Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-28 / 73. szám

2 NÉPÜJSáG 1963, március 23.. oíiiWr|6k Olaj és ötéves terv « Aláírták a magyar—jugoszláv gazdasági tárgyalások záróokmányait kereskedelerrt-fe.jlesz.tesi kon­ferencia tárgyát képező kérdé­sekből, valamint más jelentő« nemzetközi gazdasági problé­mákról. A tárgyalások befejeztével a két ország küldöttségeinek ve­zetői aláírták a magyar— jugoszláv gazdasági, együtt­működési bizottság létrehozá­sáról szóló megállapodást. A tárgyalások a baráti együttműködés és a kölcsönös megértés szellemében folytak le. i i jugoszláv uldöttség a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnöké­nek első helyettese, Púja Fri­gyes külügyminiszter-helyettes, dr. Lévai András nehézipari miniszterhelyettes, a Külügy­minisztérium, a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium, az Orszá­gos Tervhivatal és a Magyar Nemzeti Bank vezető munka­társai. Jelen voltak a buda­pesti jugoszláv nagykövetség , munkatársai. (MTI) könnyűipar és a mézögazdaság terén kialakítandó együttmű­ködés megvizsgálására irá­nyuló készségüket. A tárgyalá­sok során megvitatták a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kér­déseit és egyetértettek abban, hogy az 1964—1970. évekre megkötendő hosszú lejáratú kereskedelmi megáll aoodás előkészítése céljából még ez év végén megbeszélések kezdődje­nek el. A küldöttségek véle­ménycserét folytattak a világ­ElutasoU i állami k A jugoszláv állami küldött­ség, amely Mijalko Todoro- vicsnak, a Jugoszláv Szövetsé­gi Népköztársaság szövetségi végrehajtó tanácsa alelnöki­nek vezetésével gazdasági tár­gyalásokat folytatott hazánk­ban, szei'dán délután elutazott Budapestről. A küldöttség búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megje­lent Apró Antal, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter, Karádi Gyula, 1963. március 22—26. között a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság küldöttségei tárgya­lásokat folytattak Budapesten a két ország közötti gazdasági együttműködésről. A magyar küldöttséget Apró Antal, a Magyar Népköztársa­ság forradalmi munkás-paraszt, kormányának elnökhelyettese, a jugoszláv küldöttséget Mi­jalko Todorovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság szö­vetségi végrehajtó tanácsának alelnöke vezette. A két ország küldöttségeinek vezetői a tárgyalások eredmé­nyeként szerdán délelőtt az Országházbaji jegyzőkönyvet írtak alá, amelyben rögzítik a lefolytatott megbeszéléseken létrehozott megállapodásokat. E megállapodások szerint a két ország képviselői meg­egyeztek abban, hogy a kül­kereskedelmi kapcsolatok mel­lett fejlesztik a termelési együttműködést az iparágak között, a szakosítást és aZ ipa-" ri kooperáció egyéb módszere­it a gépipar különböző ágaza­taiban, az energetika és ezen belül különösen a villamos energia területén. A küldöttsé­gek kifejezték a két ország népgazdaságainak egyéb ága­zataiban, köztük a vegyipar, a vas-- és színesfémkohászat, a I Gromiko-terv állott szerdán a genfi leszerelési értekezlet érdeklődésének középpontjában leg 'minél kevesebb rakétái tartsanak meg. A fennmara­dó rakétáknak az lenne a ren­deltetésük, hogy fokozzák a két ország biztonságét e#y esetleges agresszióval szem­ben, de ugyanakkor nem ten­nék lehetővé nukleáris háború megvívását Ami az ellenőrzés kérdését illeti — mondotta Carapkin — a Szovjetunió haj­landó hozzájárulni a megma­radó rakéták indítóállásainak ellenőrzéséhez. Szükséges to­vábbá, hogy a megmaradó ra­kéták száma ne legyen nagyobb az indítóállások számánál. A második szakasz végén ezeket az állásokat a rakétákkal együtt meg kell semmisíteni. Carapkin