Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-04 / 234. szám

4

NÉPÚJSÁG

1961. október 4„ szerda

ft

ms

Ratal képzőművészek őszi tárlata

Ki evett előbb a virsliből ?!

Ktixíncsiak. arra, hogy ki evett előbb a virsliből, a legyek, vagy én?! Elárulhatom: a legyek ettek, a szemtelen őszi legyek! Az egri főutcai nagy csemegeboltban ugyanis — s ezt már több ízben kénytelen voltam tapasztalni! — nem sokat adnak a higiéniára, kirakják a virsliket egy alumínium tepsibe, s letakaratlanul hagyják, szabadon mászkálhatnak rajtuk a legyek, vidáman lakmározva. Igaz, így is gyorsan fogyó cikk a virsli, sokan vásárolják, mert szeretik. De nem lenne jobb, higiénikusabb (olcsó a nylon), ha letakarnák? En úgy gondolom, hogy nagyonis ..

(pataky)

— ŰJ, SVÉD rendszerű ön- etetős sertéshizlalda készült el a közelmúltban az erki Üj Barázda Tsz-ben. A hizlaldát a közös gazdaság tagjai csaknem teljesen saját erőből építették. Az állam' tói mintegy 15 000 forintnyi támogatást kértek csupán az épület befejezéséhez.

— TEGNAP délután csehszlovák vendégek látogattak el az egri Nagy József Tsz szüretére. Október 9—10-én ugyancsak csehszlovák kirándulók utaznak Egerbe a szüretre. Ebből az alkalomból a Magyar Rádió és Televízió is ellátogat Egerbe.

— BEFEJEZÉSÉHEZ közeledik a kukoricatörés a tenki Béke Tsz-ben. A tagok egy holdról mintegy 31— 32 mázsa csöveskukoricát szednek le. A kukoricaföldeken végzett munka befejezése után napokon belül hozzákezdenek a szürethez is Tenken.

— A SÁSTÓI camping bezárt. Vendégei kellemesen töltötték el a nyarat. A Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal a jövő évben tovább fejleszti és kibővíti, hogy még több vendég tölthesse el a nyári szabadságát a sástói camping- b en.

— MEGKEZDTÉK a háztáji földeken termett kukorica betakarítását a sarudi Kossuth Tsz tagjai. A jó kukoricatermés behordását a termelőszövetkezetben dolgozó gépállomási gépek is segítik szabad idejükben.

— A BODONYI termelőszövetkezet vezetői elhatározták, hogy az őszi mezőgazdasági munkát határidőre befejezik, betakarítják a 30 hold cukorrépát, 50 hold krumplit és a 170 hold kukoricát is letörik november 7-ig.

Rövid idő leforgása alatt másodszor állunk a Heves megyei Képzőművészeti Munka- csoport fiatal művészeinek képei előtt. Ez alkalommal az egri Szakszervezeti Székház földszinti termében. Most, mikor néhány mondattal szólni akarok a kiállításról, távolról sem szakmai bírálatot kívánok mondani, inkább a népművelési szakember szemével vizsgálom a dolgokat.

Az egri fiatalok jelenleg kiállító csoportja és azok, akik előttük már bemutatkoztak, te hetségük és haladó ábrázoló törekvéseik miatt hivatva vannak arra, hogy új színt, friss tartalmi és formai gazdagodást vigyenek Eger képzőmű veszeti életébe. Helyzetük előnyösnek mondható, mert szocialista társadalmunk építése nagy távlatokat és lehetőségeket nyitott a művészetek újjászületésében. Nehézséget jelent számukra az, hogy nem a helyi képzőművész gárda gerincét képező idősebb művészek kialakított, a közönség által elismert stílusát követik, hanem merész lépéssel új utak felé indulnak. Így nincs mögöttük hagyomány, amelynek szerves folytatásaként alakíthatnák ki művészetük arculatát. Még egy fontos tényező, amivel küzdenek az idősebbek és amivel nekik is fel kell venni a harcot, a város szélesebb rétegeinek közömbössége.

A most kiállító négy művész munkáival eddig csak elvétve találkoztunk. Ezért meglepő és örvendetes is egyben az a sok új törekvés, kísérleti forma, fiatalos lendület és derű, amely alkotásaikat általánosságban jellemzi. Ezentúl ki-ki a maga felkészültségének megfelelően ábrázolja a valóságot, számtalan rezdülésében úgy, hogy az saját egyéniségén átszűrve önálló véleményként jelentkezzen. Tehát nem másolják, hanem művészi fokon vetítik ki azt, ami éppen számukra fontos és alkotó képzeletüket megragadta.

Ha végig tekintjük a kiállított képeket, azok önmagukról beszélve mutatják meg festőiket és a tárgyról alkotott véleményüket. Ezek a vélemények valamennyiüknél másmás stílustörekvésben és befejezési formában nyilvánulnak meg.

Balogh László munkáira az ember és a konstrukció összhangjának keresése jellemző. Ez a törekvés legjobban „Házak II” című olajképén és „Fűkaszálók” című grafikáján mutatkozik meg.

Kengyel Zoltán különböze I ezek a fiatal formai és technikai kísérletei- | megtalálták kel jelentkezik. Színes, hangulatos, derűt árasztó az „Ud varrészlet” című képe, az új felé való törekvését tálán legjobban „örmedi völgy” című akvareűlje mutatja.

Tilles Béla modernebb irányzat képviselője, jellemzője a síkban való ábrázolás és a formák bontása, amely legjobb megoldásban „Kakasok” és „Udvarrészlet” című képein nyilvánul meg.

A lengyel származású Trojan Marian Josef művészete talán a legkiforrottabb a kiállítók közül. Nagy technikai tudásról, művészi felkészültségről és átélésről tesz tanúbizonyságot, valamennyi metszete és kisgrafikája.

örömmel üdvözöljük a vendégként kiállító szentendrei művészt, Szánthó Imrét, alá Egerben töltött tanulmányi szabadságának rajzos emlékeivel mutatkozott be.

összefoglalva a benyomásokat, szép és tartalmas a kiállítás. Nem mondhatjuk azt, hogy

művészek már a legjárhatóbb utat, lehet, hogy nem mindegyik kifejezési formát értjük még meg egészen és ezért vitába szállun k velük. De maga az a tény, hogy akarnak dolgozni, igazolja létjogosultságukat. Képességeik és a jószándék lehetővé teszi számukra a céltudatos fejlődést. De ebben segíteni kell őket a hivatalos fórumoknak, az idősebb művésztársaknak és a közönségnek egyaránt. Fel kell hívni figyelmüket társadalmi életünk igazságaira, de a megoldást mindenkor bízzuk rájuk, mert csak így biztosíthatjuk helyesen elmélyülésüket és szabadabb kibontakozásukat.

Nem hagyhatom szó nélkül a kiállítás helyiségének szerencsés megválasztását, mely adottságainál fogva legalkalmasabb erre a célra és már a belépéskor kellemes benyomást kelt a látogatóban. Az ízléses, szép kivitelezésű katalógus is bizonyítéka annak, hogy szíwel-lélekkel dolgoznak ezek a fiatalok.

Libiczey Gabriella

Hotel Operett

Két előadásban, zsúfolt nézőtér mellett mutatta be műsorát Egerben, a Szakszervezeti Kultúrotthon nagytermében az Országos Rendező Iroda. Hotel Operett címmel Offenbach, Johann Strauss, Lehár és Kálmán Imre legszebb művéit ígérte a plakát. Szokványos extrádműsort várt az ember és kellemesen csalódott Háromórás, jól összeállított igényes műsort kapott a közönség, jó énekesek, jó színészek tolmácsolásában.

Egymás után peregtek a számok: részletek Offenbach: Orfeusz az alvilágban, Szép Heléna, Hoffmann meséi, Eljegyzés lámpafénynél című operettjeiből egy-egy szóló és duett; Lehár: Cigányszerelem, Mosoly országa, Luxemburg grófja, Falusi kislány Pesten című műveiből.

A műsor második részében Johann Strauss operett jeiből a Cigánybáróból, a Bécsi diákokból, a Denevérből hallottunk részleteket, majd a műsor egyik legszebb száma következett, a Kék Duna keringőt négyesben énekelték. A műsor befejező részeként felhangzott Kálmán Imre muzsikája, részletek a Csárdás királynőből, Marica grófnőből és a Karam- bolna a Montmartred ibolyából.

Illyés Ilonát régi ismerősként, nagy szeretettel üdvözölte az egri közönség. Kellemes hangjával, kedves megjelenésével megérdemelt sikert aratott. Osztozott a sikerben Mar- garétta Petrova is, aki első egri szereplésével megnyerte a közönség tetszését, énekszámait részben oroszul, részben tört magyarsággal adta élő. Mucsi Sándor és Pallai Géza személyében jó színészeket és kellemes hangú énekeseket ismert meg az egri közönség. Latabár Kálmán és Latabár Árpád ez alkalommal is nagyszerű szórakoztatónak bizonyult, mókáikon, jeleneteiken sokat derült a közönség. A műsort a Harmónia együttes kísérte Somló János vezetésével. A konferanszié szerepét Váradi György látta el, aki nemcsak szellemesen, de rövid áttekintést is adva egy-egy operett és szerzőjének történetéről, (mi

1SC1. OKTÓBER i., SZERDA: FERENC

T0 évvel ezelőtt, 1891-ben halt meg NIKOLAUS OTTO német

technikus, a belső égésű motorok ma használatos formájának feltalálója (1867.) Az Otto-motor hengerében a levegővel kevert üzemanyag gázait elektromos gyújtógyertyával gyújtották meg és az égés során robbanásszerűen kiterjedő keverék a dugattyút mozgásba hozta, mechanikai energiát termelt, melyet áttételekkel hasznosított a motor.

145 évvel ezelőtt, 1816. október 4-én született EUGENE POT- TIER francia költő, a párizsi kommün részvevője. Sok forradalmi dal mellett 1871-ben ő írta az Internaeionálét, mely először a Forradalmi dalok (1887) című kötetében jelent meg. Zenéjét Pierre Degeyter szerezte. Ezt a gyújtó, forradalmi dalt először a francia munkások énekelték 1888-ban Lillé-ben. 1917-től 1944-ig a Szovjet- , unió himnusza volt. Ma az egész világ proletariátusának fórra- I dalmi dala. ;

105 évvel ezelőtt, 1856-ban e napon halt meg BARTAY AND- 5 RAS zeneszerző és pedagógus. 1845-ben ő tűzött ki pályadíjat ? Kölcsey Himnuszának megzenésítésére, melyet Erkel nyert meg ( szerzeményével. Bartay szerezte az első. magyar vígopera, a Csel 5 zenéjét.

1957-ben a Szovjetunió a világon először ezen a napon lőtt ki szputnyikot.

FILM

Szeretlek, élet

A szputnyikok, rakéták, űrrepülések korszakában is vannak még, akiket rettegésben tart a babona. Hogyan válik felszabadult, boldog emberré egy megfélemlített fiatal lány? A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be októbef 5—8-ig.

műsora

Erdőtelken este 7 órakor: MONTMARTRE! IBOLYA

Mezőtárkányon este 7 órakor: TARTUFFE

EGRI VÖRÖS CSILLAG Hocco és fivérei EGRI BRODY Kiábrándulás GYÖNGYÖSI PUSKIN m. Richárd

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás

HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Tacskó HEVES

Szeretlek; Set FÜZESABONY

Négyen az árban PÉTERVASARA A vár titka

XXXIX.

Ösztönösen az amerikaira pillantott. Ott állt némán mellette.

, — Jó napot! — nyújtotta kezét Bisonnak.

— Hagyja! — szólt rá keményen Kámov. — Gyilkosnak nem szokás kezet nyújtani.

Melnyikov ijedten rántotta Vissza kezét:

— Gyilkosnak?!

—. Ennek az amerikai banditának a golyója sebesítette meg Arszén Georgijevicset — felelte szándékosan angolul Kámov. Tudta, hogy Melnyikov érti ezt a nyelvet. — A gyilkosság nem véletlenül történt.« Előkészítették a fülkéjét?

— Igen, előkészítettük.

— Zárja be oda.

Melnyikov undorodva nézett

rá a váratlan vendégre. Már a nyelvén volt a kérdés: miért nem lőtte le Kámov ezt az embert, aki meg akarta ölni Pajcsadzét, de aztán hallgatott A sebesültet némán átvitték az űrhajóra. A nyugtalan Belopolszkij fogadta

őket — Bison leghátul

jött, lehorgasztott fejjel.

Melnyikov észrevette, hogy Belopolszkij az amerikai felé akar indulni, s nyomban közölte vele, amit az imént Kámovtól hallott.

— Kövessen! — fordult hátfa Bisonhoz.

Elvezette az amerikait a taxtalékfülkébe, kívülről rázárta a kerek ajtót és visszatért az obszervatóriumba, ahol Kámov már sietve készülődött a műtéthez. Pajcsadze még mindig eszméletlen volt, s a parancsnok úgy döntött, hogy nem altatja. A golyót eltávolító műtét nem tarthat tovább öt percnél. S valóban, öt perc múlva már be is fejezték az egészet.

— Most aztán csak nyugalomra és ápolásra van szüksége — mondta Kámov.

— Maga szerint már túl van

a veszélyen?

— Feltétlenül. A seb nem súlyos. Az ájulást a szállítás okozta. Azt hiszem, hogy három nap múlva, startolásunk pillanatára, Arszén Georgije- vics már elég jól fogja érezni magát

Beszélgetés közben befejezte a kötözést és erélyes mozdulatokkal kezdte eszméletre téríteni a sebesültet.

Három perc múlva Pajcsadze kinyitotta a szemét

— Hogy érzi magát? — kérdezte Kámov.

— Jól.

— Minél kevesebbet mozogjon.

— Engedje meg, hogy én

ápoljam a sebesültet — kérte Melnyikov Kámovot.

— Arszén Georgijevics mellett állandó ügyeletet tartunk — felelte Kámov. — Felváltva.

— Ez ffjhnrfti» a

Pajcsadze könyörgő tekintetet vetett társaira. — Nincs szükségem gondos ápolásra. Nincs semmi komoly bajom. Hisz maga is tudja, Szergej Alek- szandrovics.

— Ebben a kérdésben — felélte Kámov — magának nincs szavazati joga. Ügy lesz, ahogy mondtam. Egészsége mindennél fontosabb. Most pedig feküdjön és hallgasson. Megtiltom, hogy a mai napon beszélgessen.

— Még nem beszelte el, hogyan történt az egész — szólalt meg Melnyikov.

— Elmesélem.

Belopolszkij, miután végighallgatta a nap eseményeiről szóló beszámolót, elgondolkozva így szólt:

— Ügy látszik, az üzletemberek a Marson is hűek maradtak önmagukhoz.

— Másképp ez nem is lehet — felelte Pajcsadze.

— Ügy rémlik, hogy magának megtiltottam a beszélgetést — mondta Kámov. — Miért nem fogad szót az orvosnak?

Pajcsadze elmosolyodott és bal tenyerét a szájára tapasztotta.

— Ez a szerencsétlenség — folytatta Kámov — valóban felborítja tervünket, de nem olyan nagy baj. A bolygó kopár sivatag. Amíg a Venus kellemes meglepetéssel szolgált, addig a Mars, amelyhez ojy míe ncanöoyi füdiünk.

pontosan ellenkezően viselkedett. Hárman is össze tudjuk szedni a nő vénymintákat és lőhetünk néhány itteni állatot. Fel akartam szállni az űrhajóval, hogy a levegőből vehessük szemügyre a bolygót, de Bison lövése felborítja ezt a tervemet is. Most aztán akarva, nem akarva, várhatjuk a Földre való visszatérés időpontját. Arszén Georgije- vicsnek minél hosszabb idejű nyugalomra van szüksége. Holnap Borisz Nyikolájevics- csel még egyszer meglátogatjuk az amerikai űrhajót. Fel kell kutatnunk Hapgood földi maradványait, hogy eltemethessük. Konsztantyin Jevge- nyevicsnek ismét az űrhajón kell maradnia.

— Hozzáfogok a növénygyűjtéshez — mondta Belopolszkij;

— Csak a mi visszatérésünk után. Amíg távol leszünk, nem hagyhatja el az űrhajót. Ne felejtse él, hogy nem tudjuk, miféle állatok élnek a Marson. Hapgood halála elég bizonyíték arra, hogy nagyon óvatosaknak teli lennünk,

AZ „UGRÓ GYIK"

Másnap, alighogy félteit a Nap, a terepjáró ismét útnak indult.

— Körülbelül hat-hét óra múlva térünk vissza — mondta Kámov BéLopolszkijnak, aki kikísérte őket — Mára is érvényes az a parancsom, amelyet tegnap adtam arra az esetre, ha a terepjáró nem térne vissza többé.

— Minden rendben lesz! Szerencsés utat! — felelte Be- lopcUssMfc

Kámov a gép kormányrúdja mögé ült, Melnyikov pedig mellette foglalt helyet. Filmfelvevőgépét a térdére fektette, hogy megóvja az esetleges zökkenésektől. Mögöttük voltak berakva a lapátok, csákányok, kötelek, huzalok és a villamoscsörlő.

A parancsnok becsukta az ajtót és beindította a motort. Melnyikov ugyanakkor oxigént eresztett a fülkébe: Levették gázálarcukat és búcsúzóul integetni kezdtek társuknak, aki az űrhajó ajtajában állt Aztán a terepjáró elindult tegnapi nyomán.

ánákor befordult a növények

közt húzódó „folyosóba”, Kámov teljes sebességre kapcsolt. A gép nekiiramodott, és száguldani kezdett.

— Száztíz kilométer — mondta Melnyikov a mutatóra pillantva:

— Nagyszerű gép! — felelte Kámov. — A Marson az utak nagyon kényelmesek: sehol egy gödör, vagy hegyoldal. Sima terep. Sík, mint az asztallap. De csak ismert

útvonalon roboghatunk ekkora sebességgel.

Az egyhangú marsbeli síkság lakatlannak látszott. Egyetlen „nyúl” sem került a terepjáró útjába. A gép gyorsan hagyta maga mögött a kilométereket.

Mind a két űrhajós hallgatott. Melnyikov erősen izgult: szokatlan volt számára az utazás annak a bolygónak a felszínén, amelyet kis vöröses csillagnak látott a Földről. Kámov, aki már tegnap átélte mindezt, most nyugodt volt.

— Figyelem! — szólalt meg váratlanul, — Nézzen csak előre!

Melnyikov szeméhez illesztette a távcsövet, de semmi figyelemre méltót nem látott«

(Folytatjuk*.