Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-16 / 294. szám
1962. december 16., vasárnap népújság 5 Választási előkészületek Bélapátfalván Elmúlt már a hivatalos idő, de Kovács Gábor bélapátfalvi vb-elnök szobájából mégis villanyfény árad. Az elnök íróasztala mellett ül, nézegeti a falu térképét, amelyen különböző színű vonalak jelzik a 48 választókerület határát. Fiókjában a választással kapcsolatos ütemterv, a pontosan megjelölt határidőkkel, amelynek betartásáért a végrehajtó bizottság, de Kovács Gábor személy szerint is felelős. Tekintettel arra, hogy a választásokkal kapcsolatos munkák szerte az országban jó ütemben haladnak, tőle is érdeklődünk: Mit tettek eddig és mit tesznek ezután? — Üj ember vagyok a tanácsnál, — válaszol az elnök. Mindössze egy hónapja vagyok a végrehajtó bizottság élén és máris itt a nagy munka előttünk. Kijelöltük már a választókerületeket és befejeződött az összeírók munkája is. A községben 2100 szavazópolgár van, s nagyon ügyelnek arra, hogy nehogy kimaradjon bárki is a névjegyzékből. Az összeírást 16-an végezték, — hatan pedagógusok, akik tanítás előtt, vagy után keresték fel a családokat és végezték ezt a felelősségteljes munkát. A választás időszakában különösen sokat tanácskozunk a Hazafias Népfront vezetőivel, akiktől sok segítséget, támogatást várunk. A jelenlegi tanács már megtártotta utolsó ülését, amelyen a falu kulturális életéről, a kultúrmunká- ról számolt be Mező Sándor kultúrotthon igazgató. — Milyen véleménnyel vannak az emberek a tanács négyévi munkájáról? . — Szeretném elmondani válaszképpen erre a kérdésre, folytatta szavait a tanácselnök —, hogy a jelenlegi 48 tanácstagnak nagyobbik része eredményes munkát végzett az elmúlt években és méltók voltak választóik bizalmára. Voltak olyanok viszont, akik meg- váldsztásuk után már nem sokat törődtek azzal, milyen feladat, milyen kötelesség áll előttük és bizony nem egyszer még arra sem tartották érdemesnek a község ügyeit, hogy a tanácsülésekre eljöjjenek és ott hozzászólásukkal bírálják, vagy támogassák a falut érdeklő kérdéseket. Dicséretet érdemel a községfejlesztési és pénzügyi állandó bizottság, amelynek munkája nem merült ki pusztán formaságokban, és most, négy év^után, nyugodt lelki ismerettel állhatnak a falu elé. — Milyen feladatok várnak Bélavátf alván az új tanácsra az elkövetkezendő években? — Az elnök mosolyog és bizonyára arra gondpl, hogy alig egyhónapos elnöki gyakorlat után neki már arra is választ kell adnia, mi lesz a teendő évek múltán. Kovács Gábor falubeli ember, ismeri községének minden gondját, így mégMegjelent Marx-Engels műveinek 8. kötete a Kossuth Könyvkiadónál A kötet Marx és Engels 1851 augusztusa és 1853 márciusa között írott tanulmányait foglalja magában. A terjedelmesebb munkák közül ebbe a kötetbe kerültek a következő írások: Engels: »Forradalom és ellenforradalom Németországban, Marx: Louis Bonaparte Brumaire tizennyolcadiké ja. Marx: Leleplezések a kölni kommunista perről, Marx— Engels: A számkúvetés nagyjai. Tartalmaz a kötet több magyar vonatkozású írást is. Töredékek A Magyar Televízió műsora unalmasabb, mint a róla írt kritikák. ★ Üjsághír: „Holland—magyar futballmeccs lesz Hágában. — A hollandok leállítják a szélmalmokat, hogy ne zavarják a magyar rádióközvetítést. ★ Mindenki saját arcbőrének 'cserzővargája. (garas) sem nehéz megadni a választ. — Nagyszerű terveink vannak — folytatja szavait. Meg kell oldanunk, feltétlenül a falu ivóvíz ellátását, mert kút- jaink nagy része fertőzött, a bennük levő víz emberi fogyasztásra alkalmatlan. Sor kerül majd egy négytantermes iskola építésére, hiszen gyermekeink — legalábbis egy részük — jelenleg nem a legmegfelelőbb körülmények között tanul. Szükségtermeink vannak, amelyek kicsinyek, zsúfoltak, egészségtelenek. A kulturális tervek megvalósításában továbbra is számítunk a Bélapátfalván dolgozó pedagógusok segítségére. Az utóbbi időben mind elégedettebbek vagyunk pedagógusaink iskolai és iskolán kívüli munkájával és bízunk abban, hogy a pedagógusok az új tanácsnak is megadnak majd minden támogatást. Jelentős lépést teszünk majd előre a cigánykérdés megoldásában, a falu új arculatának kialakításában is. Rövidesen sor kerül a cementgyár, rekonstrukciójára, amelynek eredményes befejezése minden bizonnyal elősegíti községi terveink végrehajtását is. A bélapátfalvi vb-elnökkel folytatott beszélgetés meggyőzött minket arról, hogy a faluban komolyan és lelkiismeretesen készülnek a tanácsválasztásokra, s idejében elvégeznek minden ezzel kapcsolatos munkát. Szalay István MegaluLuU Gyöngyösön a mezőgazdasági szak emberek klubja jtö legyél: 3ÍS (Foto; Kiss Béla) A szocialista mezőgazdaság rohamos fejlődése megkívánja, hogy a szakemberek lépést tartsanak a mezőgazdasági tudomány gyors fejlődésével. Ennek elősegítésére a Gyöngyösi Mezőgazdasági Technikum szaktanárainak kezdeményezésére, a MEDOSZ megyebizottság segítségével megalakult' Gyöngyösön a város és a járás mezőgazdasági szakembereinek klubja. A klub keretében két szakcsoport működik majd, egy szőlészeti és egy általános mezőgazdasági szakcsoport. A klub székhelye a technikum Nemecz János téri kollégiumának társalgója. A tervek szerint a havonta egyszer tartott összejövetelen országos hírű szakemberek tartanak majd előadásokat a nagyüzemi mezőgazdaság legfontosabb problémáiról. Ezenkívül a klubhelyiség minden pénteken délután a tagok rendelkezésére áll, hogy kicserélhessék tapasztalataikat, s áttanulmányozhassák a legfrissebb kül- és belföldi szakfolyóiratokat, szakkönyveket. Szeretnénk elérni, hogy a klub a mezőgazdasági szakemberek központjává váljon. Célunk, hogy a klub fenntartása is hozzájáruljon a nagyüzemi mezőgazdaság fejlődéséhez. Popovics Géza, Gyöngyös. A selypiek kettős feladata Megkezdődött a téli nagyjavítás. Kettős feladatot jelent ez a Selypi Cementmű dolgozóinak. Decemberben végig termelni kell, de a kazánház nagyjavítását máris el kell kezdeni. És a többi gép nagyjavítását, éves karbantartását is maguk csinálják az idén. Hogyan lehet ezt sikeresen megoldani? A MÁV-tól igényeltek egy használt mozdonyt, az adja a gőzt, amíg a gyár kazánját javítják. A Cementipari Gépjavító Vállalat munkásaira sem várhatnak február végéig, mert februárban már 500-as fehér cementet kell termelni. A Selypi Cementmű dolgozói az idén maguk látnak hozzá a nagyjavításhoz. Ha összefognak, ha mindenki akarja, sikerülni fog. Idejében elkészülnek vele és a munka minőségében sem lesz kifogás. Elengedhetetlen, hogy a nagyjavításhoz mindenki tudása legjavát adja, hiszen most valóban maguknak dolgoznak, egész évben maguk látják hasznát, vagy kárát. Bányai István, Selyp. Fodrászlányok dicsérete Vonatcsatlakozásra vártam Vámosgyörkön. Az állomás előtt sétálgatva lettem figyelmes a fodrászmühely cégtáblájára, s mivel bőven volt időm, betértem hajat vágatni. Az üzlet helyiségét nehéz megtalálni, végül egy helyi lakos irányításával egy rossz állapotban levő épület egyik kis zugában találtam meg az üzletet. Első látásra azt hittem, a női fodrászatba tévedtem be, —- aznap ugyánis csupa nődolgozó volt benn. Magam x§ idegenkedek attól, hogy nő vágja a hajam, vagy borotváljon, de kellemesen csalódtam. Nagyszerűen és gyorsan dolgoztak. Egyik vasutas ismerősöm elmondotta, ő már régen idejár, s a lányok munkájáról csak elismeréssel beszélhet. Hadd dicsérjem őket a nyilvánosság előtt. A ktsz vezetőinek pedig annyit: kulturáltabb fodrászüzletre lenne szükség Vúmos- györkön is. Szigetváry József Füzesabony ÚAlyan teddide-teddoda ember volt Patkós Péter a majorban, mint a szalonnafölső a háztartásban. Meg lehet vele kenni a szoruló fűrészt, a nyekergő kiskaput, rá lehet kötni az elmérgesedett sebre, hogy gyorsabban hegedjen; ha éppen kong a bődön alja, szükségből rántotta, vagy tarhonya alá is megteszi, de amúgy egymagában egy garast sem ér. „Mindegy” Patkós, csak így hívták, mert neki aztán igazán mindegy volt, mit csinált, csak a nap teljen. Se asszony nem várta otthon, se gyerek nem rángatta a nadrágját, úgy állt a világban, mint az ember egyszem ujja. Megvolt különben Mindegy Péter rendesen. Ha küldték, ment; ha hívták, jött, persze csak úgy komótosan, olyanforma életelemmel, hogy holnap is nap lesz. Mert a dolognak nincsen lába, nem iramodik el az ember elől. S jobb azzal kelni, hogy ez meg az a mai munka, mint azzal, hogy no, máma aztán mit is kéne tenni? Még a községházán, a segédjegyző keze alatt tanulta ki ezt az életfilozófiát. Tudta, hogy ha egy hivatalszolgának nincsen dolga, akkor adnak neki, mert az nem lehet, hogy lábrázásért vegye fel a fixet. S minthogy életében más sem igen tanul, maradt Mindegy Péter ennyiben és ilyen tudománnyal. Nem is háborgatta őt senki a szövetkezetben sem. Félig- meddig úgy tekintették, mint akiből egy kerék’hiányzik, de nem sokat vergődtek vele. Keze nyomán ropogott a tűz a kályhában, elment a levél, meg az üzenet, s vele a nap is. Hanem egyszer hívatták Pétert a vezetőségbe. — Beszédünk lenne veled, Péter.;. — kezdte az elnök. — Itt volnék ... — Egy írást kaptunk a járástól... — Hm... / — Az van ebben az írásban, hogy küldjünk egy ügyes embert a nyolchetes csirketanfolyamra. Rád gondoltunk volna ... — Énrám? — Rád, Péter, merthogy te vagy a legkönnyebbik helyzetben. Se asszony, se gyerek, se kutya, se macska. Nálad nélkül elleszünk. Meg aztán rád is fémé egy kis okítás a csirketudományból. — Hát.., — A munkaegység jár, kosztot-kvártélyt ott adnak, éppen csak arra kell vigyázni, nehogy nagyon okoskodj! — nevetett az elnök, biztatóan. 'L’s Péter'elment. Vitte a katonaládát, s két hónapot , J egyhúztában letöltött a városban. Kapott egy pecsétes írást, hogy ő most már képzett csibenevelő, leadta az elnöknek, s másnap újra ment a tanácshoz, rakta a kis kályhát, söprögette az iroda elejit, mintha mi sem történt volna. De egy hónap múltán újra hívatták a vezetőségbe. — Hallod-e, Péter, megint jött egy papír • • • Megint rád gondoltunk ... Valami kendertermesztő tanfolyam ... Nyolc hét... — Hm .:. — Menj már el erre is! Te már benne vagy... Mindégy Péter pakolt és újra ment. Kapott egy másik bizonyítványt is, de ettől sem lett fürgébb a levélhordásban, a „szaladj, Péter, siess, Péter” munkában. Hazajött, újra ment, haza jött, újra ment, ez lett azután a dolga. Utóbb már csak a karácsony, vagy más esztendős ünnep találta otthon a faluban. Kisimult, megvárosiasodotl, s egyre szaporodtak a papírjai. Spárgatermesztés, vegyszeres gyomirtás, munkavédelem, gyümölcstelepítés, tejkezelés... s ki tudja, mi minden tudomány átfolyt már a fején. Amikor úgy fordult, hogy egy hónapig nem hívták a vezetőségbe már kezdett türelmetlen lenni. Negyvenkét esztendős korban könnyű hozzászokni a kényelemhez. A fehérkötényes felszolgáló kezéből jobb ízű a falat, mint az otthoni kiskol- lából. Minden harmadnap mozi... Minden este kimenő .. . S még csak azt sem mondják, hogy ejnye, Péter, megalszik a tej a szádban. Minden lakodalomnak vége szakad három nap alatt, 1 J S így Péter hosszú majálisának is beborult. Piroska könyvelő éppúgy zavarászta, mint azelőtt, jóllehet már viszketett tőle a talpa. Mégsem szólt, mert úgy gondolta, még mindig jobb az iroda körül lézengeni, mint a tyúkólban bujkálni, vagy a kenderföldön izzadni, esetleg szívni a ipérget a permetezésnél. Tanfolyam ide, tanfolyam oda, nem neki való a mezei munka. Soha életében még egy sírhelynyi földje sem volt, s .J-lőbb eltörne a karja, mint a kapanyél. S egyszer talán majd újra jön valami papír... Kitavaszodott, s Mindegy Péter hiába várt az új alkalomra. Ahelyett, hogy ő ment volna, bizottság jött. Vizsgálták az állattartást, a könyvelést, a szerződéseket, s hogy, hogynem, valamelyik bizottsági tag még azt sem átallotta megkérdezni,a vezetőségtől, hogy miként váltak be a tanfolyamot végzett tsz-gazdák, hogyan hasznosították a tudásukat a közösben. — Miféle gazdákról beszél? — kérdezett vissza az elnök. — Hát küldtünk, mi beutalót a baromfitenyésztési, kendertermesztési, gyomirtási, tejkezelési, meg mindenféle tanfolyamokra. S úgy tudjuk, küldtek is embert mindegyikre. — Persze, persze, hogyne küldtünk volna! — Mi van hát velük, hogy dolgoznak? — Dolgozgat, kérem, dolgozgat... A Patkós, a Mindegy Péter... — És a többi? — Milyen többi, mikor ez az egy van? ; — Nem értem ... — Szóval, hogy a Patkós volt mindegyiken.: — Hallatlan! — Már hogy volna hallatlan! — lármázott vissza az elnök. — Azt hiszik az elvtársak, olyan sok emberünk van nekünk? — De csak nem ez az egy tagja van a téesznek? — No persze, hogy nem egy, de ilyen csak egy. — Ügy érti, hogy más nem lett volna rá alkalmas? TJgy, úgy... — zengte kórusban a vezetőség. — Ki mást küldtünk volna? Patkóst másra nem igen lehetett használni, gondoltuk, ő lesz a közös deákja ... S jól választottunk, mert ezt az egyet igen nagy kedvvel, s igen jól csinálta. Sz. Simon István i Barál’ság szálai szövődnek A gyöngyösi híradósok és a mezőgazdasági technikum KISZ-szervezete között baráti kapcsolat létesült. A technikum diákjai ismerkednek a katonák életével, hétköznapjaival, az eddigi elzárkózottság helyett a barátság szálai szövődnek a diákok és a fiatal katonák között. Segítik egymást a kulturális munkában, sportban egyaránt. Közös rendezvények, szellemi vetélkedők, versenyek szerepelnek a tervben. Mindkét KlSZ-sze-- vezet tagjai igyekeznek a kialakult kapcsolatot erősíteni, tartalmassá tenni. A honvédség yészéről B. Nagy József hadnagy elvtárs, a KlSZ-szervezet titkára maga is a legmesszebbmenőkig támogatja a kezdeményezést, S a technikum tanulói is igen lelkesek. Az első közös kulturális tevékenység, egy „Ki mit tud? verseny rendezése volt. A vetélkedőn Zeneszámokkal, énekszámokkal, szavalatokkal, jelenetekkel léptek fel. Ezt a honvédség rendezte. A versenyből az összesített pontozás alapján a technikum került ki győztesen. Rövidesen sor kerül újabb vetélkedőre, sportversenyre is. Ézsiás János Gyöngyös író —olvasó találkozó Tarnabod községben nyolcvan termelőszövetkezeti tag találkozott Galabárdi Zoltán íróval. A jelenlevők baráti beszélgetés keretében kérdéseket tettek fel a vendégül látott írónak, akit kellemesen lepett meg, hogy a községben ismerik és olvassák könyveit. A beszélgess után, felolvasott egy részletet készülő új művéből. A jól sikerült találkozó megszervezése a helyi ■ tömegszervezetek vezetőinek munkáját dicséri, de ugyanakkor bizonyítja azt is, hogy a község lakói érdeklődnek az irodalom iránt. Mátyás Ferenc, Heves. Negyvenhárom év után... Ünnepre gyűltek össze tegnap az egri Beruházási Bank dolgozói. Ezen a szürke decemberi délutánon egy munkás élet hétköznapjaira tett pontot Sebők Bela, a megyei fiók igazgatója. Negyvenhárom év után úgy köszöntötték ezen a napon munkatársai, felettesei, barátai, hogy mint vezető — utoljára állt a jól összekovácsolt kollektíva előtt. Eljött e napra a Magyar Beruházási Bank vezérigazgatóhelyettese — Vető Kálmánná —, aki maga is légi ismerőse Sebők Imrének. Meghatottan olvasta fel Neményi 'István vezérigazgató üdvözlő szavait, amelynek legfontosabb, leglényegesebb mondanivalója az volt — a légi szakember ne búcsúzzon el végleg azoktól, akiket kezdet óta vezet, hanem nagy élettapasztalatával segítse azokat, akiknek munkáját most már nem hivatalból kíséri figyelemmel. Búcsúzott a szakszervezet is, amelynek már több mint négy- évtizede harcos tagja. Ez a búcsúzás sem volt könnyes, nem végleges, csak formális, mert, mint igazgatótól, mint vezető embertől elbúcsúztak, de mint a szakszervezet régi harcosára —- továbbra is számítanak. Megjelent a nyugdíjba vonulás kedves, megható ünnepén a város, és a megye pénzintézeteinek minden vezetője, a barátok, az ismerősök, s az egész kedves összejövetel azt könyvelheti el erről a napról, hogy bár „hivatalból” elbúcsúztatták a bank eddigi vezetőjét, ez a gyakorlatban mégis azt jelenti, hogy mindenkor ott áll mögöttük a negyvenhárom esztendő tapasztalataival, s az ember segítő szándékával. A KÖZÖS DEÁKJA