végül sürgette a nyugati hatalmakat, hogy fo­gadják el a Gromiko-tervben foglalt elveket és azután ki* dolgozhatják majd a részlet- kérdéseket Felszólalt még az ülésen Stelle amerikai és Godber an­gol küldött. Mindketten azt ál­lították, hogy Carapkin „még nem kellőképpen részletezte a Gromiko-tervet”, s akárcsak az atomfegyver-kísérletek eltil­tásának kérdésében, e tervvel kapcsolatban is a részletkérdé­sek megvitatásának elsőbb­ségét követelték, ahelyett, hogy előbb az elvi megállapo­dást mozdították volna elő. Az értekezlet pénteken dél­előtt tartja következő plenáris ülését. (MTI) kodó köröket i munkanélküliek intetése A Daily Worker, a kommu­nista párt lapja, vezércikké­ben így ír: „Milliókat képviselő ezrek vonultak a Parlament elé, olyan emberek, akik ma­guk, vagy szüleik révén végíg- élték, a harmincas évek lidér- cét és az ezt követő világhábo­rút. Felháborodás tölti el őkel, miközben ismét a munkanél­küliség rettegett kísértete ül otthonukra, a fegyvergyárosok zsebébe megint milliók ömle- vek.” Egyébként valamennyi szer­dai lap arról ad hírt. hogy — miközben a Westminster kör­nyéke még visszhangzott az elmúlt harminc esztendő leg­nagyobb munkásmegmozdulá­sának jelszavaitól — Mac- millan miniszterelnök parla­menti irodájában a, munkás­párti és a liberális ellenzék ve­zetőivel a képviselők fiz?’ emeléséről tárgyalt. (MTI) Egyesült Államok a leszere­lés második szakaszának vé­géig megtarthat bizonyos kor­látozott számú rakétát. A Szovjetunió a nyugati . hatal­mak állásponját figyelembe véve terjesztette elő ezt a ja­vaslatot, eredetileg ugyanis azt indítványozta, hogy már a leszerelés első szakaszában semmisítsék meg az összes atomfegyverhordozókat. A szerdai ülésen elsőnek fel­szólaló Tarabanov bolgár kül­ügyminiszter-helyettes hangoz­tatta, hogy kizárólag a nuk­leáris fegyverek megsemmisí­tése háríthatja el az atomhá­ború fenyegető veszélyét. Cavaletti olasz küldött azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy „a Nyugat védelmének gyen­gítésére” törekszik és kijelen­tette, „csak akkor lehet fon­tolóra venni a Gromiko-ter­vet, ha az tiszteletben tartja a katonai egyensúly elvét”. Kurka csehszlovák külügy­miniszter-helyettes hangsú­lyozta, hogy az amerikai le­szerelési terv az első szakasz­ban lehetővé tenné a Nyugat számára az agressziós politika folytatását. Carapkin nagykövet, a szov­jet küldöttség vezetője kifej­tette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok által a lesze­relés második szakaszának vé­géig megtartható rakéták szá­mának meghatározásánál ab­ból kell kiindulni, hogy lehető­ül angol ural megdöbbentette tömegti LONDON: „A parlament megostromlása” (Times), „Ro­ham a Westminster ellen” (Daily Mail), „A parlamenti csata” (Daily Mirror), „Invá­zió — közelharc a Háznál” (Daily Express) — ízelítő a kedd reggeli angol lapok főcí­meiből. A rikoltó 'szalagcímek ezút­tal nem csupán az angol saj­tóban mindennapos „soha nem látott szenzációról” szól­nak, hanem arról az őszinte megdöbbenésről, amellyel az angol uralkodó-körök fogadták a legutóbbi három évtized leg­izzóbb hangulatú tömegtünte- ' tését, — Az 1934-es nagy damanst- : rációk óta ilyet nem láttam — jelentette ki sir Godfrey Ni- : cholson konzervatív képviselő, : aki a parlament egyik ablaka- ■ ból nézte a lovas rendőrökkel összecsapó tömeget GENF: Szerdán délelőtt tar­totta. 