Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-06 / 4. szám

4 N ß P 0 J S A G 1962. január 6., seombat Szója... Olvastam valahol, valami­lyen tudományos szaklapban, hogy micsoda értékes növény a szója. Tápláló, egészséges. íz­letes, hosszú életet ad. Meg­kívántam! S elhatároztam, hogy félredobom a liba-, ma­lac-, csirke- és egyéb húsokat, és veszek egy kiló szóját és ki­tombolom magam... Ó, én szerencsétlen! Miért nem 1945-ben olvastam' ezt a cikket? Naponta ötször meg­csókoltam volna a kenőmájast szójából... így csak naponta j ötször kiköptem...: a tápiáié- < kot, az egészséget, az ízletest és a hosszú életet. , (—6) — JANUÁR 2-ÁN. 3-án és; 4-én egy-egy kilencven főt j számlaló szovjet vendégcso-! port látogatott el Egerbe. Az | egynapos itt-tartózkodásuk j ideje alatt a vendégek körsé­tát tettek a városban, megte­kintették a történelmi neve­zetességeket, majd üzemi és tsz-latogatáson vettek részt. — EZER számosállata van az egyesült Adácsi Győzelem Ter­melőszövetkezetnek. E nagy létszámú állatállomány ellené­re, azonban biztosítva van a jószágok téli takarmányellátá­sa, sőt még takarmányfelesleg­gel is rendelkeztek. Éppen ezért az elmúlt napokban 46 vemhes üszőt vásároltak — ter­ven felül —, s így már azzal az állatlétszámmal „nyithatták'’ az új évet, amivel zárni kelle­ne az 1962-es esztendőt. — „A MODERN tudomá­nyok és a valias7’ címmel tar­tott előadást Darvas Andor, az Egri Pedagógiai Főiskola igazgatóhelyettese a Buda­pesti Hajtónnigyár egri tele­pének munkásakadémiáján.- EBBEN a hónapban me­rnénk területén 201 mezőgaz­dasági, és egy halász termelő- szövetkezetben készítenek zár­számadást. Előreláthatóan me­gyei szinten egy-egy munka­egység értéke meghaladja majd a 30 forintot. — A HEVES MEGYEI is­meretterjesztő előadások ve­zetői a héten háromnapos to­vábbképző előadáson vettek részt Egerben a Városi Mű­velődési Házban. A tovább­képzés utolsó napján Kormos Sándor, az Egri Városi Ta­nács művelődésügyi osztályá- : nak népművelési előadója j Dunának, Oltnak egy a hang- | ja címmel tartott előadást.- LEGUTÓBB 75 hízott ser­tést adott át az államnak az egri Dobó István Tsz. Ezzel a j közös gazdaságnak sikerült áruértékesítési tervét 100 szá- j zalékra teljésítenie. — CSÜTÖRTÖK délután a budapesl—miskolci főútvona­lon, a vécsi elágazó közelé­ben, súlyos közlekedési bal­eset történt. összeütközött egy teher- és egy személy- gépkocsi.- A GYÖNGYÖZŐ KOSZI Ércbánya Vállalatnál csütörtök délután pártvezetőségi gyűlést tartottak. A munkaügyi osztály vezetőjét számoltatták be a bér- és létszámgazdálkodás­ról, a norma-, illetve a szak- mányteljesítésekről és a bal­esetek alakulásáról. Két tag- felvételi kérelmet is tárgyal­tak. — AZ EGRI Lakatosáru- gyár az előzetes számítások szerint 102 százalékra teljesí­tette 1961. éves termelési ter­vét. Az év végi feszített mun­katempóban kiemelkedő tel­jesítményeket nyújtott az egyesített Kármán Árpád és Bőgős József brigád, de elis­merés és dicséret illeti Vass István brigádját is. Egerben este 7 órakor: Juanita csókja (Madácli-bérlet) Gyöngyösön este 7 órakor: A tisztességtudó utcalány Gyöngyöspatán este 7 órakor: A lampionok ünnepe 1963. JANUAR 6., SZOMBAT: BOLDIZSÁR PETZVAL JÓZSEF Quijote-jét látta el rajzaival). 130 évvel ezelőtt. 