Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-22 / 69. szám

4 nBPCJSÄG 1961. március 22., szerda Akiknek szívesen tapsolunk Nagy sikerrel játssza az egri Gárdonyi Géza Színház a Füredi komédiások című ope­rettet. Pataky Vilma: Olgyai Magda Sümeghy kapitány: Füzessy O. Tábornok: Gyuricza Ottó Duducz: Rassy Tibor Málika: Romvári Gizi r Újra gyermekes izgalommal SZÉP HAGYOMÁNYT ápol az egri zeneiskola, hogy évről évre megrendezi a végzett nö­vendékek hangversenyét. Az ország szakiskoláiban és az akadémián tanuló hajdani kis zeneiskolások ilyenkor a régi izgalommal jönnek össze, egy­részt, hogy találkozzanak, más­részt, hogy bemutassák régi tanáraiknak — mit fejlődtek az eltelt egy esztendő alatt. Nem egy közülük már évek óta visszatér, s számot ad ar­ról, hogy hasznos volt az el­töltött idő, a művészetre for­dított szívós, kitartó munka. Hétfőn este zsúfolásig telt a zeneiskola Bartók-terme. Még a „zsúfolásig” szó sem fedi az igazságot, mert a szűk folyo­sók is megteltek érdeklődők­kel. A műsor, és a szereplő fiatalok neve — sokat ígért. Most még korai lenne arra vállalkozni, hogy akármelyiket is kritika alá vegyük, hiszen tanulmányaik derekán van­nak és még csak most készül­nek arra, hogy évek múlva, mint hangversenyképes hege­dűsök, énekesek, zongoristák, valóban közönség elé álljanak. Ma még a művészi izgalom elsősorban a gyermek izgal­mával párosul, aki hiába re­pült ki a zeneiskolából és Egerből, most mégis az előtt a tanár előtt áll, aki elsőként illesztette kezét a hangszerre, akitől az első dicséretet, az el­ső szidást kapta. És ez így helyes. Mert ez az örömmel vegyes izgalom, majd évek múlva párosulva a jó, művészi felkészültséggel, oda vezet, hogy a volt növendék nyugodtan mosolyog, az első sorban érte izguló tanárra: ezt értem el, most már biztos vagyok magamban! MÁR EZEN a koncerten is felcsillant néhány komoly ígé­ret, elsősorban kell talán em­líteni a biztos kezű zongoris­tákat, Spányi Juditot, Delley Józsefet, Hortobágyi Máriát, és Holló Máriát, de feltétlen említést érdemel a fuvolát ügyesen kezelő Tary László is. A hegedűsök is megállták a helyüket és szép zenei él­ményt nyújtottak Szabó Jó­zsef, és Fehér György. A legnagyobb fejlődést az énekesek mutatták, akik az évek során egyre többet és többet sajátítva el az ének­technikából, most mind telje­sebb hangszínnel, mind maga­sabb igénnyel álltak az egri közönség elé. Egy évvel ezelőtt hallottuk például M. Fógel Ju­ditot, aki gkkor még koránt­sem ígérte azt, amit ezen az estén nyújtott. Hangja meg­telt, árnyalatokban bővelked­ve, s felső regiszterekben tel­jes erővel kibontakozva éne­kelte Jolánta áriáját. De ugyanilyen örömmel számol­hatunk be T. Rácz Rózsa és Kovács Eszter teljesítményéről is, akik már egy-egy számuk­kal ma is hangversenydobogót érdemelnének. Ez természete­sen előlegezett bizalom, mert még nagyon sok van hátra ahhoz, hogy elsajátítva az éneklésnek minden titkát, csak ennek szenteljék életüket. A végzett növendékek kon­certje meghozta a várt ered­ményt. Ez például szolgál azoknak a ma még zeneiskolai növendékeknek, akik szintén szakiskolában folytatják ta­nulmányaikat. így biztosítha­tó az, hogy nem szakadnak el az anyaiskolától, nem szakad­nak el egymástól, s mindig érzik azt az erőt, ami abban rejlik, hogy ők nem külön- külön érnek csak el eredmé­nyeket, hanem együtt is szá­mításiak, mert egy kollektíva diákjai voltak, s a zeneiskola mindig büszke, és min­dig számít rájuk. EGY NEGATÍVUMOT azon­ban meg kell említeni. A ze­neiskolának jobban mértéket kell tartani a rendezéssel, mert egy csupa szólista műsorból álló koncertnek azért nem sza­bad túl menni a kétórás mű­soron. Itt is érvényesül a mon­dás: jóból is megárt a sok. Csupa szép teljesítményt hal­lottunk, de a műsor egyike- másika még diploma-koncert­nek is beillett volna. Ennyi zenét hallani egyvégtében — fárasztó. Éppen ezért, mivel egyre többen és többen végez­nek, egyre több a végzett nö­vendékek száma, megoldást kell keresni. Vagy két este, két műsorban megrendezni a koncertet, vagy minden növen­déket csak egyszer szerepel­tetni. Mert dacára annak, hogy a zsúfolt nézőtéren mind olya­nok ültek, akik szeretik a ze­nét — mégis sok volt és zsú­folt a műsor. A növendékek is, meg a hallgatóság is megér­demli, hogy nyugodt lélegzet- vétellel hallgassa a valóban komoly élmény jelentő hang­versenyt. (A. É.) 1961. MÁRCIUS 22., SZERDA: .f|Í|| 220 évvel ezelőtt, 1741 márciusá­'’MM ban született JEAN HOUDON * I' francia szobrász, a klasszicizmus ZZ fő képviselője. Müveit — főleg szo­£1; ***& borportrék — a sokoldalú ember­tBSä? JgSíiiiS ábrázolás, s az anyag könnyed ke- - X. *■ tP® (r”i z-elése jellemzi. Néhány kiemelke­i V dő müve: Voltaire ülő szobra, m \ X Rousseau, Washington, Lafayette, W --M' y -V i Franklin és Lavoisier-ről készült* 1?5 évvel eZelőtt, 1786-ban e na- Jean Houdon: Voltaire (részlet)pon született JOAHIM LOLEWEL lengyel történész és szabadsághar­cos. Írásának (Orosz testvérekhez) nagy hatása volt a lengyel for­radalomra. Hazájából forradalmi magatartása miatt kiutasították. A múlt század 40-es éveiben baráti viszonyban volt Marxszal és Engelsszel. 15 évvel ezelőtt, 1946-ban e napon szűnt meg Transzjordániá- ban az angol mandátum jogköre és önálló királyság alakult. Érdekes találmányok és felfedezések: 20 évvel ezelőtt, 1941 márciusában halt meg NYIKOLAJ KUR- NAKOV szovjet kémikus. A platina, a drágakövek és a folyé­kony fémek tulajdonságait tanulmányozta, 1903-ban ő szerkesz­tette az első öníró pirométert. A jelenlegi Kolumbia területét 425 évvel ezelőtt, 1536-ban a spanyol JIMINEZ DE QUESADA fedezte fel, aki leverte az itteni őslakókat, a csibcsa-indiánokat és megalakította Új Granada al- királyságot. Röviden LONDON: A skóciai Alloaban Robert Breigann munkást kubiko- lás közben egyik társa vélet­lenül ásójával fejbeverte. Et­től Breigann különös beteg­séget kapott: ha egyetlen csepp whiskyt iszik, azonnal el­Előzzük meg az erdőtüzeket! Közös összefogással előzzük meg az erdőtüzeket és tartsuk be az alábbi tűzvédelmi elő­írásokat: Mo%ih műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Tűz a Dunán EGRI BRODY Az elvarázsolt herceg GYÖNGYÖSI PUSKIN Szép Lurette GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH A megfelelő ember HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HEVES A 13. sz. kedvenc PETERVASÁRA A lányok tavasza FÜZESABONY Szomjúság műsora Egerben este 7 órakor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK (Jókal-bérlet) Kiskörén este 7 órakor: Különleges világnap Tamaszentmiklóson este 7 órakor: Kilóg a lóláb 1. Erdő közelében gazt éget­ni csak az erdő szélétől számí­tott 100 méter távolságon túl, felügyelet mellett szabad. A tűzzel végzett gaztalanítást be kell jelenteni a helyi tanács­nak. 2. Erdőben — a tűzrakásra táblával megjelölt helyek kivé­telével — tüzet rakni, égő gyu­fát, cigarettát, vagy más tűz­veszélyes tárgyat eldobni tilos. 3. Kirándulók tartsák be az erdészeti dolgozók által meg­határozott, a tűz megelőzésére vonatkozó figyelmeztetéseket. Ha elhagyott tüzet találnak, azt oltsák el. Ha eloltani nem tudják az erdőégést, úgy a leg­rövidebb időn belül a hatóság­nak (tanács, tűzoltóság, rend­őrség, erdészet) jelentsék. Ha ezeket a szabályokat min­den dolgozó és kiránduló be­tartja, ezzel is nagyon sok er­dőtüzet lehet megelőzni, illet­ve a tűz terjedését csökkente­ni. A felsorolt szabályok be­tartásához nem szükséges más, csak jóindulat és felelősségér­zet. Az erdőkre vonatkozó tűz- rendészeti szabályok betartá­sát az erdészet és a hatósági szervek dolgozói ellenőrzik. A szabály ellen vétőkkel szem­ben felelősségre vonást kezde­ményeznek. A felelősségre vonás elkerül­hető, ha vigyáznak az erdőre, betartják a tűzvédelmi előírá­sokat, mert az erdőtűz hosszú évek fáradságos munkáját rö­vid idő alatt tönkreteszi. Heves megyei Tűzrendészen Osztály­parancsnokság, mint II. fokú tűzrendészen hatóság. ájul. A „veszteségért” 4000 font kártérítést követel a vá­rostól. PÁRIZS Angersben 16 emeletes ház épül; lakásait kizárólag vil­lannyal fűtik. A beton födém­lemezekben helyezik el a „kályhákat”. BORNEO Megtalálták a hiányzó lánc­szemet az ősgyíkok és a mai kígyók között: Ez a kb. 30 cen­timéter hosszú lanthonosus borneusis, amelynek legköze­lebbi rokona a Közép-Ameri- kában élő óriás-gila, az egyet­len mérges gyíkfajta. NEW YORK Az amerikai Atomerő Bi­zottság felkérte az óraipart, hogy a világító számlapokon a rádiumot tritiummal helyette­sítsék. Szövetfestő porlasztót hoz­tak forgalomba, amellyel a kárpit lebontása nélkül fest- hetők a bútorhuzatok. Egy amerikai tudós felfedez­te, hogy a spártaiak i. e. 650- ben már acélfegyvereket hasz­náltak. Ezek állítólag kétezer olyan rugalmasak voltak, mint a mai acél. taiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiuiititiifiiNinimiiliiiuiiiiiiiMiitHBiiiHiuiiilURiiiiiiiifHiiiiiiititiilHliiiiiiiiiiriiivniHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiitiMniuiiiMitTnmiiiaiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiB.iiiiiiiiiiiiikuaiiiHiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiifiiaiiiTTriiiiiiiiiiiiuiiliiiHMtlHiutitf Bogdán: Pusztai Péter •Hofdf János: (8.) Dühös volt, s nem vitatko­zott tovább az öreggel. Dühös azért is, mert elszólta magát a Dunántúl emlegetésével, s az após elég éleseszű, hogy rá­jöjjön, nem újkeletű a baj. — Parancsol valamit, mér­nök úr? A pincér állt előtte, diszkrét fél mosollyal az arcán, mint aki biztos benne, hogy rende­lés lesz. — Nem... azaz, hozzon egy fél konyakot. Balgaság, van még ' nyolc perce, a busz is elég hideg, ma egész nap az üzemben járkált, az az RP. 118-as nem akar sikerülni, holott ötezer forint célprémiumot tűztek ki. Jól jönne, rögtön odaadná be­lőle az öregtől kölcsönzött ezemégyszáz forintot. A bár­pult üvegtetejének az áiát. Igen drága este volt, a Du­nántúlon történt vele hasonló eset. Ennek azonban véget kell vetni. Megitta a konyakot. Az ital, kellemes meleget árasztva te­rült szét benne. Igen, tudnia kell, mennyi a határ. Ha négy pohár konyak, akkor négy és ne tovább. Négyet minden­esetre elbír, meg sem látszik rajta, sőt hat sem. Éppen ezért botorság az öreg szisztémája. Semmit sem! Legalább hat hónapig! — Még eggyel, mérnök úr? — Hozzon még eggyel. Hi­deg van kint! Különben is, ráér. Éva ma csak hat órára megy haza, va­lami tanfolyamra jár. Az öreg, az após feleslegesen félti, nem lesz rossz dolga mellette. Nem, nőt még nem ütött meg, bármennyire is nem „galamb­természetű”. Elmosolyodott. Ivott. Köny- nyebbnek és frissebbnek érez­te magát. Már nem fázott, le­vetette a kabátját. Húsz perc múlva, megy a másik busz — gondolta —, majd azzal ha­zamegy. Ennyit igazán meg­érdemel az ember, ezt a két-há- rom pohár konyakot. Vagy négyet. Legyen négy a határ. Se több, se kevesebb. Elvég­re, nem élhet úgy az ember, mint egy remete. — Szervusz, Karcsikéin, ló­gatod az orrod. — Áh, szervusz, Pista. Gye­re, ölj le. Várom a buszt. Nos, mit végeztetek Prágában? Szabó, a kolléga leült. — Vesd le a kabátod is, rád melegszik! — Nem, öregem, sietnem kell. Csak éppen beugrottam egy konyakra. Sanyikám, hoz­zon csak egy konyakot, azaz kettőt. Szóval, sietek, öregem. Apropó, téged nem hívtak meg estére a bankettre? Négy prágai kolléga jött velünk, a klubban tartjuk. — Dehogynem. Az öreg, a főmérnök szólt nekem is, de hát, most nem vagyok olyan hangulatban. — Ne beszélj butaságot, Karcsikám. Szólsz a felesé­gednek ... Soós legyintett: — Ah, nem jön el. Ki lesz merülve. Rengeteg a munká­ja, plusz tanfolyamra jár. Meg aztán tudod, hogy van, haza­menni, átöltözni, szóval... — Egészségedre. Na, én me­gyek is. Gondold meg. Nagyon szimpatikus emberek ezek a prágaiak. Kitűnő szakembe­rek! Halló, Sanyikám, fizetek! Két konyak! Tessék! Nem is volna rossz elmenni arra a bankettre — ötlik fel Soós agyában, amint ismét egyedül marad az asztalnál. Az élet nemcsak munkából, hanem szórakozásból is áll. Hanem a buszt ismét lekéste, na azért még hatra hazaér. Addig... — Még egy konyakot kérek! Ez még csupán a negyedik. Semmi baj, igazán semmi. Hatig nyugodtan elmehet. Hat konyak lesz a határ, se több, se kevesebb. Jó ez a zsongás, kellemes bágyadtság, a bár főpincérével azonban beszélni fog. Mégiscsak abszurdum, hogy azért az üvegpultért ezemégyszáz forintot számol­tak fel. Nem lopja ő a pénzt, mégcsak olyan könnyen sem keresi, mint egynémelyik fő­pincér. S amellett olyan gőgös némelyik, mintha az ő jóvol­tukból élne az ember. Él ám, a fene, fordítva, a vendégek­ből lesz bőrkabát és arany­óra! Persze, nem lehet általá­nosítani, van ilyen is, és van szolidabb is. Különbözőek, mint az emberek általában. Lám, az öreg após fél évig nem ivott semmit, csak így tudott leszokni az italról. Ne­ki ez könnyebben fog menni. Lehetetlen, hogy ne legyen annyi akaratereje. Egy dolog­ra kell vigyáznia — ne legyen részeg. Igen. A hat konyak jö­het. Tisztán lát mindent, kint havazik, ezen a nőn lila kabát volt, ez bőrkabátos, ezen a férfin fekete, kucsmával a fe­jén ... s bent? Soós félfordulatot tesz, a könyökétől az üres konyakos-, pohár megbillen. Utánakap, Sikerült — gondolja —, slám a reflexeim is kitűnően mű* ködnek. — Még egy konyakot kérek! — Igenis. Máris hozom. A hatodiknál fizetni fogok — határozza el, s az órájára pillant. Fél hat. Igazán nem lenne butaság elmenni arra a bankettra. Per­sze, akkor már nem mehet ha­za. Csak megijesztené őket, Éva me­gint úgy nézne rá... Ah... nem értik meg.., a társa­dalmi szerepe is hozzátarto­zik a napi élet­hez. Különben sem fog inni, ott lesz a fő­nök, a főmér­nök, rendes ember. Persze, legalább fél hé­tig :tt kell ma­radnia, a Hato­dik konyakkal csmján kell cánni. — Még egyet ;érek! — Igenis. A pincér már jön is. Leteszi italt: — Ha nen haragszik, mér­nök úr, le zell lépnem. — Hogjne, az csak természe­tes. Hat konyakom volt. Fizet. ftelege van. A presszó már zsúölt. Nincs üres asztaL A zsongis is erősebb, a kölni­illat tílteng a feketekávé szagán (Folytatjuk1

Next

/
Oldalképek
Tartalom