Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-22 / 197. szám
4 NfiPÜJSAG 1961. augusztus 22., kedd Hatvani vasutasok Szegeden A hatvani MÁV MHS sportlövészeit hagyományos barátság fűzi össze a szegedi MÁV MHS lövészeivel. A hatvaniak és a szegediek minden évben kölcsönösen meglátogatják egymást. Az idén a hatvaniak 50 főnyi népes küldöttsége érkezett a „Tisza-parti fővárosba”, ahol a vendéglátók gazdag programról gondoskodtak. Szerepelt a programban a szabadtéri játékok két előadásának, Az ember tragédiájának és a János vitéznek a megtekintése is. A szegediek még ez évben viszonozzák a látogatást, s a hatvaniak szeretnék hasonló kedvességgel és figyelmességgel viszonozni a vendéglátást. Sok ilyen egészséges kapcsolatra van szükség! (—dyl — HOLNAP, augusztus 23-án a hatvani járás KISZ- bizottsága kibővített ülést tart. Ezen részt vesznek a KISZ-titkárok, az úttörő csapatvezetők és a járási úttörőelnökség tagjai. Az ifjúság problémáit, az időszerű kérdéseket vitatják meg. — A BESENYŐTELKI termelőszövetkezetek az idén túlteljesítették szabad kenyér- gabona értékesítési tervüket. 1634 mázsával szemben 1849 mázsát , adtak e az államnak. A Szabad Föld Tsz például 700 mázsa termény helyett 1000 mázsát értékesített. — AZ EGRI Lakatosáru- gy árban már rendszeressé vált, hogy az üzemek és brigádok mellett verseny folyik s legjobb férfi és a legjobb női dolgozó címért és az easel járó vándorzászlóért. A legutóbbi termelési tanácskozáson Zöld Lajos festő és Gyenes Istvánné nyerte el aa egyéni verseny első díját _ AZ ELŐZETES jelentések szerint, szeptember 6-án indul a Selypi Cukorgyár. Kezdődik az idei cukorgyártás és a répaszállítás. A selypi vasútállomás már most felkészült a csúcsforgalomra. — E LŐRELÁTHATÓAN még ebben az évben megkezdi működését a sarudi erötakar- mánygyár. Az épülő gyárba már leszállították a keverőgépeket, amelyeknek termelvé- nyeivel nemcsak a környékbeli falvakat, hanem az egész füzesabonyi járás és a megye több termelőszövetkezetét el tudják majd látni megfelelő minőségű tápanyaggal. Kishonthy Jenő, Nagy Ernő és Szilágyi Elek kiállítása az alkotmányünnep tiszteletére az Egri Pedagógiai Főiskolán A MEGYEI TANÁCS művelődésügyi osztálya és a Képzőművészeti Szövetség Heves megyei Munkacsoportja rendezésében szombaton délután nyitották meg Kishonthy Jenő, Nagy Ernő és Szilágyi Elek festőművészeknek az alkotmány ünnepe tiszteletére rendezett tárlatát az Egri Pedagógiai Főiskola dísztermében. A megnyitón Bakó Ferenc, a Dobó István Múzeum igazgatója mondott tárlatnyitót. A Képzőművészeti Szövetség bíráló bizottsága 84 alkotásból 49 festményt tartott érdemesnek a kiállításra. A művészek elmondották, hogy a zsűrizés nemcsak az elfogadás kérdésével foglalkozott, hanem építő és hasznos kritikai megbeszélés, vita is követte a bírálatit. A kiállításról általánosságban el kell mondanunk, hogy mindhárom művész az egyéniség hatását biztosító és tolmácsoló, komoly munkával jelentkezik ezen a tárlaton. Fiatal művészekről van ezúttal szó, alak fejlődésükben túl a kezdeten már, de sok-sok vívódás közben fogalmazzák a maguk mondanivalóját a világ számára és a világot igyekeznek színben és formában megörökíteni. Jóleső érzéssel kell nyugtáznunk, hogy az eddigi kölcsönzött modorosságok helyébe az önálló és az egyéniségadta sajátos fogalmazás igénye lépett mindhármuknál és olykort bizonytalanságok közepette is a saját nyelvükön, a saját lelkivilágukról és a mai életről vallanak. Kishonthy Jenő, az 1960-ban végzett Bemáth Aurél-tanít- vány Egerben telepedett le és itt keresi a kibontakozást művészete számára, öt olajképpel és tíz grafikával vesz részt a tárlaton. Négy tájképén az elgondolkodó beállítottságú egyéniség tükröződik. A Kékblúzos nő arcán a finom gondolatok átsuhanásának nyomát tapintjuk ki, s a szomorúságét, amely a gondolatok könnyed szárnyalása után ereszkedik néha az emberre. Akvarelljei lebe- gésszerűen könnyedek (Akt II., Táj III., Kislányfej és Fej), míg ceruzarajzain ÍTanulmányfej és Portré) a bölcsesség keresése kapnak visszfényt. A kecskeméti művésztelep és táj bizonyára sok élményt jelentett az alig huszonhat éves művész számára és művészetének nem egy problémáját felvetette és vitte közelebb a megoldáshoz. Bölcselkedő és elgondolkodó egyéniség, inkább azt mondanám, hogy az idő feletti lebegést keresi nemegyszer a formák könnyed vételében. Mintha a pillanatnyi történések megett még csak az összefüggés nélküli jelenéseket látná meg. Az élet dinamikája még nem vonta hatása alá a filozofálásra hajlamos, nagyon finom megérzésekre kifejezést kereső fiatal művészt. NAGY ERNŐ más egyéniség. Tizenegy képe — egy közülük olaj, a többi guache — a lírai elbeszélések hangján szólal meg. Optimizmus, világos színek, mosolygó csend és nyugalom áradnak a képekről. Még akkor is, amikor munkát ábrázolt — Mosó asszonyok, Vitorlásverseny előtt —, nem az a fontos a képen, hogy történik valami, hanem az, hogy a pillanat milyen derűs, milyen igaz és mennyire boldogan lehet látni ezt a pillanatot. Az élet derűjét, optimizmusát, a színek töréstelen ragyogását derűs kedéllyel fogalmazza Nagy Ernő: mondanivalója már gazdagabb, mint akár egy évvel ezelőtt is; tud és akar a saját nyelvén beszélni. Színei és témái eleven ritmusban mosolyognak ránk és egy nagyon rokonszenves művészt mutatnak nekünk. Ha itt-ott látunk még nála idegen hatásokból eredő megoldásokat, pillanatnyi fáradtságának tudhatok be a bizonytalankodások: önmaga egyéniségét fogalmazza már a képekben, az ő lelkivilágát és látását kapjuk és ez a fejlődés arról tanúskodik, hogy a művész nemcsak akar önmaga lenni alkotásaiban, hanem sikerrel is hajtja végre ezt a szándékot. Udvar című és a kiállításon szereplő egyetlen olaj- festményének megoldása problematikus, de már ez a nagyigényű kompozíció is mutatja, hogy _ Nagy Ernő megtalálta a lehetőséget a saját egyéniségének művészi kifejezésére. A HÁROM kiállító közül a legdrámaibban fogalmazó egyéniség kétségtelenül Szilágyi Elek. Dinamikus egyéniség, a világot mozgásban és tettekben látja. Nemes pátosz hevíti, a munka lelkesedése, hiszen maga is munkás, aki a tetteket tartalmuknál és értéküknél fogva ismeri. A tokaji művésztelepen együtt töltötte a nyarat Nagy Ernővel, s nem véletlen, hogy a két művész hogyan és mit fedezett fel a maga számára lefesteni. Szilágyi Elek hajómosókat látott, uszályokat, csónakokat, utcákat és folyópartot, de mindenütt és mindent drámai feszültségben. A recski ércbányából vett témáiban a dolgozó emberek akarata robban, a képeken a munka ereje és szenvedélye fokozottan, szinte sűrítetten beszél. Az ércfej- tők, a csörlőkezelők, az ércelőkészítő úgy él a vásznon, mint a valóságban. Szilágyi Elek mindent ki akar fejezni, aminek a közelébe jut, mert minden hatást vált ki belőle, ami a közelébe kerül. Utcarészlet és pihenő tehenek, piaci asszonyok és beszélgetők, híd és fűzfák, kamara és tavaszi fák kényszerítik őt, hogy vászonra kerüljenek. A lendületes alkotniakarás céltudatos és gyors, gazdag és elsodró erejű lehet, de az itt- ott túlzottan drámai hatás enyhülhetne a fogalmazás játékosságában. A műélvező megérti a komoly hangvitell, de talán még többet kaphatna az alkotásadta hatásból, ha a főmondanivalót valamelyest derűvel és játékossággal oldaná fel a művész. A képen a játékos hullámzás gazdagabb hatást biztosít az egyirányú portréknál. Szilágyi Elek erőteljes egyéniség és robusztus alkotó — negyvenkilencből huszonöt az ő alkotása ezen a tárlaton, — kell tehát, hogy hangszerelését is bővítse olykor a humor és a líra elemeivel. A TARLAT élményszerű és a fiatal művészek értékes egyéniségét vallja. Észrevehetően megküzdenek sajátos kifejezési formanyelvükért, de már ott tartanak — és ez a kiállítás legnagyobb öröme és nyeresége —, hogy a saját lelkivilágukat tárják elénk és nem utánoznak szolgamódon másokat. Az egri művészi élet igazi nyeresége ez az alkotmány-napi esemény és hisz- szük, hogy az egri művészek őszi tárlata még kellemesebb meglepetésekkel szolgál majd a közönségnek. Dr. Farkas András EGRI VÖRÖS CSILLAG Kővirág EGRI BRODY Kobraakció EGRI KERTMOZI Emberek és farkasok GYÖNGYÖSI PUSKIN Bakaruhában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Felismerés HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szegény gazdagok HEVES A repülő 9-kor indul HATVANI KOSSUTH A megbilincseltek PÉTERVASÁRA A megbilncseltek FÜZESABONY Orkán 1991. AUGUSZTUS 22., KEDD: MENYHÉRT 220 évvel ezelőtt, 1741. augusztus 22-én született JEAN DE LA PEROUSE francia tengerésztiszt. Egy tudományos és kereskedelmi jellegű expedíció vezetőjeként áthajózótt az ún. Északnyugati átjárón, két és fél év alatt áthajózta a Csendes-óceánt és több szigetet fedezett fel. Róla nevezték el a japán Hokkaido és Sza- halin sziget közti tengerszorost. Utolsó jelentését 1788 elején küldte el, az Üj-Hebridák egyik szigetén bennszülöttek meggyilkolták. Naplója Utazás a világ körül címen jelent meg. 190 évvel ezelőtt, 1771. augusztus 22-én született HENRY MAUDSLAY angol mérnök, a gőzgép egyik továbbfejlesztője és az esztergapad feltalálója. 70 évvel ezelőtt, 1891-ben e napon halt meg JAN NERUDA cseh költő, a polgári realizmus megteremtője, balladákat és humorral, bájjal teli románcokat írt. 170 évvel ezelőtt, 1791-ben ezen a napon Haiti szigetén a rabszolgák fegyveres felkelése kezdődött meg. 40 évvel ezelőtt, 1921. augusztus 22-én alakult meg a Szovjetunióban a Komi Autonóm Terület. Eredményesek az elvonókúrák A társadalom szerepe az alkoholizmus elleni küzdelemben Három évvel ezelőtt számos megyében megalakultak a Vöröskereszt mellett működő társadalmi bizottságok, amelyek az egészségügyi felvilágosításon kívül felkutatják a megrögzött alkoholistákat és szép szóval igyekeznek rábírni őket, hogy a maguk és családjuk érdekében jelentkezzenek elvonókúrára. A társadalom befolyásának jelentékenyek az eredményei. 1958. előtt csak kórházi idegosztályokon, vagy az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet külön 40 személyes alkoholista osztályán volt mód elvonókúrára. Azóta Ózdon, Miskolcon, Székesfehérvárott, Békéscsabán és legújabban Tatabányán is bevezették az ambuláns elvonókúrákat. Az Ózdi Kohászati Művekben alakult alkoholellenes társadalmi bizottság nemcsak felkutatja és a gyógyulás útjára irányítja az alkoholistákat, hanem a kezelés után is figyelemmel kíséri sorsukat. Ennek eredményeként elérték, hogy míg világszerte az összes kezelt alkoholisták egyharmadánál tapasztaltak tartós javulást, Ózdon ez az arány kétharmadra emelkedett. Békéscsabán volt alkoholistákból alakult társadalmi bizottság. Számos esetben már maga a jó példa, elvonókúra nélkül, meghozta eredményét. A társadalmi segítség hatását mutatja, hogy 1958 óta 481 -en jelentkeztek elvonókúrára. A volt alkoholisták azt tapasztalják, hogy támogatják, segítik őket, hogy munkahelyükön és társadalmi életükben helytálljanak, előrehaladjanak. A társadalmi utógondozás arra is kiterjed, hogy a nem teljesen gyógyult alkoholisták szükség esetén egy-egy kiegészítő kezelést kaphassanak a kúra után. A mértéktelen alkoholfogyasztás káros következményeinek elhárítása, a kétségtelen eredmények ellenére, további erőfeszítéseket követek A szakemberek szerint szükség volna munkaterápiás intézetre, ahol a megrögzött alkoholistákat az elvonókúrával egy időben a társadalom hasznos tagjává nevelik. Törvényes rendelkezés hiányában még nincs mód a család, vagy az egyén érdekében kényszerelvonókúrára, valamint arra, hogy a megrögzött alkoholista bérét családjának fizessék ki. Tatarozzák a műemlék-házakat Gyöngyösön A megyei tanács Építőipari Vállalata az előző évről áthúzódó munkát, a Petőfi utca 32 —34. szám alatti épület tatarozását már befejezte. Jelenleg a Kossuth utca 8. szám alatti műemlék-épület teljes felújításán dolgoznak, s előre láthatólag október elejére készülnek el ezzel a munkával Az idei tervben szerepel még a Fő tér 5. szám alatti, ugyancsak műemlék-jellegű ház homlokzatának tatarozása, valamint, ha az idő engedi, a Móricz Zsdgmond utca 2. szám alatti épület felújítása. Moszkva!... Szülővárosom. Itt születtem, itt nőttem fel. Az ország fővárosa, mindent, amim van, tőle kaptam. „Mitől félek? — mondtam magamban. — Vajon azok az expedíciók, amelyekben részt vettem, veszélytelenek voltak? Vajon, akkor nem tettem kockára az életemet?” Az asztalhoz léptem és fiókjából kivettem Kámov képét. „A Hold Kolumbusza”. így nevezték egyes külföldi lapok. Profilképe volt előttem. Bozontos, lecsüngő szemöldök, nagy orr, markáns vonások a szája és álla körül. Kissé emlékeztetett Roald Amundsen- re, a híres sarkkutatóra. „Ez az ember nem félt — gondoltam. — Harmadszor készül elhagyni a Földet, bátran és magabiztosan halad kitűzött célja felé.” Hirtelen nagyon elszégyelltem magam. Hogyan is keríthetett hatalmába, hacsak egy pillanatra is, a szégyenteljes félelem! Mi történt velem? A haza kötelességteljesítésre szólít. összeszedtem minden képzelőerőmet, amim volt, s újból elképzeltem az űrhajót, amint a sötét, hideg űrben lebeg, de ... már nem éreztem semmiféle félelmet. Érthetetlen kishitűségein eltűnt. Másnap reggel közöltem a szerkesztővel, hogy elfogadom ajánlatát. — Egy percig sem kételkedtünk ebben '— felelte. Izgatottan nyomtam meg az nap este kámov lakásának ajtaján a csengőt. Mindjárt, a következő pillanatban, szemtől szemben állok azzal az emberrel, aki az emberiség történetében először hagyta el a Földet és megnyitotta az emberek előtt a világmindenség végtelen térségeibe vezető utat. Szerafima Petrovna Kámo- va nyitott ajtót. — Szergej Alekszandrovics várja magát — mondta, amikor bemutatkoztam. Beléptem a neves űrhajós dolgozószobájába. Azelőtt sohasem találkoztam Kámowal, de nyomban ráismertem, amikor felállt íróasztala mögül és elém jött. Olyan volt, amilyennek elképzeltem magamban a számtalan fénykép alapján. A középtermetűnél magasabb, széles vállú, kissé testes. Mozdulatai lassúak, magabiztosak. Egész külseje parancsoló, azt a gondolatot sugalmazza, hogy ez az ember szilárd jellemű és töretlen akaratú. Legjobban a szeme lepett meg. Koromfekete volt, emiatt végtelen mélynek tűnt, s rendkívüli nyugalom áradt belőle. Arca nem volt szépnek mondható: zavarólag hatott igen sűrű szemöldöke és kissé erős állkapcsa. Leghelyesebb, ha arcát férfiasnak nevezem. Keményen kezet szorított velem és így szólt: — Örülök, hogy megismertem, Melnyikov elvtárs. Egy mély fotelbe ültetett, ő pedig velem szemben foglalt helyet. — Ismerkedjünk meg egymással — mondta. — Mindenekelőtt, tudni szeretném, hány éves? — Huszonhét. — Nem látszik többnek, huszonötnél — mondta Kámov. — Hol sült le ilyen jól? Arcához képest a haja egészen fehérnek tűnik. Elmondtam neki, hogy kéthónapos körúton voltam Kazahsztánban, ahonnan csak két nappal ezelőtt tértem vissza. — És máris útnak akar indulni egy új expedícióval? — mosolyodott eL — Erősen elhatározta, hogy velünk utazik? Jói meggondolta a dolgot? Hiszen nem is tudja, hová indulunk? — Ez igaz — mondtam. — Az expedíció célját nem ismerem, de már az ön puszta neve is elárulja nekem, hogy ezt a célt a Föld határain túl kell keresni. Ha elfogad társuknak, nem változtatom meg elhatározásomat — És hogy áll egészségileg? Igen szigorú orvosi vizsgálaton kell keresztülesoie. — Nyugodtan állok elébe, Kámov elvtárs. Tavaly, mielőtt részt vettem volna a Délsarki expedícióban, orvosi bizottság vizsgált meg, de egyetlen fogyatékosságot sem talált bennem. Makkegészséges vagyok. Allát kezdte simogatni. Később sokszor láttam ezt a jellemző mozdulatát. — Ahogy így elnézem magát — mondta —, könnyen elhiszem. No, és! Ha így van, ennek én csak nagyon örülök. Tehát, mint azelőtt, most is négy emberből áll majd expedíciónk. Amikor elhatároztuk* hogy újból felszállónk, úgy gondoltuk, hogy csak csupa tudósokat viszünk magunkkal. Rajtam kívül hárman voltak. Már régen kiválasztottuk őket és csaknem egyévi előkészítésen estek keresztül. De egy hónappal ezelőtt szerenolvasni — mondta —* hogy szavaim rossz hatással voltak magára. Joggal hitte azt, hogy az illető az expedícióval kapcsolatos előkészületek során halt meg. — Pontosan erre gondoltam. — Es ez nem rémísztette el? Vállat vontam: — Nagyon jól tudom, hogy expedíciója nem kéjutazás. — Társunk — mondta Kámov — autóbaleset következtében halt meg. Az autó amelyen utazott, lezuhant egy mély szakadékba. Vele az új űrutazás egyik részvevőjét vesztettük el. Egy másik tudóssal már nem tudjuk helyettesíteni: túlságosan kevés időnk van hátra. Az űrrepülés viszonyai között végzendő tudományos munkához hosszadalmas felkészültség szükséges. — És akkor határozta el, hogy újságíróval tölti be a helyét? — Nem egészen így van — felelte Kámov. — Az én ötletem volt egy személyben egyesíteni az újságírót, fényképészt és filmoperatőrt. A lényeg az, hogy az űrhajón szükség van egy csillagászati felvételeket készítő szakemberre. (Folytatjuk.) csétlenség történt és elvesztettük egyik társunkat. Elhallgatott és mereven nézett rám. Aztán kedvesen elmosolyodott. — Arcáról nem lehetett le-