1832-ben e na­pon született GUSTAVE DÓRÉ francia rajzmüvész. Világhírt szer­zett a nagy klasszikusok műveihez készített illusztrációval (Dante: Is­teni szín játékát. Cervantes: Don Később a fametszeteihez a fény­képátvitel módszerét használta, az újítással várt festői hatás azonban idegen volt a fametszetek jellegétől, így ezzel sikert nem aratott. 110 évvel ezelőtt. 1852-ben e napon halt meg LOl£íS BRAILLE francia tanító, alá 1829-ben a vakírást a 2 pontnyi szélességű és 3 pontnyi magasságból álló 6 pontos kombinációval feltalálta. E. rendszeren alapszik a vakok hangjegyírása, az írógépeik beosz­tása, sőt a telefontárcsák számozása is. A vakírással írt sajtóter­mékeket keménypapírba nyomják (MraillGtipia). Ma 65 éves VERES PÉTER író. ARGENTÍNA KOMMUNISTA PÁRTJA 1918. január 6-án ala­kult meg. 155 évvel ezelőtt, 1807. január 6-án született PETZVAL JÓZSEF fizikus és matematikus, a pesti, majd a bécsi egyetem matematika tanára, aki főleg a differenciál­egyenletekkel foglalkozott és a fényképezés történetében nagy je- entőségű tárgylencséket terve- ett. Ö készítette az első modern ortré-objektívet, amelynek egy- gy példányát a bécsi és a prágai cchnikai múzeumban őrzik. így, év elején szokás a | számadás, ezért most mi is I beszámolunk néhány szóban a | színház munkájáról. A szep­temberi szezonkezdéstől nap­jainkig hét produkciót vittek közönség elé az egri Gárdonyi Géza Színház művészei. A me­gye községeiben 130 táj előadást és hetven kis színpadi előadást tartottaík. Egerben a színház- . épület alakítása miatt csupán harminc előadásra került sor. A vidéki előadásokon főleg a Tartuffe, a Montmartrei ibo­lya, s a Sliakespeare-vígjáték aratott sikert. ★ Az elmúlt napoikban érté­kelték a színház vezetői a táj­előadások eredményeit. Ezek szerint a siroki kultúrházban Kun Istvánná és Dévényi László, Hevesen Gulyás Fe­renc, Karácsondon Dán Gyula, Gyöngyössolymoson CsiMilc Bálint, Bátorban Vcrasztó Já­nos. Egerbocson Hossó Árpád és Szederkénypusztán Kit« Ist­ván kultúrotthon-igazgatók ad­ják a legnagyobb segítséget * színház munkájához és sok­oldalú szervező munkával biz­tosítják a közönséget, s jó fel­tételeket teremtenek a színé­szek számára is. ★ Egerben február 2-án tartja a színház a következő premi­ert. Műsoron: Párizsi vendég Operett három felvonásban. Szigligeti Ede Bajusz című vígjátéka nyomán írta Tabi íjászló, zenéjét Vincze Ottó szerezte. Az operettben Ko­nto Máriát, Romváry Gizit, Füzessy Ottót, Olgyai Magdát, Szegő Zsuzsát, Pálffy Györ­gyöt, Kanalas Lászlót és Antal Lászlót láthatja a közönség,” Rendező: Horváth Árpád. 30000000000000000U00000000000000300000000000CXXX GUI! MIHÁLYKAROLY 39. Az üzlet előtt szétnézett, nincs-e légiós a közelben, az­tán villámgyorsan belépett. A pult mögött egy idősebb viet­nami kereskedő állt, aki elég tűrhető francia kiejtéssel üd­vözölte Gazsót, majd mielőtt az megszólalhatott volna, fel­tárt egy tapétaajtót és intett neki, hogy kövesse. Gazsó első pillanatban nem tudta mit tegyen, de aztán _ a kereskedő után ment. Szíve valamivel hangosabban dobo­gott a szokottnál. Egy keskeny folyosón mentek keresztül, amely elég gyéren volt vilá­gítva, majd egy ízlésesen be­rendezett szobába értek. Ga­zsó a félhomály ellenére egy pillanat töredéke alatt körül­hordozta tekintetét. A szobá­ban senki nem volt. A keres­kedő mélyen meghajolt a lé­gionista előtt, bocsánatot kért és elment... Az nézte, mint távolodik az ősz hajú ember alakja a sötét folyosón és nem tudta, mit tegyen. Legszíve­sebben a