Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-07 / 158. szám
4 NÉPÚJSÁG 1981. július 7., péntek Három év mérlege A KELEMEN LÁSZLÓ IRODALMI SZÍNPADRÓL iVői dolog; Megvolt a vámvizsgálat, most már visszavonhatatlanul vége a szép nyaralásnak, hazafelé tart a vonat. Csapnál egy ábrándos fiatalasszony bú- csúzkodik kéthetes útitársától. — Nem baj, kedves! Még Nyíregyházáig együtt megyünk! — vigasztalja a fiatalember. Ebben a pillanatban: — Szervusz, szívem! Jaj, de jó, hogy találkoztunk, most legalább már nem utazom egyedül! — csicsergi egy hang a pár mögött. — Ó, — néz nagyot az asz- szonyka. — Te hogy kerülsz ide? — Szocsiban voltam; most lettünk kész a vámmal. Ti is? No, akkor menjünk; — Mondd; nem jobb lett volna neked a Balaton mellett? És én nem veled óhajtok utazni) — A, pardon! Pá, szívem! Üdvözlöm a kedves férjedet! (á) — 10 000 CSIBE felnevelését vállalták terven felül a besenyőtelki Szabad Föld Termelőszövetkezet baromfitenyésztői, a nőtanács kezdeményezésére. — A HEVES megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat — a Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére — a Budapesti Bútorértékesítő Vállalattal közösen „Modern bútor”-kiállítást rendez július 14-töl 23-ig az egri Szakszervezeti Székház emeleti nagytermében. — 29 ÜZEMI DOLGOZÓT küldenek az idén a szakszervezetek. önköltséges külföldi csereüdültetésre. A dolgozók Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország legszebb területein töltik megérdemelt kétheti pihenésüket. — AZ APCl Fémtermia éves exportterve 380 tonna alumíniumgríz. Ezt a mennyiséget a Csehszlovák Szocialista Köztársaság megrendelésére szállítják. A 380 tonnából a második negyedév során 120 tonna alumíniumgrízt már leszállítottak a megrendelőknek. — A S ELY Pl Cementművekben az önköltség csökkentése érdekében takarékoskodnak az energiával is. Az eredeti előirányzat szerint egy tonna cement előállításához 115 kilowattóra energia szükséges. A dolgozók vállalták, hogy ennél is jobb eredményt érnek el és az energiafelhasználást 113 kwó-ra csökkenti. Ezt úgy kívánják elérni, hogy megszüntetik az őrlőmalmok üresjáratait, hogy kevesebb energiával, nagyobb teljesítményt érjenek el. — AZ ÁLLAMI Építőipari Vállalat a második 3 éves terv folyamán jelentős összegeket használt fel: épületekre 288 ezer, gépekre és berendezésekre 11 millió 418 ezer és járművekre 811 ezer forintot fordítottak. EGRI VÖRÖS CSILLAG 80 nap alatt a Föld körül (széles) GYÖNGYÖSI PUSKIN Lányok tavasza (széles) EGRT BRODY Veszélyes út EGRI '< RTMOZI A kettétört amulett GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Megmérgez a családom HATVANI VÖRÖS CSILLAG Warrenné mestersége HATVANI KOSSUTH A bíró HEVES Fatima PETERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY. Nincs előadás Egercsehiben, este 7 órakor- DENEVÉR Abasáron, este 8 órakor: SZERESS BELEM HÁROM ÉVE működik Egerben a Kelemen László Irodalmi Színpad. Létrejötte — mint az ország valamennyi irodalmi színpadáé — társadalmi szükségszerűségből fakadt. Az irodalom, a költészet embert és társadalmat formáló erejének elismerése (sőt, kötelességgé tétele) nyilvánult meg benne. Természetes hát, hogy midőn felvetődött az ötlet: alakítsuk meg az egri irodalmi színpadot is, a gondolat élénk visszhangra lelt s az elhatározást rövid időn belül tett követte. 