Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-26 / 201. szám
4 NÉPŰJSAG 1961. augusztus 26., szombat Im/ó. orvm^\ "k NAPFÉÍfY A JÉGEN Figyelmeztetés és jutalom „Figyelmeztetés." Ezzel a szóval kezdődött a félives papírra, nyomtatott felhívás, amelyet a B. M. Államrendőrség Heves megyei Főkapitányságának Közlekedési Alosztálya, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa és az Álla- \ mi Biztosító Heves megyei igazgatósága küldött meg a szakszervezeti bizottságok címere. De a figyelmeztetés nemcsak a szakszervezeti bizottságoknak, ha- j nem elsősorban a közlekedésben »észtvevőknek, az üzemi és vállalati dolgozóknak szólt. Azokhoz az emberekhez fordultak intő és kérő szóval, akiket különösképpen fenyeget a baleset veszélye. A pár soros írásban hasznos, jó tanácsokat olvashatnának a dolgozók. Olvashatnának, ha eljutott volna hozzájuk a felhívás. De a tapasztalatok azt mutatják hogy a szakszervezeti titkároknál, vagy az aktíváknál elkallódtak a felhívások. A bürokrácia útvesztőjében' elveszett a papír, és félő, hogy a papírral együtt elvész a jutalom is. Elvész a -.utalom azok számára, akik nem olvassak el a hasznos tanácsokat és nem fejthetik meg az egyszerű kérdéseket. Pedig érdemes lenne. A nyertesek között több karórát és egyéb értékes jutalom- tárgyakat sorsolnak ki. A rejtvény beküldési határideje augusztus 31. Ez a pár soros írás figyelmeztető azok számára, akik a hasznos tudnivalók mellett jutalomra is szert akarnak tenni, de figyelmeztető a szakszervezeti bizottságok részére is. hogy a „figyelmeztetések" szétosztásával is küzdeniök kell a balesetek ellen. — A TERVEK szerint ebben az évben a füzesabonyi járás termelőszövetkezetei arra törekednek, hogy a szarvasmarha-állományuk elérje a 6700-at. A legutóbbi értékelésnél megállapították, hogy a járás tsz-ei már ezt B tervet 87,6 százalékra teljesítették. — A MATRAVIDÉKI Szén- bányászati Tröszt dolgozói vállalták, hogy a csapágyak felújításával, karbantartásával és a kenéstechnikai előírások pontos betartásával ez évben mintegy 20 százalékos megtakarítást érnek el — a múlt évhez viszonyítva — a csapágyfelhasználás területén. A dolgozók ezt a vállalásukat 21,8 százalékra teljesítették. — AUGUSZTUS 27-én és 28-án az egri Állami Zeneiskola pótfelvételi vizsgát hirdet. A vizsgák ideje délelőtt 9—12-ig, délután 2—5-ig. A tanévnyitó ünnepélyt szeptember 10-én délelőtt 10 órakor tartják meg, a zeneiskola nagytermében. — 101 HOLDON termelnek az idén paradicsomot a hatvani Kossuth Tsz-ben. A teleki dűlőben már két hete szedik az érett paradicsomot a tsz-tagok. Vadik Sándornéék — 16-an — az elmúlt két hét alatt több mint 1280 ládával szedtek le, ami mintegy 300 mázsa paradicsomnak felel meg. — AUGUSZTUS 28-án, hétfőn délelőtt 11 órakor a Kossuth-rádióban szerepel két Heves megyei író: Püspöki Mihálytól egy kis elbeszélést, Forgács Károlytól pedig egy verset adnak elő. — A RÓZSASZENTMÁR- TON1 Rákóczi Tsz-ben az elmúlt napokban kezdték meg kiosztani a teljesített munkaegységre a természetbeni járandóságokat. Egy munkaegységre előlegként másfél kg búzát, 1 kg árpát, és 3 kg szalmát osztanak szét a tagok között. — FEBRUÁRBAN adják át rendeltetésének az egri Petőfi utcában készülő 64 személyes csecsemőotthon épületét. Ezekben a napokban kezdtek hozzá az épület külső vakolásához, s ezzel egy időben, jó ütemben halad a belső, szakipari munkák végzése is. — MA DÉLUTÁN 4 órai kezdettel tartja tízéves jubileumi ünnepségét a hatvani Kossuth Termelőszövetkezet a hatvani Vasutas Kultúrotthonban. Az ünnepi közgyűlés után közös vacsorán, és bálon vesznek részt majd a termelőszövetkezeti tagok. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA: SZOMBAT: 13 50: Férfi evezős EB közvetítése Prágából. — 17.00: Volt egvszer egy király. Cseh mesefilm. 19.00: TV-híradó. 19.30: Külpolitikai kommentár. 19.50: Üj dalok. 20.00: Tánczene. 21.50: A nap visszhangja. 22 00: Természetfölötti dolgokról. Karel Capek három megfilmesített novellája. Milyen örömmel halmoznánk a dicsérő jelzőket erről az új magyar filmről, hacsak valamelyest is rászolgálna az elismerésre. Nem rajtunk múlik, hogy most ezt nem tehetjük, s helyette azt kell mondanunk, hogy sok-sok forintért ismét sikerült egy rossz filmet készíteni. Pedig háromszoros Kossuth-díjas rendező, országos és Európa-hírű korcsolyázók és a közönség által nagyrabecsült színészek nevei fémjelzik ezt az új magyar filmet, amely szélesvásznú is, színes is és — rossz is. Nem sikerült a produkció, Nem sikerülhetett, mert épkézláb cselekményt, változatos szituációkat tartalmazó forgatókönyv nélkül nem lehet jó filmet készíteni. (Pedig a film két írót is feltüntet: Bán Frigyes és Lukács Antal.) Nézzük így, kicsit közelebbről, mi ez a film, hová sorolható műfajilag. „Színes magyar filmburleszk” — ezt írták az alkotók a cím alá. Ezt a műfaji meghatározást egyáltalán nem fedi a film, hiszen az nem a fordulatos, humoros jelenetekre, hanem a jégrevű műsorára épült. Akkor talán jégrevü? Nem. Ennek a legjobb akarattal se mondható, hiszen a revühöz tartozik a nagyvonalúság, a látványosság, a ragyogó, színpompás kiállítás. Ilyennel sem találkoztunk a filmen. Röviden tehát, nem bur- leszk és nem revü. Ne kutassuk tovább a film műfaját, hiszen végső soron nem is érdekes. Ettől még lehetett volna jó film, de nem lett, mert egyszerűen nincs megírva, nincs meséje, története. A film tulajdonképpen néhány epizódból és a jégrevü műsorszámaiból áll, amelyet egy laza, és meglehetősen bárgyú kerettörténet fog össze. A film alkotói persze jól számítottak, amikor neves művészekkel igyekeztek pótolni a Uj színes magyar íilm forgatótkönyv gyengeségeit. Az itt-ott felhangzó nevetés elsősorban a művészeknek szól: Bessenyei Ferencnek, aki kilépve eddigi szerepköréből, bő humorral játssza a félfé- keny órásmester szerepét, a három nagynénit alakító Kiss Manyinak, Psota Irénnek, Mezei Máriának, akik igazi burleszk-figurát formálnak szerepükből, Kabos Lászlónak, aki a boyt, Alfonzénak, aki az ügyelőt, Szendrő Józsefnek, aki az ügynököt és Tőkés Annának, aki hosszú szünet után most egy divatbemutató kon- feranszaként (!) került a filmre. A jégrevű műsorából a Balatoni szám tetszett, a Huszár és az Apacstánc már régi és elcsépelt, az Atomkép tánckompozíciója a halállal és a békét jelképező olajággal zsúfolt és erőltetett volt, egyáltalában nem illett a film alaphangjához. Bán Frigyes, háromszoros Kossuth-díjas érdemes művész rendezte a filmet. Tőle többet és főleg mást vár a mozilátogató közönség. Egyetlen ötletéért érdemel csupán elismerést: az órásmester féltékenységében szinte ölni készül, amikor a rádió a Nemzeti Színházból az Othellót közvetíti. Halljuk a nagyjelenetet, Othello szavait, Bessenyeitől, s ugyanakkor előtűnt a vásznon is Bessenyei, aki nagy megértéssel nyugtázza Othello szavait. Nem illeti különösebb dicséret az operatőrt, Forgács Ottót sem, hiszen a színes kópia sokkal több lehetőséget tartogat, s eléggé egysíkúak a felvételek is. Több mozgással, változatosabb képállással, nézőponttal, érdekesebbek lettek volna a táncok is, így túl színpadszerűvé váltak a jégre- vü műsorszámai. A díszletek és jelmezek ötletesek, Fényes Szabolcs zenéje hangulatos. Említésre méltóak még a koreográfusok, s a táncosok, Rákosi Katalin, Nagy Marianne, Botond Györgyi, Kovács Marietta és a többiek is. Nem rajtuk múlott, hogy nem egy sikerült alkotás ez az új magyar film. A vidám filmekre feltétlenül szükség van, s hogy a közönség mennyire igényli ezeket a filmeket, arra többek között szomorú bizonyíték az is, hogy minden bizonnyal bőven lesz nézője ennek a filmnek. Lesz, de ezzel a lehetőséggel, s a közönség sürgető igényével nem szabad visszaélni a film alkotóinak. Ezt a művészi és az anyagi elgondolások egyaránt megkövetelik. Márkusz László 1961. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT: IZSÓ 385 évvel ezelőtt, 1576 augusztusában halt meg TIZIAN (Tiziano Vecellio), a velencei festészet legnagyobb mestere. Művelt — főleg arcképek és nagyméretű vallásos kompozíciók — a színek pompája és az elmélyült jellemrajz jellemzi. Működése nagy hatással volt az európai festészet fejlődésére. Néhány hires művét Idézzük: Adógaras, Az urbinói Venus, Az utolsó vacsora. 40 évvel ezelőtt, 1921-ben e napon halt meg LUDWIG THOMA német költő és író, a Simplicissimus című szatirikus lap szerkesztője. TIZIAN Jellemzőek a nagypolgárság- és császárság-ellenes költeményei, s a kispolgárok és parasztok életéből vett szatirikus regényei. Morál című vígjátékét 1909-ben Budapesten is bemutatták. Érdekes találmányok és felfedezések: 125 évvel ezelőtt, 1836-ban e napon halt meg JOHN MACADAM skót mérnök, aki 1785-től kezdve alkalmazta az útépítésnél a hengerelt zúzott kövek iszapolt eljárással való beépítését. Eljárását ma Is alkalmazzák, csak a zúzott kőréteg fölé bitumenes vagy cementtel kötött burkolatot húznak. 100 évvel ezelőtt, 1861-ben JOHANN REIS német fizikus a hallókészülékkel való kísérletei során feltalált egy olyan készüléket, amely elektromos úton továbbította a beszéd hangjait. E találmánya 15 évvel megelőzte a Graham Belinek tulajdonított telefon felfedezését. Határidő előtt „kiürült“ az egri Gárdonyi Géza Könyvesbolt Az illetékesek figyelmébe Lapunk augusztus 18-i számában helyt adtunk a boldogi Földművesszövetkezet igazgatósága által írt véleménynek, amelyet megerősítettek a falu lakói is, hogy a kubikosok által kedvelt, úgynevezett 80-as istállólapátot nem lehet kapni a község boltjaiban és a vásárlók kénytelenek a távolabbi községekben felkutatni ezeket a szerszámokat. Ez nagy időveszteséget és többletköltséget okoz a boldogiaknak. Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Napfény a jégen EGRI BRODY Holnap felnőtt leszek EGRI KERTMOZI Mágnás Miska GYÖNGYÖSI PUSKIN Matróz a rakétában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Rátarti fickó HATVANI VÖRÖS CSILLAG A csinos férj HATVANI KOSSUTH Tűz a Dunán PÉTERVASARA Csutak és a szürke ló HEVES Kihívás FÜZESABONY Az elvarázsolt herceg Kérésüket továbbítottuk a Heves megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalatnak, amely a földművesszövetkezeteket látja el szerszámokkal. A válasz rövidesen megérkezett, bár a boldogiaknak nem sok öröme telik benne. A vállalat ugyanis közölte, hogy a salgótarjáni acélárugyár nem gyártja már a 80-as istállólapátot, s ez év harmadik negyedévétől nem tud ilyet szállítani a nagykereskedelmi vállalatnak. A boldoglak tehát továbbra is kereshetik a különböző falusi boltokban itt-ott még meglevő, általuk kedvelt lapátokat, miközben az AGRO- KER raktáraiban húszezer darab különböző típusú és méretű lapát hever. A boldogiak panaszát tehát további illetékesekhez címezzük. Néhány nap múlva újra benépesednek az Iskolák, megkezdődik a tanítás. Evek óta az a szokás alakult ki, hogy a tankönyveket az évkezdés első napjaiban szállították le a könyvesboltok az iskoláknak. Ez nemcsak nehézkes és rossz volt, de sok értékes órát elvett a tanítási időből. Természetesen hozzájárult ehhez az is, hogy évről évre hiányosan jöttek meg a könyvek, s késő október is volt már, amikor végre elmondhatta a kisdiák, hogy minden könyve megvan. Az idén első esetben jutott el a Tankönyvterjesztő Vállalat oda, hogy az általános iskolák számára minden könyvet időben leszállított. Most már a könyvesboltok dolgozóira várt a feladat, hogy idejében eljussanak a könyvek az iskolákba. Egerben, a Gárdonyi Géza Könyvesboltban a dolgozók megtették a magukét a határidő előtt jóval csomagolták és szállították a könyvet Eger 12 általános iskolájának, három gimnáziumának és a közgazdasági technikumnak. A könyvesboltban újra a régi, ízléses a rend, eltűntele a könyvbálák, a fotelok újra a helyükön, s minden olyan, mintha mi sem történt volna. Pedig napokkal ezelőtt még szinte mozogni is alig lehetett itt. Bu- kucs Anna, Borbás Lászlóné, Hajós Gyuláné, Szeredi Mária, Vass László és a könyvesbolt vezetője időt, fáradságot nem kímélve egész nap csomagoltak, szállítottak megállás nélkül. Es az eredmény? Az iskolák megkapták azt a könyvmennyiséget, amit kértek, a felelős pedagógus nyugodtan, még gyerekzsivajtól mentesen szétválogathatja az egyes osztályok könyveit, s mire megkezdődik a tanítás, minden diák kézbe kapja a könyvet és még csak tolongás, meg zavar sem lesz. A jó munkaszervezés eredménye nemcsak a könyvesboltra, hanem az iskolák rendjére is kihat. VI. Három önműködő filmfelvevőgép áll a rendelkezésemre: egy hordozható, kettő pedig be van szerelve az űrhajó falába. Négy pompás fényképezőgépem van, mindegyik hat csereobjektívvel ellátva. Van egy külön kis fotólaboratóriumom. Tökéletes műszaki csodák, mint ahogy különben egész űrhajónk is az. Kámov expedícióját megfontoltan és bőkezűen állátták mindennel, amire bármilyen körülmények között csak szüksége lehet. Semmiről sem feledkeztek meg, semmit sem hagytak figyelmen kívül. Gondosan előkészítettek mindent, hogy biztosítsák a teljes sikert. Naplómba a következő bejegyzést már a repülő űrhajón végzem majd el. Mára elég volt. Tizenkettő múlott tíz perccel. Reggel hét órakor értem jönnek. Ez az utolsó éjszakám a Földön! Holnap startolunk az ismeretlenségbe! ... Sort 19.:: július 3. Moszkvai idő szerint tizennyolc óra. Harminckét órája repülünk ... Eltelt az első nap. Jön a második. Órám mutatja, tírgendő, hogy ne ott ébredjek fel, ahol „lefeküdtem”. Pontosabban mondva: ez nem nehézkedési erő, hanem centrifugális hatás. Amikor megindul a forgás, minden le nem rözített tárgy vándorolni kezd. Ugyanez az ok váltja ki az emberből azt a nagyszerű illúziót, amelyben az ablakból gyönyörködhet. A forgás pillanatában az a benyomásom keletkezik, hogy az egész világegyetem elmozdul helyéről és forogni kezd az űrhajó körül. Leírhatatlan látvány! Amint említettem, a súlytalanságot olyannyira megszoktam, hogy egyszerűen észre sem veszem. De jól emlékszem, mennyire beszélgetés tárgya volt az űrhajónak ez a sajátossága, amelyet Kámov kénytelen volt a csillagászati megfigyelések érdekében figyelmen kívül hagyni. A gyors forgás következtében létrejött mesterséges nehézkedési erő megnehezítené a teleszkóp munkáját. És a kormánybizottság végül is beleegyezett, hogy fel kell áldozni ezt a kényelmet, annál is inkább, mert neves szovjet orvosok határozottan állították, hogy az ember számára teljesen ártalmatlan a hosszabb idejű súlytalansági állapot. Ugyanebből az okból kifolyólag mondott le Kámov arról, hogy az űrhajó belső hőmérsékletét a hajótest színének megváltoztatásával, mozgó pikkelyhártya alkalmazásával szabályozza. Ezt a módszert még Ciolkovszkij javasolta. Az űrhajó hossztengely körüli forgása lehetővé tette, hogy a teleszkópot bármely irányba beállíthassák. > (Folytattuk.) két oldalfal szabályos félkört képez s nincs rajtuk nyílás. Az egyikhez van erősítve az asztal és én mögötte a levegőn ülök. Bal karom az asztalon fekszik. Azzal fogom le a füzetet, amelybe írok. Ha leveszem róla a kezem, leheletemtől a füzet nyomban elrepül. Akkor is elrepülne, ha féltonnát nyomna (a Földön), mert itt minden tárgynak egyformán nincs súlya. Az izomerő, amellyel a füzetet az asztalhoz szorítom, elegendő ahhoz is, hogy egy helyben tartsam magam. Az asztalon kívül van még a fülkében egy szekrény, amelyben a szerszámokat, műszereket és személyi holmijainkat tartjuk. Alumíniumból készült és elfoglalja az asztallal szemközti egész falat. Ha az asztalnál ülök, a szekrény hozzám viszonyítva a „meny- nyezeten” van, ha pedig lábammal fordulok feléje, az asztal kerül a „mennyezetre”. Semmiféle ágy nincs a fülkében. Az ablak mindkét oldalán két háló függ. Azokban kell aludnunk. Ez a következőképpen történik: valamely tárgytól ellöki magát az ember, a levegőben odaúszik a hálóhoz, elhelyezkedik benne, és beszíjazza magát. A súlytalan test semmire sem nehezedik, s bármely helyzetben aludhat az ember, mint a legpuhább pehelypárnán. A háló megakadályozza, hogy a test az alvás alatt vándoroljon *. fülkében. Arról van szó, hogy a mi súlytalan világunkban olykor alig észrevehető nehézkedési erő keletkezik. Ez olyankor történik, amikor űrhajónk megfordul hossztengelye körül. Bármilyen csekély is ez az erő, ahhoz mégis eleösszekeveredtek. Alighogy a motorok abbahagyták munkájukat és űrhajónk a tehetetlenség folytán repült tovább állandó sebességgel, súlyunk megszűnt, s vele tűntek megszokott elképzeléseink. Csak szokásból mondom, hogy lábam alatt van „lent”, fejem fölött pedig „fent”, de semmibe sem kerül testemet száznyolcvanfokos szögben megfordítani, s akkor az, ami „fent” volt, „lent”-té változik és megfordítva. Ehhez csupán kis erőfeszítés kell, egy mozdulatlanul lerögzített tárgyat vagy egyszerűen a falat használva támasztéknak. Semmi súlyom nincs...! A súlytalanság, amelyre oly sokat gondoltam a start előtt, és amelytől kissé féltem, egyáltalán nem oly félelmetes, sőt, kellemes érzés. Egy nap alatt teljesen megszoktam. Most éppen az asztalnál írok. Kényelmesen dolgozom. De vajon, hogyan nézek ki oldalról. Fülkénk nem nagy. Egyik fala homorú: ez az űrhajó oldala. Kerek ablak van rajta. Ha nem használjuk, kívülről , acéllemez fedi el. A hátsó fal egyenes s a hajó egyik oldala- j tói a másikig húzódik. Rajta , egy „ajtó”: egy méter átmérő- ] jű kerek nyüás. Ha ki akarok , menni a fülkéből, kissé ellő- ] köm magam valamitől, s át- ] úszom rajta, mint egy hal. A j hajónkon nap és éjváltozás nincs és nem is lesz. A Nap szakadatlanul világítja hajónk jobb oldalát. De a gép rendszeresen forog, hogy testének felszíne egyenletesen melegedjék át. A motorok már rég nem dolgoznak, s most a tehetetlenség révén repülünk másodpercenként huszonnyolc és fél kilométeres sebességgel. A száguldást nem is érezzük. Ügy tűnik, hogy az űrhajó mozdulatlanul egy helyben lebeg. A Föld messze mögöttünk maradt. Mindenütt csillagok. Köröskörül számtalan fénylő pont. Az egész tejút olyan, mint egy óriási gyűrű. A Nap elviselhetetlenül tűz, de közvetlen közelében is láthatók a csillagok. Furcsa látvány! Nap és csillagok a fekete égbolton. A Földről az ég sohasem tűnik ilyen feketének. Szabad szemmel látni, hogy ez a csillag távolabb van, amaz meg közelebb, mégis milyen messze vannak valamennyien! Űrhajónk a végtelen űr közepében lebeg... Az a kép, amely a Földön oly ijesztően hatott rám, itt egyáltalán nem is félelmetes. Nem érzem, hogy alattunk feneketlen mélység húzódik, mert ugyanilyen végtelen mélység vesz körül bennünket minden oldalról. A „fent” és „lent” fogalmak már rég