kereskedő után ment volna ő is... Abban a pillanatban egy kéz érintette meg vállát. Vil- lá gyorsan megfordult, olyan sebességgel, hogy majdnem | elütötte a mögötte álló Titit. | Altkor nyugodott csak meg valamennyire, amikor a lány mosolyogva nyújtotta kezét. Végignézett Ti-tin. Fehér ru- j ha volt rajta, de nem az, ame- j lyet eddig hordott, hanem sok­kal szebb. Hajában ékszerek : csillogtak, két szép fülbevaló­ja gyémántként ragyogott a 1 félhomályé szobában. Nyaká­ban pedig ott szerénykedett a fiútól kapott ezüstlánc. Kéz a kézben álltak néhány pillanatig, aztán Ti-ti Gazsó kezeire borult, többször egy­más után megcsókolta, köz­ben folytak könnyei. — Tudtam, hogy eljössz... tudtam, hogy eljössz — zokog­ta. Aztán megindult az ajtó fe­lé, s maga után húzta az ámu- ló fiút. Néhány méternyire egy pincelejárat vált látható­vá. A mintegy tíz lépcsőn le­érve, egy kisebbfajta helyi­ségbe jutottak. Néhány láda, három üres hordó hevert szerteszéjjel és egy összetört szekrény. Gazsó még szét sem nézett jóformán, amikor az összetört szekrény mellett megnyílt a fal. Talán 20—30 centimétemyire távolodott el egymástól, amikor Ti-ti belé­pett, s maga után húzta a fiút is. Egy tágas terembe jutottak, amelyben több ágy, s rendes bútorok voltak. Gazsó azonnal észrevette, hogy az egyik ágyon fekszik valaki. Ti-ti odahúzta a fiút, aztán mindkét szemé­ből megeredtek könnyei és ke­servesen sírt. Gazsónak szívé­be markolt a látvány. — Édesapám — mutatott zo­kogás közben a fekvő álakra Ti-ti. — Mi történt vele? — kér­dezte fojtottan Gazsó. A lány óvatosan felhajtotta édesapja lábáról a takarót. A beteg bal felső combja vasta­gon be volt bugyolálva. Ti-ti azonnal lefejtette a ruhadara­bokat. Gazsó háta meg bor­sódzott. Igen csúnya, elhanya­golt, gyulladásos lőtt seb vált láthatóvá. A seb annyira sú­lyos volt, hogy Ti-ti apja töb­bet volt eszméletlen állapot­ban, mint nem. Gazsó megtörölte verejtéke­ző homlokát és a lányra né­zett. Az pedig az ő tekintetét kereste. — Takard be — rendelkezett a fiú. A lány ráterítette apjára a takarót és kérdően nézett Ga­— Apám a körzet szabad­ságharcosainak parancsnoka — válaszolta határozottan Ti-ti. Gazsó egy pillanatra meg- tántorodott. Űristen! Mibe csöppent bele?! A kijárat felé tekingetett... Mintha egy tü­relmetlen hang azt súgta vol­na; el, el innen, minél mesz- szebbre!... Rohanj, vissza se nézz többé!... De belülről visszatartotta egy másik hang: várj!... itt életről-halálról van szó... lelkiismeretes ember hírében állsz... A becsület kö­telez... Nem hagyhatod el­pusztulni embertársadat... Tégy valamit... tégy vala­mit!... De azonnal, mert lehet, hogy holnap már késő lesz... A lány aggódó arcára né­zett, aztán halkan, de határo­zottan mondotta. — Tegyél fel tiszta vizet me­zsora. — Mi lesz véle? — kérdezte halkan. — Tovább nem szál­líthatjuk ... — Hol sebesült meg? — kér­dezett vissza Gazsó, bár úgyis sejtette a választ. legedni! Engem pedig vezess fel az üzletbe... Hamarosan visszajövök a szükséges sze­rekkel ..4 Amint az üzletbe ért, á ke­reskedő egy selyempapírba csomagolt kicsiny valamit nyo­mott a markába. — Fogja uram — mondotta meghajolva —, még szüksége lehet rá. Gazsó a kórházba sietett, megköszönte Szálai segítségét* aki azonnal szobájába sietett* s lefeküdt aludni. Általában a kora délutáni órákban nún- denki pihent az erődben, a betegek is csendben szunyó« káttali, s