­hoz. — Ez az épület, ez a nagy be­rendezés Gyöngyös város és környéke viUamosenergia-há- lózatának tulajdonképpeni szí­ve. Ide érkezik az erőmű ára­ma, s mintegy hét vonalon ke­Qtt állt a bejárati ajtó ^ mellett, s betette a je­gyét öreg tárcájába. Fáradtnak érezte magát, s valami tompa nyomás fészkelte magat a mel­lébe. Nehéz lett a lélegzés is, mint mostanában annyiszor. Nekitámaszkodott a falnak, szemei előtt összefolyt az áramló embertömeg, különös alakokat látott. — Ez berúgott — hallotta maga mellett. — Hogy engedik utazni az ilyen embert? — Méghozzá milyen öreg! — Legalább hetven!! Le kellett ülnie, úgy reme­gett a lába. Oda ült, vagy in­kább esett, a fal tövébe, a ki­járat tisztára fényesített üveg­ajtaja mellé. Nagyon egyedül vagyok. Pe­dig sok ember van itt. Talán ők is egyedül vannak, s sze­retnének pihenni. Én is pihe­nek. Ledőlök ide. Olyan jó pu­ha ez a kő. „A te halálodban is ők lesznek veled, mindhár­man ... Atya, fiú és szentlé­lek ... nem pedig munkások..." Kinyitotta a szemét, hogy meg­nézze az istent. Csodálatos fényben látta a hatalmas temp­lom-féle csarnokot, a föléi e hajló arcokat. Munkásruha volt rajtuk, olajos, kezükben valószínűtlenül megnőtt tás­kák, kis fabőröndök ... Moz­gott a szájuk, de nem hallot­ta, mit mondanak. IV éhány perccel később indult a pályaudvarról a sátoraljaújhelyi vonat. Uta­sok bámultak ki az ablakon. Látták, amint két vasutas va­lami csomagolópapírral takart le egy embert. A vonat mind gyorsabban haladt, s kikú­szott a pályaudvar csarnoká­ból. Rátái Gábor bug fel hirtelen. Nagyon ijesz­tő a hangja. Megrettent, pedig tudja, hogy az villanymoz­dony, s nem kell félni tőle... De hát a szív... Hevesen do­bog az öreg masina. Szúr na­gyon ... Csak még a vonatra 'tudjak felülni, nem lesz sem­mi baj, de itt meghalni... fé­lek ... Otthon, Terézhez kö­zelebb ... Butaság. Kis roham volt, s már meg is enyhült. Igen, az én szívem hamar megenyhül. Jenőé más, pedig az én fiam. Akit mindketten nagyon szerettünk ... — Én itt maradnék nálad, fiam. Egyedül vagyok, s egye­dül meghalni... Valahol meg tudnék húzódni, biztos. Vele­tek ... — Elfelejtettem megírni, apám ... igazán bosszant... akarom mondani, nagyon saj­nálom, de a villát el kell ad­nunk. Adósság. Állami lakás­ba költözünk, már meg is van... Talán a jövő héten... De csak két szoba, és ott vannak a gye­rekek. Béla gimnazista, és na­gyon jól tanul. Képzelje, apám... Akkor is ilyen rohamom volt, de nem mutathattam előtte, mert azt hitte volna, hogy csak játszom, s hatni akarok rá. — Menjen, apám, Miskáék- hoz. Jól élnek, biztos tudnak segíteni. Csak legyintett. Hozzájuk... Mit adott ő nekik? Nem sokat. Jenő volt a minden. Aki nem fogad be. Nem mehetek a töb­bihez Teréz... Nála kapok helyet. Ö mindig jó volt... Saé,íz jee/ifijei az ^istenhez nak jobban ment a tanulás, belőle pap lett. Minden este együtt sétálgatnak a régi gör­bebottal, meg a köcsögkalap­pal, s politizálnak. A munká­sokról, meg a sokat emlegetett munkáshatalomról, ami telje­sen érthetetlen. — Én nem vagyok maradi — mondta Jóska —, de az olyan dologból, amikor néhány mil­lióan uralkodnak, sohasem születhetik jó. Krisztus urunk is egyedül uralkodik a világ fölött. — Igen, ő egyedül uralko­dik ... De nem, hiszen az is­ten is ott van. — Az ugyanaz. Atya, fiú és Szentlélek. — Hárman ugyanazt csinál­ják. De vajon bányásznak-e ők? Vagy körmölnek-e a hiva­talban? — Jelen