1959. december 8-án felgördült a függöny a színházban. Es ma, a harmadik esztendő végén csak keserű szavakkal tudok írni a színpadunkról, az eredményei ellenére is eredménytelen három esztendőről. Megpróbálom röviden, csak a lényeget érintve, elmondani, mitől keserednek meg számban a szavak. ELÖLJÁRÓBAN leszögezem: nem értek egyet azokkal — sőt határozottan ellentmondók nekik —, kik sommásan, a műsorok hiányosságaiban látják a bajok gyökerét. Emlékezzünk csak az . És szála az én szerelmesem, a Forr a világ, a Schiller— Goethe-est, a Hazádnak rendületlenül, a Békét, békét a világnak, a Tiszta szívvel, a Dunának, Oltnak egy a hangja, vagy akár a legutóbbi, az Üzenet címet viselő estekre. Azt hiszem ezek a műsorok mind az összeállítás, mind az előadás színvonalát tekintve, méltán nyerték meg a hallgatóság tetszését. Igaz, voltak kevésbé sikeres, sőt, sikertelen estek is. (Nevető világ, Őszinte szóval), de sem számszerűség, sem színvonal tekintetében nem ez jellemzi színpadunkat. Es ha ezek a sikertelen estek hagytak is némi keserű ízt maguk után, nem torzítják el úgy az összképet, hogy vidámabb szavakkal ne szólhatnék most róla. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk a három esztendőt, akkor elégedettek lehetünk, akkor nem beszélhetünk „eredményei ellenére is eredménytelen három esztendőről”. Mi az oka hát, hogy színpadunk eddigi munkáját ilyen határozottan eredménytelennek mondom? Keserű szívvel állapítom meg, de nem mondhatok mást, mert ez az igazság: pusztába kiáltó szó voltunk! Szavunk alig egy-két emberhez, helyesebben azt mondhatnám; az első esztendőhöz viszonyítva, egyre kevesebb emberhez jutott él. Nincs közönségünk! TISZTELET, becsület és köszönet annak a néhány diáknak, orvosnak, tisztviselőnek, kik velünk együtt hitték, hogy csak szítani kell a parazsat, végül lángra lobban az — s ezért nem fordítottak hátai; nekünk akkor sem, ha egy- egy műsor csalódást okozott nekik, de... De: hol maradtak a munkásfiatalok, a dolgozók ,,széles tömegei” és hol maradtak az ifjúság nevelői, a tanítók, tanárok, pedagógusok? Hol??? A világirodalom legnagyobbjainak szavai üres nézőtér előtt, így hasztalan hangzottak el. Szomorú, de miért ne vallanók be, hogy még a Könyv ünnepe című műsorra is, amelyen pedig két Kos- suth-díjas írónk személyesen közreműködött, az utolsó pillanatban, a diákotthonok lakóit kellett (ingyen!) „kivezényelni”, különben Kossuth-dí ja- saink azzal a keserűséggel szívükben utazhattak volna haza, hogy Egerben a kutya sem kíváncsi szavukra. Igaz, így megmentettük a város becsületét. de vajon ezzel elégedettek lehetünk-e? De ha ez a helyzet, annak bizonyára oka is ván. Erről mondanám él a magam véleményét. A legkézenfekvőbb magyarázat természetesen ez lenne: hiába minden, a közönség nem szereti az irodalmi esteket, szívesebben megy vízipóló- mérkőzésre, kár erőlködni hát, törődjünk bele a változtatha- tatlanba! Vajon ez-e az igazság? Kétségtelenül ez is! Ne hányjunk szemet. Mert amikor arról beszélünk, hogy társadalmi szükségszerűség hozza létre egymás után az irodalmi színpadokat, arra is gondolnunk kell, hogy ez a szükség- szerűség nem mindenütt egyszerre és egyforma erővel jelentkezik. Természetesen az egyes városok „kultúrszomja”. helyesebben, az egyes kulturális intézmények, létesítmények iránti érdeklődési foka között nagy különbség van. Ügy látszik, Eger város közönsége egyelőre nem igényli az irodalmi színpadot. Azt jelenti-e ez, hogy akkor nincs is rá szükség? Nem! Ellenkezőleg, azt jelenti, hogy annál több gondot, energiát kell fordítani megismertetésére és megszerettetésére. Ez magyarán szólva szervezési és agi- tációs munkát jelent. Számomra elképzelhetetlen, hogy az a város, amely kiharcolta magának az állandó színházat, mely országosan is elismert kulturáltságáról, éppen csak az irodalmi színpaddal szemben legyen „süket”, csupán erre ne reagáljon. , Ezt teljesen kizárt dolognak tartom. Es az a tény, hogy ma még nem látogatják a rendezvényeket, nem jelenti azt, hogy holnap, vagy holnapután nem fogják az irodalmi színpadot nélkülözhetetlennek tartani. Ehhez éppen úgy hozzá kell szoktatni a közönséget, mint a hangversenyek, vagy a képzőművészeti kiállítások látogatásához. De mindez megfelelő, aktív és állandó szervező és propaganda munka nélkül elképzelhetetlen. AZT HISZEM, ezzel el is jutottam mondanivalóm leg- vaskosabbjához. Nézzük csak meg alaposan, hogy mit tettünk, helyesebben: milyen mulasztások terhelnek ezen a téren bennünket! És meg fogjuk látni, hogy nem a közönségben, hanem bennünk van elsősorban a hiba! Mert azzal, hogy az előadások előtt két- három nappal kiragasztunk 150 darab plakátot, még nem tettünk semmit. Ha valóban el akarjuk fogadtatni az irodalmi színpadot a közönséggel, akkor mindenek előtt a szervező- és propagandamunkánkat kell megjavítanunk. Főleg az ifjúság körében. Ezt tartom a jövő évad elsőrendű feladatának. Természetesen, ha majd beszervezzük a dolgozókat az irodalmi estekre, gondoskodnunk kell róla, hogy maradandó élményt nyújtsunk nekik. Valamennyi műsornak olyannak kell lennie. hogy vonzza és ne taszítsa a közönséget. Mert igaz, hogy szívós szervezéssel és ügyes propagandával be lehet csalogatni az embereket a színházba, de megtartani csak igényes, színvonalas, művészi produkciókkal lehet. Es itt vetődik fel az összeállítók, az előadóművészek és a rendező felelősségének problémája. Az összeállításokat szinte kivétel nélkül az igényesség és gondosság jellemezte. Talán egy-két esetben ötletesebb, érdekesebb lehetett volna. A jövőben erre jobban kell ügyelnünk. Az előadóművészekkel szemben több jogos kritika hangzott el. Tisztelet a kivételnek, bizony elég gyakran előfordult, hogy művészeink egyi- ke-másika — főleg az első két esztendőben — készületlenül vagy félig-készen lépett színpadra s ezzel az egész est sikerét lerontotta. Még ma is. szinte nap mint nap, szemünkre vetik a Nevető világ két szereplőjének már-már botrányba fulladó készületlen- ségét. E tekintetben annyira engesztelhetetlen a közönség, hogy még ma, három év után is elhangzik olyan vélemény, hogy ez az oka az irodalmi estekkel szembeni bizalmatlanságnak. Ha ezt így túlzásnak tartjuk is, mindenesetre tudomásul kell vennünk, hogy a közönség (különösen az egri) e tekintetben nem ismer tréfát. S igaza van! A legkevesebb, amit a pénzéért elvár, hogy az előadó felkészülten lépjen színpadra! És az is az igazsághoz tartozik, hogy míg az első két esztendőben hivatkozhattak művészeink arra, hogy kevés időt kaptak a felkészülésre, az elmúlt esztendőre ez már nem volt érvényes, hiszen minden esetben legalább egy hónapot biztosítunk a felkészülésre. Sajnos, még így is előfordult, hogy egyik-másik művész, eléggé el nem marasztalható lelkiismeretlenséggel, abszolút szöveg nem tudással lepte meg hallgatóit. Az ilyenfajta művészietlen magatartás ellen csak úgy tudunk védekezni, hogy az illetőt soha többé, de legalábbis hosszú ideig nem engedjük irodalmi esten a közönség elé. Természetesen ez már eső után köpönyeg! A felelőtlenség káros hatását igen sokáig megsínyli az irodalmi színpad! SZÓLANI kellene még a rendezői munkáról, de erről nekem írni ildomtalanság lenne. Annyit talán elmondhatok, hogy mindaz, amit az előadó művészekkel kapcsolatban elmondottam, egyben már a rendező felelősségének kérdését is érintette. Es talár, még egy önkritikus mondatot: színesebb, érdekesebb, változatosabb műsorokat, színesebben, változatosabban, érdekesebben szeretnék rendezni. Az elmúlt három évet összességében az első lépcsőfoknak tekintem, melyről jövőre okvetlenül föl kell lépnünk a másodikra, sőt, ha lehet, még a harmadikra is! Szerettem volna írni néhány sort a jövő évad terveiről is, azonban amíg az irodalmi színpad vezetősége nem tárgyalja azt, erről beszélni korai lenne. így csak ennyit: vannak elképzeléseink, melyek megvalósításával — úgy érezzük — sokkal vonzóbbá és érdekesebbé tehetjük színpadunkat. Es vannak — nem is kevesen —, akik őszintén kívánják és önzetlenül segítik, hogy a tervek valóra válhassanak. Befejezésül: színesebb, felfrissített műsorok, gondosabb művészi felkészültség, szélesebb és átütőbb szervezési és agitációs munka; ezek a megoldandó feladatok. De hadd tegyem hozzá sietve, ha továbbra is ilyen mértékben nélkülözni fogjuk a közönség, a társadalmi és felettes szervek anyagi, de főleg erkölcsi támogatását, akkor a szép tervek alighanem csak tervek maradnak és rövidesen eltemethetjük a Kelemen László Irodalmi Színpadot, s felírhatjuk fejfájára: „Megölte minden művészetek legnagyobb ellensége; az ÉRDEKTELENSÉG!” Kozaróczy József Szorgalmas munkában az egri termelőszövetkezetek 5 Mint mindenütt a megyében, az egri négy termelőszövetkezetben is lázas munka folyik ezekben a napokban. Aratnak. Az egri szövetkezetek már befejezték az őszi árpa aratását és néhány napon belül vágni kezdik a búzát. A szövetkezetek idejében megszervezték az aratópárokat és megtettek minden szükséges intézkedést, hogy ez a fontos munka mielőbb és minél jobban befejeződjön. Az aratás előtt még van tennivaló bőven, és Eger termelőszövetkezeteinek is minden órát, minden percet fél kell használniok arra, hogy minél gyorsabban rendben legyen a kukorica, a szőlő. Legtöbb helyen már a harmadik permetezést végzik, de lemaradás mutatkozik a kötözésnél, ugyanis az eső utáni meleg hatására gyorsan nő a szőlő és sürget a kötözés. A baromfitenyésztés terén dicsérettel kell szólni az egri Rákóczi Termelőszövetkezetről, amely első rántani való csirke szállítmányát már piacra is dobta és a tagság elhatározta, hogy az év végéig 10—12 ezer baromfit nevelnek fél, illetve adnak át a közfogyasztásnak. 1961. JÜLIUS 7., PÉNTEK CIRILL 115 évvel ezelőtt, 1846. júliuséban született Nyikolaj MIKLUHO-MAK- LAJ, a leghíresebb orosz felfedezők egyike. A heidplbergi egyetemen végzett tanulmányai után; 25 éves korától kezdve, egész életét a távolkeleti szigetvilág kutatására szentelte. 1871-től Uj-Gui- neát, a Fülöp-szigeteket, a Malájfélszigetet, Melanéziát, végül újból kedvenc tartózkodási helyét, Üj-Guineát utazta be. Etnográfiai és antropológiai kutatásai főleg a pápuákra nézve nagyfontosságúak. 1947-ben róla nevezték el a Szovjetunió néprajzi intézetét. * 430 évvel ezelőtt, 1531-ben, e napon halt meg TILMAN RIEMEN- SCHNEIDER német szobrász, a ké- Nyikolaj Mikluho-Maklaj sői romantika leghíresebb mestere, főleg fából faragta szobrait (Madonna-szobrok). A bajor parasztfelkelésben való részvétele miatt borzalmasan megcsonkították, mindkét kezét levágták. * 145 évvel ezelőtt, 1816. július 7-én halt meg RICHARD SHERIDAN ír származású angol író, vígjátékai (Rágalom iskolája — 1777.) a jellemkomédia kiemelkedő alkotásai. * 95 évvel ezelőtt. 1866-ban, e napon halt meg ADOLF DIES- TERWEG haladó szellemű német pedagógus. írásaiban és tevékenységével a reakciós porosz pedagógiával és a felekezeti iskolákkal fordult szembe. „JOBB, MINT HALAD” Amikor a „Jobb mint nálad”-hoz címzett elsőosztályú éttermi egységben Burbulya a szemem láttára döfte Kajevác hátába a kését, meghökkentem, hogy no csak... no csak, mi van itt és szóltam a pincérnek: — Kedves pincér kartárs, nem részeg ez az ember véletlenül? — Melyik? — kérdezte aggódó arccal a pincér, s én meg magyaráztam, hogy az, aki most húzza vissza a kését annak a másiknak a hátából jobbkézzel. míg ballal egy nagyfröccsöt önt le a torkán. A pincér megnyugtatott, szó sincs róla, Burbulya nem részeg, csak kicsit rozsdás volt a kése, s igazán megérthetem, hogy a mai világban mennyire tűrhetetlen rozsdás késsel dolgozni a holnapért. Megértettem. Ebben a pillanatban azonban egy férfi esett az asztalomra, úgy tűnt, mintha részeg lett volna, aztán feltápászko- dott, adott egy rettenetes pofont, hogy egymásra raktam négy széket, egy fogast és magam, aztán kért egy deci rumot. A pincér hozta, ő megitta és én megkérdeztem: — Kedves pincér kartárs, nem részeg ez az ember véletlenül? A pincér kartárs megnyugtatott, hogy szó sincs róla, csak a tokiói olimpiára készül, ennyi az egész. Megnyugodtam. Minden áldozatra kész vagyok, hogy fiaink népünkhöz méltóan képviseljék színeinket a világ sportolóinak nagy vetélkedésén, s egy-két fog nem a világ, ne mondja senki, hogy önző, kiskaliberű ember vagyok. Ekkor vettem észre, hogy valaki négykézláb jött be az ajtón, s aprókat vakkantva, mint valami öleb, két decit kért tisztán a pincértől. A pincér, aki úgylátszik, kiváló eb- szakértő lehet, már hozta is a két decit, tisztán, nagy ... nagy szeretettel leguggolt és óvatosan, hogy egy csepp se menjen kárba, beleöntötte a boldogan vak- kantgató vendég szájába. — Kedves pincér kartárs, nem részeg ez az ember véletlenül? — kérdeztem aggódva és immáron gyanakodva is. A pincér azonban kioktatott, hogy nálunk, ha nem tudnám, szabadság van, demokrácia, nem olyan világ, mint volt a múltban. Ennek a kedves vendégnek ahhoz jött kedve, hogy négykézlábra álljon, hát megteheti, mert a dolgozóké ma az ország, s jobb lenne, ha egy kicsit belelapoznék valamelyik brosúrába, mert ideje lenne már észrevenni, hogy az a világ elmúlt Észrevettem és már nem mertem szólni, hogy az asztalom alatt valaki horkol, mert hátha csak ott vert tábort, lévén, hogy nálunk szabadság van és mindenki ott táborozhat, ahol akar. Éppen végiggondoltam ezt, amikor jött egy tagbaszakadt ember, megfogta a galléromat és szó nélkül kidobott a „Jobb mint nálad”- hoz címzett elsőosztályú étteremé bői. — Maga kicsoda? — sikoltottam röpülés közben és még hallottam a választ, amely nem volt mentes a gúnytól és a felháborodástól: — A Prémium vagyok, te nyavalyás szőrszálhasogató! (egri) Újabb terror intézkedések Dél-Koreában PÁRIZS (TASZSZ): Szong Jo Csan tábornok, az új dél- koreai miniszterelnök hivatalba lépése alkalmából különböző intézkedéseket hoztak a helyzet „megszilárdítására”. Mint az AFP szöuli tudósítója jelenti, néhány órával Csang Do Jung leváltása után a délkoreai katonai junta még egy törvényt adott ki, amelynek értelmében halál, vagy súlyos börtönbüntetéssel sújtanak mindenkit, aki „kommunista tevékenységgel gyanúsítható”. A dél-koreai katonai junta kedden bejelentette, hogy a közeli napokban letartóztatják Csang Mjun volt miniszterelnököt és kormányának tagjait. Azzal vádolják őket, hogy kapcsolatot tartottak fenn észak-koreai kommunistákkal”. (MTI) A világ legpiszkosabb városa Az amerikai Clevelandot jogosan nevezik a világ legpiszkosabb városának. Évente átlag 50 000 tonna korom csapódik le a városra. Clevelandban és környékén nagyon elterjedt a tüdőbaj. A lakosság tiltakozásai és a város vezetőihez intézett kérések semmiféle eredményre nem vezettek. A „városatyák ”, akik egyidejűleg az üzemek tulajdonosai, a panaszokra válaszolva az amerikai törvényekre hivatkoznak, amelyek megengedik, hogy mindenki ott építsen üzemet, ahol akar, csak idejében fizesse meg az adót.
