Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

-• - ■ m'• - ^pp^m .................. yip > w.**.-,­4 NÉPÚJS ÁG 1961. április 23., vasárnap Péntek este mutatták be ax egri Gárdonyi Géxa Színház művészei Burghard TŰZIJÁTÉK című darabját Cirkuszigazgató: FÜZESI OTTÖ A rendező: VAS KAROLY Iduna: SXEFANIK IRÉN Kati: OLGYAI MAGDA Anna: ROMVÁRI GIZI Albert Oberholzer: HEKÉDI GYULA Cflmfórum Négyen az árban Szélesvásznú magyar film, jó alapötlettel, remek felvéte­lekkel, de általánosságban véve sok pedagógiai baklövéssel, sok úttörő álromantikával. Röviden a tartalomról: Jeges ár hömpölyög, 1956. március 10-én a Duna mohá­csi szakaszán válságosra for­dult a helyzet. Autók, mene­kültek kocsijai kavarognak a kisváros utcáin. Az úttörők, csapatvezetőjükkel együtt részt vesznek az ország nagy bajá­nak enyhítésében úgy, ahogyan tudnak: iskolájukba fogadják a menekülteket. A gyerekek között vannak — Berek Laci és Farkas Péter, no meg Kar­csi, a Laci öccse — akik ka­landos vállalkozásra szánják el magukat — meg akarják menteni Katit, és a csapat fel­szerelését egy erdészházból. El is mennek a gyerekek és rendkívül sok viszontagság után — hála a felnőttek össze­fogásának — megmenekülnek. Nem volt szándékomban megmondani, hogy mi lesz a vége, de arra gondoltam — elég volt nekem fölöslegesen izgulni a négy gyerek sorsáért. Mert hogy fölösleges volt és erőltetett „érdekfeszítővé” ten­ni a négy gyermek sorsát, az vitathatatlan. örsi Ferenc igen jó alapöt­letből indult ki. Feltehető, hogy azt akarta bemutatni, milyen hősiességre képes az az úttörő, akit már évekig az út­törőszervezet formál és nevel. Meg kívánta mutatni talán a helytelen nevelésből eredő, a gyerekre káros kimenetelű szülői elgondolások hibáit. Ta­lán még az is meggondolkod­tatta az írót, hogy bemutassa, milyen heroikus küzdelemre képesek nálunk a felnőttek azért, hogy négy gyermeket megmentsenek a végső ka­tasztrófától. Fő baja a filmnek, hogy mindenben túlzásba esik. El­ső és legfontosabb túlzása az, hogy a 10—14 évesek számára nélkülözhetetlen romantikát olyan küzdelembe, olyan kör­nyezetbe állítja, amelyben csak tizedrangú h elvet fog­lalhat el ez a probléma. A nagy árvíz milliós károkat okozott, életeket követelt, s ez -a film leszűkíti az egészet a négy gvermek küzdelmére, amelvet álromantikus meggon­dolatlansággal indítanak el. Ha ez a film felnőttek szá­mára készült, akkor kevés és sok helyen hihetetlen, gyere­kes dolog. Ha — amint azt a MOKÉP prospektusa is iga­zolja — a serdülő ifjúság szá­mára készült, akkor nem is kell hozzá pedagógusnak len­ni, hogy kijelenthessük: álro­mantikus, a gyermekekre fel­tétlenül rossz irányban ható filmet készített a magyar film­gyártás. Olyan kedves, szem­telen kis hősök ezek a gyere­kek, akikre csak feltekinthet a saját korosztálya. Márpedig semmi romantikus nincs ab­ban, hogy az egész ország ag­gódva figyeli a Duna alsó szakaszán folyó küzdelmet, várják, hogy a jég zajlását megindítsa a katonaság bom­bazápora, különben még ez­rek élete és milliós károk fo­rognak kockán, és akkor a négy gyerek miatt órákig áll a küzdelem, mert mindenki természetesnek tartja, hogy meg kell menteni a gyereke­ket. Ez az egész történet olyan, hogy a nézőtéren ülő felnőtt­nek viszont viszket a tenyere, szeretné alaposan elfenekelni azt a négy haszontalan gyere­ket, aki végül is megmenekül, szerencsére az árvíz is „rend­be jön”. De gondoljunk arra, mi történik, ha ezt a filmet szerte az országban megnézik a 14 évesek! Egy sem fogja pajtásait azzal vádolni, hogy meggondolatlanok, hanem azt fogják mondani: „Ez igen! Ezek aztán klassz srácok!” És a következmény? Törekedni hasonlóan „érdekfeszítő” csele­kedetekre. Nem felesleges óvatosság er­ről beszélni. S azért kellett inkább ezt elmondani, mert éppen a sze­replők nagyon jó játékából is fakad az előbbi eredmény. A négy gyerek játéka körülbe­lül egy szinten mozog — jó. Kedves arcocskájuk, termé­szetes játékuk a néző szívébe lopta a négy nevet: Nagy Gé­za: Laci, Markos György: Pé­ter, Makkal Erzsébet: Kati és Bognár Karcsi: Karcsi — ala­kítását. Felnőttek itt csaknem mind epizódszerepékbe szorul­tak, de a kiváló művészgárda: Komlós Juci, Mádi Szabó Gábor, Sinkovits Imre, Pethes Ferenc és a többiek jó kiegé­szítői voltak a négy központi alaknak. Bágya András zenéje néhol teljesen átveszi a hangulat irá­nyítását, és ez jó, mert a zene egyike azoknak a művészetek­nek, amelyek az ember fantá­ziájára támaszkodva adnak alaphangulatot a cselekmény­nek. Révész György rendezése — kivéve a vásári rumlihoz hasonló sürgés-forgást — jól fogta egységbe a darabot. Egy helyen nyújtotta nagyon és fö­löslegesen a „zárójelet”, ami­kor a telefonfülkében ábrán­dozó gyerek teljes gondolat­sorát közölte. Ez sok, zavaró és felesleges volt. Egyébként kitűnő érzékkel mozgatta a hallatlanul szétágazó pillanat­képeket. Forgács Ottó opera­tőri munkájának fő motívuma az volt, hogy nagyon lényeg- rehatóan dolgozott. Nem me­rült el a vonzó filmeznivalók- ban, s annyit hozott vászonra, az „érdekfeszítésből” is, amennyi feltétlenül szükséges volt. Neki köszönhető, hogy néhány fantasztikus dolog mégis súrolta a megtörténhe- tőség határát. Újra csinálni már nem lehet. Mégis megjegyzem azt, hogy ha ez a film úgy indul, hogy a négy gyerek valóban benn­reked, s nem belerohan saját szerencsétlenségébe, s úgy ala­kul ki az egymást menteni akaró bátorság és hősiesség képe, a magát mindenütt fel­találó kamasz jellegzetessége, ha így indul értük, velük, küzdelem — akkor megérde­melné, hogy valóban a fiatal­ság nevelését szolgáló film le­gyen. Cs. Adám Éva ~ Gyerünk, apafej, mutassa meg, hogyan kell, — ha maga jobban tudja ... 1961. ÁPRILIS 23., VASÁRNAP: BÉLA 345 évvel ezelőtt, 1616. április 23- án halt meg WILLIAM SHAKES­PEARE angol költő, drámaíró és színész. Témái változatossága, tra­gikus és komikus jellemei gazdag-, sága a világirodalom legnagyobb művészévé teszik. 36 darabot írt, melyet London színházaiban mint színész és rendező maga adta elő. Néhány’, ma is állandó műsoron levő művét ’ idézzük. Vígjátékok közül: Szentivánéji álom, Sok hű­hó semmiért, tragédiák közül: Ju­lius caesar, Hamlet, Othello, Lear király, III. Richard, Macbeth, re­gényes színmű: Téli rege. Utolsó műve a Vihar volt, melynek meg­írása után teljesen visszavonult, világhírűek szerelmes szonettjei is. Ma 50 éves JOZEF CYRANKIEVICZ, a lengyel miniszterta­nács elnöke, a lengyel munkásmozgalom egyik vezetője. 1941-ben Krakkóban a német megszállók elleni, majd a koncentrációs tá­borokban (Auschwitz, Mauthausen) a foglyok ellenállásának szervezője. Hazája felszabadulása után vezető pártfunkcionárius, 1947-től kezdve miniszterelnök. 125 évvel ezelőtt, 1836-ban jelent meg a SZOVREMENNYIK (a „Kortárs”) című irodalomkritikai és politikai lap első száma. Az orosz irodalom szempontjából jelentős lapnak munkatársai vol­tak Csernyisevszkij, Dobroljubov és Puskin. 1960. április 23-án független lett TRINIDAD, a Nyugat-Indiai Államszövetség tagja. WILLIAM SHAKESPEARE FILM: Napjainkban történt Megkapó filmalkotás, a szovjet fiatalok életéről, prob­lémáiról szól. A filmet az egri Bródy Filmszínház mutatja be április 25—26-án. Raxxia egy New York-i bálteremben A közelmúltban a New York-i Palladium báltermében rendezett mulatságot különös közjáték zavarta meg. A 800 személyes táncmulatságon egy­szerre kialudt a villany és hangosbeszélőn át felszólítot­ták a táncolókat: őrizzék meg nyugalmukat, a fendőrség ká­bítószerek után kutat! Mondanunk sem kell, hogy a közönség egyáltalán nem őrizte meg nyugalmát. A jelen­levők nagy része pánikszerűen menekült a kijáratok felé, ahol egyenruhás rendőrök fogadták Őket. A razzia eredményekép­pen a 800 vendég közül 26-ot letartóztattak, hét csomag he­roint, 22 marihuána-cigerat.tát, 1 pisztolyt, két kést és egy gu­mibotot koboztak el. (5.) A németek ardennesi táma­dása súlyos helyzetbe hozta az angolokat és az amerikaia­kat, miként ezt a hadi jelenté­sek sejtetni engedik. Annyira azonban nem, hogy Hitler le­verése kétségessé válna. Ez a koncentrált német támadás nem várt hevességével az an­golszászok terveit összekeverte és Eisenhower időbeosztását is megzavarta. Nagyobb csapat­áthelyezések váltak szüksé­gessé, hogy a német támadást felfoghassák. A háború jelen­tős elhúzódásával és a veszte­ségek megnövekedésével lehet számolni, ha Hitlert nem tud­ják arra kényszeríteni, hogy feladja erőinek további ösz- szevonását. A nyugati szövet­ségesek tekintélye is kockán forog, mert a nyugati főhadi­szállás mindig azt közölte, hogy jelentős német ellentá­madással nem kell számolni. A német vezérkar a táma­dást a hírszerző osztály veze­tőjének analízise alapján ké­szítette elő, melyben Gehlen azt állította, hogy a Visztula túlsó partján álló szovjet csa­patok felvonulása miatt na­gyobb támadásra az év máso­dik feléig nem lehet számíta- Amiről Gehlen nem tu­dott, január 6-án Churchill angol miniszterelnök segélyt kérő táviratot küldött Sztá­linnak: „Nyugaton a helyzet igen nehéz, s a szövetséges főpa­rancsnokságtól minden pilla­natban döntő jelentőségű el­határozás várható, ön a saját helyzetéből tudja, hogy mi­lyen kényes az a helyzet, ha egy túl széles frontszakaszon bizonyos időveszteség után a kezdeményezés elvesztése mi­att védekezni kell. Eisenhower tábornoknak nagy kívánsága és követelése az, hogy körvo­nalaiban tudjuk meg, mik az ön szándékai, mert mindezt fi­gyelembe kell venni dönté­sünk meghozatalakor. Nagyon hálás lennék önnek, ha kö­zölni tudná velem, hogy ja­nuár folyamán számíthatunk-e nagyobb szovjet offenzívára a Visztula-fronton, vagy a front bármely más szakaszán ...” Huszonnégy órával később már a brit miniszterelnök ke­zében van Sztálin válasza, „Egy nagyobb támadást ké­szítünk elő, de az időjárás a jelen pillanatban nem kedvez a támadásnak. Tekintettel azonban a nyugati szövetsége­seink helyzetére, a vöröshad­sereg főparancsnoksága úgy határozott, hogy az előkészü­leteket gyorsabb ütemben be­fejezik és tekintet nélkül az időjárásra, a németek elleni támadást az egész középső frontszakaszon megindítják, legkésőbb január második fe­lében.” Visszafelé hömpölyög A szovjet hadsereg betar­totta szavát, s az eredetileg január 20-ra tervezett táma­dást január 12-re hozták elő­re. Január 12-én éjjel a front teljes szélességében, a Kár­pátoktól a Keleti-tengerig mindenütt megdördültek a szovjet nehéztüzérség ágyúi, 150 szovjet hadosztály töri át tüzérségi és légi támogatással a németek állásait, kilométer­ről kilométerre nyomulnak előre, öt nappal később Hitler a nyugati frontról elvonja az 5. és a 6. páncélos hadsereget sok más egységgel együtt és keletre dobja, hogy feltartóz­tassák a szovjet előnyomulást. A nyugati német támadás visszavonulással végződik. Ke­letről olyan katonák támad­tak, akik száz és száz kilomé­tereken keresztül a németek által elpusztított és kirabolt hazájukon keresztül vonulva érték el azt a földet, ahonnan négy évvel ezelőtt rájuksza­kadt a pusztulás és barbárság árja. Most visszafelé hömpö­lyög a háború hulláma ... Az egy héttel előrehozott szovjet offenzíva annyira vá­ratlanul érintette a német hadvezetőséget, hógy az egyéb­ként máskor oly rugalmas propagandagépezetük átalakí­tására sem volt- idejük, hogy állást foglaljanak az új hely­zetben. A pártfunkcionáriu­sok tömege, akik már régen értelmetlenné vált hivataluk­ban még mindig tevékenyked­tek, mintha a nácirendszer percei nem lennének meg­számlálva, létüket azzal pró­bálták bizonygatni, hogy fon­toskodó rendeletek tömkelegét gyártották, papírosháborút ve­zettek. A hadfelszerelési mi­niszter például rendeletet ho­zott, amelyben megtiltotta töl­tőtollak és azok alkatrészei­nek gyártását. A Birodalmi Idegenforgalmi Csoport uta­sítja a vendéglősöket, hogy helyiségeiket melegedőként bocsássák azok rendelkezésé­re, akik elvesztették otthonai­kat és tüzelőjüket. ' A pipadohány ára A mezőgazdasági és élelme­zési miniszter terjengős ren­deletben szabja meg a 71-es élelmiszer jegy szelvényére szóló sajtadagot. Az ármegállapítás birodal­mi biztosa egységesen szabá­lyozta a pipadohány árát az­zal, hogy az árkülönbözetet a hadsereg javára utalják át. Dr. Ritter von Halt, a biro­dalmi sportügyek felügyelője a sportszervekhez intéz felhí­vást, hogy felszereléseik fel­ajánlásával segítsék a nemze­ti szocialista államot. Miközben Konyev marsall páncélosai a Visztulán keresz­tül feltartóztathatatlanul tör­nek nyűgat felé, Goebbeis propagandaszónoka és állam­titkára, Naumann, Posenben ezer főnyi hallgatóság előtt kijelenti: „A keleti front sem­mi körülmények között nem fog meghátrálni és felbomla- ni. Uj fegyverek és »új hadse­reg kezeskedik a német győ­zelemért.” Ügy látszik fogal­ma sincs arról, hogy január 12-én, a délutáni órákban Ba- ranow mellett a német had­osztályok arcvonalát már át­törték az előretörő szovjet csapatok. A vezér menekül A szovjet csapatok támadá­sáról érkezett hír bombaként hat a Führer zeigenbergi fő­hadiszállásán. A „minden idők legnagyobb hadvezére” eszelő­sen a térképasztalhoz rohan és mint igazán első és legzse­niálisabb ellenhúzást, rádión leadatja, hogy „a keleti front minden katonája állását rend- díthetetlen fanatizmussal kö­teles megtartani. Egy lépést se vissza!” Majd csoportok áthelyezé­sét rendeli el. Schörner vezér­ezredest Kurlandból Lengyel- országba rendeli, azzal a ki­mondott paranccsal, hogy az ..A” hadseregcsoportban az árulókat és a gyávákat kímé­letlenül irtsa ki és az oroszo­kat állítsa meg. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom