Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

4

NÉPŰJS ÁG

1960. december 25., vasárnap

Bemulató

a Gárdonyi Színházban:

StraUSS: t denevér

A rendező: HORVÁTH ÁRPÁD

A karmester: SOMOS ISTVÁN

Adél:

SZABÓ RÓZSA

Rosalinda:

OLGVAI MAGDA

Eisenstein: SZABADI JÓZSEF

Dr. Falke: ANTAL LÁSZLÓ

Merész vállalkozás — szorgalmas munka

— komoly siker

Bemutatták J. Strauss Denevérjét az egri Gárdonyi Géza Színházban

PÉNTEKEN MUTATTA BE

az egri Gárdonyi Géza Színház Johann Strauss A denevér című nagyoperettjét. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk: sikerrel. Ez nem jelenti azt, mintha az egri színház művészei itt-ott nem maradtak volna adósok a nagy múltú darab színrehozatalánál egyben másban a közönséggel szemben, de ezt a körülmények ismeretében senki sem róhatja fel bűnül az együttesnek. A denevér szórakoztató élmény és egyik-másik számában, különösen a második felvonásban kellemes meglepetés azok számára, akik azt tartották, hogy' ezt az operai nívón mozgó daljátékot nem szabad az egri színpadon, az egri együttessel „megkísérteni”: a megkísértés sikerült, a bátor vállalkozás eredményeképpen értékes egyéni teljesítmények születtek, s művészi igényben is mintha előrelépett volna a színház.

A denevérről különöset és újat nehéz lenne írni. A zenét magyarázni dőreség, a librettó írói pedig nem érdemlik meg, hogy a feledésből, indokolatlanul hálától vezettetve előszedjük neveiket, annyian írták, toldozták-foldozták ezt a librettót, hogy csak naív és üres maradhatott.

A színház zenekarát a bemutatón Somos István vezényelte. A méretek természetesen az egri színháznál a zenekart illetően is mások, mint a pesti operában. Itt nincs tizenkét kiválóan képzett és be- idegzett első hegedűs, hiszen az egész zenekar létszáma alig több e kiemelt kívánalomnál. Strauss dallamgazdagsága és bájosan raffinált hangtorlaszai nem visszhangzanak az egri falak között kellő elevenséggel, mégis Strausst kapjuk, az ismert melódiák lobognak előttünk és viszik előre a hangulatot a kifejlett felé. Mire az előadás véget ér, a zene hatása alatt szívesen és önfeledten tapsolunk a művészeknek, Somos Istvánnak,Valentin Kálmánnak és Kiss Kálmán zenei asszisztensnek is, akik együttesen hozták létre és életre A denevér zenei testét.

HORVÁTH ÁRPÁD rendezési munkája a mű alapmotívumából, a farsangi tréfából, illetve a visszatréfálás gondolatából indult. Helyesnek és indokoltnak tartjuk k rendezői koncepciót, amíg játszat és így mulattat, de véleményünk szerint tovább is mehetett volna Horváth Árpád. Ha a darabban a bécsi polgárok eléggé őszintén bevallják, hogy hazug világban, hazugul élnek, akkor ezt az őszinteséget megtoldhatta volna a rendezői munka azzal, hogy a játéknak szatirikus, kritikai élt ad: ha többel nem( legalább azzal, hogy dr. Falke, alias dr. Denevér hopmesteri beosztását felhasználva hangsúlyozza ki a polgári Bécs hitványságát, képmutató farizeusságát.

A rendező fő gondja ezen az estén szemmelláthatóan az volt, hogy a tömeg jelenetek sikerüljenek s ezért a polgári világ figuráinak rothadtan-fi- nomult, allűrökből álló magatartása, a mozdulatok „korhűségére” nem fordított kellő figyelmet. Persze — a művészeken is sok múlik.

Szabadi József énekelte a párnapos fogházra ítélt bécsi magánzót, Eisensteint. Tenor- j i jól érvényesül, de félvilágban is otthonosan mozgó, a márkit is alakítani kívánó, sikerekben gazdag szoknyavadászt nem hisszük el neki. Az énekesnek is kell tudni játszani. (S ezt annál inkább mondhatjuk éppen most, amikor a színház és az együttes jelentősét lépett előre igényben és teljesítményben!)

Olgyai Magda, a tenorok iránt bolonduló bécsi asszony. Nagyszerű mókázó kedvvel és rutinnal eleveníti meg azt a jellegzetesen bécsi és polgári asszonyt, aki nem vesz komolyan semmit, mert környezete, világa erre szoktatta. Levegőt teremt maga körül és hiteles a figura akkor is, amikor a szöveg banalitásai már megölni igyekeznek a hangulatot.

A denevér egyik meg’epeté- se Szabó Rózsa. Korábban is élvezhettük már kulturált hangját, de most nagy fejlődésről tanúskodik játéka is. Hangja egyik alapvető indokolása A denevér egri színrehozatátának, ezért hálás is a közönség, de azt külön meg kell dicsérnünk az alig pár hónapja színpadon mozgó énekesnőnél, hogy a kulisszák világa kezd otthonává válni. (Azt még meg kell tanulnia, hogy a prózai szöveg mondásának el nem hanyagolható törvényei vannak!)

ANTAL LÁSZLÓ alakítja dr. Fáikét, dr Denevért, aki bosszút áll barátján, Eisensteinen. A mókás, visszafizető, bohém ügyvédet kapjuk tőle, aki fölényes biztonsággal rángatja figuráit, hiszen ismeri valamenyit. De mintha mondataiból és gesztusaiból hiányozna a valódi epe hatása. Pedig alkalom van az epe kiöntésére!

Fábián József énekli Alfréd, a tenorista szerepet. Tipikus commedia dell’arte jelenség talán valamivel több önbizalommal és játékossággal kellene mozognia itt-ott. Fejlődése így is kézzelfogható és eddigi alakításaihoz viszonyítva, elismerően kell nyilatkoznunk ró:SZEMES PIROSKA:

la. Kanalas László dadogó ügyvédje hálás szerep: amit ki lehet hozni a figurából, azt Kanalas kiaknázta.

Fekete Alajos megbízhatóan és a tőle megszokott harsány gesztusokkal állítja színpadra a fogházigazgatót. A harmadik felvonásban a fogházőrhöz képest, túlságosan józanul részeg.

Szegő Zsuzsa énekli Orlovsz- ky herceget. Ma már nem értjük, de nem is fogadjuk el Strauss elgondolását és idegenül hallgatjuk a szopránt éneklő Orlovszky herceget. Kelemen Márta táncolja Ida balle- rinát. Spanyol táncszólója és magyar tánca megérdemelten kap tapsot.

Frosch fogházőr szerepével Rassy Tibor nehéz helyzetben van. A legrosszabbul megírt karakter (ha egyálta’án meg van írva!) ez a fogházőr, akinek egyetlen tulajdonsága látszik: a részegség. Félórán keresztül úgy jelén lenni „okosan" és hatásosan, hogy csak részeg legyen, nehéz dolog ismétlések nélkül. Rassy Tibor rutinnal akar segíteni ott. ahol a rendezőnek kellett volna belenyúlnia a kérdés megoldásába. Pedig kitűnő epizódista Rassy..

A MÁSODIK felvonásbeli táncszámokért Gyurieza Ottót kell megdicsérnünk és azokat, akik Gyurieza koreográfiái munkáját megelevenítik: Irányi Csillát, Graffjódy Zsuzsát, Pummer Margitot, Bukucs Editet, Bóta Györgyöt és Ferencz Attilát, valamint Keskeny Ágnest, Markó Katalint, Almássy Magdát és Villányi Ágnest.

Kisebb szerepeikben hozzá járult A denevér sikeréhez Losonczky Aranka, Mátyus Emília, Kakuk Jenő és Kocsis László.

A díszleteket Szabó Lajos tervezte. A képhatás jó, azt azonban egy ilyen kompozíciónál, abol elsősorban nejn jelzésekről van szó, a díszletek anyaghatása is kívánatos. Az oszlopoknál nem volt márványillúziónk, pedig a színház az illúziók világa.

Rácz Ilona és Nádassy Géza je’mezei jelentősen emelték a kitűnő kiállítású nagyoperett hatását és hangulatát.

Farkas András

PAUL BOURGET

1960. DECEMBER Z5„ VASÁRNAP

25 évvel ezelőtt, 1935. december 25-én halt meg PAUL BOURGET francia Író és esszéista. Tanulmányaiban Baudelaire-t és Stendhalt méltatta. Regényei lélektani elemzéseikkel tűnnek ki, közülük több, magyarul is megjelent (Állomásról állomásra, A nagyvilági dáma, A tanítvány). Paul Bourget 1852-ben született.

55 évvel ezelőtt. 1905-ben e napon nyílt meg a Bolsevik Párt I; összoroszországl kongresszusa

Tammerforsban. Ugyanezen a napon a szófiai munkásság hatalmas tüntetést rendezett az orosz forradalom mellett.

40 évvel ezelőtt, 1920-ban ala- . kult meg a Francia Kommunista Párt.

1917-ben e napon alakult meg Szovjet-Ukrajna.

1960. DECEMBER 26., HÉTFŐ

135 évvel ezelőtt, 1825-ben Pétervárott háromezer katona sorakozott fel, hogy feleskessék őket Oroszország új uralkodójára. A katonák vezetői — forradalmi eszmékért lelkesedő tisztek — megtagadták az eskü letételét, amíg a cár alkotmányt nem ad az országnak. A cár fegyverrel válaszolt, a felkelést leverték, vezetőit kivégezték, vagy száműzték. (Dekabrista felkelés).

1960. DECEMBER 27., KEDD: JANOS 70 évvel ezelőtt, 1890-ben e napon született SZAMUELLY TIBOR. A fiatal szociáldemokrata újságíró orosz hadifogságban a hadifoglyok kommunista csoportjának vezetője lett. Részt vett az eszerek elleni harcokban. Többször találkozott Leninnel. Itthon a proletárdiktatúra egyik vezetője, a Vörös Hadsereg parancsnoka volt. A kiváló szónok és publicista fejére az ellenforradalom vérdíjat tűzött ki és 1919-ben meggyilkolták.

pSiBW ■ ■ ■ • • • ■ ■ • • //• ■ ■ ■»'5

nA ■ uw A»im.----EG

RI VÖRÖS CSILLAG december 25-, 26-, 27-én: Különös kirándulás (széles) EGRI BRÖDY december 27-én: Meghasonlás GYÖNGYÖSI PUSKIN december 25-től 27-ig: Rovere tábornok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG december 25-től 27-ig: Diplomácia, 6!

HATVANI VÖRÖS CSILLAG december 25-től 27-ig:

Az elvarázsolt herceg HATVANI KOSSUTH december 25-én:

Arcnélküli város december 26—27-én: Rövidnadrágos ember HEVES

december 25-én:

Ellopták a hangomat december 26—27-én:

A boldogság vasárnap jön

PÉTERVASÁRA december 25—26-án:

Fűre lépni szabad (széles) december 27-én:

Ahol szeretni sem szabad FÜZESABONY december 25—26-án:

Tűz a Dunán december 27-én:

A szél

EGRI BÉKE december 25—26-án: Rangon alul

fi tjift'uu sHXft' iif

mnaora>

)ecember 25., vasárnap:

Egerben délután 3 és este 7 órakor:

A DENEVÉR (Bérletszünet)

Tiszanánán este 7 órakor: Jubileum

— A mennyetjárt ifiúr lecember 26-án, hétfőn:

Egerben délután 3 és este 7 órakor:

A DENEVÉR (Bérletszünet)

Lőrinciben délután 3 ó: Jubileum

— A mennyetjárt ifiúr Nagykökényesen este 7 ó:

Jubileum

— A mennyetjárt ifiúr december 27-én, kedden:

Szünnap.

Bíró Antalné anyai felme- ' nőinél családi örökség volt az özvegyi állapot, özvegységre futott a nagyanyja, anyja, és egészen fiatálon maga is. Huszonhat éves Volt, amikor ^megkapta a Vöröskereszt érte- jsítését, hogy férje „hősi hálált |halt a keleti fronton, a haza |védelméért folytatott bolse- • vista ellenes háborúban...” A hozzáfűzött hivatalos magasz- ;talósorok nem enyhítették a veszteség feletti fájdalmat. A többi özvegyasszony ruházatán ;is viselte fájdalmát, Biróné csak odabent. Hétéves volt akkor az István, öt a Jancsika. A kicsi nem is emlékezett az lapjára, mert nagyon apró volt, amikor utoljára látta. A nagyobbik sem nőtt túlságosan |hozzá, hiszen három éve, hogy : elment katonának, azalatt pedig alig-alig jött haza látogatóba. Bírón ét sem szedte le lábáról a hír. Tulajdonképpen olyan régen volt már férfi- segítség, férfigyöngédség nélkül, és a tragédia gondolata is [annyiszor felsajdult benne, ;hogy a közlés csak lezárta a [bizonytalankodást. Sokáig hidegebbnek érezte még az ágyat, olyankor csöndesen sír- ; dogált is, de soha nem siránkozott. Úgy nőtt fel anyja mellett, hogy nem szabad elgyen- [gülni minden apróság miatt. Ez [arra volt jó, hogy a nagy szo- |morúságok feletti fájdalmát is [magában intézte el, s így Bíróhét senki nem tartotta szánandó, szegény özvegynek. Sorsa |nem ült ki arcára* noha inkább komoly, mint mosolygós volt.

Özvegyi állapotában ugyanúgy végezte a munkát, mint addig, amíg az ura élt, s a fronton volt. Tizenkét holdat látott el, úgy, hogy napszámost nem fogadott soha. Magas, erős asszony volt, s ilyen a lelke is. Kitanulta anyja mellett a magányos asszony gazdálkodási módját, és maga is gyakorlatot szerzett benne. Amikor a lovak elöregedtek, vásárra vezette őket, eladta, s vett két óriás muraközit Nyáron, tavasszal, meg ősszel a gazdaságban dolgozott velük, télen pedig fuvart vállalt Ha korán kelt, felhajtott egy pohárka pálinkát, ahogy az ura szokta, amikor hajnalban indult munkába. Elkészítette a gyerekeknek a kávét, leszelte a kenyeret, s indult az erdőbe. A faluban lassan megszokták, hogy férfiszámba vegyék. Eleinte még megtörtént, amint ez özvegyekkel szokott, hogy tör- leszkedtek hozzá az asszonyra éhes férfiak. De Biróné nem incselkedett velük. Nem tett ügyes kis ellenvetéseket azért, hogy biztatgassa őket. így hát leszoktak a közeledésről, az apró segédkezéseket is abbahagyták, engedték, hogy maga rakodjon a kocsira, ahogy maguk is csinálták. Természetes volt, hogy fuvar közben bebetértek a kocsmába, s ott találták Bírónét is a pult mellett, komolyan, megfontoltan kortyolgatni a fröccsöt.

Asszonyi pletyka nem kerekedett körülötte sohasem, mivel asszonyokkal nem tartott kapcsolatot. Nem ért rá még apró szomszédolásra sem, nem hallgatta meg a falu bizsergető kis csemegéit, így hát nem szerzett magának ellenségeket.

Már tavasszal megállapodott, hogy ősszel ki fog felszántani. Előfordult, hogy a téli fuvar fejében egyszerre ketten-hár- man is szántották a földjét. Cserében fát hordott nekik, vásárra vitte őket, kisegítette vetőmaggal. A más munkája soha nem került pénzébe. Könyvet vezetett, kinek tartozik fuvarral, ki tartozik neki munkával.

Aratáskor sem volt egyedül. Amíg a gyerekek kicsik voltak, az „adósok” segítették ki. Amikor már gimnazisták lettek, velük aratott le, úgy, hogy a nagyobbikkai felváltva fogták a kaszát, s a kisebbik szedte a markot. Óriási, szép termete, mint egy Matfiarcha alakja, úgy emelkedett ki a sárga táblából. Déli pihenőben mások ledőltek heverni, aludni. Bírónő szekere olyankor ott állt az italbolt mellett. A két óriási murakö2á bágyadtan dugta össze fejét, s hűsölt a gömbölyűre nyírott akácfa árnyékában, míg gazdája hallgatagon nyelte a sört. Ha nagyon meleg volt, ha nagyon fáradt, háromnégy korsóval megivott egymás után. Ahogy a férfiemberek. Ha valaki ilyenkor kereste, csak a kocsma felé tekintett, s ott látva a két lovat, tudta, hogy bent van Biróné.

Hatvan város anyakönyvéből

Születtek: Vörös Márta Erzsébeti Vas Katalin, Csépán Sándor Tibor; Szabó Gábor, Kozma Ilona Anna; Várkonyi Anna Erika, Zeke Éva; Rendek János, Szécsényi Mária; Búzás József. Mező Márta Gabriella, Németh Márta, Sára Katalin;

Házasságot kötöttek: Nagy Lőrine János—Zsiger Anna, Molnár Miklós —Kollár Maliid Mária.

Meghaltak: Kovács János. Geiger József.

Mire mások az ebéd utáni alvásból felébredtek, ő is felkelt az asztal mellől, megitatta lovait, eligazította magán kékfestő kötényét, kendőjét kibontva, majd újra megkötve felszállt a bakra.

— Hű, már két óra! — mondták ilyenkor azok, akik az aratási delelőből ébredeztek.

Mert Biróné szekerének zöngését ezer közül is megismerték. A két muraközi lomha* zajos vágtatása, a kocsi hangja jellegzetes volt, nem lehetett senki fogatával összetéveszteni. Akik olyankor mentek a mezőre, láthatták, hogy Biróné a vágta hegében feláll a szekéren, s a rohanástól lobog a ruhája, hátulkötött kendőjének csücske.

— Mint egy látomás... — szóltak az asszonyok.

És ebben volt valami hűvös ítélet, de tisztelet is. A megközelíthetetlen, elzárt világban élő asszonyt, halvány irigységgel kísérték a női tekintetek, de legfeljebb csak ilyesmit mondtak róla:

— Nem is asszony az!

Pedig az volt. Szerelemre,

ölelésre termett asszony. Hányszor sajdult fel benne mindez. Persze örökké csak az elvesztett boldogság emlékezésében, úgy, hogy Antal volt az erős, aki mellett lehetett gyöngének is lenni. Ki törődnék a két gyerekkel, ha utat enged a szerelemnek? Hol maradna ideje akkor a munkára? És jutna-e akkor annyi nekik, mint most? Nem kellene-e elvenni tőlük? Lelke mélyén attól tartott, hogy az az idegen, akit megszeretne, elhódítaná majd a gyerekektől. Védekezett valami képzelt vétek ellen, s minden gyöngédségét otthon ontotta fiaira.

Amikor a nagyobbik egyetemre ment, szekéren vitte ki a vasúthoz, s visszafelé sírt »