Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-06 / 208. szám
1962. szeptember 6., csütörtök NfiPDJSAG % Miért húzódik két év éta a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Válialat fiirdöépítkezése? AZ ILLETÉKES felsőbb felügyeleti szervek még 1960- ban megállapították, hogy a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat dolgozói megfelelő fürdő- és öltözőhelyiség hiányában csupán a legminimálisabb tisztálkodási lehetőséggel rendelkeznek. Ez a megállapítás nem maradt eredménytelen, mert rövid idő eltelte után, a megyei tervező iroda elkészítette a fürdő és öltöző tervrajzait. Ezekért az okmányokért a vállalat nem kevesebb, mint 49 ezer forintot fizetett. Hiba csúszott azonban a számításba. Senki nem tudott pénzt adni a fürdő építéséhez. Amint említettem, azóta két év telt el- Közben párthatározat született a munkásosztály általános helyzetének megjavítására. Az erőfeszítések nyomán számtalan vállalat és intézmény dolgozói érzik e fontos határozat gyakorlati hatását. A napokban ismét felkerestük a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatot. Érdeklődésünkre — a fürdő és öltöző ügyét illetően — Veres Albin műszaki vezető olyan mozdulatot tett kezével, mint amikor valami kedves ismerőstől vesz búcsút. — Sem jót, sem biztatót nem mondhatok, pedig végig- jártunk minden „stációt”, a megyétől a minisztériumig. — A válasz? ... — Halovány remény!... — Mégis, mit mondtak? — A MINISZTÉRIUMBAN Gotten Imrével, a tanácsi főosztály főelőadójával beszéltünk. Nem biztatott...! A megyénél azonban, az ipari osztály főmérnökétől, Édes Józseftől már kaptunk kevés vigaszt. A jövő évre „vonal alatt betervezték" a fürdőt és az öltözőt. Ez azt jelenti, hogy az Országos Tervhivataltól függ az ügy menete, de a megyei tanács feltétlenül meg akarja valósítani a gyöngyösi munkásfürdőt. — Milyen összegről lenne szó? — Másfél millió a fürdő és egy millió forint lenne a szennyvízlevezető csatorna. Ennyi pénzből tudnánk felépíteni a 150 személyes fürdőt. — Jelenleg rendelkeznek erre a célra valamennyi pénzzel? — Egy fillérünk sincs...! ">e a vállalat dolgozói társadalmi munkában elvégeznék az ösz- szes földmunkát, sőt, a szakipari munka bizonyos hányadát is. És ezt meg kell fontolni. A vállalást, az embereket fűtő lelkesedés 10, sőt, 100 ezef forintos összegeket pótolna. Mert azok a dolgozók, akiket az öntöde füstje és homokja feketére kormoz, szívesen áldoznák szabad idejüket, vagy pihenő óráik egy részét arra. hogy végre megszüntessék a maradi, korunkhoz és fejlődésünkhöz egyáltalán nem méltó állapotokat. Pillanatnyilag három zuhanyrózsa alatt, s három mosdóvályúban tisztálkodik munka után a 160 ember. Helytelen lenne azonban vakon követelni, és nem tartani szem előtt gazdasági, vagy eazdaságossági érdekeket is. Tegyük fel tehát Ilyen szempontból a kérdést: Van-e jövője a Vas- és Fémipari VállaKEZDODIK AZ ISKOLA-ronuóDAi MIATT A MosAS Z-HET'ó SzCMetel! 6VS üf Miért akarsz iskola helyett a Patyolatba menni, Pétiké? Mert ott minden második héten szünet van! (Fülöp György rajza) latnak? Minden egészségvédelmi és higiénikus szemponttól eltekintve, kifizető lenrte-e ez a két és fél millió forintos beruházás? A kérdésre ismét Veres Albin műszáki vezető adja meg a választ. —A jövő évben bővítjük a vállalat tevékenységét, most rátérünk az epeda-rugók gyártására a Béke rekamiék- hoz, a sezlonokhoz és a fotelekhez. 1963-ban még „csupán” 10 000 négyzetmétert gyártunk, amely mennyiség 1965-re már 30 000 négyzetméterre emelkedik. A tervek szerint az öntödét is bővítenünk kell. A vállalat fejlődése bizonyos fokú létszámemelkedést is von maga után. A rugók gyártásához főleg női munkaerőket alkalmazunk. AZ ELMONDOTT adatok alapján tehát gazdasági szempontból is szükségszerű a fürdő és öltöző építése. Igaz, a legnagyobb akadályt ismerjük. A pénzhiányt, amelyre a megye és a minisztérium illetékes hatóságai hivatkoznak. Nem kis összegről van szó, de az erőket és véleményeket összeegyeztetve, talán lehetne a bajon segíteni. Próbáljuk meg közös akarattal és végre — közel 200 dolgozó legnagyobb megelégedésére — tegyünk pontot a két év óta húzódó ügy végére. Laczlk János (Távtársalgás. Hallatszik napjainkban.) Szereplők: Posta 1. Posta II. Hivó Fél, mondjuk Selypről. Hívott Fél, mondjuk Egerből. Posta I.: Halló, Eger! Halló, Eger! Háíló-eger- halló-eger. Hallóeger, hallóegerhallóeger, hallóeger. Hívott Fél: Igen, Eger. Eger. Eger. Eger. Eger (Félre). Ez süket. Hát nem hallja? Eger, persze, hogy Eger. Igen, kérem, Eger. Aranyos elvtársam, hogy az istenbe ne lenne Eger, naná, majd nem Eger, ugye. Maga azt szeretné, ha nem lenne Eger, mert akkor... Posta I.: (Hangosan, mint a réztrombita.) Eger? Miért nem jelentkezik? Hellóeger, halló- egerhallóegerhallóege r. Egeeer. A DCM-be látogatott a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű KISZ-szervezete A napokban a Bélapátfálvi Cement- és Mészmű kiszista fiataljai ellátogattak a Dunai Cement- és Mészműbe. Ennek a látogatásnak persze nem csupán „látogatás” célja volt. A harminc fiatal a megérkezés után mindjárt átöltözött, munkaruhát vett magára. Segítségképpen — társadalmi munkában — téglát hordtak az egyik építkezéshez, szám szerint vagy tizennyolcezer darabot. Dolgoztak lelkesen, s a munka után kétszeresen is jólesett az ebéd, hiszen előrehaladott volt már az idő, körülbelül három óra. Délután a program szerint, az ottani klszisták kíséretével meglátogatták a DCM üzemrészeit, s kicserélték egymással tapasztalataikat... Az éjszakát a nógrádverőcei ifjúsági táborban töltötték, ahol megismerkedtek és összebarátkoztak szovjet, német és lengyel fiatalokkal. Másnap a bélapátfalvlak csoportját Budapestre vitte el az autóbusz, ahol megnézték a mezőgazdasági kiállítást. A késő esti órákban értek haza két nap felejthetetlen élményeivel. FIGYELJETEK: ÉNEKELEK! 'TőallÁ, íqjVL Posta II.: Beszélünk még, kérem? Mert akkor szétkapcsolom, ha befejezték. Hívott fél: Nem beszélünk. Valami automata azt rikácsolja, hogy hallóeger. Mondom, hogy persze. Posta II.: (Vésztjós- lóan.) Nna, azért mondom. Posta I.: Hállóeger- hallóegerhallóeger... Hívott Fél: Igeneger- igenegerigeneger. Posta II.: Beszélnek még? Mert akkor szétkapcsolom, ha befejezték. Hivott Fél: Nem beszélünk. Nem tudom, ki keres. Valaki csak hallóegerezik. Posta II.: Nna, azért mondom. Hívó Fél: Te vagy az, Pista? Hallő, te vagy az, Pista? Tevagyazpistanemhallaszengem ? Pista, halló! Hívott Fél: Persze, hogy hallom. Mi van, öreg fiú? Hivó Fél: Te vagy az, Pista? Ki vette fel a kagylót? Pista te vagy? Halló, Pista, hallasz engem? Pista, te... Posta II.: Halló! Beszélnek még? Hívott fél: Nem beszélünk. Nem hall a hivó. Én értem, mit mond, de ő semmit sem hall. Posta II.: Nna azért. Hívott fél: Halló, Jóska! Jól vagy, igaz... Hivott fél: Hallóeger- hallópistahallópistaszól- janakpistánakkapcsól- jákpistát. Hivott Fél: Megőrülök. Tisztán hallok mindent, ö meg semmit. Posta II.: Beszélnek még, kérem? Azért mondom. Nna. Utánanézünk. Hívó Fél: Végre hallom én is. Most már minden rendben. Nna, szóval, Pista. Eljössz vasárnap. Várunk mind a száztizenheten. Halló! Mi van már megint? Halló, Eger — Ügy látszik, nem hall. Rémes. Borzalmas. Hallóeger, hallóegerhállóegerhal- lóeger... Hívott Fél: Eger vagyok! Párizs vagyok! Vértesketely vagyok! London vagyok, vízkereszt vagyok, amit akar, az vagyok, csak beszéljen már. (A kagylóból egyenletesen hallatszik: Halló, Eger!) Posta II.: Beszélnek, kérem. Mert... azért mondom. Na. (Foto: Gyurkó) Hívott Fél, Hívó Fél (együtt, anélkül, hogy egymást hallanák): Azt a telefonos középma- gasságos főbodonnat drótlatorkodó szent Belijét! Nicsak (megrémülve, de még mindig együtt), te, halljuk egymást! Megy ez, csalt akarni kell. Nna, hát szóval... Posta II.: Hallói Szétkapcsolok. Párizs keresi Egert. (Tizenöt perc eltelik, Párizs érthető hangon beszél, még arra is jut idő közben, hogy az ismeretlen francia szavakat kikeressék a szótárban.) Hívó Fél: Mibe kerül az előbbi beszélgetés Egerrel? Posta II.: Most számolja két elektronikus számológép... (garas) 50. Mindezt így eltervezve, gondolatban elrendezve, ábrándozva ült az asztalnál. Ma jókedve volt. Már a harmadik pohár konyakot itta, s a zongoristához hajolt. Otven- forintost csúsztatott a markába. — Játssza még el az előbbi számot!... Vele dudorászott, lehunyta szemét. A svájci villát látta maga előtt. Jó volt így eler- nyedni, elképzelni mindazt, amiről annyit álmodozott. Hirtelen felnyitotta szemét. Megérezte, hogy valaki figyeli. István állt az asztalnál. — Megjöttél, fiú? Vártalak. Jó hír? Rossz hír? — Elhoztam! — súgta komoran István —, de baj van. Keresik ... Halálos izgalomban voltam egész nap ... — Látod, erre gondolhattunk volna — mondta, majdnem nevetve Horváth és őszintén mesharagudott magára, hogy ezekben a sorsdöntő pillanatokban milyen könnyelmű jókedv ömlik szét rajta. Mint aki vesztét érzi. — Gondolhattuk volna, hogy keresni fogják.. igyál meg az ijedtségre egy pohár konyakot! István fáradtan roskadt a székre. Tekintete idegesen vibrált, bensője reszketett. Reszketett a keze is, amikor felemelte a poharat. A kabátja alá rejtett ólmosvégű bot szinte perzselte a bőrét... — No, igyál még egyet. — Nem kívánom... Riadtan rezzent össze minden ajtócsapásra, s akkor is, ha megreccsent mellette egy szék. Félt mindenkitől, és kerülte az orvos tekintetét is. Maga elé meredt, lesütötte szemét. Belső indulat és düh forrongott benne. Már felismerte, hogy nem tisztességes üzlet az, amibe Szabó Zoltán rántotta; pedig a valódi célról még sejtelme sem volt, ezt az eljárást alávalónak tartotta, mert lopni kellett miatta, ezernyi veszélyt hárítva magára. Egész nap egy falat nem ment le a torkán, titokban állandóan az irodaház felé figyelt, amelynek ajtaján ki, s be járkáltak az emberek. Egyszer a fiatal nyomozótisztet, Zsuzsa udvarlóját pillantotta meg. Akkor majdnem odarohant és azt kiáltotta: „én voltam, bilincseljenek meg. Odaadom az iratokat!” De visszatartotta a gyávaság, a félelem. Mint ahogy nem tudott ellentmondani a képügynöknek sem. Hideg verejték ült ki a homlokára, ha arra gondolt, hogy mi minden áll a magnetofonszalagon és egy percig sem kételkedett benne: az ügynök komolyan Ígérte, amit mondott. Ha nem teszi meg, amit kér tőle, eljuttatja a magnetofonszalagot a rendőrségre. Talán éppen Kerékgyártó János Kezébe kerül. Tönkreteszi Zsuzsát is, szétzúzza az egész család nyugalmát. Mindez akkor született meg benne, amikor már a zsebében érezte az iratokat és nyilvánvalóvá vált a bűntény. Amikor titokban, az éj leple alatt az irodához settenkedett, nem érzett bűntuteljen a műszak és mint az űzött vad, rohant kifelé a gyár területéről. Egész nap rohangált az utcákon. Minden emberben üldözőt látott és amikor a színház előtti szabálytalan áthaladás miatt ráfütyült a rendőr, futásnak eredt, eltűnt a szemben levő keresztutcában és meg sem állt hazáig. A veszedelmes könyvet újn ságpapírba csomagolta és elrejtette az udvaron a farakás közé. Kifeküdt a kertbe, de föld is. Töpreiu gett, gyötrődött. i mit csináljon? fZg\ Ha a lopás mi«Pips'll att megfogják, wj börtönbe vetik, elítélik és esi- kos ruhát húz- nak ra- Ha visz* i szaadja a könyvet, a k^Püsy- nők jelenti fel. M Legszívesebben az öklével ver- JSi te volna szét a 'Nlci Ma hogy mi_ . jÉf jntj ért is csinált EffiQw® ilyet? Részeg W$jÍi fejjel nem tud- í'fiSa| ta, miket mond. / ot| Képtelen ha- |HÍ('ra3 zugságokat hor. dott össze, amelyek soha nem történtek meg. De ez most már mindegy. Az elszánt ügynök kihasználja ellene. S ha a posta előtt tényleg meghalt egy orosz katona, senki nem mossa le róla, hogy nem ő volt a gyilkosa. (Folytatjuk.) rosan a falhoz lapult, belebújt volna az egérlyukba is. Kínos, hosszú percek teltek el, a dobhártyája megfeszült, a lábába szállt a vére, egyik pillanatban forróság öntötte el, másik pillanatban még a foga is vacogott, úgy reszketett. Végre csend lett Óvatosan kilépett és bezárta maga után az ajtót. Faltól-falig lapulva, mint az árnyék, nesztelenül osont és visszament munkahelyére. Szerencsére, az egyik bunkerban egyedül dolgozott, nem kellett beszélni senkivel. Leroskadt egy téglarakásra és megpihent. Később meg is nyugodott, s csak akkor riadt meg újra, amikor az irodából ki, s; be járkáló embereket meglátta. Alig várta, hogy ledatot. Valami kalandos izgalom dolgozott benne: ki tudja-e nyitni az ajtót úgy, hogy ne vegyék észre? Senki sem járt a közelben. Az iroda ajtaja az első kísérletre felpattant ez felbátorította, önbizalmat adott neki. Besurrant. Sötétben tapogatód zott, nem mert villanyt gyújtani. Ekkor lökte fel az asztalkán álló vizeskancsót. Rémültében majdnem felkiáltott. Percekig nem mert megmozdulni. Aztán villámgyorsan cselekedett. Szeme megszokta az irodai sötétséget, felfeszítette az íróasztal fiókját és kidobált mindent. Volta- képpen maga sem tudta, hol van, amit keres. A másik pillanatban már a páncélszekrényt feszegette. De ezzel nem boldogult, visszatért hát az íróasztalhoz. Végül egy keményborítású könyv akadt a kezébe. Az ablak melletti derengésnél kibetűzte: TERMELÉSI NAPLÖ” — ez állt rajta. Dühösen széttépte. Tovább kutatott. Üjabb könyvet talált: „KOHÁSZATI MŰSZAKI ALAPELVEK”. Nagyot dob- 'jant a szíve. Belelapozott. Rajzokat és fényképeket talált a könyvben. „Ez lesz az!” — gondolta. Sejtelme sem volt róla, hogy olyan, ebből a szempontból értéktelen könyvet lopott el, amelyet az ügynök 1 bármelyik könyvkereskedés- 1 ben megkaphatott volna Er- i dőslakon ... Kabátja alá rej- t tette és az ajtóhoz osont. Hall- i gatózott. Valaki járkált oda- r kint. Rémület fogta el, mara- l dóknyi ereje is elhagyta. Szó- r