ez kedvezett Gazsó- nak. A gyógyszerszekrényből többféle gyógyszert, injekciót, kötözőszert, csipeszt rejtett él zsebében, aztán sietve vissza­felé indult. Ti-ti már izgatottan várta. Gazsó bemosakodott, aztán megkezdte a szörnyű seb ki­tisztítását. Az idősebb ember arcán a fájdalom legkülönbö­zőbb árnyalatai suhan tak vé­gig, olykor-olykor egész teste megrándult, de szó nélkül tűrt... Egy jajszó nem hagyta!, el ajkát... Gazsó kimosta, fertőtlenítet­te a sebet, majd bekötözte. Fájdalomcsillapító injekciót adott a betegnek. Ti-tinek pe­dig többféle csillapítót, nyug­tatót és altatót adott át, pon­tosan megmagyarázva, hogy miből mikor és mennyit keli beadnia. Ti-ti apja az injekció hatá­sára és mivel nagyon kimerí­tette a műtét elaludt. Egyen­letesen szedte a levegőt, lát­szólag nyugodtan aludt, pedig még mindig magas láza volt. Gazsó halkan súgta a lány­nak. — Ne félj ... Minden rendbe jön ... Most mennem kell, vár­nak a kórházban, de holnap ilyenkor ismét elnézek ... Ti-ti a folyosóig kísérte. Ott elébe állt. — Tudod mire vállalkoztál? — kérdezte halkan. A fiú bólintott. — Nagyon vigyázz — szorí­totta meg kezét Ti-ti. — Az életeddel játszol!... (Folytatj l/r/fn/prOm AZ ÍGÉRET FÖLDIÉ Új magyar íilm jegyezzem még meg, hogy ma­gyar filmen ritkán találkozunk két fiatal szerelmének ilyen reális és költői ábrázolásával, így tetszett a befejezés, happv-end nélkül. SZÓLNI szeretnék röviden a film hibáiról is. Az ember­nek olyan érzése van, mintha túl sokat markoltak volna az alkotók. Sok mindent akartak elmondani egy film keretében. A kelleténél több gondolatot, problémát hordoz a film, s ezek közül egynéhány csupán kérdésfeltevés maradt. Ilyen az egyéni és a közösségi ér­dek kapcsolata, a hiúság ha­tára, és még néhány olyan konfliktus, amelyet csupán felvillant a film, de nem mé­lyít el. Egyes jelenetek mint­ha nem lennének befejezve, a film hőse egyik szituációból a másikba esik, s a közönség csupán néhány részlettel ké­sőbb .érti meg az események menetét. A főszereplő Gencsi Jani megformálásában Sztankai Ist­ván érdekes, sokoldalú alakí­tást nyújt. A fiatal színész számára kőmoly fejlődést je­lent ez a szerep. Vívódásai, fiatalos kivagyisága, s kedves, szerelmi jelenetei tehetségről tanúskodnak. A film többi szereplői közül elsősorban Tö- rőcsik Marit, Pécsi Sándort, Szabó Gyulát, Németh Lajost, Dávid Kis Ferencet és a kis Tibsit alakító Herceg Attilát kell dicsérni. Herczenik Miklós, a film operatőre, ügyesen alkalmaz­kodott a film légköréhez. Nem dolgozott nagy, harsány fogá­sokkal, premierplánokkal, kis­sé sötétes képeivel szinte tar­talmi funkciót szolgált, egy épülő város hangulatát adta, ahol még nem minden csillo­gás. Hajnali felvételei a sétáló szerelmespárról költőiek. ISMÉT született egy új, ma­gyar film. Ez esetben egy ér­dekes, izgalmas, igaz, nem hi­bamentes alkotás. Művészi színvonala, igényessége s nem kevésbé témája állja a vitát. S nem lehetetlen, hogy film­gyártásunk felfelé ívelésének egyik jelentős határköve lesz Az ígéret földje:------­Márkusz László senek egy-egy mozzanatai mondja el nagy pátosszal, s dicsérendő művészi igényes­séggel. Gencsi Jani nem vala­miféle gáncs nélküli lovag, telve van ő hibákkal, túlsá­gosan kihangsúlyozza önma­gát, makacs, hirtelen termé­szetű, de ha bizalmat érez maga körül, igazi bányász­módra dolgozik, szervez és szárnyaltat ad egy kialakuló mozgalomnak. Mert ilyen is van a filmben, munkaverseny, aknák, vágatok, robbantás, vi­ták a tervekről, de ezeken csupán villanásnyit időzik a felvevőgép, s helyette feltör a szabadba, a „tiszta levegőre” és az igazi főszereplőkre, az emberekre irányítja tekintetét. A filmben nem szerepéi nagy „e” betűvel jelzett ellen­ség, de vannak műszakiak, akik nem egyforma megértés­sel szemlélik a fiatalok mun­káját, vannak edzett szakem­berek, akik ugyancsalt bizal­matlanok, s vezetők, ifjúsági funkcionáriusok, akik elha­markodva ítélkeznek. És ezekkel az emberekkel épült a város, amelynek falai között otthonra találtak s az évek során változtak az embe­rek, a munkások és a vezetők egyaránt. Bizalmat leltek egy­másban. A film a múlt hibái­ról is beszél — igaz, nem nagy felkiáltójellel —, de azért nem temeti az elmúlt éveket. Mintha azt mondaná: mun­kánk nem veszett kárba, a hibákból pedig levonjuk a tanulságot. , Bizonyára sokak által vita­tott a film befejezése is. Jani elkeseredésében ..kirúg a hám­ból”, s nem megy le a bányá­ba. Lenn, a fejtésnél véletlen szerencsétlenség történik, a brigád legfiatalabb tagját, a Ids, árva Tibsit halálra zúzza egy beomlás. Gencsi Janit nem hagyja nyugodni az ön­vád, hibásnak érzi magát a szerencsétlenségért, s bár már minden a városhoz köti, a ba­rátai, a brigád, a munkája, s nem kevésbé szerelme, Ica, a kőműves lányból lett ifjú­sági vezető, mégis búcsú nél­kül. „távozáfe a városból. So­kan happy-endet vártak ettől a szerelemtől, amelyről hadd BEVEZETŐÜL engedtessék meg egy kijelentés: azoknak is, akiknek nem tetszik ez az új magyar film, el kell ismer­niük, hogy valami újat, érde­keset, izgalmasat láttak a filmszínházban. Üj magyar film, fiatalokról, s egyik szocialista városunk, Komló építéséről, annak tíz­éves közelmúltjáról szól. A filmnek vannak erényei, hi­bái, lehet s érdemes is vitáz­ni felette. Egy azonban bizo­nyos, új, megtisztult légkör, alkotói szabadság árad a film kockáiról. Ahogyan egy évti­zedes múltunkat elénk vetíti minden szépítgetés, lakkozás, de ugyanakkor eredményeink tiszteletben tartásával, a hi­bák felnagyítása nélkül, lá­tásmódjával, egyes dramatur­giai megoldásaival a nemrég játszott Tiszta égbolt című szovjet filmet juttatja eszünk­be. Félreértés he essék, távol áll tőlem, hogy új, nem hi­bátlan filmünket a nagyszerű Csuhraj-filmhez hasonlítsam. Nem, erről szó sincs, de van valami igaz és biztató ebben a filmben, amely arra enged következtetni, hogy „olvadó­ban a jég” a magyar film­művészet berkeiben is. Hegedűs Zoltán írta, ljíészá- ros Gyula rendezte a filmet. Elsősorban az ő számlájukra írandók az eredmények és hi­bák egyaránt. A film legfőbb érdeme őszintesége mellett, hogy az épülő bányaváros színhely csupán, s a film az emberekről szól, főleg a fia- lalokról, munkásokról, veze­tőkről, s funkcionáriusokról, akik az ország minden részé­ből magukkal hozott hibákkal, jő tulajdonságokkal. éltek, dol­goztak, szerettek az épülő vá­rosban. KEZDETBEN nagyon row­szak a körülmények, az em­berek nyersek, gorombák, ital, kártya, nők, és késhegyre is mennek, ha alkalom kínálko­zik rá, s nem mindig van he­lyén sem az eszük, sem a szí­vük. Így érkezett tíz évvel ez­előtt a sártengerbe Gencsi Ja­ni is, teli ambícióval, bár hiú, de nagyszerű tervekkel. _A film tulajdonképpen Jani tör­ténetét, harcait, jéUemfejlődé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom