Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

4 NßPÜJSÄG 1961. január 22., vasárnap ft ins Yb! Miklós A gép az ember barátja Két korszerű szovjet gép- óriás dolgozik — a múlt év áprilisa óta — az ÉM I. szá­mú Epítőkőfejtő Vállalat egri üzemében. A vasúti síneken mozgó — 35 lóerős, villamos energiával működő — acél­monstrum egyméteres átmérő­jű korongfürésszel vágja az építkezésekhez szükséges kö­veket. A 35 embert helyettesí­tő gép naponta 500—800 pon­tos és szabályos követ „ter­mel” ki a bányából. Nehézsé­gek azonban még így is akad­nak: a fűrész vídia-éleit gyak­ran cserélni kell. Ugyanis a tufaköben sok andezit és ba­zalt-zárvány található, s a ke­mény kőzetekben tönkremegy, kicsorbul a fűrész éle. A kőbányászok már össze­barátkoznak a szovjet gépóri­ással. Szeretik a gépet, hiszen nagy-nagy segítséget nyújt ne­héz munkájuk elvégzéséhez. (—váry) — MA TARTJA végrehaj­tó bizottsági ülését az egri já­rási nőtanáes. Az ülésen az 1961. évi első féléves munka­tervet ismertetik, s megbeszé­lik az ezzel kapcsolatos teen­dőket. — A FÜZESABONYI közsé­gi KISZ-szervezet színjátszói új bemutatóra készülnek. A romániai magyar írónő, Simon Magda Százházas lakodalom című mai tárgyú színművét tanulják. _ — CSÜTÖRTÖKÖN, az egerszalóki nőtanáes elláto­gatott az andomaktályai szo­ciális otthonba. Ez alkalom­mal apró ajándékokkal ked­veskedtek az otthon lakóinak, akiknek igen jólesett ez a kedveskedés, s kellemesen elszórakoztak, beszélgettek a vendégekkel, akik megígér­ték. hogy ezután még gyak­rabban felkeresik őket. — TEGNAP DÉLUTÁN öt órai kezdettel megtartotta zár­számadást közgyűlését az Egri Városi Tanács kultúrtermében az egri Balázs Ignác Termelő- szövetkezet. _ MA ESTE zárul Somos Miklós Derkovits-ösztöndíjas kiállítása, amelyet Egeresehi- bányatelep kultürotthonában rendeztek meg. A kiállítás anyaga, amely a jövő héten már a budapesti kiállításon szerepel, ma estig megtekint­hető. Három egyfelvonásos Vígjátékot mutatott be a Szakszervezeti Kultúrotthon színjátszó csoportja A Szakszervezeti Kultúrott- tion “színjátszó csoportja tegnap teste mutatta be Egerben Só­lyom László Rettenetes nyere­mény, J. Risova—I. Vajevkova Randevú kis hibával és Nóti Károly Évforduló című egyfel- Vonásos vígjátékát. VT a hetven éve annak, hogy x a 19. század magyar építészetének egyik legnagyobb alakja: Ybl Miklós elhunyt. Az évforduló alkalmából idézzük élettörténetét és ismertetjük fontosabb munkáit. Művei ál­talában erősen kimagaslanak a század második felének eléggé szürke építészetéből —, egyes alkotásai pedig különleges ma­radandó értékei lesznek az egyetemes magyar építészet- történetnek. Ybl Miklós Székesfehér­várott született, építészeti ta­nulmányait Bécsben, a „Cs. és Kir.” Polytechnika! Intézetben végezte és 1831-ben — tizenhét éves korában — kitűnő ered­ménnyel fejezte be. Valószínű­leg már a következő évben Pollack Mihálynál — a Nem­zeti Múzeum és számos kiváló klasszicista alkotás mesterénél — inaskodott, és még ebben az esztendőben fel is szabadult. Űjabb négy éven át Bécsben gyakornokoskodott, majd Mün­chenben folytatott tanulmá­nyokat. Ebben a városban is éppen ekkor vívta egymással harcát a kifáradt görögös klasszicizmus és a friss roman­tika, és a győzedelmeskedő új nem maradt hatástalan a fia­tal művészre. Későbbi vándor­lásai során eljutott Olaszor­szágba is, ahol viszont az olasz reneszánsz mestereinek tanul­mányozásából kapja talán a münchenieknél is erősebb mű­vészi ösztönzéseit. Visszatérve Magyarországra, Pest város tanácsa 1843-ban „kebelbeli kőművesmesternek” vette fel. Szakmai gyakorlatát ekkor Pollack Mihály fiával, Ágostonnal társulva kezdte, és ez a társulás csak 1849-ben szűnt meg végleg, bár Ybl ez­előtt is már jelentős önálló műveket valósított meg, Tlyen első nagyobb alko- 1 tása a Foton épített templom-plébánia-iskola együt­tese (1845—1855), amelyet a Kái'olyiak építészeként emelt. Az épületek részletképzése — főleg a külsőben — telített ro­mán stílusú elemekkel. A templom sisak nélküli, áttört mellvédes tornyai viszont góti­kus emlékképeket idéznek. A szép arányú, mértéktartóan formált épületcsoport a magyar romantika egyik legjobb alko­tása. Ybl romantikája a hatvanas évekig eleven, ettől kezdve fo­(1814-1891) kozatosan átívelt az újrene­szánsz eklektikájába. Ennek egyik jelentős megnyilvánulá­sa volt Károlyi Alajos palotá­ja (1863) Budapesten, a jelen­legi Múzeum és a Puskin utca sarkán. Az épület szép megje­lenését az olasz és francia re­neszánsz formák sikerült öt­vözete biztosította. Ugyancsak a hatvanas évek­ben Ybl terveket készített a Margitsziget nemzetközi für­dőhellyé fejlesztéséhez. A ter­vekből csak kevés valósult meg — ezek között azonban a „Margit fürdő” (1868—1870) a mester egyik legjobb műve volt. Az elmúlt világháború során erősen sérült épületet, sajnos, éppen a legutóbbi idő­ben lebontották. Ybl egyik legérettebb új­reneszánsz alkotása a régi bu­dapesti Vámház (ma: Közgaz­daságtudományi Egyetem). Az épület tömegformálásában, kö­zépen és a végeken egy emelet­tel magasabb rizalitokkal, részleteiben a reneszánsz ko­moly és ünnepélyes plasztiká­jával ma is hatásos dísze a pesti Duna-partnak. A közép-1 ső udvart az új rendeltetésnek megfelelően az Egyetem aulá­jává alakították át. em kevésbé jellegzetes és sikeres alkotás a bu­dai oldalon az ún. „Várkert- bazár” együttes (1874—1882), amely a Várpalota aláereszke­dő parkját szegi be architek- tonikus motívumokkal. Az együtteshez tartozik az előtte álló tornyos KIOSZK is. A kompozíció mozgalmassága, eredeti szobordísze, erősebb N‘ fényárnyék játéka kitünően tölti be városképi hivatását. Csaknem egyidejűleg épült Ybl leghíresebb alkotása, az Operaház (1874—1884) Buda­pesten. Az épület mértéktartó, mégis ünnepélyes és előkelő formálása, a homlokzatok pompás olasz—reneszánsz részletei, a főhomlokzat árkád­ja, emeleti loggiája, szobor­díszei, továbbá a reprezentatív belső (pl. az ún. „királylépcső”) — a kor egyik, európai vi­szonylatban is igen jelentős al­kotásává teszik Operaházun­kat. Ybl nevéhez fűződik a buda­pesti ún. Bazilika (1867—1891) befejezése is. Az épületet ere­detileg az egri főszékesegyház tervezője: Hild József kezdte építeni klasszicista stílusban, majd Hild halála után — a terveket olasz—reneszánsz stí­lusban átdolgozva — Ybl Mik­lós fejezte be. Ybl utolsó éveiben foglalko­zott a budai Várpalota átépí­tésének problémájával is. Az általa készített tervek szerint azonban csak a krisztir.avárosi szárny készült el, a további munkák irányítója már Hausz- mann Alajos volt. A Várpalota építésével fe- ** jeződik be Ybl tünemé­nyes pályafutása. Az ország egész területén megvalósult csaknem kétszáznyolcvan ki- sebb-nagyobb szép alkotásával méltán vívta ki kora elismeré­sét, és mai társadalmunk is őszinte megbecsüléssel gondol a kiváló magyar építészre. Hevesy Sándor a TIT tagja. Maniszer: „1905” — dombormű. P 1961. JANUÁR 22., VASÄRNAP: ARTUR Január 22-e az első orosz polgári forra­dalom kezdete. 1905- ben ezen a napon (VÉRES VASÁRNAP) Gapon pópa, cári ügynök és provoka- tőr. a pétervári Téli Palota előtt munkás­tüntetést szerve­zett. Az összegyűlt tömegbe a cári csapatok belelőttek és a helyszínen több mint 1000 halott maradt. 330 éve, 1531-ben e napon halt meg ANDREA DEL SARTO (Andrea d’Agnolo) olasz festő, a firenzei reneszánsz fő mestere. Ko­rát felülmúlta színei mélegségével. Főművei nagy freskói, a Ma­donna del Árpié (Uíi’izi-képtár), Mária mennybemenetele (Pitti pa­lota). Kitűnő portréi közül kiemelkedik önarcképe. 1961. JANUAR 23., HÉTFŐ 70 éve, 1891. január 23-án született ANTONIO GRAMSCI olasz munkásvezető, az Olasz Kommunista P4rt egyik alapító tagja. Je­lentősek filozófiai, történelmi és irodalomkritikai írásai. 1926-ban a fasiszta különbíróság 20 évi fegyházra ítélte, 1937-ben a börtönben halt meg. 200 éve, 1761-ben e napon született FRIEDRICH MATTHISON német költő. Érzelmes lírai költeményei, korában igen népszerűek voltak. Adelaide c. költeményét Beethoven zenéje tette halhatat­lanná. 60 éve, 190i-ben e napon halt meg BRODSZKI SÁNDOR festő. Főként tájképeket festett, romantikus stílusban készült művei Magyarország hegyes-völgy es vidékeit, várromjait örökítették meg. 85 éve, 1876-ban e napon született OTTO DIELS Nobel-díjas (1950) német kémikus, a szénszuboxid (C2 02) felfedezője. cJaiuLáF EGRI VÖRÖS CSILLAG 22—23: Zápor EGRI BRÓDY 22—23: iNincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 22—23: Lámpaláz GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 22- én: Bölcsödal 23- án: Hruscsov Franciaországban HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ellopták a hangomat HATVANI KOSSUTH 22- én: Messzi utca 23- án: Nincs előadás HEVES 22- én: Öz, a csodák csodája 23- án: Nincs kegyelem pétervasára 22- én: Két fiú, egy kislány 23- án: Nincs előadás FÜZESABONY 32—23-án: Vakmerő szív hi uaoru Egerben délután 3 és este fél 8 6: SZENT JOHANNA Bátorban este 6 óraikor: Dulszka asszony erkölcse Csendben, hal­kan szűre mlett át az éjszakán. Óva­tosan, nehogy fel­ébressze az alvó­kat, s nehogy meg­zavarja kedves mulatságukban azokat, akik kaca­gó jókedvvel ürí­tették poharukat éppen egymás, vagy talán az ő egészségére. Áthatoló te­kintettel pillan­tott szét a tájon. Subáját, mely alatt sok ismeret­lent tartogatott, összébbvonta ma­gán, tarisznyáján, melyben ijedten meglapult a Bá­nat, s kacagott a Jókedv, békítőleg végigsimított. És morzsolgat- ta a napokat egy­más után. Volt amikor elmosolyo­dott, s mosolyától fény öntötte el az utcákat, tereket. Azután meggon­dolta magát, eszé­be jutott saját ne­ve, sóhajtott egy nagyot és sóhajá­tól megborzong­tak a fák, bokrok, s vékony zuzma- raréteg fedte nem­sokára őket. Majd lehajolt, $ csókot lopott a földre, melytől a keréknyomokba összeszaladt vízen vékony jégréteg képződött, a föld kemény lett és fa­gyos. Azután puhán fehér csillagocs- kák hagyták el a felhőket. És jött a szél, s pajkos kedvre ke- rekedten meg­táncoltatta a leve­gőben lebegő hó- pihéket. Az egyik fenyő­fa hótól megra­kott, földre mé­lyen lehajló ága alatt nyuszi he­gyezte félénken a fülét. Mókus se­pert végig farká­val egy ágat, amint ugrált ide- oda, s őzek léptek a lassan szőnyeg­gé váló fehér hó­takaróban óvato­san emelgetve lá­bukat. S a lassan téli ruhát öltő termé­szet felett boldog megelégedéssel vi­gyázta emberek álmát, vágyát az év első hónapja: Január, (K. I.) «itiiiiíiiuii:iii>tiiiiiuiHiiiRiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiti!!iiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiitiuiiisiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiitlii:Miii,i:iii!i:;iiiii:iiii<ii>ii i ir.iunn ■ i ■ ■ > * ‘ > • ■ • 1 ■ iiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiinimiliiiinuiiiiiniiiiiiimiiiiiiiinii» HORVÁTH JÓZSIT-. » • n K §9 Mrí fl W • ♦ • • *•»»•*<»•»•»•••«•••»*»•••»**•«•»«•**•*»»»•*»*»•* ».• • » • • I#6 I” 0 ^ ' (elhívás A Gyöngyösi Mezőgazdasági Technikum felvételt hirdet fo* !yó év február hóban megin­duló, érettségire épített két­éves növénytermesztési techni­kumi osztályba. Felvételre je­lentkezhetnek azok az ifjak, akik gimnáziumban érettségiz­ték és hivatást éreznek arra, hogy mezőgazdasági nagyüze­meinkben dolgozzanak. Az elő- aetes mezőgazdasági gyakorlat­tal rendelkezők a felvételnél előnyben részesének. Kollégi­umi bentlakás biztosítva kb. havi 200 forintért. A felvételi kérelemhez mel­lékelni kell: gimnáziumi érett­ségi bizonyítványt, anyakönyvi kivonatot, ajánlást (gimnázi­um, vagy amennyiben a jelent­kező dolgozik, a munkahely ré­széről). esetleg mezőgazdasági gyakorlat igazolását (tanács, vagy munkahely részéről). Az okmányokat február Út­ig kell az iskola címére bekül­deni. Az arra érdemesek ösz­töndíjban is részesülhetnek. „NEMECZ JÓZSEF” Mezőgazdasági Technikum Gyöngyös, Zrínyi u. 3. (19) \ A front tehát rohanvást kö­zeledett Csókavárhoz. De Bor­siczky reménykedett. Csak a célt látta, amely immár elér­hető közelségben állt előtte. Még néhány nap, s megpuhítja a pallért, megkapja az áhított aranyat. Borsiczky, a helyőrségi fog­dából jövet, félsiesett az ezred- parancsnokság lépcsőjén. Fel­tűnő riadalom fogadta. Min­denki lótott-futott Perlaky zászlóst pillantotta meg, — Laci! Mi van itt? — Siess az ezredes úrhoz! Már kerestet. Riadót rendelt el. Borsiczky szédülést érzett. Riadó? Lehetetlen, hogy ilyen váratlanul felbukkantak volna az oroszok. Csak nem...? Azon­nal jelentkezett az ezredesnéL Baltazár éktelen haraggal fo­gadta: — Főhadnagy űr. ezért még számolunk. Tessék? Hogyan merészel tudtom nélkül elkó­szálni ilyen helyzetben? Tes­sék? Riadó van. A helyőrséget haladéktalanul kiürítjük. Tes­sék? Mit bámul? Az oroszok itt vannak a város határán, és maga isten tudja, merre lődö­rög. Tessék? Én rohanok a had­osztályhoz. Főhadnagy úr fele­lős az ezredparancsnokság ki­ürítéséért. Megértette? Tessék? Minden irományt perceken be­lül megsemmisíteni, vagy gép­járműre rakni; Borsiczky lába földbe gyö­kerezett. Önkéntelenül kitört belőle a kérdés: — Az oroszok? És harc nél­kül feladjuk a várost, ezredes úr? — Marha! Nem kérdezőskö­dik, megértette? Tessék? Az I. zászlóalj utóvédé fenntartja a harci érintkezést, ameddig a várost kiürítjük. Hajtsa végre a parancsomat. Tessék? A ezredes kiviharzott az épü­letből, felkapott parancsnoki gépkocsijára és a kocsi szédü­letes iramban hagyta el a vá­rost. A századok egymás után, rendetlen menetben vonultak északnyugat felé. A városkáitól délkeletre elterülő térségekről mind erősebben dörgő nehéz- fegyverek zaját hozta a szél. — Matejka! —- hasított Bor­si cZky tudatába a pallér neve. — Hát most mitévő legyen? Mennyi idejük lehet még Csó- kaváron? Talán néhány óra. Ha a pallér most... most végre felfedné titkát, még magához vehetné a kincset Aztán us­gyi.: s Valami ösztönösen azt súgta neki, hogy ez már olcsó ábrán­dozás. Ezúttal végzetesen le­késte szerencséjét. Semmi re­ménye sincs arra, hogy a ki­ürítés alatt megszerezhesse az aranyat. De ugyanakkor vad szenvedély ágaskodott minden porcikájában. Meg kell szerez­ni, mindenáron meg kell sze­rezni! Kirohant a folyosóra. — Perlaky! — ordította tor- kaszakadtábóL — Perlaky zászlós úr! Perlaky kidugta a fejét az egyik szobábóL — Gyere, gyere gyorsan! — suttogta a főhadnagy. — Most nem érek rá magyarázkodni, meg kell tenned, amit kérek. Rohanj a helyőrségi fogdába. Ott van Matejka, a pallér. Hozd ide, amilyen gyorsan csak lehet. Utólag mindent meg­tudsz. Fuss! A zászlós nem tétovázott. Rohant Matejkáért. Borsiczky ezalatt az e.zredorvos rendelő­jébe akart bejutni, de az ajtót zárva találta. Nekifeszítette vállát az ajtónak, de az nem engedett. Kétségbeesetten né­zett körül. Két katona egy lá­dát cipelt a folyosón: — Ide, ide. legények! Nyom­juk be ezt az ajtót! — kiáltott rájuk. A három férfi egyszerre tá­madt az ajtóra. A zár engedett. Borsiczky körülnézett a szobá­ban. A gyógyszeres szekrény­hez lépett. Egy doboz altató- szert vett magához. Húsz tab­letta. „Szigorúan csak orvosi rendelvényre, adagja: egy tab­letta” — olvasta a dobozról* Rettenetes Indulat tombolt az ereiben. Most, vagy soha! Felragadott egy ivópoharat, s mind a húsz tablettát bele­szórta. Az orvos papírvágó ké­sével apróra zúzta a tablettá­kat. Majd a kancsóból félig töl­tötte a poharat vízzel. A tab­letta gyorsan olvadt. Sűrű, tej­felszerű péppé vált a pohár­ban. Borsiczky visszasietett a szo­bájába. Maga elé tette az asz­talra a halálos méreggel telt poharat Ügy várta Matejka Andrást. Matejkának össze kellett szednie maradék erejét, hogy fél tudjon botorkálni a lépcsőn. Perlaky zászlós türelmetlenül sürgette. A pallér nem értette, mi történik véle és körülötte, Annyit látott, hogy pánikszerű sürgés-forgás van az épületben. Mindenki futólépésben közle­kedik, irományokat és súlyos csomagokat cipel. Már az épü­let előtt megfigyelte, hogy a csomagokat felhajigálják a te­herautókra. Most forró füst csípte meg az orrát. A folyosó végén, az egyik helyiségből ké­kes füstfelhő gomolygott elő. Perlaky benyitott Borsiczky szobájába; Szemvillanással je­lezte. hogy elhozta a pallért. Borsiczky az ablaknál állt, s most előre sietett. Matejka be­lépett az ajtón. — Köszönöm. Most hagyj magunkra. Készítsd.elő a nagy parancsnoki kocsit. A zászlós betette maga mö­gött az ajtót. Matejka András megroggyant térddel állt Bor­siczky előtt. Amikor tisztelgés­re emelte jobb karját, úgy érezte, mintha ólomból volna; A főhadnagy szótlanul bámulta a pallért. Elképesztően megvi­selt, elnyűtt volt. Mintha min­den ízében összezsugorodott volna. Arca csupa csont és bőr. A főhadnagy szava úgy csat­tant végig Matejkán, mintha kutyakorbáccsal sújtott volna a meztelen bőrére. — Itt az utol­só pillanat, Matejka. Ma­ga nem hülye, láthatja, hogy a várost ki­ürítjük. Meg­értheti, hogy nekem már nincs veszteni­valóm. Aján­latom a követ­kező: Maga most. azonnal megmondja, hová dugta az aranyat. Aztán vétóm jön, _ s előadja. Már­mint a felét természetesen. Aztán azt csinál, amit akar. Ha tetszik, felőlem haza is mehet, itt maradhat a városban. Borsiczky hirtelen szünetet tartott. Aztán eltorzult hangon folytatta: — Ha pedig nem, akkor... nézzen ide. Ebben a pohárban halálos méreg van. Megfogja a poharat és fe'hajtja a mérget Hát tessék, válasszon! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom