Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-30 / 204. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 30., szerda Zsúfolt a Szajna-parti böngészde. A világ minden nációja keres, kutat itt valami érdekeset, de sok a zsákbamacska, s ma már kevés az igazi érték. zöld kristálytisztaság a Szaj­nához képest. És mégis... És mégis ötödször, tizedszer lát­va rádöbbentem, hogy ebben a keskeny, olívazöld folyóban van valami intim kedvesség s valahogy mintha jobban hoz­zátartozna Párizshoz, mint a Duna Pesthez. Tudom, ez így az első hallásra furcsa, majd­hogynem hazaárulásnak tű­nik. De higgyék el, én ezt a Duna elárulása nélkül mon­dom. Szeretném a következők­kel bizonyítani. Folyik a Duna Pest-Budán keresztül, méltóságteljesen, száz-kétszáz méterre a part­ján húzódó lakóházaktól, épü­szerelem, bolondéria és kül­földi bámészkodó, könyv- és zsibvásár, a Notre Dame és az Eiffel-torony és még számta­lan más érdekesség, amelyet egy rapszodikus, szeszélyes tervező, művészi rendetlen­ségben dobált itt össze és így összedobálva is csodálatos egységet alkotva tette Párizst azzá, ami — a fény, az érde­kesség, a bűn és a szépség vá­rosává. A partján húzódó sátor­rengetegben mindent meg le­het kapni: a másodosztályú német vaskereszt, Moreau: A kommunizmus háta mögött, Budlairé: A romlás virágai, kát, s némelyikünk szeretett volna már öreg párizsinak tet­szeni. Néhányan szakállat eresztettek, mert errefelé most nagy divat ez a férfias szőrzet, a fiatalok körében is. Az egyi­künk pedig, nos igen, az egyik pesti fiú meg is fürdött a Szaj­nában. Az igazsághoz tartozik, hogy ilyen szándékai nem vol­tak, különösen ruhástól nem. Egy este sétahajózás után, ahogy kikötöttünk az Eiffel- torony lábánál, a fiú leszaladt a folyópart lépcsőjén, talán, hogy egy kicsit produkálja ma­gát a hozzánk csapódott kana­dai lány előtt, aki pár napja már velünk együtt bámulta a várost. Az utolsó lépcső nyál­kás volt, megcsúszott, s a de­rék magyar fiú eltűnt a habok között. Később a híd alatt „át­öltözött” és mondhatom, új kosztümjében a fényárban úszó Champs Elysees-n nagy sikert aratott. Mert bár a fran­1961. AUGUSZTUS 30., SZERDA": RÓZA 90 évvel ezelőtt, 1871. augusztus 30-án született ERNEST RUTHER­FORD angol fizikus, a modern atomfizika egyik megteremtője, aki 1919-ben a hidrogén-atommag rombolása révén az első elem­átalakítást végezte. 1920-ban felfe­dezte az atomok egyik alkatré­szeit: a protonokat. Rutherfordot 1908-ban Nóbel-díjjal jutalmazták az elemek átalakítása és a radio­aktív anyagok kémiájában végzett kutatásaiért. 105 évvel ezelőtt, 1856-ban e na­pon született JOSEPH THOMSON angol fizikus, ö fedezte fel az ún. „szabad elektronok” létezését. ERNEST RUTHERFORD 1906-ban Nóbel-díjjal tüntették ki. 30 évvel ezelőtt, 1931-ben mintegy 500 részvevővel a budai he­gyek között ifjúmunkás konferenciát tartottak, amelyen a kü­lönböző üzemek fiataljainak mozgalmi munkáját hangolták össze és üzemközti bizottságokat szerveztek. 115 évvel ezelőtt, 1846-ban e napon született KRESZ GÉZA or­vos, aki 1887-ben az önkéntes Mentőegyesületet megalapította és ezzel nagy érdemeket szerzett a főváros egészségügyi ellátásának megszervezésében. Cikksorozat HL Éjszakai fürdés a Szajnában FILM: Legénylakás Párizsban tizennyolc fokos „hideg” fogadott bennünket Előző nap Pesten 37 fokot mutatott a higanyszál. Ráadá­sul érkezésünk után egy fél­órával az eső is megeredt, fújt a szél, teljes volt az őszi han­gulat. Az eső később is, mint illedelmes francia házigazda két hétig velünk maradt, s ha időnként el is tűnt, félóra múlva mindig visszatért, sűrű cseppjeivel mintegy bocsána­tot kérve a mulasztásáért Így hát — Ady versét vari­álva — most mi szöktünk be a párizsi őszbe. Augusztus kü­lönben sem szerencsés hónap Párizsban. Bezárja kapuit a Citroen, a Renault és még egy csomó kisebb-nagyobb üzem, valamint az őket kiszolgáló hivatalok és kereskedelmi cé­gek. E hónapban az emberek, az itt dolgozó emberek nagy része vidékre megy pihenni. Az első látásra meglepően ke­vés az ember, csendes a vá­ros. De ez csak a látszat, a „szendergő” város ne tévesz- szen meg senkit, mert Párizs gyönyörű, csodálatosan szép és benne négymillió ember él, ... És íme, a Szajna látképe az Eiffel-torony bői, Párizs folyója, amely nélkül el­képzelhetetlen a város romantikus hangulata. művészi illusztrációval. De itt találod Anna Frank naplóját, állítólagos templomi csengő­ket, magyar bélyegeket, Vol­taire Candidját, régi pénzeket és valóban muzeális értékű tárgyakat. Itt árul a 80 éves Jacke Olivier immáron 40 éve pénz­érmét „Hozzák, kapom, kere­sem, adom” kereskedelmi el­vével és még sok a hozzá ha­sonló, érdekes elsorvadt kis figura. A könyvek egyébként éppenséggel nem olcsók és il­lúzió már a böngészés is. La­pozgatni nem lehet, mert ce­lofánba vannak csomagolva, csak a címeket lehet olvasni. Mi magyarok, újságírók igyekeztünk feltalálni magun­ciáfc sok mindent láthattak ott, de félmeztelenül, egy iszál vi­zes glóriában, átlátszó esőikö- penyben, éjszaka 11 órakor, edző hosszútávfutót mégiscsak ritkábban. Pechjére még az eső sem esett, hogy arra hárít­hatta volna kényelmetlen helyzetét. Legjobban az fájhatott sze­génynek, hogy még bennünket is túlharsogva a szeplős kana­dai lány nevetett, röhögött, hogy csak úgy villogtak Fer- nandelra emlékeztető lófogai. Hiába vigasztaltuk, a női ta­pintatot és méltányosságot Európán kívül sehol sem talá­lod. (Folytatjuk.) Síiha Andor A Legénylakás című díjnyertes amerikai film mulatságos jelenetekben mutat be egy fiatalembert, akinek nincs helye a saját lakásában. Látjuk, hogyan lehet egy legénylakás kul­csa révén Amerikában karriert csinálni és azt is, hogyan jut el egy fiatalember és egy leány végül is a boldogsághoz. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be augusz­tus 30-től szeptember 6-ig. EGRI VÖRÖS CSILLAG Napfény a jégen EGRI BRODY Holnap felnőtt leszek EGRI KERTMOZI Mágnás Miska GYÖNGYÖSI PUSKIN Matróz a rakétában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Bakaruhában PÉTERVÁSÁRA Találkozás az ördöggel HEVES Különleges megbízatás FÜZESABONY Állami Aruház dolgozik, s gondolom, ennél a számnál pár százezer ember mit sem számít Szállodánk, a Diderot sugár­út egyik kis mellékutcájában volt, nem messze a SzajnátóL A Szajna! A első pillanatban sehogyan sem értettem meg, miért énekeltek e folyóról annyit a költők, miért festet­tek annyi vásznat a festők. Hiszen ez egy kis piszkos ka­nális s oly csöndes, hogy azt sem tudod, balra, vagy jobbra fölyik-e. Hiszen a mi Dunánk valósággal óriás-folyam, ezüst­Apád hét testvérével se került ennyibe! Séta Eger írószerboltjaiban zében szorongatja a negyven forintot, mert mit lehet tudni, mennyibe kerülnek az V. osz­tályos füzetek és a hozzávaló tanszerek?! — Még nincs nagy forga­lom — mondja a sátor egyik eladója —, mert minden igye­kezet hiábavaló, a gyerekek csak az utolsó három nap­ban gondodnak az iskolasze­rek beszerzésére, de holnap­tól kezdve ebben a sátorban aligha lehet mozogni. Novák Emil üzletvezető sze­rint: — Érdekes jelenség, hogy mennyire keresik a különle­ges és jó minőségű dolgokat. Nagyon sok drága töltőtollat, táskát, egyebet eladunk ezek­ben a napokban. A füzetekkel nincs sok gondunk, mert azt az iskolák — középiskolák — megrendelése szerint helyük­be szállítjuk és a diákok ott kapják meg a felelős tanártól. De általános iskolai füzeteket is árusítunk. — Hányadikos lesz a kis­lány? — kérdezi az üzletve­zető az egyik vásárló anyuka­jáitól — Most megy ötödikbe, de ezeket a gyerekeket nem tu­dom, ki se győzné tanszerrel’ Mikor én iskolába jártam, két esztendeig is elég veit egy es­ruza! — válaszol az anyuka, de a kosár már tele van ren­geteg iskolás aprósággal. — De anyukáék nem is ír­tak annyit, mint mi! — védi igazát a kis andomaktályai leány. Ebben viszont neki van iga­za. — Van itt olyan dolog is, ami nem sürgős — mutatok egy igen di-ága körzőre. — Másnak is van, Erzsi- kémnek is legyen! — feleli a mama, AZ ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN már nem olyan megszokott a vásárlás üteme, nem olyan jellemző eladásukra, hogy most szeptember következik. Ennek talán az az oka, hogy a gyerekek is, meg a szülők is megszokták azt, hogy az írószerboltokban minden ösz- szecsomagolva, minden kirak­va, és jobban eszükbe jut, hogy mi is kell még az isko­lába. De azért itt is kerül­nek állandó vásárlók, akik viszont azt szokták meg, hogy a boltban segítsenek nekik. Gerendái Ilonka és testvér­kéje is szívesen ácsorog mind­addig, amíg segítenek nekik a vásárlásban. — Mi már megvettünk min­dent, de még egy-két apróság hiányzik és szeretnénk, ha meglenne a legutolsó darabig minden, mire iskolába me­gyünk — felel a nagyobbik Gerendái kislány, aki az idén már nyolcadik osztályos lesz. „Bizony-bizony, egy szép napon, kopog az ősz az ab­lakon”, mondja az ismert dal­szöveg, de ez az ősz minden­kinek mást jelent. A gyerekek szinte várják, mert a hosszú szünet alatt kipihenték ma­gukat és most már az új iránti teljes várakozással néz­nek a szeptember elé. A most még sima, hófehér füzetlapok megtelnek a tudás új sorai­val, a vonalzó tiszta fájára tintacseppek pettyennek, ahogy a számtanpélda alatt majd meghúzzák a vonalat, s az idők folyamán az a drága körző is kilazul a sok forga­tásban. De az őszök hozzák az új tudásokat, az új élmé­nyeket és azt a biztos tuda­tot, hogy a kislányból nagy­lány, a kisfiúból fiatalember és az anyukából lassan — anyós lesz. SOK MINDEN ESZÉBE jut az embernek, amikor látja a boldogan válogató gyereket, aki mindenből valóban a leg­szebbet, a legjobbat akarja, mert tudja, hogy anyuka úgyis megveszi és azt is tudja a legtöbb, hogy ő pedig meg­hálálja a gondoskodást azzal, hogy úgy készül az életre az iskolában, ahogyan szülei azt várják tőle. (A. ietek tői — emberektől „Álldogál” a Szajna s a szó legszorosabb értelmében part­ján a házak, de úgy, hogy az ablakból az almacsutkát kezé­vel meg a dinnyehéjat egy könnyed mozdulattal dobja a vízbe valaki A Szajna az öngyilkosok fo­lyója. Statisztikai adatok bi­zonyítják, hogy, legalábbis Európában, az összes folyók közül a Szajnába veti magát a — LÁDD-E, LAJOS FIAM! Mondtam én, hogy száz forint lesz ez! Teremtőm! Az apja hét testvérével nem került ennyibe! — sopánkodik a nagymama, de azért szótlanul előveszi a pénztárcát és kifi­zeti, amit a gép mutat — Hányadikos leszel, Lajos? — kérdem. — Most leszek hatodikos, meg a húgom is, de én beteg voltam és lemaradtam egy esztendőt — feleli a mező- szemered kisfiú. — Otthon nincs ilyen sok iskolaszer? — Van, de ezek szebbek — felel a gyerek és büszkén mu­tatja a drága töltőtollat — Mert ezeknek a gyere­keknek mindenből a legszebb, a legjobb kell! — szól közbe egy mogorva bácsi, aki egyet­len radírért áll sorba az ön- kiszolgáló egri írószerboltban. — Van miből! — vágja visz- sza a nagymama és hogy lássa a bácsi, kivél van dolga, visz- szaküldi a gyereket még két csomag 12 színes ceruzáért. — Hát bizony most nagy a forgalom — mondja Okos Bertalan üzletvezető. — Eb­ben a negyedévben augusztusi tervteljesítésünk 400 ezer fo­rint körül mozog. Jellemző az előbbi párbeszédre, hogy több mint hatszáz jó minősé­gű iskolatáskát adtunk el augusztusban. A FORGALOM könnyebb és gyorsabb lebonyolítására sátor várja a kis vásárlókat és szüleiket a főiskola előtt. BoMW-Aíöfet te -St ácsorog, ke­legtöbb reménytelen. E téren kellemes csalódás ért bennün­ket. öngyilkosok helyett ren­geteg fiatal szerelmes bújik össze a partján, néha talán messzebb is elmennek a bol­dogság keresésében, amint azt Európa többi országában a nyilvánosság előtt megszok­ták. Nem zavartatják magu­kat, a sok külföldi pedig itt, Párizsban egy cseppet sem tartja illemtelennek a bámu­lást. A Szajna partján persze megtaiász mi ndent Szenny es

Next

/
Oldalképek
Tartalom