Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-25 / 121. szám

1961. május 25., csütörtök N EPÜJ§40 Mindig együtt... ARRÓL KEZDJEK el most beszélni, milyen büszkeséggel, öntudattal tölti el a Mátravi- déki Erőmű 22 brigádjának kollektíváját az a tudat, hogy a szocialista brigád cím tu­lajdonosának vallhatja magát? Az ilyen beszéd fölösleges, mert részben rajtuk kívül mind többen viselik ezt a cí­met megyénk üzemeiben, rész­ben pedig azok, akik még nem tagjai a szocialista brigádok­nak, amúgy is látják, tapasz­talják ezt nap mint nap. Munkaidő alatt, a gépeknél végzett tevékenységből, a minden vonalon megnyilvá­nuló helytállásból érződik az, hogy ezek a kollektívák más szellemben, más, nagyon sokat akaró és sokat tevő igye­kezettel dolgoznak. Munkaidő után pedig ugyancsak másként élnek, mindannyian, mint ed­dig. Itt, a Mátravidéki Erőmű­ben dolgozók is. Szulágyi Jó­zsef, a szállítási üzem mű­vezetője például találkozá­sunkkor azzal kezdte a be­szélgetést: — A légótanfolyam gyakor­latához kellett egy kis mun­kát végezni előkészítésül, ott dolgoztak eddig szocialista brigádjaink tagjai. A műszaknak akkor ugyan­is már vége volt, de Baranyi János és Király Rudolf bri­gádjának tagjai még egy ki­csit „ráhúztak” ezzel a mun­kával, itt az erőmű udvarán. A SZÄLLlTötlZEMBEN most e két brigád a szocialis­ta cím tulajdonosa, a harma­dik pályázó kollektívának nem sikerült teljesítenie a feltételeket. Nemcsak rajtuk múlott. Számukra sem volt „népszerűtlen” munka a mű­szak ideje alatt, ők sem hát­ráltak meg, ha szabad idejü­ket is együtt kellett tölteni, tanulással, vagy más tevé­kenységgel. Segítelek például társuk, Tari Lajos házának építésénél, az építőanyagok szállításánál, minden tőlük tel­hető erővel. De egy ideig az SZTK-brigád címet viselték. Nagyon sok volt a beteg kö­zöttük, ezért is maradtak le. A következő versenyidőszak­ban azonban e tekintetben már nem lesz baj. Utolérik Baranyiékat, Kirá- lyékat, vagy a turbinakarban­tartó Márta Pálékat, a vezény­lőtermieket, vagy bármelyik szocialista kollektívát minden tekintetben. Az említettek példája ugyanis mindenkire serkentőleg hat. Itt vannak mindjárt Márta Pálék. A ha­talmas kazánok mellett levő munkapadjaik délután gyor­san megüresednek. A brigád igyekszik haza — aztán az üzem kapuján kívüli tevé­kenységet végezni. A Márta Pál kollektíva most például garázsokat épít társadalmi munkával. Részben maguknak tesznek jót, mert az erőmű vezetősége azoknak adja ki elsősorban, akik építették. A vezénylőtermi Béke szo­cialista brigád, amely meg­kapta már az oklevelet is má­jus 1-re, a beszélgetés elején mindjárt a brigád naplóját is bemutatja. 1960 februárja óta küzdöt­tek együttesen a szocialista cím elnyeréséért, s mint az oklevél is bizonyítja — siker­rel. Mégis, hogyan? A bri­gádnapló erről beszél. A RENDES, NAPI munka elvégzése után minden hónap­ban rendeztek egy előadást a szakmai oktatás keretében. Té­mái: megismerkedés a vil­lamoserőművek és hálózatok üzemviteli szabályzataival, be­szélni a túlfeszültség elleni védelemről, elsajátítani a házi üzemi automatikával kapcso­latos tudnivalókat. Egyszóval mindig olyan anyaggal fog­lalkozni, amely közvetlenül vagy közvetve, de kapcsolódik az erőmű előtt álló feladatok megoldásához. A politikai oktatás ugyan­csak rendszeres a vezénylő­termieknél. A legaktuálisabb kérdésekkel foglalkoznak itt is. A napló egyik rovata a po­litikai foglalkozások tárgyá­nak és dátumainak felsoro­lása után ezt a címet viseli: társadalmi munka. Ebben a herédi Mátravidéki Tsz ta­nyaközpontjában végzett mun­kák szerepelnek főhelyen: a tanyaközpont és a lóistálló villamosítása. Az „egymás segítése” című rovatban bri­gádtársak számára építőanyag hordásról, házalapba föld be- termeléséről olvashatunk. Aztán itt van az „egyéb” ro­vat, amely a Selypi Cukor­gyár, a hatvani MÁV elektro­mos alállomás meglátogatását idézi fel. És a naplóbejegyzé­sek más helyén azt is: Krizsán József brigádtag elvégezte az általános iskola VIII. osztá­lyos anyagának felét, majd be is fejezte tanulmányait, Ba­logh József brigádtag pedig ugyanekkor a villamosipari technikumban vizsgázott sike­resen. A KIS, KEMÉNY, karton­borítású könyv tehát a Béke brigád minden napjáról, te­vékenységéről beszámol. Le- íratlanul pedig arról is, ami közös a többi szocialista bri­gád törekvésével: a büszke cím elnyerése után, hogy azt meg is tarthassák, egy szán­dék érvényesítéséért tevékeny­kednek. Mindig együtt dolgoz­ni, tanulni, szórakozni, s szebb, gazdagabb, értelmesebb lesz mindannyiuk élete. Weidinger László A kereskedelmi kapcsolatok hű kifejezője az idei Budapesti Ipari Vásár — Technikai újdonságok és planetárium az NDK kiállításán — Csehszlovák szakemberek érkeztek — Kínai babakongresszus Napok óta áll a vásár, újabb ezrek érkeznek az ország kü­lönböző részéből és külföldről is. Kíváncsi szemmel, de a ta­nulni, tapasztalni vágyó em­ber éleslátásával figyelik a magyar könnyűipar, nehéz­vagy kohó- és gépipar kiállí­tástermét, aztán a lengyel, ju­goszláv, csehszlovák pavilon megtekintése után mérlegel­nek, összehasonlításokat tesz­nek. Persze, mindegyik ember érdeklődése, szakmai hozzáér­tése más és más. De alig akad látogató, aki észre ne venné, hogy mennyire előrehalad­tunk gazdaságpolitikánk egyik alapvető feladatának megol­dásában, iparunk szerkezeti átalakításában. A kiállító országok követsé­gének vezető tisztviselői, a külföldi pavilonok igazgatói; nem udvariassági gesztusként,; hanem örömmel és meggyőző-; déssel hangsúlyozták, hogy; egyre fejlődik és erősödik a; nemzetek békés gazdasági; kapcsolata. A nemrégiben: 1970-ig megkötött lengyel— magyar kereskedelmi egyez­ményt 1980-ig meghosszabbí­tották, a Szovjetuniónak je­lenleg több mint 80 állammal van jó kereskedelmi kapcso- . lata. Ezekből 30 államban a Szovjetunió kiállításokat ren­dez, vagy részt vesz a nemzet­közi vásárokon. Es ezek között jelentős helyet foglal el a Ma­gyar Népköztársaság — hang- . súlyozta A. J. Morozov, a szovjet kiállítás igazgatója. Az NDK kiállításán a mo­dem technika különböző új­donságaival ismerkedhetnek a látogatók. Sok embert érde­kel az alumínium ponthegesztő vagy a nyolcmilliméteres Pen- taplex keskenyfiimfelvevö gép, a legújabb típusú autók. De a planetárium mellett mindenki megáll. A hat méter átmérőjű kupola alatt egy szerre negyven ember ismer­kedhet az égbolt csillagképé­vel. A csodálatos kis műszer segítségével bekalandozzák az eget, az Északi-sarktól az egyenlítőig. Az árucsereforgalom továb­bi emelésén egész sor. hazánk- Ifca érkezett csehszlovák szak­ember munkálkodik és a kiál­lítók a vásáron tanácskoznak a magyarországi nőtanáccsal. A kínai pavilon ’'zelítőt ad a szocializmust építő nagy ke­leti nép bámulatos előrehala­dásáról. Nagy érdeklődést kel­tenek a kínai kohászati ter­mékek és szerszámgépek. Min­den látogatónak nagyon tet­szenek a különleges kínai já­tékbabák. Modern és minden igényt kielégítő vadászfegyvereket mutatott be a Lámpagyár, nukleáris és elektronikus mű­szereket a Gamma-gyár. Az idei ipari vásáron több mint 200 kisipari szövetkezet és 120 háziipari szövetkezet vesz részt. Díjnyertes bútorokat, a háziipar és a népi iparművé­szet remekeit mutatják be. Az Építésügyi Minisztérium pavilonjában az új idők épü­letanyagát láthatjuk. Feltű­nést keltenek a szemet káp­ráztató márványutánzatok, a színes mozaik parketták, a pompás ólomüvegből összeál­lított díszfalak. Sokan meg­csodálták már az építendő Duna-parti szálloda kicsinyí­tett mását, a beépített kony­haszekrényeket, a PVC fóliá­val borított bútorokat, a be­tondarabbal ragasztott beton- rudat, az üveghasábból össze­állított falat és sok-sok más érdekességet. „Törölhető” fotoszalag Az amerikai dr. William Glenn újfajta filmszalagot ta Iáit fel, amely, ha csak egy részét váltja be a hozzá fű­zött reményeknek, valóban szenzációs dolgokat ígér. A szalag műanyagból készült, amelyre egy speciális készü­lék segítségével, ún. elektro­mos ecsettel „ráfestenek”. Az eljárás rendkívül gyorsan megy végbe és nyomában „elektromos ráncok” keletkez­nek a szalag felületén. A feltaláló szerint egy ilyen elektromos képfelvétel „át­játszható” egy másik műanyag szalagra olyan formán, hogy ez a magnetofonban történik Akárcsak a magnetofonnál, a ráncok „törölhetők”, úgyhogy a szalag ismét felhasználható újabb képfelvétel számára. A képbontás állítólag olyan nagyfokú, hogy a színek rög­zítését és visszaadását is lehe­tővé teszi. A készülékről még nem ad­tak ki pontos műszaki leírást, de nyilvánvaló, hogy számta­lan alkalmazása lehetséges a technikában, a tudományban és a mindennapi életben! Hz aratás előkészítéséről tárgyal az Egri Járási Tatács Május 26-án délelőtt 9 órai kezdettel Egerben, a járási ta­nács épületének második eme­leti tanácstermében az Egri Já­rási Tanács tanácsülést tart. Az ülésen először meghallgat­ják Hegyi János elvtársnak, a tanács elnökhelyettesének be­számolóját a lejárt határidejű tanácsi határozatok végrehaj­tásáról, majd Kovács Ferenc elvtársnak, a tanács megbízott elnökhelyettesének beszámoló­ját a tavaszi mezőgazdasági munka állásáról és az aratás­ra, valamint a cséplésre való felkészülésről. Tűzszünet Laoszban Laoszban, a 237 000 négyzetkilométer területű, 2 millió lakosú hát­só-indiai országban elhallgattak a fegyverek. 1961. május 14-én Vang Vieng városától néhány kilométerre délre fekvő Na Mon faluban a törvényes laoszi kormány, s a vele szövetségben levő Neo Lao Hak- szat Párt — a Patet Lao mozgalom politikai szervezete —, vala­mint a lázadó Boun-Oum csoport képviselői hivatalosan aláírták a tűzszüneti nyilatokzatot. A kerek 10 hónapja tartó polgárháborút 1960. augusztusában a lázadó klikk robbantotta ki. Dél-vietnami, Thai-földi és csang-kajsek-ista csapatok segítségével, valamint az USA hadianyag és katonai szakértők közreműködésével a lázadók Savannakhet térségéből kiindulva elfoglalták az ország egy részét, többek között a fővárost, Vientiane-t is. A törvényes kormány csa­patai Kong-Le kapitány vezetése alatt, a demokratikus Patet-Lao mozgalom katonai egységeivel karöltve, több csatában visszavetették a lázadókat, jelenleg az északi frontot tartó reguláris csapataik, Dél- laoszban pedig főleg partizánegységcik az országnak mintegy két­harmadát tartják ellenőrzésük alatt. (E területeket térképünkön fe­kete színnel tüntettük fel.) A fenti helyzetben ült össze a laoszi kérdés rendezésére a genfi nemzetközi értekezlet, melyen 14 ország képviselői vesznek részt. — Terra — Madarak és fák napja a Szalajka-yölgyben SZESZÉLYES ez az idei má­jus. Mintha április — ez a bo­londos—bohókás manócska — megtréfálta volna május tün­dérét, és helyet cserélt volna vele, nem kis bosszúságára § természet kedvelőinek. Az, hogy a hajnal pírját arany ló napsugár özöne váltja fel, még nem jelenti az egész napos jó időt. Van úgy, hogy már a reg­geli órákban nyakadba zuhog a hideg zápor, s lemondasz miatta a tervbe vett kirándu­lásról, majd délután bosszan- kodol, miért is rettentél vissza attól a kis esőtől, hiszen ké­sőbb ragyogó idő lett. Ha vi­szont mégis elindulsz, ázott ve­réb módjára térhetsz vissza a félúton rádszakadó zápor miatt. No, de mi, úttörők, mégsem riadunk vissza az ilyen apró kellemetlenségtől. Előre felké­szülve a várható kellemetlensé­gekre — és bízva jó szeren­csénkben —, mégis nekivág­tunk az egyik szép májusi reg­gelen, hogy felkeresve a Sza- lajkavölgyet, egy szép kirán­duláson megtartsuk a madarak és fák napját. Megérkezés után először a pisztrángtenyészetet néztük meg. A pajtások itt is láthat­ták, mennyi szaktudás segíti az embert a természet átformálá­sában. Bizony, sokat kell ahhoz tanulni, hogy megismerjük a legkisebb titkát is és azt a ma­gunk hasznára fordíthassuk! A természet szeretete és ismerete nélkül nem lehetne elérni ilyen kon, lámpavilág nélkül ásító ablakok sora a hosszú téli es­tékben. S ahol nem világított a lám­pafény, ott az olvasás is isme­retlen fogalom volt. Helyette megavasodott vakhitek, babo­nás boszorkányhistóriák kusza szövevénye fonta be az embe­rek tudatát, amelyből valóság­gal áradt a tudatlanság, a két­ségbeesés. Nagyon ritka volt még akko­riban az olvasó parasztember. S ha mégis akadt egy-egy ilyen csudabogárnak számító em­berpéldány, az valóságos me­zei Mirákulumnak számított az emberek között. Olyan em­bernek, aki érthetetlen módon jutott mindazon ismeretek bir­tokába, amelynek titka az ol­vasás szenvedélyes szeretete volt. Az én apám is ilyen ritka példánya volt a falumnak. Pa­rasztember létére, nagyon be­csülte a nyomtatott betűt. Egy- egy história reményében képes volt felkajtatni a fél falut. Egy- egy jónak remélt könyv elol­vasása érdekében még a fana­tikus ellenszenvét is félretette ilyenkor az' általa nevezett „nadrágoshad” iránt, s magára illesztve a jámborparaszt áb-j rázatát, elbillegett a paphoz, a; tanítóhoz, hogy némi szellemi' táplálékhoz jusson. Még mindig emlékezetemben', él az apám mérhetetlen könyv- szeretete. Ilyenkor, amikor a; könyv ünnepét ünnepeljük,', szemeim elé ködlik gondoktól', barázdált ábrázata, ahogy a', hosszú téli estéken, a petró-', leumlámpa vaksi fényénél ol­vas, miközben mi, a gyerekek,’, szájtátva hallgatjuk anyánk-’, kai a szebbnél szebb, csudála-’. tosabbnál csudálatosabb histó-’, riákat. 1 Emlékszem, Mikszáth Kdl-; mán volt a legkedvesebb írója.• Padlásgerendára felszögezett\ polcon őrizte Mikszáth majd; minden írását. A betű féltésé-1 vei vigyázta az olcsó kötésbe; burkolt könyveket, melyek kö-’> zül fölöttébb kedvelte az Üj; Zrínyiász, Kisértet Lublón, Ma-' esik, a nagyerejű című munká-\ kát. ; Huszonegynéhány éve már,] hogy ezzel a szellemi örökség-’, gél bocsátott el az apám az] életbe. Ezzel a huszonegyne-’, hány éve gyarapodó kinccsel] jutottam el a mába, amikor] némi büszkeséggel vallhatom:] Ember vagyok, embernek ér-] zem magamat. ] S ma, amikor a Szellem vi-\ lága ül trónt városon és falva-' kon, csak az öröm töltheti be< az olvasó ember szívét a könyv] ünnepén. Püspöki Mihály < szép eredményeket, amiben itt is gyönyörködhettünk. EZ A KIS LÁTOGATÁS jó bevezetőül szolgált ahhoz, hogy a gyermekek előtt meg­emlékezzünk a madarak és a fák nagy jelentőségéről. A versekkel, dalokkal, népi já­tékokkal fűszerezett műsor so­rán látták, mennyi haszna származik az embereknek ezekből az élőlényekből. De arra is rádöbbentek, milyen haszontalanok azok a gyerme­kek (és sajnos, felnőttek is akadnak), akik meggondolat­lanul tördelik a fákat, vagy pusztítják a madarakat. Hosz- szú idő kell ahhoz, hogy az el­vetett magból terebélyes fa le­gyen. Sok idő, és sok munka kell hozzá. Ezek a pajtások, akik részt vettek az ünnepé­lyen, már jobban meg tudják becsülni a természet ajándé­kait és az erdészek munkáját. Ennek jele volt az is, hogy az étkezésnél nagyon ügyeltek a tisztaságra. Nem akarták el­csúfítani a természetet, ami annyi kedvességgel ajándé­kozta meg őket. Hogy milyen hatalmas utat tett meg az ember a termé­szettel vívott harcában, jól láthatták azok a nagyobb paj­tások, akik délután megtekin­tették az Istállóskői barlan­got. A kísérő tanárok magya­rázatából eléjük tárult az ős­ember küzdelmes élete, aki ki volt szolgáltatva a természet kénye-kedvének. Hiszen pusz­tán az, hogy lakhelyébe, a barlangba közlekedhessék, nyaktörő utat kellett megten­nie. Nekik is elég voít felka­paszkodni a meredek, nyaktö­rő úton a bejáratig. A vissza­jutás bizony még bonyolultabb volt. no, de az úttörők meg­birkóznak az ilyen feladatok- kdl NAGYON KELLEMES és sok-sok élményt nyújtó kirán­dulást tehettünk meg ezen a napon, amit elsősorban az er­dészeknek köszönhettünk, akik annyi szívességei kalauzoltak bennünket. Ezúton is fogad­ják a gyamekek és a nevelők köszönetét. ígérjük, hogy amit itt tanultunk, nem felejtjük el, s a magunk részéről igyek­szünk segíteni szép, és fárad­ságos munkájukat. Halasy László ... aJw L tmti oiláqilctt cl LájiipcifÁmp, ott az úlixaiás UmcfttLejt lőQaL&vii a&Lt... tűk, vártuk akkor is egy-egy pirosbetűs ünnep közeledtét. Végletekig izguló reményke­déssel számláltuk az ólomlába­kon ballagó hétköznapok mú­lását, s valami tudattalan, ké­jes öröm érzetével köszöntöt­tük a hósipkás karácsonyokat, a piros pünkösd érkezését. Va­lami olyan beteljesedésfélét vártunk ezektől az ünnepektől, amelyet talán csak Ady feje­zett ki leghívebben, követelés­ként, a Szent Lélek karavánja című versében: Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk: Igemálhákkal rakott az agyunk. Miként ígérted, vedd át az árut, Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk. De jaj, nagyon talmi ünne­pek voltak ezek! A csillogó ünnepekből nem maradt más számunkra, csak a fülünkbe visszacsengő harangszó, s a dé­libábos ígéret, hogy a Mennyek országában, talán, majd boldo­gok leszünk. Nem túlzók, ha azt mondom: a régi Magyarország falvaiban a kalendárium és a szentelt­víz volt az egyetlen szellemi érték, amely butulásig ülte meg az agyunkat, s a teljes szellemi sötétség, amelynek szomorú bizonyítéka volt a va­Minden esztendőben, ilyen­tájt, amikor a tavaszvégi má­jus összeölelkezik a nyarat hozó júniussal, a várakozások : különös feszültsége fog el ben- .nünket, a könyv szerelmeseit. Valami megmagyarázhatatlan Iszorongással, s egyben bizako­dással várjuk: vajon, a lélek '.mérnökei mennyiben váltják be reményeink aprópénzét csil- \logó aranyakra, mennyiben '.hoznak örömet nekünk, az ol- ’• vasoknak. ; Mert, valljuk be: mindany- \nyiunkban föltőiül a kimond- \hatatlan kérdés: Gazdagabb ; lesz-e a mostani irodalmi ter- ]més, mint az elmúlt évben ]volt? Mélyebbre bírták-e venni ]az irodalom szántóvetői az ész ;ekevasát az értelem felevényé­iben, amelyből izmosabban, ] életerősebben pattan ki a gon- ]dolat csírája, hogy aztán tanül- ]sággá terebélyesedve, elgondol- Ikoztasson, vagy megnevettes- ]sen minket, a szépre vágyó ! embereket. > Ezek a féltő aggodalmak, re­ménykedések töltik el az olva­dó embert egy-egy ünnepi > könyvhét előtt. Ezekből az ag­godalmakból, reménykedések­éből ötvöződik pirosbetűs ün- é néppé ez a hét, amely mögött \ egyre szürkébben hat a kül- uönböző vallások megszámlál- ! hatatlan ünnepe. í Valamikor, életre készülődő ?ifjúkoromban is voltak ünne- \pek. A kamasz legénykék, ser- ' dűlő lányok vágyódásával les-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom