Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-13 / 265. szám
4 nepdjsag 1962. november 13., kedd GONDOLATOK ei^ij tiu'lah'óL Keressünk „ó" betűt Laci fiam első osztályos. Komolyan birkózik a betűkkel, számokkal, de a játék jólesne neki a tanulás ideje alatt is. Olims-olvas, de fél szemmel kifelé sandít az utcára, ahol Béci, a szomszéd harmadikos fia focizik a többi utcabeli fiúkkal. Röviden: Laci fiam figyelme már igencsak megoszlik a lecke és a futball között. — No — mondom neki — mára elég volt a tanulásból, vagy más is van még feladva? — Van! Az, hogy keressünk olyan szót, amelyben ó-betű van, de ilyent itthon nem tudok találni, át kell mennem a Bé- cihez, majd ketten keresünk valahol. Szabó Mihály — SZOMBATON találkozik bélapátfalvi olvasóival Gergely Mihály író. Az író- olvasó találkozóra a kultúr- otthonban kerül sor. — NEMSOKÁRA BEFEJEZŐDNEK az útkarbantartási munkálatok az egri Egészségház utcai lakótelepen. A karbantartási munkálatokat nagyobb részt az egri helyőrség katonái végzik — társadalmi munkában. ....... — 8500 HOLDON folytattak megyénk termelőszövetkezetei öntözéses gazdálkodást ebben, az évben. Jövőre az elkészült tervek szerint 11 000 holdon kerül sor öntözéses gazdálkodásra. Elsősorban a megye déli fekvésű községeiben várható nagyobb mérvű területnövekedés. — PALOTÁS TANÁR vezetésével az egri Dobó István Gimnázium elsősei látogattak el tegnap délelőtt az egri képzőművészeti munkacsoport őszi tárlatára. A diákoknak Trojan Marian, a fiatal, tehetséges képzőművész tartott rögtönzött előadást a tárlat anyagáról. — MA NYÍLIK meg Eger- baktán a termelőszövetkezeti akadémia. Ezen a héten még az egri járás három községében, Ostoroson, Makiáron és Nagytályán kezdik meg a tsz-akadémia előadásait. Künn borongós, szürke, fénytelen az ősz, bent, a szűk, szegényes teremben, mégis friss, megkapó és kifejező színek. A Heves megyei Képző- művészeti Munkacsoport tizedik jubileumi évét fémjelzi ez az őszi tárlat, amelynek színvonala elismerésre méltó, törekvése megkapó, az alkotások levegője ízig-vérig mai, s ha még itt-ott tétova hangok is csendülnek, azok már nem az új és régi között keresik: merre; hanem az új megkapó kereteiben: hogyan. .Évek óta, nem lévén több, mint a szép tisztelője, hát nem is más igénnyel, de figyelem a megye képzőművészeinek munkáját, azt a tisztulási folyamatot, amely az elvekben, s ennek nyomán az eszközökben is lejátszódott. Figyeltem, néha meg-megkeseredő ízzel, hogy a kétségtelen jó szándékú próbálkozások, hogyan futnak rossz vágányra, hogyan keresik egyesek a mát, miközben egyszerűen szem elől tévesztették ennek a mának az emberét. De azt is, hogyan akartak és talán még akarnak most is — jószerint más akaratlanul! —, néhányan választ adni a ma jelenségeire olyan eszközökkel, amelyeket régen kinőtt, mint egykor ugyan szép, de már elnyűtt, senkinek sem kellő ruhát — a jelen. A kompozíció nem minden Voltak és vannak olyan alkotások, amelyek megkomponált- ságukban elismerésre méltóak, szerkesztésük szinte matematikai pontosságú, színeik kitűnőek és mégis, hiányzott, hiányzik belőle valami végleges és végzetes plusz. A mű A televízió műsora 17,45: Szovjet kisfilm. 17.55: Ifjúsági műsor. 18.55: Falujáró kamera. 19.15: A Duna ékszered (filmösszeállítás). 19.30: Tv- híradó. 19.45: Nemzetközi kaleidoszkóp. 20.00: A tv mesekönyve. 20.05: A feledés -útján. Francia—olasz film. (14 éven aluliaknak nem ajánljuk.) — 21.35: Jubileumi évkönyv. — 21.50: Hírek. A tv-híradó ismétlése. kész, és a téglák között mégis ellát a szem. Az egyéniség, a letisztultság, az eszmei magabiztonság habarcsa nem köti organikus és valóban művészi egésszé a jól megkomponált részeket... ... és most, ezen a kiállításon alapvetően „egész” alkotásokkal találkoztam. Az ember, a táj, egy-egy felvillanó hangulat, a mindennapi munka néhány nem héroszi, de éppen ezért igazi pillanata, — ím csak ennyi, s ím éppen csak ezért tudott és tud több lenni ez a kiállítás számos megelőzőnél. S mindez friss, nemegyszer merész színekkel, bátor, lényegre törő, a részeket az egészben megmutató folttal, vonallal, látszólag kevesebb precizitással, valójában magabiztosabb érettebb eszközök használatával. Igaz, kicsit sok az akvarell, s kevés az olajfestmény. S ez óhatatlanul valamiféle türelmetlenségnek kelti gyanúját, türelmetlenségnek, amely jó, mert előre hajt, mert mind többet akar befogadni és bemutatni a világból, de rossz is, mert a világ adott darabjának így nem sikerülhet minden finomságát, szépségét felvillantani. Kastaly István Egri utcája — külön is örvendetes a művész bátor és sikeres újkeresése — teljesebb hatást keltett bennem, mint Daragóné Nagy Rózsa egyébként rendkívül friss és határozott vonal- vezetésű akvarellje, a „Házak Tokajban”. A szembeállítás nem a művek értékét, még kevésbé alkotóik tehetségét van most hivatva szembeállítani. Csupán e „türelmetlenBEKÖTÖTTÉK A LEGÉNY FEJÉT... Időjárásjelen tés Várható időjárás kedd estig: Felhős idő, néhány helyen kisebb esővel. Mérsékelt, a Dunántúlon és Délkeleten élén- kebb szél. A hőmérséklet az ország délkeleti felében csökken, északnyugaton nem változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet holnap* 8—11, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 2—5 fok körül A délkeleti megyékben 5 fok felett. EGRI VÖRÖS CSILLAG Iván gyermekkora EGRI BRÖDY Igazság a hazugságról GYÖNGYÖSI PUSKIN Csak ketten játszhat jak GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Folytassa, nővér HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az őserdő urai HATVANI KOSSUTH A nagy olimpia HEVES Hintónjáró szerelem pétervásara A kápó FÜZESABONY Angyalok földje — Ke lógasd az orrod, Jani! Tavaly,a tsz-be szerveztelek be, és azt se bántad meg (Szegő Gizi rajza) ség” példájaként került említésre, mint ahogy az akvarel- lek egy része ugyancsak példázza: talán több, mélyebb, megkapóbb, ha több a türelem is. Egy-egy kiállítás értékelésénél, ha egyáltalában bátorságot vesz erre nem „hivatásos”, — elsősorban a szubjektív benyomások, az egyéni érzelmi hatások dominálnak. Most, ahogy újból magam elé rakom képzeletben a tárlat képeit, a számos sikeres alkotás mellett Balogh László merész színekkel festett Pihenő-je és mértani megszerkesztettségében is kissé szertelen, álomszerű egri városképe idéződik fel. Ugyancsak megkapó hatást tett rám Titles Béla rendkívül kifejező monotípiája, a Női fej, s Szilágyi Elek esti hangulatot árasztó linómetszete. Kocsisné Vízparton című akvarellje a béke, a csend, a nyugalom hangulatát árasztja. Közel hetven kép, tizennyolc művész, s összességében egységes kiállítás. Fiatalok és idősebbek, nemcsak korban, de művészi pályafutásban is. A Gádor Kálmán és Kátai Mihály mögött felnőtt „második nemzedék” — Dienes Klára, Nagy Ernő, Kocsis Árpád és többiek mögött már itt jelentkezik a harmadik is, a tárlaton most először részt vevő Vass Jenő, Volent Miklós, vagy Kengyel Zoltán. S ha a kiállítás képei maguk nem mondahák el mindazt, ami tíz év története, és egyben magabiztos garancia is a jövőre nézve, — elmondanák ezek a neveik, amelyek évről évre gyarapítják művészi tehetségben, létszámban is a Heves megyei Képzőművészeti Munkacsoportot. Az őszi tárlat katalógusa ezt mondja: „... Tizennyolc festő nyári emlékei, friss művészi élményei, legújabb munkái kerültek itt bemutatásra...” Kétségtelen: az élményanyag jobbára friss, de mégsem a „nyári emlékek” kerültek itt bemutatásra. A tizennyolc festő művészi törekvése, hitvallá sa és véleménye méretett meg a vásznakon és — nem találtattak könnyűnek. Gyurkó Géza 1962. NOVEMBER 13., KEDD: SZÁNTS ZLO 100 évvel ezelőtt, 1862. november 13-án halt meg LUDWIG UHLAND német költő és politikus. Első verseskötete tiszta, népies formájú, romantikus lírai gyűjtemény volt, 1315-ben jelent meg. Balladái (A bosszú. Az énekes átka, Kastély a tengerparton) a német irodalom remekei. Népdal- és mondagyűjte- ménye úttörő jelentőségű volt. Mint politikus, az egységes és demokratikus Németországnak egyik előharcosa volt. 180 évvel ezelőtt, 1782-ben e napon született ESAIAS TEGNÉR, az egyik legnagyobb svéd költő. A magyarra is lefordított, ó-norvég motívumokkal átszőtt Fritjof- monda (1825) című költeménye világirodalmi szempontból is ismert. Ódáit a mély gondolatok és a csiszolt forma jellemzi. : napon halt meg ANTONIN ZAPO- TOCKY cseh munkásvezető és író. 1920-ban a kommunista pórt központi bizottságának tagja, 1939-ben letartóztatják. Hazája fel- szabadulása után 1950-ig szakszervezeti vezető, majd miniszter- elnök, 1953-tól köztársasági elnök volt. Regényeket is írt, magyarul a Viharos esztendő és a Vörös fények Kladno felett címűek jelentek meg. Érdekes találmányok és felfedezések: Az első étkezőkocsit 90 évvel ezelőtt, 1872-ben PULLMAN állította be a vasúti forgalomba. Az elektromos izzólámpa egyik gyakorlatilag használható fajtáját 90 évvel ezelőtt, 1872-hen ALEKSZANDR LOD1GIN orosz technikus találta fel. LUDWIG UHLAND 5 évvel ezelőtt, 1957-ben A télikabátba bugyolált kisfiú türelmetlen ránci- gálással ösztökéli papáját az Egri Bistro felé. — Apu, ugye, nagy adag pürét veszel? — néz fel apjára, telve bizakodással, s szemében a várható lakoma öröme fénylett. — Persze, hogy veszünk... sok habbal — hagyja rá az apja, majd belépnek az ajtón. Nemsokára újból látom őket: a kisfiú pityereg, az apja morcos. Nincs gesztenyepüré — sír le róluk. A vasárnap délutáni séta még jó párszor összehozott a kisfiúval, aki változatlanul csalódott arccal baktatott apjával cukrászdáról cukrászdára. Ám estefelé már ragyogott a srác arca, Sárvárytól jöttek, élénk beszédbe elegyedve. — És mondd, apu, mi az, hogy maszek? — Hát, kisfiam... az olyan élelmes bácsi, aki nem sajnálja a fáradságot és előkeríti a föld alól is a gesztenyét. — A föld alatt is van? — Dehogy, azt csak úgy mondtam ... De ha ott lenne, akkor is megszerezné. — És a többi cukrász bácsi miért nem szerzi meg, ha nem is kell a föld alá menni érte? Már nem hallom az apa válaszát, de a kisfiú kérdése ott visszhangzik az utcán. Tényleg... Miért? (kovács) Arany az udvar kövezete alatt Moszkvában a Béke sugárúton a munkások egy ház udvarán, a távfűtés csöveinek lefektetése közben 17 kilogramm és 815 gramm súlyú rúdba olvasztott aranyat találtak. Az aranyrudakat a forradalom első napjaiban egy gyáros ásta el. QOBOZf IMREI fSZIN W * \A Ü S 1AZi SO G?- * Egerben du. fél 4 órakor: HAMLETNEK NINCS IGAZA (Petöfi-bérlet) Hevesen este 7 órakor: CSACSIFOGAT 30. — Fogd csak meg a végét — mondta, s lehajolt. — Odavisszük középre: ez a feneke. — Minek a feneke? — Nem az enyém, láthatod! Valaminek a feneke.., Fogod már? — Fogom. — Na, akkor... hopp! Megemelték, oldalt billentették az óriási deszkalapot, s a fészer közepén óvatosan lebo- csátották a földre. Múzsái a nadrágjához törölte a tenyerét, s gyönyörködve szemlélte a deszkát. — Szép? — kérdezte. — Szép — hagyta rá a fiú. — De mi lesz belőle? — Már kitalálhattad volna. Colos deszka, meg mondtam is, hogy ez a feneke... Na? Nem tudod? — Hát... — Öl, te szamár. A régit megette az idő. Amit meghagyott belőle, széjjeltúrták a malacok. Pista elbámult. — Bikaistállónak is elég volna ez, a nemjóját: minek ekkora ól a malacoknak? Volt vagy hét lépés a hosz- sza, a széle se sokkal kevesebb, amennyi malac ebbe belefér, akkora falkát egy szövetkezeti parasztnak nem is illik tartani. Múzsái nevetett. — Hozzuk ide a hátulját — mondta, s a markába köpött. Amikor a másik táblát is a helyére állították, kedélyesen nyögve folytatta: — Egy helyes kis ólacskát gondoltam eleinte, egy olyan formás, takaros ólacskát... — Hát, ebből szép ólacska lesz! — Add ide a szeges dobozt. Addig én tartom. Aztán majd te fogd meg, de el ne mozduljon: mert ha elcsúszik, a legnagyobb szeget az ülepedbe verem. Amíg kalapált, nem szólt egy szót sem. Ügyesen és gyorsan dolgozott, mindig a szeg fejére ütött, egy asztalos sem haladt volna szaporábban: és öröme telt a munkában, cigá- nyos képe elégedetten fénylett, láthatóan büszke volt a művére, és amikor a hátulsó oldal felerősítését bevégezte, a maga reszelős modorában folytatta leendő veje tájékoztatását: — De olyan ám az ember, hogy evés közben jön meg az étvágya, egye meg a fene! — Most melyik oldalát hozzuk? — Várj. Rágyújtunk. Meg kell adni a módját: egy pár éjszakám ráment, mire idáig jutottam vele, hát most nem csapjuk össze. Valaki benyitott a fészerbe, Múzsái gyorsan és mérgesen kapta fel a fejét. Felesége hozta a bort, de nem a demizson- ban, hanem csak egy literes üvegben. — Te vagy? — kérdezte Múzsái feleslegesen, és amikor az asszony kiment, az ajtóra belülről rátolta a reteszt. — Nem lopnak el bennünket — mondta, Pista. Múzsái erre nem szólt semmit. Húzott egy hosszút az üvegből, s odakínáíta a fiúnak: Igyál. Na, még, ne sajnáld, úgyis elfogy, a fene egye* meg, ... Hol is hagytam abba? Hja, igen. Megmaradtam volna én a kis ólnál, vagyis az ólacská- nál, ha pénzért vettem volna a deszkát: de hát, nem adtam érte pénzt, a nyavalya takarékoskodik vele, hadd legyen nagy ólam. — Ingyen kapta? — Ingyen... De már azt nem mondhatnám, hogy kaptam. — Hát? — Elhoztam. — Csak úgy? — Hát, hogy az ördögbe? Nem őrzik... Tőlem is loptak egyszer deszkát, egy szép hosz- szú szálat, pedig én vigyáztam rá. Na, de csak kaptam volna el a disznó tolvaját! — Ez is tolvajlás. — Miért nem őrzik? Talán kiabálnom kellett volna? Gyertek már, mert viszem? — Csak nem az istálló mellől... — Mamlasz! Máshol is láttál új deszkát? — Nem. — Hát akkor? Na, gyere, fogjuk meg az egyik oldalát. Odacipelték azt is. De Pistának nagyon elment a kedve — Majd szájon váglak ám! Különben is, csak a deszkát szereztem. Hát a munka, ami benne van? Az kutya? — Szégyellhetné magát! Vezetőségi ember, és ahelyett, hogy jóra nevelné a többit... Ezért nem megyünk semmire, mert húzza-vonja szanaszét mindenki, ahol éri: még az is, akinek legjobban kellene vigyáznia rá. — Tartsd már, ne pofázz. Hadd szegeijem rá. ' — Nem tartom. Múzsái felegyenesedett, nem volt mérges, jóindulatúan nézett a fiúra, és nyugtató hangon magyarázta:. — Na, ez így nem lesz jó. Aki már hozzánk számítódik, az ne túrkálja a család piszkát... Én se trombitálom tele a falut, hogy apád félnótás lett... — E21. nem igaz! — Most én beszélek! Hát mi a fenét csinál apád a pappal, mi? A köznek fárad, mi? Meghibbant, ez az igazság... Na, és mi bajod velem? E pár szál deszkától az Aranykalász ugyan a segédkezéstől. Ledobta az meg nem gazdagodott volna: s oldal végét, csak úgy reccsent, ha én nem hozom el, elviszi- Mit csinálsz? Letörik a ™as- ott hever az út mellett, . , bolond volna, aki le nem hasarka! jól érte. — Törjön. Bánom is én. (Folytatjuk.)
