Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

s SÍPBJMfl 1962. november 24., szombat Tanácskozik a kongresszus (Folytatás az 1. oldalról.) kommunizmus eszményeivel: a kizsákmányolás elleni harccal, a népek megbecsülésével, har­cuk támogatásával, a szocia­lista humanizmussal, a köz ja­vára végzett munkával, a ma­gánélet tisztaságával, olyan vo­násokkal, amelyek emberré te­szik az embert. Egész kulturális életünkben döntő jelentősége van a közok­tatás fejlődésének. A VII. kongresszus határozatait vég­rehajtva széles körű társadal­mi vita alapján kidolgoztuk és konyán segítik. Ezek a gazda­ságok négy év alatt 126 jól képzett szakembert adtak át a termelőszövetkezeteknek. To­vábbiakban a mezőgazdasági gépekkel kapcsolatos gondjaik­ról szólt és sürgette egyes kombájntípusok korszerűsíté­sét. GÁL GÉZA, az Aszódi Járási Pártbizottság titkára törvényerőre emeltük iskolarendszerünk reform iát. Ma már munkánkban az első helyre a reform tartalmi kér­déseinek helyes megoldása ke­rült. Ebben jelentős lépés azok­nak az új általános és közép­iskolai tanterveknek végleges kidolgozása, amelyeket a Mű­velődésügyi Minisztérium or­szágos vitára bocsátott. E tan­tervek alapján kell megírni az új tankönyveket, amelyeknek döntő szerepük lesz az iskola- reform tartalmi kérdéseinek megoldásában. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az ifjúság növelésének és az iskolareform megvalósításá­nak legfontosabb tényezője: a pedagógus. A kongresszus színe előtt mondunk köszöne­tét az immár százezernyi neve­lőnek az ifjúság nevelésében, a szocialista szellemű közműve­lődés fejlesztésében végzett ál­dozatos munkájukért. Kedves elvtársak! Tisztelt kongresszus! Ma az általános és a szak- műveltség színvonalának eme­lése társadalmi, politikai, gaz­dasági előrehaladásunk egyik legfontosabb feltétele. A szo­cializmus teljes felépítése az eddiginél nagyobb mértékben igényli az egyetemet, főiskolát végzett szakemberek alkotó közreműködését. A népgazda­ság fejlesztésének — még jó­vá nem hagyott — távlati ter­vei szerint 1980-ig hozzávető­leg 450 000 főiskolai és egyete­mi végzettségű szakembert kell képezni. A felsőoktatás előtt két nagy, egymástól el­szakíthatatlan feladat áll: a nagyarányú mennyiségi fej­lesztés és az oktatás reformja útján a szakemberképzés tudo­mányos és világnézeti színvo­nalának emelése. Tudományos életünk fejlődé­se az elmúlt években meggyor­sult. A jövőben még inkább döntő feladatnak kell tekinte­ni a tudomány és a termelés szoros, elválaszthatatlan kap­csolatát. Az egyre erőteljeseb­ben megvalósuló szocialista nemzetközi munkamegosztás­nak megfelelően kell kialakíta­ni a tudományos együttműkö­dést is. Fontos feladatok vár­nak a társadalomtudományok­ra: még jobban kell segíteniük a szocializmus teljes felépítésé­nek munkáját. Az lenne kívá­natos, ha a társadalomtudomá­nyok időben felfigyelnének az életben, a gyakorlati munká­ban jelentkező elméleti prob­lémákra, és időben adnának rájuk tudományosan megala­pozott választ. Kedves elvtársak! Tisztelt kongresszus! A Központi Bizottság beszá­molója megállapította, pár­tunk politikai befolyása erősö­dött az irodalomban és a mű­vészetekben is. Az írók és a művészek táborában megnöve­kedett. erősödött az a törek­vés, hogy műveikkel a szocia­lizmus építését szolgálják. Darvas elvtárs tegnapi felszó­lalásában az irodalommal kap­csolatban néhány helyes elvet fogalmazott meg. De mi azt szeretnénk, ha e tételek nem maradnának sokáig főleg írói hitvallások, hanem minél előbb irodalmunk élő gyakor­latává válnának. Mi nem akar­juk az alkotók szárnyát szegni, s a műveket elszürkíteni. Az irányelvekben is leszögeztük, itt is hangoztatjuk: az iroda­lomban és a művészetben te­ret adunk minden jó szándékú, a béke védelmét, a szocialista Magyarország fejlődését szol­gáló irányzatnak. Ahány alko­tó egyéniség, legyen annyi színfoltja a magyar irodalom­nak és művészetnek! De né­pünk érdekeinek szolgálata megköveteli, hogy a művek­nek szocialista tartalma és a tömegek számára elfogadható kifejezési formája legyen. Gyakran kérdezik tőlünk: le­het-e kísérletezni? Támogatjuk a kísérleteket, hiszen a pártnál, a kommunistáknál különb és nagyobb kísérletezők nincse­nek! Olyan utakat tárunk fel a Földön és a világűrben, ame­lyeken korábban nem járt sen­ki! Utat törünk a Holdhoz, a Marshoz, a Venushoz! Utat tö­rünk a kommunizmushoz! De mi az új utakra a marxizmus —leninizmus eszméitől vezérel­ve és a nép szolgálatának hi­vatástudatával lépünk, ezeknek a kísérleteinknek meghatáro­zott célja, tartalma és szilárd eszmei alapja van. Az irodalmi és a művészeti életben is, csak akkor vezethetnek eredmény­be a kísérletezések, ha szintén ézilárd, elvi alapon történnek. A ideológiai és kulturális tevékenység fő irányai Kedves elvtársak! Tisztelt kongresszus! Végigtekintve az ideológiai és kulturális élet legfőbb kér­déseit, pártunk ez irányú tevé­kenységének következő fő irá­nyait jelölhetjük meg: Eszmei felvilágosító-nevelő munkával tevékenyen dolgoz­zunk azért, hogy végképp száműzzük a polgári és kispol­gári nézeteket népünk tudatá­ból, s biztosítsuk a szocialista tudat, a szocialista erkölcs győ­zelmét. Az ideológiai munka az osztályharc fontos feladata, amely megteremti a marxiz­mus—leninizmus világnézeti alapján nyugvó szocialista nemzeti egységet és közelebb viszi népünket az osztály nél­küli társadalomhoz. Mivel arra törekszünk, hogy a szocializmus teljes felépíté­sét a két világrendszer békés versenye közepette valósítsuk meg, a párt elméleti tevékeny­sége sokat és állhatatosan fog­lalkozzék a békés egymás mel­lett élés kérdéseivel, adjon vá­laszt az emberek ehhez kapcso­lódó kérdéseire. Pártunk propagandatevé­kenységét emeljük magasabb színvonalra, igazítsuk jobban a gyakorlati követelményekhez, az egész nép szocialista neve­lésének feladataihoz. Érjük el, hogy a propaganda felkarolja és általánosítsa a szocializmus teljes felépítése során keletkező jó helyi ta­pasztalatokat. Kulturális életünk legfonto­sabb kérdésének továbbra is a közoktatást és a szakember- képzést tekintsük. Valósítsuk meg a kijelölt időre az iskola- reformot az alsó-, közép- és felsőoktatásban, s gondoskod­junk arról, hogy a népgazda­ság megfelelő számú és felké­szültségű, kommunista meg­győződésű szakembert kapjon. A tudományos kutatómunkát közelítsük még inkább a nép­gazdaság igényeihez és a szo­cialista nemzetközi munka- megosztás követelményeihez. Határozottabban gondoskod­junk arról, hogy az elért tudo­mányos eredmények a műszaki fejlesztés során gyakorlati al­kalmazásra kerüljenek. Az irodalomban, a művésze­tekben, a tömegek öntevékeny művelődési és művészeti moz­galmában erősítsük a kultúra szocialista tartalmát, vigyük győzelemre a szocialista kultú­rát. A párt eszmei munkájának fő célkitűzése az, hogy egész népünket megtanítsuk szocia­lista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Odaadással és ki­tartóan munkálkodjunk azon, hogy e nagy célt minél előbb elérjük — fejezte be nagy tapssal fogadott felszólalását Kállai Gyula elvtárs. Ezután Nagy János, a Tolna megyei állami gazdaságok [ igazgatója szólalt fel. Adatok- j kai bizonyította, hogy a párt helyes gazdaságpolitikáját Tol­na megye mezőgazdaságának ütemes fejlődése is igazolta. Évről évre növekszik a terme­lés és a felvásárlás. 1961 óta a megye állami gazdaságai nye­reségesen dolgoznak, és a kör­nyező szövetkezeteket is haté­bevezetőben a pártonkívüli dolgozók megbecsüléséről be­szélt. A párt helyes politikája következtében ma kölcsönös bizalom alakult ki a párttagok és a pártorJkívüliek között. A kommunisták megbecsülik a pártonkívülieket és viszont — így jó dolgozni — hangsúlyoz­ta. majd arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy az emberek ügyes-bajos ügyeinek intézésé­re is több figyelmet kell fordí­tani. Hány ezer óra telik el vá­rószobákban, mert az illetékes nem ér rá fogadni? Hány­szor kell az emberelmek utazigatniok egy-egy ügy elin­tézése érdekében? — Ez sem mellékes! Fontos — hangsú­lyozta — a vezetés állandó ja­vítása. fejlesztése, tökéletesíté­se is. Bírálta állami és gazdasági vezetésünk egyik-másik intéz­kedését és szóvá tette a több helyen egyre növekvő admi­nisztratív apparátust. , Sajnos, egyre inkább tért hó­dít nálunk az a jelenség, hogy ha valahol a vezetés megerősí­téséről beszélnek, sokszor lét­számemelésre gondolnak. Nem akarom megsérteni az illeté­kes megyei szervet; négy év­vel ezelőtt egy elvtárs látoga­tóba jött hozzám bemutatkoz­ni. Mi volt a panasza? Az hogy mindössze hárman vannak egy ilyen fontos megyei szervnél, kicsik a helyiségeik, nincs köz­lekedési eszközük, vonattal kell utazgatniuk. Megvigasz­taltam: elvtárs, ha maguk megszülettek, feltétlenül fej­lődni fognak. (Derültség.) Úgy adódott, hogy nemrégen beté­vedtem hozzájuk. S mit tapasz­taltam? Az egyik ajtón az igazgatói szobát jelző tábla, volt titkárnő is aztán, sok író­asztal és persze: személyautó. Mi volt ezúttal a panaszuk? Az, hogy kicsi a helyiség, ke­vesen vannak és kevés a köz­lekedési eszközük. Járási taná­csunknál három évvel ezelőtt negyvenen dolgoztak és egy személyautójuk volt. Panasz­kodtak is eléggé, hogy kevesen vannak, kevés a közlekedési eszköz, kicsi a tanács épülete. Ma már hetven felé jár a lét­szám, négy személyautójuk van, de a panasz változatlan: kevesen vannak, kicsi a tanács épülete és kevés a közlekedési eszközük. 5 Befejezésül felolvasta az épülő Dunai Cement- és Mész­művek magyar és német dol­gozóinak a kongresszushoz in­tézett üdvözlő levelét. Nagy tapssal fogadott felszólalása után Dr. BAKOS ZSIGMOND, a XVI, kerületi Pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. Elöljáró­ban a gazdasági munka veze­tése színvonalának emeléséről, majd az üzemszervezés helyze­téről beszélt. Kifejtette, hogy e területen el vagyunk marad­va. A baráti szocialista orszá­gokban üzemszervező intéze­tek adnak tanácsokat a válla­latoknak, hogyan oldják meg belső szervezeti problémáikat. Befejezésül a felszólaló az üzemek .belső kulturáltságáról szólt. C4GANLAMIN DUGERSZIJRUN, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja a Központi Bizottság titkára felszólalásában többek között hangsúlyozta, hogy a mongol nép valamennyi sikerének leg­fontosabb alapja a Szovjetunió és a többi szocialista ország önzetlen testvéri segítsége, az alkotó együttműködés, vala­mint a Mongol Népi Forradal­mi Párt helyes politikája, amely egész tevékenysége ve­zérfonalának a marxista—leni­nista tanítást tekinti. Elisme­réssel beszélt a továbbiakban arról a segítségről, amelyet a Magyar Népköztársaság nyújt Mongóliának. Végül kijelentette: — A Mongol Forradalmi Néppárt kérlelhetetlen harcot folytat a revizionizmus és a dog- matizmus, a burzsoá naciona­lizmus minden megnyilvánulá­sa ellen, következetesen védel­mezi a marxizmus—leninizmus tisztaságát. Pártunk élesen el­ítéli az Albán Munkapárt ve­zetőinek eltántorodását a marxizmus—leninizmustól, a proletár internacionalizmus elveitől, s a moszkvai nyilat­kozatokban lefektetett elvek­től. Kifejezzük reményünket, hogy az Albán Munkapárt le tudja küzdeni jelenlegi veze­tőinek egységbontó akcióit és nacionalista törekvéseit, ame­lyek kárt okoznak a világszo­cializmusnak és sértik az al­bán nép érdekeit. JEAN 1ERFVE, a Belga Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja üdvözölte ezután a kongresz- szust, majd a nemzetközi erő­viszonyok alakulását elemezte. — Az imperializmus meg­szűnt a világ uralkodó erejé­nek lenni. Ebből következik — mondotta a többi között —, hogy azokban az országokban, ahol még a kapitalizmus ural­kodik, a szocializmus már nem távoli perspektíva, hanem har­cunk konkrét célja lett. A há­ború és béke döntő problémá­ja is új formában vetődik fel. Most először harcolhatunk a háború ellen azzal a jogos re­ménnyel, hogy a háború kitö­rését elkerülhetjük. A belga küldött a továbbiak­ban az MSZMP harcának a nemzetközi munkásmozgalom számára jelentős tanulságaival foglalkozott, majd a Belga Kommunista Párt előtt álló feladatokról szólt. FRANCISCO MONACO, az Argentin Kommunista Párt küldötte üdvözölte ezután a kongresz- szust, majd így folytatta: — A mi pártunk, amelynek teljes illegalitásban kell dol­goznia, elszánt harcot folytat az emberiség ellensége, az im­perializmus ellen, különösen az Egyesült Államok imperializ­musa és belső argentin szövet­ségese, a nemzeti oligarchia el­len. Kuba ügye a mi Saját ügyünk is. Támogatjuk a ku­bai nép jogos követeléseit. Pár­tunk a Karib-tengeren történt agresszió alkalmával támogat­ta a Szovjetunió komoly és ha­tározott fellépését, amely meg­mentette a világot egy szörnyű, termonukleáris háború kirob­bantásától — mondotta a többi között az Argentin Kommunis­ta Párt küldötte. FERNANDO CL AUDIN, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára felszólalásában a többi között hangoztatta; — A jelenlegi világról alko­tott dogmatikus szemlélet, — amely nem veszi figyelembe a megváltozott helyzetet, az ú.i erőviszonyokat és gyengíti a szocialista tábor és az antiirn- perialista államok közötti kap­csolatot. Pedig a béke ügye at­tól is függ, erősíteni tudjuk-e azt a széles arcvonalat, amely átfogja a világot a szocialista államoktól kezdve a tőkés or­szágok legszélesebb, békeszere­tő rétegeiig. A továbbiakban hangoztatta: A spanyol nép őszinte csodá­latot érez a kubai forradalom iránt. Nem tesznek jó szolgálatot a kubai elvtársaknak, akik ilyen, bonyolult és súlyos veszélyek­kel terhes helyzetben messzi­ről ezt kiáltják feléjük: „Elő­re, ne fogadjatok el semmi­lyen kompromisszumot!” Tel­jesen tévesek és károsak azok a támadások, amelyek a kubai krízissel kapcsolatos bölcs szovjet politikát a dogmatiku­sok és szektások részéről érték A Szovjetunió politikája azt bizonyítja, hogy az SZKP élén Lenin művének méltó folytatói állnak. . Pártunk elítélte az albán ve­zetők dogmatikus, provokatív, szakadár, kalandor politikáját, ök nyilvánvalóan azt akarják, hogy a kommunista mozgalom térjen le a lenini útról. De Le­nin megtanított bennünket ar­ra, hogy nemcsak a jobboldali opportunizmus, hanem a bal- oldaliság, az álforradalmi szó­szátyárkodás ellen is harcol­junk. Pártunk mindig csodá­lattal kísérte a kínai nép és nagy kommunista pártjának hősies harcát, és szívből saj­náljuk, hogy a kínai vezetők nem értenek egyet az egész kommunista mozgalommal az albán álláspont elítélésével kapcsolatban. De bízunk ben­ne, hogy végül is meg fogják érteni, mi a kötelességük. HO AN VAN HO AN, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja felszólalásának első részében elismeréssel beszélt a magyar népnek a szocializmus építésé­ben elért sikereiről, majd fel­olvasta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának a VIII. kongresszushoz inté­zett üdvözletét. A Vietnami Dolgozók Pártja köszönetét mond azért a segítségért, ame­lyet a magyar nép nyújtott Vietnamnak. AHA MÄKINEN, a Finn Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja a Finn Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának nevében köszöntötte a VIII. kongresz- szust, majd így folytatta: „A mélységes tisztelet és csodálat érzését tolmácsolom a magyar népnek és a Magyar Szociális-, ta Munkáspártnak, amely Ma­gyarországot oly rövid idő, 17 év alatt nagyiparral, modem mezőgazdasággal és magas fo­kú kultúrával rendelkező or­szággá változtatta. Tudjuk — hogy nagy eredményeik mö­gött kemény erőfeszítések és harcok vannak.” A finn párt küldötte ezt kö­vetően a pártja előtt álló leg­fontosabb feladátról, a béke megvédéséről szólt. Mint mon­dotta, ennek fontosságát a kö­zelmúltban különösen világo­san bizonyította az Egyesült Államok által provokált, Ku- ba-ellenes agresszió. „Az, hogy ma béke van. a Szovjetunió békepolitikájának, a kubai nép hősi helytállásának köszönhető, s ez a megfontolt, felelősségtől áthatott békepolitika kiváltotta a világ békeszerető népeinek elismerését.” JAKVB DEMIR, Törökország Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára felszólalásának bevezető részé; ben elismeréssel szólt a népi Magyarország sikereiről, majd így folytatta: — Ezek a sikerek és különö­sen az utóbbi öt év alatt elért eredmények, a nemzetközi kommunista- és munkásmoz­galom számára nagy értékűek és fontosak. A magyar mun­kásosztály, a magyar nép a marxista-leninista párt veze­tésével tudta kibontakoztatni teljes mértékben teremtő ere­jét. Ezután a törökországi hely­zetre áttérve, kijelentette: — Az imperialisták háborús előkészületeik egyik fő köz­pontjává változtatták Törökor­szágot. Bérbeadták az országot az amerikai katonai erőknek és támadó hadseregnek. Ennek a bérnek az árát az elszegé­nyedett török nép fizeti meg. Pártunk hű a világ kommu­nista és munkáspártjainak 1967-es és 1960-as moszkvai határozataihoz. Nehéz elkép­zelni — jegyezte meg a továb­biakban —, hogy az Albán Munkapárt vezetőinek az in­ternacionalizmussal ellentétes álláspontja más célt szolgál­hatna, mint a világ kommu­nista és munkásmozgalma egy­ségének a megbontását. A török párt küldötte befe­jezésül sok sikert kívánt a kongresszus munkájához. CLAUDE JONES, az Ausztráliai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja felszólalásában többek között kijelentette: Az 1957. és 1960. évi moszk­vai nyilatkozatok helyesen hangsúlyozzák, hogy hazánk legégetőbb kérdése a békeharc. Pártunk teljes mértékben tá­mogatja ezeket a megállapítá­sokat, s mindenkor azon mun­kálkodik, hogy leleplezze az imperializmust, közben gondo­san ügyel arra is, hogy elkerül­utalva az ausztráliai küldött hangsúlyozta: „A szovjet politika a közel­múlt események idején szilárd, elvi és bölcs volt. Ezt a politi­kát teljes mértékben támogat­ja pártunk és szívből helyesli békeszerető népünk”. A szocialista országokban most tartott kongresszusok is­mételten megerősítik a Szov­jetunió Kommunista Pártja történelmi XXII. kongresszu­je a szektás magatartást, amely akadályozza a béke arcvonalá­nak széles kiépítését. sának eszméit. Az SZKP kong­resszusa kijelölte a helyes utat, amely a kommunizmushoz, s a Az amerikai imperialisták Kuba-ellenes provokációjára háborútól mentes élethez ve­zet. KIM IK SZÉN, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának póttagja bevezetőben a Korea és Ma­gyarország között szüntelenül erősödő barátságról és együtt­működésről beszélt. A magyar nép nagy anyagi segítséget és erkölcsi támogatást nyújtott országunknak az amerikai fegyveres támadás ellen foly­tatott honvédő harc idején, majd a népgazdaság háború utáni helyreállításának és épí­tésének nehéz éveiben — mon­dotta. — A magyar népnek ez az internacionalista segítsége nagy lelkesítő erő volt szá­munkra. (Folytatása a 3. oldalamI

Next

/
Oldalképek
Tartalom