113. plenáris ülését Genfben a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság. Az ülésen az általános és teljes leszerelés kérdéséről folytattak vitát és az úgyneve­zett Gromiko-terv állott a fel­szólalások középpontjában. Mint ismertes, Gromiko szov­jet külügyminiszter az ENSZ- közgyűlés 17. ülésszakán kompromisszumos javaslatot terjesztett elő, amelynek ér­telmében a Szovjetunió és az Rendezték a gépállomási dolgozók átalány bérét Helyileg döntenek a prémiumkeret felhasználásáról pedig 14 forintos órabért álla­pítson meg. Előnyösen szabályozna az utasítás a brigádszerelök és a brigádvezetők bérezését is. A brigádszerelök havi átalánybé­rét az eddigi 1450 forint he­lyett 1550■—1650 forint között állapítja meg. Emellett to­vábbra is el kell számolni ré­szükre az 1,6 forint értékű tel­jesítménybért, a hozzájuk be­osztott gépek minden műszak­normájáért, illetve minden 10 órai szállítási és öntözési munkáért, valamint minden egyéb 10 órai traktor és mo­tormunkáért A brigádyezetők részére kifizethető évi átalány- bér a rendelet előírásai sze­rint csaknem 4000 forinttal haladja meg a korábbit. Jelen­tős továbbá a brigádvezetők bérrendezésével kapcsolatban, hogy az új utasítás nem tesz különbséget univerzális trak­torral, illetve szántótraktorral, kombájnnal, vagy egyéb mo­torral teljesített műszaknor­mák között. Előírásai szerint a brigád gépei által teljesített minden müszaknormáért, min­den 10 órai szállítási és öntö­zési munkáért, valamint min­den egyéb 10 órai traktor- és motormunkáért átlagosan 4.5 forint teljesítménybért kell elszámolni részükre. A miniszteri utasítás véget vet azoknak a vitáknak, hogy a jutalmazási keretet mikép­pen kell felhasználni . A pré­mium összege továbbra is vál­tozatlan. art azonban világo­san kimondja az utasítás, hogy a zárolt 5 százalékon, felüli részt, tehát/95 százalékát az igazgató a szakszervezeti bi­zottsággal egyetértésben és az üzemi tanács véleményének a kikérésével, saiát hatásköré­ben használja fel. (MTI) sok szakmai képzettségét, rá­termettségét, valamint a gépek állapotát. A szocialista bérezés elvei­nek megfelelően az utasítás egyidejűleg előírja azt is, hogy az érintett dolgozók az áta­lánybér ellenében — a napi 8 órai munkaidőn belül — köte­lesek elvégezni a gépállomás igazgatója által megjelölt, a bérszabályzatban előre progra­mozott és a gépállomás tevé­kenységével összefüggő mun­kákat. Ide tartozik többek kö­zött a szakmai továbbképzés és a különböző szintű tanfolya­mon való részvétel is. A cél az hogy kifizetett átalánybéreli mögött munka, vagy valami­lyen egyéb hasznos tevékeny­ség legyen. A műhelymunkások bérének rendezésével az utasítás lehe­tőséget ad a különleges szak­munkák kiemelt díjazására, ! általában is kimondja, hogy i gép- és gépjavító állomásokrc megállapított határok között személyi besorolással kell c munkások órabérét megállapí­tani. A megyei igazgatóséi vezetőjének ezen túlmenőéi jogot ad az utasítás ahhoz hogy teljesítménybérezés ese­tén 11 forintos, különleges szakmunkát végző időbére! dolgozó személyi besorolásáná A földművelésügyi minisz­ter, a Mezőgazdasági és Erdé­szeti Dolgozók Szakszervezete elnökségével egyetértésben utasítást adott ki a gépállomá­si dolgozók bérezésének és premizálási rendszerének sza­bályozásáról. A közelmúltban megjelent utasítás mintegy 20 000 gépállomási traktorost, 1700 brigádszerelőt és egyéb munkaállományú dolgozót, 1300 brigádvezetőt és csaknem 6000 műhelymühkást érint. A, miniszteri utasítás, mint á Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók szakszervezetének illetékes munkatársai rámutat­tak, az általánybér emelésével rendezi azokat a problémákat, amelyek abból adódnak, hogy a gépállomási dolgozók az év bizonyos szakaszaiban nem tudnak dolgozni. Előírásai sze­rint mind a traktorvezetők, mind pedig a motorkezelők ré­szére — decemberben, vala­mint a januártól júliusig terje­dő hónapokban — a munka­végzés körülményeitől és a várható munkák mennyiségé­től függően, differenciáltan, az eddigi 251, illetve 210 forint helyett havi 400—1100 forint között kell az átalánybért meg­állapítani. Az átalánybér sze­mélyenkénti megállapításakor figyelembe veszik a traktoro­Aijándék ozzon húsvétres is! Megkezdődön Virágparfüm kazetta 36,— forint A fiUtrPíl „Decenta” ajándékkazetta 30,— forint M „Florena” ajándékkazetta 22,— forint */ AI i*rf r 1 p (II Kölni ajándékkazetta 60,— forint IVUIjÍ T AoAII. „Dorsay” kölnikazetta 80,— forint Az egri, gyöngyösi és hatvani ILLAYSEERBOLTOKBAN AZ ILLATSZER A LEGKEDVESEBB AJÁNDÉK AZ 1962-ES ESZTENDŐ, az ötéves terv második esztende­je, bebizonyította, hogy nép­gazdaságunk képes a megnö- vékedett feladatok légkörében is a kitűzött célok elérésére és túlszárnyalására, a, gazdasági­műszaki színvonalának emelé­sére, amely egyben további előrehaladásunk legfőbb zá- löga. Ha az új esztendő küszöbén, a jövő feladatainak távlatából mérlegeljük hazánk gazdasági életének sterkezeti változásait, azt kell mondanunk, hogy egé­szen különleges szerep jut a Barátság kőolajvezetéknek és az ezzel kapcsolatban létre­jövő Dunai Kőolajfinomító-. nak. A gazdasági elemzés azt mutatja, hogy e kőolajvezeték magyar szakaszának kiépítése világviszonylatban is a legol­csóbban_ és műszakilag leg­korszerűbben, s ráadásul táv­latilag is megoldja a gazda­sági életünk számára létfon­tosságú kőolaj behozatal prob- , lémáját. Éppen ezért jelentő­sége kihat az ország egész gazdaságának fejlődésére és rendkívül sokoldalú segítséget nyújt az ötéves terv második felében előttünk álló magas­szintű feladatok sikeres meg­valósításához. Ahhoz, hogy ennek jelentő­ségét felmérjük, előre kell bo­csátani: a gazdasági-technikai ; fejlődés világszerte az olaj és földgáz rendkívüli előretörését hozta az egyes országok ener­gia-mérlegében. A • szovjet fűtőanyag-mérlegben részese­désük már ma is több mint negyven százalék, három év múlva már meg kell haladnia az ötven százalékot, 1980 kö­rül pedig a hatvanöt százalé­kot. A Szovjetunióban ennek megvan a természetes anyagi bázisa. A népi demokráciák viszont (Románia kivételével) az igényekhez képest olajsze- gények. A magyar kőolajter­melés az utóbbi öt évben két­szeresére nőtt és 1962-ben, az ideiglenes adatok szerint, meg­haladta az 1,6 millió tonnát —, de így is csak alig felét fedezi a szükségleteknek. Nem is be­szélve arról, hogy a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan ha­ladó fűtőanyag-mérleg válto­zások az igényeket is gyorsan növelik. Eddig is a Szovjet­unió elégítette ki az említett országok iparának kőolajigé­nyét: az olajat két-háromezer kilométeres távolságra vasúti kocsiban szállították. Ez a szál­lítási módszer azonban nem gazdaságos. Sőt a szállított mennyiség növekedéséül arányban egyre kevésbé az. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Jí. ülésszaka 1958- ban azért határozta el a ..Ba­rátság olajvezeték” megépíté­sét, amely 1965-ben mintegy évi 15 millió tonna kőolajat szállíthat a Szovjetunióból a népi demokratikus országok­nak. EZ AZ OLAJVEZETÉK már méreteiben is szimbolizál­ja a KGST-ben megtestesülő tervszerű szocialista együtt­működés erejét és távlatait. Ez a világ legnagyobb kőolajszál- lító csővezeték-rendszere, öt­ezer kilométeres hosszával ak­kora, mint az utána következő két leghosszabb ■ vezeték, az észak-amerikai Big Inch és a Szaúd-arábiai Tapline együtt­véve. A vezeték a Volga menti Kujbisevből indul el, a világon egyedülálló 1020 milliméteres csőátmérővel. 'A bjelorussziai Mozir városánál válik ketté, északi és déli ágra. Az északi ág több mint 1200 kilométeres hosszúságban északnyugati irányban húzódik és Lengyel- országon keresztül az NDK­béli Schwedt vámosába fut. A déli ág 1730 kilométeres hosz- szúságban csehszlovák terüle­ten keresztül lép be Magyaror­szágra. A csehszlovák ág Po­zsonyon keresztül Bmo érinté­sével Prága közelében ér vé­get. A magyar elágazás útim a nyomvonal hossza 130 kilomé­ter és „végállomása” az épülő szászhalombattai finomító, a születés előtt álló Dunai Kő­olajfinomító. Ez az üzem, amely 1965-ben kezdi meg a kőolaj feldolgozását, ötéves tervünk egyik legnagyobb al­kotása. Elkészülte után évi több millió tonnás kapacitásá­val hazánk Világszínvonalon álló korszerű, nagy kóölajfinö- mítója lesz. A finomító mellett épül Magyarország legnagyobb erőműve. Ez a finomítás után visszamaradó fűtőolaj bázisára épülve, villamos energiát ter­mel. A nagy szászhalombattai finomító elkészüléséig a kő- olajvezetékeket Kápolnásnyé- kig meghosszabították, s egy régi vezeték felhasználásával Szőnyig továbbítják a kőolajat Itt a régebbi üzemek mellé évi egymillió tonna kapacitású desztillációs üzem épül. Ennek a felhasználása és létrehozása azt jelentette, hogy még a nagyfinomító teljes elkészülte előtt „beléphetett” Magyaror­szágra a csővezetéken szállított szovjet kőolaj. A múlt év őszén megtartott szonyi avatóünnep így valóban „nagy napja” volt az ötéves terven dolgozó ma­gyar népgazdaságnak és a KGST-nek egyaránt. MINT EMLÍTETTÜK, a Ba­rátság olajvezeték és a Dunai Kőolajfinomító működésének teljes gazdasági jelentősége csak a jövőben — de már a legközelebbi jövőben — bon­takozik ki. Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy az előzetes számítások szerint a csővezetékeken történő olaj­szállítás önköltsége három- négyszerte kisebb a vasúti szál­lítás költségeinél. így a csőve­zeték beruházása mintegy há­rom év alatt megtérül. Vannak azonban ennél mé­lyebbré ható gazdasági előnyök is, amelyek már közvetlenül befolyásolják 5 éves tervünk és távlati fejlesztési terveink si­keres teljesítését. A legjelen­tősebb talán az, hogy a világ legnagyobb köolajelőfordulá- saival állandó és zavarmentes kapcsolat létesül, s így a ma­gyar kőolajellátás hosszú terv­időszakokra teljesen biztosítva van. Már pedig legfontosabb célkitűzéseink: a mezőgazdaság gépesítésétől a közúti szállítás fejlesztésén keresztül az ipar energiaellátásán át a vasút die- selesítéséig — mind kőolajter­mékeket igényelnek. Ugyan­csak döntő a zavarmentes olaj­ellátás leggyorsabban fejlődő és iparunk világszínvonalra emelése szempontjából ' talán legdöntőbb ágazata, a vegy­ipar szempontjából. Hiszen a kőolajtermékek biztosíthatják leggazdaságosabban a vegy­ipar alapanyag-igényét, a mű­szálak, műgyanták, műtrágyák gyártásának bázisát. HA EGYALTALABAN lehet ebbén a kérdésben fokozatok­ról beszélni,- azt kell monda­nunk, hogy Magyarország szá­mára még fontosabb, nagyobb jelentőségű a Barátság Kőolaj­vezeték, mint a többi népi de­mokratikus ország számára. Nem szabad elfelejtenünk, hogy kedvezőtlen természeti adottságaink miatt a hazai energiatermelés zömét kitevő gyenge minőségű szenek ter­melése sokkal drágább, a ter­melékenység jóval kisebb, mint Csehszlovákiában, az NDK-ban, vagy Lengyelor­szágban, s ezekben az orszá­gokban az egy lakosra jutó energiahordozó-készlet is sok­szorosa a miénknek. Így hát vallóban nem túlzás azt mon­dani: a Barátság olajvezeték belépése, majd a Dunai Kő­olajfinomító megindulása va­lóságos fordulatot jelent ha­zánk gazdasági fejlődésében, döntő tényező lesz ötéves ter­vünk sikeres megválás {fisá­ban és új, merészségükben is reális tervek távlatait nyitja meg számunkra. G. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom