Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-15 / 62. szám

1963. március 13., péntek

NÉPtf JS AG

s

Kegyetlen ha fsza

Tiltakozások özöne fogadja a« iraki reakció vérengzéséről szóló híreket, a letartóztatásokról, kivégzésekről szóló jelentéseket, a kommunista és demokratikus érzelmű hazafiak ellen indított hajsza dokumentumait.

Az iraki kommunisták és a nép sorsáért felelősséget érző hazafiak sorsa iránti aggodalmat fejezik ki azok a tiltakozások, amelyeket a világ minden tájáról, pártkülönbség nélkül juttatnak el a nemzetközi fórumokhoz, az iraki kormányhoz.

Újabb mártírok írják be nevüket a világ történelmébe: Húszéin Radauit, az Iraki Kommunista Párt főtitkára, s 25 harcostársa vált a közelmúltban az iraki reakció áldozatává, s most kaptunk jelentést arról, hogy Moszulban 51 kommunistát állítottak katonai bíróság elé, néhány napja pedig őrizetbe vették az Iraki Kom- ) munista Párt 20 tagját.

Miért indult ilyen kegyetlen hajsza az iraki demokratikus erők. kommunisták ellen, miért tartják a katonai államcsíny Vezetői, s a mögöttük meghúzódó reakciós erők első feladat kuknak a kommunisták letartóztatását, kivégzését?

_A kommunistákkal való leszámolás azért folytatódik — írja a Pravda szerkesztőségi cikkében —, mert ők következetesen, becsületesen, elvhűen kiállnak az iraki dolgozók érdekeiért és védik a marxista— leninista elméletet.”

A nép érdekeinek védelme, ex a „bűne” az iraki kommunistáknak, demokratikus érzelmű hazafiaknak, az iraki hatóságok előtt. 8 a nép érdekelnek védelmében a kegyetlen üldöztetés ellenére is folytatják nehéz harcukat az iraki kommunisták, s bármilyen nehéz ma a helyzetük, jól Ismerik azt a történelmi igazságot, s ez erőt ad további harcukhoz, hogy azok, kik a nép javáért munkálkodnak, harcolnak, újabb és újabb követőkre találnak, a hősök, mártírok nyomába újak lépnek, s a nép haragja utoléri a gyilkosokat.

K. E.

Egész úton olvas. „Hosszú az út a hivatalig” — mondogatja, s mindennap megáll a főiskola sarkán, megveszi a két napilapot, s elindul. Kiteregeti, négyzetesre hajtja, saroktól sarokig olvas, ott óvatosan zsebre teszi — „nehogy elüssön valami, s ha elüt, azt mondják, azért mert úton olvasok” — s aztán tovább lapoz.

Jellegzetes egri arc, amióta

A legjobb brigádok kitüntetése

Nemcsak számszerűen, hanem tartalmilag is egyre erősödik a szocialista brigádok mozgalma. Kik a legjobbak, melyik brigád érdemli meg legjobban a megyei pártbizottság kitüntetését, a versenyzászlót? Ezt vizsgálták megyénk üzemeiben és a termelő-, • szövetkezetekben. Nem volt könnyű a döntés, hogy a jók közül is a legjobbakat válaszszák ki.

A döntés megszületett: A megyei pártbizottság versenyzászlóját a következő brigádok nyerték:

Hajtóműgyár, Eger: „Ifjú Gárda", az Egyesült Izzó Rt. gyöngyösi üzeme: ,.Vörös Hajnal", a gyöngyösi XII-es akna:

— Előkészíteni a nagy csónakot, 8 fő az evezőkhöz, indulás! — hangzik el Verpelé- ten, ki tudja már hányadszor a parancs.

A gumiruhába öltözött katonák fáradhatatlanul eveznek, mentik az embereket az ösz- szedöléssel fenyegető házakból. Az egyre emelkedő vizet reflektorokkal világítják meg, éjszaka sem szünetel a mentés.

— Nem arra, ott kerítés van... — figyelmezteti a csónakparancsnok az evezősöket, s a gyors mozgású vízijármű már ellenkező irányba lendül.

Kerítés van? Lehetséges, de ebből most nem sok látszik. A póznák tetejéből csak 10 centi áll ki a vízből. Furcsán hangzik, de a házat, a kapun, pontosabban a kapu her lyével egy magasságban közelítik meg. Az alacsony vályogházat már elöntötte a víz, ddösebb házaspár áll a tornácán felhalmozott homok tete64-es front szocialista brigádja, Mátravidéki Erőmű: Mező Imre nevét Viselő szocialista brigád, rózsaszentmár- toni IX-es akna: Szurdoki Bálint csapata, Mátrai Állami Erdőgazdaság, Párád: Smid- hauser József brigádja és a verpeléti Dózsa Tsz állattenyésztő brigádja.

Ügy véljük, méltó helyre kerültek a versenyzászlók. Egy hosszabb időszak példamutató helytállásának elismerése a megtisztelő kitüntetés. De a verseriyzászló legyen figyelmeztetés is. Ez a kitüntetés kötelez, figyelmeztessen és buzdítsa a brigád tagjait további jó munkára.

élek ismerem, s amióta ismerem, mindig újságot olvas reggel, hivatalba menet. Olyan embernek gondolom, akit a tél csak azért bosszant, mert reggel fél nyolckor még eléggé sötét van. Vagy aki azért szereti a túróstésztát, mert hústalan napot tartani egészséges. Szóval, tegnap reggel is olvasott. Éppen előttem vette meg a lapjait

— Népszavát, Népszabadságot kérek!

— Hogy szolgál a kedves egészsége? Tessék, itt a kilencven vissza!

— ... — alaktalan morgás, kalapbiccentés és kezdődik a napi olvasás.

Követem. Az autójavító előtt megáll. Hm. Ezt soha nem szokta. Most igen. Megcsóválja a fejét és váratlanul odafordul a tárcsával álldogáló, éppen kocsira váró portáshoz.

— Látja, kérem? Ilyenek vagyunk mi, magyarok! Táviratot küldünk a sztrájkoló franciáknak. Mintha a mitáv- iraturik segítene rajtuk! — bök a negyedik oldal egyik közleményére.

— Nem tudom, mi van ezen érthetetlen dolog? — néz rá megütközve az öreg ember,

de otthagyja, mert jön kifelé egy kész autó.

— No, de kérem. Maga engem nem értett meg. Engem az bosszant, hogy mi ez a távirat? Minek?

— Egy szóra, elvtársam! — kapcsolódik váratlanul a beszélgetésbe egy ott dolgozó tetőfedő, mert, míg megigazította a biztonsági övét a derekán, akarva, nem akarva, hallotta a két ember szóváltását. — Amikor és Vácott, az egyesben voltam, ott, tudja, ahol a zárka alja rács, alatta a dübörgő Dunával. Se világosság, se semmi, csak a néma gondolatok. Hát ott kuporogtam már napok óta, erős akarattal, de mint ember, félve és elgyötörve, egyszer csak a zárka falán tisztán, kivehetően meghallottam a szokásos kopogós jelet: „ITT VAGYUNK!” Tudja, mit jelentett az? Hogy ott vannak azok, akikre mindig lehet számítani! Hát csak ennyit arról a táviratról! Pista flam! Azt a hosszabb kötelet add ide, mert téged nem engedlek még most lecsúszni, veszélyes a tető! — szólt a tanulóhoz, s tovább ügyet sem vetett a fontoskodó újságolvasóra.

... Vajon, reggel vesz-e újságot?

(Ádárn)

varog a híd alatt, a lábak alatt hajlik a bitumen, de sikerül az átkelés.

Éjjel három órakor, visszaindulva Verpelétre, Tófalunál a gépkocsinkat csaknem lesodorja az országúton áthöm- pölygő viz. Aldebrőn és Fel- debrőn is reflektorok világítják meg a homokbányákat, a lovas fogatok, és a gépkocsik nem pihennek.

Verpeléten egy gumicsónak léket kapott, fennakadt a szi- vattyúskút vízből kiálló tetején. Partra vontatva, azonnal kijavítják, és már újabb emberek mentésére indul.

Lassan megvirrad, egy éjszaka ismét elmúlt. Hányadik á víz ellen folytatott küzdelemben? Az emberek ezt nem számolják. Hányszor fognak még virrasztani, erősítve a gátakat? Ezt még nem tudja senki.,,

(tóth)

Tárná menti éjszaka

jén. A katonák őket is partra

szállítják.

Verpelétről katonai terepjáró gépkocsival kelünk át a több helyen vízzel borított országúton Kápolnára, a másik súlyosan veszélyeztetett községbe. Közeledik az éjfél, de a falu lakói nem tértek pihenésre. Napok óta hordják már a termelőszövetkezeti fogatok a homokot a gátakra, az emberek ásókkal, lapátokkal felfegyverkezve igyekszenek megfékezni a vizet. Az országút mellett ház dől össze. Hangos robajjal temeti maga alá a még bent rekedt ingóságokat. Az egyik udvarban traktor áll, legalábbis arra következtethetünk a vízből kinyúló kipufogóból, kormányból és kézifékből.

— Délután óta tágult a leszakadt főközlekedési úton keletkezett lyuk — mutat a vizet még átívelő hidra Juhász József önkéntes rendőr.

— Késő este érkeztünk, több mint hat órát dolgoztunk már — mondja az Egerből érkezett ötvenfős KISZ-brigád egyik tagja.

— Legfontosabb feladatunk a főközlekedési út járhatóvá tétele.

— Talán reggelre sikerül, ha csak az út fél szélességében is.

Lovas kocsival beteg asz- szonyt hoznak a híd egyik oldalához. A mentősök, dacolva a veszéllyel, hordágyon szállítják át a súlyos beteget az út túlsó oldalán várakozó gépkocsiba. A víz dübörögve kaKüzdelem a vízzel

fKépe* riport folytatása az első oldalról)

Hatvanban alighogy elmúlt a nagyobb veszély, most át- sziváróg a Zagyva gátja is. A töltéseken több száz embér dolgozik, hogv homokzsákokkal erősítsék meg a gátat. A munkálatok meggyorsítására kísvasutat vezetnék végig a gáton. hogy ezzel is siettessék a mentéshez szükséges a nyögök szállítását.

★

A Kápolnán átvétető 3-as számú főközlekedési út hídja alatt kimosta a földet a víz, és az út nagy területen leszakadt. A közlekedés több mint fél napig szünetelt. A gépkocsikat Verpelét és Heves felé irányították. Csütörtökre virradó éjszaka sikerült újra járhatóvá tenni a főközlekedési utat —, de csak fél szélességben.

★

Verpeléten a gyenge vályogházak több helyen nem bírtak ellenállni a víz elsöprő erejének, és összedőltek. Sok család vált így hajléktalanná. A berendezést és a bútorokat sikerült ugyan kimenteni, de még igy is sok ezer forint lcárt okozott a községben a viz. Képünkön egy ilyen összedőlés előtti ház látható a bekeretezett résznél pedig egy Zetor, amelynek csak a kormánya látszik ki a vízből.

ß

Érdek, haszon és többtermelés:

melősaövetkezefcneik, de az! egész népgazdaságnak. I

A pai'asztok személyes ér- dékeinek előtérbe hozása, a személyes haszon összekötése a | több termeléssé] meghozta aj szövetkezeti gazdák munka-; kedvét, jó hangulatát is. Ma! már egyetlen szövetkezeti tagi sincs, aki egyenlősdiről beszél- j ne és nem tudná, hogyha Job-' ban és többet dolgozik a tsz-! ben, akkor többet is keres. i

A zagyvaszántói Aranyka- j lász Tsz nem tartozik a leg-! jobb gazdaságok közé, állatál-1 lománya sem a legjobb, a leg-j szebb a megyében. Itt a szövetkezeti gazdák mégis azt

1 mondják, érdemes szorgalma-1 san dolgozni, törődni a jószág gokkal, mert- az kifizetődő, nemcsak a termelőszövetkezet,1 de az egyén szempontjából i6. i A Prémiumot is figyelembe vé-: ve ebben a gazdaságban Szabó Pálné jóstzággandozó 1962-ben i egyedül 23 és fél ezer forintot j keresett, míg Fekete Péter és felesége 50 320 forintot vitték! haza zárszámadáskor. Beszél-1 tem olyan emberekkel, akikj ma már sajnálják, hogy tavaly' „csínján bántak” a munkával. ]

Az anyagi érdekeltség elvei sokrétű alkalmazásának he-: lyességét minid politikailag,! mind gazdaságilag az elet mári igazolta. Ezt felismerték a ter-j melSszövetkezetek vezetői is < Az illetékes párt, tanácsi szer-:* vek javaslatára most sok he-i lyen azon törik a fejüket, hogy j Olyan premizálási rendszert' dolgozzanak ki, amely már el- j kerüli a korábbi hibákat, s| minden tekintetben érdekeltté: teszi a parasztságot a terme-! lésben. Ez a felismerés és gya-l korlat minden bizonnyal hoz-1 zájárul majd az 1963. év gazdasági eredményeihez.

Szalay István i

gasló termelési eredményeket azért, mert a tagok nem restelltek háromszor-négyszer megkapálni a kukoricát, a répát és ahol lehetőség nyilott, öntözték még a szántóföldi növényeket is. Senki sem sajnálta a fáradságot, a munkát, mert tudta, saját magárak is érdeke, a bővebb, a gazdagabb termés és abból kétszeres haszna származik minden tsz- tagnak. így gondolkodtak az emberek: Ha több jut a szövetkezetnek, több Jut nekem is, viszont a „prémium” közvetlenül jelent még több forintot, nagyobb jövedelmet.

Heves megye . 1962-ben az említett csapások ellenére is teljesítette áruértékesítési tervét. A tsz-ek csupán az áruértékesítési tervek teljesítéséért 11 és fél, milliós kedvezményt kaptak az államtól. A hevesi járásban tavaly ötezerrel több sertést hizlaltak, mint egy évvel korábban. Kétszer annyi baromfit adtak a piacra, mint 1961-ben. A járás áruértékesítési tervét 116 százalékra teljesítette, noha itt sem volt valami „jaj de jó” időjárás. Az egy tagra eső jövedelem a hevesi járásban meghaladja a tizenkét és fél ezer forintot. Igaz, ugyanebben a járásban több mint hatmillió forint-prémiumot osztottak ki a szövetkezeti gazdák között, amely lényegében kettő forinttal növelte munkaegységenként a tagság jövedelmét

Vajon a fenti tények ismeretében léhetnek-e olyanok, akik kidobott pénznek tartják ezeket a milliókat? Ma már a valóság, az élet igazolja, hogy a prémiumként kifizetett milliók sokszoros kamattal térültek meg és kamatos kamattal hoztak hasznot nemcsak a terArnikor Termelőszövetkezeteinkben bevezették a premizálást, az egyik tanácselnök ijedten vette kezébe a tollat és levelet írt a szerkesztőséghez:

— Véleményem szerint nem helyes, hogy „kupeeszellemre” szoktatjuk a termelőszövetkezetek tagjait. Mi köze a prémiumnak a szocialista gazdálkodáshoz? — kérdezte akkor a levélíró, aki most, három esztendővel később személyes tapasztalatai alapján lelkes híve a prémiumrendszernek.

Azt szokták mondani egy- egy dologra — majd az idő megmutatja: kinek volt igaza? — S az idő tényleg sokoldalúan bebizonyította, hogy a parasztság érdekelté tétele a termelésiben olyan lényeges — az egész közéletre, népgazdaságra kiható kérdés —, amely végső soron a termelés szakadatlan növeléséhez, a több áru termeléséhez vezet.

A parasztság közös és egyéni érdeke, a nagyobb mennyiségű áru előállítása —, amelyből mindenkinek csak haszna származik —, összhangba került és már eddig is szép sikereket hozott Termelőszövetkezeteink minden csapás ellenére tovább erősöditek az elmúlt évben. Már világosan látná, ho^v a parasztok érdekelté tétele a több termelésben, a premizálások bevezetése, stb. olyan fontossággal bírnak, amely lépés nélkül csak nehezen tudtuk volna átvészelni a jégverést, a fagyot, a tikkasztó szárazságot

Egybehangzó vélemények szerint soha ilyen precízen, ilyen rendjén nem ment még a munka a szövetkezetekben, mint éppen tavaly, amikor elkeseredésre bőven lett volna ok. Sok helyen értek el kimaREGGELI LECKE