vannak mindenütt A te halálodban is csak ők lesznek veled, mindhárman, akik egyek. Nem a bányászok, vagy azok, akik a gyárakban dolgoznak az ő dicséretére. — Vagy inkább pénzért... A megafon érthetetlen “ hangja belefullad a mo­noton, csoszogó tömeg-ritmus­ba. Újságárus kiabál Esti Hír­lapot mellette. — Kérek egyet. — Tessék. Minden benne van. Tragédia a budai he­gyekben. Törőcsik Mari botrá­nya ... köszönöm . Esti Hír­lap! Most tolat be a szerelvény a csarnokba. Nemsokára be le­hetne szállni. Nem hiszem, hogy sokan lesznek. Biztos ka­pok helyet... Jó a vonaton aludni. Jóska nem tud ... A villanymozdony körtje is, és a békebeli időkben na­gyon szépen keresett. De az ré­gen volt, s most csak az öreg­ség van meg, a betegség, mert a szív már nem működik úgy, mint kellene. Akadozik... Aztán itt van a Jenő. A leg­idősebb fiú, akit mindketten jobban szerettek, mint a töb­bit. Teréz nem győzte körül­babusgatni. Jenő most ügyvéd, de már nem olyan ember, mint volt. Az a régi, kedves ragasz­kodása eltűnt... — Nem baj, papa, ha ti na­gyon egyedül érzitek magato­kat, csak költözzetek hozzám, Pestre. Nagyon szépen megle­szünk együtt. — Nem megyünk mi már el innen, fiam ... Tudod, milyen az öreg ember. Mi itt elpihen- getünk, szép csendesen anyád­dal. írjatok majd sokat... Akkor még szaporán jöttek a levelek. „Megszületett Ágika, három kiló ötvennel. Vettünk egy kis villát Budán, Zugliget közelében. Kertes ... Neked, mamám, nagyon jó lenne .. A ztán csak ment az idő, ^ eltelt tíz esztendő. Jenő komoly ember, lett, s csak a temetésre jött haza. De már nem hívta az apját. Ákos sem, meg Tériké sem. Igaz is, őket nem szeretgették körül any- nyira, mint a legidősebbet, a legkedvesebbet. Meg ők ha­marább elmentek a háztól... Küldtek pénzt ugyan, szó se róla, s egyébként is az ember elvárja a gyerekeitől öreg ko­rára. Amióta lehúzta végleg a könyökvédőt, úgy ólt, nagy nyugalomban, mint Verőházy Jóska, a plébános. Iskolatár­sak voltak valamikor. Jóská­L éléktelen, 6zürke volt a pályaudvar hatalmas épülete, s odakint éppen tava­szodon. amikor belépett az állandóan fényes üvegajtón. Mint egy templom, olyan ez a : pályaudvar, ahol a hívők az utazás szellemének mutatnak . be áldozatot a pénztárak előtt. , Itt nincs perselyezés — moso­lyodon el a gondolatra. — Itt csak belépődíj van, Sátoralja­újhelyig pedig elég sokba ke­rül. Nem ismeri senki és ő sem ismer senkit, s ez így na­gyon jó. Mert nagyon jó egye­dül lenni, idegen arcok kö­zött ... egymás után villannak fel, kérdezősködők: melyik vá­gányról indul? Mikor? S sze­rényen köszönik meg az ügye­letes udvariatlan, türelmetlen válaszát. Fiatal házasok, akik nem törődnek semmivel, s ta­lán a vonatra is csak tévedés­ből találnák rá ... Fenét téve­désből ... S felvillan előtte az a régi nászút Becsben. A Burg .. . a Duna-part. Az om­nibusz és a térzene. Vacsora a hotelben. Azok az éjszakák Terézzel. aki már meghalt. Nekem sincs sok hátra. Jön­nek a hírnökök, mint az előbb a villamoson ... vigyázni kell a szívre... Teréznek is ez a ba­ja volt. De neki már jő. Ha indul a vonat, egyenesen hoz­zá megyek. Talán akkor már lesz hóvirág is ... — Sátoraljaújhelyig kérek... igen, egy egészet!. Czünet nélkül áramlott az ^ embertömeg, mindig új és új arcok a pályaudvar ha­talmas épületében. Úgy men­tek, lélektelenül, mint a gépek, mint a vonat, néha megtor­pantak. mint a vonat az állo­másokon ... Kezükben bőrönd, Vagy aktatáska, hivatalnokok, munkások. Hivatalnok volt ő — Valamit tenni kéne! — mondják a jobb érzésű és em­bertársaikat megbecsülő em­berek. — Valamit, ami sok ide­ges, verekedésre hajlamos em­ber gondolkozását megváltoz­tatná, mert mindenkinek egyik legfontosabb és féltve őrzött kincse az egészség... és a testi épség rendkívül fontos egész társadalmunknak is! Beszéltem édesanyákkal, akik elszorult szívvel és kese­rű könnyek között számoltál! be arról, hogy férjük vereke­désbe keveredett, s kórházban fekszik már hetek óta, meny­nyire hiányzik otthon, s hiány­zik az a pénz is, amitől beteg­ségük miatt elesnek. Találkoz­tam gyermekekkel, akik kérdő tekintettel néztek rám —, mit kellene tenni, hogy a testvérük, apjuk ne verekedjék többé, ne bántsa azt a másikat, akinek az egészséghez és testi épség­hez ugyanannyi joga van, mint másnak ebben a társada­lomban. / . — Bizony, szomorú statiszti­ka figyelmeztet a hatvani já­rásban is arra —, valamit ten­ni kéne, többet, mint amennyit eddig cselekedtünk, mert gyakran fordulnak elő tetle- gességgé fajuló verekedések, italbolti bicskázások, falusi le­gényvirtusok, báli verekedések és utcai pofon csattanások! Hol puszta kézzel, hol bok- szerrel, lécdarabbal, doronggal, vagy bicskával, ásóval, kapá­val, söröspohárral. önkéntelenül is felvetődik a kérdést vajon mi az elsődleges ok, hol keressük a diagnózis megállapítása után a vereke­dések motívumait, s csak az­után gondolhatunk az orvos­ságra. „Az alkohol öl, butit és nyo­morba dönt!” — Jó és igaz mondás. Azt is szokták han­goztatni, hogy a „bor, sör, rum, pálinka méreg.” Ez is így igaz, ha valaki nem tart fogyasztá­sukban mértékletességet. Nem kétséges, hogy elsősor­ban a mértéktelen alkohol- fogyasztás az okozója a gyak­ran előforduló verekedéseknek. Elkerülhetők lennének az ital­bolti bicskázások, ha az ital- boltvezetők következetesen be­tartanák a szabályt és néni szolgálnának ki szeszes italt a már iliuminált állapotban levő vendégeknek. Sajnos, nem ez a tapasztalat. Jó néhány ital­boltban jártam, ahol hangos­kodó embereket., artikulátlan „dalotokat”, íenyegetődző fia­Az üveghengerben kisugárzó c-lektronnyaláb olyan fantasz­tikusan erős energiát sugároz ki, hogy hatására minden anyag gőzzé válik! Ezt a ké­szüléket L. H. Stauffer doktor készítette, a General Electric Company New York-i labora­tóriumában. Hetvenöt centi­méter hosszúságú élektron­Az elektronsugár eltünteti a fémeket nyalábokat állít elő, amelyek­nek végén négyzetcentiméte­renként X 600 000 wattos ener­giát összpontosít. Az elektron- nyalábokat rendkívül ellenálló fémek és más anyagok megol­vasztására használják, ame­lyeket nem lehet közönséges eljárással megmunkálni. talokat és poharakat döntögető huligánokat találtam, akikben már jó néhány „légkör” volt, s mégis kiszolgálták őket. Meg­figyeltem asztaltársaságokat, négyen-öten ültek a körben, s egymás után rendelték a rövid italokat, hol az egyik, hol a másik cehhére, s a többszörös „kör” után már egyetlen szó is elég lett volna ahhoz, hogy előkerüljön a bicska. A fiatalkorúak kiszolgálása is nagymértékben elősegíti a tetlegességeket. Nemegyszer láttam diákokat is italozni. A gyermek- és ifjúságvédelmi al­bizottság több ellenőrzést gya­korolhatna nyilvános helyein­ken, ezzel is csökken thetnénk a bűnözést. Az idegeskedő emberek sze­retnek arra hivatkozni, hogy egyetlen szó is elég vérük fel­forralásához és akkor nem tudnak ellenállni, nem tudnak parancsolni az idegeiknek. így történt ez Nagygomboson is, ahol két asszony összeveszeke­dett, s az udvaron tartózkodó férfi jókora fadarabot ragadott kezébe és édestestvérét, az egyik asszonyt úgy ütötte fej­be, hogy agyrázkódást és 8 na­pon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, 8 kórházba kellett szállítani. Egy másik „ideges­kedő”, aki hangoztatta, hogy józan állapotban volt, Horton, mert testvérével egy fiatalem­ber összevitatkozott, bicskát rántott és így igyekezett „meg­védeni”, s több késszúrást ej­tett ismerősén, akivel koráb­ban jó viszonyban 'volt. Az egyik szúrás a szív közvetlen közelébe hatolt. A mentőautó­nak kellett kórházba szállíta­nia a szerencsétlen áldozatot. Az asszonyok is szeretnek verekedni! — Kapával, fejszé­vel, husánggal, vederrel, vagy ami éppen a kezük ügyébe ke­rül. — Az egyik szomszédasz- szony tyúkja átbújt a keríté­sen. Ez elég ok volt árra, hogy a két asszony összeszólalkoz­zék, s mindkettőjük a vereke­dés során 8 napon belül gyó­gyuló sérüléseket szenvedjen. Egy másik esetben a vitás mezsgyehatár miatt történt nézeteltérés, amikor lavórral és éjjeli edénnyel okoztak az asszonyok egymásnak súlyos sérüléseket. És sorolhatnánk. A hatvani járás területén különösen Lőrinci, Hort és Boldog községek vezetnek a verekedési statisztikában. Jó lenne, ha ezeknek a községek­nek a vezetői helyileg is meg­találnák a helyes megoldást. Helyes lenne szabálysértési el­járásokat kezdeményezni azok­kal a vétő italbolt! alkalma­zottakkal szemben, akik a „be­vétel” érdekében megszegik a szabályokat. De szükség lenne a dolgozók tudatának átformá­lására is. Hasznos lenne a tör­vényes rendelkezések sokkal szélesebb körű ismertetése. Báli rendezvények alkalmával olyan rendező gárdát kellene kialakítani, amelynek tagjai megbízható, tapasztaltabb fia­talok lennének, s nem olyanok, akik visszaélve megbízatásuk­kal, ..kéázel vagy fegyverrel” a kezükben próbálkoznak ren­det és fegyelmet tartani. Bizonyosak vagyunk benne, hogy mindenütt meg lehet ta­lálni a megoldást,^ csak össze kell fogni. Nem elég a bírósá­gok szigorú ítélete, a vereke­dések okainak megszüntetése társadalmi üggyé kell, hogy váljék! ' Dr. Röczey Ödön' Műgunii, amely „jobb, mint a valódi“ Dr. Karl Ziegler, a mül- heinxi Max-Planck kutatóinté­zet vezetője, Düsseldorfban elő­adást tartott a műgumigyár­tás legmodernebb mó<iszereiről. Mint mondotta, ma már tech­nikailag megoldott probléma olyan gumi anyagot előállítani, amely minden tekintetben olyan, mint a természetes kau- csuk. Újszerű kémiai eljárások alkalmazásával szinte ellesték a természettől a kaucsuk, vagy- I is a természetes gumi moleku­láris felépítését. Az eljárás lé­nyege, hogy úgynevezett fém­organikus vegyes katalizátoro­kat alkalmaznak, s ezek szén- hidrogén alapon igen sokrétű vegyületek létrehozását teszik lehetővé. Az eddig használt műgumikkal ellentétben az így nyert új műgumifélék nemcsak a temtószetes gumianyag vala­mennyi előnyével rendelkez­nek, hanem mentesek annak minden hátrányától is. Az új­fajta polybatadien, vagy „Buna —CB” gyártását egy nagy nyu­gatnémet üzem 1963. júliusá­ban megkezdi, éspedig a tervek szerint évi 10 ezer tonna kapa­citással. * Idegeskedő emberek - bicskáző legények - verekedő asszonyok között

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom