Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-22 / 44. szám

1983. február 32., péntek NÉPCJSAO 3 Riportereink a víz nyomában VVVVVVVV*VWWWVVV\A/VW\/'VVa/>WV/VWW»/V\^/WWWWW\/'\A Kétszáz házba tört be a víz Hatvanban - Halált okozott az olvadás - Jelesre vizsgáznak a gépkocsivezetők - Másfél métert emelkedett a Rima vize - Munkában a tűzoltók Az elmúlt napokban mért mínusz 15—20 fokos „hideget” a szerdai és csütörtöki napon váratlanul plusz 6 fokos hő­mérséklet váltotta fel. A hir­telen megenyhült időjárás kö­vetkeztében eső, havas eső esett, s ez belvíz- és árvíz- veszélyt okozott megyénkben, sőt Füzesabonyban halálos baleset történt miatta. A belvíz- és árvízveszély mértékéről érdeklődtünk íná­di József elvtárstól, a megyei tanács elnökhelyettesétől. — Megyénkben az esetlege­sen jelentkező belvíz- és árvíz­veszély időbeni felfedése és el­hárítása érdekében az egész megyénket átfogó figyelő szol­gálatot szerveztünk, a Tisza hídjaihoz őrséget állítottunk. Jelentéseiket összegezve megyénkben nincs jelentősebb árvízveszély, de jelentkezett a belvíz I dészeti alosztály vezetője, megnyugtat bennünket. — Kitűnőre vizsgáztak a közlekedésben részt vevő jár­művek vezetői — a tegnapi napon nem történt súlyosabb közlekedési baleset a megye területén! A jó bizonyítványt azonban meg kell tartani, s ezért fel­hívjuk a gépjárművezetők fi­gyelmét, nagyon óvatosan ve­zessenek, mert a latyakos út­test ugyanolyan veszélyt rejt magában, mint a fagyott, vagy havas. Belvíz legnagyobb mérték­ben Hatvan egyes kerületeinek lakóházait veszélyeztette. A szerdai napon közel kettőszáz házba tört be a víz, s további 500 ház volt veszélyeztetve. Hatvani Györgynek, a városi tanács elnökének jelentésére támaszkodva: az eső okozta belvíz délelőtt 10-kor jelentke­zett. A csatornák, árkok és a lefolyók az előző napi hideg időjárás következtében be­fagytak, s így a hirtelen lezú­dult csapadék az utcán, laposabb helyeken gyűlt össze. Rövid időn belül 140—160 lakás ke­rült 5—30 centiméteres víz alá. A Bajcsy-Zsilinszky utcá­ban valamennyi ház, a Jókai utcának egye« része, a Mészá­ros Lázár utcában 30 lakás alapjait mosta a víz. Veszé­lyeztetve volt az Utász, a Tü­zér, a Huszár és az Attila ut­ca. Az elemi kár elhárítására kivonult a tűzoltóság, segített a honvédség, a városi tanács dolgozói, valamint részt vett a munkában az érintett utcák mintegy 600 lakosa. Megnyitot­ták a Bajcsy-Zsilinsáky utca végét, s a vasút alatt a Zagy­vába vezették a belvizet. Át­vágtak több úttestet, s meg­tisztítva az árkokat, lefolyókat, hajnali 2-re elhárították a ve­szélyt Poroszlón a laposabb helye­ket uralta a belvíz. Donnán- dón három lakásba tört utat a belvíz, de gyors közbelépéssel mindenütt megakadályozták a nagyobb károkat. Egerben a Puky Miklós ut­cában három házat látogatott meg a víz. A három lépcső magasságú belvizet a tűzoltók szivattyúzták eL Övintézkedéseket megye- szerte életbeléptettünk, opera­tív tervet dolgoztunk ki eset­leges árvízveszély idejére, az időbeni kilakoltatáshoz, átköl­töztetéshez. Ezúton kérjük a lakóházak megbízottait, s az intézménye­ket, hogy tartsák tisztán a le­folyókat, belvízlevezető árko­kat, mert ezzel jelentős mér­tékben elhárítjuk a veszélyt — fejezte be tájékoztatását Ivádi elvtárs. Füzesabonyi értesülésünk tragikus hírről ad tudomást. Csütörtökre vir­radó éjjel egy órakor érte el az áradás Füzesabonyban a Laskó patak menti házakat, s Postás Juditék lakása össze­dőlt. Az ötéves kislány, aki szüleivel együtt otthon aludt, holtan maradt a romok alatt. A szomszédok — akik a zajra felébredtek — már csak a kis­lány szüleit tudták megmen­teni. Az esős, latyakos utakon nehéz a közlekedés, de Kör- nyei elvtárs, a közlekédésren­Legfrissebb SZIHALOM A 3-as számú főútvonalról letérve a Mezőszemere felé vezető utat 20—30 cm vastag­ságban borítja a víz. Az út­menti árkok telve vannak hő­dével, az útőrök megfeszített munkával igyekszenek vízte­leníteni a nehezen járható mellékútvonalakat. MEZŐSZEMERE A falu szélén elterülő ter­melőszövetkezeti major épüle­tei között magasan áll a viz. A közös gazdaság tagjai, Kele­men Barnabás brigádvezető irányításával, vágják az árko­kat elrekesztő jeget. A faluban sorra vágják át a lakosok az árkokat keresztül­szelő hidakat, amelyek most akadályozzák a víz levezetését, Több kertet, udvart teljesen elborított a víz és így szinte minden háznál lapátot, ásót fogtak a mezőszemereiek. EGERFARMOS A csütörtök reggelre virradó éjszaka a falu határában fo­lyó Rima vízállása 120 centi­métert emelkedett. A teljes tetőzésig már csak alig egy fél méter hiányzik. Nagy István, az Egerfarmosi Községi Ta­Tóvári Józsefnek, a posta műszaki fenntartási üzem ve­zetőjének tájékoztatása alap­ján a hírközlésben kisebb za­varoktól eltekintve, — amelyek az átázás következtében je­lentkeztek — különösebb fenn­akadás nincs, az esetleges meg­hibásodást felkészülten vár­ják. Az egyetlen tragikus kime­netelű esettől eltekintve me­gyénkben nincs különösebb ag­godalomra szükség, viszont a nagy mennyiségű csapadék, megduzzasztva a patakokat, s folyókat, állandó készültséget igényel, az úttestek jobban megrongálódhatnak, s ezért a közlekedésben részt vevők fe­lelőssége is nagyobb. jelentésünk nács vb-titkára elmondotta, hogy a faluban elsőfokú ár- vízvédelmi készültséget ren­deltek el, és éjjel-nappal ár­vízfigyelő szolgálatot tartanak. Kovács Barnabástól, a ter­melőszövetkezet elnökétől hal­lottuk, hogy a közös gazdaság őszi vetéseinek egy részét viz borítja, a tsz-tagok megkezd­ték a földekről a vizek leve­zetését. Egerfarmoson is be­tört a víz a kertekbe és az udvarokba, több háznak a pin­céjét elöntötte, sőt, egy olyan pincét is elárasztott a víz, ahol 14 éve nem volt vízbetörés. FÜZESABONY Gyakran csengett tegnap á tűzoltókirendeltség telefonja. A legtöbb telefonáló sürgős se­gítséget kért, mert pincéjét, vagy házát elöntötte az olvadó hóié. Marczis János, a kiren­deltség vezetője, arról tájé­koztatott bennünket, hogy tegnap Dormándon 8 háznál, Aldebrőn 6 háznál, Füzes­abonyban két háznál volt szükség a tűzoltók segítségére. Poroszlón 11 háznál tört be a víz és a községben a helyi ön­kéntes tűzoltók végezték el a víz kiszivattyúzását Pilisi E.—Tóth 1. A KOVÁCS A pókhálós sarkú kovács- műhelyben megszorul a meleg. Fúj tatóval szítják a tüzet, az üllőn pedig lópatkókat, eke­vasakat élesítenek a kovácsok. Két idősebb férfi áll az üllő mellett. Elmerülten végzik munkájukat, észre sem veszik, hogy a műhelybe lépek. Az egyikük Dudás Miklós, akit keresek. Azt beszélik a falube­liek, nagyon érti szakmáját, ügyes kezű ember, még a nó­tát is ki tudja verni az üllőn, amíg a kocsikerék abroncsát kalapálja. — Tizenhét éves korom óta csinálom — mondja később, hogy abbahagyja a munkát és beszélgetni kezdünk. Közben öreges mozdulatokkal tessékel be a lakásba, amelynek végé­ben van a műhely. Zavartan kér bocsánatot a rendetlensé­gért, a hidegért, de nincs, aki rendet tegyen a házban. Egy éve, hogy eltemette feleségét. Ahogy leülünk az asztal mellé, s egymás után rakjuk a szót, időm van közelebbről is hosszabb ideig elnézni ezt az embert. Szikár, csontos termet, izmai még ma is kemények, akár a vas, amellyel bánik. Hatvanhét éves. Haja fehér, mint a frissen hullott hó, sze­me kék és csillogó, akár a fia­taloknak. Hangja szolid, csendes. Ne­hezen melegszik bele a beszél­getésbe. Eleinte én kérdezek, s ő válaszol. Így tudom meg, hogy 13 éve dolgozik a hely­beli Dózsa Termelőszövetke­zetnek, de csak 1959 óta tsz- tag. — Nem panaszkodhatom — magyarázza. — Jól keresek. A szövetkezet fogatait, munka­eszközeit javítgatom, ma pél­dául ekevasak egyengetését csinálom, amelyek még az őszi, száraz talajban csorbultak ki. Aztán arról beszél, hogy a felszabadulás óta telt egy új ház építésére is, az áll most is a régi, nádfedeles ház helyén. Amikor a múltra kerül a sor, tekintete elréved és sokáig időzik a falon felesége képén. — Csak ő tudná megmonda­ni, - mennyit szenvedtünk — mondja kesernyésen, majd 1919-ről beszél: — A debreceni munkásör zászlóaljban szolgáltam — meséli és szavai nyomán kitá­rul előttem 67 évének minden jelentősebb állomása. Itt született Nagy fügédén. Kilencen voltak testvérek. Egy évig dolgozott kovács­segédként, amikor behívták katonának az Osztrák—Ma­gyar Monarchia hadseregébe. Megjárta az olasz frontot, Do- berdónál sebesült meg. Aztán Bécsbe került, később pedig Csehországba, majd Debrecen­be helyezték. Itt érte az őszi­rózsás forradalom és a Ta­nácsköztársaság kikiáltása. Azon a napon nem dolgoz­tak. Kivonultak az utcára és forradalmi dalokat énekeltek, majd megalakították a direk­tóriumot és a debreceni mun­kásör zászlóaljt. Igen! Dtidás Miklós kala­páccsal és fegyverrel szolgálta a Tanácsköztársaságot. Pán­célvonatokat készítettek, de ha a szükség úgy hozta, fegy­A nyeviunsxlii torony titka A híres nyevianszki torony környékén, (Nyevianszk város az Uraiban fekszik) a tudósok vízzel elárasztott föld alatti kazamatákat fedeztek fel. A legenda szerint Gyemidov uráli iparos a XVIII. század elején munkásait föld alatti kazamatákban vízbe ölte, ne­hogy kiderüljön, hogy hamis pénzveréssel foglalkozik. A tudósok felfedezése nagy érdeklődést keltett. A városok­ból és falvakból sokán levél­ben kérik, hogy számoljanak be a további kutatásokról. A tudósok figyelmét felkel­tette a cserksasszki területen lakó Vaszilij Vlaszenko levele, aki már hosszú esztendők óta tanulmányozza a nyevianszki tornyot. — Meggyőződésem — írja Vlaszenko —hogy a felfede­zett kazamatákban nemcsak a tragikusan elpusztult emberek csontváza, hanem az eszközök is megtalálhatók, amelyekkel a hamis ezüstpéhzt verték. Meggyőződésem továbbá, hogy a víz ugyanazon a csatornán elvezethető a kazamatákból, amelyen a kazamatákat annak idején elárasztották. Ezt a csatornát kellene megtalálni. A tudósok folytatják a kuta­tásokat. Először 18 évesek! Most választanak először. Tizennyolc évvel ezelőtt szü­lettek, amikor a nyugati határszél felé üldözték o fasisztá­iét, amikor a romok között, ezernyi könny és tengernyi szenvedés után sarjadzani kezdett az új vetés. Olyan korban és olyan korra születtek, amely a számukra természetes elem, mint halnak a víz, de amelyről és amelyért a népek legjobbjai álmodoztak, küzdöttek évszázadokon át. Mindaz, amire emlékeztettünk a választási felkészülés időszakában, mindaz, ami eleven, alig halványuló emléket jelentett az idő­sebb nemzedék számára, nekik már csak történelem volt és az marad. Ha fellapozzák a történelemkönyvet, egyformán megtanulandó lecke volt szántukra a tatárjárás és a nyilas uralom, a magyar szabadságharc és a Tanácsköztársaság... Történelem a Friss Űjság 1938. május 17-i cikke, amely arról számolt be, hogy egy hatgyermekes családanyának már arra sem volt ereje, hogy á Dunába ölje magát és gyerme­keit, — a parton összeesett. Történelem a Magyar Hírlap 1927. március 20-i írása, amelynek ez a címe — s ez a cím mindennél többet mond —: „Villamoskalauznak, Írnoknak, szolgának jelentkeznek diplomás orvosok Csordás Elemér tisztifőorvosnál". ... és a történelem ezernyi szó, amely magyarul hang­zik, de míg meg nem magyarázzák, vagy magyarázták, telje- sen értelmetlennek tűnt a számukra. Szolgabíró és báró, lakáj és summás, cselédlány és gyáros, nyilas és Számonkérő Szék, — hogy csak néhányat említsünk a megszámlálhatat- lanból. Most, hogy odaállnak a választási urnák elé, óhatatlan a gondolat: íme, egy egész generációnyi már népi rendsze­rünk. Üj, fiatal, egészséges és szabad nemzedék nőtt fel hazánkban, a népi demokrácia, a szocializmus építésének viszonyai közepette, amikor nem kevés hiba, még több ellenség közepette népünk^ mégis diadalmasan építette, erő­sítette Nyugaton ezerszer pusztulásra kiáltott hazáját. A mi erőnket, igazságunkat, munkánk eredményét elsősorban talán nem is a gyárak, a kulturális, egészségügyi intézmények fém­jelzik, hanem elsősorban a 18 nem mindig könnyű, de min­dig térvektől és munkától terhes év, amely idő alatt felnőt­ték ők: egy elpusztult társadalom kataklizmájából új életre tápászkodó és most izmosán fejlődő kor gyermekeiként. (gy...ó) JlVuuLeniuip Liíjycuiazőii az útüonalőn MAGAS, fiatal, amióta él, Egerben lakik, tíz esztendeje lassan, hogy a rend őreinek egyenruháját viseli. Vele rót­tam a minap Eger utcáit, azt a belvárosi körzetet, ahol min­dennap megfordul. Vetkőztetés nincs, huligánok nem járnak errefelé, a bankot senki nem akarja kirabolni, mi hát a nyolcórás szolgálat tartalma, mit csinál a rendőr? Ez érde­kelt. Arra nem vállalkoztam, hogy délután kettőtől este tizig sé­táljak „rendőri felügyelettel”, de este 7 órától csaknem a szolgálat végéig elkísértem az őrmester elvtársat. — Nem ég az első lámpája, elvtárs! — állít meg egy teher­autót. Kollár József, az FB— 39—64-es forgalmi rendszámú kocsi vezetője, egészen elké­pedt. — Most csak figyelmezte­tem, csúszós, veszélyes az út, ügyeljen jobban, hogyan vesz részt a forgalomban! A gépkocsivezető köszöni, kipróbálja a lámpát, aztán mire felér a Vörös Csillag Mo­zihoz, már a második kocsi jön a neonfény alatt, minden világítás nélkül. — Nem létezik, hogy nem ég — vonja kétségbe a rendőr szavait Eged László, a GÁ— 42—95-ös forgalmi rendszámú munkásautóbusz vezetője. Felpattan a motorházra, verrel védték a munkázhatal- mat. Dudás bácsi legszívesebben ff 39-es dandárnak készített páncélvonatra emlékezik visz- sza. Hatalmas páncéllemezeket préseltek össze és ezekkel bo­rították be a szerelvényt, de ágyúval és géppuskával is el­látták a vonatot, amely sokáig rettegésben tartotta az ellen­forradalmárokat. — Emiatt kellett nekem a Horthy-rendszerben annyit szenvednem, mert tudták, hogy vörös katona voltam — fejezi be visszaemlékezéseit az öreg kovácsmester. Sokáig csend szakítja meg a beszélgetést, majd visszaté­rünk a műhelybe. A fújtató taposójcara lép, szítja a lángot, amely között ismét felizzik a vas, s amelyből patkót ková­csol. Kis idő múlva kikapja a lángból a vasat, az üllőre te­szi és kalapálni kezdi. Minden csapásánál szikraeső hull a földre, a vas pedig engedelme­sen meghajlik a nagyfügedi kovács előtt. Fazekas István piszkálja a zöld lámpákat, s nagyot néz, hogy nem ég a vá­rosi világítása sem. — Előbb győződjön meg ró­la, hogy kinek van igaza, s az­tán mondja, hogy nem létezik! — inti az őrmester. — Vigyáz­zon, mert emberek élete van a maga kezében! Mehet to­vább! CSENDES A BELVÁROS. Kedden sok zenés helyen szü­netel a muzsika, a fiatalok se­hol sincsenek. Alig néhónvan üldögélnek a Dot 3-presszóban, a Halászcsárdában is csak két asztal foglalt, mert senki sem szívesen tapossa a csurgó eső­vel vegyes havat, — Tessék felmenni a gya­logjáróra! — hangzik a figyel­meztetés nemegyszer. — Az emberek olyan szívesen járnak az úttesten, nem gondolnak arra, hogy a gépkocsiknak mi­lyen nehéz ilyenkor megáll- iniuk. vagy elkerülni a gyalo­gosok okozta balesetet. Egy pillanat! — otthagy — Jóska! Menj most már haza! Nem is szolgálnak ki, meg neked se válik már hasznodra az ívás! — Mé... — botlik egyet az ember. — Nekem meg ki... mo-ondja meg, hogy... hö ... ne igyák?! — lehetetlenül néz ki, de még áll a lábán az em­ber. — Én mondom. Menj haza, megártott valahol neked a név­nap. Nyugodtan otthagyja a félig imbolygó alakot, aki csak elő­veszi jobbik eszét és elindul. — Hazamegy. Vele ma már nem kell törődni. Az I-es kórház előtt valaki támogatja a fát. — Ugye, maga a sörösöknél dolgozik? — áll elébe az őr­mester elvtárs. — És hol van a sörjárandósága? •— Itt, az üvegben. Itt meg a táskában a másik. — Akkor hol ivott? — Bent... IRÄNY A SÜRPALACKO­ZÖ. Nem nyugszik bele csak a figyelmeztetésbe. Útközben el­mondja, hogy jól ismeri már* gyermekei vannak az ember­nek, a Jankovics Dezső utcá­ban lakik, s a családja, gyere­kei nemegyszer így látják ha­zatérni. Csak egy ember van benn, de az is rögtön ráismer az ,, Andrásra”, aki mint mondot­ta, nemrég ment el az üzem­ből. — Hát... be volt egy kicsit állítva. — És, akkor hogyan foglal­koztatták?1 No, majd ennek utána nézünk egy kicsit. — Be kellett volna vitetni a kórházba! Hadd mossák ki a. gyomrát! — véli egy járókelő. — Igen, de a költségek is­mét a családot sújtanák, akik elöl úgyis elissza a pénzt — töpreng a rendőr, szinte úgy magának. ■CSENDES AZ ESTE, járó­kelő alig. Én a magam részéről befejeztem az esős sétát, de neki mennie kell tovább mind­addig, míg le nem váltják. Sé­tának tűnik, pedig valójában a rendre, az emberek testi épségére vigyáz, s nem a bün­tetés, hanem a nevelés első­sorban a feladata. Ezen az es­tén» is előfordult néhányszor, hogy ő szép szóval közeledett az emberekhez, s talán egy ki­csit túl szabadon, kihasználva a mai rendőr emberségét, ezek a „delikvensek” csúnyán megcáfolták azt, hogy szocia­lista társadalomban élnek. A rendőr végigiárta útját. 8 nyomában nyugalom, békes­ség maradt... (ádám) AFRIKAI DÖNTÖ éfaí Al/M ser... (Toncz Tibor rajzaj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom