Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

1902. december 2., vasárnap NÉPÚJSÁG 7 TERMÍÍÖSzMtKEZ£TBEHWÍM A húszéves munkacsapatvezető őszintén megvallom, talál­kozásunkkor zavarban voltam. Zavarban voltam azért, mert amikor a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezetben arról érdeklődtem, hogy ki a legjobb munkacsapat-vezetőnő, a tagok nagyrésze Morvái Tiborné mel­lett szavazott, és én szinte ter­mészetesnek vettem: Morvainé csakis idősebb asszony lehet, akit a tagság annyira tisztel, szeret. Morvainé pedig fiatal- asszony — húszéves, kék sze­mű, jókedélyű fiatalasszony, aki három éve dolgozik már a ter­melőszövetkezetben, és három éve munkacsapatvezető. Munkájáról beszélgettünk, arról, hogyan lett csapatveze­tő. — Nem tudnám megmonda­ni —■ tér ki, kissé elpirulva. — Három évvel ezelőtt, 17 éves koromban engem válasz­tottak meg az asszonyok mun­kacsapatvezetőnek és én ipar­kodtam mindig elvégezni a rámbízott munkát. — Milyen munkákat végez­tek ebben az évben? — Szőlőkötözéstől, a szüre­tig mindent- Kapáltunk, gyom­láltunk, málnát szedtünk, min­dig azt, amit kellett. — Hányán vannak a munka­csapatban? — Tizenketten. Lányok, asz- szonyok. Én vagyok a legfia­talabb. Beszélgetünk, s a kedves fia­talasszony szavai nyomán las­san feltárul előttem egy fiatal élet. Morvainé szülei jómódú gaz­dák voltak. Egyetlen gyermeke volt szüleinek, és a nyolc osz­tály elvégzése után, apjának, anyjának segített a földműve­lésben. Igaz, ő tanulni szere­tett volna, de a föld nem en­gedte és fájó szívvel kellett búcsút mondani a könyveknek. Apját is hamar elvesztette, sú­lyos betegségben halt meg, így a föld nehéz teherként nehe­zedett vállukra; a gyermek­lányra és az édesanyára. Amikor megalakult a szö­vetkezet, beléptek mind a ket­ten. A tizenhétéves, s akkor már egy éves asszony szorgal­masan végezte munkáját. Így figyeltek fel rá a többiek, így választották meg munkacsapat vezetőjüknek, képességeinek, szorgalmának elismerésekép­pen. Megnőtt felelőssége, fel­adata, de ő új munkakörét is példamutatóan végezte. — Férjem és édesanyám is termelőszövetkezeti tag —, magyarázza —, édesanyám az én munkacsapatomban dolgo­zik. Ez a megjegyzés mindket­tőnket mosolyra derít. — Valamennyien jól dolgoz­nak a csapatomban, szorgal­masak, így nincs is veszekedés — dicséri munkatársait a fia­talasszony. — Elégedettek a jövedelem­mel? — Nincs különösebb pana­szunk. Amire számítunk, min­dig megvan. Mi magunk az idén házat építettünk, s higyje el, leg­alább 200 ezer forintba van már az építkezés. Ezenkívül vettünk rádiót, sőt megvan a két szoba bútorom is. Mit mondjak? Elégedett vagyok a férjem és a magam kereseté­vel. — A tervei? — Itt akarok maradni a fér­jemmel együtt a tsz-ben. Ezen­kívül szeretném sikeresen be­fejezni a technikumi tanulmá­nyaimat, mert Gyöngyösre já­rok a mezőgazdasági techni­kum első osztályába. Ha min­den jól megy, hamarosan ve­szünk televíziót és ha egyszer annyi pénzünk összegyűlik, ta­lán még autót is... — Nem terveznek külföldi utazást? — Az idén voltunk Moszk­vában egy hétig. Tavaly ugya­nis az én munkacsapatom érte el a legjobb eredményt a szo­cialista versenyben és a tét: külföldi utazás volt. Most Csehszlovákiába készülünk. Pillanatra megdöbbenek, s elgondolom: lám, Morvainé­nak, ennek a húszéves fiatal munkacsapatvezetőnek a pél­dája bizonyság arra, hogy a tsz-ben dolgozó fiatal sem ma­rad ki a kulturált életből, ha egy kicsit is akar haladni — szorgalmas és iparkodó. Ház­építés, televízió, rádió, bútor, szőnyeg, autó, külföldi utazás, nem álom, hanem megvalósít­ható valóság. Megvalósítható abban az esetben, ha szorgal­masan dolgozik a férj és fele­ség. És ezt Morvaiékról igazán el lehet mondani, hiszen az ő életük eleven példa. Példa ar­ra, hogy a szorgalmas munka, a tudás, a termelőszövetkezet­ben is gyümölcsöt terem ... Fazekas István Qiújácika, Már derültek rajta a párt- kongresszus küldöttei, moso­lyogtunk a Szabad Földben megjelent karikatúrán, s a gyöngyöspatai termelőszövet­kezet elnökének irodája falán vágott tapétaajtó nemcsak egy humoros story, hanem való­ság, fontos segédeszköze az el­nök munkájának. Az ügynek rövid története van. Olyan sok vállalattól, kü­lönböző állami szervektől jár­nak a termelőszövetkezetbe el­lenőrizni, vizsgálódni, okkal és ok nélkül, hogy az elnök, ha dolgozni akart Gyöngyöspatán, akkor kénytelen volt az elöl­ről közelítő vállalati emberek elől a hátsó tapétaajtón keresz­tül elmenekülni csendesebb helyre. Oláh János elnök mutatja a jövő évben felépülő új Iroda tervrajzát, amelyen szintén szerepel a taipétaa'jtó is. Ami­kor a ász-ükről megjelent ka­rikatúráról beszélünk, panasz­kodik, hogy a rajzoló csak öt embert rajzolt a képre, pedig aznap is kilenc különböző vál­lalati ember kereste fel őt, amikor a rajz készült. ? Még a nyáron történt. Reg­gel beállít a tsz-elnökhöz az egyik állami szervtől egy em­ber, megnézi a szerződéses sár­garépát, és kijelenti: „Rossz a termés, nem üti meg a mérté­ket, nem veszem át, szántsák ki.” Az elnök bólintott. Nem szántotta ki, várt. Délután avagy mire jó egy tapétaajtó ? megérkezik ugyanattól a szerv­től egy mások ember, ő is meg­nézi a növényt, és kijelenti: „Csodálatos termés, az ország­ban nincs párja, jöhet ameny- nyi csak van.” Más. Közel azonos időben két különböző vállalat emberei keresték fel az elnököt. Pár percig várniuk kellett, amíg az elnök befejezte írásos munká­ját. Egyszerre csiak az írásaiba mélyedí elnök hangos szóvál­tásra figyelt fel, a két vállalat embere dühösen összekapott azon, hogy melyikük jött ha­marabb. Egy újabb eset: Reggel beál­lít az elnökhöz egy vállalati ember. Különböző írásokat mutogat, és felszólítja az elnö­köt, hogy „három napra” bo­csásson rendelkezésére autót, mert határszemlét akar tarta­ni (A tsz-nek nincs személy- gépkocsija.) ■ Több ízben fordultak már a tsz-ek vezetői panasszal a láto­gatásokat annyira kedvelő szervekhez. Nem ártana komo­lyan venni a jogos nem tet­szést. Csak akkor menjenek, keressenek fel egy tsz-t, a kü­lönböző vállalati szakemberek, amikor arra tényleg szükség is van. Ha ez megvalósul, akkor nemcsak Gyöngyöspatán, de a megye többi termelőszövetke­zetében is megszűnik a válla­latok és a tsz-vezetők közötti bújócsfca, és álakor eltűnik majd a tapétaajtó. (tóth) A pillanat magvai A hízelgő ember rugalmas­sága olyan alkalmazkodó ké­pesség, amellyel gerincének hosszát mindig a szükséges­nek megfelelően tudja vál­toztatni. ★ „Haveri alapon” mindent el lehet intézni. — A have­rizmus legújabb produkciója: X-et leváltották az osztályve­zetői állásából, mert nem fe­lelt meg csak igazgatónak. ★ A józanság határa ad­dig tart, amíg a fizető tudja, hogy kinek kell fizetni a fi­zetésemelésért. ★ A részegség ott kezdődik, amikor az ész parancsát a láb már nem hajtja végre, mert megszűnt előtte a tekintélye... ★ Ha két barátnő találkozik az utcán, megcsókolják egy­mást. — Érdekes! Ha én találko­zom az utcán a barátnőmmel, nem hajlandó erre a köszö­nést formára... ★ Valaki belefulladt a fürdő­kádba. Az orvosszakértő megállapítása szerint az ille­tő nem tudott úszni, ir A falusi labdarúgásban ilyen is előfordul: — Meg­verték Faluröcsögét! — Ka­róval ... ★ — Milyenek tudnak lenni az emberek! — Ha ezt mon­dod, gondolj arra is, milyen tudsz lenni te magad. ★ A katona legelső joga a kö­telesség. ★ Tanulság: — Bírálni csak szépen, ahogy a csillag megy az égen úgy érdemes. (simon) 1962. DECEMBER 15. —1903. FEBRUÁR 15. Slaanakúm, Nem uram, nem té­ved, én vagyok a dene- véres ember. Minden fajta denevért láttam már — kéket, lilát, zöldet. Látott már pi­ros patkányt? Én lát­tam. Három farka volt és latinul énekelte az O sole mio-t. Stimmel, kanálisban is aludtam. Magamra húztam a kék eget és a Korányi­ban ébredtem föl a gu­mimatracon. Vacsorá­ra kaptam egy gyo­mormosást, meg két injekciót. Voltam elvo­nókúrán is. Tettem ró­la, hogy ne használjon, a kezelés utáni napon ismét négykézláb sé­táltam a Körúton. Most kicserélt ember vagyok, bor, sör, pá­linka nem illeti szá­mat, józan lettem, mint egy csecsemő. Nem is­merne rám, a víz el­hódított az alkoholtól, verseket írok a víz. ál­dott hatásáról. Óh viz, pompás iz, gigám eped érte. Emlékszik? Regge­lente négy-öt félácci­vel kezdtem a napot. Fél hétkor már a pápai himnuszt énekeltem a Horváth-kertben, hét­kor már vissza is küld­tek a gyárból, azzal, hogy berúg tőlem a gép. Ma? Megiszom a kávét és frissen, ropo­gósán vágtatok mun­kába. Agyam tiszta, testem tettre kész. Für­ge vagyok, mint az ür­ge. Korábban, de sok­szor csempésztem be pálinkát, hasamra kö­töttem a lapos üveget, ma alsónadrágon kívül semmi nincs a hasa­mon. S ami egészen külö­nös, ebédelek, s az ebéd mellé vizet fo­gyasztok, néha négy-öt pohárral. Régen mi volt az ebédem? Há­rom-négy fröccs, négy­öt korsó sör, meg egy kis szódabikarbóna. Ma? A két fogást soha el nem hagyom, a ke­nyeret megszerettem, s a víz álmodozóvá tesz. Ilyenkor csiszolgatom költeményeim. Tiszta viz, tiszta ember, el veled, rút alkohol, ölő, butító méreg. Emlékszik, esténként milyen dajdajokat csi­náltam? Verekedések­be bonyolódtam, a fo­gaim elvesztettem a nagy tolongásban, sze­mem alja a szivárvány minden színében ját­szott. A kocsmából mindig utolsónak dob­tak ki, engem, akit reggel nem lehetett megelőzni, s tiz évig egy nadrágom volt, azt is úgy jtaláltam az ócs- kás piacon. Ma három rend ruhám van, válo­gathatok a cipőkben, persze, esti italom is csupán csak víz. Már említettem, hogy éjje­lente jöttek a denevé­rek, kutyafejű macs­kák, énekes patkányok. Egy éjszaka kigyulladt bennem a törköly, kis késedelem, s leég tő­lem fél utcasor. Ma tiszta, édes ál­maim vannak, tündér­lány szekfűt tűz a gomblyukamba, vagy kis csónakban ringató­zom a Dunán. Ami ki­gyullad bennem, az az ihlet, ilyenkor gyor­san papírt ragadok, nehogy elfelejtsem reggelre és máris újabb poéma született. Imádlak, üdítő víz, mikéntha dús keblű lány lennél. Természetesen, egész életberendezésem meg­változott. Pénzem má­sik fele nem rossz hí­rű lányokra megy el, a lóversenyen sem áru­lom az ingemet, a lé­ha, könnyelmű alak komoly lett, mint egy jó rántott szelet. Tud­ja, hogy mégcsak nem is lottózom? Nem! Semmi szenvedély. A szenvedély a költészet. Vizet sokat igyál, . • az okos igy dirigál. Gondolom, fölkeltet­tem kíváncsiságát, hi­szen tudom, ön is al­koholista. Jól emlék­szem, mikor egyszer meztelenre vetkőzött a Pipában, akkor verték ki a balszemét, vagyis a jobbat, látja, a viz hogy növeli az emléke­zőtehetséget. Szóval, ha találkozunk, majd el­mesélem a részleteket, szívesen visszaadnám, önt a társadalomnak. Fölül egy hatosra, le­száll a Kiss József ut­cánál, onnan már gya­log is tovább jöhet. Szép, nagy ház, ott dolgozom, és ott is la­kom, szolgálati lakás­ban. Nem felejti? Mar­kó utca 27. Markó! Könnyű megjegyezni, talán már hallott is róla. Tehát, várom' Mégegyszer megismét­lem — Markó! Minden jót, addig is az egész­ségére fölhajtók egy pohár vizet! Nagy S. József József Attila 1 2 5— r­s • r r r D |1J* 11 m m 13 m 14 \m" 16 n m 18 jff 19 |2J j *r i n 23 24 m 25 | j. 4 ' 2b m 29 .10 31 2 SÓ 34 m s 35 c SS ?6 u »r m k iti 39 m *u 11 m 42 43 |_ 44 1 I" 46 J47 48 m 49 50 m 51 52 i«r d4 63 5b ^i57 58 59 SK 60 m m 6! ISS 62 £ 63 64 m 65 66 67 m 68 69 T R JM VÍZSZINTES 1. A költő első, 1922-ben meg­jelent verseskötete. 13. Török férfi­név. 14. Folyó Franciaországban. 15. Pillanat-rövidítés. 17. Falusi szerv. (Az utolsó kockában kettős betű). 18. Az argon vegyjele. 19. CZ. 21. Folyó a Szovjetunióban. 22. Házőrző. 23. A Döntsd a tökét cí­mű kötetének egyik verse, amely­ben arról vall, hogyan vált 6 maga forradalmárrá. 25. Amérlkal mese- film. 26. RE. 27. Morse-hang. 28. Személyes névmás. 29. Mint a 27. sz. 30. Mutató névmás. 32. Néme­tül: szőke. 34. Város Jugoszláviá­ban. 35. Spanyolul: folyó. 36. Pél­dául: savanyú. 37. Papírmérték. 38. Nem szelíd. 42. Mint a 35. sz., de fordítva. 44. Zamat, illat. 46. Má­zolja. 48. Kereskedelmi szerv rövi­dítése. 49. Kereskedelmi kifejezés. 50. Római számmal: 49. 51. Aduszln a kártyában (az utolsó kockában kettős betű). 52. OI. 53. Életében megjelent utolsó verseskötetének címe. 57. LT. 58. Azonos mással­hangzók. 60. Kérdő névmás. 61. Az arzén vegyjele. 62. Kínai női név. 63. Edényféle. 65. Rendbe rak. 68. Ford: folyó és vidék Németország­ban. 69. Huszonöt évvel ezelőtt, . 1937. december 3-án itt vetette vo­nat elé magát a költö. FÜGGŐLEGES 2. Folyó Dél-Afrikában. 3. Léte­zel (az utolsó kockába kettős be­tű). 4. A Ludolf-féle szám. 5. Erö- takarmány. 6. Gazdasági hivatal. 7. Japán származású amerikai súly­emelő bajnok. 8. ON. 9. A törté-, nelemböl ismeretes ez a mező. 10. UP. 11. Dunántúli csatorna. 12. Ma­radandót készíteni. 16. Istenkárom­lásért fogták perbe ezen verse miatt. 17. Itt éltek, dolgoztak szü­lei Budapesten, ez a városrész ihlette A város peremén cfmű vers megírására. 18. Balatoni fürdőhely. 20. Község Tolna megyében. 23. Ford: női becenév. 24. Szovjet gép­kocsi-márka. 31. Izrael népe. 33. Doktor. 39. A cirkusz művésze. 40. Németül: dohány. 41. Névelővel: ez a tyúk csillag. 43. Európai állam. 45. Sziget az Ir-tengerben. 47. A függőleges 3. szám, felszólító mód­ban. 54. Autó . . forgószárnyas repülőgép. 55. Férfinév (keverve). 56. A szobának van. 59. Nyakra- való. 62, Betegséget jelez. 64. Ének­lő szócska. 66. Dátumrag. 67. Mint a vízszintes 25. szám. 68. Egymást követő betűk az ábécében. A rövid és a hosszú magánhangzók között nem mindenkor te­szünk különbséget. A vastagon szedett sorok megfejtése a kővetkező hét csütörtö­kéig nyílt levelezőlapon küldendő be szerkesztőségünkbe. A nyerte­sek között könyveket sorsolunk ki. A helyes test- és szépségápo­lás egyik legfontosabb követel­ménye a fogazat és szájüreg rendszeres gondozása. A rossz fogak, valamint az ebből kö­vetkező kellemetlen szájíz- és szag esztétikai szempontból hátrányosan befolyásolják kül­ső megjelenésünket, másfelől ami ennél sokkal lényegesebb, megnehezítik a helyes táplál­kozást és az emésztést, s nem ritkán komoly belső szervi (szív, máj, vese, stb.) megbete­gedéshez, egészségi állapotunk általános leromlásához vezet­nek. A bajok elkerülésének, illet­ve megelőzésének legdöntőbb esiíkőze a rendszeres fog- és szájápolás. Igen fontos, hogy gyermekeinket személyes jó példamutatással már kora gyermeHkoruklól kezdve rá­szoktassuk az ápolási művele­tek rendszeres és gondos el­végzésére. Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy nem ele­gendő a reggeli fogápolás, ha­nem sokkal fontosabb, hogy este lefekvés előtt is elvégez­zük, illetve elvégeztessük ezt a műveletet. Nappal ugyanis szájüregünkben bőven képző­dik oldó és közömbösítő hatású lasztott étrend és á legponto­sabb emésztés sem nyújt egy­magában kellő védelmet. Fontos körülmény a fogápo­lásnál a művelet helyes elvég­zése. Erre a célra erős szálú fogkefét alkalmazzunk, s bő választékban rendelkezésre álló fogkrémekből (Odol, Gve- nall, Sanodent, Dentofil, stb.), az ízlésünknek leginkább meg­felelőt válasszuk. A fogakat kí­vül és belül, valamint a rágó- , éleket és fogközeket is vízszin­tes és függőleges irányban többször dörzsöljük őt a meg­nedvesített fogkefére helyezett fogkrémmel. Gyermekeknél az édeskés, gyümölcs ízű gyermek-fogkré­met. (Hófehérke) használata kö­vetkeztében az első idegenke­dést hamarosan váltja fel ér­deklődés és mindennapos al­kalmazási vágy. nyálka, éjszaka azonban — megfelelő ápolás hiányában — a fogakon és fogak között le­rakodott ételmaradékok erjed­ni kezdenek, s rothasztó, bom­lasztó hatásuk következtében rendkívüli mértékben veszé­lyeztetik fogaink épségét, ugyanakkor kellemetlen száj­ízt, szagot is okoznak, mely el­len a leggondosabban megvá­lett ne feledkezzünk meg a szájüreg ápolásáról sem. Erre a célra ugyancsak kiváló száj­víz-készítmények (Odol, Gén­től, Perodont) állnak rendelke­zésre, s az ezekkel reggel, délben, este rendszeresen vég­zett öblögetés tisztántartja a szájüreget, elpusztítja a bakté­riumokat, megakadályozza a bomlasztó folyamatokat, egy­idejűleg üde, kellemes lehele­tet is biztosít, (x)

Next

/
Oldalképek
Tartalom