Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-16 / 294. szám
1962. december 16., vasárnap NÉPÜJSAG 3 Levél az EM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat Munkásellátási Osztálya vezetőjének j Gyöngyös Tisztelt osztályvezető elvtárs ! Levelét, amelyben válaszolni próbált lapunk december 2-i számában megjelent „Pillantás a patakhídról” című cikkünkre, megkaptuk. Ha ez a válasz érdemben foglalkozott volna a riportban kifogásolt tényekkel, a két egri munkás- szállás lakóinak életkörülményeivel, tükrözte volna a szállóviszonyok megváltoztatásának legalább a szándékát — örömmel leközöltük volna a lapban. De az ön levele, szinte prototípusa az olyan megnyilatkozásoknak, amelyeknek egyetlen célja van: a bírálat makacs visszautasítása, hitelének rontása, értékének, jelentősének elbagatellizálása. Éppen ezért, a levél ürügyén — erre az ön levele ismét alkalmat adott — néhány általánosabb elvi kérdésben leszögezzük álláspontunkat. Közben hivatkozunk majd levelére is. Az említett riport elsősorban tényeket örökített meg, a következtetések levonását az olvasóra bízta. Ha a cikkel vitázni akar, akkor a tényekkel szálljon perbe, azokról .mutassa ki, hogy nem állják meg a helyüket. — Mi örülnénk legjobban annak, ha ez sikerülne, de a tények makacs dolgok, s velük szemben erőtlennek bizonyulnak az Ön érvei. „Prototípusa” ez az Ön levele a bírálat — kikívánkozik belőlünk ez a szó — elfojtásának, — mégis csak így írjuk elbagatellizálásának — hangoztattuk az előbb, s most bizonyítjuk is. A cikk vádjairól — mert a tények önmagukban vádolnak — nem tudja kimutatni, hogy alaptalanok. Néhány szellemeskedő megjegyzéssel próbálja csökkenteni a tények értékét, néhány másodlagos vádponttal vitatkozik, s közben sommásan elutasítja a bírálatot. Társadalmunk, sajnos, hosszú évekig „finomította” ezt a módszert, a VIII. pártkongresszuson is erről beszéltek azok, akik úgy érezzük, most már sikerrel, helyreállították a bírálat szabadságát. Eléggé elterjedt az a szokás is, hogy a bírálóról megpróbálják bebizonyítani — mint ön is teszi —, elfogult. Aki elfogult, az részrehajló, rosszindulatú, figyelemre sem érdemes. Tehát nem is kell foglalkozni azzal, hogy igazak-e bíráló kifogásai, nem is beszélve a hibák kijavításáról, amiről — gondolják — ilyen esetben szintén meg lehet feledkezni. Nálunk törvény teszi az újságírók kötelességévé, hogy a szerkesztőségbe küldött levelekre válaszoljanak. És párt- határozat biztosítja, hogy a sajtóban megjelent bírálattal érdemben foglálkozzanak — az „illetékesek”. Üey érezzük, ön, amikor , levelét megírta nem is gondolt arra, hogy érdemben válaszoljon, s változtasson valamit — legalább annyit, amennyi Öntől függ — a munkások helyzetén. Osztályvezető elvtárs! Önnek munkakörénél, beosztásánál fogva szava van azokon a fórumokon, ahol a munkásszállók ügyeit intézik, ön, — ha a vízvezetékszerelő két hétig nem javítja meg a csapját — elfogadja-e azt a kifogást, hogy a „szocializmus építésének vannak még nehézségei?” Azt hiszem, nevet rajta. És ön ezt mondja a munkásoknak, akik panaszolják, hogy a nyáron többször, jelentéktelen, de elhanyagolt hibák miatt — egy- kétheteS vízhiány volt. A vízszünetet, amelynek elhúzódását mindenképpen egyes emberek nemtörődömsége okozta, a szocializmus hibájául felróni — ehhez nagy képzelőerő szükséges. És egy magatartás, amelynek egyetlen vezérfonala van: áthárítani bárkire, bármire a felelősséget. ön a szocializmust találta elég teherbírónak ahhoz, hogy sok más egyéb között, néhány elhanyagolt bejelentéséért is azt tegye felelőssé. És ez a magatartás (gondolom, nem újkeletű, nem a cikk hatására keletkezett) ad magyarázatot arra, hogy miért nem javítják évek óta az említett két munkásszállás berendezését, szolgáltatásait. Évek óta, hol a népi ellenőrzés, hol az újság, és néha a szakszervezeti munkásellátási bizottság is felhívja a figyelmet a két szállásra, eredmény nélkül. Ha azok, akiknek valamit tenniök kellene a lakók érdekében, azt várják, hogy a szocializmus majd megteszi magától, s ők tétlenek maradhatnak, — nem is lesz változás. Ennek a felületes, — a lassan feledésbe merült években meghonosodott mindenbe „belepolitizáló” módszernek, aztán az a következménye, (ha valaki is hajlandó komolyan venni egy ilyen érvelést), hogy az emberek mihden bajukért a szocializmust okolják. A szocializmusnak valóban vannak még nehézségei, de — és ezt keményen, határozottan le kell szögeznünk — ezeket a nehézségeket csak fokozzák az olyan megnyilatkozások, mint'"az öné is. ' Ha nyitott szemmel jár a világban,' bizonyára észrevette már, hogy a tényekkel szemben a bálványimádat, a tekintélytisztelet nem állja meg a helyét, ön kifogásolta, hogy nem fogadtuk el a szakszervezeti munkásellátási bizottság megállapításait. Ez — mint írja — „a cikkíró elfogultságát és" apolitikus beállítottságát tükrözi”. Akkor lennénk elfogultak, ha kritikátlanul elfogadnánk azt, amit mások megállapítottak — akkor, amikor magunk ennek ellenkezőiéről győződtünk meg. A politikát és az apolitikus beállítottsáeot. nem értjük, miért keveri ide. ahol tényekről van szó. Nem tudjuk másnak tekinteni ezeket a sorokat, mint egy letűnt kor, letűnt módszereivel most is -közösséget vállaló magatartás dokumentumát. Levele még sok megjegyzésre adna alkalmat, mi már csak a következők leszögezé- sére vállalkozunk: ön vádol minket, hogy a szállóban járva csak a „nagyhangú és legnagyobb mértékben felelőtlen” dolgozók véleményét hangoztattuk, s azt sem írtuk meg, kikkel is beszéltünk. — A nevek elhallgatására okunk volt: két évvel ezelőtt, amikor hasonló tárgyban cikket írtunk, a szálló gondnoka azzal próbált „visszalőni, hogy: „Ez, meg ez az ember ne beszéljen, hiszen még csak néhány napja lakik itt!’' — és *a többiről is megpróbálta bebizonyítani, hogv mennyire nem szavahihető. Álláspontunkat ez az okoskodás akkor sem változtatta meg: mert az igazság, igazság marad, bárki is mondja ki. (Körülbelül 50—60 emberrel beszélgettünk akkor, amikor gyűitögettük az anyagot a rinorthoz. Majdnem mindenkivel. aki azon’ az estén bent volt a szállóban. Mi tudtuk a nevüket is — Ön nem. És mégis „lekáderezi őket...”) — Ön — nem tudom milyen alapon — jogot formál arra. hogy egyedül legyen tisztában a szocializmus érdekeivel, s akivel, vasy amivel nem ért egyet, arrcil igyekszik kimutatni, hogy ellentétes társadalmunk érdekeivel. Megpróbálja kioktatni az újságírót is, hoav a jövőben hogyan írjon éoítő szándékkal. — Beszél a dolgozók tudatának formálásáról, arról, hogy „hangulatkeltés céliából” nem szabad Ciliket írni. s közben megfeledkezik arról, hogy a „hangulatkeltés” ellen, az emberek arculatának formálásáérti, de mindenekelőtt, a munkások életviszonyainak megjavításáért tennie kellene — nem beszélni. Mi, levele után úgy érezzük: a tett ismét elmarad majd. Ezért ismét azokhoz a szervekhez fordulunk, amelyek valamit is tehetnek: vizsgálják meg a szállások ügyét! Vizsgálja meg az Ém'tésügyi Minisztérium, az Építőipari Dolgozók Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága és ha kell országos központja is És vizsgálja meg. hogy az ön vezetése alatt álló osztály mennyiben felelős a jelenlegi állapotokért. Üdvözlettel: Krajczár Imre A magyar népzene nagy géniusza JÍIcl 80 íves JCődá/t/, ŰZoltán KEVÉS EMBERNEK adatott meg, hogy oly hatalmas eredményekre tekinthessen vissza, s munkája gyümölcsét oly megelégedettséggel szemlélhesse, mint a ma 80. születésnapját ünneplő Kodály Zoltán. Ha visszapillantunk életútjá- ra, fiatal korától kezdve a magyar zene tudatos megreformálása érdekelte, s zenénk európaivá tételének első lépéseként az ősforrás, a népzene felkutatását végezte el. Fellépte a századfordulóra esik, amikor még zenei életünkben túltengett a németes elem. Huszonnégy éves korában doktori disszertációjának témájául a népdalt választja. Fiatal éveiben Bartókkal együtt a régmúlt századok dallamkincsének kutatását tűzte ki céljául. Ebből a szempontból a Duna- medence rendkívül érdekes terület volt, hisz a falvakat fáradhatatlanul járó zenei „íródeákok” " itt egy-egy dalfoszlányban a nagy népvándorlás után régen letűnt népek dai- lamkincsét lelhették meg. A csodálatos kodályi életműnek a több tízezer népdal feldolgozása csupán a kezdetét jelentette. A dallamokat nem7 csak feljegyezte, hanem továbbfejlesztette, s az ősi melódiák a modern zenében testet öltve szerzőjüket a legnagyobbak közé emelték. LEGFŐBB TERÜLETE a kórusművek voltak, amelyekkel a magyar zenét a lírai költészetünkkel egyenrangú magas pie- desztálra emelte. Egyik leg- megkapóbb műve a kecskeméti Végh Mihály 400 éves szövegére írt „Psalmus Hungari- cus” című vokális kompozíció. Művészete rendkívül szélesskálájú. Művei között gyönyörű zenekari művek — („Galán- tai táncok”, a „Concerto”), népdalfeldolgozások („Kádár Kata”) különféle kórusművek vegyes, férfi, női és gyermekkórusokra — szerepelnek. Néhányat idézünk: „Liszt Ferenchez”, „Jézus és a kúfárok”, .Felszállott a páva”, s megemlítjük színpadi műveit. Garay János: „Obsitos”-ának meséjéből írt „Háry János” című operát és a „Székely fonó”-t. Külföldön is rendkívül nagyra értékelik Kodály Zoltán zene- pedagógiai műveit és gyermek- kórusait. MUNKÁSSÁGÁT nagyra- becsüli megújhodott társadalmunk, s a Kossuth-díjjal három ízben kitüntetett kiváló művészt meghívottként ott láthattuk pártunk VIII. kongresszusán is, és az elmúlt napokban kiemelkedő művészi munkássága elismeréséül az Elnöki Tanács a Magyar Nép- köztársaság érdemrendje kitüntetést adományozta a zeneszerzőnek. Szülővárosra. Kecskemét, most híres fiáról emlékkönyvet készít elő. Az évfordulóra a napokban számos levél érkezett Kecskemétre. Közülük néhányat — melyek a legjobban rámutatnak a külföldiek szemével nézett jelentőségére — az alábbiakban idézünk: Az egyik londoni zeneiskola igazgatója — Edele Franklin, az ottani Liszt—Bartók emlék- ünnepség bizottsága nevében — így ír: „Nem túlzás azt mondanunk, hogy az élő zeneszerzők közül nincs még egy, aki írásaival és repertoárjával nagyobb hatást fejtett volna ki, mint Magyar- ország e nagy fia. Mint zenetanár, a gyakorlatban is köny- nyen le tudta mérni a gyönyörű kórusművei hatását. Kodály Zoltán 80. születésnapján nagy öröm nekünk, angoloknak, hogy köszönthetjük a Psalmus Hungaricus szerzőJussi Jalas. a finn zenei élet egyik vezető egyénisége, a helsinki szimfonikus zenekar neves karmestere, s a Finn Nemzeti Opera művészeti vezetője -'k között ezt írja: „Kodály a mai idők zenei életének legnagyobb egyénisége. aki kompozíciói minden ágával a magyar nép; zenét nemzetközi művészi színvonalra emelte. Személyesen kora ifjúságom óta szeretem őt. amióta a „Háry János” című művét dirigáltam.” • Stephen S. Moore, az egyik angliai zeneiskola vezetője Kodály műveinek főleg a gyermekek zenei oktatásában nyújtott segítségét emeli ki. i.,A legnagyobb elismeréssel kell adóznunk” «— írja — Kodály Zoltán gyermekkórusairól és arról a munkájáról, mely a gyennekek zenepedagógiai nevelését célozza.” A 80 ÉVES MŰVÉSZ dalai gyermekkórusai révén tovább élnek ifjúságunk ajkán és ez a tény — úgy véljük — a sok helyről jövő szerencsekívána- tok mellett a legszebb születés- napi ajándék. Dr. Kováts Andor Megyei könyvtári tapasztalategere Gyöngyösön A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának népművelési csoportja kibővített tapaszta- latcsere-értékeziletet rendezett Gyöngyösön, a könyvtári munka hatékonyságának fokozására. A tanácskozás után Juhász Tamás, a megyei tanács főelőadója a következőket mondotta kérdésünkre: — A tanácskozást a megyei tanács művelődésügyi osztálya közösen szervezte a megyei könyvtárral. Munkatervi feladat volt ennek a tapasztalat- cserének a megteremtése. A járási könyvtárak igazgatóin kívül meghívtuk a járási népművelési felügyelőket is. Az volt a célunk, hogy egy könyvtár, a Gyöngyösi Járásii Könyvtár munkáján keresztül általánosítható tapasztalatokat adjunk. Főként a könyvtárhálózat fejlesztése, az olvasómozgalom erősítése és a könyvtári tanácsok szerepének hangsúlyozása volt a központi kérdés. A vitaindító beszámolót Ebergényi Tibor, a megyei könyvtár igazgatója tartotta. Tőle arra a kérdésre vártunk feleletet, hogy miben látja a tanácskozás hasznosságát. — Hadd hangsúlyozzam: megismertük a Gyöngyösi Járási Könyvtár jó munkáját. Megmutatkozik ez az olvasók számában, hiszen a járás lakosságának 14 százaiéira könyvtári tag. Példaként Vécset, Pólyák Györgyné könyvtáros nevének említésével és Viszneket emel- | hetem, ki, Csombók József né j könyvtáros nevével. Viszne- ken 24 százalék az olvasók j aránya, s a legjobb eredményt ] a mezőgazdasági szakkönyvek népszerűsítésében érték el. Végül Békés Györgyöt, a Hatvani Járási Könyvtár igazgatóját kérdeztük meg a tanácskozással kapcsolatban. — Nagyon hasznosnak tartom, s a határozatok közül külön kiemelem a könyvtárosok ideológiai képzésére, az is^ meretterjesztéssel való szoros kapcsolat kiépítésére vonatkozó határozatokat, mint a további minőségi munka megteremtésének lehetőségeit. Az elmondottak igazolják, hogy a megyei tapasztalatcsere megszervezése a könyvtárosok részére valóban haszonnal járt. (gmf) B termelőszövetkezeti demokrácia és a törvényesség érvényesüléséről tárgyalt a Hevesi lárási tanács Örömmel olvastam a minap, hogy új elemi részecskét sikerült felfedezni, az F null-t, amelynek elektromossága semleges és háromszor olydn nehéz, mint a proton. Hát persze azért olyan nagy dolognak mégse tartom, mert a protont már régen felfedezték, pedig az háromszor könnyebb, mint az az F null. Mégse olyan nehéz, mondom magamnak, a hírt tovább olvasván, hisz utána két pi-m.ezon-ra esik szét, tehát ahol két szétesett pi-mezon van, ott előzőleg egy F-null volt. Tehát nehéz is volt, meg könnyű is volt. Felfedezni és megérteni. Már aszerint, hogy ki fedezte fel és ki értette meg. Szerintem nem én fedeztem fel ezt az új elemi részecskét, így tehát nem szégyen bevallani, hogy egy kukk, pontősabban egy pi- mezont sem értek az egészből... Csak tudnám, i hogyan mérhették meg a súlyát, olyan rövid idő alatt, míg a fénysugár áthatol az atommagon.i. Bele kell őrülni ebbe a bizonytalanságba! (—ó) Ülést tartott a Hevesi Járási Tanács. Az ülésen fontos problémával: a termelőszövetkezeti demokrácia érvényesülésével és a törvényesség betartásával foglalkoztak a megjelentek. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a járási tanács végrehajtó bizottsága az illetékesek bevonásával 12 termelőszövetkezetben végzett ezzel kapcsolatosan vizsgálátot a járás területén és megállapították, hogy több termelőszövetkezetben intézkedéseket kell foganatosítani a termelőszövetkezeti demokrácia és a törvényesség fokozottabb betartására. A beszámoló megállapította, hogy több helyen a közgyűléseket,, küldött közgyűléseket rend- szertelenül tartják meg a szövetkezetek, nem készítenek munkatervet és előfordul, hogy a téli hónapokban két közgyűlést is tartanak, míg a nyári hónapokban egyetlen egyet sem. E megállapítást 'számtalan példával igazolta a beszámoló. Megemlítette a tiszaná- nai Petőfi Tsz-t, ahol május 3-án tartottak közgyűlést, és legutóbb szeptember 13-án. Ez idő alatt egyszer sem volt közgyűlés a termelőszövetkezetben. A beszámoló részletesen foglalkozott a vezetőségi ülésekről és a közgyűlésekről készült jegyzőkönyvek hiányosságaival is. Hangsúlyozta, hogy ezekből a jegyzőkönyvekből nem lehet megállapítani egy- egy közgyűlés, vezetőségi ülés határozatképességét, mert csak százalékban van feltüntetve a megjelentek aránya, és a jegyzőkönyv mellé nem mellékelik a jelenléti íveket. Ezután a beszámoló foglalkozott a vezetőségi ülések tapasztalataival és hiányosságaival. A vezetőségi üléseket általában az alapszabályban feltüntetett követelményeknek, előírásoknak megfelelően rendezik meg a termelőszövetkezetek. Az ellenőrző bizottságok a megtartott üléseikről, ellenőrzéseikről jegyzőkönyveket általában nem készítene«, nem tájékoztatják erről rendszeresen a közgyűlést, a vezetőséget, a fegyelmi bizottságot. A járási és a községi tanácsok végrehajtó bizottságainak a jövőben éppen ezért fokozottabban segíteniük, támogatniuk kell az ellenőrző bizottságok munkáját, tevékenységét. Biztosítani kell, hogy az ellenőrző bizottságok éves munkaterv alapján dolgozzanak. Hasonló az észrevétel a fegyelmi bizottságok munkáját illetően is. Több szövétke- zetben a fegyelmi ügyek kivizsgálásának elrendelése nem írásban, hanem szóban történik meg, s így nem lehet figyelemmel kísérni az ügyek lefolyását. Az is előfordul, hogy a tsz- vezetőség dönt olyan kérdésekben, amelyekben a fegyelmi bizottságnak kellene döntenie. Különösen a tarnabodi Tarna- gyöngye Termelőszövetkezetben fordult ez elő többször is. De jelentkezik olyan eset is, amikor a fegyelmezetlenkedő- ket nem vonják felelősségre. Végezetül a beszámoló ismertette azokat a feladatokat, amelyeknek megoldásával tovább lehet erősíteni a termelőszövetkezeti demokráciát és a törvényességet a járás közös gazdaságaiban. A beszámoló elhangzása után került sor a vitára. Gulyás Sándor a termelőszövetkezeti bizottságok működtetésének fontosságát hangsúlyozta, Sallós Gyula pedig a közgyűlési határozatok végrehajtásának jelentőségét méltatta sok-sok példán keresztül felszólalásában. Sramkó László, a hevesi járási pártbizottság titkára a vezetés demokratizmusáról, a politikai munka fontosságáról, az egységes paraszti osztály kialakulásának feltételeiről, az anyagi ösztönző módszerek helyes alkalmazásáról és a szocialista törvényességről beszélt felszólalásában. — /.»• — Irodalmi est Egerben December 17-én este 7 órai kezdettel az egri Gárdonyi Géza Színházban irodalmi estet rendez az egri Dobó István Gimnázium Rudas ‘ László KISZ-szervezete és a városi tanács vb művelődésügyi osztálya. A műsorban, amelyet Vadócz József igazgatóhelyettes rendezett — ismert klasszikus szerzők mellett a megyében élő írók művei is szerepelnek. \ Befejeződött 168 tsz főkönyvelő öt napos zárszámadás előtti oktatása A megyében befejeződött 168 termelőszövetkezeti főkönyvelő ötnapos tanfolyama, amelyen a zárszámadás előkészítésével foglalkoztak. Valamennyi termelőszövetkezetben megkezdődött a leltározás, amely 1500 szövetkezeti gazda bevonásával előreláthatólag jövő év januárjának elején fejeződik be. Egy év alatt mintegy 200 "millió forinttal növekedett a megye közös gazdaságainak vagyona, és így az idén több mint egymil- liárd forint szövetkezeti vagyont vesznek leltárba. A gyengébb termelőszövetkezetekben a régebbi és a szakmailag jobb főkönyvelők adnak segítséget. Például a kiskörei Rákóczi és a poroszlói Rákóczi Tsz főkönyvelője a község többi termelőszövetkezetének nyújtanak segítséget * leltározáshoz.
